HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Rebecca Verres








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Szomb. Okt. 08, 2016 11:44 pm

Rebecca Verres
Young mind. Wild heart. Free soul.

● becenév: Becca
● születési hely, dátum: Costa Rica, 1993. december 10.
● kor: 22
● faj: Vérfarkas
● nemi identitás: Heteroszexuális
● play by: Rinko Kikuchi
● karakterfajta: Jelen

Kacsah ● putyika ● mutyika ● akad
you're still have all of me

Rebecca Verres. Főállású riporter, újságíró. Szingli. Családja nincs.
Nem, ez így nem jó. Túlzottan letisztult, ráadásul van benne némi hazugság is. Ezzel még a szomszéd macskáját is elkergetném magamtól, pedig ő nagyon szeret engem. Inkább átfogalmazom. Ha már bemutatkozást kell írnom, legyen az igényes.
Rebecca Verres. Riporter, újságíró. Jelenleg nincs párkapcsolatban, de dolgozik az ügyön. Nyitott egyéniség. A családjától külön életet él már lassan négy éve, ennek ellenére boldog. Szereti a munkáját, sikeres, más hozzá hasonlók szívesen dolgoznak vele együtt. Szorgalmáért mindig megnyeri méltó jutalmát, alapos, nem zavarja, ha egy kicsit be kell piszkolnia a kezét. Önvédelmi képzettséggel rendelkezik, gyors, egészen erős fizikumú, kiszámíthatatlan...
Mhmm, ez már mindjárt jobban hangzik. Talán még szimpatikusnak is tűnhetek másoknak, ha így mutatkozom be. Végül is, ez már majdnem pontosan illik rám. De még mindig nem az igazi. Valami hiányzik.
...Jól ért a harcművészetekhez, mert régen elég sok szabadideje volt, ráadásul nem talált megfelelő hobbit magának, így a suli mellett ezeket is kitanulta - természetesen nem mindet, de azért jó párat majdnem tökéletesre sikerült fejlesztenie. Mindezeknek köszönhetően sportos, egészséges életmód tölti be a mindennapjait, fitt, jól táplálkozik. Betegségre panasza nem volt már majdnem egy évtizede, ehhez leginkább az előbb említettek járulnak hozzá, valamint a tény, hogy Rebecca Verres teliholdanként vonyító fenevaddá változik, és így rohangál az erdő mélyén, mint valami kettyós.
Upsz, egy kicsit messzire mentem, azt hiszem. Az utolsó néhány sort kitörlöm, a titok maradjon csak rejtve. Nem hinném, hogy egy társkeresőre vagy a Facebook-ra bárki is kiírná az efféléket. Kétféle reakció érkezne rá: vagy őrültnek néznék, vagy a vadászok elkapnák. Egyik sem épp szerencsés. Na de hol is tartottam? Ja igen.
Tehát lelkileg kiegyensúlyozott, talpraesett nő, aki hamarosan betölti a huszonharmadik életévét. Jól érzi magát a bőrében, talán ez köszönhető annak is, hogy nem kell családja bizniszébe belefolynia. Sikerült kilépnie a folyamatosan szűkülő körből, kirepülnie a családi fészekből, ahogy tetszik. A lényeg, hogy teljes függetlenséget élvez, messze a famíliája átkától... Egy másfajta átokkal a nyakán.
Már megint felemlegettem. Ezt nem hiszem el... Talán ez is olyan elkerülhetetlen, mint az átváltozásom?

Ms. Verres elég csinosnak mondhatja magát. Vékony, ámde sportos, ugyanakkor nőies alkatú fiatal hölgy, akin kimondottan jól mutatnak a farmeranyagból készült, kissé bő ruhadarabok. Kedvence például a buggyos szárú melegítőnadrágja - ezt általában edzéshez veszi fel -, illetve a farmerdzsekije, ami számára szerencsehozó erővel bír.
Nos, ez így elég nevetségesen hangzik, de minek szépítsek? Nem mondhatom, hogy imádom a koktélruhákat, amikor rühellem őket. Ráadásul még csak nem is állnak jól nekem.
Ébenfekete hajzata jelenleg nem ér még a nyakáig sem, elől hosszabb, hátul rövidebb fazonban viseli. Szintén elől, található benne két sötétkék tincs, de ezeket csak bizonyos fényviszonyok között lehet jól kiszúrni, egyébként nem valami feltűnőek.
A hajamról azt hiszem, ennyi bőven elég is lesz. Mi mást mondhatnék még róla? Jól ápolom, mindig fényes és tiszta, tökéletesen formázott.
Szemei szintúgy sötétek, könnyen el lehet veszni bennük. Van valami varázslatos abban a csillogó szempárban, ami visszatekint rád, ha esetleg alkalmad nyílik Rebecca Verres íriszeibe pillantani. Jól jegyezd meg a nevét, mert könnyen meglehet, hogy a tekintetéből visszatükröződő ártatlanság örökre megbabonáz, és elfeledteti veled, hogy ki vagy. De jól vigyázz... Ha feketeség helyett netán az aranynál is fényesebb sárga szemek irányulnak feléd, fuss, amíg lehet. Mert akkor sikerült magadra haragítanod a legtürelmesebb személyt a bolygón, és abban a pillanatban még ez a nyugodt lelkű lány is képes lesz akárkit bántani. Az önuralma ugyan emberi mivoltában tökéletes, de vérfarkasként mindez mit sem ér a féktelen dühvel szemben, ami akkor átveszi felette az irányítást.
Úgy látszik, nem úszhatom meg csak úgy. Sajna bele kellett tennem ezt is.
Ha végignézel rajta, csupán egy apró, szinte túlságosan kislányos arcú leánykát látsz magad előtt. Se alkatilag, se vonások terén nem közelíti meg korát. Talán még nehezedre is esne őt komolyan venni, főleg, amikor szinte könyörögve néz rád őzikeszemeivel. De ne tévesszen meg ez a látszat.
Rebecca Verres leküzd minden akadályt. Kiáll önmagáért. Áttöri a falakat. Magára talál, akkor is, ha teljesen elveszett. Sikeres, bőven van pénze. Bulizni jár. Dolgozik.
Rebecca Verres szabad.


when i was younger...

Csak ültem mereven a képernyő előtt, kedvenc irodai székemben, ami szinte újnak tűnt, annyira vigyáztam rá. Egyik kedves kollégámtól kaptam még karácsonyra, aki nagyon oda volt értem. Még randiztunk is párszor, de nem volt meg az a szikra, amit vártam.
Semmi ihlet, tehetetlenség. A legrosszabb, ami egy magamfajta újságíróval megtörténhet.
Az volt az utolsó napom a Times-nál, mielőtt tovább indultam volna Kalifornia államba, egy kisebb városba. Beacon Hills. Sok érdekes pletyka terjengett róla, én pedig minden áron ki akartam deríteni a hely összes kis titkát.
Volt viszont egy kisebb bökkenő. Az indulás előtti napon még megkértek, hogy írjak még egy utolsó cikket a test és a lélek harmóniájáról. Arról, hogy mindezt hogyan lehet elérni.
Nem volt könnyű feladat, ráadásul teljesen máshol járt az eszem. Egyik írótársnőm ugyanis bogarat ültetett a fülembe egy aprócska kérdésével.
„Ha magadról kéne kiadnod egy sztorit... Mit tennél bele?”
A fenébe is, Sarah. Te meg a fura gondolataid.
Alig volt hat órám a műszakom vége előtt. Mondhattam volna, hogy ma már nem jövök be dolgozni, de mivel imádom a munkám, természetesen soha nem tennék ilyet.
Nyitva volt előttem a szövegszerkesztő, az első oldal legfelső sorának elején pedig ott villogott egymagában az az idegesítő kis fekete vonal, aminek máskor még csak ideje se szokott lenni, hogy megjelenjen. A rekordom ötven szó volt percenként, ami szerintem egészen jó teljesítmény a koromhoz képest. Már csak azért is, mert szinte sose kell belejavítani az irományaimba. Mindig odafigyelek a helyesírásra, a jó fogalmazásmódra, a hangulatosságra és az olvasmányosságra. Ezek alapkövetelménynek számítanak az én szakmámban, és én mindig meg akarok felelni az elvárásoknak.
Szegény aprócska vonal most viszont meg sem akart mozdulni. Csak toporgott egyhelyben, türelmetlenül. Egészen addig ez ment, amíg hirtelen valami csoda folytán el nem kezdtek az ujjaim pörögni a billentyűzeten. Betűk sorakoztak fel egymás után, amik szavakká formálódtak, aztán mondatokká, végül egész szöveggé egyesültek.
Ezúttal azonban nem a legelejétől kezdtem kifejteni a mondókámat, hanem belevágtam a közepébe. Onnan indultam ki, ahonnan valóban érdekessé vált a helyzet.

Ms. Verres, a családjától való elköltözésének harmadik hónapjában épp a szokásos bemelegítő futáson esett túl, amikor váratlanul különös fájdalom szúrt a szívébe. Az érzés szörnyű volt, és egyre csak erősödött. Nem akart elmúlni, végül térdre kényszerítette a lányt. Azt a Rebecca Verres-t, aki már egészen kiskorában is kiváló sportoló volt. Aranyérmet nyert karatéból és kungfuból is, ráadásul országos kickbox bajnok lett tizennyolc évesen.
Ha nem járt volna épp arra egy kedves, negyvenes éveiben járó hölgy a padlócirkálójával, talán Becca nem élte volna túl a napot. A nő azonnal hívta a mentőket, így az orvosoknak sikerült időben közbeavatkozniuk. Ha ez még nem lett volna elég nagy tragédia a fiatal sportoló életében, annál nagyobb lelki fájdalmat okozott neki, amikor közölték vele, hogy nem szabad nagyon megterhelnie a szívét, hacsak nem vágyik a halálra. Mai napig nem tudni, mi volt pontosan a baj forrása, de ez teljesen tönkretette volna Rebeccát... Azonban az eset éjszakájára a hölgyeményt bent tartották megfigyelésre. Az éj leple alatt pedig maga az Ördög tett látogatást Ms. Verres szobájába, hogy egy visszautasíthatatlan ajánlatot tegyen neki.

Túlzások. Szinte sose tudtam elkerülni őket. Valamiért mindig tapadtak rám az effélék.
A lány mit sem sejtve, békésen mélyült el az eddigiek közül legszebbnek bizonyuló álmában. Nem számított rá, hogy valaki figyelni fogja. Ahogy arra sem, ami ezután következett.
Éles, mélyre ható fájdalom indult ki az alkarjából, és lassan terjedni kezdett. Erre szemei azonnal kipattantak, felsikoltott. Szájára egy erős kéz tapadt, így a torkából feltörő kiáltást senki nem hallotta meg.
- Nyugalom. Mindjárt vége. El fog múlni. - szólalt meg egy mély, rekedtes férfihang az árnyak közül. Hozzá vörösen izzó íriszek párosultak, ajka szélén csurgott lefelé a friss vér. Rebecca vére.
A leány riadtan ült fel, azonnal a sebéhez kapott. Fogak nyomait vélte kitapintani, szinte lüktettek, ahogy rajtuk keresztül távozott az élet.
- Mégis mit műveltél velem?! - kérdezte Becca indulatosan, ugyanakkor reszketegen.
Az idegen nem válaszolt. Rubintos szemei megmeredve, szinte éhesen figyelték a remegő lányt.
- Válaszolj már!! - ezt valamivel nehezebben sikerült kinyögnie az áldozatul esett Ms. Verres-nek, torkát lassan elszorította egy gombóc, ami egyre csak dagadt. Szemeibe aprócska könnyek szöktek, amiket mindenáron le akart küzdeni.
- Megmentettelek, kedvesem. Most már soha többé nem kell félned. Nem leszel beteg, a szívednek nem esik baja. Olyan gyorsan fogsz gyógyulni, hogy arról mások csak álmodozni mernek.
De még mielőtt Rebecca bármit is felelhetett volna, a férfi felszívódott. Soha többé nem látták egymást, arra pedig nem lett magyarázat, hogy vajon miért tette ezt a vadidegen. Mi oka lehetett rá? Miért akarta megmenteni Becca életét?

Ócska vacak. Még csak egy nyálas tini regénynek se való történet. Mégis hogy lehetnék képes ezt kiadni a kezem közül?
Úgy, ahogy volt kitöröltem az egészet. Félmosollyal az arcomon, kissé ingatva a fejemet, kidobtam ezt a fél órás munkámat a számítógép nem létező ablakán. Említésre se méltó alkotás volt, ráadásképp semmi fantáziát nem találtam benne.
Mély levegőt vettem, és ujjbegyeimet ismét a billentyűkre helyeztem.

A teljes lelki harmónia nem egyszerű dolog. Ha valóban ez a cél, ki kell zárnunk minden zavaró tényezőt az életünkből. Természetesen előfordulhat, hogy ezt nem tehetjük meg, ez esetben törekednünk kell arra, hogy minél jobban egyensúlyba tudjuk hozni a gondjainkat, mindennapi rutinunk pozitív oldalával...
Tipikus reklámszöveg, tudom. Már csak egy kis szlogen hiányzik a végére valamelyik elcsépelt cég béna termékével. De ha ezt várták el tőlem, nem tehettem mást. Megadtam nekik, amit kértek. Elvégre az volt az utolsó napom náluk, nem akartam lerontani a kedvüket.
Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Vas. Okt. 09, 2016 9:25 pm

you passed the test
üdv családunk legújabb tagja

Kedves Rebecca!

Először is köszöntelek az oldalon, és remélem jól fogod itt érezni magad. Remek ízlésre vall hogy elvitted Julian keresettjét, nagyon de nagyon várta már a testvéreit, és örülök hogy megérkeztél, hiszen még több izgalmas játékot olvashatok majd.

Na de kezdjük akkor az elején. Azt már tudod hogy nagyon örülünk neked, tehát akkor elmondanám hogy a jellemzésed is nagyon szép, precíz munka, gyakorlatilag mindent megtudhattam amit akartam és a sorok között kirajzolódott előttem a karakter, éppen csak nem ugrott ki a képernyőből, hogy : Hellóka! Fuh, megijedtem volna ám Very Happy

Huh hát... Vannak ilyenek kérlek szépen, bármennyire hátborzongató és nem logikus. Megmentés kényszeres alakok. Mert vannak. Mint a te rejtélyes jótevőd is, én mondjuk örülök mert legalább életben maradtál, és tudod boldogítani a kedves bátyádat. Ha ezt a beharapó szálat behoznád a játéktérre, keress engem, mert tudok egy munkát. Vagyis helyette van egy ajánlatom.
Az et-det szépen építetted fel, logikusan és igazából semmi okom nincs visszatartani szóval... irány surány!

Foglalt le amit kell és szia!



Vissza az elejére Go down
 
Rebecca Verres
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: