HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
Seth Bailey Yesterday at 4:44 pm

Tamera Wentz Csüt. Jún. 22, 2017 6:56 pm

Hurricane Bartholomew Szer. Jún. 21, 2017 7:17 pm

Raelynn Weaver Szer. Jún. 21, 2017 6:51 pm

aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Maureen Ree Mascot








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Pént. Okt. 14, 2016 9:04 pm

Maureen Annabella Ree Mascot
Akarcsinálsz jól valamit, ha kitünsz a tömegből

● becenév:Ren, Mau, Ree, majom, igazából, ahogy jólesik.
● születési hely, dátum: Olso, Norvégia 1999.02.19
● kor: 17
● faj: Druida
● nemi identitás: aszexuális
● play by:Amber Liu
● karakterfajta: jelen

user neve ● kora ● multi ● tapasztalat
you're still have all of me

Hogy milyen is vagyok? Elég csak rám nézni. Maga vagyok a vidámság megtestesítője. Ritkán látni komor arccal, így mikor ilyen eset előfordul, ott már komoly baj lehet. Szeretek bolondot csinálni magamból mások jókedvéért, de nem szeretem, ha emiatt teljesen hülyének néznek. Gyorsan tanulok, így ha lehet okosnak is nevezném magam. Aránylag gyorsan vág az eszem és nehéz átejteni. Habár próbálok mindenkivel kedves és megértő lenni néha nehéz vissza tartani, hogy neki ne ugorjak valakinek. A türelmem attól is függ, hogy milyen a helyzet és kiről, miről van szó. Szeretem a testvéreimet –még akkor is, mikor épp a 3. világháború készülődik nálunk – és mindent megteszek értük. Azt szeretném, hogy büszkék legyenek rám. Mindig kiállok az igazam és mások mellett. Mert, ha igazam van, akkor igazam van! Még akkor is, ha nincs. Nehezen engedek, na… de ezzel szerintem más is így van. Alapvetően a légynek sem tudnék ártani, ha viszont bosszúról van szó… Néha talán áttudok csapni irtó ijesztőbe. De ez szerintem nálunk valami családi nyavalya. Nagyon merész vagyok és a félelem vagy vesztés fogalmát nem ismerem. Öhm, hagytam ki még valamit? Lehet, sőt biztos. Néha elég feledékeny és figyelmetlen tudok lenni.

Ha a külsőről van szó, összefoglalóan annyi, hogy egy igazi tomboy vagyok. Első ránézésre előbb gondolsz engem fiúnak, mintsem lánynak. Azért a nyilvános mosdóknál megszokott gyűlni a bajom. Gyakran hiszik azt, hogy házszámot tévesztettem és egy perverz semmirekellő vagyok. Ezért talán nem árt még időben elindulni. Komolyan, ha egy agyilag szőkével futok össze véletlenül félóráig igazolom magam. De hogy miért nem hisz nekem senki? Talán a rövid haj az oka. Na, igen, meg a természetes megjelenés és talán a bő, fiúsabb ruhák is közre játszhatnak. Nem tehetek róla, de a ruhaboltba semmi normális nincs a női osztályon. Valahogy mintha egyre kevesebb anyagot használnának a gyártók. A legtöbbje túlságosan is átlátszik, vagy nagy a kivágása, túl van flitterezve, szúrós és tapadós. Ha netán van is egy jó darab, ott az ára. Azért én se a gazdagok sorát képzem. Így maradnak a legtöbbjében bő, sötét felsők, szaggatott farmerek, tornacsukák, sportcipők, sapkák és visszafogottabb kiegészítők. A hajam már egy jó ideje ilyen kicsi. Talán még általános utolsó évében volt hosszú hajam? Azóta már pompázott egypár színben és fazonba. Két éve újra eszembe jutott, hogy megnövesztem, már majdnem összejött, amikor is rájöttem, hogy idegesít.
Bár még fiatal vagyok, de már van pár tetoválásom is. A jobb alkaromon és a hátamon. Bár apa nagyon nem szereti még a gondolatát se. De ha már a nagy majomnak lehet, akkor már a kicsinek is meg engedett. Jó mondjuk Roux fiú, meg idősebb is…

when i was younger...

Kedves, aranyos, barátságos. Figyelmes, segítőkész gyermek. Egy árva mukkja sincs, példát vehetne róla pár diák. – Lehetett hallani a nevelők szájából még alsóban. Akkor még egy kis angyal voltam. Már a szüleim épp kezdtek volna fellélegezni, hogy legalább egy gyerekük normálisra sikeredett. Nekem viszont van egy olyan érzésem, hogy hamar elszólták magukat. Na, igen. Felsőben már fordult a kocka… -Maureen! Száj le, de azonnal a létráról! Oda tilos fel menned, hallod? – ordított utánam az egyik tanárnak nevezett hárpia, mert a tűzlétrán keresztül szerettem volna feljutni a tetőre. Értetlenül nézet rám mindenki, mikor le pillantottam. Pedig nem jókedvemből másztam fel, csak láttam valamit, ami kíváncsivá tett. Már majd nem a célnál voltam, mikor valaki hirtelen átkarolta a derekam és felemelt. -Te most velem jössz.- Nem mondom, kissé szívbajt kaptam a csöndesen lopakodó bátyám felnyalábolására. –Roux! Engedj el! – csalapáltam követelőzően, de szorítása csak erősebb lett. –Majd a létránál. – igazított meg a vállán és az említett tárgyig meg se állt. –De láttam valamit! Hadd nézzem meg mi volt, kérlek! – dörgöltem a fejemet a hátának akárcsak egy kiscica. –Nem tudom, mit láttál, vagy mit nem, de minél tovább maradunk annál nagyobb büntetést kapunk. És tudod jól, hogy az otthoniról beszélek. –Húzta széles mosolyra a száját és megvárta, míg előtte le sasszézok.

-Maureen Annabella Ree Mascot! – hallatszott ki a nappaliból anyám kissé érdes hangja, amint becsuktam magam után a bejárati ajtót. Már tudtam, hogy mi következik, így gyorsan ledobtam a cuccom és kanapéhoz siettem, ahol már drága bátyám fenyítve volt. –Idióták! Majmoknak képzelitek magatokat? Hányszor kell még felvennem úgy a telefont, hogy azt hallom benne, hogy már megint valami magas helyen piknikeztek? Még is mi az isten nyilát csináltok ti állandóan? Nem jó nektek a talajon? – erős nő volt, aki keményen tudott fegyelmezni. Értett minden fegyverhez és férfiakat megszégyenítően ügyes volt a munkájában. A hétköznapi ember számára csak egy rendőr volt, akit már mindenki ismert és félt tőle a környéken. Ugyan el is kellett a rend öt gyerek mellé, de azért néha jobban örültünk volna, ha valami más a munkát vállalt volna el. –Tíz és tizennégy évesen már lehetne több eszetek is. Még egy ilyen húzás és repültök a suliból. Remélem, ezt tudjátok, hogy mivel jár. Szedjétek össze magatokat! Értettem?
- Igen is uram! – válaszoltuk szinkronba, majd rohantunk is felfelé a szobába. Az emeleten már türelmetlenkedve vártak minket a többiek. –Na, mi volt? Kemény büntetést kaptatok? – aggodalmaskodott nővérünk, a család legidősebb gyereke Vonnie. –Nem csak megkaptuk az éves citromdíjat. - morgolódott Roux és becsapta maga utána az ajtót. –Hát ezzel meg mi van akkor? – értetlenkedett Lynnie a fiatalabbik nővérkém, ahogy majdnem rácsukták az ajtót. –Várj, akkor nincs semmi fájdalmas vagy kemény próba, amit ilyenkor a fehér tigris kiszokott szabni? – ráncolta homlokát Von. Hiszen ez tényleg fura volt tőle. Általában már ilyenkor halálbüntetés jár. Vagy csak végig kell rohanni a kínai nagy falon vagy ellene kiállni taekwondoban – ami egyébként egy és ugyan az. A fehér tigris jelzőt pedig nem mi aggattuk drága anyánkra, hanem a nép. Minek magyarázat csak annyi volt, hogy régen megkarmolta a fejét egy vadállat és még azóta is ott a vágás helye a jobb szeménél. A fehér meg a tisztaságot/ritkaságot vagy mit jellemez. Nekünk ezt mesélték. Ám ez már nekünk is feltűnt, hogy lebutított verzió, de nagyon nem kötekedtünk.
Bár még én is Norvégiába születtem, a nyelvet én már nem beszélem, hiszen egészen kicsi koromban költöztünk az államokba. Bagadozva eltudok mondani pár alap mondatot, amit még régről megjegyeztem, viszont mivel rég nem használtuk a nyelvet, kikopott a fejemből. Alsós éveimet egy Beacon Hills nevezetű városba töltöttem. Aztán rejtélyes körülmények között a szülők veszélyes helynek tartották a számunkra, így LA-ben folytattuk tovább minden napjainkat.
Anyának meggyűlt a baja velünk, így apának ott kellett hagynia a munkáját, hogy kézbe vegye a dolgokat. Nem is tudom, melyikük a rosszabb. De igazából, hiába a szülői szigor, ha lázadó tinédzser az ember lánya – na meg a bátyja. Igazából az idősebbik fiúval mindig is jóban voltam. Szorosan kötődünk egymáshoz. Jóban, rosszban, sülve, főve együtt vagyunk. Kérés nélkül falazunk egymásnak és a csínyeket is közösen hajtjuk végre. Mint két igazi jó testvér. Csoda, ha mindenki azt hajtogatja, mennyire hasonlítok rá? Aztán ott van Vonvon. Nála tündéribb és jobb nővért nem is kaphattunk volna. A második anyánk, aki mindig vigyázz a majmai hátsójára. És az ikrek… rajtuk már kevésbé látszik, hogy vérbeli Mascot gyerekek – hiszen mesélte a nagyi, hogy régen apa se volt jobb a testvéreivel együtt. Lynnie néha a legidegesítőbb teremtés bír lenni a világon. Csak a fiúk és a divat érdekli. Tipikus nyávogós apuci pici lánya. Csak apuci se szereti mindig a viselkedését… Persze vannak jobb pillanatai, de valahogy nem illik bele a csapatba. A bátyja Caine meg, eléggé magának való. Szinte sose szórakozik velünk. Bár az utóbbi időkben nála látni javulást.
Összességébe egy teljesen szokványos család a miénk.

2015. május
Már két hónapja annak, hogy a fehér tigris feladta a küzdelmet. Habár már tudtam az igazságot, valahogy még is nehezemre esett felfogni, mi is történt. Az, amit láttam aznap, régen a suliba, vissza tért. Ami akkor csak egy sötét árnynak tűnt, az maga volt a rémálom. Senki se hitte el, hogy tényleg láttam valamit. Pedig a gyerekeknek mindig igazuk van, ezt tudhatnák már. Csak most tudtuk meg, hogy miatta mentünk el. Mindvégig figyelt minket és, ha az nap Ro nem hoz le a tetőről, már talán nem is élnék. Anya vadász családból való, míg apa a druidák apró kis csoportjába tartozik. Így már előre látható lett volna, hogy nem valami biztonságos lesz az életük, még is elvállaltak öt idegesítő kölyköt. Szerencsékre kevés csapás ért minket és az is inkább a szülőket, amit különböző kifogássokkal igyekeztek eltusolni. Már hatéves korunkba fegyvert nyomtak a kezünkbe és ismertettek meg minket különböző növényekkel valamint mesének beállított történetekkel. Pontosan csak tizennégy éves korunkba tárták fel az igazat. Úgy gondolták ezen, koron még taníthatóak vagyunk és már elég érettek ahhoz, hogy komolyan vegyük. Választhattunk, hogy melyik vonalon szeretnénk inkább menni, de azt sose hagyták, hogy elemberesedjünk –már, ha van ilyen szó egyáltalán. Így történt meg, hogy az ikrek a vadászatnál maradtak. Van is benne tehetségük egyébként. Ly még mindig hasonló természettel rendelkezik, de valahogy még is más. Fegyverrel a kezében, mintha nem is ő lenne.
De vissza térve anyához… Félt, hogy szeretett családját megsemmisítik így életét adta értünk. Megölte a fenevadat, mely már régóta kísérti. A szeménél lévő seb okozója is ő volt. Egy idegesítő jaguár, aki végre eltűnt a színről. Sok ember, mikor meg hal valakije napokra, hetekre, hónapokra maga alá zuhan. Mi viszont csak katonák voltunk. Könnyet nem ejthetünk, szavunkat sem szeghetjük meg. Senkit se viselt meg annyira. Erősek maradtunk és jobban össze kovácsolódtunk. Sajnos még így is maradt pár zárt ajtó a múltból, de a kíváncsiságunk nagyobb, mint apa ereje ahhoz, hogy ezeket dugdossa előlünk.

2016. júniús
„You say that I'm messing with your head
Yeah yeah yeah yeah
All cause I was making out with your friend
Yeah yeah yeah yeah
Love hurts whether it's right or wrong
Yeah yeah yeah yeah
I can't stop cause I'm having too much fun
Yeah yeah yeah yeah”
-Ne, váltsatok számot, légyszi!
-Lányok, csak ezt ne! –Furcsa dolog is az, amikor a két fiú egyetért. Pedig nincs rossz hangunk. A dal viszont már eléggé agyonhallgatott volt a számukra. Mikor kijött már akkor rongyosra énekeltük.
- Megjöttünk! – hallatszott apánk hangja a nagy kornyikálás közepet, mire megálltunk egy kissé régi, de nagy háznál. Még emlékszem rá. Itt laktunk régen.
Alig, hogy megállt a kocsi, meg kezdődött a futó verseny, ki ér hamarabb a mosdóba címen. Sajnálatunkra Lyn nyert. –Siess már! Sminkelni kint is tudsz… - morgolódtak a fiúk, mire Vonnal csak a szemöldökünket vontuk fel. –Most mi van?
- Fiúk vagytok, menjetek a kertbe. – integetett fejével kifelé Vonnie. –Persze, hogy utána perverz magamutogató dögök legyünk. Kösz, inkább nem.
***

-Yo! Most értünk vissza Beacon Hillsbe, a régi családi lakba. Sajna anya már nem lehet itt, de azért mi jól elszórakozunk. –kezdek bele mondandómba, ahogy előveszem a kamerát és lemegyek a nappaliba. –Nos, Mr. Mascot, hogy érzi magát? – álltam a nagyobbik hülye mellé mire ő csak röhögve megfordította a kamerát. –Mindjárt jobban… -és még épp időben vitte Lynnie-ra, mert a púder bomba épp akkor csapta arcon.
-Meg…fogtok…HALLNI!!
Független helytől és időtől, mi mit sem változunk.
Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Vas. Okt. 16, 2016 5:14 pm

you passed the test
üdv családunk legújabb tagja

Kedves Maureen!

Először is, ne haragudj hogy csak most, de végre itt vagyok, és olvaslak is. Remélem jól fogod érezni magad nálunk Smile

Szóval, sorban haladva a jellemed nagyon tetszett, szükség van ilyen optimista emberekre, akik mosolyognak, és próbálnak mindig erősnek maradni, de hát érthető hogy neked sem sikerülhet mindig ilyennek maradni.

Az előtörténeteden is jókat mosolyogtam, aktív és lelkes gyermek lehettél, és nem mondom kicsit irigykedem a családi életedre, még ha az anyukád gyakran le is szidott, biztos vagyok benne hogy most már tudod, hogy csak jót akart neked Smile

Nem is tartalak fel, foglald le amit kell és mehetsz is játszani Very Happy


Vissza az elejére Go down
 
Maureen Ree Mascot
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: