HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Paige Lily Sorrentino - Egy szomorú élet története...








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Hétf. Okt. 24, 2016 12:14 am

Paige Lily Sorrentino
Ne féltsd a farkasokat, nem eszik meg egymást, amíg van min rágódjanak.

● becenév: Paige, Lily, Babydoll
● születési hely, dátum: Calgary, 1990.05.10
● kor: 26
● faj: Werewolf
● nemi identitás: Heteroszexuális
● play by: Laura Vandervoort
● karakterfajta: jelen

B ● 23 ● Izzy/Lottie ● Az is akad
you're still have all of me

Hogy milyen a személyiségem? Na, látod ez egy nagyon jó kérdés. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy összetett és eléggé érzelemvezérelt. Igazándiból az unokabátyám szerint végtelenül romantikus és naiv vagyok, de ezt kikérem magamnak. Jó néha tényleg el tudok kalandozni és sok mindent elhiszek másoknak, de ennek ellenére nem éri meg velem packázni és ezt mindenki tudja. Mert olyankor elborul az agyam és tényleg egy őrült tomboló nőszemély leszek. Szeretem, hogy ha a zajlanak a dolgok körülöttem, minden lehetőséget és alkalmat kihasználok, hogy elérjem a céljaimat. Nagyon céltudatos és soha meg nem hátráló típus vagyok, aki ha kell ártatlan, védtelen kislány; olykor komoly felnőtt nő; hol pedig igazi végzet asszonyává változik. Nagyon tudok szeretni, de ha valaki megbánt azzal kegyetlenül viselkedek. Hűséges vagyok mind a kapcsolataiban, mind az ígéreteiben. Nem egyszerű tőlem megszabadulni, mert megdöbbentően makacs a természetem, és akkor még enyhén fogalmaztam. Nyugodtan kérdezd csak meg azokat akik személyesen is ismernek.
Na de akkor térjünk rá a kinézetemre. Alapjáraton nem szeretek magamról sokat beszélni, mivel amit látsz az mindent elárul. De ma azt hiszem, kivételt teszek. De csak, és kizárólag veled. Viszont akkor essünk is neki.
Tipikusan modell alkat vagyok a magam 170 cm-vel és tökéletes alakjával. Lábaim hosszúak, és formásak. Szemeim gyönyörű jég kék színűek, amik igazán figyelem felkeltőek. Mindig gyönyörű szépen ragyognak, s úgy tudok velük nézni, mintha az ember veséjébe látnék. Szemöldököm szépen ívelt. Arcomra bájos, de mégi karakteres arcvonások jellemzőek, amik igazán megtévesztőek tudnak lenni. Ajkaim közepesen teltek. Hajam mindig is nagyon hosszú volt, ez most sincs másként, körülbelül a hátam közepéig érhet. Csillogó természetes színben pompázik és az esetek többségében hullámos tincsekben keretezi az arcom. Bőröm makulátlan és bársonyos tapintású. Járásom könnyed, kecses. Ami pedig az öltözködési stílusomat illeti azt úgy lehetne jellemezni, hogy szexis és stílusos. Stílusos mivel mindig a legújabb divatnak megfelelően öltözködöm, de úgy, hogy a saját személyiségemet is belecsempészem. Imádom a magas sarkú cipellőket és a természetes színeket amikkel sminkelni szoktam magam.

when i was younger...

Elég nehéz beszélni az életemről, mivel nagyon összetett és nem igazán vidám. De mivel bízom a jó végekben és remélem, hogy az én történetem is jól fog végződni ezért elmesélek neked mindent. De azt előre leszögezem, hogy ha köhögsz, kuncogsz, morogsz, vagy bármi ehhez hasonló dolgot művelsz, akkor rögtön befejezem a mesedélutánt.
Az életem 1990.05.10.-én kezdődött az Alberta tartomány béli Calgary-ban, a Sorrentino család egy szem gyermekeként. Az első öt évben minden tökéletesnek tűnt. A családom, a falkánk békében élt a környező területek embereivel és természetfeletti lényeivel, én pedig lassacskán kezdtem felcseperedni. Még nem a hatodik születésnapom előtt nem sokkal az apukám, a falkánk alfája egy súlyos közúti balesetben meghalt. A koromhoz mérten természetesen felfogtam, hogy nincs többé, de a lelkem mélyén azért mégis hazavártam. Egészen addig a pillanatig így volt ez ameddig a falka meg nem választotta az új alfáját. Onnantól kezdve vált az életem egyre rosszabbá és rosszabbá.
Gyerekként annyira még nem foglalkoztattak a falka ügyei. Ennek ellenére mégis felfogtam, hogy egy új alfa nagy változást jelent majd mindenki számára. Arra viszont nem gondoltam, hogy én és az anyukám tapasztaljuk majd a legnagyobb változást. Ugyan ritka, hogy egy alfát így kelljen megválasztani, de nem lehetetlen, éppen ezért megvannak a szabályai is. Minden a szabályoknak megfelelően zajlott és kiválasztották Anthony Williams-et aki egy nagyhatalmú és befolyásos vállalkozó volt. Mindamellett rengeteg pénzzel is rendelkezett, aminek köszönhetően sok mindent képes volt eltusolni. Nem azt mondom, hogy ezek voltak a fő tényezők a választásnál, de minden bizonnyal ezek is közrejátszottak.
Ahogy szép lassan telt az idő és egyre inkább felfogta a hatalmát Anthony, úgy kezdett el rádöbbenni mindenki, hogy talán hibát követtek el. Ez alól egy valaki mégis kivételt képezett, az anyukám. Neki addigra már sikerült fülig beleszeretni a falka újdonsült alfájába, aki ezt meglepően heves lépésekkel viszonozta is.
Alig telt el három év az édesapám halála óta és az anyukám ujján újra ott díszelgett egy szép kidolgozású méregdrága eljegyzési gyűrű. Attól a pillanattól, ahogy az a kis csecsebecse felkerült az ujjára, egy csapásra megváltozott. Onnantól nem én számítottam neki a legtöbbet, nem hitte el amiket mondtam neki és egyszerűen én lettem az életében a "szükséges rossz", ami összeköti a múltjával.
Hiába próbáltam rávilágítani az évek múlásával, hogy a mostohaapám minden tette kész csapás a falka számára, az anyukám szemében Ő maga volt a megtestesült tökéletesség. Talán ezért is szült neki még két gyereket, az ikreket. Cassandra-t és Nick-et akik a maguk sajátos módján szerettek és felnéztek rám, hiszen csak én voltam nővérük. Egy elérhető testvér, akihez bátran fordulhattak, és aki mindenben segített nekik, hiszen Ők nem tehettek arról, kik is a szüleik. Pontosan úgy, ahogyan Anthony első gyermeke sem, akinek még csak a létezését sem akarta a tudomásunkra hozni, addig a pillanatig ameddig rá nem találtam és rá nem kérdeztem. Ekkor elmondott egy rövid és tömör történetet arról, hogy miért nem él vele a fia, és miért is nem tartják a kapcsolatot. Viszont addigra már eljutottam arra a pontra, hogy aligha hittem el egy szavát is. Úgyhogy amikor egy hónappal később befejeztem a középiskolát és leérettségiztem, már nem volt kérdés a számomra merre is folytassam az utamat. Ugyan arra az egyetemre felvételiztem ahová a fia járt és ahol alkalmam nyílik majd Őt jobban megismerni és kideríteni mi is az igazság.
Megannyi izgatottsággal és reménykedéssel teli nap után átléphettem az egyetem kapuját és végre arra koncentrálhattam, hogy megtaláljam a mostohatestvéremet.
Ami azt illeti elég kevés dolgot tudtam róla. Egész pontosan azt, hogy a neve Zachary Williams és végzős. Nem biztos, hogy ennyi információ alapján tényleg ide kellett volna jönnöm és mindent fel kellett volna tennem egy lapra, de megtettem, és most már nem visszakozhattam. Meg kellett tennem, muszáj volt találkoznom vele. Úgyhogy egy kicsit még tovább kutakodtam, míg végül sikerült megszereznem az elérhetőségét és megbeszélnem vele egy találkozót.
Alapvetően nem sok reményt fűztem hozzá, hogy készségesen segíteni fog, de tévedtem. Elmesélt mindent amire kíváncsi voltam és ami még ennél is jobban meglepett, egész jól elvoltunk. Szinte reggeltől estig beszélgettünk és közben teljesen megfeledkeztünk mindenről és mindenkiről. Elmeséltem neki az otthoni helyzetet, meg azt is, hogy lett két féltestvére. Mutattam neki képeket az ikrekről cserébe Ő is mesélt nekem a saját életéről és arról, hogy mit szeretne majd csinálni a későbbiekben. Ezen felül még azt is elmondta, hogy szereti a művészetet, hogy nem szívesen venné fel a kapcsolatot az apjával és hogy kíváncsi a képeimre és azt is, hogy szeret farkas lenni.
Nem kellett hozzá sok idő, hogy megkedveljem és egyre több időt töltsek a társaságában. Kilenc hónap pedig épp elég hosszú idő ahhoz, hogy valakit megkedveljünk, megszeressünk majd beleszeressünk.
Az eszem bármennyire is tiltakozott a dolgok alakulása ellen, a szívem annál jobban bíztatott. Abban nem lehettem ugyan 100%-ig bizonyos, hogy Zach mit is érez irántam, így csak reménykedhettem, és próbáltam kipuhatolni az esélyeimet. A végzős évének utolsó napján is végig mellette voltam, vittem magunknak kávét, segítettem neki csomagolni és próbáltam rá a legjobb hatást gyakorolni, és akkor megtörtént. Elmondta, hogy tudja, hogy nem lenne szabad ezt tennie, meg hogy ez nem vall rá, hogy ilyet eddig még sosem érzett, de belém szeretett és még arra is kész, hogy az apjával szembenézzen, ha én arra kérem.
Szó szót, tett tettet követett és így a nap hátralévő részét az ágyban töltöttük. Attól a pillanattól fogva az egész bosszúhadjáratom értelmetlennek tűnt. Szerettem volna minél több időt Zach társaságában tölteni, így a nyári szünet nagy részét is az egyetem közelében töltöttük egy közös albérletben. Az egész kapcsolatunk olyan heves és gyors volt, hogy jóformán nem is tudták a barátaink nyomon követni az egészet. Ugyanis az első találkozásunk után másfél évvel már a vőlegényem volt. Amit ugyan nem teljes egészében, de azért a testvéreinknek elmeséltem. Ők pedig nem tudták titokban tartani, hogy a nővérüket eljegyezték és hamarosan férjhez fog menni. Meglepő módon ez az anyám figyelmét is felkeltette, és arra kért utazzak haza és vigyem el Zachet is magammal. Bizonyos okok miatt nem volt teljesen tisztában Ő sem arról, hogy ki is a vőlegényem valójában, így csak remélni mertem, hogy ebből nem lesz akkora tragédia, mint azt ösztöneim súgták.
Igazából egyikünk sem szeretett volna odautazni, de a karácsony a szeretet ünnepe, és már egy jó ideje nem láttam a testvéreimet és az otthoni barátaimat, rokonaimat. Így megbeszéltük, hogy elmegyünk, ott töltjük a karácsonyt és utána tovább utazunk és meglátogatjuk Zach anyukáját, akit nagyon kedveltem és aki engem is kedvelt.
2010.12.23.-án szálltunk le a repülőtéren és már abban a pillanatban éreztem, hogy hibát követtünk el azzal, hogy idejöttünk. Ami be is látszott igazolódni, amikor a gyermekkori otthonom ajtajában megpillantottuk anyát és a testvéreimet. De most az egyszer kellemeset csalódtam.
A testvéreim az évek múlásával igazán közelkerültek hozzám és tudtam jól, hogy bármennyire is tisztelik az apjukat, engem sosem hagynának cserben. Most mégis féltem, hogyan is fognak reagálni arra, ami történni fog. Végtére is Anthony fel fogja ismerni a fiát aki a vőlegényem. Így jobban belegondolva az életem kezdett hasonlítani egy mexikói szappanoperára. De nem bántam, addig legalább is nem, ameddig Zach mellettem volt és biztos kézzel fogta a kezem.
Az első akadályt könnyen vettük, hiszen mindenkit egy pillanat alatt az ujjai köré csavart és mire a mostohaapám hazaért már félig meg is nyertük a csatát. De csak félig, és még akkor is maradt 50% esélyünk arra, hogy minden szétesik, amikor az idősebbik Williams hazaérkezik.
Nem volt meglepő, hogy nem érdekelte a hazalátogatásom és még csak az sem, hogy megjátssza majd magát, mint ha annyira szeretne, amennyire valójában nem szeret. Arra a robbanásszerű kitörésre azonban egyikünk sem számított ami akkor történt amikor megpillantották egymást Zacharyvel. A pillant törtrésze alatt ugrott neki Zach torkának, amiből egy szép kis csetepaté alakult ki. Nyilvánvaló okokból ezt nem hagyhattam szó nélkül. Aminek egy szép kiscsaládi perpatvar lett a következménye és az, hogy a nevelőapám kidobott engem és a fiát a saját házamból, az otthonomból.
Csalódott voltam, hiszen botor módon azt hittem, hogy majd anyám mellém áll egyszer és végre a pártomat fogja, de ismételten nem ez történt. A testvéreim, pedig hiába álltak mellénk, ez nem jelentett az apjuknak semmit. Kerek perec közölte, hogy Ők még kicsik és ebbe nincs beleszólásuk. Mi pedig takarodjunk onnan és többé ne is menjünk a közelükbe. Ez volt az a pillanat amikor ráeszméltem, hogy addig nem lesz nyugtunk és a falkának sem biztonsága ameddig A mostohaapám él.
Ez egy olyan felismerés volt amivel a falkában élő rokonaim és barátaim is egyetértettek, és éppen ezért támogattak is mindenben, hogy véghezvihessük a tervünket. Egyrészről nem volt könnyű mindent kitalálni, hiszen mégiscsak egy gyilkosságra készültünk, de egy másik szempontból mégis csak könnyű volt, hiszen a rengeteg bennfentesnek köszönhetően mindenre jó rálátásunk volt. Ennek ellenére mégis féltem, hiszen rengeteg buktatója volt a tervünknek arról nem is beszélve, hogy minél többen tudnak az egészről, annál nagyobb a lebukás veszélye is. Nem csoda, hát, hogy az egész művelet megtervezése az egyetem elvégzése mellett két évbe tellett. Viszont ahogy mondani szokás, „Jó munkához idő kell.”
A diplomaosztó utánra terveztük az egész rajtaütést, hiszen utána hazamehetek és Zach is velem tarthat. Együtt élhetünk a falkával és családot alapíthatunk egy olyan környezetben, ami elég biztonságos és nyugodt lesz mindenki számára. Hiszen ha Anthony eltűnik a képből akkor a gondjaink 99%-a is megszűnik és talán anyám is észhez tér, bár ehhez nem fűztem nagy reményeket.
Az egész terv azon alapult, hogy a mostohaapám minden évben gyűléseket hívott össze a falka számára, hogy ha valakinek gondja akad akkor az jelezze felé. Persze azt már nem verte nagydobra, hogy aki fel mer ellene szólalni, akkor azt ott helyben ki is végzi. De ahogyan Ő mondani szokte ez csak részletkérdés.
Tehát a gyűlésre alapoztunk mindent, az volt az egyetlen esélyünk, és ha valami rosszul sül el akkor mindennek annyi, ezt pedig egyikünk sem akarta. Senkinek nem lett volna szüksége egy balul elsült terv miatt egy vérfürdőhöz. Az egyedüli halott aki szerepelt a tervek között az, a falka alfája.
Az elképzelésünk az volt, hogy én is elmegyek a meg megbeszélésre és felszólalok, hogy nekem igenis vannak gondjaim a vezetési módszereivel kapcsolatban és akkor ha támadni fog akkor lépünk. Zach a szavát adta, hogy ugyan ott lesz, de hagyni fogja, hogy ezt én intézzem el.
Az elején minden úgy alakult ahogyan azt elterveztük, de aztán nem várt fordulatot vettek az események amikor Anthony közölte, hogy nem várta, hogy ilyen gyorsan nagypapát csinálunk belőle. Ezzel egy szempillantás alatt sikerült majdnem keresztbe húznia a számításainkat, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy terhes vagyok. Ez a tény teljesen más megvilágításba helyezte a dolgokat és még jobban akartam azt, hogy megszűnjön létezni. Hiszen a gyermekem nem élhet egy olyan világban ahol a ez az alak létezik. Viszont ekkor már késő volt arra, hogy én cselekedjek, ugyanis elkapott, fojtogatni kezdett és végül még egy hatalmas sebet karmolt a hasamra, remélve, hogy minél hosszabb és fájdalmasabb halálom lesz. De azzal az egyel nem számolt, hogy Zach is ott volt velem, és addigra már a düh, a harag és a félelem keverékétől már alig látott. Így miután az apja megkérdezte, hogy van e még valaki akinek akadnak ellenvetései, Zachary megszólalt a háta mögül Anthonyi felé fordult és a vőlegényem egy pillanatnyi habozás nélkül letépte a fejét.
A történtek után két nappal tértem magamhoz a régi gyerekszobámban ahol Cassandra feküdt mellettem szorosan hozzám bújva, könnyes szemekkel figyelve minden rezdülésemet. Amikor észrevette, hogy ébren vagyok, egyből szólt Zach-nek aki onnantól kezdve szinte minden idejét velem töltötte. Elmesélte, hogy Ő lett az új alfa, hogy az anyám kis híján beleőrült, hogy Anthony meghalt, és azt is, hogy a babánk elment. A hallottak közül ez az egyetlen olyan dolog volt ami felzaklatott. Ezt viszont még valahogy túl is éltem volna. Viszont amikor elmentem az orvosomhoz aki közölte velem, hogy 90% az esélye annak, hogy soha nem lehet gyerekem az betette nálam a kaput.
Akkor és ott rádöbbentem, hogy minden hiábavaló volt, hiszen egy olyan dolgot veszítettem el ezzel az egész hadakozással amiről nem is tudtam hogy az enyém. A boldogságomat, a gyermekemet és azt a férfit akit mindenkinél jobban szeretek. Akkor és ott a fejembe vettem, hogy nem maradhatok Zacharyvel, hiszen én nem tudom megadni neki azt amire előbb vagy utóbb de szüksége lesz. Nem tudom megadni neki azt a családot amit megérdemel. Úgyhogy egy héttel később ameddig Ő oda volt dolgozni, én összeszedtem minden szükséges holmimat és elindultam a nagyvilágba. Először csak vezettem és vezettem, azt sem tudtam merre menjek igazából ameddig rá nem döbbentem, hogy egyenesen a családom karjaiba rohanok. Egy rég nem látott és szinte semmiről nem informált rokon felé. Ugyanis a nagybátyámnak fogalma sincs arról, hogy az elmúlt időszakban mi történt velünk. Csak annyit tud amit nagyon fontos, és mivel Ő nem farkas úgy ahogyan apa, én vagy éppen a tulajdon fia, éppen ezért ez igencsak csekély információ. Így talán nem kell attól tartanom, hogy túl sok magyarázkodás vár majd rám, főleg egy olyan helyen ahol hemzsegnek a természetfelettiek. Hiszen Beacon Hills eg ilyen város, egy rejtélyekkel teli titokzatos városka, ahol talán sikerül újra magamra találnom és ráébrednem hogyan is hozzam helyre az életemet, és hogyan értessem meg Zacharyvel, hogy jobb lesz neki nélkülem.
Lassan négy év telt el azóta, de még mindig nem tudom, hogyan tovább. Titokban azért tartom a kapcsolatot a Cassie-vel és tisztában vagyok az otthoni helyzettel. De azt, hogy Zach miért olyan makacs és miért nem kezd új életet nélkülem azt még most sem értem. Bár abból a pár ezer üzenetből amit eddig hagyott a telefonomon rájöhettem volna, főleg úgy hogy tudja a titkomat és azt miért jöttem el. De akkor is, sajnálatból ne legyen velem, hiszen annál nincs rosszabb, mint ha valakivel sajnálatból és szánalomból vannak együtt. Ezért is nem térhetek még haza, ezért élek még mindig ebben a furcsa kisvárosban ahol még a falnak is füle van. Nem még az unokabátyámnak akit ugyan imádok, de azért minden titkomat mégsem kötném az orrára. Éppen elég ha csak annyit tud amennyit nagyon muszáj. Talán emiatt is vagyunk még mindig életben egy ehhez hasonló világban.
Vissza az elejére Go down








avatar

Join date :
2016. Apr. 01.

Age :
23

Tartózkodási hely :
⌞hiding in the shadows⌝

Foglalkozás :
⌞bartender⌝

vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek

Szer. Okt. 26, 2016 6:46 pm

you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Paige *-*
Először is had mondjam el, milyen jól választottál nevet. Imádom a Paige nevet, és olyan jó végre valahol látni is. Örülök, hogy ezt választottad 95 Na, de térjünk rá a lényegre. A jellem és kinézet rész elárult mindent nekem, ráadásul igényesen. Egy szavát sem untam, hiszen nem csak soroltad a jellemzőket, hanem szépen mondatokba öntötted, és mindegyiket máshogy mutattad be. Igazán tetszik is, amit összehoztál. Mármint a kinézeted se utolsó, de most nem erről szeretnék beszélni... Most Rolling Eyes Szóval a jellemed egyszerűen csodálatos, na meg reális is, ami jó pont. Hiszen tényleg nem csak egy félék vagyunk, így tényleg lehet ártatlan, védtelen kislány, komoly nő, vagy végzet asszony is valaki. Egy szó, mint száz, remek lett.
Aztán a történet rész... Tyű. Bevallom, én magam sosem voltam az életlevezetések híve, ami nagy hibám, hiszen rengeteg információt hajlamos vagyok így nem leírni a karakterről, de most nem rólam van szó. Az, hogy te ezt meg tudtad csinálni, ráadásul nem kis szószámban, eseménydúsan, na meg nem is unalmasan, az egyszerűen elképesztő. Le a kalappal előtted. Az életed valóban egy kész drámának tűnt néhány ponton, viszont ilyen az élet. Vannak jó és rossz dolgok is. De azért remélem, majd nálad minden a jó irányba fog menni majd *-*
Elírás volt néhány helyen, de az se súlyos dolog, csak azért vettem igazából észre, mert külön néztem az et-t, és aláhúzta a hibákat a gép. De más hiba nincs, így utadra engedlek. Foglalózz, keress magadnak valakit egy játékra, vagy esetleg több embert is. Na meg üdv itt *-*



   
we all have s e c r e t s






Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Paige Lily Sorrentino - Egy szomorú élet története...
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Lily Anne Deveraux ~
» Lily Collins
» Lily & Sirius
» Uchiha Madara
» -=Unazaki klán=-

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: