• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
0
Ember
9
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Az eltűnt fiú


Yesterday at 7:36 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Pénelopé Delacroix










avatar



Szomb. Nov. 26, 2016 9:58 pm
Vendég
Vendég




Pénelopé Delacroix
run girl run, the sun will be guiding you
run girl run, they’re dying to stop you


Hülye ember érvelési technikája:
Lehet, hogy Donald Trumpnak mégis igaza van a déli határon felhúzandó fallal kapcsolatban. Nézd meg: a kínaiak is építettek egyet és tényleg alig van mexikói az országban…

penny 18 vérpréri

beacon hills cara delevingne lyds

A hold magasan az égen fénylett, halvány, de kis világosságot adva utamnak, ha már az utca lámpái feladták szolgálatukat. Felpillantottam rá, lassacskán, pár nap múlva már tökéletes kört fog formálni, amely megveszejti a fajom, -és már fajbélieket, akik képtelenek uralkodni magukon. Ez rám nem passzol, született vérprérifarkasként volt elég időm megtanulni másik létezésem minden csínját. Szüleim segítettek benne, s most ide az illene, ha kinyögném, hogy meghaltak, vagy éppenséggel elhagytak. Nem, szó sincs ilyenről... Sokkal rosszabb. Éppen otthon vannak, s nem emlékeznek rám. Nem ismerik fel arculatom rezdüléseit, kék szemeimet, ahogy azt sem, mikor édesanyám mindig büszkén mondta, hogy az orromat tőle kaptam.
Hogy lehetséges az, hogy nem ismernek fel? Pontosan úgy, ahogy folyamatos menekülésben vagyok, korhadt képű, ostoros cowboy-ok elől, akik nagyon eltévedhettek, mivel ez nem egészen a Django. Gőzöm sincs mit akarhatnak, de másodpercenként kell magam mögé néznem, hogy éppen nem-e a lovuk patkóit koptatják csapatostul. Csak tudnám, miért én.
Egész átkozott életemben makacs, önfejű voltam, így jelrendszeremből az egyik legegyértelműbbet, pontosítva a középső ujjamat felmutatva a lovasoknak megmondtam, hogy, idézem "faszomat fogjátok elvinni". Lassú felfogásúak, azóta már két hét telt el, és azóta is szüntelenül engem keresnek - valószínűleg a faszomat keresik azóta is.
No, de most is érkeznek a kalapos seggfejek, mivel a lámpák fénye elaludt, mintha nyugovóra térnének, pedig hahó, szinte éjfél, most kéne működniük. A szél is vad fújásokba kezdett, idiótán csengő hanggal jelezték ezt az elhullott falevelek is, amik egyre felém közeledtek. Már csak egy nyerítést várok, és akár főszereplője is lehetek a "Volt egyszer egy Vadnyugat" című remek western filmnek. Kár, hogy sosem volt ez az én műfajom.
Úgy látom, a casting sikeres volt, hiszen trappolást hallottam magam mögül, megpördülve hirtelen tengelyem körül meglestem, mi a helyzet. Nem cécóztam sokáig, mivel ostoruk van, még elkapnak, vagy megtudhatom milyen is a természetfeletti BDSM, vagy nem tudom, ezért futásnak eredtem, értelemszerűen nem arra, amerről jöttek felém.
- Takarodjatok! - kiabáltam hátam mögé, meg nem állva. Valójában imponált a magabiztosságomnak, hogy sosem tudnak elkapni, túl gyors vagyok nekik, és béna néger lovaiknak. Persze, ezek mindig akkor találnak meg, amikor nem szeretném, múltkor a motel plafonján akartak kiszedni, de az ablak igazán okos találmány ilyen alkalmakra. A moteltulajdonos gondolom reggel csak pislogott, hogy hova tűnt a plafon, de legalább luxusszoba lett, nézni lehet a csillagokat ágyban fekve.
Nem féltem. Miért tettem volna? Az eszem azt magyarázta, adjam fel, hagyjam, hogy elvigyenek, de túl nagy volt a bizalmatlanság feléjük, hogy életben hagynak. Öntörvényű lelkem pedig azt suttogta, hogy élnem kell, ha még így is, s meg kell nekik mutatnom, milyen élettelen szerencsétlenek.
Sprinteltem tovább le a főútra, ahol egy alakot szúrtam ki, ki épp autóját nyitotta volna ki. Nem haboztam egy percig sem, tennem kellett, amit kellett, odaérve kikaptam kezéből a kulcsot.
- Bocsi, nekem jobban kell - hadartam nevetve, aztán bepattanva a járműbe behelyeztem az indítót, majd a gázra tapostam. Vajon, ha elütném a szellempacikat, bajuk lenne?
Nincs időnk kideríteni. Az úton repesztve maximum sebességgel haladtam ki a városból, a visszapillantó tükörben már rég eltűntek kergetőim. Ez az, meg tudtam csinálni, megúsztam újra! De meddig? El fognak kapni... de nem most. Most épp én vagyok a menő. Már csak egy naplemente kéne ide, s filmben is lehetnék...

Vissza az elejére Go down


avatar



Szomb. Nov. 26, 2016 10:57 pm
Vendég
Vendég




elfogadva
üdvözlünk az oldalon!


Cicus! *-* <3

Istenem, nem is tudom, mivel kéne kezdenem. Sikerült megmosolyogtatnod és feldobnod még jobban az estémet. Nagyon szeretem, ahogy fogalmazol, beleértve az írásmódodat is, meg hogy nem veszed mindig túl komolyra a figurát, ahogy most sem tetted. Imádtam minden sorát annak, amit olvastam. Nem csalódtam benned. És előre sajnálom azt a csini pofidat, mert úgyis elkapnak, hiába menekülsz. puppyeyes
Azt a jellemrészt meg inkább már nem is kommentálom. Rolling Eyes Amúgy meg nem is hiányoltam onnan a miniregényt, elvégre ebből a kis szösszenetből is tökéletesen lejött, milyen karaktert szabadítottál ránk megint. Kíváncsi vagyok, hogy alakul az élete a játéktéren. *-*
Na, de nem dicsérlek tovább, nehogy elszállj. Futás foglalózni, aztán kapasd el magad a lovasokkal. Razz Szottyongat



Vissza az elejére Go down
 
Pénelopé Delacroix
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: