• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Dogs - Avery & Vulfia


Vas. Okt. 15, 2017 8:42 pm
☇ Poison After Dark

Vendég

Szomb. Okt. 14, 2017 8:34 pm
☇ Stells & Ash


Pént. Okt. 13, 2017 11:04 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Bexley W. Darcy










avatar



Szomb. Nov. 26, 2016 10:00 pm
Vendég
Vendég




bexley wynona darcy
hit me like a man love me like a woman


A lapomra pillantok, és szemeimet megforgatva olvasom el magamban az első feladat szerűséget. Csoportosítsa a tulajdonságait jó, illetve rosszra. Nincs ilyen, hogy jó és rossz, nem minden fekete-fehér, de ha ez a feladat nem mondhatom azt, hogy egyedi látásmódom van, nyaljátok ki a seggemet, a papírfecnivel meg töröljétek ki, akkor sem, ha legszívesebben ezt tenném. Tollat ragadva nézem egy idei a lapot, majd lassan írni kezdek.
Jó tulajdonságok: gyorsan tanulok, nem kell mindent hatmilliószor elmondani, hogy végre felfogja, és alkalmazni is tudjam, sőt, elég ha látom, ahogy más csinálja, annak mintájára, én is képes vagyok megoldani. A csoportmunkákba simulékonyan bele tudok helyezkedni, és nem lógok, nem vagyok csendestárs, de nem is én akarok elvinni mindent a saját hátamon. Nagyszájú  vagyok, de mégis tudom mikor kell a számra ülni, és csendben maradni, elismerve a másik igazát, vagy csak visszafogni a tiltakozást, amit az oltári nagy baromság vált ki belőlem. Nem tartok haragot, hamar lerendezem, ha valakivel problémám van, így időm sincs haragudni rá, előbb lesz vége, mint, hogy kimondaná azt, hogy megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért. Tényleg helyes ez a mondat? A word tuti aláhúzná háromszor, szóval szerintem nem létezik ez a szó csak kitalálták a nagy okosok. Sokat tudok beszélni, ez olykor lehet hátrány, de előny is, ha húzni kell a dolgot, vagy lyukat kell beszélni mások hasába. A hazugságok pedig nem állnak tőlem messze, szerintem ez pozitív, ha másnak nem tetszik magyarázhat az anyámnak, biztos értékelné, csak virágot is kapjon a sírjára.
Rossz tulajdonságok: sokat beszélek, igen, ezt ide is besorolom, ha már nincsen semleges csoport, csak fekete, meg fehér van, akkor muszáj máshogy megoldanom. Szoktam káromkodni, nem nőies, nem szép, de a franc foglalkozik azzal, ha a szép szophisztikált szavak nem fejezik ki eléggé, amit bizony mások tudtára akarok adni. Nem vagyok kedves, aranyos, szűzkislány, nem kenyerem a köntörfalazás, mindenki arcába mondom, ha valami nem tetszik, és nem hátulról támadok, az szánalmas, és túl egyszerű, de a gerinctelen népnek más nem jutott. Hirtelen kapom fel a vizet, de mint korábban írtam, ez sosem tart túl sokáig, a haragom abban a pillanatban elszáll, hogy az illető megkapja ami neki jár. A legrosszabb tulajdonságom pedig az, hogy utálom ezeket a szar kérdőíveket.
Bevésem a pontot a mondatom végére, majd úgy pattanok fel az asztaltól, hogy a székem hátrarepül, én pedig kiviharzok a teremből, fellökve a férfit, aki amúgy a főnököm lett volna, ha nem unom meg, ezt az egészet. Amúgy sem nekem való, az asszisztensi állás.

bex 23 wendigo

beacon hills phoebe tonkin edit

If you weren't born with it
You can buy a couple ornaments
Just be sure to read the warning


Este a kihalt utcákon nem olyan buli egymagadban barangolni, akkor sem, ha van veled egy kutya. Igaz, nem egy hatalmas dobermannal rohangászik, de nem egy lábtörlőnek valóval sem, majd tizenöt kilós a kutya, és csupa izom, mert minden reggel, és este vele futok. Nem tudom milyen fajta, sosem foglalkoztam azzal, hogy csak fajtiszta kutyám legyen, nem szeretem azokat, olyan, mintha felsőbbrendűek lennének a keverékeknél, amikor ez nem igaz. őt, sok keverék aranyosabban néz ki, mint a fajtiszták.
Az esti futásnak nyáron estem neki, ami azt jelentette, hogy ilyenkor még világos volt, de amint a tél beállt, már minden sötét volt, akkor is, mikor hazafele tartottam a gimiből. Utálom emiatt a telet, olyan hamar sötétedik, és ebben csak egy jó van. Hamarabb hiszi azt az agyam, hogy aludni kell. Olyan vagyok, mint egy papagáj, képes vagyok elaludni amint besötétedik, ez náluk annyiban más, hogy letakarják a ketrecüket, de az is lehet, hogy akkor meghalnak, és nem csak elaludnak. A lényeg ugyanaz, lemennek a teljes nyugalom állapotára, és bennem is ezt fogalmazza meg a sötétség. Nem érzek félelmet, fenyegetést, bennem semmi rosszat nem kelt ez az egész, de tényleg, míg mások paranoiásan pislognak a hátuk mögé, én addig teljesen nyugodtan futok a fülhallgatóval a fülemben, amiben Melanie Martinez énekel, ezzel még jobban nyugtatva lelkemet. Fura egy dalai vannak, már maga a stílus is az, olyan aranyosan tud énekelni beteg dolgokról, hogyha valaki nem érti arra is gondolhat, hogy vidám dalok.
Futnék tovább a zene ritmusára, mikor a kutya megtorpan és a park fele néz, hátán feláll a szőr, látom, ahogy lábait betámasztja, majd morogni kezd. Szemeimet forgatva húzom meg a pórázt egy kicsit, hogy induljon meg, vegye ezt figyelmeztetésnek, de nem mozdul, ugyanúgy morog maga elé. Gyanús nekem ez, nem tudom miért, de furcsa érzés kerít hatalmába, a hideg ráz ki, és nem azért, mert fázok, hanem azért, mert valami rossz fog történni, érzem, csak azt nem, hogy mi. - Mischief, gyere ide, nincs ott semmi. - lépek oda hozzá, és nem tudom eldönteni, hogy magamat, vagy a kutyát akarom meggyőzni, de valósabb az első, hiszen tekintetemet odaemelem, ahova a kutyus bámul, de eleinte nem látok semmit. Bizonyított tény, hogy a kutyák színvakok, de jobban látnak a sötétben, mint mi, így még inkább megijeszt, hogy annyira nem akar elmozdulni, és nyomasztóvá válik a helyzet. Érzem, ahogy a lebegő áramlása megváltozik körülöttünk, de nem lesz jobb, sőt, a helyzet csak rosszabbodik, mikor a nagy bámulás közepette egy alakot veszek ki ott, ahol eddig semmi sem volt. Biztos csak egy hajléktalan, vagy egy részeg ember, aki ott akart megszállni, de végül más mellett döntött.
Én nem akarom megvárni, hogy még közelebb jöjjön, ezért támasztok be én is, hogy Mischief mancsait elmozdíthassam, hátha ez eléggé ösztönzi arra, hogy meginduljunk most már hazafelé, de semmi. A megjelent árnyat figyeli, az én szívem meg egyre hevesebben dobog a mellkasomban, és légzésem is gyorsul. Nagy darab férfihez csatolható a korábban látott sziluett, széles vállak, hosszú lábak, és majd két méter magasság csatlakozik ehhez, de nem ez az, ami igazán megfogja a tekintetem, hanem a szemei. A hófehér szemei, amiben nem látszik a pupilla, és először kontaktlencsére akarom fogni, de akkor elég közel ér hozzám, hogy fogait is láthassam, amik nem normálisan állnak. Egy utolsó próbálkozást teszek arra, hogy a kutyát elmozdítsam, de ő még mindig vadul ugat a férfire, én pedig nem vagyok hajlandó otthagyni. Tekintetemmel valami tárgyat keresek, amivel ha kell szembe tudok állni a férfival, de a telefonomon kívül semmi sincs a közelünkben, csak a szövetpóráz, amivel csak megfojtani tudnám, de ölni nem akarok, csak leütni, ha szükséges.
- Micsoda öröm, ha a vacsora nem menekül. - szólal meg a férfi, én pedig fel sem tudom fogni a szavait, olyan hirtelen tűnik fel előttem, és mélyeszti cápafogsorát a nyakamba, szabad kezemet erősen lefogva, és engem a sokk lep el, a következő pillanatok eseményét fel sem fogom. Puhának érzem a betont, mikor lábaim feladják a szolgálatot, és elesek. Érzem, hogy a nyakamból hiányzik valami, látom, ahogy a férfi hátrál tőlem, de nem tudom mitől, egészen addig, amíg forogni nem kezd, és Mischiefet látom meg a hátán, tépve a ruháját, és a húsát is. Értem küzd, míg én itt fetrengek, de nem tudok mozdulni, a testem szinte lebénul, csak a melegséget érzem, ami a vállam felé, és a fejem alá folyik. A látásom elhomályosul, tudom, hogy el fogok ájulni, nem látom ami előttem folyik, de Mischief utolsó halál nyüszítését még hallom, mielőtt minden elsötétülne.

Sexual, hey girl if you wanna feel sexual
You can always call up a professional
They stick pins in you like a vegetable


Nem tudom mi a baj velem, eszek, és iszom is rendesen, mégis valami nem jó, valami nagyon nem jó, de egyszerűen nem tudom kitalálni, mi az. A kórházban is éreztem, és mikor elmondtam az orvosnak, hogy állandó éhség gyötör, olyan, amit nem csillapít egyetlen étel sem, akkor azt mondta, hogy ez teljesen normális. Hittem neki, pedig nem kellett volna, állandó korgása van a gyomromnak, nem enyhíti semmilyen zöldség sem, vagy tészta, így lehet igazat kellene adnom anyámnak. Mikor kijöttem a kórházból azt mondta, hogy rendesen kell ennem, de én nemet mondtam neki, vegetáriánus vagyok, semmit sem eszek, aminek bármilyen állathoz köze van, illetve volt. Most meg főleg, hogy az én kutyám már nincs többé. Tudtam, hogy egyszer elfog jönni ez a nap, amikor nem lesz többé, de még fiatal volt, alig érte el a harmadik életévét szegény, és ez lett a vége. Anyám elakarta mondani, hogy mi történt, de nem akartam hallani a részleteket, csak annyit kérdeztem tőle, hogy sokat szenvedett-e. Elvileg nem, a gerince tört ki, azt mondta anyám, hogy nekilökhette a fának a férfi, de én nem hiszek ebben.
Étterembe vagyok hivatalos, anyám azt mondta, hogy most rendesen kell ennem, azt, amit Ő mond, ez pedig csak annyit tesz, hogy hús is van benne. Útközben megállok, a gyomrom valahogy nem jó, fáj, mint amikor az emberek hosszú órákig, esetleg napokig nem eszik, és a gyomorsav a gyomor falát kezdi el marni, hogy aztán kilyukassza, és minden belsőszervét szétbomlassza. Az egyik sikátor oldalába kapaszkodom, mikor öklendezni kezdek, hajamat összefogom szabad kezemmel, és kiadok mindent, ami csak a gyomromban van. Olyan, mintha semmit sem ettem volna az elmúlt napokban, semmi étel nem jön ki belőlem, csakis az epe, és az azzal elvegyült sav, amitől borzasztó íz marad a számban, és újra összerándul a gyomromfalam, hogy még valamit kiadjon magából, de nincs mit, csak erőlködik.
- Tessék, ez lehet segíthet. - lép mellém, egy fiatalember, és zsepit nyújt nekem, amit hálálkodva veszek el tőle. Az orromat belefújom, és a számat is igyekszem megtörölni vele, de ettől még az íz nem múlik el, ahogy az éhségem sem.
- Köszönöm. - suttogom elhaló hangon, ő pedig közelebb lép, szavakat motyog de lehet rendesen mondja, viszont az én hallásom tompulni kezd, a világ forgásba kezd velem, én pedig alig állok a lábamon. Fel is borulnék, ha az én hős lovagom el nem kapna engem, és meg nem tartana. Kezem a karjára csúszik, megmarkolva azt, ahogy igyekszem visszanyerni az egyensúlyomat, ami nem is tűnik olyan nehéznek. Valami testemben megindul, az ínyemben érzem, hogy változik valami, mintha máshogy akarnának elhelyezkedni a fogaim, és szemeimen át is máshogy látok. Ez viszont nem meglepőbb annál, amit ösztönösen teszek, a férfi felé lépek, gyorsabban, mint terveztem, és a füle felé kapok fogaimmal. Könnyedén harapom le a helyéről, és minden gondolkozás nélkül rágcsálom el, hogy aztán visszahajoljak, és nyaka, válla találkozásából harapjam ki a következő darabot. Az üvöltéseit hallva pedig a torkának esek, a hangszálait nagyon gyorsan el kell tüntetni.


Kids forever, kids forever
Baby soft skin turns into leather
Don't be dramatic


Hihetetlen milyen könnyen el tudok csapni az egész napokat a legjobb barátnőm mellettem ő az egyetlen ember ezen a kicseszett világon, aki teljesen megért, és elfogad úgy, ahogy vagyok. Sosem hittem volna, hogy ez lesz, mármint együtt jöttünk rá arra, hogy mi vagyok, ő volt az, aki nem adta fel a keresést, és ha ő nem lett volna, nem is biztos, hogy megtanulom, hogyan irányítsam magam. Szerintem akkor már rég lekapcsoltak volna a rendőrök, és akkor mehettem volna a dutyiba, ahol ugyanúgy ettem volna, és gyorsabban kaptam volna halálbüntetést, mint, ahogy Hasfelmetsző Jack a maga idejében. Nem lett volna szép, főleg, hogy nem biztos, hogy eljutok odáig, mert vagy éhen halok előtte, vagy kirágom magam előtt az utat a szabadsághoz, és még nagyobb szarba esek. Szép kis jövőképem lenne nélküle, úgyhogy azt hiszem, még jó párszor fogok lábat csókolni neki, és csokival elhalmozni, na meg fagyival, hogy megháláljam, mindazt, ami most van. Mondhatom azt, hogy az életem köszönhetem neki, mert ez lenne az igazság, de ő ezt nem fogadta el nekem soha, szerinte nem ilyen komoly ez a dolog, pedig az csak nem érzi a súlyát, mert nem az ő élete forgott kockán. Bár, az ő élete is, hiszen velem barátkozik, egy kannibál lénnyel, aki akkor eszi meg amikor akarja, anélkül, hogy jele lenne. Az már más kérdés, hogy neki nem akarok ártani, így mindent megtennék azért, hogy visszafogjam magam.
Egy vigyorral az arcomon szállok ki a kocsiból, hogy befelé vegyem az irányt, de megtorpanok az utolsó pillanatban. Az ajtó nyitva, és erős fémes szag dől ki a házból. Nem kell biológusnak lennem, és orvosnak sem ahhoz, hogy megállapítsam mi ez a szag. Vér. Nem is akármennyi, ilyen erős szagot még egy ember vére sem tud okozni, ehhez több kell, ami pedig nem jelent jót, főleg úgy nem, hogy a mi házunkból jön, abból a házból, ahogy a szüleim, és a húgom él. Hatalmasat nyelek, mielőtt meglököm az ajtót, hogy az nyikorogva, de megadja magát nekem, én pedig belépek. A csizmám koppan a fapadlón, és apró véres lábnyomokat látok a földön. Macska lábnyomok, tehát a cica még valahol megvan, nem most lépett bele a vérbe, úgy alvadt meg, ahogy a tappancsain a párnák vannak. Lassan merészkedek beljebb, nem attól félek, hogy megtámad valaki, hogy megölnek, hanem a látványra próbálok felkészülni. Már az ajtóban könnyek gyűltek a szemembe, de még próbálok a reménybe kapaszkodni, hogy nincs még minden veszve, ahogy a nappali felé haladok, a szag onnan a legerősebb, és ott van a baj forrása is.
Nagy levegőt veszek, mielőtt a fal mellől ellépek, hogy az egykoron hófehér bútorok helyett most vörös foltos bútorokba futok, a kanapé anyaga beszívta, és először nem merek máshova nézni, a padlón megalvadt vért nézem, és a kanapét, majd a dohányzóasztal mellett három test fekszik, szinte egymáson. Szám elé kapom a kezemet, hogy hangosan ne sikoltsak fel a látványtól, pedig számítottam rá, csak arra nem, hogy a szétmarcangolt testükbe futok bele. Ha ez mind nem lenne elég a macska is cafrangokat tépett le a testekről a kaja hiánya miatt. Hálátlan dög, ezt érdemeljük annyi szeretet után?
Remeg kezem lábam, ahogy közelebb lépek hozzájuk, de nem tudok bent maradni, kiszaladok a házból és a tornácra ülve kiszakad belőlem minden fájdalom, olyan igazi szívszaggató sírással együtt. A fájdalom belülről kezd marni, de valami más is rejlik odabent, amit bosszúnak hívnak, és a legjobb hidegen tálalva.

Vissza az elejére Go down


avatar



Vas. Nov. 27, 2016 2:26 pm
Vendég
Vendég




elfogadva
üdvözlünk az oldalon!


Kedves Bexley!

Huh, hát nem is tudom mivel kezdjem, annyi szép és jó dolgot olvastam itt, mármint stílusban és hangulatban. Tudod, hozzám eleve közelebb áll a darkos, jellem és a hirtelen fordulatváltás, így el kell mondjam egyszerűen már ott mosolyogtam hogy felállva kirohantál az irodából hogy ez nem neked való. Én is ezt tettem volna.

No de, maga az et részed egyszerűen magával sodort, olyan jól kaptad el ezt az egy egy kis képkockát hogy semmiféle hiányérzetem nem volt, és ahogyan leírtad... Sajnálom szegény kiskutyád, én eleve nagy kutyamániás vagyok szóval... szipp szipp, érted. Másfelől meg a barátnőd... egek, el sem tudom képzelni mit éreznék ha meghalna de biztosan bosszúra szomjaznék. Csak vigyázz, tudod én öhm, nem komálom ám azt ami nem ember szóval... kerülj ki és ne tudjak róla, akkor életben maradsz.

Nem is lopom tovább az időd, foglald le amit kell, és már mehetsz is játszani ^^



Vissza az elejére Go down
 
Bexley W. Darcy
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Darcy Lewis /Szabad/

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: