• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
0
Ember
9
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Hírek


Yesterday at 9:31 pm
☇ Elkelt!


Yesterday at 8:07 pm
☇ cain & dan


Yesterday at 3:14 pm
☇ Dante && Stella


Yesterday at 1:20 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 malia "i hate math" tate










avatar



Vas. Nov. 27, 2016 12:03 am
Vendég
Vendég




Malia Tate
Your secret is safe with me - because i don't care.



❝ Malia, what did we say about eating people? ❞

A változás mindig nehéz, annak pedig főleg, aki a fél életét prérifarkasként élte le. Nem akartam újra ember lenni. Ne akartam szembenézni a kínzó bűntudattal, amit éreztem a baleset miatt. Magamat okoltam a családom haláláért. Ráadásul hamar rá kellett jönnöm, hogy a vadon szabályai nem vonatkoznak az emberekre, és az a fajta változás, amin át kellett esnem egyik napról a másikra, eléggé drasztikus volt.
Nem volt önkontrollom, és önző voltam. Saját magamon kívül nem érdekelt semmi és senki, hiszen hosszú évekig csak a túlélés volt fontos számomra. Képtelen voltam kimutatni az érzéseim mások felé, és még a legszörnyűbb pillanatokban is kifejezéstelen arccal álltam tovább, mintha mi sem történt volna. Mintha nem érdekelne. Bizalmatlan voltam és senkivel sem osztottam meg semmit, mindent egyedül próbáltam megoldani. Úgy éreztem, nem számíthatok senkire, és nem is akartam másokra támaszkodni, vagy segítséget kérni. Bíztam magamban annyira, hogy megoldjam a problémáimat egyedül. Nehezen ment a csapatjáték, és nehéz volt visszaülni az iskolapadba is, hogy napok alatt pótoljam be az elmulasztott éveket. De most, hogy itt állunk az érettségi előtt, úgy érzem, sikerült változnom. Jó irányba változnom. A falkát helyezem mindenek elé és kiállok mellettük úgy, ahogy ők is mellettem. Elmondhatom, hogy megérte a bizalmamba fogadnom másokat, hiszen most már a barátaimnak nevezhetem őket. Scott elveinek hála pedig már nem akarok megölni minden második embert, aki rám támad, vagy épp ellenem van. Úgy érzem, tudom tartani a határt, amit magamnak állítottam fel. Azonban van, ami most sem változott. Gátlások nélkül kimondom, amit gondolok, és nem érdekel, hogy ez az adott helyzetben illő-e, vagy sem. És persze továbbra is mindent erővel akarok megoldani. Mindenesetre azt hiszem, jó úton haladok és továbbra is igyekszek folyamatosan tanulni.

❝ Humans are friends, not food... ❞

Malia 18 Coyote

Beacon Hills Shelley Hennig Meow

A pince sötét volt és poros. A teliholdnak csupán csak néhány fénysugara szűrődött be az ablakon, ami pont a velem szemben lévő falban volt. A helyiség tele volt régi vagy csak odafentre felesleges tárgyakkal és néhány dobozzal. Tökéletes hely volt arra, hogy kikötözve töltsem az éjszakát, mielőtt a coyote felem elszabadul és rávesz, hogy randalírozzak a városban. Szótlanul tűrtem, ahogy Stiles szorosra húzza a szíjat mindkét csuklómon, majd amíg én megbizonyosodtam a biztonságáról, elém húzott egy széket és leült.
- Nem muszáj itt maradnod.
- Nem megyek sehová – vágta rá rögtön, mindenféle hezitálás nélkül. – Itt úgyis nagyobb biztonságban vagyok, mint ötven elsőssel meg egy felhúzott Lydiával – tette még hozzá, de abban már nem voltam biztos, hogy részben csak oldani próbálja-e a hangulatot, vagy tényleg bízik benne, hogy nem fogom bántani, ha esetleg kiszabadítom magam a láncok fogságából.
Hosszú, néma perceken keresztül küzdöttem a bennem lakozó préri ellen. Eleinte csak próbáltam mélyen beszívni a levegőt, majd lassan kifújni, mintha ezzel képes lennék lenyugtatni magam, azonban egy idő után már nem működött. A hold bűvköre erősebb volt nálam és morogva nyújtogattam a kezeim Stiles felé, hátha az éles karmaimmal el tudom érni őt.
- Stiles, tűnj el innen! – Szóltam rá lihegve, miközben lehajtottam a fejem.
- Ugyan már, utálok bulizni. Nem bírom a tömeget – jelentette ki a legnagyobb nyugodtsággal, amit egy ilyen szituációban el lehet várni, de engem nem teljesen győzött meg. – Malia, lélegezz! Nem hagylak magadra! – Hajolt közelebb, hogy egyenesen a szemeimbe tudjon nézni, de én közben továbbra is csak a láncokat próbáltam elszakítani.
- És ha bántani foglak?! – Kérdeztem vissza kissé ingerülten, de Stiles egyszerűen csak megrázta a fejét.
- Dehogy fogsz – mondta kissé halkabban, nyugodt hangvételben. Én pedig hinni akartam neki, de egyre nehezebb volt visszafognom magam.
- Pedig szeretnélek. Össze akarom szabdalni az arcodat! Le akarom tépni! Azt akarom, hogy törjenek a csontjaid az ujjaid között! – Rángattam a kezeim, de a láncok kitartottak, Stiles pedig biztos távolságra volt tőlem, mégis akkor először láttam megcsillanni némi félelmet a tekintetében, hangja viszont továbbra is nyugodtságot tükrözött.
- Hiszed vagy sem, mástól is hallottam már hasonlót – ráncolta kissé a homlokát közben. – Nem hagylak itt! – Jelentette ki határozottan. – És nem hagyom, hogy kárt tegyél valakiben.
Íriszeim felizzottak és a megszokott gesztenyebarna árnyalat helyét átvette a ragyogó kék, mely jelezte, hogy ártatlanok vére szárad kezeimen. Ismét felmordultam. Szép lassan hallottam, ahogy jobb csuklómon megreped a vastag szíj, onnan pedig már nem kellett nagy erőfeszítés, hogy teljesen végigszakadjon.
- Nem lesz választásod – válaszoltam még a fiúnak, miközben a csuklómra pillantottam. Egy utolsó rántás, és már fel is ugrottam a földről, hogy kinyújtózva az épp hátráló Stiles felé nyúljak, miközben a lánc csörömpölés kíséretében a földre zuhant. Morogva kapálóztam felé, miközben a nevemen szólítva próbált nyugtatni és észhez téríteni.
- Malia, tudom, hogy hallasz. Figyelj a hangomra – közelebb lépett hozzám, miközben én a másik kezemen lévő láncra markoltam és próbáltam kitépni a falból.
- Fuss! – Néztem rá hátra, de ő meg sem mozdult.
- Nem menekülök – szólalt meg végül és ismét közelebb jött hozzám -, mert úgysem fogsz bántani. És szerintem amiatt félsz ennyire, amit a családoddal tettél. – Szavai hallatán pár pillanatra abbahagytam az addigi tevékenységem, s megszűnt a morgás is. Csak szaporán vettem a levegőt és hátra néztem rá egy pillanatra. – Tudom, milyen érzés, Malia. Mindenre emlékszem, amit tettem, még arra is, hogy élveztem. Erősnek éreztem magam. Rettenthetetlennek. Végre én irányítottam, majd mikor megszabadultam, rájöttem valamire – mondandója közben egyre közelebb ért hozzám, én pedig ismét a láncot kezdtem rángatni, de úgy tűnt, értelmetlen. Képtelen voltam szabadulni. Hátranéztem Stilesra és vártam, vajon mi lesz a vége annak, amit mondani akar. Hogy mégis hogy akar ezzel segíteni nekem. – Nem fontos, hogy én irányítsak – zárta le végül és elszántan nézett a szemeimbe. Megfogta a csuklóm és egy egyszerű mozdulattal kinyitotta a zárat. Értetlenül figyeltem a mozdulatot, miközben fejben szinte kiabáltam, hogy mégis mit művel? Fejezze be! …de késő volt.
Egy hirtelen mozdulattal – mikor már úgy tűnt, feladtam a próbálkozást és sikerült hatnia rám, rávetettem magam egy hangos morgás kíséretében. Pár másodpercig tartó küzdelem után a karjaiba kapaszkodtam zilálva, lehajtott fejjel. Döbbenten emeltem kezeim magam felé, és szinte hitetlenül néztem, ahogy a karmaim visszahúzódnak. Mikor ismét felnéztem rá, eltűntek az arcomról a jelek, melyek arra utalnak, hogy nem egyszerű halandó vagyok. Stiles gyengéden megérintette az arcom, a másik kezével pedig félresimított pár tincset az arcom elől, és úgy nézett rám, mint aki végig bízott bennem, s végig tudta, hogy meg tudom csinálni.
- Sikerült – jelentette ki tömören, mintha csak azt akarná mondani, hogy nem is érti, miért kételkedtem magamban. Én pedig egy széles mosollyal az arcomon átöleltem csak, és próbáltam felfogni, mi is történt. Tudtam, hogy neki köszönhetem az egészet, hiszen nélküle nem ment volna, de tudtam azt is, hogy nincs szükség szavakra.
Szorosan öleltem magamhoz, ahogy ott álltunk csak némán, és hagytam magam elveszni a védelmező ölelésében.

Vissza az elejére Go down


avatar



Hétf. Nov. 28, 2016 8:36 pm
Vendég
Vendég




elfogadva
üdvözlünk az oldalon!


Cicus <3 Szottyongat *-*

Nagyon, de nagyon örültem, mikor elvállaltad a karaktert, de ezt tudod *-* Tudom, hogy nálad lesz a legjobb helyen, és kellemesen csalódtam a lapodon, hiszen beharangoztad mennyire rossz, közben meg... Azta. aww de mit is vártam egy agyhalottól Razz
Térjünk is az említett lapra. Én komolyan, még nem láttam ennyire karakterhű Malia-t, megérte hagyni, hogy kételyekkel ugyan, de elkapd a karakter lényegét. Bár, neked ehhez, észrevettem már, megvan a tehetséged.*-* Volt már szerencsém megannyi karakterlapot, reagot olvasni tőled, de mégis folyton lenyűgözöl azzal, ahogy a saját kis szótáradat használva, elrepíted az olvasót egy másik helyre. Imádom, ahogy írsz, pontosan azért, mert képes vagy arra,amire kevesen;  elérni azt, hogy érdekeljen mindenkit. *-* Mint ahogy most engem, igaz, tudtam mi fog benne történni, mégis idegbetegen simogattam a telefonom képernyőjét, amikor nem volt hajlandó lejjebb tekerni. A legmeghatározóbb jelenetet írtad le, ennek még nagy szerepe lesz, szóval próbálj emlékezni, ki is volt lent veled. Razz
Nem is szaporítom a szót, igazából tudsz mindent. Foglalózni nem kell, szóval irány játszani, és rabolj el engem is, mielőtt te kerülsz az én zsákomba.<3 aww



Vissza az elejére Go down
 
malia "i hate math" tate
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: