• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
8
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Stells & Ash


Yesterday at 11:50 pm
☇ Tom Hiddleston


Szer. Aug. 16, 2017 11:24 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 (x+1+i)(x+1-i)(x-2)=0










avatar



Szer. Nov. 30, 2016 8:59 pm
Vendég
Vendég




Lydia Martin
not all monsters do monstrous things



i wonder if i've been changed in the night? let me think. was i the same when i got up this morning? i almost think i can remember feeling a little different. but if i'm not the same, the next question is
who in the world am i?


jellemet majd írom na jellemet majd írom na jellemet majd írom na jellemet majd írom na jellemet majd írom na jellemet majd írom na

Lyds, Dia 18 banshee

Beacon Hills Holland Roden nyem



Lydia is one of the finest students I've ever had. Her AP classes push her GPA above a 5.0. And socially, she displays outstanding leadership qualities. I mean, she's a real leader.
Az életem nem is alakulhatna jobban. Elkezdődött a középiskola, s annak ellenére, hogy gólyának nevezhet bárki, mégis a legnépszerűbb vagyok az egész iskolában. Nem, nem csak ott, hanem egész Beacon Hillsben. Nincs olyan ember, aki nem hallotta volna Lydia Martin nevét, az eperszőke haját, méregzöld szemeit és a százhatvan centiméterét. Ezek a jellemzőim, ha valaki egyiket is emlegeti, biztosan én fogok az eszébe jutni. Hogy miért örvendek ekkora "hírnévnek"? Egyszerű. Tisztában vagyok a bájaimmal, közvetlenségem miatt pedig megosztó személyiséggé váltam. Vagy imádnak, vagy gyűlölnek. Szeretem az életem, van nagy házunk, egy jóképű barátom, akivel mi vagyunk minden velünk egyidős szemében a tipikus álompár. Mindenem megvan, amire szükségem van, akárhányszor belibbenek a folyosóra, minden szempár rám szegeződik, utánam fordulnak, összesúgnak, fene tudja miről, vagy éppen önkéntelenül elmosolyodnak.
Lydia Martin megint tarol - gondolják.
Mindannyian azt gondolják, a tündöklő külsőm alatt semmim sincs, agyam helyén káposztalé van, holott kitűnő tanuló vagyok. Szenvedélyem a matematika, és egyéb tudományok, újragondolok elméleteket, próbálom őket megcáfolni. Ezeket persze, mind titokban tartva. Ha kiderülne, lejjebb esnék a ranglétrán, mikor a legelején vagyok. Közismertnek lenni nehéz, de minden percét élvezem, nincs is jobb érzés annál, mikor mindenki irigykedik rád, és arra gondolnak, hogy én is ő akarok lenni. Felbecsülhetetlen.
Az új lány megfogott, főleg a dzsekije, amit szívesen hordanék én is, csak teljesen más szetthez. Mindegy, kell mellém valaki szép, akit mutogathatok, vagy talán, tényleg megszeressem, s megmutathassam neki ki is vagyok az álarcom alatt.
Így igaz. Egy rohadt álarc az egész. Igazándiból, mondanám, hogy teszek erre, de nem igaz. Meg kell játszanom magam, hogy tarthassam a jó véleményt, ami rólam volt. Csak ülök csendben, mint egy idióta liba, és jól nézek ki. Nem, nem érzem így jól magam, de legnagyobb félelmem, hogy magamra maradok. Én magam sem kedvelem magam a maszk nélkül, más miért tenné? Akik pedig utálnak így is, álljanak sorba. Az elején én állok, magammal szemben.
Allison miatt, egyre inkább kezdtem elbukni. Bár, ő már megfejtette úgy ahogy, ki is az a Lydia, kezdi átvenni a helyem. Kételyek száguldoznak bennem, vajon szándékosan teszi, vagy csak nemes egyszerűséggel jobb nálam? Amióta sikerült vele beszélnem, mármint, úgy rendesen elmélyülve egy témában, megtudtam. Kedvesebb, törődőbb. Örülök, hogy megismerhettem, s, végre, van egy személy, akit a barátomnak nevezek. Még akkor is, ha Jackson szakított velem, bár a másod-csapatkapitány elvesztését, valahogy csak feldolgozom. Igen, szerettem őt, most is szeretem, de nem csüggedhetek.


Lydia, I've had a crush on you since the third grade, and I know that somewhere inside that cold, lifeless exterior there's an actual human soul. And I'm also pretty sure that I'm the only one who knows how smart you really are. And that once you're done pretending being a nitwit, you'll eventually go off and write some insane mathematical theorem that wins you the Nobel Prize.
Bár, elhagyott a legelső szerelmem, van, mi sosem változik. A puccos dolgokért való rajongásom. Ez volt az oka, hogy annyira vártam a bált, bár nem ültem tűkön, mivel tudatában voltam annak, ki is lesz a partnerem. Stiles Stilinski, az a nyomorék, aki folyton a nyomomban van, akármit csinálok. Egy igazi szerencsétlen, de vele kell mennem, ha be akarok jutni, egyedül senkit sem engednek be. Jackson, kivel mással menne, ha nem Ally-vel. Nem, már nem fáj annyira, csak bosszant, hogy pont a legjobb barátnőmre hajt, de Ally azt mondta, Scott miatt van ez az egész. Az is böki a csőröm, hogy aligha tudok bármiről, mintha az egész rohadék világ ellenem fordult volna, kicsúszott volna az irányítás a kezeimből. De, az én gyönyörű barátnőm mindig mellettem áll, nem teljesen nyitott szívvel, de itt van. Bár, nem mindig van itt... Pedig én ott voltam neki. Csak miatta megyek ezzel az idiótával is.
Az idiótával, és a rozzant jeepjével, ami, már megjárta a legszebb éveit, az száz százalék. Szerencsétlenségemre, összetalálkoztam az új párocskával. Utáltam látni őket, annak ellenére, hogy én kértem, hozza el ide, hátha összemelegedhetünk egy ilyen helyen újra, ahogy régen. Hogy felgyúljon a láng újra, ami már szikra sem. Ami leégett, azt megtaláljuk a hamuban, én pedig kész vagyok kutatni utána. Megtettem az első lépést, megdicsértem, mennyire jól is néz ki, de csak porig alázást kaptunk válaszként, én és Stiles. Miért ezzel kellett eljönnöm? Az ajtót sem tudta kinyitni anélkül, hogy ne esne el!
Motyogtam az orrom alatt idegesen pár szót, nem is sejtve, hogy a partnerem fülel, minden egyes szavamra, amit kiejtek, figyelmesen.
- Szerintem gyönyörűen nézel ki - szólal meg végül, afféle vigasztalásképp, hogy kapjak egy bókot én is. Meglepve pillantottam rá egy félmosollyal, önkéntelenül megjelent, életemben először kapok ilyen szavakat, mindenki általában arról beszél, miket tenne velem. Ő pedig a szépségem, és az órákig tartó készülődésem jutalmazza.
- Tényleg? - kérdezem vissza, még mindig csillogó szemekkel. Nem vártam választ, csak valamit mondanom kellett. Ő pedig kihasználva, viszonylag gyenge pillanataimat a karját nyújtotta, nekem pedig eszembe jutott ki is vagyok. Ezért elszántan megfordultam én is, átkarolva, hogy akkor jól fogjuk magunkat érezni. És visszahódítom azt, aki az enyém.
Ám, ez a lelkesedésem amilyen gyorsan jött, úgy ment el. Csak ültem, órák teltek el, Stiles pedig ült velem. Nem tudom, miért nem keresett valakit, aki már életét adná egy táncért, csak annyira csúnya, hogy senki sem kéri fel. Valószínűleg csak be is szökött, nincs partner, én sem vagyok, szinte egyedül jöttem. Vele? Ha Jackson nem jött volna, én sem lennék itt. Inkább értékelhetné a társaságom, még, ha szótlanul ülünk is. A zene egész kellemes, de lehetne jobb is. Ez az este katasztrófa.
- Akarsz táncolni? - kérdezi félve, de látszik, hogy összegyűjtötte minden bátorságát ehhez a kérdéshez. Én, vele?
- Passzolom - mondom flegmán, előtte egy szánakozó nézéssel, majd nézelődtem tovább Jackson után, miközben keresem tekintetemmel a tömegben. Nincs kedvem Stiles-hoz, semmihez sincs kedvem, őszintén szólva.
- Jó, hadd próbáljam meg még egyszer - hallom a hangjában, hogy idegesebb lett, ezzel vakmerőbb, így felpattant a helyéről, ezt pedig én kíváncsi, de értetlen pillantásokkal figyeltem. Na, ez érdekel. - Lydia, pattanj fel a csinos fenekedről, és táncol velem, most! - támasztotta az asztalt, parancsoló hangnemben mondva. Nos, ez most érdekes volt, de még mindig nem elég mélyreható.
- Érdekes taktika... - elismerően mondtam, mutatva rá - De még mindig nem - nehezen kaphatóan könyököltem az asztalon, még mindig egy olyan stílusban, ami szerintem még jobban irritálta. Én akkor sem fogok lejjebb adni... ekkora szinttel, mint amin ő van.
Igen, ideges lett, látom az arcán, ezt pedig élveztem.
- Lydia! Kelj fel! - mondta úgy, mint aki mindjárt idefut, és lerángat a székről a parkettre. - Oké? Táncolni fogsz velem! - közölte, nagyon, meglepően fáradhatatlanul. Ez pedig engem készített ki idegileg, hogy lehet valaki ilyen értetlen? Leplezve sem nemtetszésem, hátradőltem a székemen, majd rögtön vissza, sehogy sem volt már komfortos nekem, főleg így. Persze, vissza a széktámlára a hátam, látom, mondani fog valamit, és végig kell hallgatnom. Értetlenül figyeltem, nem volt energiám közbeszólni. - Nem érdekel, hogy kikezdtél a legjobb barátommal, valami furcsa, elképesztő módon, de nem érdekel. Lydia, beléd vagyok zúgva harmadik osztály óta. És tudom, hogy valahol, a rideg, élettelen külsőd alatt, ott van egy igazi emberi lélek - erre már lehajtottam a fejem, és felsandítva rá néztem, szinte, mintha belém rúgott volna ezekkel a szavaival, kellemetlen, zavart helyzetbe hozott. - És abban is biztos vagyok, hogy én vagyok az egyetlen, aki tudja mennyire okos is vagy. Aha! És ha abbahagynád, hogy egy buta libának tetteted magad, simán mennél, és írnál pár őrült matekegyenletet, amivel Nobel-díjat nyernél - itt lett végem. Ajkaim tehetetlen módon mosolyra húzódtak, és épphogy sikerült újra felemelnem a fejem, újra visszakerült az asztal felé szegezve, elrejtve azt, hogy minden szavával megmosolyogtatott. Főleg, a Nobel-díjas résszel. Próbáltam nem kinevetni szegényt.
- Fields-érem - javítottam ki még mindig vigyorogva, egy kis nevetéssel küszködtem, nem illene, ezért visszafojtom, de muszáj volt korrigálnom a hibáját.
- Mi? - kérdezett pár másodperc múlva összezavarva, igen, fogalma sem volt mire is mondtam a Fields-érmet. Nem mondtam semmit, csak hirtelen felindulásból felpattantam a helyemről, és pár lépéssel, mosolyogva odalépdeltem hozzá.
- Matematikára nincs Nobel-díj - magyaráztam egyszerű mondattal, pimaszul, egyenesen a szemeit keresve, bár frusztrálta a közelségem, látszott. Pedig erre várt, nem? - A Fields-érem lesz az, amit megnyerek - magabiztosan jelentettem ki, ebben voltam a legbiztosabb, hogy meglesz az az érem. Ő pedig az egyetlen, aki tudta ismeretlenül is, hogy képes vagyok rá, de honnan? Áh, nem is érdekel annyira. Megkapja a táncát.
Kezét megfogva húztam magam után a táncolók közé, feldobta az estémet ezzel, így megérdemli, de ne szokjon hozzá.

A következő percekben, már táncoltunk a Not Just a Girl című számra, ami nem éppen a leglassabb, de ez egy lassított verziója volt, így tudtuk tartani a tempót könnyen. Lapockája felé csúsztattam kezeim, karomat a vállán pihentetve, míg a másikat karján tartottam. Szabad vállára hajtva a fejem követtem őt, ahogy éreztem leheletét, mivel eperszőke tincseimbe hajolva élvezte a pillanatokat, derekamat átkarolva. Nem sokáig éreztem magam kényelmesen, folyamatosan elemeltem tőle fejem, hogy nézelődhessek, egészen addig, ameddig meg nem elégelte ezt, és rám pillantott.
- Minden oké? - kérdezte, sejtve, hogy nem ezek a legszebb perceim az életemben, kissé csalódottnak hangzott.
- Persze, csak le kell ülnöm egy percre - tereltem, szemeibe sem tudtam nézni, miután annyira kiismert, biztos tudja, hogy hazudok. Egy keserves sóhaj után újra a hangját hallom.
- Vagyis meg akarod keresni Jackson-t - mondta ki a nyilvánvalót, én pedig lehajtott fejjel hallgattam ezt a mondatot. Szánalmas vagyok, de szerelmes. Mindent megteszek azokért, akiket szeretek, hiszen nincs jégből, vagy kőből a szívem. Csak nem engedek közel magamhoz annyi embert, hisz a bennlévőket is nehéz ott tartani. Nehézkesen, és szomorúan, vagyis inkább bűnbánóan tekintetét kerestem enyémmel, majd csak bólogattam aprókat, ahogy ő is velem. - Értem... jó - egyezett bele, hogy most itt hagyjam, eléggé letört volt, de együtt érző. Nem vitázott velem erről, csak elengedett, így hátrafordulva el is indultam ki a bálteremből, mert itt mindenki volt, csak a keresett személyem nem.

Kiértem az iskola eleji udvarra a nevét kiáltva, hátha válaszra méltat, de semmi. Pedig mindent átnéztem, csak ezt nem, hazamenni meg biztos nem ment. Kezdtem kétségbeesni, ez volt a nagy alkalmam arra, hogy kicsípve magam újra enyém legyen az, ami az enyém volt. Őszintén nem tudom mitől hidegült el tőlem annyira, de félelmetesen gyors és hirtelen folyamatként zajlott le benne. Engem pedig ez meglepett, hiszen minden működött köztünk, még a vitákat is megoldottuk.
A lacrosse pályára érve már minden reményem kezdett elveszni arra, hogy a ma este folyamán megtalálom. Annyi gyilkosság volt a környéken idén, megfordult a fejemben, hogy lehet... Nem. Az nem lehet. Nem szabad a falra festenem az ördögöt.
Rettentően hideg volt, így szabadon levegőző karjaimat összefontam, hogy kicsit melegíthessem magam. Nem érdekelt annyira, hiszen, ha Jackson előkerül, biztosan visszamegyünk táncolni, vagy akár haza hozzá, hozzám. Nekem mindegy, csak vele. Nevét kiáltottam újra, de a reflektorok válaszoltak csak, mind, sorban egymás után felkapcsolódtak, a semmiből. Megtorpantam, még karjaimat is leengedtem, fordulgatva arra, amerről újabb fényáradat sugárzott felém. Reméltem még mindig, hogy ő lehet, így még egyszer elkiáltottam magam a nevével, hátha. Egy alak haladt felém, nem tudtam kivenni annyira, vakítóak voltak.
- Jackson, te vagy az? - kérdeztem a sziluettől szűkített szemekkel, hátha így láthatom teljesen, de semmi válasz, csak csendben haladt gyors léptekkel felém. - Jackson... te vagy az? - suttogtam már magam elé, nyugtatva magam attól, hogy nem vagyok veszélyben, csupán ő az. Könyörgöm, legyen ő...
- Lydia! - hallottam egy kiáltást mögülem, szinte hisztérikus volt, rekedtes, semmi jót nem jelenthetett. Hirtelen megpördültem, hogy a hang irányába nézhessek, Stiles rohant felém őrülten. - Fuss! - utasított, és amint elindultam volna, egy ember jelent meg előttem, kinyitva száját, hatalmas agyarakkal, nem emberi fogakkal.
Halálra rémültem, teljesen lepergett előttem az életem, minden dolog, amit véghez vittem, amit elrontottam, anyukám arca, Allison, Jackson, még a ma este is. Belém mélyedtek az éles tépőfogak, kínzó fájdalmat okozva, mintha azon nyomban ki akarná tépni az oldalam a helyéről. Sokkos állapotba kerülve a világ elkezdett homályosodni, éreztem, ahogy a vér szivárog a testemből, majd a fűre hullok, mint egy holttest. Még utoljára láttam egy érdekes nézetből a pályát, ahogy próbáltam eszméletemnél maradni.
- Ne ölje meg! - hallottam még zavarosan, visszhangozva Stiles hangját, majd minden erőm elhagyott, úgy, ahogy volt, szemhéjaim kényszeresen lecsukódtak, és hagytam, hogy eluralkodjon rajtam a hirtelen álmosság, remélve, soha többé nem fogok felkelni. Elsötétült a világom, semmire sem emlékszem, csak feketeségre.

They called it a fugue state, which is basically a way of saying "We have no idea why you can't remember running through the woods naked for two days." But personally, I don't care. I lost nine pounds.
sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori

sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori
Why Me?
Because, Lydia Martin is not only beautiful… Not only incredibly intelligent… She's immune.



You have no idea what you are, do you? The wailing woman. A banshee, right before my eyes. You're just like me, Lydia. Look like the innocent flower, but be the serpent under it.
sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori

sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori
Someone tried to strangle me… And I survived. I don’t need to hide that.
But we’re still gonna do your hair, right?
Of course we are doing my hair.


No. No, no, no. Why are you here?
Lydia, we're here for you.
You weren't supposed to be here. You didn't get my message?
Lydia, what's happening?
Who else is here? Who came with you? Who else is here?
sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori

sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori
I can't just turn this on. I'm not like you guys. I don’t have claws, or glowing eyes or super senses. I just have voices in my head.



I'm not a psychic. And apparently I'm not much of a banshee either. But I'm trying to help my friends. I don't know if you can hear me. Or, uh, what I'm supposed to ask you. But if I have this thing, it's got to work some of the time. It's gotta help someone. Maybe what I really wanted to say was... I'm sorry. I wish I could have helped you.
sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori

sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori
We read it every night. I got so obsessed with it, for three months I wouldn’t respond to anything but Ariel. It drove my parents crazy, but… Grandma thought it was adorable.
...
Please don't hurt her.
Don't hurt who?
Ariel.


Please! I have to tell them. They are all going to die. My friends. They're all going to die.
...
They saved my life, Mom. Stiles saved me.
sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori

sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori

When we started this school year, I was so stressed about everyone ending up in the same place after we graduate. But I don't think it matters. We always seem to find each other anyway. Even Allison.



Find some way to remember me, okay? Remember how you’re the first girl I ever danced with. Remember how I had a crush on you in freshmen year, sophomore year, junior year. Remember how you saved my life.
You saved my life, too.
Just remember... Remember I love you.
sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori sztori

REMEMBER... REMEMBER... REMEMBER
sztori vége sztori vége nananana

Vissza az elejére Go down
 
(x+1+i)(x+1-i)(x-2)=0
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: