• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
8
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Évszak szépe


Yesterday at 12:03 am
☇ Stells & Ash


Csüt. Aug. 17, 2017 11:50 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Moana Kingsley










avatar



Csüt. Dec. 08, 2016 4:51 pm
Vendég
Vendég




Moana Kingsley
Az élet szívás, aztán meghalsz.


Nem igazán szeretem magamat jellemezni, hiszen mindenki olyannak lát, amilyennek akar. Csak kevés embert érdekli az igazság, épp ezért feleslegesnek is tartom ecsetelni ezt a témát. De ha muszáj, akkor muszáj.
Kiséé visszafogott vagyok, de ha kell, akkor képes vagyok kiállni az igazamért. Nem vagyok túl beszédes, szóval nem jártatom feleslegesen a szám, de ha valaki felbosszant, akkor könnyen meg tudom mutatni, hogy biza nem vitte el a cica a nyelvemet. Sosem szerettem a zsarnok és erőszakos embereket, talán épp ez lehet az oka annak, hogy gyűlöltem az apámat. Anyaként megtapasztaltam, hogy az életbe csak magamra számíthatok, azt azonban megfogadtam, hogy bármilyen nehézség is legyen előttem, a gyermekemért küzdeni fogok, és ha kell ölök is érte.

Moa 20 ember

Beacon Hills Dianna Agron K.

A szüleim már kiskoromban arra neveltek, hogy gyűlölni kell minden olyan fajt, aki nagyobb erővel bír az embernél. A szüleim vadászok voltak, és nem esett nehezükre végezni minden számukra gonosz lénnyel. Az apám vaskalapos ember volt, szigorúan nevelt, néha úgy éreztem, hogy még az anyám is fél Tőle. Nem szerette, ha valaki ellenszegül neki, mindig mindenki úgy kellett táncoljon, ahogyan Ő fütyült. Sokszor nem is értettem, hogy az anyám miért tűri a zsarnokságát. Ő jó asszony volt, ha tehette volna megvédett volna attól, amire az apám rá akart kényszeríteni. Ő nem tartotta helyesnek azt, hogy olyan kicsin beavatott a szerinte romlott világba, azzal viszont egyet értett, hogy amint elég nagy leszek ahhoz, hogy meg tudjam védeni magamat, csatlakoznom kell a vadászokhoz, hiszen a családom már hosszú évek óta erősítik a vadászok csapatát. Én pedig szófogadó kislány voltam, soha eszembe se jutott volna ellenkezni az Ők akaratukkal, hiszen tiszteltem Őket és az akaratukat is. Még az apámat is, aki gyűlölnöm kellett volna, én mégsem tudtam rá soha másképpen nézni, mint a hősömre. Hiszen melyik kislány ne tekintene hősként az édesapjára? Mégis voltak bennem kételyek. Nem értettem, hogy miért hiszik azt, hogy mindenki gonosz, aki nem ember. Tudtam, sőt biztos voltam abban, hogy nem akarok olyan lenni, mint Ők. Persze ezt sosem mondtam el a szüleimnek, annál jobban féltem az apámtól. Évekig tűrtem, hogy Ő hozzon helyettem döntéseket, ahogyan az anyám helyett is mindig döntött. Az iskolában csak kevés barátom volt, mindenki különcnek tartott, aki pedig ismerte az apámat az nem mert hozzám közeledni, vagy csak simán nem akart. Én mégsem éreztem magam soha egyedül, sőt, azt hiszem szerettem a magányt. Egy nap azonban úgy döntöttem, hogy elég volt a bezártságból, élni szeretném végre az életemet úgy, ahogyan szeretném. Tudtam, hogy nehéz dolgom lesz az apámmal, és bár nehezen, de sikerült rávennem arra, hogy este kiengedjen egy kicsit. 18 éves voltam, ekkor mentem el életem első bulijába. Onnantól kezdve pedig megváltozott az életem.

Jasonnel boldog voltam, még az sem zavart, hogy Ő az ellenségem kéne legyen. Tudtam, hogy ha az apám megtudja, hogy egy vérfarkassal töltöm a szabad időmet, sőt, hogy ez a vérfarkas az első férfi az életemben, kitagad otthonról, de a legjobban attól tartottam, hogy megöli Őt. Pedig Ő nem olyan, mint amit az apám mesélt az ilyen lényekről, nem szörnyeteg.
Hosszú hónapokig boldogok voltunk együtt, de mint ahogy minden titok, ez is kiderült. Az apám dühös lett, Jasonnek viszont sikerül elmenekülnie. Ezen a napon kaptam az első pofont az anyám férjétől  és attól a pillanattól gyűlöltem meg azt a férfit, aki felnevelt. Többé nem tekintettem rá úgy, mint az apámra. A célját persze nem érte el teljesen, továbbra is tartottam a kapcsolatot a szerelmemmel, ezúttal óvatosabban, hiszen tudtam, hogy az apám fél szemmel mindig figyel. Egy évvel később teherbe estem, és az apám tudta, hogy kitől. Meggyűlölt emiatt, többé nem szólt hozzám. A fejemhez vágta, hogy szégyent hoztam a családunkra, és, hogy egy szörnyszülöttet hordok a szívem alatt. Az anyám is másképpen nézett rám, mégis a gondomat viselte. Jasonnel nem találkozhattam, és telefonon is csak ritkán beszéltünk, megígérte, hogy amint megszületik a gyermekünk segít elszökni, és végre boldogok lehetünk.
Kilenc hónap múlva életet adtam egy kisfiúnak, aki a legszebb ajándék az életemben. Azonban mindössze csak egy pillanatig láthattam. Az apám elragadta tőlem, engem pedig kirakott otthonról. Tudtam, hogy meg akarja ölni a gyermekemet, és hiába zokogtam, hiába könyörögtem az anyámnak, hogy ne engedje, az apámmal nem szállt szembe. Zokogva kerestem fel Jasont, aki iszonyú dühös lett, és anélkül, hogy én bármit is tehettem volna, engem magára hagyott az otthonába, majd a szülőházamba rohant, ahol megölte az anyámat és az apámat is. A fiammal a karjában tért vissza. Két hóna telt el azóta, Jasonnel megszakítottam a kapcsolatot. Nem tudtam megbocsátani neki azt, amit az anyámmal tett, hiszen Ő ártatlan volt. Nem ezt érdemelte volna.

Vissza az elejére Go down


avatar



Pént. Dec. 09, 2016 8:34 am
Vendég
Vendég




elfogadva
üdvözlünk az oldalon!


Moa! úúú aww

Ne haragudj, amiért tegnap nem tudtalak elfogadni, de őszintén megmondom, olyan hulla fáradt voltam, hogy folyton elfelejtettem, így most, kipihenten vetettem magam rád.úúú 00
Azta, drágám, neked aztán nem volt egyszerű életed. Nem apróztad el, mégis éreztem a mondanivalóját, azt is, hogy Moa miért szereti a szüleit annak ellenére, amilyenek. Sajnáltalak, mikor olvastam, apád elragadta tőled a legelső gyermeked, a szemed fényét, de arra nem gondoltam volna, Jason valaha megöli őket emiatt.? a szüleid nem lehettek túl jó vadászok, hozzáteszem...Rolling Eyes De legalább a gyermeked megmaradt, épségben, és sosem fog elhagyni, felnevelheted. Viszont nem muszáj egyedül. Lehet, fel kellene keresned az apját, hogy segítsen! 00 Rolling Eyes úúú vagy legalább a gyerektartást kérd suspicious Rolling Eyes. Öröm volt olvasni, át tudtam élni a helyzeted, és mindent, amit elém raktál, felvázolva. Moa egy nagyon szimpatikus karakter, csodaszép pofival.aww *-*
Viszont nem tartalak fel tovább, eleget vártál rám, így ezt a káprázatos arcot foglald le mindenképp, s foglald el a játékteret, a babáddal együtt! Szottyongat



Vissza az elejére Go down
 
Moana Kingsley
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: