név: a névnek örülnék, vagy más uniszexnek, hiszen a sztoriba az illik bele
pb: jó lenne a közös képek miatt megtartani, de ha csak ez tart vissza, valamin megegyezünk
kor: 21-23
faj: vadász, druida, kitsune és jaguár ne legyen

Részlet az et-mből:
(Utólagos kiegészítés, mert Elliot, a keresőm eltűnt:)

2016. szeptember

Napok óta nem beszéltem senkivel, és napok óta még csak a szobámból se mozdultam ki. Most először vettem rá magam, hogy csináljak bármit is. Beálltam a zuhany alá, és a fejemet a forró víz alá helyezve, kezeimet az előttem lévő csempéknek támasztva kezdtem el gondolkozni. Az elmúlt időszakban nem engedtem meg ezt magamnak. Ez volt az én módszerem a dolgok feldolgozásaihoz.
Egy nap alatt dőlt össze minden. Először Julie hagyott el, majd a sheriff hívott, és azt a hírt közölte, hogy Eliott, és a barátnője, aki terhes volt, már nem élnek. Valaki megölte őket... Valaki. Jól tudtam rögtön, hogy egy vadész volt a tettes. A nő kitsune volt, valószínűleg ő vele akart végezni és... Eli pedig rosszkor volt rossz helyen. Egy napon vesztettem el a barátnőmet, a legjobb barátomat, és egy barátomat. Fájt, de valahogy már csak kába voltam inkább. Nem tudtam mit kezdhetnék magammal.
Úgy két óra után kikászálódtam a víz alól, felöltöztem és egy pillanatra belenéztem a tükörbe. A sok fekete, amit a temetésre vettem fel még jobban kiemelte beesett arcomat és a sötét karikákat a szemem alatt. Én voltam az, aki visszanézett a tükörből, de mégsem. Ilyen rosszul még sosem néztem ki. Szánalmas...
A temetés kimaradt. Csak annyit tudok, hogy beszéltek, mert hallottam, de nem értettem egy szót se. Úgy hangzott, mintha kínaiul beszélnének hozzám. A végén csak én maradtam ott egyedül, és némán, totál kábán bámultam a két sírra. A kőbevésett nevek röhögve néztek le rám. Tudták, hogy szenvedni fogok. És igazuk is volt...

2016. december

Karácsony napja volt, de csak azért tudtam, mert a tv-ben mindenhol ezt járatták, meg a neten is. Egyáltalán nem érdekelt. Nem akartam ünnepelni. Nem vágytam rá mindenki olyan nélkül, akivel addig töltöttem ezeket a napokat.
Már nem fájt annyira, de még mindig üresnek éreztem magam...

Ebből bőven látszik, hogy az állapotom jelenleg nem épp jó. Elvesztettem mindent, ami fontos, és ez a munkáltatómnak a NASA-nak se igazán tetszik. Ezért vettek rá, hogy kapjak egy új munkatársat. Na igen, először is mivel azt mondták, Sam-nek hívnak, arra gondoltam egy srácot kapok. Másodszor pedig annak ellenére, hogy tényleg te is asztrofizikus vagy, emellett még pszichológus is. Nem hagyhatták, hogy egy ilyen jó emberük elvesszen.
Bevallom, az első találkozásunkra nem is emlékszem, a saját hibámból. Sajnos a fájdalom enyhítésére fűhöz nyúltam, és egyéb hasonló eszközökhöz. Ráadásul elég sokat használtam, hiszen nem üt az be olyan könnyen, mivel természetfeletti vagyok. Amikor először becsöngettél, és ajtót nyitottam, se voltam magamnál. Egy rendes szót se tudtam kibökni szinte, aztán csak rád csaptam az ajtót. Azóta nem próbálkoztál megint bemutatkozni, egyelőre csak a módján gondolkozol.
Kínos találkozás lesz, hiszen nyilván nem fogod magadban tartani milyen voltam először, na meg nagy meglepetés lesz végre megtudni, hogy nem egy srácot kapok társnak... Főleg, hogy velem kell majd laknod.

A lényeg igazából ennyi lenne. Szeretném, ha rendbe hozná Will-t mindenhogy. Szerintem ha nem is szerelem, legalább egy jó barátság kialakulhatna kettejük közül. Vagy maximum egyirányú szerelem valamelyikük feléről. Majd meglátjuk mi jön ki, vagy megegyezünk valamiben, ez úgy se a lényeges része a dolgoknak. Szóóóval igen. Kellene valaki, aki helyre teszi. Nagyon örülnék, ha a pb maradna, ha kell segítek képekben és gifekben is, nem vagy gond De egyezkedni lehet azért.
Nagyon várom