• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Dogs - Avery & Vulfia


Vas. Okt. 15, 2017 8:42 pm
☇ Poison After Dark

Vendég

Szomb. Okt. 14, 2017 8:34 pm
☇ Stells & Ash


Pént. Okt. 13, 2017 11:04 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Raphael Fortune










avatar



Csüt. Dec. 29, 2016 7:55 pm
Vendég
Vendég




Raphael Fortune
A jó rosszal jár, ezért én gonoszul jó vagyok.


Erős és bátor. Két szó, melyet legtöbbször hallottam életem során. Nem vagyok erős, bátor annál inkább, hiszen egy magam fajta omegának nem sok esélye van egy támadás során de én még sem kerestem sosem falkát, tipikus magányos farkas voltam mindig is a magánéletemben is. Makacs vagyok aki sosem kér segítséget, megalázva érzem magam ha mégis segítenek akár cipekedni, vagy akár az albérleti díj kifizetéséhez járulnak hozzá. Inkább meggebedtem a munkától, mintsem segítséget fogadjak el.
Rossz életet éltem, szörnyű dolgokat tettem, pedig jó gyerek voltam és ehhez mérten jó gyerekkorom is volt; azt hiszem ilyenkor mondják, hogy a Jó rosszal jár, nos én ezért vagyok gonoszul jó. Mikor a baj csőstül omlott a családom nyakába én szépen kisétáltam az ajtón és vissza sem néztem többet. Elköltöztem 15 éves koromban, mert úgy gondoltam nem hiányzik nekem a sok baj a hátam közepére; kivettem egy panellakást és azóta is ott lakom. Pont elég nagy, sosem bírtam a nagy helyeket.

Sokat tűnődtem hogyan hordhatnám a hajamat, volt időszakom mikor a tipikus "menő" hajam volt, de mondhatni nem állt jól - ami azt illeti szörnyen állt. Szőkés barna tincseimet éppen ezért elkezdtem megnöveszteni, többet nem nyírtam fel, majd mikor úgy láttam elég hosszú, hátra fésültem és voala, meg is volt a tökéletes, nekem való frizura - azóta is ugyan úgy hordom. Ég kék szemeimmel szerencsére sosem volt probléma, így nem hogy szemüvegre, de kontaktlencsére sem szorultam soha.
Vannak azok a hölgyemények ugyebár akik a 160 centimétert is éppen ha súrolják és nos, nem sok mindent érnek el a boltban azon termékek közül amit lényegesen meg is kívánnak venni. Legtöbbjük feladja és haza megy akár üres kézzel is, de vannak azon ritka egyedek is akik kiszúrják a magam 190 centiméteremet és segítséget kérnek. Természetesen még mindig mélyen a lelkemben jó fiú vagyok és segítek is nekik, bár van, hogy megbánom és utána kitépném a torkukat, de ez már teljesen más tészta.

Raphi Huszonhét Vérfarkas

Beacon Hills Alexander Skarsgård Rain

Egyszerűnek hitt ember történetből lett az éj gyermekévé. - Egy egyszerűnek tűnő mondat ami röviden leírja az én történetemet is, de mégis mitől válik ez oly’ bonyolulttá? Levezethetném dióhéjban, de akkor könnyű volna megérteni és semmi bonyolult nem leledzene benne, úgyhogy figyelj és láss, elmesélem hogyan is kerültem oda, ahol most tartok, de erősen kell koncentrálnod, el ne veszítsd a fonalat, mert akkor a kis mesém elveszti varázsát.
Carpe diem! - Élj a mának!
Jó gyerek voltam és bátor, mindig arra vágytam, hogy a nagyokkal játszhassak és tartozzak valahova. Mondhatom, a vége mindig az lett, hogy jól elverve tértem haza. De nem bántam, mert édesanyám csodás ápolóm volt, mindig ellátta sebeimet és bekötözte azokat. Közben sütit adott amit vidáman majszoltam; akkor egyszeriben elfelejtettem minden gondom bajom, mintha meg sem vertek volna; mintha tartoznék valahová. Szerettek a szüleim mert bátran dicsekedhettek velem a bajba kerüléseim ellenére is, jó jegyeim voltak és érdeklődtem a sportokon túl a könyvek, a filozófia és a természettudomány iránt is. Megálmodtam, hogy tudós leszek, de anya kedvéért kész voltam állatorvosnak is menni. - Mennyi mindenre képes a szülő a gyermekéért és mennyi mindenre képes a gyermek a szüleiért. Ez forgott az elmúlt napokban a fejemben, hiszen ez így is van; nem lettem tudós, de állatorvosnak remek lettem. De ez még csak az enyhe kezdet, hiszen életem igazán akkor kezdődött mikor is újjászülettem; a tizenötödik életévem határán jártam, arra készültem, hogy barátokat szerezzek és meghívjam őket a bulimra, hogy anyuék lássák, nem vagyok egyedül. Persze ez csak a látszat keltése volt, nagyon is egyedül voltam; magányosan és összetörve; mindig kilógtam a sorból.
Ám aznap ezt meguntam, elhatároztam, hogy márpedig a szülinapomon legalább egy barátom ott lesz - nem voltak barátaim, de tudtam, hogy a kosárcsapat egyik visszahúzódó tagja minden nap az erdőbe jár futni, hogy fitten tartsa magát és erről senki ne tudjon.
Én tudtam róla, ahogy arról is, hogy onnan indult a lépcsőn, ahol jelenleg én vagyok, tudtam, hogy ha menő akarok lenni és barátot szerezni, vele kell kezdenem. Bár a gondolat, hogy egyedül bemerészkedjek az erdőbe, nem volt túl kecsegtető, emlékszem a tűzesetre, az erdő mélyén élt egy család, egy hatalmas házban. De a házat gyújtogatók porig égették, nem sokan élték túl, és az egyikük pont felettünk van egy évfolyammal, eléggé ijesztő srác. De nem is a családdal van itt a gond, mi van ha az erdőben ez volt a kezdet, mi van ha rám gyújtják az erdőt és bent rekedek, megégek és meghalok? Féltem, nem is vitás, de elhatároztam magam, és én pont arról voltam híres, hogy amit elhatározok, véghez viszem ha bele is halok. Makacs voltam és túlzottan is bátor. Nem ismertem sem az erdőt sem a kosár csapat tagját elég jól. De mindennek ellenére rátaláltam, a bökkenő csak egy volt, hogy ekkor már sötétedett és mikor elkezdtünk beszélgetni nem figyeltük az időt. Lett egy barátom, tényleg lett egy barátom akit elhívhatok a szülinapomra.
Azonban besötétedett és hangokat hallottunk, mikor kiindultunk a hangok egyre csak közeledtek és közeledtek; ránk támadt valami, valami ami megharapott és mielőtt fel tudtam volna eszmélni, hogy mi történik velem, az új barátomat cafatokra szaggatta. Elfutottam, futottam az életemért, de azt sem tudtam merre futok vagy miért futok. Nem tudtam merre a kijárat, ki voltam szolgáltatva és tudtam, én ma meghalok. Az a valami el is kapott, nem tudtam elszaladni, mert elestem és megragadta a lábaimat; reszkettem de az ajkaimon egyetlen szó, egyetlen hang sem fért ki, rettegtem, hogy ha megszólalok megöl. Micsoda badarság, hiszen mindenképp megöl, nem?
Kapaszkodtam a talajban, de csak húzott és húzott, kezeim vérben úsztak már a sok horzsolástól, égtek és csak azt kívántam, hogy hazajussak élve és legyen aki leápolja. Tudtam, hogy anya már aggódik értem, tudtam, hogy mérges lesz ha hazatérek; de ez utóbbi nem fenyegetett, mert az imént látott szörnyeteg bevonszolt egy kamrába és bezárt. Vertem az ajtót, hogy kiengedjen, de semmi értelme sem volt, nem szabadultam a sötétség foglyából és a sebeim is fájtak. Fáztam és szenvedtem, de a legrosszabb mégis az volt, hogy féltem nem látom többet a szüleimet; többé nem akartam menő lenni, csak a családommal lenni.

Reliquiae! - Éld túl!
Másnap mikor felébredtem az ajtó tárva nyitva állt előttem és a sebeimnek nyoma sem volt. A vér mind eltűnt és már csak fáztam, ahogy kiléptem az ajtón megláttam szemben a Hale házat és rá kellett jöjjek hova voltam bezárva. Ismét következett egy jókora futás, de már nem volt olyan kimerítő, mint múlt éjjel. Kijutottam, és élek; azonnal haza szerettem volna menni, de eszembe jutott a barátom, aki nem járt ilyen szerencsésen, így a családjához mentem előbb, közölni a tragikus hírt. Nem volt egyszerű megmagyarázni a múlt éjjel történteket, de biztosan tudom, hogy nem szeretnék többé az erdő közelébe sem menni. Így hát fáradtan, dühösen és reszkető alkarral tértem haza. Reméltem ha nem is szívélyes fogadtatásban lesz részem, de legalább kikapni nem kapok ki. Ez megint csak egy álom volt, jól elvertek amiért nem mentem haza, nem hallgattak meg és ennek fejében pedig, nos nem volt barátom és a szülinapomat is tölthettem egyedül, megfélemlítve.

A történtek után csak nőtt bennem a harci szellem és mikor már kezdtem megtapasztalni a támadás hatásait és utána néztem mi is lett belőlem elég nagy valószínűséggel, üldözni kezdtem az „alfámat”. A hajsza közben nem egy, nem kettő omegától szabadultam meg és egy falkával is kikezdtem amire az életem is ráment majdnem. Kilenc évembe tellett mire megtaláltam azt a szemétládát aki elvett tőlem mindent. Nem érdekelt, hogy erősebb volt, nem érdekelt,hogy az alfám, kiálltam ellene, de elmenekült, mikor úgy tűnt vesztésre áll. Én voltam neki az első akit átalakított. Nem társultam senkihez, ahogy a vágy sem égette a talpamat, miszerint nekem kell falka, kellenek béták vagy kell alfa. Nem érdekelt ez az egész vérfarkasos maszlag, csak boldog szerettem volna lenni, tovább lépni, de ez nem volt ilyen könnyű. Az álmaimban újra és újra átéltem azt az éjszakát mikor megharapott az a szörnyeteg; újra és újra elvesztettem a barátomat és lefagyva néztem ahogy meghal. Rémálmok gyötörtek amelyek elől nem volt menekvés. Attól tartottam, hogy begolyózok, de aztán egy szép napon eltűntek a rémálmok. Mintha nem is lettek volna, nem éreztem bűntudatot, nem éreztem semmit.

Memento! - Emlékezz!
Mint azt már jól tudhatjátok, bajkeverő vagyok és ismételten magamnak okoztam a bajt. Összetűzésbe kerültem egy nem kis falkával, a béták száma egyenlő volt egy nagy család számával és az alfájuk is kimagaslóan ereje teljében volt. Én pedig a kis szaros omega sétáltam, mert ki gondolta volna, hogy az más területe. Reméltem megúszom egy kisebb veréssel és elmehetek, de ebből semmi sem lett igaz, jól összevertek, majd félholtan ott hagytak. Nem gyógyultam mert megharapott az alfa - legalábbis közel sem úgy gyógyultam, ahogy kellett volna. Nem emlékeztem hogyan, de kórházban ébredtem, a fejem iszonyatosan sajgott és semmire sem emlékeztem. Mikor megkérdezték a nevemet nyögdécseltem egy kis R-t meg egy kis F-et de közel sem tudtam megmondani ki vagyok, vagy hol vagyok. Összeverve találtak rám egy harapás nyommal az oldalamon. Mondta a doki, mikor bejött a szobába, nem mondom, hogy meglepődtem, de arra sem emlékeztem, hogy mi vagyok, így nem tudtam elképzelni, hogy kivel kerülhettem összetűzésbe, azt tudtam, hogy sosem volt senkim.
Aztán az idő folyamán ahogy kezdett összeállni a kép, kezdtem vissza emlékezni, először csak pillanatokra, majd percekre és napokra is. Végül emlékeztem rá, hogy vérfarkas vagyok, ahogy arra is, hogy ki tett azzá a szörnyeteggé. Emlékeztem arra hány hozzám hasonló omegával végeztem és legvégül tért vissza az emlékezetembe kivel kerültem - pontosabban kikkel - összetűzésbe és mi miatt kerültem kórházba. De ez a folyamat nem volt olyan gyors mint ahogy levezettem, másfél évembe tellett csak elkezdeni emlékezni, és utána havonta tért vissza egy-egy emlékem. De végre visszatértek az emlékeim, így élhetem tovább az életemet ahogy eddig is, de most már rájöttem, hogy jobb a békesség és ha tehetem meg sem mutatom a másik énemet, ember bőrbe zárva élem mindennapjaimat és dolgozok mind a személyiségemen, mind az életben maradásom érdekében.

Vissza az elejére Go down


avatar


: :



Join date :
2016. Apr. 01.

Age :
23

Tartózkodási hely :
⌞hiding in the shadows⌝

Foglalkozás :
⌞bartender⌝


Pént. Dec. 30, 2016 4:30 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




elfogadva
üdvözlünk az oldalon!


Raphael *-*

Először is köszönöm, hogy kijavítottad, amit kértem, így már minden a helyén van, de akkor az elfogadás...
Egy újabb magányos farkas a városunkban. Őszintén szólva én magam nem bánom, legalább lesz mire vadászni, az biztos. De legalább te is tisztában vagy azzal, hogy könnyű préda vagy egy magad. Azért még vigyázz, attól még, hogy ezzel tisztában vagy, nem menekültél meg  hmm
Ami igazán tetszett, hogy egy olyan karaktert hoztál, aki nem is feltétlenül jó, nem is rossz. Tettél rossz dolgokat, de volt jó is benned, és ez így valóság hű. Hiszen bármennyire is sablon szöveg, a fény nem létezik sötétség nélkül, és fordítva sem.
A történeted érdekes volt. Nagyjából végigmentél az életeden, bár inkább a lényeget emelted ki, ami jól jött, hiszen így arról beszéltél, amiről kellett. Bár azért vigyázz, nem jó teljesen elfojtani a farkast, a végén még egyszer kitör belőled, és nem tudod majd irányítani.
Na, de befejetem a felesleges beszédet. Menj, foglalózz, keres játékostársat (ajánlom, hogy esetleg inkább írj rá valakire, az hatásosabb, mint a csodára várni Wink ) és vesd bele magad az oldal életébe. Na meg üdv itt *-*





   
we all have s e c r e t s






Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Raphael Fortune
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: