HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Shyann Taryn








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Szomb. Jan. 14, 2017 2:06 am


Shyann Taryn
What is normal to a spider is chaos to a fly


Tessék? Hogy meséljek magamról? Hááááááááát… Te akartad, én figyelmeztettelek. Fogggggalmam sincs, milyen vagyok. Én csak én vagyok, oké? Miért kéne behatárolnom, hogy ez vagyok, meg az, amikor lehetek még bármi? Meg lehettem is akármi. De azért még összedobálok néhány dolgot, hogy örülj, mert mindenkinek örülnie kellene és macskák. A macskák fontosak.
Szóval, először is, nem vagyok nő. Ne kérdezd, csak nem vagyok az, jobb, ha nem kezdek el mesélni róla, mert amikor legutóbb valaki csak megsejtette, máglyára rakott… Nem akarom megint, köszönöm. Bár biztosan ügyesebben csinálnák, mint akkor, most nem szerencsétlenkednének annyit fával meg zsírral. Na mindegy.
A következő, hogy magamat normálisnak tartom. Mindenki más hülye és begyöpösödött és túl unalmas, kis kivétellel. Ha mégis találok ilyet, akkor nagy valószínűséggel hozzáköltözöm, akár a tudta vagy engedélye nélkül is. Ez van, ezt kell szeretni.
A természetgyógyászat mestere vagyok, egy druidánál is többet tudok, hiába nem csinálom most. Renének szoktam ruhákat felvenni helyette, hogy képeket csináljanak rólam. Valamiért ezt szeretik az emberek és én meg hordhatok csinos ruhákat. Mindenki nyer.
Imádom a telet, ide nekem a havat és a hideget minden mennyiségben. Elég fura annak ellenére, hogy egy hatalmas lángokból álló madár vagyok.

Shy 387 Főnix

Mostani Svájc területe Psychara Az ottan

A magnó gombjának kattanása szinte elveszett a hatalmas könyvtárszobában, de még pont meghallotta a félhangos dúdolgatása mellett a lány. Felkapta a fejét a könyvből, amit éppen átpörgetett és az öreg úr felé fordult, aki a középen álló hatalmas mahagóni asztalhoz telepedett le a készülékkel és több szalaggal együtt. Egymásra néztek és mindketten tudták, a másik mit akar. Az úr a magnó segítségével akarta rögzíteni a lány minden szavát, a lány pedig a világért sem idézné fel az emlékeit. Elég volt neki átélni, nem akart megint az egészen végigmenni újra.
-Shyann kedvesem, megígérted -sóhajtott az őszülő férfi, miközben rendezkedett egy kicsit az asztalon álló rengeteg könyv és papír között. A kutatási anyaga, amit részben a lány segítségével szedett össze.
-Tudom George, de… Nem akarom. Inkább menjünk hóembert építeni! Olyan szépen esik a hó -utalt a napok óta tartó kitartó havazásra, ami már legalább negyven centis fehérség alá temette a várost. És köztudottan imádta a havat.
-Nem tehetem, nem bírja a térdem már a strapát -kuncogott a férfi, hiszen már nem volt fiatal, hiába volt még benne rengeteg energia. Shyann imádta az idős egyetemi professzort, ezért engedte meg neki, hogy szalagra vegye a történetét. Senki másnak még csak nem is beszélne a múltjáról, ő a kivétel.
-Mit is mondtál, mi most a Konföderáció neve? -Nem emeli el a tekintetét az ablakról, úgy teszi fel a kérdést.
-Svájc.
-Ja, igen. Pedig többször mondtad már, csak nekem így marad. Szóval, ott kezdődött minden, mert ott születtem. A szüleim is olyanok voltak, mint én, főnixek. Nem voltam túl sokáig velük, alig néhány évtizedik, mert vadászok megtaláltak minket, és tudták a trükköt, amivel örökre el lehet intézni minket. Nem voltam velük, amikor a támadás történt, mert akkor nem lennék itt, hogy meséljek. Erről jut eszembe, mondtam már mennyire jól néz ki a diákod, aki a második sorban szokott ülni a szerdai előadásokon? Annyira szívesen lerajzolnám, annyira cuki, ahogy az orrát szokta ráncolni, ahogy próbál valamit megérteni… -George a torkát köszörülve szakítja félbe az áradozást egy kis idő múlva. Nem újdonság, hogy a lány a hosszú fekete ruhákban mindenről beszél, ami az eszébe jut, ritkán marad egy témánál és nehéz visszaterelni rá.
-Csillagom, maradj kérlek a tárgynál -Emlékezteti, hogy folytassa a történetet.
-De George… Na jó. Még gyakorlatilag gyerek voltam, amikor egyedül maradtam és magam kellett boldoguljak, mert nem ismertem mást a fajtámból és a többi fajban nem bízhattam, ezt verték belém. Úgy gondoltam, gyógyításba kezdek, mert szeretem az embereket, rajtuk segíteni még jobban, így a kis faluba, ahol letelepedtem, mindenhonnan jöttek, hogy adjam tanácsomat mindenféle dologhoz. Ezért találtak meg a vadászok ismételten, de most nyilvánosan csinálták, és boszorkányégetésnek álcázták az egészet. A szokásos procedúra volt, mint amit a könyvekben leírnak, hogy előbb tűt szurkáltak belém, hogy találjanak olyan helyet, ahol nem érzek semmit. Szurkáltak egy darabig és persze olyan helyet nem találtak, de olyat már inkább, ami rögtön meggyógyult. Ez már elég lett volna, de még vízbe is merítettek azzal a nagy libikóka székkel egy patakba. Én meg persze nevettem, mert libikóka, imádom a libikókát és a hintát is, de fára mászni a legjobban, igen -Egy teljes percig bámul a kezében tartott nyitott könyvre, amíg sorra veszi az alkalmakat, amikor fára mászott és mást játszott. Ami a vallatása után következett, meg sem fordult a fejében. Leugrott a könyvtári létra legtetejéről, ahol eddig ült, a ruhái csak úgy suhogtak utána. Meglepő könnyedséggel ért földet és telepedett fel az asztal tetejére törökülésben a férfival szemben. Ölébe húzza az egyik ősrégi, nyúzott, hatalmas könyvet maga mellől. Mesekönyv, az egyik kedvence.
-A víztől már amúgy is félig halott voltam, de azért még kikötöztek egy cölöphöz és megégettek. Meghaltam és feléledtem, ahogy kellett. Az volt a szerencsém, hogy ezek már kevésbé tájékozott vadászok voltak, azt hitték, ha tűzzel ölnek meg, akkor halott maradok, de hát, ez nem így van. Eltűntem utána még az országból is, amilyen hamar csak tudtam. Egy nő talált meg a máglya után, Maria. Vérfarkas volt, de mégis segített nekem, mert ebből már rájött, hogy mi vagyok. Magányos volt, omega. És gyönyörű. Kevés olyan lány van és volt, mint ő. Segített nekem felépülni, én pedig segítettem neki a teliholdakkor. Szerettem. Nem úgy, mint téged hanem… Mint egy szeretőt. Abban az időben boldog voltam, de ennek is véget kellett érnie. Valamilyen hosszú betegség után halt meg, nem tudtam megmenteni. Ezek után nem volt kedvem semmilyen társasághoz, egyedül akartam lenni. Erdőségek mélyén bujdokoltam, ami mint később kiderült, sok kellemetlenségtől óvott meg. Amíg én duzzogtam, két világháború is lezajlott, nekem pedig fel sem tűnt, egészen addig, amíg egyszer fel nem bukkantak csapatok nem messze a kunyhómtól. Akkor hosszabb csavargás után úgy döntöttem, ideje lesz kezdeni magammal valamit és beköltöztem a városba. Bár ne tettem volna -sóhajt és óvatosan odaadja a könyvet az öregúrnak, majd felpattan, hogy pár gyors mozdulattal visszamásszon a létrára, de most járni kíséreljen meg vele. Függőleges helyzetben egyensúlyozik, és egészen ügyesen csinálja.
-A város borzalmas volt. Azt se tudtam, mi van, csak kapkodtam a fejem, és semmit nem értettem. Nem kaptam szállást és az utcákon éltem, mert nem volt más ötletem. Már elhatároztam magam, hogy nem kuksolok többet az erdőben, nem mehettem vissza. Meg is oldotta nekem valaki a dolgot, mert egy sárga házba csukatott -hirtelen hallgat el, amivel felkelti az álmosságtól bebólintgató professzor figyelmét. Szalagot cserél, addig is hagyja a lányt gondolkodni. Amint végzett, ismét felpillant rá.
-És mi történt aztán? -kérdezi szelíden. Tudja nagyon jól, mi történt, de a szalagon is rajta kell legyen.
-Azt hittem, jobb lesz ott, hiszen volt tető a fejem fölött és kaptam enni. De aztán… Áttettek a különösen veszélyes ápoltak közé. Mert megharaptam valakit -nevet fel, mert szerinte az egy vicces eset volt -Nem emlékszem sokra, de volt ott jeges fürdő, elektrosokk és annyi nyugtató, amennyi egy ménesnyi lovat is kiütött volna. Ott ragadtam volna még tovább is, ha nem zárják be az intézményt pénzhiány miatt. Nem tudom, hova kerültem volna, de szerencsémre, te befogadtál -mosolyog le a férfira, miután végre nekidöntötte a létrát az egyik polcnak, hogy azon ücsörögjön egy darabig.
-Így van kedvesem. És most én viselem gondodat, hogy később egyedül is boldogulj.
-Ne is mondj ilyet. Mindig veled leszek -makacskodott a raszta hajú lány, de sajnos nem így lett. Nem sokkal, alig néhány évvel később az öreg tanár meghalt. Shyann sokáig kereste a helyét, de most korán sem olyan elveszetten, mint korábban. Így keveredett Beacon Hillsbe, ahol az életének egy új fejezete következett, méghozzá egy rózsaszínben villogó egyén miatt.

Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Szomb. Jan. 14, 2017 3:46 pm


elfogadva
üdvözlünk az oldalon!


Kedves Shyann!

Huh hát... nem mondom, elég érdekes olvasmányt hoztál elém, de olyan jó értelemben volt érdekes, nem mindennapi. Már maga a pb sem az, de hát tudom hogy szeretsz kilógni a sorból a magad módján. Tudod, mintha lenne valami közös bennünk Wink
Szóval, ami a jellemrészt illeti eléggé kesze-kusza ahhoz, hogy képet kapjak róla, miféle karakter is ez a lány, és elég szertelen de talán éppen rejlik a szerethetősége. Igen, a macskák pedig fontosak. Örülök hogy ilyen vidám természetű karakter is érkezik a sok komor és tragikus múltú mellé, olyan kiegyensúlyozó szereped lesz ahogy elnézem.

A múltad...hát mondhatnám hogy szomorú, de valószínűleg ha akkoriban élek akkor én is a máglya mellett állva nézem ahogy elégsz, de ezt el kell fogadni, akkoriban mások voltak az emberek és más a mentalitás is. A lényeg az, hogy most itt vagy és találtál valakit, akit boldogíthatsz a magad módján. A professzorért kár, de az ember múlandó, te nem vagy az, együtt kell élned ezzel. Menni fog?

Összegezve tehát azt mondhatom hogy elfogadom az előtörténeted, foglald le amit le kell, és keresd meg a rózsaszínben villogó alakot, van egy sejtésem ki az.... Smile



Vissza az elejére Go down
 
Shyann Taryn
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: