• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Dogs - Avery & Vulfia


Vas. Okt. 15, 2017 8:42 pm
☇ Poison After Dark

Vendég

Szomb. Okt. 14, 2017 8:34 pm
☇ Stells & Ash


Pént. Okt. 13, 2017 11:04 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Eleanor (Frida) Porter










avatar



Szomb. Jan. 21, 2017 11:44 pm
Vendég
Vendég




eleanor frida porter
i'm not an asshole, i'm just really honest


Porter, Porter, Porter... Olyan ismerősen hat ez a név, nemde bár? De így hirtelen nem is tudod honnan. Lehet találkoztál már valakivel, akit így hívtak, bár nem is tudod igazán. Az is előfordulhat, hogy Tudod mit? Inkább kisegítelek. Porter vállalat, Arthur Porter vezetésével, aki a mai napra multimilliomos lett már a vállalkozásából, emellett több cégben is érdekelt. Mivel is foglalkoznak? Hát, inkább kezdjük ott, mivel is nem, mert az egyszerűbb. Na jó, igaz, az a könnyebb, ha felsorolok dolgokat, amiben érdekelt a cég. Hotelek, éttermek, egy utazási iroda, és még jó párat felsorolhatnék, ha olyan kedvemben lennék. De hogy nekem ehhez mi is a közöm? Hát, a válasz egyszerűbb nem is lehetne. Én vagyok Arthur Porter lánya, Eleanor, aki utálja az egész műéletet, amit élni kell csak azért, mert milliomosok, és százezrek figyelik minden mozdulatát. Persze mindezt nem tudod, hacsak nem vagy én, vagy az egyik hülye testőr, akikkel még otthon is járkálnom kell. Az az egyetlen szerencsém, hogy a szobámban és a fürdőben egyedül lehetek. De így is őrjítő, hogy mindig figyelnek. Nincs egy perc nyugtom se.
Na de gondolom azért vagy itt, hogy megismerd Eleanort. Ó, abban könnyen segíthetek, mert olyan jól fújom már kívülről azt a kis szerepet, hogy el sem hinnéd. Mindig is jó gyerek volt, ráadásul mintatanuló, aki sosem került bajba. A családját imádja (annak ellenére, hogy mindegyik csak az apja pénzéért jön el hozzájuk, semmi másért, és ráadásul mindegy szálig vérszívó, pletykás idióták), főleg az apját. Anyja sajnos elhunyt, de mindketten sokáig gyászolták, és a mai napig tiszteletben tartják az emlékét (főleg apa a kurváival). Minden szava szép, és jó, a legtöbbször mosolyog. Mindenkivel kellemesen elbeszélget, és mindig szívesen segít. Igazi mintalány. Talán túl jónak is tűnne, ha nem takarná ezt ügyesen néhány hibával. Kissé feledékeny, néha nem teljesen összeszedett, és egyéb ilyen kis apró hibái vannak még, hogy ne tűnjön fel a tökéletesség álcája. Persze, most azon gondolkodsz, miért beszélek saját magamról harmadik személyben, mint aki nem is önmaga lenne. Mondjuk te is tudod, hogy az egész csak egy játék, és pont ezért Eleanor nem én vagyok. Az valami álarc, amit apám és legfőképpen a nyilvánosság előtt veszek fel. Igaz, apám tudja, hogy nem ilyen vagyok, de egyszerűbben jutunk ki mindketten egy beszélgetésből, ha ő elhiszi addig, hogy ez vagyok, én meg eljátszom.
Akkor ki is lennék én? Frida volnék szolgálatodra, de sajnos csak este tudlak kisegíteni, semmi más alkalommal. Éjjel a bulikban igazán én lehetek. Nem kell mosolyoghatnom, amikor nem akarok. Lehetek egy bunkó fasz, mert épp úgy érzem, lehetek bunkó, lehetek bármi, aminek lennem kell. Igaz, így erről már nem tudok sokat mondani, hisz ez csak úgy bennem van. Ez az igazi énem, és csak akkor láthatod, amikor valamit csinálok, vagy valakivel vagyok. Igaz, annyit elmondhatok, hogy nem vagyok a viselkedés mintapéldánya, elég sok alkohol lecsúszik a torkomon, meg néha droghoz is nyúlok. Azt is biztosra tudom, hogy nem vagyok a legkedvesebb, de a leggonoszabb sem. A viselkedésem tőled is függ, meg a kedvemtől is. Bár az általában nem a legjobb. Mondjuk ahhoz, hogy igazán meglásd ki és mi vagyok, látnod kell engem. Szóval találkozunk a következő klubban!

frida vagy semmi 23 human

new york merritt patterson rose

Van egy igazán fontos dolog, amit csak a családom tud rólam. 12 éves koromban egyszer elraboltak, hogy az apámtól pénzt szerezzenek. A mai napig emlékszem a legtöbb részletre. De amit sosem fogok tudni kiverni a fejemből az a nézése volt a férfinak. A várakozás a szemeiben.
Pontosan ezért is tudtam mit akar tőlem ez a férfi. Legalábbis sejtettem. Az ő szemében is ugyan az a várakozás lapult meg, mint az egykori elrablóméban. A várakozás a megfelelő pillanatra. Csakhogy most egy pár különbség volt az akkori, és a mostani helyzet között. Már felnőttem, tudom kezelni a helyzetet, és már nem féltem annyira, hogy ne szóljak valakinek, vagy tegyek ellene valamit.
Ugyan tisztában voltam mindennel, de úgy csináltam, mintha nem tudnék semmit. Amikor odajött először hozzám, ráadásul a kedvenc italommal, még hirtelen nem gondoltam semmit. De ahogy beszélgetni kezdtünk felkeltette az érdeklődésemet és a szemeibe néztem. Akkor láttam meg mit is akar. Az arcom talán egy pillanatra megrezzenhetett, de ha nem figyelt igazán, akkor nem vehette észre valószínűleg.
Igazából a kis bájcsevejünk közben csak ez járt a fejemben. Már tudta valahogy, hogy itt leszek, és várt rám. Nem csapott le rögtön, hanem várt. Megfigyelt először, például azt is megnézte valószínűleg magának, hogy mit kérek. Nem is volt ez rossz technika. Azzal jön oda hozzám incselkedni, amire tudja, hogy nem tudok nemet mondani. Egész okos. Okos, okos, de még mindig nem féltem tőle, csak azért óvatos voltam.
Szinte már összevonódva ültünk a pult mellett, ahogy keze a combomon pihent, és a fülembe suttogta szép szavait.
- Nem jönnél velem kicsit ki, hogy kettesben legyünk? - búgta olyan szépen, mint még eddig egy férfi se ezelőtt. Egy széles mosoly húzódott szét az arcomon, mint akinek tetszik az ötlet. Igaz, ami igaz, ki is mentem volna vele, ha nem láttam volna rajta át. Kissé elhúzódva tőle néztem a szemeibe, ahogy megfogtam combomon nyugvó kezét.
- Inkább gyere táncolni! - húztam is le a székéről, és meg se álltam a tömeg közepéig. Ott magamhoz vontam, kezeimet a nyaka körül összefonva és táncolni kezdtem. Ha egy dologban biztosan jó voltam, az a tánc. Ez volt az egyetlen esélyem, hogy eltereljem a figyelmét a céljáról. Szerencsére csak egy rövid ideig állt ott tétlenül, majd velem együtt kezdett mozogni. Gondolom látta, hogy még nem lenne esélye másba belekezdeni.
Kissé meglepett, hogy mennyire jól mozog ő is, sőt, talán még jobban is ment neki, mint nekem. Mindenesetre testünk szenvedélyesen mozgott egyként. Kezei erősen fogtak körül, testeink között szinte egy milliméter maradt. Minden ellenére a helyzet tetszett, testem is elég erősen reagált rá. Olyan kár, hogy céljai voltak velem.
Percekig talán fél órája is ott voltunk már. Szavak alig hangzottak el, főleg a tömbölő zene miatt, de néha azért próbálkozott kihívni. Viszont még mindig nem voltam se hülye, se túl részeg. Pedig milyen kár volt érte...
Miközben gondolataimban a menekülésemet terveztem, a testem magától mozgott tovább a ritmusra. Kezeimmel finoman fedeztem fel testét itt-ott, ahogy ő is tette. Egyik simításom alatt a zsebén haladtak át ujjaim, ahol egy kulcsot tapintottam ki. Szívem megkönnyebbülten dobbant nagyobbat, ahogy a felsőtestén állt meg a kezem. Tettre is akartam lépni, de ahogy belekezdtem volna a hirtelen jött tervembe, megzavart a nyakamat érintő ajkainak lágy érintése. Testem beleborzongott, számon egy széles mosoly jelent meg. Szinte ki is verte fejemből, hogy mi is a helyzet.
- Valamit el kell mondanom Frida... vagyis Eleanor. - suttogta nyakamba a szavakat, amit éppen hogy sikerült elkapnom a hangos zene miatt. A rendes nevem hallatán hirtelen azért elöntött egy kis félelem, nem tudtam mit várjak. Elhajolt a nyakamtól, szemeimbe nézett, és úgy folytatta. Szemeiben már nem igazán láttam azt a fajta várakozást, amit eddig. - Az az igazság, hogy... - tartott egy kis szünetet, és láttam, hogy vívódik. Közben én próbáltam arcomat leolvashatatlanná tenni. - Azért küldtek ma engem ide, hogy elraboljalak. - ejtette ki végre a szavakat nagy nehezen. Vallomása váratlanul ért, hirtelen azt se tudtam mit reagáljak, vagy mondjak. Nem mondhattam csak úgy, hogy tudtam már rég. Ehelyett csak csábosan elmosolyodtam, és egy szó nélkül egy csókba húztam bele. Mindent beleadtam, hogy eltereljem a figyelmét arról, hogy kezem óvatosan a zsebébe csúsztattam, kivettem a kulcsot és markomba rejtettem. A csókot tovább húzva egy kicsit még elgondolkoztam. Majd mikor végre kitaláltam mi legyen a következő lépés, elváltam tőle. Szaporán kapkodtam a levegőt, hiszem azért mégis szenvedélyes, és hosszú volt az a csók.
Ajj, tényleg olyan kár volt érte.
- Megesik az ilyen. - nevettem fel kissé, hiszen ez olyan hülye válasznak hangzott. - Viszlát! - léptem el tőle, ahogy zavart tekintetétől is elváltam. A lehető leggyorsabb lépésekkel mentem ki a klubból, és nyomtam meg a kocsikulcsot. Egy furgon zárja nyílt ki, tőlem jobbra. Futva mentem oda, szálltam be. És a lehető leggyorsabban indítottam be. Kezeimet a kormányra tettem, majd szinte gúnyosan nevettem fel kicsit. Fura volt, hogy azt az autót kötöm el, amivel elraboltak volna. Az meg még különösebb volt, hogy pont az a férfi akarta azt tenni, akivel végre jót szórakozhattam volna.
- Eleanor! - hallottam egy kiáltást. Kinézve az ablakon meg is pillantottam, ahogy a bejárat előtt állt. Kétségbeesett volt, ami nem is lepett meg. Hülyén elárulta a célját, nem rabolt el, és még a furgont és ellopják tőle. Szegény biztos nagyon ki fog kapni a főnökétől.
Értétlen arccal néztem vissza rá, miközben futni kezdett felém. Én meg csak rátapostam a gázra, és elhajtottam hazafelé. Lesz mit magyarázkodnom majd otthon, de nem érdekelt.

Az egyetlen oka, hogy megtudtam menekülni valószínűleg az volt, hogy nem Beacon Hillsben volt a buli. Hiszen, ha ott lett volna, hiába menekülök el a kocsijával, hamar megtalált volna a város melletti nem épp kicsi házunkban. De így, hogy kocsival is jó két órára voltunk onnan, volt esélyem a menekülésre. Mondjuk mire hazaértem már a nap is kisütött. A kapun is alig akartak átengedni az idegen járművel, de szerencsére meglátták, hogy én ülök benne. Az udvar közepén parkoltam le, majd frusztráltan szálltam ki, és indultam el a bejárat felé. Apám egyik kis mitugrász testőre épp akkor lépett ki.
- Jöjjön velem, kisasszony, az apja hívatja! - nyomta a hivatalos szöveget. Idegesen fújtam ki a levegőt, ahogy levettem a magassarkúmat, majd beparádéztam az ajtón, és apám irodájáig meg se álltam. Kopogás nélkül rontottam be hozzá, amit tudtam, hogy utál. Ma már nem volt kedvem játszani Eleanort, így is miatta lett az estém elrontva.
- Százszor mondtam már, hogy kopogj! - mondta unottan, ahogy egy kést élezgetett szép nyugodtan. A többi fegyvere is kint volt az asztalon, ami már egyáltalán nem zavart. Kiskorom óta láttam őket, és már hozzászoktam. Csak sosem értettem minek is kellenek. Mindig azt mondta, vadászik, de azt nem éjjel szokták... De inkább nem is akartam tudni.
- Én meg százszor mondtam már, hogy ne kurvázz, de lássunk csodát, egyikünk se hallgat a másikra! - förmedtem rá szinte üvöltve. Nem most voltam olyan hangulatban, hogy ki is oktasson, miután épp megmenekültem egy igen szorult helyzetből.
- Eleanor! - rezgett bele mély hangjába szinte az egész szoba, és kissé megszeppenve álltam ott egy pillanatig, ahogy gyilkos tekintettel nézett rám. Majd egy rövid idő után mély levegőt vett, és szemét ismét a fegyverére szegezte. - Szörnyen nézel ki. Már megint hol jártál? És mi az a furgon, amivel jöttél? - szegezte nekem a kérdéseket, mintha lelőttem volna a fél világot. Néha úgy tudtam gyűlölni, hogy magam se tudtam elhinni.
- Egy buliban voltam... A furgon meg éppenséggel az, amivel elakartak rabolni. Csak ügyesebb voltam, és én loptam el inkább a kocsit, és megmenekültem. - szögeztem neki a dolgokat, úgy, hogy érezze, megint miatta voltam veszélyben. Mindig miatta van minden.
Ahogy meglepve felnézett rám, legszívesebben hozzávágtam volna a cipőimet. Miért van meglepve? Miért nem kérdezi meg, hogy jól vagyok? Miért kell ilyen érzéketlennek lennie?
Percekig nem mondott semmit, majd nézett. Végül a meglepettség is eltűnt az arcáról, és némán visszafordult a késéhez. Ezzel jelezte, hogy nincs több mondanivalója, és, hogy vége a beszélgetésnek. Ahogy ezt megláttam, ökölbe szorult az üres kezem. Egy hajszálnyira voltam a cipődobálástól.
- Értem én... - suttogtam magam elé a szavakat, ahogy hátat fordítottam neki és pont az ajtóban álltam, amikor ismét megszólalt.
- Mától Mr. Fowler mindenhova veled megy. - ahogy kimondta megtorpantam, és, ha még láttam volna az arcát, tuti nekiestem volna. Egy bébicsősz, nagyszerű. Nem ez volt a legjobb megoldás, de úgyis tudta. Valószínűleg egy enyhe gyilkos tekintettel néztem a testőrre, aki kissé megriadt a tekintetemtől. Még nem láttam eddig. Valószínűleg új volt. De nem is érdekelt túlságosan. Amíg nem zavart, és láthatatlan maradt, akárhova eljöhetett velem. Jó, nem, de megpróbálhatta. Úgyis mindegyik elől megszöktem eddig. Előle is sikerülni fog.
Felzaklatva mentem fel a szobámba, majd, ahogy a srác megállt az ajtóm előtt, én cukin az arcába vágtam az ajtót. Be nem jön, az biztos. Majd inkább sikítok, ha innen is elakarnak vinni. Mindent ledobtam a földre, a ruháimmal együtt, és átsétáltam egy jó forró, na meg hosszú zuhanyt venni. Még utoljára át kellett gondolnom mi is történt ma.
Meg azt is át kellett gondolnom, mi lett volna, ha máshogy találkozunk. A fantáziám úgyse hagyott volna nyugodni.

Vissza az elejére Go down


avatar



Szer. Jan. 25, 2017 8:33 pm
Vendég
Vendég




elfogadva
üdvözlünk az oldalon!


Frida! <3

Nos, nem szép dolog ám, amit csinálsz, ráadásul nem kéne olyan biztonságban érezned magad így, ki tudja, mikor derül ki, hogy apuci pici lánya mégsem olyan aranyos, illemtudó és visszafogott, mint lennie kéne? Razz
Viccet félre téve, nem fogom sokáig húzni az időd, mert egyszer már elmondtam, hogy mennyire imádom a lapod, és ahogy az egészet összeraktad. Tökéletes képet kaptunk a karakterről. A múltjáról, a jelenéről, a jelleméről - beleértve azt, aki, és azt, akinek lennie kéne -, semmibe sem tudnék belekötni ráadásul még én is benne vagyok Cool, és nem is akarok.
Már amikor csak magát a plotot írtad le, akkor beleszerettem az egészbe. És abban is biztos voltam, hogy egy nagyszerű karaktert fogsz összehozni, de úgy érzem,a  vártnál csak jobb lett, amit kaptunk. *-*
A fogalmazásmódod imádom, és alig várom, hogy játéktéren is olvashassalak. Igyekszem hozzád, addig meg sicc foglalózni, aztán várd a Romeod. Ennyivel nem úsztál meg. cicc Szottyongat



Vissza az elejére Go down
 
Eleanor (Frida) Porter
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Frida Ivanova

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: