• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Dogs - Avery & Vulfia


Vas. Okt. 15, 2017 8:42 pm
☇ Poison After Dark

Vendég

Szomb. Okt. 14, 2017 8:34 pm
☇ Stells & Ash


Pént. Okt. 13, 2017 11:04 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Proper introduction - Sam×Will






 :: Játékok




avatar


: :


Join date :
2016. Apr. 11.

Age :
22

Tartózkodási hely :
beacon hills

Foglalkozás :
singer, dancer, student


Szer. Jan. 25, 2017 6:58 pm
vérhiéna: bestia, kinek vihogása egész az égig száll




Samantha & William


Kopp, kopp, elkap.
Az elmúlt egy hétből alig emlékszem valamire, persze a saját hibámból. Vannak ugyan homályos részletek, bár nem igazán vagyok benne biztos, hogy ezek mind a valóságot tükrözik. Esküszöm van egy olyan emlékem is, hogy valaki bekopogott, vagy csöngetett hozzám. Arra nem emlékszem, hogy ki volt az, és mit is akart, de szerintem nem is volt valóságos. Sosem szoktak keresni. A munkatársaim sosem jönnek át, de tényleg soha. Más meg nagyon nincs is aki keresne. Ezért is vetettem el az ötletet. Egyedül egy halovány emlékszerűségben hittem. Mégpedig abban, hogy tegnap este megettem a fél konyhát is. Annak ott volt a bizonyítéka a szemeteszacskóban, amit ma reggel vittem ki. Mondjuk nem is értem mi ütött belém. Igaz, a díler mondta, hogy ez az új cucc, aminek a nevét se volt hajlandó elárulni, nagyon be fog ütni. Hát meg is tette a hatását. De nem vagyok benne biztos, hog többször kérni fogom. Felfog neki tűnni, hogy annak ellenére mennyit vettem, semmi bajom nincs. Pedig szinte éreztem, ha nem lennék természetfeletti, majd meghalnék ma. Szerencsém volt ilyenkor, hogy prérifarkas vagyok.
Kopp, kopp, elkap.
Ma dolgoznom kellett volna, de semmi kedvem nem volt hozzá. Tudtam, hogy egy pár óra alatt letudtam volna azzal, amit átküldtek, csak egyszerűen nem volt hozzá kedvem. Pedig a határidő holnap délután 5 óra volt. Így is délután volt már, és csak most keltem fel. Valószínűleg ma is csak játszani fogok egész nap a sötét szobámban. Az is csoda, hogy ma elmentem fürödni, és felöltöztem teljesen. Jó, mondjuk boltba akartam elmenni a sok felzabált kaja miatt, de valahogy mégse vágytam ki. Majd maximum a sötétben. Bár egy kis napfény se jönne rosszul. Ma is a fürdőben egy sápadt, karikás szemű Will nézett vissza a tükörből. Ha nem lennék vele tisztában, hogy így nézek ki, talán meg se ismerném magam. Bár a zöld hajam elárulna. Szerintem senkinek nincs Beacon Hillsben ilyen színes haja. Így is eléggé megnéznek mindig, pedig már azért lassan egy éve élek itt. Bár itt mindenkit megnéznek, aki kicsit kilóg. Azért mégiscsak valami kisváros szerűség lenne, vagy mi.
Kopp, kopp, elkap.
Jaj, ez a hülye gondolkodás, meg ez a labda dobálás is alig foglal le. Az első pár dobás után már tudtam hogyan és milyen erővel kell úgy dobni a falnak, hogy aztán a padlóra pattanjon, majd onnan vissza a kezembe majdnem. Semmi erőfeszítés vagy élvezet nem volt benne, csak a szabályossága tetszett egy darabig De már ez is idegesít inkább, mintsem, hogy megnyugtat. Lassan már semmi se foglalt le, egyelőre még csak az ivás és a drogok maradtak. De nem bírtam volna máshogy. Ha nem foglalom le magam, akkor biztos Rá gondoltam volna. Azt viszont nem engedhettem meg magamnak. Meg különben is, hülye lennék feltépni a saját sebemet.
Kopp, kopp, elkap.
Na, most már tényleg meguntam... Erősebben, és máshogy célozva dobtam neki a falnak a labdát.
Kopp, kopp, csöng, csöng... Na várjunk...
Felpattantam a székemből, ahogy rájöttem, hogy épp hozzám csöngetnek be. Lehúztam fejemről a kapucnit a szobámból kifele vezető úton, és az ujjakat felhúztam kb a könyökömig. Az ajtóhoz elég hamar odaértem, bár a csöngés már abba maradt. Mindig is hálát adtam neki, hogy nincs ilyen idióta hosszú csengőhang beprogramozva a házban. Meg is őrültem volna tőle. Elfordítottam a kulcsot a zárban, majd egy mély levegőt vettem, és lenyomva a kilincset ki is nyitottam az ajtót. Kissé meglepve néztem az előttem álló nőre. Sose láttam még. Nem tudtam mit is akarhat pont tőlem. Lehet, csak eltévedt.
- Segíthetek valamiben? - kérdeztem kissé értetlenül. Szőke haj, szemüveg, zöld szemek. Tényleg nem tudtam hova rakni. A félig kinyitott ajtónak dőlve fürkésztem tovább, hátha mégis láttam már. Közben persze a válaszára vártam. Csak ő tudja megmondani miért is van itt, kitalálni úgy se fogom.

remélem kezdőnek megteszi *-* ◊ a Chicago soundtrack-ját hallgattam ◊ ©️


I might be sweet, but I can bite too


A hozzászólást William MacFarlane összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Május 19, 2017 5:18 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2016. Dec. 26.

Age :
24

Tartózkodási hely :
BH

Foglalkozás :
Asztrofizikus és pszichológus


Szomb. Ápr. 01, 2017 10:39 am
ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb





Will & Sam
Rendben, akkor próbáljuk meg ezt újra. Nem tudom, hogy most milyen állapotban fogom találni, de talán most tudok majd vele beszélni is, nem csak az ajtóval, amit rám csapott a legutóbb. Tudom pontosan, hogy előzetes figyelmeztetés és mindenféle jelzés nélkül állítottam be, de legalább azt reméltem, hogy a munkából kiküldött értesítést látta és nem éri majd teljesen meglepetésként a felbukkanásom. Úgy látszik, tévedtem, mert az elmúlt néhány napot motelben kellett töltenem, aminek nem túlzottan örültem. Nem szólhattam a munkahelyen, mert akkor okot is kellett volna szolgáltatnom, hogy miért nem engedett be, én meg nem akartam kirúgatni szegényt, mert akkor végképp összeomlana az élete, azt meg nem kéne pont nekem elintéznem. Így tehát vártam néhány napot, hátha ezúttal egy tiszta pillanatában sikerül elkapnom.
Az elmúlt napokat arra használtam, hogy haza telefonálgattam, megnyugtattam anyámat és a testvéreimet, hogy rendben megérkeztem, minden rendben és nem kell, hogy utánam jöjjenek, elég idős vagyok, hogy egyedül utazzak. Még csak az kéne, hogy utánam utazzanak, éppen elég pénz volt nekem ide költözni, pláne ilyen hirtelen ötlettől vezérelve, meg nem tervezve semmit. Amúgy is, ideje lesz nekem is megtanulni, milyen a családom nélkül élni, olyan sokan csinálják, ideje lesz nekem is, igaz? Igyekeztem elintézni, hogy az anyagaimat, a könyveimet, ruháimat és mindenféle egyéb dolgomat utánam küldjék és lehetőleg a munkahelyem fizesse a dolgot, ha már részben miattuk jöttem ide. Csak egy tömött hátizsákot hoztam magammal, tehát lényegében csak pár váltás ruha, a legszükségesebb elektronika és egy fogkefe van nálam, meg pár könyv, mert anélkül engem nem látsz és kész. Még a hajamat sem mostam meg azóta, hogy ideértem és kezd most már nagyon zavarni, végül ezért is döntöttem most az újrapróbálkozás mellett.
Összepakoltam azt az egy szem hátizsákomat, ha már egyszer csak annyi cuccom van, egyenesen odasétáltam az ajtóhoz, becsöngettem megint és várom, hogy kinyissa nekem az ajtót. Végig pillantok rajta, ahogy megjelenik az ajtónyílásban és egy halk mentális sóhajjal nyugtázom, most éppen tiszta és fel is van rendesen öltözve. Innentől nem veszett fejsze nyele a próbálkozásom. Elmosolyodom az egyik legmegnyerőbb mosolyommal és úgy válaszolok.
-Üdv. A munkából kellett volna szólniuk, hogy jövök és voltam is itt a múlt héten, de nem volt igazán… megfelelő időpont, így most próbálkozom megint. Samatha Westerholt vagyok, az új munkatársa -Kezdem a szokásos hivatalos magázós hangnemmel, ahogy kinyújtom a kezem a bemutatkozó kézfogásra. Remélem elfogadja és nem lesz ez az egész még kínosabb, mint ami eddig is volt.


Outfit    @     Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2016. Apr. 11.

Age :
22

Tartózkodási hely :
beacon hills

Foglalkozás :
singer, dancer, student


Csüt. Május 18, 2017 10:01 pm
vérhiéna: bestia, kinek vihogása egész az égig száll




Samantha & William


Ritkák voltak az olyan tiszta napok, mint amilyen a mai is volt, és valahogy bántam is. Csak egy hülye labdát dobáltam, és gondolkodtam, semmi több. Ezért is untam magam. Semmi se kötött le, semmi, és az nem volt jó. Valamivel muszáj volt elfoglalnom magam, különben az Ő gondolata fog eltölteni, abból pedig semmi jó nem fog kijönni.
Majd meglepetésként, és egyben megmentésként jött az, hogy valaki csöngetett. Nem tudtam miért, és ki lehetett az, de nem volt jobb dolgom, így az ajtóhoz sétáltam, és kinyitottam. Legnagyobb meglepetésemre egy nő fogadott az ajtó másik felén, amire végképp nem számítottam. Na meg nem is tudtam hova tenni. Először elmosolyodott, ami miatt akaratlanul egy kicsit az én szám is felfelé görbült, viszont ez gyorsan el is tűnt. Nem akarok most mosolyogni. Szavaira figyelek, majd ahogy mondja, fel is fogom őket, de teljesen képtelen vagyok megmozdulni. Lepillantok a kinyújtott kezére, majd vissza a szemeibe, és csak bámulok rá egy darabig. Na várjunk... Hogy a munkából szóltak róla... Samantha Westerholt... Az új munkatársam... Aha... HOGY MI VAN?
- Öhm... Az az igazság, hogy... - kezdtem el motyogni, de előtört belőlem a nevelt gyerek először is.
- William MacFarlane, és tegeződhetünk, ha gondolod. - ráztam meg a kezét finoman.
- Viszont az a helyzet, hogy szerintem rossz helyre jöttél. Nekem amikor telefonáltak új munkatársról, akkor Tim azt mondta, hogy valami Sam nevű fickó... - hadartam gyorsan, majd a végére leesett a dolog.
- Sam... Samantha... Nem is Tim lenne, ha nem félreérthetőbben fogalmazna. Vagy csak tudta, hogy nem engednék egy nőt a lakásomba egy ilyen romhalmaz mellé. - morogtam már a végét, természetesen magamra értve a romhalmazt. Lehunytam a szememet és mély levegőt vettem, egy pillanatra el is gondolkoztam. Nem vagyok én hülye ember, csak azért a téves infóval nem fogom tudni rögtön, hogy ő az új munkatársam. Kinyitottam a szemem, és megint rápillantottam.
- Bocsáss meg, csak váratlanul ért ez a dolog. - engedtem el valami mosoly szerűséget, majd teljesen kitártam az ajtót, és elálltam az útból. Úgy se volt más választásom, csak beengedni őt. Az az egy szerencsém volt ebben a helyzetben, hogy a rendszerető énem sosem hagyott el, és nem volt kupi a lakásban. Pedig nagy gáz lenne ebből, ha nem én lennék az, aki most itt áll.
- Esetleg kell valamit segíteni behozni? - kérdeztem udvariasan, ahogy követtem a szememmel. Ha esetleg cucca van, azt behoztam neki, ha nincs, csak becsuktam az ajtót mögötte, amikor már bent volt a lakásban.
- Egyébként hogyhogy pár nappal később jöttél? - érdeklődtem kissé idegesen. Gondoltam legalább egy kicsit beszéljünk, ne legyünk idegenek egymásnak, ha már együtt kell dolgoznunk mostantól. Mondjuk most már végképp nem örültem ennek. Nem az volt a gond, hogy nő... Vagyis de, de mégsem. Egy férfi előtt még nem érezném gáznak ha olyan állapotban vagyok, viszont előtte nem kissé lenne kellemetlen. Nem tudom ki rendelte el ezt az egészet, de átkozom érte. Főleg, hogy Sam talán nyugodtabb volt ebben a helyzetben, mint én. Pedig ő volt egy idegen, zöld hajú srác laskásában, akit alig pár perce ismer. Csak be ne égessem magam nála... Bár lehet már az is meg volt. Ez is egy remek nap, ahogy nézem.

ne haragudj a váratásért ◊ stay©


I might be sweet, but I can bite too
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2016. Dec. 26.

Age :
24

Tartózkodási hely :
BH

Foglalkozás :
Asztrofizikus és pszichológus


Szer. Május 31, 2017 2:42 pm
ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb





Will & Sam
Nos, akkor csapó kettő. Nem bírtam már tovább a motelban, ahova kénytelen voltam behúzódni néhány napra, amíg elrendezem a dolgaimat és kitalálom, mi legyen. Megelégeltem és eljöttem, hogy még egy próbát tegyek. Becsöngetek, ahogyan legutóbb is és várom a reakciót. Imáim meghallgatásra találtak és most éppen az egy tiszta pillanatban kaptam el William-et és tudok vele beszélni. A szpichológusi munkával együtt jár, hogy bár nem lettem kiképezve színésznek, de mindig uralkodnom kell az arckifejezésemen és nem szabad látszania rajtam, hogy éppen mit gondolok. Most is fegyelmezem magam, csak a kedves mosolyom látszik, amitől ő is elmosolyodik. Máris jó jel, legalább a szociális normákra reagál, ahogyan az udvariassági formulák is mennek még. Mosolyom nem lankad, ahogy bemutatkozik és bólintok az ajánlatra.
-Rendben, akkor tegeződjünk. És minek szólíthatlak, Williamnek, Willnek, vagy valami másnak? -Ezt általában a pácienseimtől is megkérdezem, nehogy valami olyasmibe nyúljak bele, ami régi és fájdalmas sebeket téphet föl.
-Pedig nekem kéne lenni... Oh, ja igen, és nem számítottál egy női asztrofizikusra, már értem -Ez egy olyan sztereotípia, amivel még mindig küzdök, sokan csak kis titkárnőcskének néznek a legtöbbször és nagyon mérges tudok lenni, mikor úgy is kezelnek. A motyogást már nem értem, de úgy érzem, jobb is, ha nem kérdezem ki.
-Sajnálom, de így is később jöttem, most vagyok itt másodszor -Hiszen már voltam itt néhány napja, csak akkor rámvágta az ajtót és kénytelen voltam elmenni, mert esélyem sem lett volna bármilyen válaszra. Beljebb lépek, ahogy elenged és gyorsan körbepillantok az előszobában. Nincsenek nyomai elhanyagolásnak, ami egy drogfüggő lakhelyén tipikusan megtalálhatóak, ez máris jó jel. De legalábbis nem rossz, de ennyiből következtetéseket levonni butaság lenne.
-Nem köszönöm, csak ez a hátizsákom van -Azt le is teszem a fal tövébe, ahogy válaszolok és leveszem a cipőmet. Konkrétan papucsom sincs, mert nem fért bele zsákomba, az meg nem lehetett túl nagy a repülő miatt.
-Hát... Voltam itt pár napja és ki is nyitottad nekem, de azzal a lendülettel be is csaptad az orrom előtt, amint bemutatkoztam. Mintha nem igazán tudtad volna, mi is történik körülötted -válaszolok a kezemet piszkálva, mintha zavarban lennék, de nem vagyok, csak ez lenne a természetes reakció. Nem akarom az arcába mondani kegyetlen őszinteséggel, hogy konkrétan annyira el volt szállva, hogy a nevét se tudta volna megmondani. Szerintem sejti, hogy ez lehetett a helyzet, de nem lehetek benne biztos, mire emlékszik és mire nem.


Outfit    @     Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2016. Apr. 11.

Age :
22

Tartózkodási hely :
beacon hills

Foglalkozás :
singer, dancer, student


Hétf. Jún. 12, 2017 6:11 pm
vérhiéna: bestia, kinek vihogása egész az égig száll




Samantha & William


Az is csoda volt már, vagyis inkább ritka, hogy valaki csöngetett, az meg még inkább ritka volt, hogy az ajtó másik oldalán egy nő fogadjon. Nem szoktam hozzá az ilyenekhez, nem csak a jelenlegi életmódomban, az azelőttiben sem. Még talán az volt a szerencsém, hogy ma éppenséggel józan voltam, mert különben nagy gáz is lehetett volna. Na igen, bele se merek gondolni mi lenne egyszer, ha az egyik szer hatása alatt elveszteném az önuralmamat. Az is furán nézne ki, ha egy prérifarkas lófrálna az utcákon, az meg végképp, hogy letámadnék valakit. Inkább ne is gondoljunk bele ilyenekbe.
- A Will megteszi, de ha esetleg van bármi kifogásod, kitalálhatsz valamit, ami tetszik. - a legrosszabb állapotomban se érdekel, hogy hogyan hívnak. Igazából ha nem komolyan mondják, bármit elbírok, nem érdekel. Igazából bármire hallgatok. Az utcán is néha előfordul, hogy tök random, és a Williamre nem hasonlító nevekre odanézek. Magam se értem, de hát ez van.
A meglepetés erejével rontott rám Sam, és én hirtelen azt se tudtam, hogy magam fiú vagyok-e, vagy lány. Ez mind a munkatársam hibája volt. A leírása miatt sosem gondoltam volna nőre, de direkt csinálta. Tudom, hiszen ismerem a drága Timet. Mondjuk nem is ő lenne, ha ilyet csinálna, de akkor is... Nem kissé sokkolt le ez most. Nem tudom mit csináljak egy nővel egy lakásban.
- Hát, csak bizonyos okok miatt... - kezdtem el magyarázkodni, de azt se tudjam mit mondjak. Idegesen túrtam bele a hajamba, és mély levegőt vettem. Nem szeretem, ha azt hiszik bármilyen formában elítélő vagyok.
- Szóval a munkatársam a hibája. Direkt úgy írt le, mintha férfi lennél. Egyébként sose zárkóztam el a női asztrofizikus lehetőségétől, sőt! A régi munkahelyemen volt is pár. A legjobbak voltak. - próbáltam kimagyarázni magam, viszont valahogy éreztem, hogy csak mentegetőzésnek fogja venni, egy olyan dolognak, ami természetes. Hiszen nyilván nem akarok bunkónak tűnni, ezért mindent mondok. Ami félig igaz, mert nem akarok bunkónak tűnni, de hazudni senki kedvéért nem fogok... Na jó, legalábbis ilyen téren.
- Másodszor? - tátogom némán a szót, ahogy beljebb megy. Az agyamat úgy kerestem át infók után, mint valami adatbázist, de semmi. Vagyis egy dolog van, csak abba nem merek belegondolni. Csak nem vagyok olyan szerencsétlen, hogy az az álomnak hitt kis látomás igaz volt, csak annyira be voltam tépve, hogy nem rendesen emlékszem rá. Akármi is létezik, adja, hogy ne legyen igaz.
Aztán a rossz sejtésemet végül a szavai igazolják, és én az ajtó mellett megfagyok. Csak állok és nézek. A picsába! Csak én lehetek ilyen szerencsétlen... Most mit csináljak? Mondjam meg az igazat? Nem lenne jó ötlet, hiszem nem ismerem. Lehet a végén beköp a vezetőségnek, és abból nem jönnék ki jól. Mert azt még nagy nehezen elnézik a tudásom és a végzettségem miatt, hogy a munkahelyre nem járok be, hanem otthonról dolgozok, de egy drogügyre nem legyintenének rá. A karrierem is odalenne.
- Szörnyen sajnálom! Tudod nemrég kaptam az orvostól elég erős altatókat, mert nem tudok rendesen aludni, és elég fura hatása van, néha nagyon el is kábulok. Lehet pont egy ilyen rossz időpontot fogtál el. Remélem nincs harag. - nevettem halkan, ahogy próbáltam eladni a hazugságot. Igaz, tényleg sajnáltam, de az igazat valóban nem vallhattam be neki. Kínos is lenne, még ennél is kínosabb.
- Öhm... Körbevezesselek esetleg? - engedtem meg magamnak egy fáradt mosolyt a kérdés mellé. Minél gyorsabban témát akartam váltani, és amúgy is meg kellett volna történnie ennek valamikor. Had ismerje ki magát a kis lakásban.

ne haragudj a váratásért ◊ stay©


I might be sweet, but I can bite too
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2016. Dec. 26.

Age :
24

Tartózkodási hely :
BH

Foglalkozás :
Asztrofizikus és pszichológus


Pént. Jún. 23, 2017 1:28 pm
ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb





Will & Sam
Kinyitotta nekem az ajtót és most egészen használhatónak tűnik, akkor teszteljük egy kicsit, miért is történt, ami történt legutóbb. Nagyjából tisztában vagyok a helyzettel, de szeretném tudni, mivel is kell pontosan szembenéznem.
Az ajánlatra, hogy akárminek nevezhetem cinkosan elmosolyodom. Túl magas labda ez, amit két idősebb fiútestvér mellett az ember nagyon hamar megtanul lecsapni gyorsan és kegyetlenül.
-Akkooooooooor mit szólnál a Tündérkéhez? Vagy legyen Hulk? Esetleg... Ropi bohóc a Simpsons-ból? -kuncogom el magam, ezt nem lehetett kihagyni. Igazából még tetszik is a zöld haja, de ilyen egészséges viccelődés része kell legyen a napnak. Meg amúgy is hiányzott már egy kis komolytalanság, olyan sok minden miatt kellett mostanság aggódnom, hogy muszáj nevetnem valamin, különben megbolondulok.
-Oh, értem. Akkor úgy érzem, lesz egy kis beszélgetni valóm ezzel a munkatársaddal. Nem szép dolog így megvezetni valakit -Pláne nem tűröm el, hogy valaki úgy beszéljen rólam, amilyen nem vagyok, még ha csak ebben is. Látom, hogy Will csak zavarban van, de nem hazudik, legalábbis ebben nem, a testbeszéde nem erről árulkodik.
Belépek és lerakom a hátizsákom a fal mellé, majd lerúgom nemes egyszerűséggel a cipőmet, hogy utána azt is a zsák mellé állítsam. Felegyenesedve látom, hogy mennyire ledöbbent a válaszomon és hebegve próbál valami magyarázatot adni. De mint gyakorlott pszichológus tudom, hogy altatónak nincs ilyen hatása. Sóhajtok a magyarázat végén. Rossz a helyzet, de lehetne rosszabb is.
-Mindjárt előbb beszélnünk kell. Mindig is az őszinteség híve voltam, most is legyen így. Nem vagyok egyszerű asztrofizikus, az tulajdonképpen a második diplomám. Elsődlegesen pszichológus vagyok és azért kell veled egy lakásban laknom, hogy segítsek feldolgozni a gyászodat. Meg nincs pénzem per pillanat saját lakásra, de az mellékes. Amikor az áthelyezésemet kértem, melléd irányítottak, mert tudták, hogy tudok neked segíteni. Aggódnak érted a munkatársaid és nem akarják, hogy elvesszen a benned rejlő potenciál. És még most ülj le, mielőtt megszédülsz nekem -szólok rá, mert számítok ilyesmire is. Talán ájulásra nem, mert felnőtt férfi, de most sokkal jobban megleptem, mint szükséges volt, de sosem volt az én kenyerem az én tudom, hogy te tudod, hogy én tudom játék. Inkább öntsünk tiszta vizet a pohárba, és essünk túl a nehezén.


Outfit    @     Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Proper introduction - Sam×Will
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékok-
Ugrás: