• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
0
Ember
9
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Az eltűnt fiú


Yesterday at 7:36 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 skipping class - ely×ginny






 :: Relaxing :: Játékok




avatar


: :

Red is the color of shame. Crimson cheeks and spilled blood. Broken hearts, open veins. A burning desire to return to white.

Join date :
2016. Mar. 26.

Age :
19

Tartózkodási hely :
beacon hills

Foglalkozás :
housekeeper


Csüt. Jan. 26, 2017 10:55 pm
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet




tonna donna × csöppség

Tesi, biosz, töri és jönne az a hülye matek is. De nem akarom, nincs kedvem hozzá. Olyan anyagot veszünk, amitől már agybajt kapok. A többiek még mindig nem értik, én meg már unalmamban a fél könyvet megoldottam. Tiszta halál lenne az az óra, de erre az életemre mernék megesküdni. Persze a tanár azt se veszi észre, ha ott vagyok, még úgy is hülyének néz, hogy kitűnő vagyok. Hülye az az állat... De végül is jól jön. Azt se tudja ki, vagy mi vagyok, így azt se venné észre, hogy, ha hiányzok. Egyszer ez már megesett, mikor nem voltam, mesélték a többiek. Amúgy, nem is ártana egy kis pihenő se.
Épp ezért slattyogtam be szünetben a mosdóba, majd a legtávolabbi fülkébe bezártam magam, és csak vártam. Páran ki-be járkáltak, pár hülye picsa vihogott pár sort, meg tipikusan valakit kigúnyolt, de igyekeztem nem felhívni magamra a figyelmet. Lazán, és unottan dőltem az ajtónak, és csak csendben vártam inkább. Egy ideig bírtam a nagy semmit, majd a becsöngőhöz közeledve kissé meguntam magam. Ideje volt valami elfoglaltságot keresni. Igazából belekezdhettem volna egy kis origamiba a vécépapírral, végre talán belejönnék a hajtogatásba. De nem. Bele kell törődnöm, hogy sosem leszek képes rendesen behajtogatni a papírt, és sose lesznek az élek teljesen párhuzamosak. Fájdalmas dolog, de nem volt mit tenni.
Végül megláttam magam előtt a megoldást a csempére írva. 'Küldj egy képet' mellet egy telefonszám. Megesküdtem volna rá, hogy láttam már valahol, de nem is volt érdekes. Elővettem a telefonomat, és a kamerát megnyitva először megszemléltem magam. Nem tudtam milyen képet csináljak, de pár hülye próba után végre megvolt az igazi kép. Enyhén az arcomba húztam a hajamat, a számat résnyire kinyitottam, és meg is volt. El is küldtem egy kacsintós smiley kíséretében. Nem vártam azonnali választ, igazából egyáltalán nem vártam, de legalább elszórakoztam. Tovább vittem a tekintetemet a falon, és szemléltem a gyönyörű dolgokat, amik fel voltak írva. A következő dolog, amin megakadt a szemem, az egy szívecske volt, benne két névvel, majd az egész át volt karcolva. Kifújtam egy tincset az arcomból miközben elgondolkoztam. Brandon és Naomi. Hmm... Olyan ismerős... Áh, megvan! Tavaly év végén szakítottak. Milyen kár. Ezért nem írogatunk ilyen szívecskés hülyeségeket mindenhova. Olyan macera eltüntetni szakítás után őket. Szemem tovább siklott a fülke falán, és egy bizonyos mondaton akadt meg. 'Dugj meg már végre!!!' Nem is a mi iskolánk lenne, komolyan. halkan felnevettem, amikor meghallottam a felmentés hangját. A csengő szokásosan szólt, én meg még csak vártam fülelve. Amint a léptek zaja, és minden más ilyen abbamaradt, kinyitottam az ajtót, hogy végre szabad legyek. A tükör előtt még megtorpanva kicsit a hajamat egy kissé rendetlen kontyba fogtam a fejem tetején, majd már tényleg távoztam a mosdóból. A folyosóra kilépve körbepillantottam és egy széles mosollyal nyugtáztam a csendet, és az ürességet. Ha nem leszek szerencsétlen, akkor ki is jutok.
Utam ahhoz az ajtóhoz vezetett, ami közel volt a suli konyhájához. Szinte senki se járt erre, még a tanárok se. Mondjuk főleg azért, mert ők azt hitték, ez kulccsal zárt ajtó, és csak a konyhásoknak van kijárásuk. De nagyon tévedtek. A drága konyhás nénik ugyan tudták, meg néhány diák, hogy a zár rég nem jó, viszont senki se szólt semmit. A drága néniket nem érdekelte, a kis csipetcsapat meg nem árulkodott. Hamar el is értem oda, és lassan, csendesen toltam ki, hogy még véletlenül se halljanak meg a konyhában. Nem volt kedvem magyarázkodni nekik. Az akció sikeres volt, még magam után is teljes csöndben raktam be az ajtót.
Meg is fordultam, hogy a kisebb részen valami leülő helyet keressek, de az egyik nagy kuka mögül félig kilógott valaki. Valaki, vagyis egy lány, mert hosszú haja volt. Csak, hogy ki, azt nem tudtam hirtelen, csak sejtésem volt. Lehetne, hogy ő az, akivel az összevont órán Vinny kicsit túl jól szórakozott, és kiküldték őket? Hmm... Lehetséges volt. Egy vigyor húzódott szét az arcomon, ahogy pár lépést közelebb osontam hozzá. Gondoltam kicsit megijesztem hátulról, de akkor meghallottam azt a jellegzetes kattanást szerűséget. Megtorpanva nyugtáztam, hogy a helyzet csak még jobb lett.
- Kisasszony! Remélem tudja, hogy rengeteg szabály és törvény tiltja az iskola területén való dohányzást! - vettem elő a légtanáriasabb, és hivatalos hangomat. Reméltem, hogy beveszi, azért sikerült elég meggyőzően mondanom. Persze szavaimat egyáltalán nem kísérte a megfelelő látvány, se arckifejezés, ha megfordult. Vigyorogtam, mint az állat. Azért mégiscsak vicces volt ez csinálni szegénnyel.

              chicago of coures » pamparam <3 » csakhogy tudd miért nézek ki olyan jól » 714 » ©


sky above me. earth below me. fire within me
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar



Pént. Jan. 27, 2017 1:01 pm
Vendég
Vendég




csöpidonna

i don't wanna go to school, i just wanna break the rules

♡♡♡♡♡♡
663

Akit már elkönyveltek a suliban "lógós" gyereknek, könnyedén ki tud surranni az iskolakapun. Észrevétlenül, ha pedig meglátják, senkit sem érdekel, csak újabb indok arra, hogy kicsaphassák. Engem még nem csíptek meg, miközben óra helyett kijárogatok, és csak úgy elfoglalom magam. Sokkal érdekesebb dolgokkal, mint a fizika. Mindig is utáltam, és kerestem a kibúvót, mivel is mehetek el róla. Most pedig benyögtem a tanárnak óra elején, hogy hánynom kell, így kimegyek. Nem vártam a válaszát, gondolom nem ellenkezett volna, elvégre nem lehet a bakancslistáján az, hogy egy tizedikes lány az osztály közepébe ürítse a gyomrát. Én megtenném, azóta nincs bajom a hányással, amióta Del rám hányt. Valójában, korántsem olyan gusztustalan, mint az emberek hiszik, persze, ameddig a ruhádra, és nem az arcodra teszik. Nem, az utóbbi velem sem történt meg még. Még.
Elmélkedve ezen lépek ki könnyedén a kapun, közben telefonomat nézem, mindenféle embernek írva üzeneteket. Vinny neve felettébb zavar ott, mikor az üzenetlistát látom, mert persze, engem zaklat, folytonosan. Nem is lenne azzal gondom, hogy ír, ha nem küldözgetne meztelen nőkről képet azzal a felirattal, hogy "na erre mit reagáljak?". Anyádat. Azt.
Aztán ott van bennem az is, hogy valójában kedvelem, akarom mondani, elviselem. Valójában egyáltalán nem olyan rossz, mint mutatja magát, gondolom a haverjai miatt, vagy a népszerűsége miatt. Nem tudom miért, de mintha két oldala lenne. Tud velem kedves lenni, ritkán, tényleg ritkán, de képes rá. Csodák még léteznek, ebben ezentúl biztos vagyok, főleg visszaolvasva az üzeneteinket, ahogy lépkedek, érdeklődik felőlem. Rögtön, miután annyira felbassza az agyam, hogy legszívesebben letiltanám, mintha érzékelné, hogy irritált vagyok, majd benyögi, hogy amúgy hogy vagyok. Hogy vagyok? Anyádat. Azt.
De ugyanakkor ő a Rómeóm. Mármint, a Júlia szerepem Rómeója, nem az enyém. Furcsa is lenne tőle hallani, hogy az ég két legtündöklőbb csillaga helyett én szemeim csillognak úgy, valószínűleg pofájába is röhögnék. Akármennyire próbálok vele bunkó lenni, valahogy mindig flörtölésbe kezdünk, de nem az a szia cica van gazdád, van, hány centis a póráz cucc, hanem... Huh. Intim, eléggé. De imponál, mert tudom, hogy csak nekem ír ilyeneket. Még, ha a belelendülés után le is koptatom. Az a részeg csók pedig, vagyis több csók, az. Az a pia. Igen. Egyáltalán nem érzek semmi különöset iránta.
Aztán, ha éreznék is, mi lehetne? A legjobb barátnőm bátyja. Alap dolog, hogy idegesítem. De inkább olyan dolgokkal kellene, mint amit az osztályában műveltem, hogy felpakoltam az ölébe a lábaim, megharaptam, feldugtam a tollat az orrába, és suttyomban elővettem a telefonom, és mikor csend volt, benyomtam valami macska nyávogást, amire mindenki felfigyelt. Aztán csak hangosan megszólaltam, hogy "grr, Vinny". Ezt kellene csinálnom. Nem arról álmodoznom, hogy milyen lenne vele. Mármint, úgy úgy. Az is rendben volt, hogy feldőlt az a kurva pad, amitől kiküldtek minket, majd megkergetett a folyosókon, egyenesen a teremben. Ez mind játék, egymást szórakoztattuk. Az már más dolog, hogy felültem a tanári padra, majd elém állt, és egymás ölelésébe bújtunk, mert jól esett nekünk a kis törődés. Mármint, gondolom bárki ölelését ilyen szívesen fogadtam volna akkor... Remélem.
Egyébként, nem dohányzom. Csak tényleg ritka alkalmakkor, mint például most is, ez kivételes. Egy kuka mögé bújtam, hátha jön egy tanár, bár esélytelen, azért nem akarom, hogyha mégis, megbasszák a számat. Elővettem a szálat, majd a gyújtómat, amit be is gyújtottam egy kattanással, meg is gyulladt a cigarettaszál. Aztán hangot hallottam, maga a hang miatt is összerezzentem már, mikor pedig szavait összeraktam, kiesett a számból a cigi, egyenesen a földre, ahol rátapostam, mintha mi sem történt volna.
- Én nem, én nem! - ellenkeztem rögtön, ahogy megfordultam, és csak egy ismerős arcot láttam. Nem tudtam hogy hívják, de ismertem, azt hiszem Vinny osztálytársa, de ebben sem vagyok biztos. Egy a tuti, vigyorgott, mint a vadalma, és jól átvert. Pár pillanatig próbáltam szúrósan nézni rá, majd csak elnevettem magam hangosan, ez azért jó volt. - Bassza meg, a szívroham kerülgetett! - temettem kezeimbe arcomat elszégyellve magam, majd csak elővettem még egy szálat és rágyújtottam, ezennel újra. - Ely vagyok, amúgy, tanárnő - mutatkoztam be, de kezet nem nyújtottam, nem vagyunk harminc éves középkorú faszok, akik kezet rázzanak.

credit
Vissza az elejére Go down


avatar


: :

Red is the color of shame. Crimson cheeks and spilled blood. Broken hearts, open veins. A burning desire to return to white.

Join date :
2016. Mar. 26.

Age :
19

Tartózkodási hely :
beacon hills

Foglalkozás :
housekeeper


Pént. Jan. 27, 2017 10:48 pm
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet




tonna donna × csöppség

Sosem voltam az a lógós típus, aki csak úgy nem megy be, mert nem szeretne. De most kellett ez a szünet. Nem bírtam volna se a hülye órát, se az embereket, se a tanárt. Unalmas volt az egész, és csak lemerített. Igazából meg se fordult a fejemben, hogy elkaphatnak, vagy lefogok bukni. Nem azért, mert azt gondoltam 'Hú, hát engem aztán senki se fog elkapni! Olyan gyors vagyok, mint a villám!', csak egyszerűen rólam senki se feltételezte volna, hogy ezt fogom tenni. Az a vicces, hogy talán a barátaim se. Mondjuk annak ellenére, hogy tényleg jóban voltam velük, meg kedveltük egymást, nem ismertek igazán. Nem is tudhatták volna. De mégis megtettem, ami talán engem lepett a legjobban, csak ez még nem történt meg, egyelőre csak a szabadságom érdekelt, meg az, hogy ne dögöljek meg matekon. Ahj, még csak rá se akarok gondolni arra, hogy mi lenne ott.
Az egész lógás igazándiból már akkor megérte, amikor a 15 perces vécében álldogálás után kiléptem a folyosóra. Na nem is csak az, hanem, hogy az egész üres volt. Még sosem láttam teljesen kiürülve mióta itt vagyok a suliban, ezért valamiért különös érzés volt. De tetszett. Megvolt benne az az enyhén ijesztő faktor, amitől egy enyhe bizsergés fogott el. Kár, hogy többször nem igen fogom látni így, hacsak nincs szerencsém egy lukassal, vagy, ha nem veszem rá megint magam a lógásra. Az ötlet maga nem volt rossz, de a kivitelezés azért macerás. Nem lenne kedvem mindig megvárni a mosdóban amíg mindenki elpaterol, a folyóson meg nem lehetek. Egy tanár biztos kiszúrna, vagy valaki magával húzna órára. Akkor inkább keresnem kellett már egy helyet, ahova nem járt senki. De azért ráért.
Végül a szökésem sikeres volt, és ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, eszméletlenül megörültem. Örömömnek hangot is akartam adni, csak megláttam valakit. Valakit, aki szintén nem az órán tartózkodott, ráadásul épp rágyújtott. Nem is kellett nekem több, vigyorogva kaptam a lehetőségen, hogy megijesszem kicsit.
Szavaim hallatán a cigi konkrétan kiesett a kezéből, és sietve eltaposta. Majdnem felröhögtem, de türtőztetem magam. Bár imádtam minden egyes pillanatát a jelenetnek igyekeztem legalább addig nem elárulni magam, amíg szembe nem fordult velem. Ahogy ezt meg is tette, láttam rajta pár pillanatig a felismerést. Nevetni kezdett, és már én se tartottam vissza a sajátomat. Szavaira csak még hangosabb röhögtem. Jobban sült el, mint gondoltam.
- Bocs, de ez kihagyhatatlan volt. - nyögtem ki nagy nehezen, ahogy nevetésem is alább hagyott. Egy újabb szálra gyújtott rá, én meg eltöröltem egy kisebb könnycseppet a szemem sarkából. Ilyen jót rég nevettem már. Jól esett.
Bemutatkozását hallgatva ismét elvigyorodtam kissé, kezeimet a kabátzsebembe nyomtam. Ely. Végre egy nevet is tudtam hozzácsatolni a kis órai incidenshez.
- Általában Miss Hart-nak szólítanak, de magának csak Ginny. - vetettem be a hülye tanár hangnemet megint, de nem bírtam sokáig, kissé felkuncogtam a végén.
- Abbahagyom, megígérem. De eszméletlen volt a reakciód. - néztem a lányra, majd egy kissé elidőzött a tekintetem a cigijén, viszont igyekeztem nem sokáig bámulni. Nem megítéltem, semmi ilyenről nem volt szó, csak még sosem próbáltam. Igazából ilyen közelről is ritkán láttam.
- Te milyen drága jó óráról lógsz? - léptem kicsit közelebb hozzá. Gondoltam ne az ajtóban ácsorogjak, meg ha már beszélgetünk, akkor ne álljunk 20 méterre egymástól. Nem akartuk leharapni egymás végtagjait, szóval semmi okunk nem is volt távolságot tartani.
- Öhm... Tudom, smucig dolog lehet, meg minden, de kunyizhatok egy szálat? - néztem rá kis ártatlanul. Ha már megvolt az első lógásom is, akkor az első szálam miért ne legyen meg. Egyszer van erre alkalmam, és úgyse árthat meg. Szóval fájni nem fog, max megfulladok a köhögéstől, semmi több.

              easy » pamparam <3 » csakhogy tudd miért nézek ki olyan jól » csak 590 sorry » ©


sky above me. earth below me. fire within me
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
skipping class - ely×ginny
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» X-men First Class

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Játékok-
Ugrás: