• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Dogs - Avery & Vulfia


Vas. Okt. 15, 2017 8:42 pm
☇ Poison After Dark

Vendég

Szomb. Okt. 14, 2017 8:34 pm
☇ Stells & Ash


Pént. Okt. 13, 2017 11:04 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 shouting fetish - vinny × ginny






 :: Játékok




avatar


: :

Red is the color of shame. Crimson cheeks and spilled blood. Broken hearts, open veins. A burning desire to return to white.

Join date :
2016. Mar. 26.

Age :
19

Tartózkodási hely :
beacon hills

Foglalkozás :
housekeeper


Pént. Jan. 27, 2017 12:03 am
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet




fétises × kiabálós

Szombat, délután 4 óra 3 perc. Az agyam lassan megáll. Nem tudok már mit csinálni. Nincs semmi ami lefoglaljon, ma még Jace se hajlandó szórakoztatni. Halálom ez a semmittevés. Anyámék is csak nézik, ahogy 20 percenként rohangálok le a hűtőhöz és nézem a kajákat 3 percig, majd becsukom, és elmegyek. Nem eszek semmit, csak nézem. Már egyszer apa meg is kérdezte, hogy csak ennyire unom magam, vagy tényleg éhes vagyok. Nevetve kérdezte, tudta a választ, de imádott cukkolni. Mondjuk nekem is jól jött kicsit. Legalább a nevetése feldobta kicsit a napot. Szegény segíteni akart a szenvedésem, én láttam rajta, de mielőtt még valami hozzá illő, nagyon frappáns dologgal állt volna elő, inkább leléptem. Imádtam a drágát, de nem volt kedvem betűrendbe rakni a kis könyvtárát. Nem, nem csináltatta már meg velem, viszont eskü kinéztem belőle.
A lelépéssel még a kutyasétáltatást is megúsztam igazából. Nem az én dolgom lenne eleve se, de tudtam, hogy a drága bátyám rám sózta volna a szokásos módon. De most megszívta. Én nem vagyok ott, vissza nem megyek, hiába fog hívogatni. Más meg nem akad, akinek a felelősege a kis szőrgombóc, így muszáj kimozdítani a drága jó fenekét a házból. Szívesen megnéztem volna milyen irritált képet vág majd, ahogy elhagyja a házat. Azt a pofát, amit pedig szarfelszedés közben vágott lefotóztam volna, és kitapétáztam volna vele a szobámat. Az lett volna a mentő képem a legrosszabb pillanatokra, de nem kockáztathattam meg, hogy meglát. Akkor nincs menekvés.
Mire észbe kaptam már lassan a város szélén jártam. Még mindig nem szoktam meg, hogy igazából épületek között nem sokáig sétálhatok az én tempómmal. Rossz szokásom volt igazából egy másnak lassú kocogó tempót sétálásnak hívni. Nem erőltetett meg, és már megszoktam. Ez van. Végül kicsit lassítottam magamon, ahogy lassan a fák kezdték átvenni az uralmat a környéken. Voltak még épületek, de lassan eddig tartott a lakott terület. Itt már senki se volt szinte, a házak üresen álltak. Egyszer jó lett volna valamelyiket megnézni, vagy az összeset, de nem találtam meg még a megfelelő embert. Ahogy nézegettem az elhaladó egy-egy régi, csak porosodó építményt, viszonylag jó messze megláttam valakit. Először csak néztem, és néztem. Milyen kis nyomorék. Tök vicces. Egy darabig csak magamban vihogva néztem a kis nyomit hátulról, majd hirtelen leesett ki is az. Hát én ismertem azt a nyomorékot!
- HÁT MÁR MEGINT TE VAGY AZ? - üvöltöttem neki kb egy kilométerről, mint valami idióta, d eközben vigyorogtam nagy boldogan. Vinnyvel rengetegszer boldogítottuk egymást idióta dolgokkal, egymás oltogatásával, és imádtam. Megállva vártam, hogy megforduljon, és lássam végre a kis elviselhetetlen képét.
- KI VOLT AZ AZ IDIÓTA, AKI NYITVA HAGYTA A KETRECED AJTAJÁT? SZERETNÉM MEGVERNI ÉRTE. - közöltem vele. Olyan nagy gázban lennék, ha a város közepén nyomnánk le ezt, de itt nem kellett aggódnom. Nem kellett a lakosokra gondolnom, hogy meglát valaki, és anyáméktól fogom visszahallani a dolgot. Itt kiélhettem magam. Bár nem mintha szükségesem lett volna erre, csak egyszerűen jól esett kiabálni. Megvolt ennek a varázsa is. Hülyén hangozhat, de így van.
- DE HA MÁR MEGSÉTÁLTATOD MAGAD IDE TOLHATNÁD A NAGY SEGGEDET FOLEY! - gondoltam, hogy ilyen szép szóra nem fogja hozzám tolni a képét, de jól esett továbbra is üvöltözni valamit. Muszáj volt. Mondjuk valahogy tényleg odaakartam rángatni magamhoz, vagyis csak félútig. Pont kettőnk között volt egy csinos kis ház, ami elég leromboltnak, meg réginek tűnt. Szívesen berángattam volna magammal, ha már itt van. Persze, hacsak nem volt túl félős. Lassan azért már sötétedett, de nem érdekelt. Rá akartam venni, miután kiordibáltam magam. Bár az se fog hamar eljönni.

              i'm a new soul » hö, már megint te suspicious » csakhogy tudd miért nézek ki olyan jól » 579 » ©️


sky above me. earth below me. fire within me
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar



Pént. Jan. 27, 2017 9:00 am
Vendég
Vendég



ginny && vinny

Aludni ilyenkor? Lehetetlen, ez nem az a nap, vagyis inkább nem az a két nap, tegnap indultam, ma meg már holnap van, vagyis a tegnaphoz képest holnap. Azt a kurva, időutaztam! Vagy csak részeg vagyok, az is lehet, ez jó magyarázat lenne arra, hogy miért mozog mindenki olyan máshogy, mintha nem is a talajon járnának, csak azt a látszatot akarnàk kelteni. Sunyik, olyan aljas módon csinálják ezt, hogy még nekem sem tűnt fel eddig. Most vagy tényleg sokat ittam, vagy egyszerűen elbaszódott a gravitáció. Magam alá nézek, a lábaimat figyelem, ahogy lépek, hátha én se megyek jó helyen, az pedig magyarázat lenne, de nem, én a talajon járok, ez meg mást nem jelenthet mást csaj azt, hogy tiszta tinta vagyok. Vagy koszos? Nem koszos még nem, mert még... És ezt a pillanatot választon arra, hogy lábaimst nézve elessek az egyikben a másikkal, és jól pofára essek. Mit teszek? Hát röhögök, de jó hangosan, szerintem ha a lakott terület környékén lennék, már ingyen kajával megdobáltak volna, ha pedig az nem elég, jött volna az ingyen tégla. Eladnám, hogy legyen pénzem a fogorvosra, amilyen seggfejek, tuti a fejem céloznák, pedig olyan szép képem van, nem tudom miért azt bántják. A fogaim is kivernék a téglákkal ebben biztos vagyok, pedig az kell, hát mivel eszek, ha az nincs basszus?!
Körbenézek a földön fekve,de csak az eget látom, ami szép tiszta, de engem az érdekel hol a faszba lehetek, egyébként sem olyan hely ez, ahol lennem kellene. Nem sok ember van itt, sőt senki, ha jobban fülelek, csak én, és az üveg vodkám, aminek a fele már hiányzik. A házibuliból csórtam el, ahonnan haza indultam, de gyalog estem neki az útnak, aminek az volt a baja csak, hogy nem tudtam merre van a haza. Ezért fekszem itt a porban, tök egyedül az eget kémlelve, ami már jó sötét, inkább mondanám feketének, mint sötétkéknek. Tetszik, olyan jó színe van.
Mégis ráveszem magam arra, hogy felálljak, és tovább menjek, ki tudja, lehet mire elfogy a vodkám, még a határon is átmegyek és szép új helyeket láthatok majd, új emberek, és még több pia! Az oroszokhoz kellene eljutnom, nekik elvileg jó vodkájuk van, az kell nekem, főleg, ha hamar kiüt, és megszépíti az orosz nőket. Nem tudok ezen sokat gondolkozni, mert míg porolom magamat meghalok eg, kiabálást, csak nekem szólhat, mert senki sincs a közelemben, így tengelyem körül pördülök egyet, hogy szembe legyek azzal, aki épp nekem üvölt, aztán lehet nincs is közel. Hunyorognom kell, hogy biztos legyek abban jól látok-e, de hát bejön, amire gondolok, ez ő!
- TE KÖVETSZ ENGEM? - kiabálok neki vissza, valahogy mindig ott van, ahol én, vagy én vagyok ott, ahol ő, nem ez a fontos, csak az, hogy valahogy mindig kikötünk egy légtérben. Mondjuk itt nem nehéz, ugyanaz a légterünk, így  az lenne a csoda, ha nem szólt volna rám, vagyis nem üvölt utánam. JEEE van társaságom, igazából ez nekem rohadt jó, nem fogok unatkozni.
- SZERETED MAGAD VERNI? MERT AKKOR KEZDHETED! - hogy mi a francért üvőlt mindig azt nem tudom, de engem nem zavar, üvölrsön csak, szeretem az ilyet, mármint nem hisztiből teszi, nem is utálatból, egyszerűen csak fura szokása van arra, hogy ne normális hangsúllyal mondja a dolgokat, hanem üvöltve. Mondjuk ha ezt a fülembe teszi, lehet hozzávágom a vodkás üvegem, az fájdalmas lenne, mindkettő fájdalmas lenne igazából.
- SZÉPEN NEM TUDSZ KÉRNI, SZIVECSKE? - mindig arra asszociálok a vezetéknevéről, Hart, vagy Heart, tök ugyanaz számomra a kettő, ezért sem fogom azt mondani ami az igazi neve, inkább azt, amire én gondolok. Mégis megteszem felé a kezdő lépéseket, amik azt jelentik, hogy majd egyszer közelebb is leszek. - VAN VODKÁM, KÉRSZ? - jut eszembe, hogy a másik felét nem egyedül kellene meginnom, ha pedig ő segít benne, az rossz már nem lehet szerintem.

623 || hogy te mindig itt vagy >< || ©
Vissza az elejére Go down


avatar


: :

Red is the color of shame. Crimson cheeks and spilled blood. Broken hearts, open veins. A burning desire to return to white.

Join date :
2016. Mar. 26.

Age :
19

Tartózkodási hely :
beacon hills

Foglalkozás :
housekeeper


Vas. Jan. 29, 2017 12:01 am
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet




fétises × kiabálós

Mindig is a séták, és a túrázás híve voltam, így tudtam, hogyha kimozdulok akkor végre nem fogom az életemet is unni. Pedig lassan igazából már nem csak a sajátomat, hanem mások életét is untam, már ha ez lehetséges egyáltalán. Nem igazán tudtam, de úgy éreztem arra is van lehetőség, hogy ott helyben megdöglök a nagy semmittevésben. A séta legalább felszabadított, és már akkor tudtam, hogy megérte a dolog, amikor kitettem a lábamat a házból. A fejem kiürült, de a jó módon. Semmin se gondolkoztam, csak hülyeségeken, és ez volt az egész lényege. Nem kellett arra gondolnom, hogy mi van otthon, a barátaimmal, az iskolában, vagy a továbbtanulással. Csak sétáltam és kész.
A legjobban már a fákkal körülvett terülten éreztem magam, ahol alig voltak házak, na meg emberek. Maximum otthon ültek, de kint senki se volt. Imádtam. Csend volt, és nyugalom. Ráadásul valami csoda módján nem unatkoztam többé, pedig nálunk se üvöltött senki. Talán csak a nagy semmittevésem őrjített meg. Egész jól elvoltam, csak mentem és mentem, néztem a házakat, aztán megpillantottam valakit. Először csak vigyorogtam, mint az állat, hisz olyan vicces volt a látvány, majd leesett, hogy hangosabbnak kellene röhögnöm, hogy az a nyomi is meghallja. De inkább üvöltöttem neki, mint sokszor eddig. Fura is volt kicsit. Az előbb még a nyugalom tetszett, most meg üvöltök itt torkom szakadtából. Nem érdekel. Ez sokkal viccesebb. Sosem untam magam, ha valahogy összetalálkoztam vele. Csak tudnám miért van sokszor pont ott, ahol én is. Ez is biztos Beacon Hills és a kisvárosok egyik átka.
- CSAKIS! MÉG EGY CHIPET IS BELEÜLTETTEM A NYAKADBA, HOGY TUDJAM HOL VAGY. - válaszoltam a szokásos hangerősséggel, és igyekeztem kicsit belevinni a szarkasztikusságát a mondatomnak. Nem tudom mennyire sikerül, hiszen azért üvöltés közben ilyet kivitelezni nem épp a legkönnyebb dolog. Bár úgyis felfogja valahogy fogni, hogy nem komolyan szántam. Mondjuk az is elég vicces jelenet lenne, ha elhinné. Nem tudom, hogy tudna-e ennyire hülye lenni, de szerintem csak álmodozhatok ennek a lehetőségéről. Sajnos nem lehet mindenkit ennyivel csőbe húzni. Sajnos.
- JAJ, NE! KOMOLYAN MEGINT NEM CSUKTAM BE RENDESEN A KETRECED? A FRANCBA! MOST AZ EGYSZER ELNÉZEM AZÉRT MAGAMNAK, CSAK FEL KELL ÍRNOM, HOGY LEGKÖZELEBB DUPLÁN NÉZZEM MEG BE VAGY-E ZÁRVA RENDESEN. - hárítottam el a dolgot elég könnyedén. De így se gondolta komolyan valószínűleg, hogy verjem meg magam. Hülyeség lenne tőle, bár, amilyen idióta ez a gyerek, mindent kinézek belőle. Mondjuk kicsit vicces volt belegondolni a helyzetbe. Nem csak a verekedősbe, hanem az egészbe. Mekkora lenne már, ha tényleg ketrecben lenne tartva. A végén még pénzt is kérhetnék azért, hogy megnézzék. Egész jó ötlet, csak kár, hogy elég feltűnő lenne egy tigrisnek való kis lakhelyet megvenni. hát, így jártam. Megesik, hogy az ötleteink nem jönnek be.
- MILYEN TALÁLÓ MEGNEVEZÉS! MEDDIG TARTOTT KITALÁLNI? EGY ÉVIG? - kérdeztem tőle nevetve szinte. Bírtam, hogy veszi a viccet, és ő is ilyen balfaszságokat mond igazból.
- BOCSI, DE NEM, TUDOD 16 ÉVIG NEM NEVELTEK. - röhögtem kissé halkan. Sokak brutál dolognak tartanák, hogy azzal viccelődök meddig voltam árvaházban, meg, hogy ez mennyire szomorú. Komolyan, az ilyen embereket leültetném a tévé elé és beraknék valami jó komédiát, hogy megtanulják mi is az a humor. A vicceken röhögni kell, és nem analizálni őket. Közben megpillantom, hogy mégis csak jön pár lépést. Így tovább Foley, gyere csak tovább. Nem harapok, de van egy ház, ami csak ránk vár!
- MILYEN KÉRDÉS EZ?! MÁR HOGYNE KÉRNÉK? - csillannak szemeim, ahogy én is közelebb megyek, de nem sokat. Egy körülbelül 10 méter után megállok. Ő se jött sokat közelebb, nem fogja megkapni tőlem, hogy csak úgy odarohanjak hozzá. Ó, nem. Nincs az az isten.
- DE HA MÁR ENNYIRE FELESLEGES NEKED AZ A DRÁGA ITAL, HOGY LEPASSZOLNÁD, AKÁR IDE IS HOZHATOD. - vigyorodom el szélesen. Szerintem ennyiből is leesik neki, hogy ha ő is jön, akkor én is. Ha meg nem, akkor megdobálom valamivel még üvöltés közben, hogy az agya a helyére rázódjon. Talán az megteszi, hogy észhez térjen. Bár, ha van nála vodka, akkor valószínűleg már épp nem a legjózanabb. Lehet annyi nem segítene rajta.
- CSAK ÚGY KÍVÁNCSISÁGBÓl... MENNYIRE VAGY EGY IJEDŐS KISLÁNY? - gondoltam már megtudakolom, hogy mennyire lehet ráhozni a frászt, tekintve hova akarom behúzni majd magammal. Rá akartam ijeszteni egy kicsit, ha lehetőségem volt rá, de nem akartam hiába csinálni. Ő iszik, én ijesztgetem. Csak így fog működni a dolog, mert hiába van egy liter vodkája is, azt én még csak meg se érzem. Néha szar azért a természetfeletti élet.

              i'm a new soul » hö, már megint te suspicious » csakhogy tudd miért nézek ki olyan jól » 732 » ©️


sky above me. earth below me. fire within me
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
shouting fetish - vinny × ginny
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékok-
Ugrás: