• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 44 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
4
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Avatarfoglaló


Yesterday at 9:49 am
☇ December 24. (night)


Hétf. Dec. 11, 2017 7:56 pm
☇ Forgive me - Lynne + Kai


Hétf. Dec. 11, 2017 7:09 pm
☇ Félvér Tábor - FRPG

Vendég

Vas. Dec. 10, 2017 11:00 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Lydia Camille-Grace Martin










avatar



Vas. Jan. 29, 2017 6:58 pm
Vendég
Vendég




Lydia Martin
i never said it back


Lydia Martin. Ha valaki ezt a nevet hallotta pár évvel ezelőtt, biztosan vegyes érzelmekkel reagált a lányra. Csípős nyelve volt, lenéző stílusa, mégis elképesztő divatérzékkel, s kirívó szépséggel volt ellátva. Az embernek jól esett, ha ránézett. Akármennyire volt rideg, lelke bugyraiban egy felettébb érzelmes, fiatal lány volt, kinek a legnagyobb gondja az lehetett, hogy elkenődött a szájfénye, miután legjobb barátnője szerelmét vonta csókba. Egyértelműen önközpontú volt, de miért? Úgy érezte, rejtegetnie kell magát, maszkot felvenni. Ahogy pedig megismerte Scott McCall-t, és annak barátait, ez az álarc szépen lassan lehullt róla, mintha sosem lett volna ott. Mégsem ez volt a legnyomósabb indok. Őrültnek titulálták, megalázták, igaz, szóban nem, de a pillantások néha sokkal többet mondanak. Kísértette egy lélek, aki beharapta. Nehéz is lenne nem változni, ha az életed fenekestül felfordul, és a város legnevesebb tinédzser lányából hirtelen a város dinkája lesz.
Ha azt kérdeznénk "Milyen Lydia Martin most?", máris az elsőtől különböző válaszokat kapnánk rá. A legelső jelző lehetne az erős. Rengeteg dolgot kellett túlélnie, s megtette, erre pedig büszke. Nem rejtegette a nyomokat, hisz valódi túlélő módjára a halálos csapásokat, gyilkossági kísérleteken túltette magát. S nyertesként jött ki. Egy zseni. Így igaz, négy évvel ezelőttről gondolta volna valaki, hogy az eperszőke hajjal ellátott csinos, vékony lánynak van némi fifikája a matematikához és egyéb, legtöbb embernek nehézséget jelentő tárgyhoz? Olyannyira, hogy saját elméleteket gyártson, ráadásul a törvényeket visszafelé is el tudná mondani fejből? Pedig így igaz. Hiába rejtegette, szégyellte, valójában okos volt. Nagyon is. Ugyanannyira szerette a barátait, mint a matekot, ha nem jobban. Régen egy valóságos kígyó volt, de akiket megszeret, kitart mellettük a végsőkig. Ha kell, eldobja értük a józan eszét, magába a halálba rohanna, ha róluk van szó. Kitartó, ha fontos ügyről van szó. Ő az, aki akkor sem adja fel, akkor is noszogat mindenkit előre, mikor a legkevesebb esély van a győzelemre. Mindig talál egy indokot a folytatásra. Főleg nem akkor adja fel, mikor személyekről van szó, mint például Stiles. Ő az élő, ugyanúgy eltűnt példája arra, hogy Lydia szerelme nem csupán fellángolás lehet, hanem szoros kapocs, amelyet a természetfeletti sem képes megszakítani, kettészelni. Ha valakit szeret, úgy igazán, mellette van. Ha nem is fizikálisan, minden követ megmozgat, hogy hamarosan úgy is mellette lehessen. Egyszóval, egy szeretetteljes, felnőtt, független és elképesztően erős nővé cseperedett, talán belőle kevesen nézték ki ezt. Mégis ez lett. Hiszen a barátság, a szerelem, a körülmények változása, igazi fejlődést indíthat be. Csak meg kellett találnia a tökéletes személyeket erre, s máris lett egy jobb Lydia a városban, akire ugyanúgy felnéznek az emberek, de már máshogy. Ténylegesen jobb értelemben.

Lyds 19 banshee

bh holland roden anonim

Minden lélek megjelent, akit még nem vittek el. Senki sem mert megszólalni, talán csak nem tudhatják, ebben az esetben mit lehet szólalni. Egy hangosabb lélegzetvétel is fülsüketítően hangzott volna, így mintha mindenki igyekezett volna visszafogni, minimalizálni a levegőből való dőzsölést. A némaságot egyetlen egy dolog szakította meg, újra, s újra. Scott telefonja, az anyját próbálták elérni. Késő volt, végül ő is enyészetté vált. A telefon csak kisípolt, mintha sosem létezett volna. Pedig emlékeztek, mindannyian emlékeztek.
Malia bukta a csendkirályt. Sejthette is volna a lány, hogy a talán barátnőjének nevezhető Malia nem fogja sokáig tűrni ezt a feszültséget. Odafordult, de továbbra sem nyitotta száját, érzelmeit pedig próbálta rejteni, de nem lehetett, látszott rajta az elkeseredés.
Scott, anyukádat elvitték, de még életben van.
Gondolta a lány, legszívesebben hangosan kimondta volna, ahogy mindenki más is. De merne-e biztatni egy embert, akinek elvitték az egy szem családját, mikor ez egyáltalán nem volt igaz? Reménykedett, mindig ő volt a leghatározottabb, rendíthetetlen volt, mikor Stiles-ról volt szó. Biztonsága elébe helyezte, biztos volt abban, hogy létezik, hogy valódi. Mintha valami érthetetlen kötelék lenne köztük, felfoghatatlan, kézzel nem fogható, de érzelmi. Érezte magában, csörgedezett benne, mint a vér az ereiben, mintha anélkül az ember nélkül megállna az élet. Szüksége volt rá. Tudta, hogy fontos, most pedig nem csak őt írhatják az elvesztettek listájára. Kétségbeesése pedig csak egyre nőtt, szorul a hurok a nyaka körül, egyre inkább érzi úgy, hogy vízbe zuhan, majd elmerül, hiszen az idő fogy, a lelkeket elviszik, mintha sosem számítottak volna, végül magára marad. Hogyan is menthetné meg a barátait egymaga?
- Na és Lydia? - Liam lépett közelebb hozzá, egyből szóba hozva, a Szellemlovas hogyan viselkedett, mikor a közelébe jutott. - A szellemlovas félt tőle.
- Nem félelem volt - javította ki. Maga sem tudta viszont, mit helyezhetett volna az említett félelem helyére. - Inkább, mintha tisztelt volna.
- Nem számít - fordult a lány Scott felé, hangjából szinte tapintatni lehetett az elkeseredettséget. Mind hasonlóan éreztek. - Csak mi maradtunk a városban - fejezte be. Lydia szóra nyitotta a száját, de egy sem jött, mintha megrekedt volna, mintha az a gombóc a torkában akadályozná. Aztán kopogást hallottak, majd ajtónyitást. A seriff volt az. Egyikük sem tudta mire vélni a látogatását.
- Van egy fiam - semmi köszönés. Belekezdett. Erre a lány felemelte a fejét, érdeklődve, ebből mi fog kiderülni. Nem tudta elképzelni, mi lehet a folytatás. Váltig állította mindig is, Stiles az ő fia, bár mindig csukott ajtókra talált, mikor ezt ki merte mondani. Most pedig ő maga vallja be. - A neve Mieczysław Stilinski, de Stilesnak hívjuk. Emlékszem - nézett körbe rajtuk, majd szünetet hagyott. Lydia nem szólt, nem akart, rájött, a szavaknál most fontosabb valami. A hallgatás. Emlékezni akart ő is, nem hagyhatta elveszni azt az embert, akit szeretett. Most pedig előtte van mentőmellény, így hallgat, csendben, félve, de kíváncsian. Semmire sem emlékszik, pedig szeretne, de ott van benne az a rém, hogy talán nincs felkészülve arra, hogy ismerje azt az embert, aki múltjába lyukakat okozott. Mégsem ellenkezett. Tudni akart többet. - Amikor Stiles kisgyerek volt, nem tudta kimondani a keresztnevét. Nem is értem miért. Teljesen egyszerű kimondani, de azt sikerült kihozni belőle, hogy "Mischief" - meg sem rezzent a lány arca, pedig ismerős volt neki ez a szó. Már akkor tudta, hogy hiányzik egy hatalmas darabka az életéből, s elkövetett már akkor mindent, hogy megkereshesse. Így már világos volt a Mischief. Minden apró jel azt sugallta felé, hogy jó úton halad. Most pedig kap válaszokat. Mintha egy törött üveg szilánkjait találta volna meg, majd lassan összeragasztaná. - Az édesanyja hívta így, míg... - újabb csend. Nem kellett kimondania, mindenki tudta. Mikor Lydia megtudta, hogy Claudia demenciában szenved, sejtések lepték el tudatát, miszerint Claudia nem gyógyulhatott ki egy halálos betegségből, mindenféle gond nélkül. Végül rájött, addig járt ennek a rejtélynek útvesztőjében, ameddig rá nem jött: Claudia nem létezik. Csak űrt tölt be. Ő pedig még egy lépést haladt előre.
- Emlékszem amikor megkapta a jeep-et - kezdett bele seriff újult erővel. A jeep már rég sokat jelentett a lánynak. Már akkor érezte, mikor óráján ülve megpillantotta az ablakon keresztül a kék csotrogányt. Akármennyire tűnt egy romnak, annyira volt különleges. Mint egy ereklye. Hogy hagyhatta volna nyugodni az ösztöneit, mikor tudta, hogy jelent valamit? Végül igaza lett, újra. A rádió hangjai nem csupán lármás adószakadást jelentettek. Stiles hangját hallhatta újra, amitől csak kuszábbak lettek érzelmei, megkönnyebbült könnycseppjei mosták arcát, de legalább tudhatta, igazi. Ennek említésére pedig széles mosolyra kanyarodtak ajkai, szemei pedig újra könnybe lábadtak. Emlékek. Mennyire alábecsülik az emberek, egészen addig, ameddig már nincsen birtokukban. - Az anyjáé volt. Neki akarta adni. Az első alkalommal, mikor vezette, egyből belehajtott egy árokba. Aznap kapta meg tőlem az első szigetelőszalagját - erre legszívesebben értetlen arcot vágott volna, erről tanúskodik szemöldökei lágy megemelkedése. Erről még nem hallott. De így is többet akar telhetetlenül. Mindent, amit lehet. - Folyton bajba keveredett. De a szíve mindig a helyén volt. Mindig.
Továbbra sem szakította meg senki a seriff beszédét. Mindenki tudta, sokat jelentett nekik ez a személy. Csak tovább szerették volna befogadni az információkat, hátha előtör valami.
- Azért vagyunk itt ma este, mert a tökfilkó fiam elrángatta Scottot, a legjobb barátját a világon, az erdőbe, hogy megnézzenek egy hullát - ezt hallotta már. Scott mesélte neki, mikor még az erdőben jártak újra. Volt vele valaki, s milyen jól sejtették.
- Hogyhogy emlékszik? - kérdezett vissza Scott. Ez mindenkit foglalkoztatott. Talán nem is érdekelné annyira az ok, ha ezzel a monológgal mindenki visszanyerte volna az emlékeit. De nem, sajnos nem.
- Stiles mezével kezdődött - halvány mosolyt virított seriff a lány felé. Ő volt az, ki megtalálta, ki látta a szobáját először, még ha egy múlandó pillanatra is. Aprót bólintott, hisz hálás pillantásokat kapott, elvégre seriff visszakapta a fiát. Igaz, még nem teljesen. De a remény csak nőtt. - Aztán megtaláltam a faliújságjához tartozó piros madzagot. Végül a szobája, és az emlékeim is visszatértek. - levakarhatatlan volt a mosoly az arcáról. - Aztán a legfurcsább dolog történt - mégsem bizonyult lemoshatatlannak. Minden annyira szép volt, megnyugtató volt ennyi harc végén, a mai napjuk után hallani szerelméről. Ez egy szinten megijesztette, nem hangzott jól. Azt kívánja magában, bár ne rontaná el semmi ezt az apró örömöt, amit végre kaphatott.
- Micsoda? - kérdezett már ő maga, mivel ránézett a seriff továbbra is. Amennyire tartott attól, amit hallhat, annyira csigázta fel. Bármi legyen is az, valami jelentőséggel fog bírni, tudja.
- Mintha láttam volna őt. Olyan volt, mintha valami megnyílt volna a szoba közepén. Csak egy pillanatra - mutatta is amellett, hogy kiült arcára az, hogy nem tudja mire vélni ezt. - Aztán eltűnt.
- Egy portál.
- Azt hittem csak egy portál létezik, amit láttunk eltűnni.

Fúrta az oldalát, hogy ez mit jelenthet, de csak várta a fejleményeket. Scott vonásaiból leolvasta simán, hogy rájött valamire, Malia akármennyire tudatlanul is állt hozzá.
- Emlékezett Stilesra, majd nyílt egy új portál - próbált támpontot adni a többieknek Scott, mégis miről beszél.
- Ha a seriff képes rá... - kezdett bele Malia, de az eperszőke lány sem tűrhette már szó nélkül, hogy az orruk előtt legyen az egyetlen egy használható megoldás.
- Talán mi is - az a talán szó olyan ízzel bírt ebben a körülményben, mint az ecet, de oda kell tenni. Még mindig nem akar hamiskás ábrándokba ringatni senkit, főleg nem a legjobb barátait. Ott volt Scott. Most bizonyosodott meg róla, hogy tényleg legjobb barátok voltak, talán szinte testvérek, s őt nem csaphatta be esetlegesen.
- De az a portál bezáródott - az eddig legszótlanabb jelenlévő agya is elkezdett pörögni, ahogy mindenkié, minek hangot is adott.
- Majd újra kinyitjuk - Scott, mindig talpraesetten és határozottan mondott bonyolult dolgok véghezvitelét, de mindig ez vezette őket a célhoz. Mindig.
- Hogyan?
- Azzal, hogy emlékezünk Stilesra.
Egy bökkenő volt. Akármennyire akarták, fogalmuk sem volt, hogyan kezdhetnének bele. Nem volt támpont, nem volt semmi. Csak a rendíthetetlen akarat, főleg a lányban. A fejébe vette, hogy megmenti, ebben pedig semmi, legfőképp senki sem állhat az útjában.

Vissza az elejére Go down


avatar


: :

Red is the color of shame. Crimson cheeks and spilled blood. Broken hearts, open veins. A burning desire to return to white.

Join date :
2016. Mar. 26.

Age :
19

Tartózkodási hely :
beacon hills

Foglalkozás :
housekeeper


Kedd Jan. 31, 2017 6:48 pm
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet




elfogadva
üdvözlünk az oldalon!


Lydia *-*

Örülök, hogy ilyen hamar elkészültél, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Főleg az írásod olvasása után. Az egész remek lett. A jellemet ötletesen vezetted be, ahogy először a múltbeli énjével kezdted, majd eljutott oda, hogy milyen is most. Minden egyes szava a karaktert jellemezte, de nem is lepődtem meg. Tudtam, hogy tőled ilyet várhatunk majd.
A történetet már egyszer olvastam, de most is nagyon tetszett. A jelentet, az írásmódot is remekül választottad. Az egész könnyen olvasható volt, és egy percig se untam egyetlen egy szavát se. Az E/3 igazán jó választás volt, legalábbis szerintem biztos. Az egészet egyedibbé tette, meg jót is tesz egy kis változatosság.
Többet most nem tudnék mondani, de remélem ez is elég volt. A dolgodat tudod, majd csak boldogíts mindenkit. Na meg üdv itt *-*





sky above me. earth below me. fire within me
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Lydia Camille-Grace Martin
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Camille Caffrey
» Camille O'Connell II
» Camille O'connell
» Moira Lydia Rhodes
» Chloe Grace Moretz

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: