• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
8
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Évszak szépe


Yesterday at 12:03 am
☇ Stells & Ash


Csüt. Aug. 17, 2017 11:50 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Nathaniel J. Quinn










avatar



Vas. Feb. 05, 2017 5:40 pm
Vendég
Vendég




Nathaniel J. Quinn
Try and fail, but never fail to try.


Zöld szemszín, barna haj és egy csipetnyi ellentmondás s máris kész egy tökéletesnek tűnő férfi modellje. Ahogy az életemben már megszokottá vált, semmi sem úgy alakult körülöttem, mint ahogy azt terveztem. Olykor elég rugalmas vagyok, olykor képtelen az alkalmazkodásra. Olykor sikerül túllépnem a dolgokon, olykor pedig a múlt fanyarú képe még mindig szemeim előtt leng, mintegy emlékeztető, amely nem hagy nyugodni, próbálja elvenni életkedvem. Számtalanszor megfogadtam már magamnak, hogy nem hagyom befolyásolni magam, nem hagyom a szörnyű rémképeknek, hogy teljesen átvegyék rajtam az uralmat, de mindhiába. Nem egyszer fordult már elő, hogy elkalandoztam, hogy rossz álmaim voltak az miatt, ami tulajdonképpen nem is az én hibám. Nem tudtam kiverni fejemből azokat a dolgokat, amik testvéremmel történtek és így két személyre bomlottam. Az egyik felem túlságosan optimista és bizakodó, míg a másik túlságosan is fekete-fehérben látja a dolgokat. Ez vagyok én: egy megtört lélek, aki keresi a helyét a világban s mindezt egy önmagára erősített álarc mögül…

Nate, Quinn, Q 29 prérifarkas

Memphis, Tennessee Luke Grimes Esther

:: 2006. AUGUSZTUS

Hallom a madarak szárnyának csapkodását, ahogy a légáramlatok segítségével egyre magasabbra tornázzák magukat. Az erdő fái magasan fölém emelkedve kiszorítják a napsugarak útját s az egyes foltok testemen játszadoznak s elvakítanak, mikor szememet kinyitom. Gyorsan a szemem elé kapom a kezem, hogy eltakarjam vele a fényt, de még így is megfájdul kicsit a fejem. Teljesen szét vagyok esve. A testem jelen pillanatban egy börtönnek érzem. Sajog mindenem, kiszáradt torkom kapar, alig bírom kinyitni szemeim. Meztelen testem minden egyes porcikájával érzem a talaj egyenetlenségeit s az apró ágak bőrömbe szúrnak. Minden energiámat összeszedve próbálom feltolni magam, eleinte csak négykézlábra, majd mikor már egészen biztos vagyok, felállok, s a fába kapaszkodok. A hidegtől megborzongok és hirtelen azt sem tudom, merre kéne továbbmennem. Jobb lábam nem akar engedelmeskedni, jobb kezemmel megdörzsölöm kicsit, s mikor érzem, hogy a vér végre száguldozik ereimben, elbicegek a következő fáig, majd a következőig és így tovább, amíg egy betonos bekötőútra nem érek.
Szédülök, de nem adom fel. Az árok előttem megnehezíti dolgom, de muszáj tovább haladnom. Lábaim, kezeim megerőltetve próbálom feltolni magam a betonos útra, mikor hallom, hogy egy autó közeledik, mikor észrevesz, megáll és leparkol mellettem. Szégyenemben megszólalni sem tudok, mikor a nevemet és hogylétemet kérdezgeti.
- Minden rendben? Uram isten… jöjjön, elviszem egy kórházba – a nő hangjából kihallom a rémületet, ugyanakkor nem ijed meg a feladattól, hogy egy idegennek segítsen.
- Nate… Nathaniel Quinn vagyok – nyögöm ki hosszas pillanat után mire a nő rám néz nagy, barna, nyugalmat sugárzó szemeivel. Bal lábam után a jobbat emelem a kocsiba és zavarodottan kutatok egy pléd után a hátsó üléseken, de bánatomra egyet sem találok.
- Debra Morgan – mutatkozik be sietve, miközben bevágja a kocsi ajtaját. A kocsi mögé érve felnyitja a csomagtartót és egy pléddel tér vissza a sofőr oldalon. Átnyújtja nekem, elveszem és becsomagolom magam. Hálás vagyok a gesztusért neki, de a fájdalomtól egy „köszönöm”, nem több, szó sem hagyja el a szám.
- Mi történt magával? Meg tudja mondani? – kérdése eljut hozzám, de nem válaszolok. Nem azért, mert nem akarok, hanem azért, mert az éjszaka történései folyamatosan megrohamozzák agyam olyan eseményekkel, amiktől egy könnycsepp gördül arcomra.

Sötét van s a húgommal, Christine-nel vagyok. A sátor biztos lábakon áll, nem adja meg magát az erős széllökéseknek. A lámpa fénye bevilágítja a sátor belsejét, így látjuk egymás arcát, mikor egy árny szalad el a sátrunk előtt. Mindketten megborzongtunk s mikor lehúztam a cipzárt a bejáratnál, észrevettem, hogy mindenki sátrukba burkolózva alszik. Visszafordultam s mikor a lámpáért nyúltam egy sikoltást hallottam, amit nemsokára egy másik követett.
Éreztem az adrenalin száguldását az ereimben amikor Christine-t csuklójánál fogva rántottam ki a sátorból. Majdnem hasra is esett, de ügyeltem rá, hogy az ne történjen meg. Kifinomult érzékeim segítségével, amiről fogalmam sem volt honnan örököltem, kerestem egy ösvényt az erdőbe s húgom magam mellett tartva próbáltam elmenekülni. Nem akartam megvárni, hogy a fenevad minket is elkapjon.
- Gyere, Christine! – Siettettem húgom, akinek már egyre nehezebb volt tartania a lépést velem, de nem engedhettem el a kezét.
Az ágak ropogtak talpunk alatt, a szellő jelen helyzetben nem foglalkoztatott túlságosan. Csupán az számított, hogy túléljük ezt az estét és elmenekülhessünk. Fogalmam sem volt, mi lehetett az a szörny, de nem is akartam megtudni. Hátrapillantottam, hogy megnézzem húgom rendben van-e, de egyenesen a szörny szemébe néztem, aki hamar utol is ért minket.
- Gyere, Chris, ne maradj le… - hangom elhalt mikor egy erős rántást éreztem. A szörnyeteg elkapta a húgomat.
- Menekülj, Natee… - megtántorodtam és félelmemben levegőt sem kaptam. Nem sokkal később húgom hátrahagyva rohantam a szörnyeteg elől, aki valami csoda folytán nem követett...

Vissza az elejére Go down


avatar


: :

Red is the color of shame. Crimson cheeks and spilled blood. Broken hearts, open veins. A burning desire to return to white.

Join date :
2016. Mar. 26.

Age :
19

Tartózkodási hely :
beacon hills

Foglalkozás :
housekeeper


Csüt. Feb. 09, 2017 2:40 pm
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet




elfogadva
üdvözlünk az oldalon!


Nathaniel *-*

Remélem ezt a kis váratást nem veszed zokon, én csak most tudtam ideérni. Na de a lényeg, hogy egy remek lapot olvashattam. A karaktert érdekesnek hoztad, és úgy őszintén, egy olyan világban, mint ez, nem mindenki a helyét keresi?
Tetszett, ahogy lezártad a jellemzést. Valahogy adott egy kis hangulatot az egész karakternek. A legjobb igazából ebben az, hogy úgy érzem még sokat fogunk látni tőled a karakter kifejtésének során, sőt, talán még egy kis változás, vagy fejlődés is simán lehet. Persze mind rajtad múlik, hogy mi lesz, nekem csak eszembe jutott, hogy itt akadnak azért lehetőségek Very Happy
A történetedben ugyan nagyon ritkán akadt egy-egy szó ismétlés, de nem volt túl feltűnő, és az olvashatóságon se rontott. A karaktert itt is szépen vitted, tetszett a dolog, a húgodat meg sajnálom. Sajnos nem egyszer következik be ilyen tragédia egy ember életében.
Na de nem jártatom itt feleslegesen a szám. Fuss foglalózni, keress játékostársat (pm-ben egyszerűbb, mint csak várni;)), és vesd bele magad az életbe, mert kíváncsi vagyok mit fogsz kihozni még a karakterből. Na meg üdv itt *-*






Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Nathaniel J. Quinn
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Molly C. Quinn

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: