• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
0
Ember
9
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Az eltűnt fiú


Yesterday at 7:36 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 HART; Lorelei










avatar



Hétf. Feb. 13, 2017 7:33 pm
Vendég
Vendég




Lorelei Grace Knight Hart
The trouble is, you think you have time.


Gyors, találékony és egyenes beszédű ember. Figyelmes, másokra ösztönzőleg hat. Jó emberismerő; ösztönösen megért embereket és szituációkat, ami határozott előnyt biztosít számára élete folyamán. Jól belátja a lehetőségeket és képes ezeket mérlegelni. Gyorsan felfog mindent és a dolgok mélyére lát. Ennek megfelelően elég rugalmas, és jól alkalmazkodik sokféle feladathoz. Könnyen átlátja az összefüggéseket, ezért önbizalommal cselekszik. Szeret nyelveket tanulni, folyékonyan beszél franciául és németül.
Kiegyensúlyozott, ugyanakkor rugalmas ember, aki nyílt, határozott, hosszú távon gondolkodik, művelt, tájékozott, szeret tanulni, és szereti továbbadni a tudását. Lelkes és - író-, fényképész létéhez hűen és méltón - élénk a fantáziája. Az életet lehetőségek sorának tartja, melyekkel él is, nem hagyna ki semmilyen 'kalandot'; hiszen a világ odakint van, nem a ház falain belül, és az élet számára roppantul unalmas volna, ha otthon ülő, született feleség volna.
Habár visszafogott lehet az érzelmei kimutatásával, nagyon mély törődést érez mások irányába, és őszintén érdeklődik az emberek iránt. Ez az őszinteség érezhető, ami értékes baráttá és bizalmassá teszi. Lojális és elkötelezett, hűséges társ. Megpróbálja a legjobbat és a legtöbbet kihozni mind magából, mind a környezetéből, és a benne élőkből. Jellemzően nagyon egyenes és őszinte. Rengeteg önbizalmat sugároz magából, és adottságainak köszönhetően sokféle dologhoz ért. Intelligens, tele energiával, erőteljes- és lendületes egyén, független és magabiztos.
Idealista, kitart az értékrendje- és a számára fontos személyek mellett. Kíváncsi és találékony, alkalmazkodó és rugalmas, hacsak ez nem fenyegeti saját értékrendjét. Maximalista, nagyon céltudatos, magabiztos és öntudatos; az elszántság és az elhívatottság tökéletes mintaképe.
Gondolatai képesek egyszerre több sínen is futni: egy időben hallgat zenét, olvas valamit, ír e-mailt, vagy egy új könyvén dolgozik - s közben telefonál. Az esze vág, mint a borotva. Mindig valahonnan jön, valahová siet, és mindig késésben van. Ebből kifolyólag negatív tulajdonságai közé sorolható enyhe szétszórtsága. Képtelen vakon engedelmeskedni; ugyan simulékony, de az elveivel teljes ellentétben álló dolgokat képtelen elfogadni, vagy megtenni. Eléggé független ember, aki kitart a véleménye- és a nézetei mellett.
Körültekintő és alapos személy, akinek a tanácsaira érdemes odafigyelni, kikérni a véleményét, mert rendkívül gyakorlatias, józan észjárású nő.
Kifejezetten alkalmasnak tartják a 'First Lady' szerepére, mivel kiválóan reprezentál: akkor is képes leplezni érzelmeit, ha éppen nincs rendben körülötte minden, és kritikai érzékével mindent észrevesz. Sokirányú érdeklődése, műveltsége, közlékenysége szinte kizárja, hogy a baráti összejöveteleken, szakmai ebédeknél, vagy vacsoráknál kínos csend telepedjék a társaságra.
Az erőtleneket megvédi, a szegényeknek ad - de nem vallja magát szentnek, vagy egyfajta angyalnak, hovatovább távol áll tőle önnönmaga fényezése, avagy saját magát piedesztálra emelni. Szerény, cseppet sem hiú. Bárkit képes felsegíteni a földről, de ugyanezzel a mozdulattal képes visszalökni az illetőt, amennyiben az elárulja őt, vagy visszaél a bizalmával. Van ugyanis egy 'biztonsági zónája', amit ő rajzol saját maga köré. Ilyenkor valami megközelíthetetlen titokzatosság, fájdalmas zárkózottság lengi körül, és ember legyen a talpán, aki e varázst képes megtörni.
Számára a világ tehát kétfelé oszlik: a körön kívülre és a körön belülre. A körön belül vannak azok, akikhez érzelmileg kötődik, akiktől nem kell tartania, akik rászorulnak vagy akikre rászorul. A körön kívül helyezkedik el mindenki más, aki ismeretlen, aki gyanús, akinek a szándékai nem tiszták és, aki neki csalódást-, vagy fájdalmat okozhat, vagy már okozott is.
Biztos támaszt jelent, erőt sugárzó középpontot. Sok szeretet és megértés van benne. Ugyanakkor az idegenek elől gondosan elrejti, hogy mennyire mélyen és őszintén képes törődni és szeretni.
Nem fél döntést hozni, és azért felelősséget vállalni, nem riad vissza a saját, kimondott szavaitól, és azokat nem is bánja meg. Nyílt, őszinte és egyenes, de aligha nevezhető mindezz fájónak, bántónak avagy sértőnek.
Agya kerekei akkor is zakatolnak, amikor már nem őrölnek semmit, csak magukban őrlődnek. Folyvást az esélyeket latolgatja, és azok közül is a legrosszabbat: 'mi lesz akkor, ha…?', így aztán semmi kellemetlenség nem éri készületlenül.
Rá mindig lehet számítani, benne vakon meg lehet bízni.
A családja a mindene, bármit feladna, feláldozna miattuk. Értük tűzbe megy, miattuk öl, értük meghal.

Lori 40 ember

Ausztrália, Melbourne Cate Blanchett Hannibal

A posztumuszt csodálatos családomnak ajánlom, mérhetetlen, közelgő halálom napjáig tartó szeretettel.
T.H.-nak és G.H.-nak – örülök, hogy az anyátok lehettem; minden pillanatért hálás vagyok és remélem, hogy nem hibáztam olyan sokat.
A férjemnek, amiért töretlenül szerette szertelenségemet. Talán egy következő életben újra igent mondhatok neked. Szeretnék ebben hinni.


Az embernek mindig óvatosan kell bánnia egy könyvvel, meg azzal, ami benne van. A szavak képesek megváltoztatni bennünket.
Én gyűlölöm és szeretem a szavakat, és remélem, hogy jól használtam őket.

Talán a legelejéről, a kezdetektől kellene kezdenem. Be kellene mutatkoznom. Egy frappáns, életrajz szerű bevezetőt kellene írnom, arról a helyről, ahol születtem, ahol felnőttem, a családomról, a tanulmányaimról. ’Mutassa be magát!’ – mint egy állásinterjún, és mindig, mindig a legelső kérés, vagy feltett kérdés a legnehezebb. Milyen vagyok én? Ki vagyok én? Ha egy állásinterjún ülnénk most, akkor azt felelném önnek, hogy magasan kvalifikált fényképész, hosszú évek tapasztalatával a hátam mögött. Terhelhető, ugyanakkor rugalmas ember vagyok, akinek a modell, avagy a megrendelő a legfontosabb, de kettőnk közül én látom, hogy valójában melyik az illető jobb profilja, és nem vagyok híve az indokolatlan giccsnek. Letisztult, finom elegancia jellemző a képeimre.
Ha ugyanezt megkérdezi privátban, egy kávézóban, egy csésze, erős fekete társaságában, nyilvánvalóan mást fogok válaszolni önnek. Negyvenéves vagyok. Feleség és családanya. Van egy kutyánk. Imádok olvasni. Hobbiíró vagyok – igazság szerint írónak kellene titulálnom magamat, lévén már kiadták pár munkámat. Az ausztráliai Melbourne városában láttam meg a napvilágot, és tomboy voltam. Gondolta volna? Mindennél jobban szerettem az apámat, mivel csak őt ismertem; az anyám meghalt, úgy négyéves lehettem, egy lóverseny során – át kellett volna lovagolnia a végtelennek ható, ausztrál sivatagon, de soha nem ért be a célba. Feminista vagyok, és nem, nem utálom a férfiakat.
Be kellene mutatkoznom. Úgy volna illendő. De a nevem ott szerepel, a könyv borítóján, a könyv gerincén, a könyv hátulján, ahol valószínűleg a portrémmal is farkasszemet nézhet, valamint a könyv első pár oldalán, minimum háromszor. Meg amúgy is, a történetem végére kellően megismer majd. Az életemet, engem.
Mindaz, ami történt velem, és, ami folyamatosan történik, most is, míg e sorokat írom, azt váratlan változók változatos összekapcsolódása alkotta. Szerencsétlen csillag-, vagy bolygóállások eredménye, esetleg a Sors fintora, vagy fricskája. Meglehet, hogy valami őrületesen nagy hibát, vagy bűnt követtem el a világ ellen, amivel ezt érdemlem.
Vajon gyávaság beismerni, hogyha fél az ember? Vajon gyávaság örülni annak, hogy él?
Szörnyen rettegek, de nem hagyhatom, hogy e gyötrelmes, elhúzott haláltusa uralja az életemet, mert élni akarok. Mindennél jobban élni akarok. Örülni akarok az életnek, dicsőíteni akarom, meg akarom élni minden egyes momentumát, és ezért hálás vagyok minden múló szívdobbanásomért és elhaló lélegzetvételemért, egy felsőbb hatalomnak, nevezze mindenki annak, amiben hisz, én Sorsnak hívom.
Úgy egy évvel ezelőtt még egészen gondtalannak is nevezhettem magamat, és, mindenekfelett, kifejezetten boldognak.
Egek, miket beszélek!
Felhőtlenül boldog voltam. Amolyan undorítóan, és visszataszítóan, hogy legszívesebben pofán vágtam volna magamat.
Természetes boldogság, és teljes elégedettség.
A férjem és én kifestettük a hamarosan születendő gyermekünk szobáját. Menta zöldre, mert még olyan aprócska volt, hogy nem tudtunk róla semmit sem, azon kívül, hogy már akkor nagyon szerettük. Egyáltalán nem úgy nézett ki a szín a falon, mint amilyen a palettán-, vagy a festékes vödrön volt, de úgy tettünk, mintha mindkettőnknek tetszene.
Tudom-, és akkor is tudtam, hogy ostobaság olyan hamar kifesteni a szobát. És azzal is tökéletesen tisztában vagyok, hogy voltaképpen nekem már nem is szabadott volna teherbe esnem, de, hé! Ezt dobta a gép. Én pedig boldog voltam e miatt a kis lény miatt, akiért már akkor felelős voltam.
Meglehet, hogy mindezzel – a szoba kifestésével, a korommal – kihívtam magam ellen a Sorsot.
Mert, ami ez után következett, az ugyan nem az első-, de mindenképpen a legszörnyűségesebb, a legtragikusabb nem várt fordulata volt az életemnek.

Petefészekrák. Leukémia.
A lehető legundorítóbb és legvisszataszítóbb, orvosok által használt, cseppet sem szakszóval kifejezve: kikapartak, majd kipakoltak.
Aztán különféle terápiákra jártam titokban, maroknyi gyógyszerekkel kezdtem-, és zártam a napot a fürdőszoba zárt ajtaja mögött. Sugárkezelésre küldtek, amiből én, köszönöm szépen, de továbbra sem kérek.
És, hogy ennek mi a következménye? Biztos halál. Két-három éven belül a legjobb esetben is, de, ami a legijesztőbb az az, hogy valójában bármikor, villámcsapás szerűen meghalhatok, és, hogy abból a két-három évből, egyébiránt, egy már le is telt.
A halált nem lehet megvárakoztatni, vagy, ha mégis, akkor sem túl sokáig.

A tény, hogy mindarról, ami velem történt, történik, nyugodtan beszélek, vagy gondolok vissza a történtekre, az idő gyógyító hatalmának fényes bizonyítéka, mert, amikor mindez történt, egyáltalán nem vettem könnyedén. Az életem olyan volt, mintha egy igazán borzasztó autóbalesetem lett volna, heteken-, hónapokon keresztül, minden áldott nap; és ez egyszerűen túl sok volt. Olyan voltam, mint egy ósdi rugós szerkezet, amit túl nagy nyomás alá helyeztek és bármelyik pillanatban szétvetheti a feszültség.
Tudom, a történetnek ez a része meglehetősen szomorú. De muszáj leírnom, mert történt valami, valamikor, ami végérvényesen megváltoztatta az életem menetét. Hasonlóan azokhoz a fantasztikus csillagaszati jelenségekhez, mint mikor egy bolygó pólusai átrendeződnek, vagy más pályára áll.
Valami ilyesmi történt velem is.

Lophat az ember boldogságot?
Minden bizonnyal, máskülönben nem lenne részese az életemnek Tim vagy a férjem, és immár, pár hónapja Ginny – akik természetesen, mit sem tudnak a betegségemről. Nem mondhatom el magamról, hogy átvertem a halált, hogy megszöktem előle, mert minden nap, minden percében érzem, hogy a nyakamba liheg, a karórája üveglapját kocogtatva, jelezvén: hamarosan eljön a te időd, Lorelei.
Ellenben azt elmondhatom magamról, hogy eddig is-, és ez után is minden napra úgy tekintek, mint egy fenséges, csodálatos ajándékra, és így is élem meg minden szekundumát. Nem szabad elfelejtenem élni. Nem szabad elfelejtenem, hogy milyen az, ha az ember tényleg, igazán él. Rettentően élni akarok! Foggal-körömmel ragaszkodok az életemhez, de ez, tudom jól, édes kevés.
Ha nem így élnék, ha belesüppednék a fájdalomba és a félelembe, a sötétség egyik rétege, a másik után lepne el. Belekeserednék. Beleőrülnék. Belebetegednék.
Egyszerűen...
Belehalnék a halálba.

Minden nap ajándék.
És én maradni akarok.

Ellophat az ember egy életet a haláltól?

Vissza az elejére Go down


avatar


: :

Red is the color of shame. Crimson cheeks and spilled blood. Broken hearts, open veins. A burning desire to return to white.

Join date :
2016. Mar. 26.

Age :
19

Tartózkodási hely :
beacon hills

Foglalkozás :
housekeeper


Pént. Feb. 17, 2017 9:22 pm
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet




elfogadva
üdvözlünk az oldalon!


Anyuuu <3

Kissé meglepett, amikor megláttam a nevedet az oldalon hirtelen, hiszen nem számítottam arra, hogy valaha is el fog kelni egy anyuka karakter, főleg nem azután, hogy nemrég jött meg csak a bátyám. A szerencse úgy tűnik néha mégis megtalál mindenkit, és most borzalmasan boldog vagyok emiatt *-*
Az írásmódod maga is szép volt, élveztem olvasni, és alig bírtam abbahagyni, pedig majdnem neki mentem a folyóson valakinek, mert annyira nem tudtam és nem is akartam másra figyelni. A szavak olvastatták magukat, és ráadásul a karakter is tökéletesen tökéletlen lett (mert hát ugye nem létezik tökéletesség, de az emberi hibáival együtt tökéletesen alkottad meg a karaktert). Imádom, amilyennek alakítottad, és remélem te is annyira élvezni fogod majd hozni, mint majd ahogy én fogom a játékodat.
A betegséget nem kell ragoznom, úgyis szomorú dolog :c Főleg majd akkor lesz ez nehézség, ha ki is derül végre, meg, ha majd a bizonyos után a terveid is beteljesülnek. Remélem azért anyu tényleg mindig megmarad 95
Mivel a családi kép is lassan kész, már csak apu hiányzik, téged se tartalak fel tovább, fuss, foglalózz, aztán rabolj el engem, meg persze Timot is egy játékra. Na meg üdv itt *-*





sky above me. earth below me. fire within me
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
HART; Lorelei
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: