• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
0
Ember
9
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Hírek


Yesterday at 9:31 pm
☇ Elkelt!


Yesterday at 8:07 pm
☇ cain & dan


Yesterday at 3:14 pm
☇ Dante && Stella


Yesterday at 1:20 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Pryce ház - Matt & En












Join date :
1970. Jan. 01.


Vas. Feb. 19, 2017 1:29 pm




Can you hear me?
Can you hear me running?
Can you hear me calling you?


zene


Halkan koppannak a mezítelen talpaim a hajópadló kemény felületén, ahogy a falhoz simulva haladok az emeletről, a lépcsők felé. Kezemben az egyik pengém lapul…halkan fújom ki a levegőt. A szívem édesen zakatol a bordáim mögött…
A zaj, amire felébredtem, még mindig épp oly hangos és hátborzongató, mint percekkel ezelőtt. Érdeklődve állok meg a lépcsők előtt, hogy lassan kihajoljak a fal mögül. Lélegzetvisszafojtva figyelem a két férfit a nappalim közepén. Érzem, hogy nem emberek…süt róluk a természetfeletti energia. Megborzongok, ahogy hallgatom őket és rádöbbenek, kik is ők valójában. Félve ölelem át karjaimmal, vékony trikóba bújtatott mellkasomat.
- Az alfa azt mondta, sértetlenül vigyük el neki! – sziszegi a magasabb férfi és körül néz a lakásban, majd a másikhoz fordul. – A parancs az parancs…
Lehunyom a szemeimet, próbálom hallgatni őket és a tanácstalanság, méregként árad szét bennem. Most kellene a leginkább józanul gondolkodnom, de lehetetlen.
- Csak egy vadász csitri! – erősen csattan a másik idegen hangja a falak között. – Hiába a lánya…egy vadásszal kevesebb, ezt te is tudod!
A hideg végigfut a karomon, az adrenalin pedig az ereimben. El kellene menekülnöm, mielőtt megtalálnak. El tudnék? El tudnék futni, olyan messzire, hogy sose leljenek rám? Itt tudnám hagyni Matt-et? Istenem…
A padló a lábam alatt hangosan megnyikordul. Szinte érzem, hogy a pillantásuk felém vetődik. Hallom a csontok ropogását, a feslő bőr hangját, a mélyről feltörő, undorító morgásukat…a lépcsőn dobbanó farkas lábakat.
Pengémet magam előtt tartva kezdek el hátrálni a szobám felé. A lámpák tompa, sárgás fényében pillanatok alatt tűnik fel a két farkas alakja. Elfojtom a sikolyom. Mit is tanított Matt? Mindnek halnia kellene…
Gyors mozdulattal hajítom az egyik felé a tőrt, amit eddig a kezemben szorongattam. Még hallom a nyüszítését, ahogy belefúródik a combjába, mielőtt teljesen kikapcsolna az agyam.
Lassított felvételként látom magam előtt a másik ugrását és testem válaszreakcióját is. Bal térdem enyhén rogyasztom, míg a jobb lábammal erőteljesen rúgok felé. Karomat védekezően magam elé emelem. Bár eltalálom a bordájánál, nem elég erősen ahhoz, hogy ne próbálkozzon újra.
Egy másodpercre megállok, tekintetemmel a tőröm keresem…a földön pihen, a másik fenevad kitépte magából. A hajópadlóra vetődök, határozottan, hiszen tudom, nem szabad hibáznom. Pár centi…pár nyomorult centi! Nem érem el időben.
Vékony testem a falnak ütődik. Fájdalmas sikoly száll ajkaim közül. Marionett bábuként rogyok le a földre. Tekintetem elhomályosul, még látom őket közeledni. Botladozva állok fel, támadásra készen, fújtatva, vérezve.
A falon lévő vezetékes telefonról letépem a kagylót és a gyorstárcsázóra nyomok…kicseng.
Egy búgás…
Kettő búgás…
Matthew hangja.
- Matt! – sikítom, ahogy eldobom magamtól a telefont, hagyva, hogy zsinóron himbálózzon. Csak ennyi telik tőlem, hiszen a következő századmásodpercben újra felém vetődnek, testem a korlátnak csapódik és fájdalmasan nyögök fel…ujjaim rámarkolnak a tőrömre.
Mielőtt a fekete bundájú feltépné a torkom, egyetlen mozdulattal szúrok bele a nyakába oldalról. Testének súlya azonban rám nehezedik, a sebből kibukkanó vér mellkasomra folyik. Nem bírom megmozdítani.
A másik vészjósló vonyítással, őrjöngő fenevadként indul meg felém.
Meg fogok halni.



Istenem, Matt :3 || gyere és ments meg, játssz istent Razz  



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Pryce ház - Matt & En
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Lakónegyed-
Ugrás: