• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
0
Ember
9
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Az eltűnt fiú


Yesterday at 7:36 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Ryker & Vanessa










avatar


Join date :
2017. Jan. 18.

Age :
27

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Emberölés?!


Szomb. Feb. 25, 2017 12:18 am
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek



Vanessa and Ryker
Z
sebre tett kézzel sétálok megint csak az erdő felé. Már megszokott az utam, így végig a cipőm orrát bámulom. Egyszerűen tehetetlen vagyok azzal szemben, hogy rájuk találjak, azokra akik végeztek a szüleimmel. Már a hányinger kerget mikor arra gondolok, hogy emberhúsra éhezik valaki. Az erdő szélén megállva csak sóhajtok egyet. Hiába járom be újra az ösvényeket, már nincsenek itt. Szerintem vagy eltelepültek vagy olyan szinten bebújtak egy barlangba, hogy szinte lehetetlen őket nyílt terepre csalni.
Még egy pár másodpercig így állok, ahogy a fák törzseit fürkészem és egyre jobban kezdem elveszteni a reményt, hogy valaha is megtalálom azt, akit keresek. Dühödtemben indulok el, már majdnem el is üt egy autó mikor lelépek a járdáról. Na, igen körülnézni nem ártana, de azért nem kedves szavakat üvöltök az autó után.
Majd ezután be is sétálok a fák közé és gyors léptekkel folytatom az utamat. Egyik fánál megállok és hátamat a törzsének döntöm és úgy meredek magam elé. Gondolkozok, de nem jut eszembe semmi épkézláb ötlet. Most annyira futhatnékom van, mintha valaki üldözne.Épp rávenném magam, hogy fussak, ezzel is levezetve a feszültségemet, mikor ágreccsenésre leszek figyelmes. összeszűkítem a szemeimet és úgy fókuszálok, hátha még egyszer meghallom. Mintha ebbe az irányba jönne, ahol én állok. Még jobban fülelek és letérek a "látómezőből", vagyis a fa mögé állva várom az "áldozatomat". Ekkor pillantok meg egy ismerős testalkatot, mire kaján vigyor jelenik meg az arcomon. Megvárom, míg közelebb ér hozzám és kilépek a fa mögül, ezzel is meglepve őt.
- Nocsak, eltévedtél? - Gúnyosan vetek rá egy pillantást, ilyen már csak a mi kapcsolatunk. Magamnak sem akarom beismerni, hogy igazából hiányolom a társaságát, már csak azért is, mert valami különös oknál fogva eltereli a figyelmemet a kannibál vadászatról és olyankor sikerül kikapcsolnom.
- Mit csinálsz itt? - Vonom fel egyik szemöldökömet kérdőn, mert kíváncsi vagyok arra, hogy az erdő közepén mit keres. Nem úgy ismerem, mint aki gombát szedni jött ide ki. Már pedig ha valami rosszban sántikál arról tudni akarok, mert én is benne lennék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2016. Dec. 18.

Age :
18

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
diák


Szer. Ápr. 19, 2017 12:46 am
ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb





Ryker & Vanessa
Why do I feel so scared all the time?

A
mióta a barátnőm eltűnt, egyszerűen nem találom a helyemet. Hiszen nekem csak ő volt. Nem mintha olyan nagy társasági ember lettem volna valaha is, de ő legalább belevitt egy kicsit a dolgokba. Ha velem volt, az nekem is bátorságot adott, erőt ahhoz, hogy ne akarjak fejvesztve elmenekülni az emberek közül. Ő azonban már nincs és minden olyan fura. Még szerencse, hogy legalább az új irodalomtanárom inspirál annyira, hogy készüljek a musical-meghallgatásra. Bár őszintén szólva már egyáltalán nem vagyok olyan biztos benne, hogy jó ötlet volt neveznem. Talán elhamarkodtam... Talán inkább mégis vissza kellene lépnem. De hát énekelni imádok és az irodalmat, a drámákat, regényeket, verseket mind nagyon szeretem. És jó lenne, ha az a tanár is elismerne...

Minden olyan zavaros, már magam sem tudom, mit is akarok igazán. Ezért is van szükségem erre a kis sétára az erdőben, egyedül. Még ha elég hideg is van így tél végén erre, a kabátomat jó szorosra kell húznom magamon. De jól esik a természet közelsége és még inkább az emberek távolléte. Legalábbis egy darabig...
Ösztönösen rezzenek össze, mikor meghallom a hátam mögött váratlanul megszólaló hangot. A legtöbb embernek valószínűleg az lenne az első reakciója, hogy megfordul, én azonban az ijedtségtől, rám oly jellemző módon moccanni sem merek. Megtorpanok és állok ott szótlanul, továbbra is háttal "támadómnak" és a lélegzetvételemet próbálom kontrollálni. Pedig ha még idegen lenne az illető... A második kérdéséből már felismerem, ki az, mégsem merek megfordulni továbbra sem. Pedig tudom, hogy nem fog bántani. Hisz ismerem. Többé-kevésbé.

- Én csak... egyedüllétre vágytam... - nehezen préselem ki magamból a szavakat, pedig igyekszem leplezni az ijedtségem. Ő mindig kihasználja a gyengeségem. Jobb, ha azt gondolja, a távolságtartásom ellenszenvből fakad és nem félelemből. De az a gond, hogy ehhez már túl jól ismer és valamiért imádja rám hozni a frászt. Csak tudnám, miért nem tud leszállni rólam ugyanúgy, mint mások? Miért élvezi, ha cukkolhat, fokozhatja a félelmemet, mikor látja, hogy nem vágyok senki és így az ő társaságára sem? Én egyszerűen nem vagyok társas lény. Egy félős nyuszi vagyok. Olyan nehéz ezt tiszteletben tartani és elfogadni?


Demons ⚘ 342 ⚘ Bocsi a késésért! ⚘ ×

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Ryker & Vanessa
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Vanessa Simmons

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros-
Ugrás: