• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 44 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
4
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Félvér Tábor - FRPG

Vendég

Vas. Dec. 10, 2017 11:00 pm
☇ EOF - Empire of Fantasy

Vendég

Szomb. Dec. 09, 2017 8:39 am

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Ryker & Vanessa










avatar


Join date :
2017. Jan. 18.

Age :
27

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Emberölés?!


Szomb. Feb. 25, 2017 12:18 am
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek



Vanessa and Ryker
Z
sebre tett kézzel sétálok megint csak az erdő felé. Már megszokott az utam, így végig a cipőm orrát bámulom. Egyszerűen tehetetlen vagyok azzal szemben, hogy rájuk találjak, azokra akik végeztek a szüleimmel. Már a hányinger kerget mikor arra gondolok, hogy emberhúsra éhezik valaki. Az erdő szélén megállva csak sóhajtok egyet. Hiába járom be újra az ösvényeket, már nincsenek itt. Szerintem vagy eltelepültek vagy olyan szinten bebújtak egy barlangba, hogy szinte lehetetlen őket nyílt terepre csalni.
Még egy pár másodpercig így állok, ahogy a fák törzseit fürkészem és egyre jobban kezdem elveszteni a reményt, hogy valaha is megtalálom azt, akit keresek. Dühödtemben indulok el, már majdnem el is üt egy autó mikor lelépek a járdáról. Na, igen körülnézni nem ártana, de azért nem kedves szavakat üvöltök az autó után.
Majd ezután be is sétálok a fák közé és gyors léptekkel folytatom az utamat. Egyik fánál megállok és hátamat a törzsének döntöm és úgy meredek magam elé. Gondolkozok, de nem jut eszembe semmi épkézláb ötlet. Most annyira futhatnékom van, mintha valaki üldözne.Épp rávenném magam, hogy fussak, ezzel is levezetve a feszültségemet, mikor ágreccsenésre leszek figyelmes. összeszűkítem a szemeimet és úgy fókuszálok, hátha még egyszer meghallom. Mintha ebbe az irányba jönne, ahol én állok. Még jobban fülelek és letérek a "látómezőből", vagyis a fa mögé állva várom az "áldozatomat". Ekkor pillantok meg egy ismerős testalkatot, mire kaján vigyor jelenik meg az arcomon. Megvárom, míg közelebb ér hozzám és kilépek a fa mögül, ezzel is meglepve őt.
- Nocsak, eltévedtél? - Gúnyosan vetek rá egy pillantást, ilyen már csak a mi kapcsolatunk. Magamnak sem akarom beismerni, hogy igazából hiányolom a társaságát, már csak azért is, mert valami különös oknál fogva eltereli a figyelmemet a kannibál vadászatról és olyankor sikerül kikapcsolnom.
- Mit csinálsz itt? - Vonom fel egyik szemöldökömet kérdőn, mert kíváncsi vagyok arra, hogy az erdő közepén mit keres. Nem úgy ismerem, mint aki gombát szedni jött ide ki. Már pedig ha valami rosszban sántikál arról tudni akarok, mert én is benne lennék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2016. Dec. 18.

Age :
18

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
diák


Szer. Ápr. 19, 2017 12:46 am
ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb





Ryker & Vanessa
Why do I feel so scared all the time?

A
mióta a barátnőm eltűnt, egyszerűen nem találom a helyemet. Hiszen nekem csak ő volt. Nem mintha olyan nagy társasági ember lettem volna valaha is, de ő legalább belevitt egy kicsit a dolgokba. Ha velem volt, az nekem is bátorságot adott, erőt ahhoz, hogy ne akarjak fejvesztve elmenekülni az emberek közül. Ő azonban már nincs és minden olyan fura. Még szerencse, hogy legalább az új irodalomtanárom inspirál annyira, hogy készüljek a musical-meghallgatásra. Bár őszintén szólva már egyáltalán nem vagyok olyan biztos benne, hogy jó ötlet volt neveznem. Talán elhamarkodtam... Talán inkább mégis vissza kellene lépnem. De hát énekelni imádok és az irodalmat, a drámákat, regényeket, verseket mind nagyon szeretem. És jó lenne, ha az a tanár is elismerne...

Minden olyan zavaros, már magam sem tudom, mit is akarok igazán. Ezért is van szükségem erre a kis sétára az erdőben, egyedül. Még ha elég hideg is van így tél végén erre, a kabátomat jó szorosra kell húznom magamon. De jól esik a természet közelsége és még inkább az emberek távolléte. Legalábbis egy darabig...
Ösztönösen rezzenek össze, mikor meghallom a hátam mögött váratlanul megszólaló hangot. A legtöbb embernek valószínűleg az lenne az első reakciója, hogy megfordul, én azonban az ijedtségtől, rám oly jellemző módon moccanni sem merek. Megtorpanok és állok ott szótlanul, továbbra is háttal "támadómnak" és a lélegzetvételemet próbálom kontrollálni. Pedig ha még idegen lenne az illető... A második kérdéséből már felismerem, ki az, mégsem merek megfordulni továbbra sem. Pedig tudom, hogy nem fog bántani. Hisz ismerem. Többé-kevésbé.

- Én csak... egyedüllétre vágytam... - nehezen préselem ki magamból a szavakat, pedig igyekszem leplezni az ijedtségem. Ő mindig kihasználja a gyengeségem. Jobb, ha azt gondolja, a távolságtartásom ellenszenvből fakad és nem félelemből. De az a gond, hogy ehhez már túl jól ismer és valamiért imádja rám hozni a frászt. Csak tudnám, miért nem tud leszállni rólam ugyanúgy, mint mások? Miért élvezi, ha cukkolhat, fokozhatja a félelmemet, mikor látja, hogy nem vágyok senki és így az ő társaságára sem? Én egyszerűen nem vagyok társas lény. Egy félős nyuszi vagyok. Olyan nehéz ezt tiszteletben tartani és elfogadni?


Demons ⚘ 342 ⚘ Bocsi a késésért! ⚘ ×

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2017. Jan. 18.

Age :
27

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Emberölés?!


Csüt. Aug. 31, 2017 12:43 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek



Vanessa and Ryker
M
ár-már rögeszmémmé vált ez az egész vadászat és az sem könnyíti meg a helyzetemet, hogy nem segít benne senki. Lényegében, ha elmondanám ezt valakinek, tuti kiröhögne. Attól viszont vadállattá válnék és tuti valaki megölnék, az meg hosszú távú karrieremre nem nézne jó szemmel, mert a börtönben igencsak nehéz kannibálokra vadászni. Éveket pedig nem pazarolhatok erre.
Pont ezért tesz jót, hogy itt az erdőben a hűvös szellő kicsit kimossa az agyam. Ez akkor történik meg, mikor egy ismerős alakot látok meg a fák között, én pedig könnyedén a szívbajt hozhatom rá, ahogy eddig is. Valahogy ez a kis játszadozás sokkal jobban tetszik, mint a folyamatos loholás.Pontosan tudom, hogy miért nem fordul meg, ez pedig csak nyomja fel az egomat. Kaján mosollyal lépkedek felé, és elkapva hátulról magamhoz húzom.
- Ha-ha, és miért? - Gonosz kacajom után már gúnyosan halkan mondom a fülébe a kérdésem, ami érdekel. Csak ennyi, így el is engedem és besétálok elé. Fonom össze a karomat a mellkasom elé, de aztán valami megváltozik.
- Na jól, mi történt? Nem úgy nézel ki, mint eddig... - Úgy tűnhet, mintha aggódnék érte, pedig nem. Na jó, csak egy kicsit, de nem vallom ezt be se neki, se magamnak. Azért a szúrkálódások, piszkálódások iszonyat hiányoznak, de most tényleg látom rajta, hogy valami problémája van. Ezzel legalább a sajátomat elfelejtem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2016. Dec. 18.

Age :
18

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
diák


Hétf. Szept. 11, 2017 12:52 pm
ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb





Ryker & Vanessa
Why do I feel so scared all the time?

T
ényleg nem vágyom semmi másra, csak hogy egy kicsit egyedül legyek. Illetve általában nincs nagyon más vágyam, csak ez. Főleg, mióta a barátnőm immár egy éve eltűnt, meghalt. A mai napig sem értem, hogyan történhetett. Állattámadás. Csak ennyit mondtak. A szülei azóta elköltöztek a városból, egyébként is teljesen magukba fordultak a tragédia után. Próbáltam ugyan beszélni velük egyszer, de a gyász miatt elég elutasítóak voltak, én pedig nem mertem erősködni. Pedig ha valaki, én tényleg osztoztam az érzéseikben. Az egyetlen és legjobb barátnőmet, egy nagyon fontos embert vesztettem el vele. Talán közelebb állt hozzám, mint bárki. De ő már nincs. Ezzel együtt kell élnem.

Mint ahogy annak következményeivel is, hogy jelentkeztem az iskolai musical válogatójára. Sőt, az első körön valami csoda folytán túl is jutottam. Az új magyartanár nagyon kedves, (amellett, hogy jóképű, bár nem is értem, ez miért is számít bármit is) biztosan igyekszik a legbénábbaknak is adni valami szerepet. Tömegben végül is nem hallatszik annyira, ha valaki kicsit hamisabban énekel. Mert biztos nagyon rossz voltam. Azóta úgy bámulnak a folyosókon... Kényelmetlen nekem ez a figyelem, nem is tudom, mi ütött belém, hogy jelentkeztem és még fel is álltam a színpadra, az egész iskola elé.
Sok dolog kavarog hát a fejemben, ahogy az erdőben sétálok. Bár a barátnőm halála (ami nem egyedi eset volt egyébként akkoriban, csak azzal vette kezdetét ez az egész) óta nem nagyon tanácsolják senkinek, hogy idejöjjön és a szüleim sem örülnének, ha megtudnák, de egyszerűen szerettem volna távol lenni mindenkitől és fényes nappal úgysem eshet semmi bajom, nem igaz?
Bár így gondolom, mikor a hátam mögött váratlanul felharsanó hangtól mégis megfagy bennem egy pillanatra a vér. Még akkor is mozdulatlanul állok és levegőt is csak halkan merek venni, mikor felismerem a tulajdonosát és rájövök, hogy szokásához híven már megint csak ijesztget. És még fokozza is, ahogy a hátam mögé lép, megfogja a vállam és  fülembe suttog lényegében. Egyébként is megriaszt, ha hozzám érnek, hát még így... Válaszolni sem tudok neki a rémülettől, még akkor sem, mikor elenged és elém lép. Tekintetét várakozón függeszti rám. A következő mondata mintha aggódást árulna el, de tudom, milyen gonosz tud lenni, így próbálom tartani magam. Hogy le vagyok sápadva és enyhén reszketek, úgysem fogja elkerülni a figyelmét. És őt ismerve tuti gúnyt is fog űzni belőle... De egyszerűen képtelen vagyok erősebbnek, bátrabbnak mutatni magamat, bárhogy is igyekszem.

- Mi... mire gondolsz? Van rajtam valami furcsa? - hangom akadozó és félénk, bárhogy próbálkozom. Évek óta ismerem már ezt a fiút, aki idősebb nálam, valamiért  anno mégis velem állt szóba, nem a barátnőmmel. Bár általában csak szekál, nyilván én voltam a könnyebb célpont, nem a magabiztos barátnőm. Bár tény, hogy komolyan sosem ártott nekem és mindig újra meg újra, mintha kereste volna a társaságom. Furának találtam mindig is. Mint most ezt a kérdést is. Mert mégis mit mondhatnék neki? Már vagy fél éve nem láttam, azt sem tudom, tud-e a barátnőm haláláról egyáltalán. Ha pedig nem, mit is mondhatnék? Ő meghalt, a szüleim otthon állandóan veszekednek, az öcsém elég kétes társaságba jár, van egy új magyartanárom, aki első pillanattól kezdve tetszik, pár hete pedig úgy érzem, totál leégettem magam az egész iskola előtt, mert kiálltam énekelni a musical válogatón? Vajon melyik miatt röhögne ki jobban? Már ha képes lennék összefüggő mondatokat kinyögni neki, mikor megszólalok. Amire nem sok esélyt látok őszintén szólva, még ha tényleg meg is akarnám vele osztani mindezt...


Demons ⚘ 560 ⚘ Bocsi a késésért! ⚘ ×

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Sponsored content



Vissza az elejére Go down
 
Ryker & Vanessa
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Vanessa Simmons
» Vanessa Carlysle /Foglalt/

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros-
Ugrás: