HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Ash & Vinny






 :: Relaxing :: Játékok


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Hétf. Márc. 13, 2017 4:01 pm


●●●● Ash + Vinny = problem ●●●●
Mi a franc?! A picsába is, nem tudom mi történik velem, valami nincs rendben, ezt tudom, érzem, hazudok, mikor a kérdésekre azt felelem, hogy minden rendben van.Azóta az este óta nem ugyanolyan semmi, nem tudom mi történt, eltelt egy hét én pedig csak próbálom összerakni, hogy mi a picsa van. Mindennek utánakerestem már, de volt már maláriám, és valami nemi betegségem is, pedig tudom, hogy azok nem lehetnek, más jele is lenne, meg azt valahonnan el kell kapni. Maximum veszettséget kaphattam volna el attól a lénytől, mert én állatnak nem nevezhetném. Baszott sötét volt, a kurva orromig sem láttam, nem is értem minek járkáltam ott, de hát persze, hogy futni voltam, az alvás helyett a kényelmes ágyamban. Sose tudok a seggemen maradni, ha valami miatt baromira kattog az agyam, ez most sem történt máshogy, akkor sem, de ma azon kattogtam eddig, hogy mi a bajom, míg, akkor az egész húgom, és barátnője dologról volt szó. Borzasztó, de tényleg, hogy mindig csak kattogok, ma pedig a netet bújtam.
A rendes betegségektől eljutottam oda, hogy megharapott egy vérfarkas, de ez mese volt habbal számomra, de hát láttam amit csinált a szemem, a rohadt karmokat is láttam, ami nem kerülhet oda magától, majd tűnhet el. Egyik sem. Emellett senki sem lát olyan jól a közelemben, mint én, nem hallottak olyan hangokat, amiket én, és nem érezték meg messziről a bacon illatát.  Bepánikoltam, nem titkolom, de azét nem is hangoztatom, oda lenne a tekintélyem, és ezért ástam bele magam a mélyebb rétegekbe, hülyeségeket is olvastam a vérfarkasokról, és ezekről, de nem lehettek igazak, azok nem voltak rám igazak. Teljesen legalábbis. Ezért akartam mást is találni, ebben pedig Del segített azzal, hogy úgy vihogok, mint egy hiéna. Rákerestem erre is, de semmi értelmeset nem találtam arról, hogy van-e ilyen, egyáltalán létezhet-e ilyen teremtmény, csak azt találtam, hogy dögevők. Most komolyan? Ez azt jelenti, hogy hullákat kell zabálnom? És milyen régi hullák kellenek?
Ilyen kérdésekkel indultam meg megint az utcán, megint egyedül, megint éjszaka, de most nem az erdő felé, én hülye persze, hogy nem arra indultam, éppen ez az oka annak, hogy a temető mellett már elhaladtam, és nem messze vagyok a hullaháztól. Megállok, és hátrapillantok, senki sehol, én mégis paranoiásnak érzem magam azóta. - Biztosan akarom én ezt? - motyogom az orrom elé, a betont nézve, hátha onnan megkapom a választ, de semmi, a némaság ölel körbe, így megint csak szedem lábaimat, nem tudom hogy kell betörni bárhova is, de amint megfogom a kilincset az ajtón az a kezemben marad, és az ajtó így ki is nyílik. Most vagy nem volt zárva, vagy még a zárat is eltörtem. Mesés...
Próbálok baromi halkan haladni végig a folyosón, de már akkor elrontottam ezt, amikor letörtem a kilincset, majd eldobtam, hiszen nem volt túl halk, de ahogy egyre beljebb haladok valamit fellökök, nem tudom mi az, de baszott nagy csörömpöléssel borul fel, én meg fülem farkam behúzva állok meg, és próbálok fülelni arra, hogy van-e itt valaki.

487 || lesz jobb is 00 || ©
Vissza az elejére Go down








avatar

Join date :
2016. Dec. 05.

Age :
16

Tartózkodási hely :
békön hilsz

wendigo: húsunkkal táplálkozik, kannibál, kit vérszag fog körbe

Csüt. Ápr. 13, 2017 4:53 pm








Két év óta először történtek "zűrök" az életemben. És egyáltalán nem tetszett.
Kezdődött azzal, hogy Sebby szó nélkül felszívódott. Nem bántam. Újonnan a legjobb barátom volt, de a magány valahogy jobban passzolt hozzám. Gondolok itt arra, hogy bizonyos időközönként emberek belét találtam megzabálni.
Folytatódott azzal, hogy hirtelen beszélgetésbe elegyedtem Ely-vel, és úgy tűnt, talán helyre tudnak rázódni a dolgok. Nem akartam, hogy helyre rázódjanak. Hogy rázódhatott volna helyre bármi is, amikor két évvel ezelőtt minden el lett baszva?
És a két évvel ezelőtti dolgok. Íme, a harmadik esemény. Stella emléke visszatért a telefonon folytatott beszélgetésünk alkalmával. Ha eddig nem hittem azt, hogy két évvel ezelőtt minden ami történt, egy nagy adag fos volt, akkor tessék, most már nyugodtan hihettem. Nem csak elment a lány, akit a legközelebb éreztem magamhoz, és összetört a szívem. Nem csak meghalt az anyám. De jómagam is meghaltam. Vagy legalábbis az, aki akkor voltam. Már arra sem emlékeztem milyen volt egészen pontosan... De Stella emléke kiszínezte a fekete-fehér képeket, és élénkebben derengett az akkori énem.
Kösz.
Faszom.
Ismét a hullaházban voltam. Ez csak természetes, hol a bús pöcsömben lettem volna, ha nem megint a rothadó hullák kellemes társaságában. Amúgy kezdett elegük lenni belőlem. Mármint, nem mintha tudták volna, hogy ide járok bizonyos estéken, de egy-két asztalon lapokat találtam, amiken az általam elfogyasztott hullák állapotát firtatják. És voltak egér csapdák. Aha, biztos patkányok esznek meg embereket. Egy sereg baszdmeg. Emberevő, napóleoni haderejű patkányok.
Persze, mi mást gondolhattak volna. Örültem, mert valószínűleg eszükbe sem juthatott, hogy esetleg ember a tettes. Így azén nevem felmerülése is egyenlő volt a lehetetlennel.
Aztán törés hangját hallottam. Magamba fojtott levegővel húzódtam be egy sötétebb sarokba. Mekkora nyomoréknak kell lenni ahhoz, hogy betörj egy hullaházba? (Mármint, ha nem én vagy.) Hamar kiderült, hogy kibaszottul nagy nyomoréknak, akkorának, amekkora fellök egy boncasztalt, a rajta lévő összes szikével, és úgy csörömpöl, mint Paprikajancsi a zölderdőben.
Amint a cselekedeteihez arc is társult, rádöbbentem, hogy egyáltalán nem volt véletlen a dolog. Mármint, ekkora nyomorék tényleg csak egy valaki lehet.
Vinny.
Mi a szart keres itt Vinny ilyenkor? Vagy igazából bármikor?
- Vinny... - nyögtem a sarokból, még mielőtt jobban átgondolhattam volna. Az volt a baj, hogy eddig is utáltam, de most, hogy emlékeztem Stellára, most már azt is tudtam, hogy miért. Gyermeki féltékenykedés volt, amiért mindenkinek csapta a szelet, annak is, akinek én akartam csapni. Idővel mondjuk nem kedveltem meg jobban. - Vágod, te mi a szart csinálsz itt? - és előre lépkedtem, mögé néztem, és a folyosó végén láttam a nyitott ajtót, amin bejött. Letörte a kilincset.
Fasza. Ha eddig azt hitték patkányok vannak, ezután egészen biztosan emberre fognak gyanakodni. Vagy ember méretű, kilincstépkedő patkányokra, pont, mint Vinny.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése







Vendég

avatar

Vendég

Csüt. Ápr. 13, 2017 5:31 pm


●●●● Ash + Vinny = problem ●●●●
Mesés, dögevő. Csak ez lebeg a szemem előtt, nem hiszem el. Nem mintha rosszul esne az étel, nem erről van szó, de ha dögöket kell ennem ahhoz, hogy erős és egészséges legyek, akkor legyen. Nem tudom mennyire fog menni, vagy egyáltalán lehetséges-e számomra, hogy egyek. Mármint, nézzünk már rám, egy ember vagyok, vagy mi a picsa, a fogaim jelenleg emberiek, és nem tudom hogy hozzam elő azt, hogy ne legyenek azok. Vagy a fagyott, romlott, hús szaga előhozza, és a nyál is összecsordul a számban? Fogalmam sincs, válaszokat kell kapnom, de úgy most, ezért megyek csak a hullaházba. Sosem vonzott a gondolat hogy ilyen helyre menjek. Egy, a legtöbb hulla szaglik, nem tudom jó, vagy rossz, de van szaguk. Kettő, meztelenek. Na, nekem ugye bár nincs bajom az emberi test anatómiájával, ha valami szép nőről van szó, de egy idős nőt nem szeretnék egy boncasztalon látni, vagy a fagyasztóban, egyszál csecsben, az nem tetszene. Most mégis kellenek a válaszok, én meg itt vagyok, egy rohadt hullaházban. Mondanám, hogy most lelépek, nekem ez nem kell, csinálja akinek hat anyja van, és nekrofíliában szenved, annak már hiába mondom, hogy addig dugd, amíg meleg, mert az nem érdekli. De nem, itt  vagyok, nincs visszaút, a válaszokhoz ez fog kelleni.
A rohadt kilincs, eltöröm, utálom ezt, hogy nem tudom féken tartani az erőmet, mert nem tudom hol vannak a határaim, és a kilincs határai, hogy mennyit bír, és mennyit nem. Ezt egyszer meg kell tanulnom, hiszen az ember a hibáiból tanul, de vajon hány hibát kell ehhez elkövetnie... Befelé haladva borul egy boncasztal, vagyis borítok egyet, nem terveztem, eszem ágában sem volt, az asztal hibája, be volt baszva, és most rám fogja, hogy ez itt mind az én hibám. A szikék csörgése, és nem mellesleg az asztalé is. Ezeknek nem kellene strapabíróbbnak lenniük?
Félve tekintek az asztal mögé, hátha beragadt oda egy meztelen tata, aki leesett róla, és most épp a hátsó lukát mutogatja itt nekem felfelé, de tiszta a terep. Egy nagy sóhajt fújok ki, hogy ide nem jutottam el, nem kell megmentenem a seggét. De egy hangra felfigyelek, és körbepásztázom a helyet. Mintha a nevemet hallottam volna.
- Heh? - lehet semmi sincs, egyszerűen csak én vagyok paranoiás, és behaluzok minden szart, mit valami kattant. Nem lenne nagy tévedés, valami nem okés nálam, mármint, melyik idióta hiszi el magáról, hogy hiéna?! Senki, csakis én.
De nem, a hang megint jön, és már alak is társul hozzá, ahogy arc is, Ash az, hogy én mennyire nem kedveltem őt, csak a franc se tudja miért. Mármint, ő nem kedvel engem, ez eddig oké, mert ott van Stella aki tetszett neki, a vak is látta, ez is oké, de hát én nem tettem semmit Stellával. - Hogy én? - hirtelen nem tudom mit nyögjek ki, megint csak körbenézek, aztán eszembe jut valami. - Patkányok! Azokat próbálom elűzni innen - jól van, ügyes vagy, csak vállon ne veregesd magad, de balfasz... - Inkább, te mit keresel itt, ilyenkor? - engem meglep, hogy itt van, jobban, mint az, hogy én magam itt vagyok. Dögöt kell ennem, vagy mi, a picsa, nem megyek el innen most már.

519 || lesz jobb is 00 ||  ©
Vissza az elejére Go down








avatar

Join date :
2016. Dec. 05.

Age :
16

Tartózkodási hely :
békön hilsz

wendigo: húsunkkal táplálkozik, kannibál, kit vérszag fog körbe

Csüt. Ápr. 13, 2017 6:01 pm








Bár az első pillanatban kifejezetten bosszús voltam a gondolattól, hogy pont ennek a baromnak kellett betörnie ide, valahogy elkezdtem a pozitív oldalát látni a dolognak. Ha valaki más jött volna be, komoly veszélybe sodorta volna a titkomat. De ennek meg bármit mondhattam, ostoba lett volna hozzá, hogy rájöjjön, hazudok neki.
Vagyis, ami azt illeti, ez nem volt teljesen igaz. Egyáltalán nem volt ostoba. Csak szerettem azt hinni, ő meg szerette tettetni. Valójában csak mindent leszart, ami nem a nőkkel való kicsinyes játékairól szólt.
Erre konkrétan akkor döbbentem rá, amikor fürgén rávágta, hogy patkányokat irtani jött.
- Én itt dolgozom. Takarítok, csak néha elfelejtenek, és bezárnak - vontam vállat lazán. Nem aggódtam feleslegesen, hogy esetleg rájön a hazugságra, mert mondjuk nem csak a kezemben, de úgy tíz méteres hatótávolságon belül sem található semmilyen takarítószer. Mint mondtam, ostoba volt... Vagyis, mint mondtam, kurvára nem érdekelte.
És most, hogy mindketten közöltük egymással az egyértelmű hazugságainkat, és csak álltunk, mint két fasz a lakodalomban, kezdtem kellemetlenül érezni magamat. Egyrészt, mert mindketten hazudtunk, ez a baromgyerek zajt csapott, és még az éjszaka folyamán nem ártana megjavítani a zárat sem.
- Javítsd meg - biccentettem az ajtóra. - Különben a kettőnk lelkén szárad. Isten ments, hogy miattad csesszenek ki innen - tettem hozzá, mert mégsem mondhattam neki, hogy "légyszi javítsd meg, mert amúgy mindketten betörők vagyunk, és én még hullákat is kóstolok sunyiban".
- És mióta tart ez a biznisz? Patkányirtó vállalkozást nyitsz? Ironikus - motyogtam, mert nem akartam csendben állni, és próbáltam úgy tenni, mintha ő lenne éppen a fos helyzetben, és nem pedig én. Mintha én valóban csak ártatlan takarítófiú volnék, aki valóban elhiszi, hogy ez a nyomoronc patkányokat irtani jött. Kész. Az a baj, megnevettet. Elmosolyodtam halványan, az orrom alatt, és úgyis sötét volt ahhoz, hogy észrevegye. Patkányirtó... Nem bírom, ki az a fasz, aki betör valahova, és ilyen lehetetlen dolgot hazudik?
Komolyan. Ez vicces.
És tessék Ash, itt a negyedik csapás, ami visszahozott valamit a régi énedből. Most már nevetni is megtanultál újra.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése







Vendég

avatar

Vendég

Csüt. Ápr. 13, 2017 11:39 pm


●●●● Ash + Vinny = problem ●●●●
Takarít... Aha, oké, hogy két éve nem találkoztam vele, vagyis, de, de nem beszélgettem. Na, nem mintha két éve, olyan baszott jó kapcsolatunk lett volna, de mégis. Valahogy nem nézem ki belőle ezt a takarító dolgot, egy, nincs nála eszköz, kettő utcai ruhában van, nem hiszem, hogy ő ebben takarítana, és munkaruha kell még az ilyeneknek is.
- Szar lehet itt takarítani... A sok hulla, a szag, a vér... Tényleg szokott még itt is lenni vér, vagy az már nem jön ki ezekből? - bökök arra amerre szerintem a hullák lehetnek, de basszaki sosem jártam még hullaházban. Hullát se láttam, nemhogy sok hullát egyszerre, egy helyen. Ez elég gáz, hogy nem tudom véreznek-e, de valószínűleg van még vér a testükben, mert még nem aszott kis szilvák, nem elég régiek ezek, még valójában frissek lehetnek, ha a hűtő szarban tartják őket. Nyami, megjön az étvágyam erre a gondolatra, tényleg.
- Megjavítom, te meg végezd a munkád - bökök a rumli felé, amit én csináltam, de ha én a kilincsel baszakodok, akkor ő végezheti a munkáját, ezt nevezik munkamegosztásnak.
Meg is indulok arrafelé, hogy a kezembe fogjam a kilincs belső felé, mert a külső bent maradt, csak a belső esett ki. Hát ezért nyílt olyan könnyen, varázslatosan ügyes voltam, és elbasztam ezt a helyzetet.
- Valamiből meg kell érni, eltartani az Asszonyt, és a gyerekeket - vágom rá, de próbálok nem elvigyorodni, hiszen még csak az kéne nekem, gyerekek, meg minden szar. Áh nem, megvagyok én az iylen bonyodalmak nélkül. - Igazából csak kíváncsi voltam, hogy milyen egy hullaház, meg a hullák, de lehet összehánynám magam, ha meglátnék egyet is - na tessék egy elfogadhatóbb magyarázat, ha már itt vagyunk, és muszáj társalogni, akkor csináljuk értelmesen. - Na és takarító fiú, nem tudsz egy itt elrejtett csavarhúzóról valamit, hogy ténylegesen meg tudjam csinálni? - szét kell csavarozni az egész szerkezetet, így nem tudom csak a kilincset visszarakni, vagyis, de, de amint valaki nyitni, vagy csukni akarja ezt az ajtót, megint le fog esni.

329 || lesz jobb is 00 ||  ©
Vissza az elejére Go down








avatar

Join date :
2016. Dec. 05.

Age :
16

Tartózkodási hely :
békön hilsz

wendigo: húsunkkal táplálkozik, kannibál, kit vérszag fog körbe

Szomb. Ápr. 15, 2017 10:00 am








Az egész felállás rohadtul fura volt. Nagyon, nagyon furcsa érzésem volt. Vinny Foley, és Ash Wilkinson ácsorogtak a hullaházban. Vinny és én teljes ellentétek voltunk. Talán ezért sem vélekedtem róla túlságosan pozitívan. Akárhányszor megláttam, hogy valami nőcskével hetyeg, önkéntelenül is felidegesített. Gondolom, ez olyan tipikus dolog volt a srácok között. Én voltam a "kis buzi", amiért sose nőztem. Ő volt a "hülye fasz", amiért mindig. És a másik nézőpontját meg honnan a viharból értettük volna meg?
Vagyis sokkal inkább én voltam az, aki ódzkodott a jópofizástól. De ha már itt tartottunk, neki miért kellett volna mégis a szépet játszani.
- Ja - nyögtem feleletként. - Nem Vinny, szúnyogokkal kiszívatják a vérüket, és ide már aszalt állapotban érkeznek... - ráncoltam a homlokomat. - Persze, hogy van vérük. Amúgy nem szar hely. Jó pénzt kapok érte, és senki nem zavar. Tudod, a hullák beszélni sem beszélnek, meg semmi ilyesmi.
Nem tudtam miféle beszélgetést kellene folytatnunk egymással. Két éve alig váltottunk többet egy-két szónál, és biztos vagyok benne, hogy azok is maximum köszönések, "van tollad?"-ok, és ehhez hasonló semmitmondó félmondatok voltak. Szóval most így sehonnan nem tudtam volna valami remek traccsparti témát szerválni. Meg nem is akartam. Patthelyzet volt. Ő sem mondta el, mi az istenverte okból tévedt be éppen ide, és én sem voltam hajlandó. Szóval lényegében az egész tettetett dialógus olyan volt, mintha azt beszélnénk meg, hogy ha ő hallgat rólam, akkor én is róla. Mindezt úgy, hogy közben egészen más kaliberű mondatokkal kommunikáltunk. Nem voltunk jó barátok, mégis, talán meglátszott az a pár év, amikor viszonylag sok időt töltöttünk együtt.
A munkám.
Baszki. Mondjuk ez tényleg nem jutott eszembe. Hogy ha most ideszarna a padlóra, akkor azt nagy valószínűséggel nekem kéne feltakarítanom. Jó oldala a dolognak: ha látunk egy patkányt, arról viszont neki kell gondoskodnia. Még szerencse, hogy egyetlen valódi patkány sincs ebben a putriban.
- Ja, ez logikusabb magyarázat. Szólj, ha megmutassak egyet. - Ha hullát akar látni, én mutathatok neki, gondoltam. Eddig mindig undorodtam a gondolattól, hogy a hullák jelenléte számomra már inkább megszokott, mintsem hátborzongató. Az élők között kellemetlenebbül éreztem magam. Azok beszéltek, analizáltak a tekintetükkel, megpróbálták megmondani, hogy mi a bajom, és úgy tettek, mint akik ismernek. A hullák ezzel szemben üveges tekintettel feküdtek a padlón, és egyetlen szót sem szóltak, mikor elkezdtem lefejteni róluk a húst.
Szóval most először nem tűnt olyan szar dolognak, hogy hozzászoktam. Így legalább én voltam a kevésbé beszari. Vagyis nem voltam, de annak éreztem magamat.
- Ööö... Ami azt illeti de - ráncoltam össze a homlokomat, és magam is meglepődtem, hogy pontosan tudom, merre találom az eszközt. Otthonosabban mozogtam itt, mint otthon. Mondjuk, csaknem két év rendszeres látogatás után valóságos törzsvendéggé váltam. Az egyik pulthoz sétáltam, kinyitottam, és kiszedtem belőle a szerszámos ládát. A fiúhoz sétáltam, és a kezébe nyomtam. - Tessék. Szebb legyen, mint új korában! - mosolyogtam halványan, aztán lehajoltam, hogy elkezdjem összeszedni a boncasztal maradványait.
Amíg ő a zárat babrálta, addig én végeztem a feladatommal. Többnyire nem volt kedvem hozzászólni a dolog közben. Pontosan azért nem volt kedvem, amiért két éven keresztül se volt kedvem. Miután végeztem, mégis csak mellé somfordáltam. A pakolászás közben volt időm átgondolni a helyzetet, és rádöbbentem, hogy a találkozás óta érzett nagyon, nagyon furcsa érzés egyáltalán nem abból adódott, hogy Vinny és én totál ellentétek voltunk világ életünkben. Vinny volt más. Valahogy kevésbé volt faszfej. Mintha lett volna benne valami, ami miatt más volt. Mintha valamin rágódott volna - valószínűleg az volt az eredeti oka annak, hogy éppen egy hullaházban kötött ki -, és ez eltompította az alapvető viselkedését.
Láttam már ilyet. Tulajdonképpen, magamon.
- Más vagy - adtam hangot feltételezéseimnek. - Mármint, furán más. Tudom, hogy nem vagyunk legjobb barik, és hogy valószínűleg nem is leszünk. De... azért jól vagy? - Hiába volt ő Vinny Foley. Hiába idegesített fel minden mozdulatával. Kiskorunkban sok időt töltöttünk együtt, egészen két évvel ezelőttig. És nem akartam, hogy baja legyen. Ebben a városban így is túl sok mindenkinek volt már baja.






Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése







Vendég

avatar

Vendég

Szomb. Ápr. 15, 2017 10:14 pm


●●●● Ash + Vinny = problem ●●●●
Idióta kérdés, idióta válasz, egymás után jönnek ezek, kezdve attól, hogy ki, és mit is keres itt. Nem volt jobb ötletem, most pedig próbálom terelni a témát arról, hogy baszott gyanús mindkettőnk. Az Ő viselkedése is, akkor is, ha tudom, hogy soha nem ismertem igazán, nem voltunk puszipajtások, és én kiváltam a mi kis társaságunkból. Ő is megtette, tudom, de nem tudom az ő oka mi volt erre, és nem is érdekelt, olyannyira hidegen hagyott, mint amilyen hideg egy ilyen hűtőszar lehet. Most mégis szívesen hallgatnám meg a sanyarú sorsú történetét arról, hogy mi volt az, amit erre a lépésre késztette, csak ne legyek olyan feltűnő itt.
- Tényleg? Én azt hittem vámpírok szívják ki... - forgatom szemeimet, de ez egy apró kis utalás is. Ha van olyan, mint én, lehet vannak vámpírok is, ha pedig azok vannak, akkor valósabbnak tűnik az, hogy egy rohadt hiéna vagyok, aki embereket eszik. Vagyis... Hullákat. Miért nem tudnak ezek inkább élő embereket enni?Az nem hangzik olyan gusztustalannak, mint ez. - Nem kísértet járta a hely? Akkor elég unalmas lehet - mindent bedobok, hátha valamire megrezdül egy izom az arcán, vagy a szívverése változik, mert ha nagyon figyelek hallom azt. Csak az övét, és az enyémet. Ez biztosan jó jel, nem él egyetlen hulla sem.
Nincs ellenemre a kilincs megszerelése, nem egy nehéz meló, ha a kocsit rendbe tudom rakni, akkor egy kilincs sem fog ki rajtam, de akkor a többi az ő dolga. Neki nem kell tudnia, hogy egyébként baromi egyszerű, ha nincs eltörve. Ha igen, akkor szarban vagyok az az igazság.
- Ha megcsináltuk amit kell mutatsz? - nem is tudom, hogy akarom-e, mármint, de akarom, hiszen azért jöttem ide, hogy megegyek egyet, de ha ő mutatja, valószínűleg nem fogok egy felkart megcsócsálni, vagy ugrani neki a lábszárának. Az se biztos, hogy a gyomrom befogadná a fagyott húst. Lehet előtte meg kellene sütnöm? Az nem lenne hullagyalázás, vagy ilyesmi? Bár valószínűleg holt mindegy, mert az, hogy megeszem, már az is meggyalázza őket. A nagy kérdés csak az, hogy a szellemük visszatérne engem kísérteni, vagy hagynák a faszba. Én ha szellem lennék, és valami dög, mint én enne belőlem, nem jönnék vissza azért, hogy a szar is kiijesszem belőle. Legalább hasznos dolgot képviselne a testem, és lehetőleg elkapna valami szép gyilkos betegséget aki megakart enni. Szép, remélem most én is pont ugyanezt fogom kapni.
- Tényleg? - lepődök meg, mármint, ha tényleg itt dolgozik, akkor valószínűleg tudja, hogy van itt ilyen, és hol, de mi a francot keres, egy csavarhúzó, egy ilyen helyen, azt nem tudom. Mondjuk nekem nagyon is kapóra jön, nem számítottam arra, hogy pont lesz kéznél egy, de, ez még nem jelenti azt, hogy jó is, hiszen a csillag csavarhúzót lehet helyettesíteni, a másikat nem, és a méret se mindegy. - Ha szerencsénk van szebb lesz - vigyorodok el, nem utálom én, eddig se tettem, de miért legyen olyan emberrel kedves, aki csak gyűlöletet sugárzik felém?!
A zárhoz sétálok, és a csavarhúzó jó, igaz, nem csillag, pedig az kellene, de ezzel is megoldható teljesen. A szerkezetet csavarozom ki, szinte pillanatok alatt, magamat is meglepem, hogy nincs olyan, hogy túl szoros csavar, de ügyelek, hogy a menetet azért ne tegyem tönkre, nem lenne túl jó. Az egészet kiszedem, miután a kilincseket is leszedtem, és minden kis részt megnézek, ami eltörhetett, amiatt, hogy én olyan ügyes vagyok, de nem, semmi baj, ezt meg lehet csinálni könnyen. A nagy csend nem is zavar, nem érzem kínosnak, inkább arra jó, hogy gondolkozzak, és azt hiszem lenne mit megbeszélnünk. Mármint, tudom, hogy az volt a baja, hogy Stella körül legyeskedtem, de hát nem volt semmi. Most sem, pedig ott volt, nálam. Jó, én azt hittem volt, de a rohadt emlékek elvesztek, mintha fejbe vertek volna.
- Öhm... - hirtelen nem tudom mit mondhatnék, így nem is teszem, inkább visszahelyezem a zárszerkezetet. - Megvagyok, persze, csak lehet nő hiányom van - ez a legértelmesebb válasz részemről szerintem, hiszen akkor szoktam fura lenni. Önmagam árnyéka, de most nem erről van szó, én is érzem a gyökeres változást, azóta a harapás óta.
- Veled minden rendben? Nagyon eltűntél az utóbbi időben - nem mostanában, hanem úgy két éve, szinte teljesen kilépett mindenki életéből, ami sokakat megzavart, még engem is. Hiába tettem ugyanazt, nem volt ugyanolyan, ő máshogy tette, én meg hallgathattam Deltől, hogy hiányzik neki, és biztosan én kergettem el. - És oké, lehet ez már késő, de bocs a régi dolgokért, elég nagy faszfej voltam - és általában vagyok is, de most ezt komolyan gondolom. Nem tudom én kergettem-e el, vagy sem, de nem az volt a cél, sőt, örültem, hogy ott van ő is Del mellett, mert így mindkét lányt biztonságban tudhattam, anélkül, hogy nekem kellett volna vigyáznom rájuk.
A kilincseket visszateszem a saját oldalukra, majd visszacsavarozok mindent a helyére, és meg is nézem, hogy működik-e minden, és úgy tűnik igen. - Jobb, mint volt! - csukom be az ajtót, mintha mi sem történt volna, de a csavarhúzót visszaadom neki, mert nem tudom honnan vette ki, nem figyeltem.

829 || lesz jobb is 00 ||  ©
Vissza az elejére Go down








avatar

Join date :
2016. Dec. 05.

Age :
16

Tartózkodási hely :
békön hilsz

wendigo: húsunkkal táplálkozik, kannibál, kit vérszag fog körbe

Szomb. Ápr. 29, 2017 1:43 pm








Vámpírok. Szellemek. Ha nem tudtam volna, hogy Vinnyről van szó, simán azt gondoltam volna, hogy mostanában csillogó szörnyekről szóló szerelmes regényeken éli ki a perverzióit. De Vinnyről volt szó, és erős kétségeim támadtak azt illetően, hogy tud-e egyáltalán olvasni.
Csak halvány szemöldökráncolással reagáltam feleletére, és megvontam a vállamat.
- Ja - nyögtem. - Unalmas. - És azt akartam, hogy maradjon is ugyanaz az unalmas hely, mint ami volt. Azelőtt, hogy ez a nyomorék betért ide kilincseket darabolni. Mert igazán nem volt szükségem arra, hogy még valaki foglalkozzon velem, még ha csak arra a rövid időre is, amíg elgondolkozik rajta, mi a vihart keresek én éppen itt, éppen az ilyen késői órákon.
Hullát akar látni?
Én magam ajánlottam fel, és most mégis úgy éreztem, hogy egyáltalán nem akarom ezt tenni. Nem láttam értelmét az egésznek. Olyan érzésem támadt, mintha a szobámban lennénk, tizenkét évesen, és közölném vele, hogy vannak sunyiban becsempészett pornós újságaim az ágyam alatt. De nem ez volt a helyzet. Nem akartam itt lenni, se vele, sem pedig nélküle. Egyszerűen csak haza akartam menni, úgy tenni, mintha nem létezne sem ő, sem senki más a világon.
Az egész este olyan feleslegesnek tűnt, hogy a gondolatba is belefáradtam, hogy itt kelljen lennem vele. De ha már így alakult, kénytelen voltam elfogadni a dolgot, és úgy tenni, mint akinek nincsen rejtegetnivalója. Nem mintha így tehettem volna. A tény, hogy mindketten itt voltunk, éppen elegendő volta ahhoz, hogy gyanakodjunk a másikra. Bár fogalmam sincsen, mégis mivel kapcsolatban gyanakodhattam volna rá.
Egyszerűen nem is válaszoltam a hullás dologra. Majd kitalálom mihez kezdek, ha tényleg megpróbálja behajtani rajtam ezt a közel sem komolyan tett ígéretet.
Elkezdi a saját dolgát csinálni, és én is hasonlóan nekilátok a takarításnak. Ha már egyszer ezzel a remek hazugsággal sikerült előállnom a számára is, noha kurvára senki nem hitte el a dolgot.
Aztán mellé kerültem, és pontosan azt tettem, amit velem is tettek az elmúlt két évben: faszságokat kérdeztem, hogy rájöjjek, mi a baja. Nem mintha biztos lehettem volna benne, hogy van-e egyáltalán bármi baja. Egyszerűen csak az az érzésem támadt, hogy ez a Vinny nem az a Vinny, akit én teljes szívemből gyűlöltem. Bár most sem kedveltem jobban...
És tessék, azonnal a nő-ügyeibe fogott bele, mintha külön kértem volna, hogy "légyszi, valami olyat mondj, amitől rájövök, hogy még mindig egy farok vagy". Megrándult az arcom válaszára.
- Ja, hallottam mi van veled, meg Elyvel - motyogtam feleletképen, és rögtön meg is bántam a dolgot. Még én sem örültem neki, hogy Elyvel manapság valamivel jobb kapcsolatot ápoltam - hiába, ha az ember egyedül akar lenni, akkor nem fog örülni senki társaságának sem. De nem akartam, hogy erről ő is tudjon. Másrészről pedig, nem akartam úgy tenni, mint akit érdekel a dolog. Nem volt hozzá közöm, és örültem, hogy nincs.
- Ja, gondolom minden rendben - vontam vállat. Aztán a lehető legijesztőbb dolgot mondta, amit el tudtam volna képzelni a szájából: Vinny bocsánatot kért. Egy darabig csak figyeltem, mintha azt próbálnám megállapítani, hogy halál komolyan gondolja-e a dolgot, aztán végül vállat vontam, és megköszörültem a torkom. - Tök mindegy. Nem túlzottan érdekelt. - És bár ez nem volt így, most mégis, úgy néztem rá, mintha így lett volna.
- Azt azért nem mondanám - pislogtam a kilincsre, és hirtelen felindulásból pillantottam rá, és kérdeztem szinte baráti hangnemben: - Szóval mutassak hullát? - Fasza, végül is, én nem akartam ide eljutni, most mégis én ajánlottam fel megint. Úgy éreztem, hogy egyszerre kettő énem van jelen. És valójába mindkettőt hazaküldtem volna.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Ash & Vinny
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Játékok-
Ugrás: