• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Dogs - Avery & Vulfia


Vas. Okt. 15, 2017 8:42 pm
☇ Poison After Dark

Vendég

Szomb. Okt. 14, 2017 8:34 pm
☇ Stells & Ash


Pént. Okt. 13, 2017 11:04 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Stella & Vinny






 :: Játékok




avatar



Hétf. Márc. 13, 2017 5:40 pm
Vendég
Vendég




●●●● Stella + Vinny = memories ●●●●
Nem tudtam még megbarátkozni semmivel ami most van, minden zajt, minden szag, olyan erős, mintha közvetlen előttem lenne, ezzel pedig baj sem lenne, ha tudnám hova tenni ezt a dolgot, de rohadtul nem tudom. Minden olyan más, erősebb, és érzékenyebb is egy az egyben, nincs szobaajtóm, mert kitéptem, és még nem sikerült visszarakatnom apával, pedig én próbáltam rávenni, de azt mondta, ha le tudtam, szedni, vissza is tudom rakni. Szerinte idegből bebasztam, vagy kirúgtam, vagy ehhez hasonlók, pedig csak kinyitottam, reggel, kómásan, amikor azt se tudtam még hol áll a fejem. Nem állt szándékomban kirántani az ajtót, igaz, hogy csak a felső zsanérok szakadtak ki, de akkor már le kellett szedni az egészet. Arra még képes voltam, de megjavítani nem tudom. Lehet megtudnám csinálni, de jelenleg jobb dolgom is van, mint az, hogy ajtókat javítgassak, még a végén az egész ajtófélfa repülne.
Valahogy kezelnem kell ezt, tudom, éppen ezért van egy hatalmas bokszzsák a lakásban, hiába olvastam el, minden ostoba cikket, de tényleg, mindegyiket, weboldalakat, amik telepakolták vírussal a gépemet. Erre is megkaptam, hogy sok a pornó fiam, szerezz magadnak nőt, de hogy a faszba szerezzek, amikor még az ajtót is összetöröm?! Mindegy, ők ezt nem tudják, nem is fogják megérteni, de én sem fogom, segítség nélkül nem. De ki a picsa tudna nekem segíteni, egy ilyen kurva nagy helyzetben? Senki, nem hiszem, hogy bárki az én köreimből tudná, hogy mi a fasz is folyik itt, és mik lehetnek, vagyis... Tudhatják, de nem mutatják, én pedig nem fogok mindenkit végigkérdezni, hogy mi is ő, mit tehet, mire képes, és egyáltalán tudja-e, hogy mit kezdjek, szemem olykori ragyogásával. Nem mindig elég a pislogás sajnos, pedig igyekszem, ténylegesen.
Megint csak magam battyogok az úton, de nincs túl sötét, az utcai lámpák fényét, még részben elnyomja a lenyugvó Nap fénye, vagy épp a felkelő Holdé, nem tudom, de a lényeg, hogy nincs túl sötét, így tisztán ki tudtom venni, hogy merre megyek. Ha ez mind nem lenne elég, a jó pár méterrel előttem lévő házunk verandáján is meglátok valakit, egy alak, árny, ami ismerős, teste sziluettje túlontúl ismerős, de nem tudom honnan. Éppen ezen ok miatt lassítok, hogy kicsit később érjek oda, hogy jobban szemügyre vehessem, de csak nem ugrik be, honnan olyan ismerős, mikor is láthattam, bár ez nálam sokszor megesik, nem egy ritka dolog.
- Hello! Esetleg segíthetek valamit? - szólítom meg a sötét hajú lányt, aki a verandán van, nem tudom ki ő, pedig dereng, az agyam is kattog, de mintha valami akadályozná az útját. - Honnan vagy olyan ismerős? - csúszik ki számon a kérdés, pedig hangosan nem akartam kimondani, most mégis megtettem, és várom az isteni szikrát, hogy valahonnan érkezzen, hogy honnan, az teljesen mindegy, csak érkezzen meg.

448 || lesz jobb is 00 ||  ©️
Vissza az elejére Go down


avatar


: :

❖ THERE'S ALWAYS A WILD SIDE

❖ TO AN INNOCENT FACE


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖

Foglalkozás :
❖ being memorable ❖


Kedd Márc. 14, 2017 12:14 am
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Vinny & Stella
Do you remember me? Cuz i remember you...

Minden olyan gyorsan történt. Annyira, hogy esélyed sem nyílt feldolgozni az eseményeket. De megtörtént. Te pedig kezdtél hinni, benne, hogy valaki mégis csak vigyáz rád odafentről. Mert te nem hitted, hogy valaha is kiszabadulhatsz arról az átkozott állomásról. Főleg nem az után, hogy a mobilod csődöt mondott és azt az egyetlen embert se tudtad többé elérni, aki éppen csak elkezdett emlékezni rád. Egy világ dőlt össze benned. Arra gondoltál, hogy ennyi volt. Megint sírni és tombolni tudtál volna. Kis híján múlott csak, hogy nem tetted. Volt egy megérzésed. Egy nagyon furcsa, hívogató érzés, ami egy irányba lökdösött, egész pontosan végig az alagúton, oda, ahol a portálnak kellett lennie, amin a lovasok közlekedtek. Ezúttal azonban valami megváltozott. Akkor nem tudtad megmondani elsőre, hogy mi volt az, de aztán láttad, ahogy megnyílik előtted a portál. Vagy mi. Nem igazán tudnád megmondani, hogy mi történt. Vagy hogyan történt. De a szíved nagyot dobbant és egyre hevesebben vert, ahogy gondolkodás nélkül beleszaladtál, egyenesen a közepébe.
Nem tudnád megmondani, hogy milyen érzés volt. Leginkább azt tudnád mondani, hogy semmilyen. Egyik pillanatban még a vasútállomáson voltál, a következőben már üres sötétedő utcán találtad magad. Még csak azt sem tudtad hol. A gyér fényben, távolról még a nyamvadt házszámokat sem láttad, ráadásul ismerős autókat sem láttál parkolni a közeledben. Üröm az örömben. De okod nem volt csüggedni, hiszen mégis csak kiszabadultál. Megkereshetted a többieket, újra érezhetted, hogy igazán élsz. Ráadásul már tudtad, hogy igenis van remény. Létezett a kiút. Már csak rá kellett jönnöd, hogyan segíthetnél a többi szerencsétlennek is, akik a te sorsodra jutottak.
Ezen azonban igazán ráértél volna később agyalni, most jóval fontosabb lett volna kitalálnod, hogyan juss haza. Bár már azzal is megelégedtél volna, ha azt sikerül kitalálnod, hol is voltál éppen.
Nem is gondoltad volna, hogy két év távollét ennyire összezavarhatja a tájékozódó képességeidet, és az sem segített igazán, hogy kótyagos volt még a fejed a portálozástól.
Így találomra választottál irányt, arrafelé, ahol az utcai lámpák elég fényt ontottak magukból, hogy anélkül is lenézhesd az utcatáblát, hogy túl közel kellene menned az adott házhoz. Még a végén azt hinnék, hogy rosszban sántikálsz. Ezektől az emberektől kitelik. Főleg azok után, hogy mennyi mindenen kellett már keresztülmennie a város lakosságának, nem csodálkoznál, ha a paranoia azóta, hogy utoljára itt jártál teljesen eluralkodott volna rajtuk.
Felismerted az utcát. Öntudatlanul is meglepett, egyben boldog mosolyra húztad ajkaidat. Jó helyen jártál, Vinny háza csak pár sarokra volt innen. Ha hozzá eljutnál…
Nem is tudod, igazából mi lenne. Már hiányzott a fiú, pont annyira, mint mindenki más, ez biztos. Kicsit úgy érezted, ha legalább csak egy valakivel találkoznál a múltból, ráadásul az a valaki emlékezne is rád, akkor talán minden rendbe jöhet teljesen. És ha még a telefonodat is sikerülne nála feltölteni, az lenne csak igazán jó. Reménykedtél benne, hogy így is lesz.
Futva tetted meg a távot Vinny házához, de ott ahelyett, hogy csengettél, vagy bekopogtál volna egyszerűen csak megakadtál. Eszedbe jutott az a bizonyos „mi van ha?”.  Ez pedig megakadályozta, hogy őrült módjára elkezd püfölni azt a szerencsétlen ajtót. Ezért csak álltál ott a verandájukon, és szemeztél az ajtóval. Magadban viaskodtál. Féltél tőle, hogy mi történik, ha ajtót nyit és még csak a felismerés legkisebb jeleit sem látnád a szemében. Elvégre az, hogy kiszabadultál, még nem biztos, hogy azt jelentette, hogy vissza is tértél az emberek emlékezetébe.
Erőt vettél magadon, s már épp cselekvésre szántad volna el magad, amikor a hátad mögül felcsendült egy ismerős hang. Vinny hangja.
Hirtelen pördültél meg, kis híján még a veranda lépcsőjéről is lecsúsztál, de sikerült megőrizned az egyensúlyodat. A kérdés egy pillanatra beléd szorítja a szót, de aztán ráeszmélsz, ha azt akarod, hogy emlékezzen rád, tenned kell érte.
- Stella vagyok. Stella Argent  – mosolyogsz rá kedvesen – Nem tudom, emlékszel-e rám, de azt hiszem, hogy beszélnünk kellene…  


i might
be pretty but
pretty still can
hunt you down




A hozzászólást Stella Argent összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Ápr. 14, 2017 10:05 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online


avatar



Kedd Márc. 21, 2017 3:39 pm
Vendég
Vendég




●●●● Stella + Vinny = memories ●●●●
A falra tudnék mászni attól, hogy tudom, hogy valami nagyon nem jó, sejtem, hogy mi és miért nem lehet jó, de nem jövök rá arra, hogy tudnám rendbe hozni. Valószínű, hogy sehogy, egyszerűen képtelenség lenne arra vágyni, hogy a régi életem visszakapjam, amiben minden olyan jó volt. Vagy legalábbis nagyjából. Már nem az, minden a feje tetejére állt, kezdve az én legnagyobb faszságommal, miszerint rámászok a húgom legjobb barátnőjére. Kötött volna az egyezség, a mi kis szerződésünk, ha fogalmazhatok így, de nem, nekem el kellett basznom. Még fogadalmat is mondtam, vagy ha úgy tetszik esküt, de ezt nehéz volt megállni, amikor úgy néz ki, ahogy, és nem mellesleg a személyisége sem kutya. Van benne valami ami annyira megfogott, hogy nem tudtam szemet hunyni a dolog felett, nem vonzott ennyire az a másik lány sem, aki miatt ez az egész egyezség létrejött. Nehéz úgy tekintenem rá, mint valami tiltott tárgyra, pedig az, aztán lehet csak pont ezt akarom. Megkapni amit nem szabad, mivel úgy tartják a tiltott gyümölcs mindig finomabb. Hiába érzem úgy, hogy ez nem igaz, meglehet, ezzel pedig tényleg nem akarok mindent elrontani. Sem az ő kapcsolatukat, sem az enyémet Del-el.
Ha ez mind nem lett volna elég, még meg is harapott valaki az éjjel, mert voltam olyan okos, hogy éjszaka egyedül futkározzak az utcán. Csak tapsot érdemlek. Volt ennyi ennyi eszem, de muszáj volt kicsit kiszellőztetnem akkor a fejem, nem volt semmi sem tiszta, néhány emléke teljesen homályos volt, mintha valami gátolná, vagy hiányozna a tudatomból, aztán tessék. Meg lettem rágcsálva. Már csak azt vártam, mikor kezd el rágókaként használni, csócsálni, meg tépni, de ilyen nem történt. Szerencsére, akkor most nem tudom, hogy néznék ki.
Ilyen baromságokon gondolkozva mentem hazafelé, de megtorpantott a lány, aki ott állt. Ismerős volt, de az életemre esküszöm, hogy meg nem tudnám mondani honnan, hiába kísért az arca. Minden leforog a fejemben, a lehetséges forgatókönyvek, amiknek a többsége abból áll, hogy összefeküdtem vele, és nem hívtam fel, vagy csak lekaptam egy bulin, majd azután sem hívtam föl. Esetleg snapchaten küldözgettünk pikáns képeket, de aztán lekoptattam valami idióta indokkal. A legtöbb ok a fejemben, mind ilyen, nincs egy épkézláb dolog sem, hiszen tudom magamról, hogy mennyire szeretek másokkal elszórakozgatni, aztán szarni rájuk magasról. De ez az arc, nem abból rémlik fel, hogy alattam nyöszörgött, ez valami mást idéz elő, de nem tudom még összerakni.
- Beszélnünk? Azt ne mond, hogy terhes vagy! - na neeee, arra nem vagyok felkészülve, sőt, szó sem lehet róla, mert mindig használok gumit. Vagy, legalábbis majdnem mindig, ha nagyon részeg vagyok, lehet nem jut eszembe, hogy az is kellene, pedig amúgy tudom, hogy szükséges. - Vagy elkaptál valamit? Az biztos nincs tőlem, szóval nem vállalok felelősséget érte! - én nekem nincs bajom, ezt tudom magamról, orvoshoz is járok szinte minden hónapban, így tőlem nem kaphatott el nemi úton terjedő bajokat, azokhoz semmi közöm. Ha viszket valahol, keressen fel egy orvost, ne engem.
- Tudod mit? Gyere be, ezt beszéljük meg ott - megyek is fel a lépcsőn, nem akarom, hogy a verandán hordjon el mindennek, ha teherbe ejtettem, vagy ilyesmi, plusz a szomszédok előtt nem szeretnék megszégyenülni, így elő is kapom a kulcsom. A zárba helyezem, majd elfordítva kinyitom, de nem megyek be. - Menj csak - engedem előre, hiszen hölgyeké az elsőbbség, és talán, ha arcról nem is, majd fenékről eszembe jut, hogy ki is ő.

554 || lesz jobb is 00 ||  ©️
Vissza az elejére Go down


avatar


: :

❖ THERE'S ALWAYS A WILD SIDE

❖ TO AN INNOCENT FACE


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖

Foglalkozás :
❖ being memorable ❖


Csüt. Márc. 30, 2017 9:56 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Vinny & Stella
Do you remember me? Cuz i remember you...

Hihetetlennek érezted, hogy végre újra szabad lehettél. Az utolsó reményedet is majdnem elvesztetted, amikor megtörtént a csoda. Azóta sem tértél egészen magadhoz. Annak ellenére, hogy tudtad, hogy szabad vagy, hogy újra láthatod a barátaidat és Christ, alig merted elhinni, hogy ez igaz. De mégis. Hiszen itt voltál. Egy darabban. Ideje lenne elkezdened hinni.
Az eleinte ismeretlennek tűnő utcák hamar ismerőssé változtak számodra, ami azt illeti, nagyon ismerőssé. Pontosan tudtad hol voltál és, hová kellene menned. A szíved erősen kalapált és legszívesebben hatféle irányba húzott volna, te azonban nem vagy képes osztódásra, szétszakadni pedig szintén nem tudsz, így be kellett érned egy iránnyal. Azzal, amelyik a legközelebb volt, s éppen útba esett. Azzal, ami Vinny házhoz vezetett.
Most mégis, annak ellenére, hogy már a verandájukon álltál és rettentően akartad látni, a szíved pedig minden erejéből, összevissza püfölte belülről a mellkasod a nagy izgatottságban, még az ajtajukon se tudtál bekopogni, mert az eszed torkaszakadtából azt üvöltötte, hogy ne tedd.
Megkezdődött benned az agy és a szív csatája. Vívódtál, hogy most mégis mit kellene tenned. Mindennél jobban szeretted volna látni és magadhoz ölelni Vinnyt, hiszen a barátod volt, és iszonyatosan hiányzott. Bár ez utóbbi egészen addig nem is tudatosult benned igazán, ameddig az állomáson rá nem jöttél, hogy örökre elveszíthetsz mindenkit. Átértékelődtek benned a dolgok és most már máshogy gondoltál bizonyos emberekre. Mindenkit, aki fontos volt számodra, sokkal közelebb éreztél magadhoz, még ha, ők egyelőre nem is tudtak a létezésedről se. Döntöttél. Itt volt az alkalom, hogy tegyél róla, hogy újra emlékezzenek rád egy életen keresztül és élni fogsz vele.
Mély levegőt veszel, majd lassan ki is fújod azt. Közben egy pillanatra le is hunyod a szemed, de aztán mire kinyitod, mintha odafent is megérezte volna valami nagyobb erő, hogy mire készülsz, mert a keresett személy, pontosan ebben a pillanatban bukkant fel mögötted, szinte a semmiből. Persze, lehet, hogy hamarabb észrevetted volna, ha nem éppen belső harcot vívtál volna magaddal. Észre kellett volna venned, hiszen vadász vagy az istenért, nehogy már pont egy embert ne vegyél észre.
Eleinte alig találod a hangodat, aztán végül csak sikerül kinyögnöd valamit, hogy aztán megint meg se tudj szólalni. Bár ezúttal nem azzal van a baj, hogy ne tudnád, mit kellene mondanod. Épp ellenkezőleg. Határozottan tudod, hogy ellenkezned kell, méghozzá nagyon. Azonban Vinny kérdése annyira lesokkolt, hogy nem hogy megszólalni, de pislogni is képtelen vagy néhány pillanatig.
- Dehogyis! – egyszer csak kicsattansz, de nem elég hamar ahhoz, hogy megállítsd a beszédben és még a nemi beteg dumával is sikerül előhozakodnia. Egyre jobban csak kerekednek a szemeid, arcodra kiül a döbbenet és az undor - valószínűleg - nagyon vicces keveréke. -  Jézusom, nem! Mi… mi nem is… Fúj – hebegsz itt mindenfélét, fogalmad sincs, hogyan tudnál ennél is jobban rácáfolni ezekre a feltételezésekre, amikor egyszerre döbbent meg és sokkol, ennek ellenére egy egészen elenyésző százalékban mégis hízelgőnek találod, mert ezek szerint vonzónak tart annyira, hogy ilyet elképzeljen kettőtökről. Egészen vicces.
Arra, hogy bent folytassátok, már csak bólogatsz, közben a pillantásoddal figyeled minden pillantását attól kezdve, hogy előveszi a kulcsot és kitárja előtted az ajtót.
- Köszi – küldesz felé egy félmosolyt, miközben ellépsz mellette és besétálsz a házba. Odabent gondolkodás nélkül mész előre, keresztül a nappalin, be a konyhába. Ez afféle megszokás, mindig a konyhába mész, ha zaklatott, sokkos, vagy izgatott vagy. Ilyenkor szükséged van egy nagy pohár vízre, hogy értelmesen tudj társalgást folytatni. Márpedig ebben a pillanatban, mind a három voltál a felsoroltak közül. Találnod kell egy jó nagy poharat.
- Kérsz te is inni? – kiabálsz ki neki, miközben már javában a szekrényben turkálsz poharak után kutatva, amikor leesik, hogy Vinny most éppen nem ismer téged és most valószínűleg ő nézhet rád úgy, mint ahogy te néztél ő rá a nemi beteg szövege után. Most viszont már nem hagyod félbe a dolgot, kiveszed a poharakat és a pultra helyezed őket. Aztán lassan megfordulsz, apró, kínos mosollyal az arcodon, arra számítva, hogy Vinny ott lesz mögötted.



i might
be pretty but
pretty still can
hunt you down




A hozzászólást Stella Argent összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Ápr. 14, 2017 10:06 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online


avatar



Szer. Ápr. 12, 2017 5:52 pm
Vendég
Vendég




●●●● Stella + Vinny = memories ●●●●
Olykor már úgy érzem, hogy felrobban a fejem, annyi minden van benne, és sajnos nem az észről beszélek, annak még örülnék is. Nem, sajnos csakis arról, hogy túl sok gondolat kavarog egyszerre, és a gondolatok mellett ott van, hogy az érzelmek is kavarognak. Nem tudom melyik rosszabb, de az biztos, hogy egyikkel sem tudok mit kezdeni, egyre jobban maguk alá ásnak, és olykor már azt sem tudom, hogy ki vagyok igazából. Mintha egy egészen más ember lennék, nem az a Vinny aki eddig voltam, de nem tudom megmagyarázni miért. Lehet Ely az oka, igen, az, hogy olyan érzéseket kelt bennem, amiket eddig más nem, és nem is akartam, mert ez a kurva kötődés egyik jele. Nem akartam hozzá kötődni, sohasem akartam, erre tessék, mégis ezt teszem. Eddig csak arra fogtam, hogy nem szabad, őt nem szabad szeretnem, a húgom barátnője, egyezségem van vele, és hatalmas balhé lenne abból, ha én bármit is tennék vele. De a próbák alatt rájöttem, hogy hatalmas kettősséget vált ki belőlem, egyik pillanatban otthagynám a faszba, a másikban el sem ereszteném, ez pedig kikészít. De lehet nem ő az oka, sőt, valószínű, hogy az a kurva harapás baszott ki velem, és baszta el az életemet, és amiatt vagyok elbaszott. Még a gondolataim is nyomatékosítják, hogy ez nagyon nem jó így, nem kifejezés, hogy mennyire el van cseszve minden az életemben, pedig azt hittem ennél rosszabb, már nem igen lehet.
Most meg itt állok ezzel a lánnyal szemben, akinek a nevét se tudnám, ha nem mondta volna, ez pedig felidegesít, mert vonásai mégis olyan ismerősek, mintha mindig is tudtam volna ki ő, most mégsem. Fejemben ezernyi meg eg, forgatókönyv lezajlik arról, hogy honnan lehet ilyen rohadt ismerős, de semmi sem tűnik valósnak, és elfogadhatónak.
Tiltakozik arra, hogy teherbe ejtettem volna, vagy elkapott volna valamit, így valószínűleg semmi ilyen kapcsolat nem lehetett köztünk. Mondjuk, oké, sokszor felejtem el, hogy melyik eg,éjszakásom, hogy nézett ki, vagy esetleg mi volt a neve, nem is szoktam a legtöbbet akkor sem felismerni, ha a pofámba vágja, hogy ki is ő, pedig lehet jó kis estét nyújtott nekem. Ő viszont nem ilyen eset, de más sem lehet, elveszett rokon sem, a haja nem olyan, mint az enyém, ahogy szemei sem. Inkább visel latinamerike vonásokat, haja a csokoládéhoz hasonlít, míg az enyém a répához, és szemei is kifejezőbbek. Mintha a lelkemig látna, és levetkőztetne a szemével, de nem gusztustalan perverz módon ahogy én szoktam. Nem fizikai értelemben teszi, inkább úgy, mintha túl jól ismerne, én pedig még a nevét sem tudom. Szar alak vagyok bassza meg.
- Szóval nem egy kalandom vagy? Egy egyéjszakásom? - vonom fel szemöldökeimet, ha nem az, akkor nem eshetett teherbe, és beteg sem lehet tőlem. Szuper, bár, hiába találom vonzónak, biztos vagyok abban, hogy soha nem feküdtem volna le vele. Hogy miért? Fogalmam sincs, most csak azért nem mozdulok rá, mert nem akarok, egyszerűen nem tudok úgy ránézni, mint a többi lányra. Szinte, mintha Elyt látnám, csak Elyt meg is fektetném, ha nem lennék utána nagy szarban, miatta is, magam miatt is, és Del miatt is.
Az ajtót nyitom, ő pedig már megy is, igen, megnézem a fenekét, de nem, nem ismerős, így valószínűleg nem láttam minden fedő anyag nélkül. De a lakásban annyira lazán mozog, és otthonosan, mintha szinte minden nap lett volna itt, ami engem meglep. Nem számítottam erre, én azt hittem, hogy megáll az ajtóban és vár arra, hogy mutassam az utat, erre máris átvág a nappalin, hogy bemehessen a konyhába. Ami a legjobban meglep, az az, hogy ez számomra normálisnak tűnik, ezért is indulok meg egy kis késedelemmel utána a konyhába.
- Öhm... Igen, kérek - bólintok neki, bár lehet nem látta, hiszen csak most érek be a konyhába, és azonnal elfoglalok magamnak egy széket. - Honnan ismerlek? - csúszik ki a számon, már nem tudtam magamban tartani, tudnom kell, hogy a szar életemet nehezíti, vagy könnyíti majd.

638 || lesz jobb is 00 ||  ©️
Vissza az elejére Go down


avatar


: :

❖ THERE'S ALWAYS A WILD SIDE

❖ TO AN INNOCENT FACE


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖

Foglalkozás :
❖ being memorable ❖


Szomb. Ápr. 15, 2017 2:41 am
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Vinny & Stella
Do you remember me? Cuz i remember you...

Még mindig sokk hatás alatt vagy. Valószínűleg egy jó darabig még így is leszel. De azért be kell látnod, hogy elég vicces ez a helyzet. Csupán két évre tűntél el, aztán kicsit kitörlődtél az emberek emlékezetéből, és mire visszatértél Vinny első tippje arra vonatkozóan, honnan ismeritek egymást, rögtön az, hogy megfektetett. Nem tudtad eldönteni, hogy most tulajdonképpen sírnod kellene-e vagy sokkal inkább nevetni. 
De jó volt látnod, hogy van ami azért nem változik. Vinny pedig teljesen ugyan olyannak tűnt, mint volt. Oké, leszámítva a külső változásokat. Két év az azért még is csak két rohadt év, naná, hogy sokkal inkább nézett ki férfinak, mint sem kölyöknek. 
És te még mindig baromira örültél annak, hogy láttad, ezen az sem ejtett csorbát, hogy úgy másfél perccel ezelőtt nemibetegnek titulált. Pedig ezen, meg úgy ámblok az összes feltételezésén illene kiakadnod, te egy gyors felháborodott, kifakadás után mégis meg tudod őrizni a higgadtságod és a következő kérdéseit már teljes nyugalommal kezeled.
 - Nem. Isten őrizz - egy pillanatra elhallgatsz, de aztán rájössz, hogy ezt ő akár sértésnek is veheti, ezért gyors mentésbe fogsz - Már ne vedd magadra, jól nézel ki meg minden... - a büdös francba, ez így csak egyre rosszabb lesz, te pedig máris érzed, hogy vörösödni kezdesz. 
Még szerencse, hogy Vinny bent kívánja folytatni ezt a csodálatos irányba elferdült beszélgetést, így sikerül még azelőtt bejutnod a lakásba, mielőtt lángra kaphatott volna az arcod.
Odabent otthonosan mozogsz, ez számodra nem, de Vinny számára talán meglepő lehet, annak ellenére, hogy igazából pár éve már rendszeres vendége voltál ennek a háznak. Vagy épp Vinny miatt, vagy a húga miatt, aki szintén jó barátnőd volt. 
A konyhában ösztönösen, kérdés nélkül nyúlsz be a megfelelő szekrénybe a poharakért, az egyetlen, ami megakaszt mozdulataid könnyedségében az Vinny. Vagyis, annak tudata, hogy ő most éppen nem emlékszik rád. Vagy legalábbis nem teljesen. Ez utóbbit mondjuk csak abból gondolod, hogy miután megfordulsz, és innivalóval kínálod, nem néz rád furán és még csak meg sem kérdezi, mégis mit művelsz te az ő konyhájában. Ezt végső soron sikernek könyveled el és csak mégjobban örülsz neki, hogy végre látod. Ettől most úgy érzed, hogy a helyére kattant valami és lassan, de biztosan, minden vissza fog térni a rendes kerékvágásba.
Amíg a válaszon gondolkozol, gyorsan töltesz vizet mindkettőtök számára, aztán miután az övét mosolyogva át is nyújtod, valamint te is helyet foglasz, végre szóra nyitod a szádat. 
- Hát, tulajdonképpen a suliból. A húgod, Ely és Ash barátja vagyok. Ja, és a tiéd is - könnyen ejted ki a szavakat, pedig tudod, hogy számára ezek irdatlan faszságnak tűnhetnek. De te már tudod, hogy csak mesélned kell róla és csak percek kérdése, hogy ő is emlékezni kezdjen. - Lehet, hogy most őrültnek nézel, de talán neked is feltűnt, hogy az imént kicsit sem furcsáltad a viselkedésemet. Természetesnek vetted - mosolyogsz. Már nem köntörfalazol, nem is óvatoskodsz a rávezetéssel, az csak időhúzás. Ez a helyzet most tetszik neki, vagy sem, emlékezni fog és kész. A magyarázkodással meg ráérsz később. Még amúgy sem találtad ki, mi a fenét fogsz neki mondani, miért nem emlékezett rád. De majd menetközben kitalálod. Megoldod. Sima ügy.



i might
be pretty but
pretty still can
hunt you down


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online


avatar



Hétf. Ápr. 17, 2017 4:42 pm
Vendég
Vendég




●●●● Stella + Vinny = memories ●●●●
Nem akartam szegény lányt letámadni azzal, hogy biztosan elkapott valamit, esetleg terhes, vagy ilyesmi, de sok esetről hallottam már, amik így következtek be. Egyik pillanatban mindenki boldog, aztán hupsz, megjelenik valaki akire nem is emlékszem, és kiderül, hogy vemhes tőled. Én pont ezt próbáltam elkerülni mindig is, amikor szexre került a sor, na meg a betegségeket. Nem tudom most még el tudok-e kapni hasonló dolgokat, mint az AIDS, vagy ilyenek, de fő az óvatosság, én amondó vagyok. De a gyerek becsúszhat, még így is, és nem hiszem el, ha egy lány azt mondja nekem, hogy fogamzásgátlót szed. Van aki direkt bekapatja a legyet, hogy aztán magához láncoljon egy pasit, én nem akarok az a balek lenni, aki erre a sorsra jut.
De ő megnyugtat, hogy nem erről van szó, de ha nem erről, akkor fogalmam sincs. Mármint vonzó nő, nem panaszkodnék, ha arról lett volna szó, viszont ha nem, akkor gondban vagyok. Nem szoktam olyan embereket elfelejteni, akikkel jóban vagyok, vagy több időt töltök, mint néhány óra az ágyban. Vele viszont nem erről van szó, nem néhány óráról, hanem többről. Most vagy kiesett az az idő valamilyen oknál fogva, vagy nem tudom.
- Oh, akkor jó! Mármint, te is jól nézel ki, meg minden csak... - szép, nem tudom, hogy fejezzem be a mondatot, így nem is teszem hirtelen inkább csak ránézek. - Csak nem érzem a késztetést arra, hogy megtegyem... Mármint érted, nem? - ügyes vagy Foley, ezt jól megmagyarázta, tényleg, büszke lehetsz magadra. Nem akartam megbántani a lányt, de nem érzek vonzalmat az irányába, hiába szép, és hiába lenne képes megmozgatni a fantáziámat, valahogy nem tűnik helyesnek, hogy úgy gondoljak rá, mint aki alattam nyög. Igaz, arra a képre jelenleg csak egyetlen ember ugrik be, de az már más kérdés.
Bent kell beszélnünk, tudom, legyen bármiről is szó, az nem kintre való, ahol bárki hallhatja, ez csak kettőnkre vonatkozik, és együtt kell megbeszélnünk. A szomszédok viszont szeretik a pletykákat, így valószínűleg ezen is elcsámcsognának, lehet még azt is hallanám vissza, amire én gondoltam elsőnek, hogy teherbe estettem valakit, vagy elkapott valamit, pedig én már tudom, hogy ez nem igaz.
Annyira természetesen mozog, én pedig annyira természetesnek fogom fel, mintha mindig is ezt tette volna. Nem tudom hova tenni, hogy ennyire megszokott számomra ez a látvány, és nem küld még vészjelzést sem az agyam, hogy ezt nem kellene hagyni. Ha eddig nem lett volna biztos abban, hogy kiismeri magát a lakásban, akkor azt biztossá teszi, hogy nem most jár itt először. Mi más lehetne a magyarázat? Hogy leskelődött, és azért tudja mi hol van? Nem az még abszurdabb, mint az, hogy ismerem, csak nem emlékszem rá. Ez sem túl reális, de jobb ötletem nincsen ezen a világon.
- Mikor jártunk egy suliba? - az, hogy Delt és Elyt is ismeri megmagyarázza azt, hogy miért ismeri ki ilyen jól magát. De ha az én barátom is, akkor miért nem dereng semmi?! Apró kis dolgok talán, mint az, hogy természetesnek veszem, hogy itt mozog, és még vizet is ad nekem, amibe persze belekortyolok. Lehet ehhez a beszélgetéshez valami töményebbre lenne szükségem. - Igen, természetesnek vettem, pedig nem kellene, szóval most arra kérlek, hogy magyarázd el mi folyik itt, mert már azt se tudom, hogy mi igaz, és mi nem - ha ő a barátom, akkor miért nem emlékszem rá? Miért nem láttam mostanában? És vajon mi a faszom történt, hogy ennyire megszakadt mindent. Én elvesztettem a fonalat mikor megjelent, és azóta sem találtam meg, pedig kerestem, de teljesen elveszett.

577 || lesz jobb is 00 ||  ©️
Vissza az elejére Go down


avatar


: :

❖ THERE'S ALWAYS A WILD SIDE

❖ TO AN INNOCENT FACE


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖

Foglalkozás :
❖ being memorable ❖


Vas. Ápr. 23, 2017 6:56 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Vinny & Stella
Do you remember me? Cuz i remember you...

A helyzet olyan hamar változott kínosból egyenesen komikussá, hogy lassacskán azon kaptad magad, hogy mosolyogsz. Erre pedig az egyre növekvő zavarod is csak rá tett egy lapáttal.
- Értem. El sem hiszed, hogy mennyire jó ezt hallani. Fura lenne, ha nem így lenne - rövid, halk nevetést hallatsz - Majd megérted, de hagyjuk is - legyintesz, aztán csak örülsz, hogy nem kell tovább ezt a témát feszegetnetek és végre bementek a házba.
Odabent minden olyannak tűnik, mint két évvel ezelőtt. Ugyanazok a falak, rajta ugyanazokkal a képekkel, ugyanolyan otthonos érzetet nyújtva, mint régen. Szerettél itt lenni, itt mindig örömmel láttak és különben is, ki ne szeretett volna a legjobb barátjánál időzni?
Jó volt újra visszatérned ezek közé a falak közé, főleg úgy, hogy nem is olyan rég még úgy gondoltad, hogy többet nem lesz rá lehetőséged. S most, hogy mégsem kellett lemondanod azokról akik közel álltak a szívedhez, minél több időt akartál eltölteni a közelükben. Megfogadtad magadnak, hogy többet nem fogsz elmenni, nem lesz több eltűnés, nem mondasz le a szeretteidről.
Persze előtte még vissza is kellett szerezned őket. Ezért is voltál itt. Emlékeztetned kellett őket magadra. És a soron következő ebben a hosszú menetben Vinny volt.
Ahogy a konyhában elővarázsolod a poharakat, töltesz magatoknak és helyet foglalsz, kezdetét veszi ez a cseppet sem könnyű procedúra.
- Hat évvel ezelőtt költöztem először a városba. Akkor ismertelek meg téged és a többieket a suliban - halványan elmosolyodsz - Az elmúlt két évben viszont franciaországban éltem, most költöztem megint vissza a nagybátyámmal - Ez még a könnyebb része a beszélgetésnek, azonban nem ez az, amiről majd hirtelen be fognak ugrani neki az emlékek. Erre pedig következő szavaival szépen rá is világít.
Nem könnyű erre magyarázatot adnod, hiszen nem zúdíthattál rá csak úgy mindent. Nem hitte volna csak úgy el, hogy a felejtés lovasai csak úgy, piff-puff kitöröltek téged mindenki emlékéből, pedig tényleg ez volt az igazság. Erről semmiképp nem beszélhettél, amíg nem tudtad biztosra, hogy Vinny tudott a természetfeletti dolgokról. Ráadásul te nem is akartad ebbe beleavatni. Úgy gondoltad, hogy nagyobb biztonságban van, ha nem tud ezekről.
Veszel egy nagy levegőt, majd lassan kifújod, mielőtt belekezdenél a beszédbe.
- Oké, nézd. Hihetetlennek fog hangzani amit mondanom kell neked, de a legjobb barátom vagy, hinned kell nekem. Vagy legalább meg kell próbálnod - az övébe fúrtad a tekinteted és nem eresztetted. A bizalmát szeretted volna, azt, hogy lássa a te szemedben, hogy az igazat mondod. A szem a lélek tükre, te pedig azt akartad, hogy beléd lásson és higgyen neked. Addig nem is kezdesz bele a magyarázatba, amíg nem látod rajta, hogy készen áll hallani az igazságot.
- Tudod, hogy történnek nagyon furcsa dolgok ebben a városban... Velem is történt valami - abba most ne menjünk bele, hogy mi -, ami miatt elfelejtettek az emberek. Senki sem emlékszik rám, de az emlékek visszahozhatóak, csak rá kell vezetnem őket, téged az emlékezésre - minden szavad komolyan cseng, és még mindig nem szakítod meg vele a szemkontaktust. Látni akarod a szemében, hogy felfogja, hogy te teljesen komolyan beszélsz. Lehet, hogy azt fogja hinni, hogy csak kitaláltad ezt a mesét, de ezért sem hibáztatnád, az lenne a fura, ha egyből hinne neked.
Leveszed róla a tekinteted, a poharadra pillantasz, aztán felhajtod annak teljes tartalmát. De ez után sem nézel megint Vinny-re, inkább óvatosan körbepillantasz, mintha keresnél valamit. És valóban. Kerestél. Mégpedig a kutyáját. Eddig meg is feledkeztél róla, de most egyértelműen érzed a jelenléte hiányát.
- Vegas hol van? - Hirtelen fordulsz vissza felé, talán meg is leped ezzel a kérdéssel, de csak ártatlanul érdeklődve pislogsz rá, mintha ez a világ legtermészetesebb baráti beszélgetése lenne.



i might
be pretty but
pretty still can
hunt you down


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online


avatar



Hétf. Ápr. 24, 2017 4:43 pm
Vendég
Vendég



stella & vinny
i want to remember

*-*
915
- Hiszek neked, hogy majd megértem, mert most elég zavaros minden - szó szerint minden zavaros, nem értem, hogy mi folyik körülöttem, nem csak erről a lányról van szó, hanem mindenről, ami körülöttünk történik. Vagy legalábbis körülöttem. Zavaros az egész, az, hogy nem vagyok olyan, mint voltam, hogy jellememben teljesen megváltozom, vagy legalábbis nagy részben. Nem vagyok ugyanaz az ember, régen valószínűleg elzavartam volna szerencsétlen lányt, nem érdekelt volna, hogy mit akar nekem elmagyarázni, és miről van szó. Most viszont nagyon érdekel, minden érdekel, amiről nem tudok, és számomra a lány teljes rejtély, így jól jönne a magyarázat.
Otthonos, teljesen otthonos, számára talán az is a ház, számomra nem kéne annak lennie, hogy ő itt van, mégsem lepődöm meg, hogy gond nélkül találja fel magát a konyhában, és nem áll meg nézelődni, mintha mindenről tudná, hogy hol van. Nem változtatta anya a lakást mostanában, hosszú évek óta ugyanolyan az egész, és engem nem zavar, szeretem, hogy mindig tudom mi hol van, nem kell keresgélnem, és nem mellesleg nem botlok meg újonnan áthelyezett bútorokban sem. Régebben volt ilyen, midnig átrendezte a lakást, szinte hetente, én meg úgy estem-keltem az asztallábakban, meg a kanapékon át, hogy azt szép volt látni. Mindig ki lettem röhögve persze, de ez már más helyzet.
- Szóval két évvel ezelőttig, te is velünk bandáztál? A húgommal, Elyvel, Ash-el, és velem? - visszakérdezek, hiába mondja el, hogy két évvel ezelőtt még ő is velünk volt, itt, nem másokkal, hanem velünk. - Miért mentél el a városból? Valaki ártott neked, és elakartál menekülni? - miért érzem úgy, hogyha valaki ártott volna neki, most azonnal a torkának ugranék? Nem hiszem, hogy ez normális gondolat, főleg, hogy most nem is emlékszem rá. Mégis nekiugranék bárkinek, aki olyan köcsög, hogy neki fog ártani. Mintha rossz emberrel packáznának, amikor én nem lehetek rossz ember, hiszen nem emlékszem rá. Lehet én basztam el valamit, pont azt, amiért nem is emlékszem rá. Mindennek van oka, mindennek, ennek is kell, hogy oka legyen, csak az a kérdés, hogy mi az a kurva ok.
Nem kapom meg azonnal, tudom, hiszen lehet ez nehéz dolog, bármi is történt nagyon nehéz lehet elmondani, ezt látom rajta. Csak nem tudom miért az. Mármint, ha okkal ment el, akkor elmondhatná, nagyon érdekel minden, az is, hogy mi történt vele az alatt a két év alatt, míg Franciaországban volt, meg az is érdekel, hogy azelőtt mi volt, mivel én semmire sem emlékszem. Jóban lehettünk, ha nem dugtam meg, és nem is akartam, mert most sem akarom, de mennyire jóban, és mennyire lehetett komoly a barátságunk, ha csak úgy elfelejtettem?! Szánalmasan gáz vagyok, hogy egy barátomat képes voltam elfelejteni. Még Ashre is emlékszem, szegény mennyit basztattam, amikor kiderült, hogy nem is ő a kis buzi, hanem én. Hah, a karma visszabasz, remek.
Lehet hipnotizáltak valamikor? De akkor a többiek miért nem emlegették őt soha? Vagy emlegették, csak én azt hittem annyira nem volt érdekes, hogy nem jegyeztem meg a nevét? Ez egyre rosszabb, és rosszabb lesz.
- Rendben, megpróbálom elhinni - ez a legkevesebb, amit tehetek, meghallgatom, aztán meglátom, hogy elhiszem, vagy sem. Mondjuk, amióta az a gennyes hiéna megharapott, ami nem tudom, hogy a faszba kerül Beacon Hills határain belülre, de megtette, és emiatt kicsit felfordult az életem. Ezek után szerintem azt is elhiszem, ha közli, hogy a MIB-s fekete zsaruk törölték ki az emlékeimet. De akkor megyek kukac nyakat törni, az én emlékeimmel nem baszakodhat senki sem még ők sem, hiába van szép öltönyük, és beszélő kutyájuk.
Hallgatom a szavait, és bólogatok, mintha érteném, hogy mi van, de enm tudom, hogy miről beszél. Furcsa dolgok, igen, ezt ismerem, tapasztaltam is, de nem magyaráz el semmit sem, így nem elégszem meg ezzel. - És, ha én bele szeretnék menni? Mármint így sokat nem magyaráztál meg. Elfelejtettelek valamilyen okból kifolyólag, oké, de... Mi volt az ok? Emlékezetlopó majmok repültek az égben, és kilopkodták az emlékeim? - vonom fel szemöldökeimet, nem tudom, hogy mit kellene hinnem, mert nem szoktam ilyen dolgokat tapasztalni. általánosságban nem láttam még emléklopást, aztán lehet, hogy nagyon sok emberre nem emlékszem emiatt, ami miatt rá sem.
Ahogy ő emeli a poharát, úgy én is, nem veszem le róla a tekintetem, próbálom a vonásait felismerni, pedig eddig nem ment, de aztán jön a kérdés, Vegasról, én pedig csak pislogok, hogy mit tud ő, amit nem kellene. De aztán eszembe jut, hogy két Vegas van az életemben, nem tudom melyiket ismeri, a kutya alig három éves, eleinte nem volt neve, aztán jött Vegas, és megkapta a Vegas nevet, de ha ismeri a kutyát, akkor valószínűleg tudja ki az a másik Vegas.
- Vegas? Melyik? - kérdezek vissza, hogy miről van szó, tudnom kell, hogy melyikre gondol, ha az emberre, akkor ténylegesen ismer, és ténylegesen fontos ember volt a számomra. Valaki biztosan tudja, emlékszem, nhogy valakinek elmondtam, és nem Delről van szó, pedig ő is tudja. Ismeri ezt a sötét kis titkomat, amit csak ő tud, meg még az a valaki, akiről nem tudom ki az. Lehet mégis csak ő lenne az? - A kutya kint van a hátsókertben, ha rá gondolsz - mutatok is az ajtó felé, ha szeretne, akkor beengedheti a dögöt, én addig felpattanok, és az ő tálját megtöltöm vízzel. Kint is van neki, és bent is, mert én szeretem, ha napközben bejárkál hozzám, éjszaka szeretek is vele aludni, csak anya nem szereti. Utálja az állatszőrt a lakásban, pedig Vegas szőre annyira nem is hullik. Istenem mennyire utált engem amikor megharaptak, félt tőlem azt hiszem, nyüszögött, és olykor morgott is, de aztán megnyugodott, azt hiszem megszokta, hogy más vagyok.

credit
Vissza az elejére Go down
 
Stella & Vinny
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» [Stella QF] Anatole Saito vs Peter Worker

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékok-
Ugrás: