• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Dogs - Avery & Vulfia


Csüt. Nov. 16, 2017 3:46 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 ¿Qué paso, chiquita? - Lise & Juan






 :: Játékok




avatar



Vas. Márc. 19, 2017 12:51 am
Vendég
Vendég





Félév. Ennyi is elég a változásra. De, hogy mi változott?
Talán az éhségének a nagysága? Igen ez is meglehet, hiszen egészen kezd belerázódni ebbe az egész őrületbe. Lassan, de biztosan megtanulja kordában tartani a benne lévő vadat és annak hihetetlen nagy étvágyát. És már egész ügyesen oldja meg az étkezést is. Nyom nélkül tünteti el áldozatai maradékát.
Társadalmi élete? Hát, az tény és való, hogy már nem kerüli annyira nagyon az embereket, de azért túlzás lenne azt mondani, hogy minden visszaállt a rég kerékvágásba. Lehet, hogy többet jár bulikba és most már inni is mer, de azért még mindig nincs senkije. Egy darab barátja sincs. A féltestvére is otthon lakik még, akit ki nem állhat. Mondjuk ilyen modor mellet, ami az idősebb fiúnak van nem is csoda. Valami vele se okés, de Juan még mindig nem jött rá valódi lényére. Az, hogy egy őrült, önző dög, pszichopata vonásokkal már nem újdonság, de valami más benne. Valami furcsa szag lengi körül. Valami, ami nem emberi. Fogalma sincs, mit tud a bátyja róla, hogy mennyire ismeri már ezt a világot, de, hogy nagy előszeretettel piszkálja a fiatalabbikat… És persze, drágalátos szülei is az őrült pártján állnak. Nem tudja, hogy miért, de míg őt le se tolják, addig a másikat körül ugrálják és agyon babusgatják. Mit sem sejtve arról, hogy két kis szörnyecskét nevelnek otthonukban. És maga Floyd is bevallja, hogy őt nem érdekli ez a két pénzes majom. Ő nem vágyik emberi kapcsolatokra, csupán egy álca kell neki. Még is mindig őt istenítik, őt hozzák fel példának. Már magától a gondolattól rosszul van. Legszívesebben a torkának ugrana, de… nem tud. Így inkább gyáva módon menekül otthonról. Csak, ha muszáj, akkor tér vissza és akkor is csak kis időre. Ideje nagy részét vagy kóborlással, vagy egy dohos motelben tölti. Vagy egyszerűen csak beül a suli könyvtárába és onnan bámul ki a fejéből. Rosszabb esetben, pedig az egyik asztalon horpaszt. De ezt az évek alatt már megszokhatták odabent. Így már levegőnek nézi szerencséjére.
Most viszont éjszaka van és nagyon nincs hová mennie, így egy egyszerű sétára indul. Hátha talál útközben valami - vagyis valaki- harapnivalót. Hiszen lassan már itt az ideje a vadászatnak is. Tudja tartani magát, de már kezdenek látszódni rajta a tünetek. Ingerült, így még a legkisebb könyöklésre is letudja ordítani az ember fejét –már jobb esetben-. Zsebre dugott kézzel járja a kietlen utcákat. Egyszer - egyszer elkalandozik a tekintete a csillagos égbolton. Ezt az egyetlen dolgot tartja szépnek az egész világon. Ennél szebbet is csak egyszer látott. Egy személyt, ki egykor igen kedves volt számára, s kit a benne lakozó szörny miatt, meg is ölt. Ekkor kezdődött minden: a magány és a félelem. Félt, hogy több embert fog bántani akaratlanul, így inkább elbarikádozta magát az emberektől. Most viszont már kellőképpen felnőtt ehhez az egészhez.
Gondolatai messze járnak és már maga elé sem néz, csak mikor már valaki neki ütközik. –Elnézést, manapság a törpéket nem tanítják meg normálisan közlekedni? Hé, hozzád beszélek! – ragadja karon és maga felé fordítja. –Mit képzelsz magadról, hah? Nálad csak úgy szokás elgalámolni az embereket és szitkozódva tovább állni? – vonja fel a szemöldökét. Talán egy kicsit szeret kötekedni, vagy csak az unalmas estélyét szeretné végre feldobni. –Beképzelt kis picsa vagy, mint a többi. – köpi elé a szavakat, majd elereszti.

szavak száma: 542 || zene: Feel Invincible || megjegyzés: remélem tetszik  *-*  

Vissza az elejére Go down


avatar



Csüt. Márc. 30, 2017 7:36 pm
Vendég
Vendég



Juan & Anna

The first time

Az emberek olyan hülyék. Legalábbis Annalise Marlow Lowellnek ez a tiszta és megrendíthetetlen meggyőződése. De hát hogy is vélekedhet máshogy egy olyan lány, aki legalább tíz fiú között nevelkedett, és akivel a szülei sem foglalkoztak igazán? Persze, az ember azt gondolná, hogy legalább az apa figyel szeme egyetlen fényére, a kis hercegnőcskéjére. Csak épp az a baj, hogy azt az alkoholista barmot nem érdekelte soha semmi más a pián és azon kívül, hogy minél többször megfektesse a feleségét. De hát sajnos az sem volt jobb... És Anna szinte teljesen biztos abban, hogy a testvérei közül nem mindenki az apja génjeit örökölte.
Talán jobb is, hogy lassan egy éve eljött onnan. Hisz így is elég sok agresszivitás ragadt rá az elmúlt tizennyolc év alatt, és még csak az érzelmeit sem tanulta meg rendesen kifejezni. Igaz, eddig nem is nagyon volt rá szüksége, azok mellett az idióták mellett, akik még rendesen eljárni sem engedték, így még barátai sem nagyon voltak. De most, hogy már nem velük él, rá kellett neki is jönnie, hogy ez nem is olyan egyszerű, mint hitte. Hisz nem egyszer előfordult már vele, hogy a durvasága miatt nem akarták valahova befogadni, még ha csak egy éjszakáról is lett volna szó, és sokszor csak a város egyik parkjában aludt az egyik padon, mint egy hajléktalan Mert hát ha úgy vesszük, ő is az, annyi különbséggel, hogy nem ragad le egy városnál, állandóan megy, és ha szerencséje van, még be is fogadja valaki, vagy épp elfurikázzák valahova. Persze sosem ingyen teszik ezt meg, aminek nem is olyan rég elég csúnyán meg is fizette az árát. Azóta törekszik arra, hogy lehetőleg besötétedés után már ne nagyon mászkáljon az utcákon.
Mert nem akarja még egyszer átélni azt, amit akkor kellett elviselnie. Csak épp a baj ott kezdődik, hogy annak a mocskos motelnek a tulaja nem volt hajlandó egy éjszakára sem befogadni, mivel nem tudott fizetni. Hiába mondta neki, hogy bári mást megcsinál, még ki is takarítja azt a kosfészket, hogy csak úgy csillogjon meg villogjon az egész, mert hát igencsak rá férne. Erre pedig csak annyi volt a válasza, hogy nem épp úriember módjára lökte az ajtón túlra, miszerint kijjebb tágasabb. Na de nem baj... csak talál valami más helyet... Mert ő bizony nem alszik többet a szabad ég alatt, az is biztos. Szinte szalad, olyan gyorsan halad leszegett fejjel az egyik üres, kivilágított úton, mikor valakibe beleütközik. És jó szokásához híven csak leugatja a fejét, és már menne is tovább, amivel szerinte le is rendezte a dolgot. Ám az a másik nem épp így gondolja. És át is fut rajta az ijedtség, ami még az arcára is kiül, ahogy felpillant rá, keze pedig automatikusan ökölbe szorul.
- Miért? Talán a kis úri fiúcskák különb bánásmódot érdemelnek? - fintorodik el, ahogy végigméri. Bár ez csak tipp volt részéről, de az előtte álló ruháiból látja, hogy nem valami hozzá hasonlóról van szó; mosott már ilyen felfújt hólyagokra.
- Mint a többi? Biztos sok kurva teszi szét neked a lábát, ezért gondolod így... De én nem vagyok olyan... - még horkant is, s egy pillanatra mintha eltűnne a félelme, helyét pedig a harag veszi át. Még hogy picsa... Na hát Annalise Lowell minden, csak épp az nem.
És mint végszó, még szépen meg is tapossa a lábát, mielőtt hátat fordítana neki, és tovább indulna.

Szószám ~ Ruha ~ Kezdetnek megteszi <3
Vissza az elejére Go down


avatar



Szer. Május 17, 2017 4:51 pm
Vendég
Vendég





Szép csillagos a mai este, Juan Ryd Blue örömére. Hiszen számára csak ez okoz örömet. Talán fura pont egy olyan fiútól ilyet hallani, mint ő. Hiszen, ha ránéz az ember nem lát mást, mint egy tipikus csavargó, nagyszájú egyént. Tipikusan annak a beképzelt, gazdag ficsúrnak tűnhet. Legalább is mindenki ezt vágja, hozzá, mikor nem figyel oda más szavaira. Minek is figyeljen? Már egy ideje csak levegőnek veszik –pont úgy, ahogyan szeretné- így hát, ha szólnak is hozzá, nem mondanak neki semmi érdemlegeset, amire különösen figyelmet kéne fordítania. Egyáltalán nem olyan, amilyennek a többség hiszi. Bevallása szerint inkább lenne szegény, mint gazdag szülők gyermeke. De hát ezt, sajnos nem az ember dönti el. Pedig már hazajárni se szeret, s már nem is nagyon szokott. Minek tegye? Azért, hogy megint felhúzza magát az otthoniak miatt? Semmi kedve harcolni az örökségért. Már belefáradt ebbe, és abba is, hogy elvakult szüleit végje a gonosz mostoha fivértől. Ha történik valami, az az ő bajuk lesz. Minek is erőlködjön, ha úgy is semmibe nézik? Azt se veszik észre, ha nincs otthon, vagy ha bezárkózik a szobájába és egy hétig se dugja ki az orrát, még enni sem. Lassan a bejárónő többet aggódik érte, mint a saját szülei.
Más szerint nincs oka panaszra, mindene megvan. Pedig dehogy van. A boldogságot még mindig nem találta meg. Azt keresné folyamatosan, egy új életet kezdve, sokat mászkálva és dolgozva. Hiszen ő nem szeret a család pénzéből élni, úgy unalmas lenne. Így meg legalább meg van az öröme is azzal, hogy saját kezűleg dolgozott meg érte, így jobban is becsüli. Sőt, még egy kicsit azt is lehet mondani, hogy sajnálja magától. Csak akkor költ, ha már nagyon muszáj. Igyekszik a legolcsóbb helyen meghúznia magát, még ha ezt egy dohos, koszos, kis motel szobát jelen is. Neki nincs szüksége luxusra, csak egy fedélre a feje fölé.
Viszont mivel még ételre is ritkán költ, előfordul, hogy a vad hamarabb lesz éhes. Két lényt kell etetnie és, ha az egyiket éhezteti, a másiknak, meg alig ad, akkor annak csúnya vége lehet. Ezért is indult neki vadászni. Igyekszik pontosan megválogatni áldozatait. Leginkább olyanokat támad meg, akikről úgy gondolja, hogy nem jelentene gondot a hirtelen eltűnésük, nem várja senki őket haza, vagy egyszerű bűnözők, akik csak gondot jelentenének az embereknek.

Maga elé se néz, csak megy egyenesen, mikor hirtelen neki rongyol valaki. Valaki, aki egyből le is szidja. Ám mivel éhes, kicsit ingerültebb is –na meg ki tudja, lehet most találta meg a zsákmányát- így nem hagyja szó nélkül. Karon ragadja és kérdőre vonja a puffogó kis törpét. Szavaira csak felhorkant. –Úri fiúcskák mi…? Nem kéne ilyen későn kint mászkálnia egy nagyszájú puffogó kisgyereknek. Ahelyett, hogy csendben húznád haza a segged, még itt kötekedésre adsz okot másoknak, amin még fel vagy háborodva…. Büszkék lehetnek rád, csodálhatnak, de piszkosul rossz a módszered chiquita. – szorongatja meg a karját kicsit erősebben, majd elereszti. Ám a lábtaposás miatt, újból megragadja és vissza perdíti magához. – Kurvára nem tudod, milyen szar emberbe ütköztél most, kicsi lány… -néz rá csúnyán és immáron mindkét karját megszorítva tartja közel magához.

szavak száma: 500+ || zene: Feel Invincible || megjegyzés: remélem tetszik  *-*  

Vissza az elejére Go down
 
¿Qué paso, chiquita? - Lise & Juan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Katie West - Elkelt

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékok-
Ugrás: