• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
8
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Stells & Ash


Yesterday at 11:50 pm
☇ Tom Hiddleston


Szer. Aug. 16, 2017 11:24 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 cameron sherburne










avatar



Szer. Márc. 29, 2017 2:17 pm
Vendég
Vendég




cameron sherburne
All our feelings deny


Ha gyermeteg énem, ma rám néz, vajon mit lát? Vajon büszke, arra amit elértem, és azt mondaná, igen, ilyen ember akarok egyszer lenni, rá fel tudnék nézni? Nem, nem hiszem, hogy ez lenne, de minden gyermek túl optimista, azt hiszi, minden szép virágos mező, és az élet rózsaszín, minden színes, és örök életére boldog lehet az ember. Nem ismerik a fájdalmat, amit szüleik is mind átélnek párszor, amit nem mutatnak, és a nehézségeket is elrejtik, amennyire csak lehet. Nem akarják a gyermeteg lelket összetörni semmivel sem, nem akarják, hogy túl gyorsan fel kelljen nőnie, de nem számítanak arra, hogy olykor muszáj. Az én boldog, és élettel teli énem is kicsit átfordult, nem lettem búskomor ember, a mai napig értem a poént, és én is viccelek, de ez nem jelenti azt, hogy mindenben a mókát látom. A szarkazmust, és az iróniát előszeretettel alkalmazom, ha a helyzet azt kívánja, de bizonyos társaságban, még most is képes vagyok rendesen viselkedni, és akár kajacsatát is indítani, ha nem a párnával. De bármilyen helyzetben tudok kedves lenni, előítéletes vagyok, igen, de ha valakin úgy látom, hogy nem értékelné úgysem, vagy már úgy áll hozzám, akkor könnyen lerendezem szavakkal, azokkal sosem volt bajom, a tesi erőszak már nem az én terepem, arra még gyúrnom kellene.

cam 20 embör

new york, queens cole sprouse

Kezemben a gépem, és Őt nézem, ahogy alszik, nem mozdul, csak apró lélegzetvételeket vesz, olykor szuszog, mintha mondani akarna valamit, de hangot nem ad. Felemel a ketyerét és kattintok, egy képet lövök, amin keze feje alatt látszik, meleg barna haja szétterül azon is, és a hófehér párnán is, mint egy lepel. Csodaszép, már aznap kiszúrtam, mikor először elmentem a bemutatójukra, a kamera imádta őt, ahogy ő is a kamerát, nem mellesleg én is, csak ezt nem tudtam akkor. Sosem voltam a testiségek embere, de ő megfogott engem, volt benne valami, amit nem tudtam megörökíteni a kamerámmal, de a mai napig képtelen vagyok rá, pedig próbálkozom. A digitális ketyerét le is teszem, ez nem az igazi, ezért húzom ki halkan az éjjeli szekrény fiókját, és ez ezeréves polaroid gépet veszek a kezembe, mindig is jobban szerettem ezt, lelke van, az összesnek másmilyen és sokkal szebb, nem mellesleg személyesebbek is a képek, amiket ezekkel csinálok. Sosem pazarlom, akárkit nem fényképezek vele, ő volt az első, és jelenleg az egyetlen ember, akiről polaroidos képeim vannak, és el is teszem mindet, még akkor is, ha csak a haja, és a fény gyér áttörése látszik a tincsei között, nekem még az is gyönyörű, hiszen róla van szó, nem másról.
Arra nem számítok, hogy felkel, csak a gépbe nézek, de mikor elkattintom a felvételt szemei kinyílnak és fejét is megemeli, a kis papírt, ami kijön a gépből kezembe veszem, és picit megrázogatom, hogy meglegyen rendesen, majd vigyorogva mutatom neki a mai remekművem.  - Én tudok valami jobbat, mint az - ül fel az ágyban, majd kiveszi a gépet a kezemből, a következő pillanatban pedig már az ágyban vagyok újra mellette, és ajkait ízlelhetem hosszan. Imádom vele a szexet, hiába tudom, hogy nem az igazi, jó vele, és nem olyan, mint mással, éppen emiatt húzódom mindig csak közelebb és közelebb. A gépet azért megkeresem, nekem fontos, ezért sem akarom, hogy összetörjön. Szerencsére az éjjeli szekrényre tette, így már nincs gond, ahogy elfekszem rajta, hogy minden vágyat, és stresszt elengedjünk.
Csakhogy ekkor csörren meg a telefonom, és eleinte nem is akarok vele foglalkozni, mert lefoglal simogatása, ami csak még nagyobb vágyat kelt bennem, a reggel ellenére, pedig olyankor nem szeretem. Vele valahogy nem megy, túl fáradt vagyok hozzá ilyenkor, túl kómás, most mégis majdnem erre vetemedek. De a telefon szüntelenül, minduntalan csörög, én pedig morogva elszakadok, hogy megnézzem ki az. Bo bassza meg! Le is pattanok róla, és felveszem a telefont.
- Szia, baj van? - nem szokott ilyen korán hívni, szeret aludni, ahogy én is, ezért sem tudom, hogy mi történt, amiért ennyire korán hívott.
- Szia! Semmi, csak át tudnál jönni? Kéne a segítséged - hangjában nincs félelem, inkább csak izgalom szerű dolog, így nem is habozok azzal, hogy azt mondjam megyek, mindjárt indulok. Alyssa rosszalló tekintetét meg is kapom, hogy álló farokkal, hogy lehetek képes elmenni, de a helyzet az, hogy nem áll, jelenleg nem, így csak csókot nyomok ajkaira, röviden, inkább olyan, mint egy puszi. Ezzel kapom fel a ruháimat és indulok is meg kifelé, csak a gépemért szaladok vissza, Ally már a fürdőben van. Most ha igazán jó barát lennék neki, akkor fognám magam, lemondanám az unokatestvéremmel való találkozót, és bemennék hozzá a zuhany alá. A baj csak az, hogy nem akarok, nem vágyom most rá, mostanában egyre kevesebb alkalommal vágyom rá, főleg, hogy eddig nagy vita volt. A fényképezés miatt, mert bevállaltam egy fehérneműs, de hát ebből élünk, nem mondhatom, hogy nem vállalom. Én mondtam, hogy ne jöjjön el velem, nem kellett volna, mert azzal volt baja, hogy dicsértem a lányokat. Kell őket, ez ösztönzi egoista lelküket, de neki nem tetszett. Mintha őt nem dicsérném, de ez nem igaz. Mindig mondom, hogy szép, okos, és imádom a szemeit, de a baj az, hogy nem tartom őt tökéletesnek. Sajnos nem az a számomra, az már más, így ezt a címet nem nyerheti el, pedig irigykednek rá és rám is sokan, hogy az enyém lehet ő. De az igazság az, hogy vigyék, mármint nem tetszene, ha lelépne, akkor sem, ha rohadt sok balhénk van, mert neki sose tetszik semmi, így ha szakítanánk, hamar túl lépnék rajta, ahogy gondolom ő is. Mégsem dobtam még ki. Miért? Mert még mindig reménykedem abban, hogy segíthet felejteni és elengedni. Az az éjszaka most is élénken él bennem, soha nem fogom tudni elfelejteni, hiába voltam baszott részeg. Igaz, magáról az aktusról, csak emlékfoszlányaim vannak, ahogy alattam nyög, a hajamba markol, az íze... Nem lett volna szabad megtörténnie, utáltam magam, napokig utáltam, aztán még tovább, minden alkalommal, mikor megérintettem, megöleltem. Ott volt a bűntudat, hogy ezt tettük, nem volt szép dolog, hiszen ez nem lett volna szabad, sőt tilos lett volna, de túl sokat ittunk.
Az út pillanatok alatt eltelik, úgyis, hogy nem lakunk nagyon közel egymáshoz, mégis hamar eljutok hozzá, mintha sietnék, pedig nem, tudom, hogy nincs baj. Hamar ott akarok viszont lenni, azt mondta a segítségem kell neki, így megkapja, csak nem tudom mire kellek. Semmiben sem mondok neki ellent, pedig kellene, mégsem tudtam soha, az unokatestvérem, én mégis lefeküdtem vele, sőt, a szüzességét vettem el, beteg módon, olyan beteg módon amiből még bajunk is lehet, ha egyszer napvilágra kerül. Megüthetjük a bokánkat, de nem tudok ellenállni neki, az illatának, az ölelésének, és a csókjának sem. Basszus de utálom még most is magam emiatt, hiába is képzelek el vele mindent, és nem azzal a nővel, aki a barátnőm.
Az ajtó nyílik, én pedig azonnal az ő mosolyával találom szembe magamat, és minden gondolkodás nélkül ölelem magamhoz, arcomat a nyakába rejtve. - Na mond mire kellek - mosolygok puha bőrébe, ahogy szorosabban fogom magamhoz, de végül elengedem. - Egy dallal. Megint átírtam egyet, és szeretném hallani a véleményedet - én mindig elmondom neki a véleményem, így nem is kérdéses, hogy már megyek is be vele kezét fogva a szobába, hogy megmutassa ma mit alkotott. Én elhelyezkedtem a földön, ő pedig belekezdett, amint látta, hogy készen állok rá. Meseszép hangja van, bármikor képes vagyok meghallgatni őt, és most is csak mosolyogva figyelem, minden akkordját, és apró kis hangját, majd a végén elgondolkozom. - Na, milyen? - hangzik a kérdés, ami mindig, én pedig sosem voltam elfogult, mindig megmondtam a véleményem.
- Mi lenne, ha a refrénél nem A dúrt használnál, hanem A mollt? - kérdőn pillantok rá, de aztán nyújtom a kezem a gitárért, ha pedig odaadja lábaimat felhúzom, hogy törökülésben legyek, és megpengetem párszor a húrokat, kicsit más, mint az enyém, de nem sokban különbözik. Mikor rááll a kezem arra, amit ő játszott mutatom neki, hogy melyik résznél gondoltam, és még éneklek is hozzá, hogy hallja azzal együtt, bár ő jobban énekel, mégis ki lehet hallani egyben a változást. - Na? - nem tudom neki mennyire jobb így, bár szerintem az is jó volt, ahogy ő játszotta, nekem tetszett, csak elmondtam szerintem hogyan lehetne jobb egy picivel. Így viszont már biztos, hogy ezt fogjuk csinálni egész este, amivel nincs bajom, szeretek neki segíteni mindenben, részben miatta tanultam meg gitározni, amellett, hogy gyerekkori vágyam volt. Így legalább hasznosítom is ezt a tudásomat.  

Vissza az elejére Go down


avatar


: :

❖ THERE'S ALWAYS A WILD SIDE

❖ TO AN INNOCENT FACE


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖

Foglalkozás :
❖ being memorable ❖


Szer. Márc. 29, 2017 4:50 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




elfogadva
üdvözlünk az oldalon!



Tudod, van az a pont, amikor már azt hiszi az ember, hogy nem érhetik meglepetések valaki olyannal kapcsolatban, akit már jól ismer. De rohadjak meg neked mégis sikerül minden alkalommal, amikor valami újat olvasok tőled, ezt csinálnod velem. Meglepsz. Eléred, hogy csak pislogjak és annyit mondjak; wow.   Nem, nem a szószám miatt, pedig aztamindenitezismegintmennyi, hogy bírsz ennyit írni? Very Happy
Még mindig imádom ahogy írsz, ahogy megformálsz egy adott karaktert és hogy mindig érdekesebbnél érdekesebb történetet találsz ki hozzájuk.  *-*  Ezzel történettel megleptél, nem is kicsit. Ha hiszed. ha nem, eddig én észre sem vettem, hogy Boncinak és neked egyezik a vezetéknevetek, így amikor elkezdtem olvasni a lapot, természetesnek vettem, hogy naná, hogy őt fogod úgyis szeretni. Rolling Eyes Aha, ez eddig szép és jó, csak aztán látni kellett volna az arcomat, hogy néztem, amikor eljutott a tudatomig, hogy rokonok vagytok.  00  *nem kapott röpke sokkot, dehogy*
Szóval... igen. Mindent egybevetve imádtam a lapodat úgy ahogy volt és alig várom, hogy lássam, hogy folytatódik ez a történet a játéktéren!  <3
Ismered a járást, hajrá!  úúú  






i might be pretty but pretty still can hunt you down
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
 
cameron sherburne
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: