HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
Annie Bailey Today at 10:18 am

Vendég Yesterday at 8:36 pm

Daria Lavoie Yesterday at 3:42 pm

Dante Seavers Yesterday at 1:30 pm

Opal Wroblewski Hétf. Jún. 26, 2017 9:05 pm

aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Gwendolyn Hope Edwards








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Csüt. Ápr. 13, 2017 3:18 pm


Gwendolyn Hope Edwards
and what if you can't help ?



● Becenév: Gwen
● Születési hely: Beacon Hills
● Kor: 18
● Nemi identitás: Heteroszexuális
● Faj: Ember

Play by:Holland Marie Roden ● Karakter: saját
you're still have all of me


A nevem Gwendolyn Hope Edwards, 18 éves vagyok és Beacon Hillsben lakom, az ottani középiskolába járok, harmadéves vagyok. Borderline betegségben szenvedek, amit 3 éve diagnosztizáltak, és szó szerint tönkre tette az addigi tökéletes életemet. Az iskolában hamar híre ment ennek, és sajnálkozás helyett mindenki undorodni kezdett tőlem. Az addigi barátnőim faképnél hagytak, az akkor még elérhetőnek tűnt szerelem is és én lettem a borderlány. A lány, aki dilis, aki bogaras, és aki fertőző. Ha keresztülmegyek a folyosón, mindenki megbámul és a hátam mögött beszélnek ki, de van mikor nincs ekkora szerencsém, néha nyilvánosan is megaláznak, hol én nem is tettem semmit. A betegségemnek két része van. A depresszív és mániás állapot. A depresszív állapotomban könnyen dühbe gurulok, sírni kezdek, és olyankor végig pörög az agyamon minden ami fáj és bánt. A mániás állapotomban viszont az utóbbiak ellenkezőjét teszem. Kedves vagyok, segítőkész és aktív. Ez az igazi énem, de mostanában csak is a depresszív állapot jellemzőbb rám. A hangulatom kiszámíthatatlan, pontosan úgy ahogy én. Mindig tartogatok meglepetést másoknak, és ez nem a legjobb dolog, mert van mikor én se tudom, hogy most mi van velem, hogy megőrültem-e vagy sem. A kapcsolatok terén nem mutathatok fel senkit se, maximum a szüleimet és a pszichiáterem. Magányos vagyok és szükségem van valakire. A mostani életem egy káosz, és pontosan emiatt nem engedhetek senkit se túl közel magamhoz, mert mindig csalódást okozok és nem akarok több embert elveszíteni. Ahhoz, hogy túléljem a mindennapokat orvoshoz kell járnom, aki felír nekem különböző gyógyszereket, ami segít a depresszív állapotok átvészelését. Csoport és egyéni terápiára is járok, bár semelyiket se kedvelem túlzottan, ha tehetem beteget jelentek. A szüleim minden erőjükkel segíteni próbálnak rajtam, de egy a probléma. Nem lehet rajtam már segíteni.

when i was younger...


Elcseszett a világ.
Ez az egyetlen dolog, ami eszembe jut, mikor hátradőlök a bőr kanapén és lehunyom a szemeimet és hagyom, hogy kieresszem a gondolataimat. Sose gondoltam volna, hogy megint itt kell majd ülnöm, megint ebben a kibaszott kórteremben, megint ezzel a pszichiáter nővel velem szemben, aki azt hiszi, tud rajtam segíteni, pedig nagyon nagyot téved. Nem lehet rajtam már segíteni.
Már megszokhattam volna, hisz mindig ugyanaz történik. Minden hétvégén el kell jönnöm ide egy órára és csak feküdni, arra várva, hogy a pszichiáter mindent lejegyzeteljen arról, hogyan veszem a levegőt és megkapni az újabb adag gyógyszereimet, amiket úgyis az ágy alá rejtek majd.
Hogy mit is keresek itt? Jó kérdés. Az égiek mikor megteremtettek úgy gondolták, hogy nehezítenek az életemen, ezért megáldottak a borderline betegséggel, aminek hála hangulatváltozó vagyok, az életem egy káosz, magányos vagyok, nincsenek barátaim és a szabadidőm nagy részét vagy itt vagy abban a dohos büfé pultja mögött vagy a szobámban lévő ágyon töltöm. Ugye milyen szuper?
Gondolataimból a pszichiáter már-már túl nyugodt hangja ébreszt fel.
- Hogy érzi magát, Miss Edwards?
Mindig ugyanaz a kérdés.
- Maga szerint? – kérdezek vissza unott hangon.
- Azt én nem tudhatom, hisz én nem maga vagyok. Magának kell tudnia erre a választ, ne várja el, hogy más tudja a megoldást a problémáira.
Problémák.
- Tudja mit? Pontosan tudom a megoldást a problémáimra.- állok fel dühösen.
- Valóban? – teszi fel kérdését meglepődöttséggel a doki.
- Igen. Az, hogy most rögtön elhagyom ezt a kibaszott termet! A soha viszont nem látásra! – kiabálom, majd idegesen lépek ki az ajtón, majd csapom be azt.
Utam, amin a könnyeimmel küszködök a mosdó felé vezet, aminek hamar átlépem bejáratát és a csaphoz rohanok. Belenézek a tükörbe. Undorodom magamtól.
Elsírom magam, hagyom, hogy a könnyeim lemossák a sminkem.
Tudom, hogy nem őrültem meg, tudom. Csak megint egy dühkitörés. Szükségem van gyógyszerre. Még többre.
Szenvedésemet egy ismerős hang szakítja félbe.
- Gwen?
Hátra fordulok, és szembe találom magam Darius-szal, a pszichiáter fiával. Osztálytársak vagyunk, és bár mindketten kirekesztettek vagyunk, sose volt köztünk több a köszönő kapcsolatnál, ezért is lep meg, hogy itt van.
- Szia, öm.. bocsi, é-én csak.. – kezdek el magyarázkodni és már kifelé mennék, ha Darius nem állná el az utamat.
- Kérlek! Nem szeretném, hogy így láss.. – kérlelem, mire Darius becsapva maga mögött az ajtót faképnél és újra egyedül hagy.
Én vagyok elcseszett.
Vissza az elejére Go down








avatar

Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills

Foglalkozás :
❖ being memorable

vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek

Csüt. Ápr. 13, 2017 8:51 pm


elfogadva
üdvözlünk az oldalon!


Gwen!  95
Először is köszönöm szépen, hogy ilyen gyorsan korrigáltál, így most már semmi kivetnivalót nem látok a lapodban, ugyan akad egy-két vessző hiba és elírás, de ezek olyan apróságok, amik a jövőben egy kis odafigyeléssel korrigálhatóak, tehát nem tartalak fel értük.  :3:
A karaktered igazán ötletes, tetszik, hogy ilyen merész voltál, hogy egy borderline személyiségzavaros leányzót hozz közénk, felkeltetted az érdeklődésemet és szerintem nem csak az enyémet.  *-*
Letisztultan, gördülékenyen fogalmazol, könnyen olvastatják magukat a szavaid, ami jó dolog. :3
Mielőtt utadra engednélek, egy dologra még szeretném felhívni a figyelmedet a karakterrel kapcsolatban, mégpedig, hogy kérlek figyelj oda a jövőben is a borderline tüneteire, hogy továbbra is hiteles képet kapjunk a karakteredről.  :3:
Most már tényleg engedlek, futás foglalózni, aztán irány játszani!  sütiii






i might be pretty but pretty still can hunt you down
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
 
Gwendolyn Hope Edwards
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Gwendolyn
» Gwendolyn Helmsman X-diák
» New Orleans-i park

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: