• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 44 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
4
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Félvér Tábor - FRPG

Vendég

Vas. Dec. 10, 2017 11:00 pm
☇ EOF - Empire of Fantasy

Vendég

Szomb. Dec. 09, 2017 8:39 am

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Vinny xx Daria - houseparty






 :: Játékok




avatar


: :

SENKINEK SEM KÖTELESSSÉGE,
HOGY NAGY EMBER LEGYEN.
MÁR AZ IS NAGYON SZÉP,
HA VALAKI EMBER TUD MARADNI.


Join date :
2017. Apr. 13.

Tartózkodási hely :
✻ beacon hills


Csüt. Ápr. 13, 2017 10:46 pm
ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb



vinny & daria

- Igyál sokat.
- Jóóó...
- Ha valami csávó táncol veled, dobd be magad.
- Tudom.
- Attól még nem vagy kurva, hogy szórakoztok egyet, jó?
- Mármint, most a szexre gondolsz vagy a...
- Óvszer van nálad?
- Ahaaa, szóval a szexre gondolsz.

- Csak érezd jól magad, jó? Tedd, amit tenni akarsz. - Anya olyan arccal pislogott rám, mint azok a friss anyukák, akik életükben először mondanak búcsút gyermeküknek, az első tábor, az első iskolanap, az első barátnőnél alvás elérkeztével.
Leparkolt a ház előtt, felém fordult, és bátorító mosollyal próbálta meggyógyítani rémes gyorsasággal dobogó szívemet. Tenyerét az ölemben pihenő görcsösen egymásba kapaszkodó kezeimre rakta, és rászorított.
- Tudom, hogy miattam kellett ott hagynod a régi barátaidat, a régi életedet. Remélem, hogy itt is kialakul minden. Ah... Istenem, annyira boldog vagyok, hogy máris meghívtak egy buliba - hajolt hozzám közelebb, majd olyan erővel szorított magához, hogy kis híján felöklendeztem az összes létező belső szervemet. - Vigyázz magadra, de azért ne túlságosan. Tudod, abból nem születik szép emlék. - Elengedett, hátrahúzódott, és úgy nézett rajtam végig, ahogyan soha, senki más. Mint a legszebb kincs a világon. Nem szerettem nála senkit sem jobban. Minden ilyen alkalommal megfogalmazódott bennem, hogy anyám kedvéért akár Szibériába is elköltöztem volna. Vagy az Északi-sarkra.
- Szeretlek - motyogtam.
- Én is - felelte, és megpaskolta meztelen combomat. - Baszki, most látom... Mondtam, hogy a rövidebb szoknyát vedd, igazán nem volt azzal semmi baj. Miért nem...
- Na jóóó, jó éjt anya, hívlak, ha jönni kell értem - vetődtem ki az autóból, mielőtt nekem esik sniccerrel, hogy levágjon tízcentit a szoknyám végéből.
Sötét színű, testhez simuló ruha volt rajtam, ami valahol a combom közepénél ért véget kellemes hullámokba fodrozódva. Tizennyolcadik születésnapomra kaptam apámtól. Valószínűleg anyu keze lehetett a dologban, tekintve, hogy apával életemben nem találkoztam, és minden évben ékszert küldött szülinapi ajándéknak. Meg az is árulkodó jel volt, hogy a ruha hátulján mély kivágás engedett rálátást a hátamra, csak néhány pánt szaladt keresztül gerincemen, és bordáimon. Tipikus anyától kapott ruhának nézett ki.
Intettem anyámnak egy búcsút, majd megfordultam. Nyomban szemben találtam magamat pár évfolyamtársammal. A fiúk végig néztek rajtam, de többnyire barátságosan fogadtak.
- Dari, de jó, hogy eljöttél. Reméltük, hogy nem ijeszt meg, hogy még nem sok mindenkit ismersz - lépett elém az egyik széles vigyorral, és a kezembe nyomott egy sörrel töltött piros poharat.
- Reméltem, hogy nem baj, ha jövök - feleltem kissé zavartan, fülem mögé tűrve néhány kósza tincset. Még valami köszit hebegtem, ahogy átvettem az itókát. Toporogtam pár másodpercet, körbepislogtam, hátha meglelem valamerre azt a néhány lányt, akikkel jóban lettem, majd tekintetem visszasiklott az előttem állóra, és a pár lépéssel arrébb hülyéskedő haverjaira.
És ekkor vettem észre, hogy ő is ott állt. Persze, rögtön gondoltam, elvégre az ő haverjai voltak, de egészen eddig nem tűnt fel a jelenléte. Vinny Foley, hallottam a fejemben a lányok hangját, ahogy beszéltek róla. Úgy viselkedtek, mintha mindannyiuk magának akarná, és mintha mindannyian mégis osztoznának rajta. Mintha közös lenne.
Ez volt a baj a fuckboyokkal. Kurva jól néztek ki, kurva jól csináltak mindent, és sosem lehetett a tiéd.
Egy percig elidőzött rajta a tekintetem, talán elég ideig ahhoz, hogy megérezze figyelmemet. Pillantásunk találkozásakor felocsúdtam, lesütöttem a szemem, és gyorsan megembereltem magam annyira, hogy még egyszer megköszönjem a sört, aztán elhúzzam a csíkot a ház bejárata felé.
- Dari, hát itt vagy!! - ugrottak rám a lányok, és sikoltozva magukkal rángattak. - Tessék, tequilllaaaaaaa!!!!! - sikoltotta valamennyiük, és már le is csúszott a torkomon az első pohárral.
Vigyázat. Három pohár után részeg vagyok. Ez valami elbaszott szuperképességem volt.


 coded by elena
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar



Pént. Ápr. 14, 2017 1:02 am
Vendég
Vendég




●●●● Daria + Vinny ●●●●
Buliból buliba,az a jó, főleg, hogy két házibulival ezelőtt elhagytam a felsőmet, és olyan picsa részeg vagyok, hogy azt se tudom most hol vagyunk. Hatalmas házibuliban, ez eddig biztos, és az is, hogy van egy nagy szép poharam, fele fincsi sörrel, bár az első és még a második poharat is utálom, de a harmadiktól egyre finomabbnak érzem, minden egyes korttyal. Ez fingom sincs hányadik poharam, azt tudom, hogy megittam kettőt az első helyen, majd még kettőt a másikon, ez pedig talán, a hatodik, vagy a hetedik, de ha csak ezt ittam volna nem lenne bajom. Hat, vagy hét pohár sör nem a világ vége, attól nem szaladok ki a világból, de ez mellé rövideztem is. Na, ha ezt a kettőt iszom együtt, egy idő után úgy beüt, hogy lássuk csak... Elhagyom a felsőm valahol, és nem érzem, hogy csípne a hideg, annyira fűt belülről a pia. Ez sokszor probléma, de annyira nem szokott az lenni, hogy a gyomor tartalmammal találkozzak, remélhetőleg most sem fog ez bekövetkezni. Főleg, amióta ilyen izé vagyok, nehezebben részegedek le, érzem az alkoholt, most is, de csak annyira, hogy jól érezzem magam, aztán jön a piallanat, amikor képszakadás, és hoppáááá, már nincs meg a fesőm. Lehet valami csaj lenyúlta ereklyének, vagy a fasz tudja, de nekem az kelleni fog vissza, az a kedvencem.
- Bro, ezt húzd meg! - nyújtom át az egyik feles poharat az egyiküknek, hogy igya meg, de elém fektetnek egy csajt melltartóban, a kezembe nyomnak egy szelet limeot, a hasára sót öntenek, és vajon mi kell még a csodálatos recepthez?! Hát tequila, egyenesen a köldökébe. Nem habozok, le is hajolok, míg kiabálnak, hogy idd, idd, idd, idd! Nem hozok szégyent senkire, a köldökéből nyelvemmel szedem ki az alkoholt, majd számban tartva a sőt is lenyalom róla, aztán harapok rá a limera,és nyelem le így egyben az egészet. Marja a torkom, de nem érdekel, mert túl finom ahhoz, hogy ezt az agyam megértse.
A csajt átadom mindenki másnak, nekem bőven elég volt arra, hogy a piát adagolja a számba, nem akarok tőle semmit, viszont a buli csak most indul be. Itt legalábbis, nálam a buli az előző házban lezárult, de csak ekkor szúrom ki az új lányt. Nem hittem, hogy eljön ide, mármint azt mondták elrángatják, de sokszor az újoncok nem tévednek be ilyesfajta helyekre.
Nem tudom sokáig őt figyelni, mert megint a kezembe nyomnak egy piros sörös poharat, amit lazán meghúzok, de valaki tekintete égeti a bőrömet, így megfordulok, és pont az új lánnyal, - Darianak hívják talán, a nevekben szar vagyok - szemezek egy kicsit, hiszen ő engem néz, én meg most már őt.
Elmenekül, ez pedig vigyort csal az arcomra, és azt, hogy utána vessem magam, nem zavar az sem, hogy látom, hogy a lányok itatják, megesik ez ilyen helyeken, be is állok oda hozzájuk.
- Megbocsátotok, ha elrabolom egy kicsit? - nyúlok be a lányok között, és húzom el Dariat, ha engedi persze, semmit sem erőszakolok rá. - Csak nem leitatni készültek? - kérdezem tőle nevetve, ha kiszakadt velem a lányok tömegéből, képesek rá, az új lányt tesztelni kell, mindig ezt mondják. De vajon ki mondta ezt először, és milyen értelemben?

520 || lesz jobb is 00 ||  ©️
Vissza az elejére Go down


avatar


: :

SENKINEK SEM KÖTELESSSÉGE,
HOGY NAGY EMBER LEGYEN.
MÁR AZ IS NAGYON SZÉP,
HA VALAKI EMBER TUD MARADNI.


Join date :
2017. Apr. 13.

Tartózkodási hely :
✻ beacon hills


Pént. Ápr. 14, 2017 2:21 pm
ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb



vinny & daria

Hálás szemekkel meredtem az engem körbeölelő hölgykoszorúra, amint rám leltek az elszabaduló káosz közepette, és elráncigáltak magukkal, hogy semmiképpen se lehessek könnyen megközelíthető pozícióban.
ELSŐ POHÁR.
Számold Dari, számold, vagy elszabadul a pokol! A te poklod.
Nem egészen tudtam felvenni a fonalat, így lényegében fogalmam sem volt a témáról, amit a lányok precízen boncolgattak előttem. Még csak most érkeztem, így nyilván nem volt egyszerű behozni a lemaradásomat. Halkan figyeltem a beszélgetést, és ahogy Laura ismét apró poharakba kezdte kimérni a következő kört, amit már előre elutasítottam magamban.
- Most Dylan-ről beszéltek? - szóltam bele, hogy ne érezzem magamat teljesen kívülállónak. Rám pislogtak, és bőszen bólogattak.
- Aha, aha, Maggie úgy döntött, ma beadja a derekát. - Az említett lányra pillantottam. Még csak két hete járt az említett fiúval, de véresen komolyan vette a dolgot. Nem akartam elrontani, és azt mondani, hogy Dylan határozottan csak azért jött össze vele, hogy végre megfektesse, és hogy ha most beadja a derekát, akkor esélye nem lesz rá, hogy továbbra is maga mellett tarts a fiút.
Ugyanakkor hazudni sem akartam, meg amúgy is, én voltam az "új", honnan is láthattam volna a dolgot.
Laura érkezett a TEQUILLLAAAAAA felkiáltással, ami olyan fülsértőre sikeredett, hogy bedugult az egyik fülem. Nem tudtam melyik a rosszabb. Hogy már egyharmadra vagyok a részegségtől, és mindjárt kétharmadra leszek, vagy hogy Maggie-t el kell keserítsem.
Világomban nem volt, hogy Vinny Foley majd éppen az én "friss húsom" után veti magát. Azt végképp nem sejtettem, hogy hálás leszek neki érte, hiszen ezzel kimentett a pöcegödörből.
Csuklón ragadott, és megpróbált elvonni a lányok táborától, de éreztem, hogy abszolút a kezemben adja a döntést a jövésemről. Én meg a lányok kezébe adtam, akik szemmel láthatóan el voltak ragadtatva a lehetőségtől. Laura szeme elkerekedett, és úgy biccentett, hogy "menj már mire vársz még?", hogy azt hittem leesek a feje. Maggie összepréselte a száját, pont mint anyám szokta ilyenkor. Hannah elvigyorodott, és hangot is adott a dolgoknak:
- Csak, ha szépen bánsz vele - és olyan látványosan mérte végig a meztelen felső testet, hogy én jöttem zavarba tőle.
Nem voltam semmi jó elrontója, vízbe hajított papírcsónakként sodródtam a folyóval, amit úgy tűnt Vinny szabályozott.
Elmosolyodtam, és felnevettem.
- Olyasmi. Meséltem nekik az ivási szokásaimról. Leakarták tesztelni, hogy három rövidtől tényleg részeg leszek-e - feleltem kissé zavartan. Nem igazán tudtam, hogyan kell viselkedni az olyan fiúk előtt, mint ő. Mondhatjuk, hogy a tipikus amcsi nyál-sorozatokból ismertem csak hozzá hasonlókat. Az otthoni köreimben igazán egyet sem véltem felfedezni. Ő viszont pont olyan volt, mint a híre. Így azt sem tudtam hova nézzek. A tökéletesen kidolgozott felsőtestére, amitől anyám hátast dobott volna, és stoppolta volna, mielőtt még én megteszem? Inkább a még mindig kezemben szorongatott sörös pohárra pillantottam, amibe bele se szagoltam eddig. Most a számhoz emeltem, és három fullasztó korttyal bátorságot merítettem belőle. Működött. Végre felnéztem Vinny arcába, és engedtem, hogy találkozzon a tekintetem az övével.
- Fogalmam sincsen, hogyan lehet ilyen zenére táncolni... - kezdtem bele, és a nappaliban ugráló tömegre pislogtam. Az egyik lány olyan extrém mozgáskultúrával rendelkezett, hogy mellette még segget törölni sem éreztem volna kínosnak. - De nála egészen biztosan jobban tudok - mutattam rá, és heherészve Vinnyre pillantottam. - Gondolom a bulik királya pontosan tudja hogy kell, úgyhogy vennék egy táncórát, ha megengeded. - Kedves mosolyt vetettem rá, és tartottam a kezemet, hogy megfogja, és utat törhessünk a tömegben.



 coded by elena
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar



Vas. Ápr. 16, 2017 12:19 pm
Vendég
Vendég




●●●● Daria + Vinny ●●●●
Nem kellene itt lennem, otthon kéne lennem, erre itt vagyok, a harmadik helyen, ahol inni, és táncolni lehet. Nem akartam, de jött az, hogy elhanyagolom őket, és nyálas színjátszós buzi lettem, amit utálok hallgatni, így belementem. Nem hittem volna, hogy ennyire szar ötlet lesz. Mármint, hahó! Nem is a haverjaimmal vagyok, hanem itt iszok már nem is tudom mióta valami nőről, meg úgy mindenhonnan, ahonnan jön a pia. Tudom én nagyon jól, hogy nem kellene innom, olyankor nem vagyok önmagam, vagy túlságosan is az vagyok, ezt a rejtélyt még nem sikerült megfejtenem, de az biztos, hogy ittasan tök mindegy kivel, és milyen környezetben vagyok, valami olyan mindig történik, amiből még bajom lehet, és lesz miről pletykálni.
Mindig van miről pletykálni mondjuk, ez meg elszomorító, és szerintem gusztustalan is. Miért kell részben légből kapott tényeket annyira felfújni, hogy abból nagyobb szar legyen, mint amilyen volt?! Lehet engem csak azért érint meg ennyire, mert a legtöbb rólam szól, és én hiába teszek rájuk magasról, mások nem. Kíváncsi vagyok kit hoznak velem sóba a suliban, de jelöltjeim vannak. A csaj, akiről a Tequilát ittam, vagy azzal, aki az előbb nyomta a kezembe a sört, én pedig hálásan rámosolyogtam? A legapróbb kis dolog miatt is képesek azt hinni, hogy minden úgy volt, ahogy ők gondolták, pedig nem, és ha már egyszer pletykálnak, akkor tegyek is arról, hogy jó okuk legyen rá.
Ezért is megyek az új lány után, Daria, láttam, hogy nézett, nem zavar, de azt is látom, hogy a lányok nagyon itatják, ismerem az ilyet, elég sokszor csináltam én is, addig itatjuk, míg teljesen el nem veszti a gátlását, és akkor hopp, már jó préda is. Na én most nem erre akarok utazni, inkább csak... Nem tudom, olyan rossz lenne, ha arra is mennék?
Csuklóját megfogva várom a nagy lánytömeg válaszát arra, hogy elvihetem-e a friss husit tőlük, azért csak nem fogom elrángatni, ha ők nem engedik, vagy Ő maga nem akar velem jönni, erőszakos nem vagyok, soha nem is voltam. Az szerintem egy visszataszító dolog, emiatt várok türelmesen, nem sietünk sehova sem tudtommal.
- Olyannak tűnök aki nem bánna vele szépen? - vigyorodtam el ezen, ismernek akkor is, ha nem is igazán beszéltek velem, én ebből a társaságból talán csak egyet tudnék megnevezni, azt is csak azért, mert ma valaki listáján van, de más miatt nem. Csak azt tudják, amit hallanak, azok is pletykák, csak nagy alapjuk van, de semmi több, sosem igazak.
Viszont eljön velem, én pedig megnyugszom. Hogy miért? Talán nem is lesz olyan rossz olyan társaság, aki nem akar semmi olyat, vagy legalábbis nem azonnal.
- Mennyinél tartasz? - és most jöhetne, hogy akkor én fogom leitatni, de nem vagyok ebben biztos, mégis kíváncsi vagyok, hogy milyen hatása van a mostani adagnak, és az mennyi is. - És tényleg három után már részeg vagy? - nevetek fel halkan, nekem sok kellene, de csak most. Igaz, régen is egészen jól bírtam a piát, de azt nem mondanám, hogy egymás után három rövid nem baszott volna pofán.
Amint megszólal, felé pillantok, a poharamat pedig le is teszem valahova, majd megissza valaki, aki nem én vagyok, vannak itt elég iszákosak ahhoz, hogy bármit megigyanak amit találnak. De amint valakire megjegyez valamit, már fordulok is oda, és felnevetek. - Nála még a kutyám is jobban táncol - fogom vissza kicsit a nevetésem, nem szép dolog kiröhögni, de tényleg elég nyomorékul csinálja, mint akinek valami baja van. - Ezer örömmel - vigyorgok rá, és már fogom is kezét, hogy a tömegben utat törjek magunknak, egy olyan helyre, ahol nincsenek sokan. - Egy biztos, ne nézd a többieket, az csak elrontja az összképedet, és elmegy a kedved a tánctól - nekem már el is ment, ezek borzasztóan csinálják, de kizárom őket, csak Daria-ra figyelek, ahogy a zene ritmusát felveszem.

620 || lesz jobb is 00 ||  ©️
Vissza az elejére Go down


avatar


: :

SENKINEK SEM KÖTELESSSÉGE,
HOGY NAGY EMBER LEGYEN.
MÁR AZ IS NAGYON SZÉP,
HA VALAKI EMBER TUD MARADNI.


Join date :
2017. Apr. 13.

Tartózkodási hely :
✻ beacon hills


Vas. Ápr. 16, 2017 2:41 pm
ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb



vinny & daria

Nem tudom, pontosan mit is vártam Vinny Foley-tól.
Az igazság az, hogy nem vártam tőle abszolút semmit sem. Váratlanul ért, hogy megragadta a csuklómat, és váratlanul ért, hogy nem próbált az első pillanatban magával vinni az emeletre, és leráncigálni rólam a ruhát. Olyan szinten váratlanul, hogy egyszerűen nem tudtam racionálisan felmérni a terepet, szóval lényegében tehetett volna bármit, képtelen lettem volna ésszerű reakciót kiváltani magamból.
Úgyhogy, mondjon bárki bármit, Vinny Foley, a notórius, akiről még én is valóságos mondaköröket hallottam, pedig aligha három hete tartózkodtam az országban, ez a Vinny Foley, teljesen normálisan viselkedett. Leszámítva a tényt, hogy nem volt rajta póló, semmi szokatlant nem véltem rajta felfedezni.
Az is lehet, hogy az a csekély mennyiségű, de annál hatásosabb pohárka tequila mosta tisztára előttem, de leginkább barátságosnak tűnt. Létezik olyan? Hogy aki fűvel-fával kipróbálja, az közben ugyanúgy barátságos is tud lenni?
Ugyanakkor hiába éreztem leheletnyivel jókedvűbbnek magamat az említett alkoholtól, hiába volt tőle szélesebb és ragyogóbb a mosolyom, mint alapesetben, pontosan tudtam, hogy mire megy ki a játék. Én az új lány voltam, az új hús. Nem voltam olyan hírhedt, mint az előttem álló figura, de az újak hirtelen mindig nagy hírnévnek örvendenek, amit beilleszkedésük során vagy megtartanak maguknak, vagy fokozatosan lekoptatják. Nem mintha bármit a hírnév miatt tettem volna. Egyszerűen csak tudtam, hogy a tesztelhető új lány vagyok, és nem feltétlenül álltam hadilábon a teszteléssel. Vinny jól nézett ki. És nevezzenek bármekkora ribancnak, kifejezetten élveztem, hogy engem szúrt ki a tömegből. Noha izgatott voltam, és féltem tőle. Tudtam, hogy olyan lány vagyok, akinek ugyan nem elég a testiség, de pár szép, jókor elejtett szó könnyen elcsavarhatja a fejemet. Főleg, ha bennem volt az a bizonyos három pohár.
- Miért? - vigyorodtam el, és minduntalan a szemeit fürkésztem. - Akkor talán te is megkínálsz még pár pohárral? - kérdeztem, de igazán semmi gőgösség nem volt a hangomban. Halkan felnevettem. - Egynél tartok, és igen, tényleg elég három - bólogattam. - Egyébként nincs ellenemre bemutatni, hogy így van. De még csak most érkeztem, és nem akartam rögtön meginni. Mégis csak három lövésem van - vontam vállat, és még mindig mosolyogtam. Az első pohár átka: mosolygok, nevetgélek, szórakozott leszek, és elkezdem nem komolyan venni a dolgokat. Ja, határozottan megfigyeltem magamon a jeleket.
Aztán bedobtam az ötletet, hogy táncoljunk, Vinny pedig nem volt rest kézen fogni, és keresni egy megfelelő helyet a dologhoz. Nem voltam nagy táncos lábú. Lassúzni tudtam, meg keringőzni, de azok komoly táncok voltak, betanult lépésekkel. Az ilyen bulikban rögtönzött mozdulatokból kellett építkezni, amihez nekem semmi fantáziám nem volt.
- Értettem mester - feleltem az első táncleckére. És bár én akartam táncolni, leginkább csak tipegtem, és lépkedtem, és vigyorogtam, néha lepillantva a lábamra, hogy ne folyton Vinnyt kelljen bámulnom. Vinny bezzeg rám figyelt, mintha nem lettek volna gátlásai, és egy picit sem érezte volna kellemetlenül magát. Irigyeltem, hogy ilyen természetesen tudott viselkedni. - Hogy csinálod ezt? - adtam hangot gondolataimnak. - Már vagy ezer történetet hallottam rólad. A lányok sokat beszélnek... És bevallom, nem csak jókat, rosszakat is mondtak. Ennek ellenére, te csak... - kezdtem bele, egy apró lépéssel közelebb szambáztam hozzá, hogy jobban hallhassa a hangomat. - Szóval ennek ellenére te csak egyszerűen csinálod, amit csinálni akarsz, és olyan vagy amilyen vagy. Nem mintha ismernélek... - tettem hozzá gyorsan. - De most olyannak tűnsz, aki kicsit sem érzi kényelmetlenül magát. Mintha előre tudtad volna, hogy itt fogsz velem táncolni, és előre begyakoroltad volna. Csak úgy kisujjból - és megráztam a kisujjamat, mintha onnan rázná ki az egészet. Ez is az első pohár volt. Hogy sokat beszéltem. (Nem, igazából velem született adottság, sosem állt be a szám.) - Jaj, bocsi, hülyeségeket dumálok itt - legyintettem, és megint a lábamat néztem, meg ezúttal másokat is, pedig Vinny egyértelműen a tudtomra adta, hogy az csak elrontja az összképet.
 coded by elena
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar



Kedd Ápr. 18, 2017 4:06 pm
Vendég
Vendég



daria & vinny
kiss me like it's do or die and take me to the other side

lesz jobb is, ígérem
739 o.o
zene
Nem szándékozom neki esni, és ráugrani most azonnal, nem is lenne szabad, így vissza is fogom magam, hiába van bennem az a tömérdek mennyiségű alkohol, ami ellepi a tudatomat, és bezavar a képbe, így nem tudok igazán racionálisan gondolkozni. Nem tudom mennyit ittam, de eleget ittam ahhoz, szinte a feje tetejére álljon a világom, és csak azt érezzem, hogy valami nincs rendben nálam. Nem szabadott volna ennyi innom, egyáltalán nem, aztán tessék, már rángatom is el az új lányt a baráti társaságából, akik leakarták itatni. Vagy, legalábbis szerintem erre készültek, aztán lehet tévedek, és ilyenről szó sem volt, és csak ő akart inni, én pedig most meggátoltam ebben.
Valószínűleg, ha annyira a lányokkal akart volna maradni, nem tudom elhozni onnan, akkor sem, ha a lányok szinte tolták, hogy jöjjön csak velem. Nem tudom, hogy ezt mire véljem. Ha tudják, és persze, hogy tudják milyen hírem van, akkor csak azért tolhatnák ide hozzám, hogy szépen elvonuljak vele, és belevigyem ebbe az életbe. Lehet ez volt a céljuk, de az enyém nem, még nem, aztán lehet elvarázsol ez a bájos hölgyemény, aztán hupsz, már gondban is vagyok. Talán mondjuk arra nem kerül sor, ha nem iszunk többet, annál többet, mint amennyi már van, pedig az sem kevés. De szerintem mindkettőnkbe fér még, főleg, hogy se ő, se én nem vagyunk leitatva, én belőlem kijött a mozgással.
- Talán.... Nem hiszem, hogy ártana, főleg, amíg itt vagyok - kihúzom magam vigyorogva, mintha akkora előny lenne az én létem, pedig szerintem éppen hátrány. Az viszont, hogy folytatja a dolgot megnevetett, nincs ellenére, hogy bemutassa, ez tetszik, belevaló csaj. - Akkor még várunk egy kicsit, és apránként lőjük el azt a három lövést - nem akarom leitatni, de tényleg, talán még egy kicsit, hogy lássam milyen is az, de azt nem akarom, hogy részegen a haját kelljen fognom amíg hány, vagy osztoznunk kelljen egy fürdőszobán, míg az egyik a mosdóba hajol a másik meg a vécékagylóba.
A tánc nem nehéz, főleg nem egy ilyen helyen, ahol igazából senki sem tud táncolni, akik mégis, azok nem teszik, mert jobban el vannak foglalva valahol máshol, valaki mással. Én legalábbis úgy figyeltem meg hogy itt éppen senki sem tud táncolni, én meg, hát... Nem ebben a táncban vagyok a legjobb, ez elég idiótán szokott menni, de van bennem annyi pia, hogy ez nagyon ne érdekeljen.
Látom, hogy ő kicsit görcsösebben csinálja az egész táncnak nevezhető dolgot, és a lábát figyeli olykor, de én nem veszem le róla a szememet, nem érzem magam kínosan, vagy szarul amiatt,
hogy ezt teszem. Szép látvány, hiába csak lépdel, maga a lány szép, és én szeretem a szép dolgokat látni, minden szégyen nélkül.
Az valahogy kimaradt belőlem, amikor a szüleim összeraktak. - Mit? - kérdezek vissza, mikor kérdez, mert hirtelen nem tudom, hogy mire is gondol, pedig egészen érdekelne. Nem szólok közbe, hallgatom a magyarázatot arról, hogy hallott rólam történeteket, mindenki hallott, de a fele nem igaz a legtöbbnek, csak az alapja. A pletykák mindig olyanok, hogy az alapok igazak, onnan pedig színesítik mindennel, amivel szeretnék, mint valami szájról-szájra terjedő mesét. - Nem terveztem el előre, de be kell vallanom, hogy reméltem, hogy esélyem nyílik arra, hogy beszélgethessünk - igen, beszélgessünk, mindenki jól hallotta, minden új embert megismerek, egyéb módokon, de az más kérdés. Vegast is megismertem, minden módon, hogy az igazat megvalljam, de most csakis a jó szándék vezérelt ehhez a lányhoz, és hogy ne hagyjam, hogy leitassák, azt majd én akarom. - És igen, olyan vagyok, amilyen, mert baromira nem érdekel ki mit gondol rólam, vagy esetleg mond, mert míg én ismerem magamat, ők nem, és csak találgatnak - mutatok a körülöttünk lévő emberekre, akik még mindig csak táncolnak. Sosem játszottam meg magam, senki kedvéért sem, ezért csinálom a színjátszást is, és még jelentkeztem a lacrosse csapatba is, hogy a sok feleslegessé vált energiámat ledolgozzam, ne csak a bokszzsákkal otthon. - Nem baj, engem nem zavar, mond ami jól esik, és ahogy jön - nevetek fel halkan, érdekel a véleménye, így szinte teljesen kívülállóként máshogy látja a helyzetet, mint azok, akiknek már kialakult képük van rólam. Viszont most nem a saját lábát nézi, hanem mindenki mást, így álla alá nyúlok, ahogy közelebb lépek, és felém fordítom az arcát. - Mondtam, hogy ne foglalkozz velük, inkább nézd a saját lábad, vagy engem, de ne őket - nincs túl messze az arcom az övétől, és kezem sem veszem el egy ideig, hogy most mér szemeimbe nézzen, ne másfele, hogy lássam elfogadja azt, hogy ne másfele figyeljen.

credit
Vissza az elejére Go down


avatar


: :

SENKINEK SEM KÖTELESSSÉGE,
HOGY NAGY EMBER LEGYEN.
MÁR AZ IS NAGYON SZÉP,
HA VALAKI EMBER TUD MARADNI.


Join date :
2017. Apr. 13.

Tartózkodási hely :
✻ beacon hills


Szomb. Ápr. 29, 2017 2:59 pm
ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb



vinny & daria

Bár egy pohárnál tartottam, az az egy pohár csak annyira volt elegendő, hogy ne érezzem magam eszméletlenül kínosan a helyzetben, amibe váratlanul belecsöppentem. Arra nem, hogy fesztelenül álljam a pillantását, és úgy beszéljek vele, mintha már évek óta ismernénk egymást. Meg arra, hogy elengedve magamat átengedjem magam a zene könnyed ritmusának, és úgy nézzek ki, mint a lány, akinek a mozgáskultúrája igencsak hajazott egy epilepsziás rohamban szenvedőjére.
Ezért is találtam jobb ötletnek, ha beszéddel húzom az időt, és vonom el a figyelmet bénázásomról. A beszéd mindig kihúzott a csávából. Egyetlen mentsváram volt, és könnyedén visszavonulhattam falai közé.
- Igen? - meglepetten pislogtam, ajkaimon széles mosoly terült el kijelentésére. Miért akarna éppen velem beszélgetni? Valahol sejtettem, hogy az egész arról szólt, hogy én vagyok az új lány, ő pedig kimondatlanul is rendelkezett a prioritással, hogy előbb ő ismerjen meg, aztán a haverjai, ugyanakkor valamiért nem zavart a dolog. Szerettem volna azt hinni, hogy tényleg érdekesnek talál. Tekintve, hogy minden olyan új volt körülöttem, mindenki annyira új volt az életemben, és egy megszokott közegből ebbe a szokatlanba, és teljesen másba kerültem, naivan örömöt éreztem, amiért a legjobb csávó a buliban éppen velem akart beszélgetni. Nem mintha bármit is jelentett volna. És mégis, nekem abban a pillanatban sokat kellett, hogy jelentsen. - Miért? Mármint... nem mintha bármi különös lenne bennem. Azon kívül, hogy határozottan megfigyelhető rajtam a kanadai sztereotípia - vontam vállat, és tovább hallgattam mondandóját. Meglepett a válasza.
Én magam mindig olyasvalaki voltam, akit érdekelt, és kifejezetten zavart, ha valaki rossz véleménnyel volt rólam. Lehet, hogy ez amolyan lányos dolognak volt betudható, elvégre a női nem valamiért mindig közelebb áll a pletykálkodáshoz, mint a másik. De kifejezetten irigylésre méltónak találtam, hogy őt cseppet sem zavarták a róla kialakult pletykák.
- Azta... - adtam is hangot döbbenetemnek, és elismerően bólintottam. - Bár én is el tudnám mondani ugyanezt magamról - vallottam be neki, és egy kissé zavart grimasz ült ki az arcomra. Főleg most, újként, sokkal több ember elvárásainak próbáltam megfelelni, mint amennyiről egyáltalán tudomásom volt. Igyekeztem jól érezni magamat, anyám miatt, meg magam miatt, de hogyan is viselkedhettem volna felszabadultan, amikor fogalmam sem volt, hogy az itteni emberek kiket kedvelnek. Úgy tettem, mint aki erő, mint aki nem aggódik senki, és semmi miatt. Ugyanakkor gyűlöltem, hogy három hete voltam itt, és még mindig egy kicsit úgy éreztem, hogy csak nyaralni jöttem. Látogatóba. Ideiglenesen. Elszomorított a tény, hogy valójában nem is lehetett volna hosszabbra tervezett a maradásom. Elvégre mégis csak ideköltöztünk.
Aztán Vinny visszarántott a valóságba, és a másodperc törtrésze alatt feledtette el velem messze vándorolt gondolataimat. Hirtelen közelsége görcsös gumóvá vált a gyomrom tájékán, és szinte ijedten figyeltem a pár centiméternyire lévő szempárt. Állaimat tartó ujjai perzselték a bőrömet, ami a szoba melegétől, és persze egyértelműen tőle, most biztosan egy árnyalattal vörösebben derengett. Főleg, amikor lepislogtam ajkaira...
- Iggyatttokk - tolt valaki közénk egy pohár valamit. Az én arcom, és az övé között volt, apró, vékony pohárkában, átlátszó, erős illatú folyadék. Mintha isteni közbeavatkozás lett volna. Nem vettem le a szemem Vinnyről, mert amennyire féltem bámulni őt, annyira féltem nem bámulni. Kezemmel elvettem az arcunk között megjelent pohárkát, és szó nélkül ledöntöttem azt. Az alkohol - ami nagy valószínűséggel vodka lehetett, mert csak azt utálom ennyire borzasztóan -, végigkaristolta a nyelőcsövemet, ahogy leért görcsös gyomromba, szemeimet pedig összepréseltem, ahogy kellemetlen grimaszba rándult az arcom. Aztán pár másodpercen belül felpattant szemhéjam, és úgy néztem a fiúra, mintha valami rosszat követtem volna el. - Kettő - suttogtam, és pimaszan mosolyogtam, aztán ismét isteni közbeavatkozásként ért a fülemet megütő ismerős dallam. - Eminem... - nyögtem, és körbenéztem, bár tudtam, hogy Vinny szabályainak ezzel nem feleltem meg. Nem tudom, kit, vagy mit kerestem a tekintetemmel, talán a DJ-t, vagy magát Eminemet, mindenesetre a második kör, és kedvenc előadóm olyan adrenalinlöketet adott, mint még soha, semmi a világon. Ismét visszafordultam Vinnyhez, egyik kezemmel átkaroltam a nyakát, a másikkal pedig az ütemet csápoltam, ahogy rázendítettem: - I've created a monster, ‘cause nobody wants ta see Marshall no more, they want Shady, I'm chopped liver... - Csak úgy pörgött a nyelvem,ahogy a legtermészetesebben ömlött belőlem a dalszöveg. MÁSODIK POHÁR. Énekelek is. Táncolok is. A másik szuperképességem pedig a pár pohártól való lerészegedés mellett: kívülről tudom az összes Eminem számot.
 coded by elena
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Sponsored content



Vissza az elejére Go down
 
Vinny xx Daria - houseparty
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékok-
Ugrás: