• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
0
Ember
9
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Az eltűnt fiú


Yesterday at 7:36 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Bliss Ravenford










avatar



Pént. Ápr. 14, 2017 8:48 pm
Vendég
Vendég




Bliss Ravenford
the night we met



● Becenév: Bliss
● Születési hely: Beacon Hills
● Kor: 18
● Nemi identitás: Heteró
● Faj: ember

Play by: Katherine Langford ● Karakter: saját
you're still have all of me


Bizonytalan jellem vagyok. Talán ez a legelső dolog, ami az eszembe jut, ha rákérdeznek arra, miféle ember vagyok én? Bizonytalan, teljesen. A nagy döntésekben képtelen vagyok határozott lenni. Ezt kellene leginkább csiszolnom, az érzelmeimben sem vagyok mindig atombiztos. Ha valami kis dolog történik velem,
felfújom hatalmasra, majd csendesen ölöm magam vele. De nem vagyok feladós típus, csak, ha már ténylegesen megnehezítik a helyzetem.
Ugyanakkor, szerintem remek barát vagyok. Törődöm másokkal,
annyira, amennyire szükségük van rá. Bevallom, néha kicsit jobban is, mint kellene, de ez velem jár. Ha baj van, bármikor szaladok,
hogy megnyugtassam azt, aki fontos nekem. Ráadásul, elképesztően ragaszkodó tudok lenni, ha valaki a szívem közepébe kerül. Azokat jobban szeretem saját magamnál is.
De nem vagyok boldogtalan. Valójában, igazán vidám jellem vagyok,
csupán érzékeny. Minden kis apróság képes elkergetni a viharfelhőket fejem felől, majd, ha szivárványt nem is, napsugarat biztosan hoz. A legapróbb örömök az életben a legszebbek, főleg,
ha egymásra tornyosulnak.
Már az is egy széles vigyort csal az arcomra, ha csak győzök egy apró vitában. A legapróbban, akár abban, hogy szerintünk az kék,
vagy inkább zöld. A reggeli kávém előtt hihetetlenül morgós vagyok, akár egy ártatlan kiskutya fejét is le tudnám harapni.
Utána, a kávé után szégyellem magam és lelkemben itatom az egereket. Hamar túlteszem magam a dolgokon, de minden hibámat alaposan meggyónom magamban. Tisztában vagyok önmagammal.
Jó vagyok a rejtegetésben is. Elvégre, a létemet jelenleg is elrejtem minden ember elől. Egy kicsit talán... Talán úgy érzem nem vagyok lényeges. Az életem nem tűnik olyan fontosnak, se magamnak,
se másnak.

when i was younger...


Lehunyom szemeimet, ahogy az ablaknak döntöm a fejem. Egy hetes, fizetős kirándulás, s minden pénzt megért. Persze, hogy szüleim kifizették, hiszen szeretek utazni, múzeumokat járni, és minden tárggyal többet tudni, mint amit anélkül tudtam. Most viszont, megyünk haza, éjszaka van, mellettem csak a táskám van, nem ült mellém senki. Nem lep meg, itt nem nagyon ismernek, hiába barátkoztam, nem nagy dolog. Szerettem egyedül lenni, igazándiból. Főleg akkor, ha nincsenek körülöttem fontos emberek. Teljesen más idegenek közt egyedül ülni, mint a barátaid körében, akik tökéletesen elvannak nélküled. Végignézed, ahogy nevetnek, csak egyedül te nem tudod min. Talán rajtad. Talán valami olyasmin, ami veled kapcsolatos. Ezt nevezik magánynak.
De nem most. Most azokhoz megyek haza, akik igazán számítanak nekem, s biztosan már várnak a buszállomáson. Vagy nem? Fog ott állni valaki? Fog valaki igazán rám várni?
Sosem tudhatom. Csak, ha végre valahára odaérek. Lassan pedig az álom is sunyin a szemhéjaimra nehezedik, és csak az zavar meg ennek könnyedségében, hogy a minimálisan göröngyös út miatt, mintha az ablak remegne. Mintha egy kicsit én is remegnék.
- Fázol? - pattan valaki mellém, amire felkapom a fejem. Kicsit, talán ijedten pillantok felé, ki lehet az. Igen, nem csak képzeltem. Valóban reszkettem. Rossz előérzetem volt.
- Nem - ráztam meg a fejem, a hangom a motor hangja mellett elhalónak tűnt. Ténylegesen nem éreztem hideget, még hűvöst sem. Mégis ahogy ujjaimmal végigszántottam kézfejemen, jégkockához hasonlítható volt. - Talán - hajtottam le fejem, mintha szégyen lenne fázni. Úgy éreztem magam, mint az egyetlen idióta, aki negyven fokos nyári melegben elkezd fázni. Pedig nem, kint borús volt az idő, a felhők járásából és színéből megítélve.
- Tessék - kis matatás után nyújtott nekem egy pokrócot. Az a tipikus, végigsimítasz rajta, és puhább a legédesebb nyuszinál is takaró volt. Így hát, nem haboztam, hogy magamra terítsem, de úgy tűnik többé nem utazom egyedül.
Felé fordultam, és beszélgettünk. Órákat, az autópályán haladva. De csak nevettünk, ahogy számoltuk, mennyi idő alatt térünk egyik fehér csíkról a másikra. Majd, hangoskodtunk. Sokat pisszegtek le, mert játszottunk. Mindig elhaladt egy autó mellettünk, így aki hamarabb felkiáltotta az autó helyes színét, nyert. Nyert, semmit. De nyert.
Elmondott mindent. A barátai elaludtak, és magányosnak tűntem. Nem voltam az, mégis nyitott felém, és nem bánja. Igazából, én sem bántam, a legviccesebb beszélgetésem így is a szabad egy órámban volt, amikor felhívtam Miles-t. Én pedig csak róla beszéltem. Hogy mennyire hiányzik, és, hogy ott fog várni, ahonnan elengedett. Meg, hogy mennyire összevesztünk, s még mindig nem volt alkalmunk megbeszélni. Hogy mennyire szeretem. Biztatott, hogy írjam le most neki üzenetben, még a telefonomat is kilopta a táskámból, és próbálta feltörni. Végül sikerült neki. Az ujjam nyomát követte, ami rajta maradt, és sikerült neki, hogy rohadjon meg.
Elkezdett pötyögni vadul, amire kicsit pattanva kapkodtam a telefonom után, mégis mindig sikerült elhajolnia, nevetve. De én is jót nevettem ezen, ameddig meg nem löktem, a telefon pedig a földre esve becsúszott az előttünk lévő ülések alá.
A busz csak gyorsult és gyorsult. Hallottam tompán kérdését lehajolva fájdalmasan, hogy ez normális-e. Csak kacagva megmondtam, hogy sietünk, ennyi. Nyúlkáltam az ülés alá, de csak gusztustalan, régen odaszáradt rágókat találtam. Majd szemetet, csokipapírt, egyebeket, amiket luxus kidobni.
Nagyon sokáig kerestem, a derekam szinte sikított azért, hogy kiegyenesedjen a gerincem, de mégsem. Tovább kutattam. Aztán nem lett meg.
Vissza az elejére Go down


avatar


: :

❖ THERE'S ALWAYS A WILD SIDE

❖ TO AN INNOCENT FACE


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖

Foglalkozás :
❖ being memorable ❖


Vas. Ápr. 16, 2017 8:46 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




elfogadva
üdvözlünk az oldalon!


Bliss!  úúú
Bocsánatot kérek, amiért ennyi ideig tartott, hogy végre elfogadó szöveggel is szolgáljak a számodra, de most itt vagyok, és remélem szavaimmal kárpótollak a késedelem miatt. Very Happy
Nagyon szépen fogalmazol, lebilincselő az írásmódod, éppen ezért észre sem vettem, hogy milyen hamar a végére értem. *-*
Nekem azonban közel sem elég ennyi ebből a történetből, tudni akarom hogyan folytatódik tovább, hogy ki volt az a srác a buszon és, hogy Miles ott állt-e a buszállomáson. <3
Szóval sipirc foglalózni, aztán vedd be a játékteret, hogy nekem is legyen mit olvasni! Razz






i might be pretty but pretty still can hunt you down
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Bliss Ravenford
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: