• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Félvér Tábor - FRPG

Vendég

Yesterday at 11:00 pm
☇ EOF - Empire of Fantasy

Vendég

Szomb. Dec. 09, 2017 8:39 am

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Miles Pineberry










avatar



Pént. Ápr. 14, 2017 10:01 pm
Vendég
Vendég




Miles Pineberry
This is going to take a long time



● Becenév: Miles?
● Születési hely: Beacon Hills, 1999. 02. 23.
● Kor: 18
● Nemi identitás: heteroszexuális
● Faj: ember

Play by: dylan minnette ● Karakter: saját
you're still have all of me


Az élet otromba fintora, hogy nem vagyok, olyan, mint amilyennek a szüleim akartak, egykoron védték az embereket, de visszavonultak, azóta teljes inkognitóban élnek, emiatt változott már a nevem minimum négyszer, nagyjából öt éven belül, mert, amint valaki felismerte egyikőjüket, valamilyen úton, módon, költözni kellett, és nevet változtatni. Úgy érzeték kiöregedtek ebből az életből, de engem bele akarnak kényszeríteni, ezért vagyok ezen iskola falai között. Én nem akarom az embereket védelmezni, sohasem, de lerombolni sem, nem szándékozom pusztítani, arra nem is lennék képes, de ezt a sorsot nem én választottam. Rám aggatták abban a pillanatban, hogy megszülettem, nem volt választásom, és most már kezdem elfogadni. Hiába elleneztem, rájöttem, hogy semmit sem tehetek ellene, ha pedig küzdök csak rosszabb lesz. Beletörődök az ilyen dolgokba hamar, de haragot sokáig tartok sajnos, nem tehetek róla, ilyen a természetem.
Egy valaminek örülök, hogy igazán ragaszkodó tudok lenni, és kitartó, ha pedig egyszer megszeretek valakit, bármilyen módon is, őt védem, az életem árán is. Ezt kaptam a szüleimtől, amire mindig is büszke voltam, de ez egyben átok is, hiszen olykor fanatikusan vagyok képes szeretni valakit, ami borzasztó tud lenni, főleg, ja nem viszonzottak az érzések. Hiába mondjak, hogy túl kell lépni, nem olyan egyszerű, mondani mindent könnyebb, de benne lenni abban a helyzetben rohadtul nehéz. Ebben a cipőben járok, és a ragaszkodásom miatt, soha az életbe nem leszek képes tovább lépni, csak szenvedés fog származni ebből, és én fogok összeroppanni. A testem hiába erős, ha a lelkem nem az.

when i was younger...


Elment, nem jön vissza, felejtsd el, lépj túl ezen, dolgozd fel, emészd meg, ne mard magad, nem a te hibád volt, békélj meg vele, felejtsd el, csak magadat kergeted az őrületbe, jobb lesz ha elengeded.
Az utóbbi időkben, csak ezeket hallom, semmi mást, mindenki aki ismer, csak ezt mondja nekem, mintha ez olyan baromi könnyű lenne. mintha az elengedés, és a felejtés jönne egyik pillanatról a másikra, pedig ez nem igaz. Nem lehet csak úgy elfelejteni mindent, a pillanatokat amiket együtt megéltünk. A Holdat, ami a mi Holdunk lett, a tetőtől néztük, ahogy az árny lassan elfedi az egészet, ő rémisztőnek találta, pedig szerintem gyönyörű volt, pont, mint ő. Ezt neki is el kellett volna mondanom, akkor és ott a tudtára kellett volna adnom, hogy mennyire szép volt, csak úgy, mint minden nap, lehetett nagyon álmos, vagy az örömtől kicsattanó, de mindig levett a lábamról engem a szépségével. Bánom, hogy ezt nem mondtam el neki, mikor lehetőségem volt rá. Azt is bánom, hogy nem kértem tőle igazán bocsánatot, azért, amit tettem. Nem lett volna szabad, nem jól reagáltam le, és már soha többet nem mondhatom el neki, hogy mennyit jelentett Ő számomra.

Mindenki táncolt, nem lassú zene szólt, de táncoltak az emberek,
néhányan minden ritmusérzék nélkül rángatóztak a tánctéren,
mintha ez lett volna a testük rendeltetése, pedig tudtuk, hogy ez nincs így. Én csendben ültem, nem akartam semmit sem csinálni, főleg, mikor egy lassú szám szólalt meg, tudom magamról, hogy béna vagyok, ha táncról van szó, de a szemem megakadt egy szempáron, és nem tudtam elengedni. Kékségégében elmerültem, és felakartam kérni, ő vele szerettem volna táncolni, de nem volt hozzá merszem, az inamba szállt a bátorság, amikor füle mögé tűrte haját, és úgy mosolygott rám. Túl szép lenne, hogy igaz legyen, ha táncolna velem, nem vagyok olyan, akit egy ilyen lány érdemelne, és nem is tudnék vele táncolni.
Ilyen gondoltok kavarogtak a fejemben, és el is térítettek attól a célomtól, hogy felállok, és felkérem, pedig gyűjtögettem az erőmet erre, hosszú ideje csak erre gyűjtöttem, de nem voltam rá képes, most sem. A tekintetem mégsem tudtam levenni róla, egészen addig, míg valaki meg nem tapogatta a vállamat, én pedig odapillantottam. Egy szép mosolyú lány volt az, aki kezét nyújtotta nekem, táncolni szeretett volna velem, én pedig egy utolsó pillantást vetettem arra a lányra, akit eddig néztem, de akkor már felállt onnan és elsétált, így nehezen, de mosolyt varázsoltam az arcomra, és felálltam, hogy táncoljak a lánnyal, aki felkért. Ez fordítva szokás, de én úgysem mentem volna oda senkihez, így nem volt annyira ellenemre.
A tánctér közepére mentünk, ahol nem voltak sokan, de mégis voltak, hogy ne csak az én bénázásom legyen látható. Elvegyültünk, ahogy lassan táncoltunk, csak ide-oda lépkedtünk, nem volt nagy ördöngösség benne, kezem a derekán pihent, az övé pedig a nyakamban, ahogy próbáltunk táncolni, hasonló módon, mint mindenki más. Ők csendben voltak, de mi beszélgettünk, halkan, hogy senki más ne hallja, csak mi ketten, akikre tartozik.
- Ki volt az a lány? - hangja lágyan szólal meg, tudom kire gondol, de én csak a fejemet ingatom, hogy felejtsük el, most nem szeretnék róla beszélni, minden önbizalmam elvesztem körülötte, úgy érzem magam, mint aki az örök friendzone-ba nyomorodott be, pedig tényleg tudnám szeretni. A velem szemben álló lány, pedig nem hagyja, hogy lerázzam magamról a témát.
- Ő, az a lány, aki mindennél fontosabb nekem - a mi táncunk nem arra ment ki, mint a többieké, mi tényleg csak beszélgettünk, és, ahogy ő is észrevette, én teljesen másé vagyok, akkor is, ha én sem tudtam még róla.
- Akkor miért nem vele táncolsz? - hangozott fel a teljesen jogos kérdése, én pedig csak nagyot nyeltem, és lehajtottam a fejemet, mintha a lábaim lépéseit figyelném, pedig csak szégyellem magam.
- Nem hiszem, hogy akarna velem táncolni. Barátok vagyunk, és semmi több - pedig én szeretném őt, mindenhogy, reggelente, mikor álmos, és csak morranásokkal válaszol, a reggeli kávéja előtt, vagy kifulladva, egy hosszú testnevelés óra után. Imádom a diadalittas mosolyát, amikor a matekdolgozata jobb lesz egy kettesnél, vagy csak szerzett a csokiból, amit annyira szeret. Képtelenség nem szeretni őt, pedig nem szabadna, így nem szabadna szeretnem, csak egy barát, és nekem ehhez kellene tartanom magamat.
Valamit mondani szeretett volna a lány, amikor megpillantottam nem sokkal mellettünk, az eddigi beszélgetésünk tárgyát, egy másik sráccal táncolni. Elsőre meg nem tudtam volna mondani, hogy milyen érzések kavarogtak bennem, de az első biztosan az volt, hogy utáltam magam, amiért nem lehetek olyan, mint az a pasi, nem táncolhatok én vele, hanem valaki más teszi, más karolja át a derekát nem én, és mással táncol. Fájt, és egyben mart is belülről valami olyan érzés, amit még eddig sosem érzékeltem, féltékenységnek hívtam volna és keserűségnek, ami akkor felülkerekedett rajtam, és éreztem, hogy változik bennem valami.
Elnézést kértem addigi partneremtől, és minden bátorságomat összeszedve odaléptem, a hosszú hajú, kék szemű szépséghez, aki mással táncolt, de én lekértem. Nehéz volt rávenni magamat, de megtettem, és a srác át is pártolt, az én volt partneremhez.
- Miért táncolsz vele? - vagyis táncolt, de részletkérdés volt ez, a lényeg az volt, hogy valaki olyannal táncolt, akivel sosem láttam kettesben, és nem hittem volna, hogy valaha is látom.
- Mit érdekel az téged? - válasza nyers volt, és túl igaz, sok közöm nem is lett volna hozzá, ha nem utáltam volna a tényt, hogy bárkivel is látom együtt.
- Igazad van, nem érdekel, csak nem gondolom, hogy hozzád való lenne - reméltem nem érti félre, nem úgy értettem, hogy ő nem elég jó hozzá, hanem a srác hozzá nem ér fel soha, de úgy látszik nem mondtam ezt elég jól.
- Nem vagyok elég jó hozzá? Kösz szépen, a belém vetett bizalmad Miles! - tudom, hogy ezek rosszul érintik, de arra nem számítottam, hogy fogja magát, és elviharzik, én pedig ottmaradok egyedül a tánctér közepén.

Vissza az elejére Go down


avatar


: :

❖ THERE'S ALWAYS A WILD SIDE

❖ TO AN INNOCENT FACE


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖

Foglalkozás :
❖ being memorable ❖


Vas. Ápr. 16, 2017 10:24 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




elfogadva
üdvözlünk az oldalon!


Miles! úúú
Neked is bocsánatkéréssel tartozom, amiért csak most jutottam el az elfogadásodig, de most itt vagyok és igyekszem nem sokáig húzni az idődet. Very Happy
Bevallom, egyáltalán nem rajongok a cukimuki szerelmi történetekért, de a tiédet szerettem. Azt ne kérdezd miért, mert ez a tény önmagában engem is meglepett. Very Happy
Ki kell emelnem, hogy nagyon szépen fogalmazol, olyan könnyedén, mégis ízesen és színesen, hogy simán belemerültem a lapodba és legszívesebben nem is másztam volna elő belőle, ha nem lett volna muszáj. *-*
Még sok ilyet szeretnék látni tőled a játéktéren, ezért máris az utadra eresztelek. <3
Foglalózz, ha még nem tetted, aztán irány játszani! Szottyongat





i might
be pretty but
pretty still can
hunt you down


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
 
Miles Pineberry
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: