• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
8
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Édes kishúgom


Yesterday at 10:51 pm
☇ Stells & Ash


Yesterday at 12:50 am

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Birdie Landre










avatar



Vas. Ápr. 16, 2017 9:34 pm
Vendég
Vendég




Birdie "Madárka" Landre
you are the only exception



● Becenév: birdy, madárka
● Születési hely: Beacon Hills
● Kor: 16
● Nemi identitás: kérdéses
● Faj: vérjaguár

Play by: amanda steele ● Karakter: saját
you're still have all of me


Az embert sokszor skatulyázzák be, amiatt, ahogy kinéz, nem szokta érdekelni őket, hogy valójában ki is vagy, és milyen is vagy. Annyira tolják feléd, a saját gondolataikat és a szerintük helyes erkölcsi formákat, hogy szépen lassan, te magad is elkezded azt hinni, amit ők. Ha szőke hajad van, hülye vagy, nem lehetsz okos, nem lehetnek olyan gondolataid, amik értelmesnek tűnnek, és még saját akaratod sem lehet. Nem vagyok természetes szőke, ezt bárki megmondhatja, hiszen hajtövemben fellelhető eredeti hajszínem, ami olykor-olykor kikukucskál, ha festeni épp nincs kedvem. Eredetileg egyenes szálú barna hajam van, de volt már platina szőke, lilásabb, és ehhez hasonló színárnyalatokat is használtam már, csak azért, hogy feldobjam kinézetemet. Nagy kék szemeim vannak, nem az az óceán kék, valamilyen hidegebb árnyalatú, inkább hasonlít a jéghez, mint az óceánhoz. Mondták már, hogy ijesztő, mert van akit megijeszt, de én szeretem, mert legalább nem mindennapi látványt nyújt, kevés ilyen szem van, ebből én kettőt is birtokolok. Ajkaim teltek, nem túlságosan, csak annyira amennyire szükséges és még jól is áll, pár egy ideig nem nagyon tudtam becsukni teljesen a számat, mert szükségem volt fogszabályzóra. Egy időben mindenki szemében én voltam a fogszabályzós, csúnyácska lányka, amiért sokat kaptam, mindig beszóltak, és megaláztak, csak azért, mert a ruháim nem olyanok voltak, mint az övé ruhájuk, hajamat sem úgy hordtam. Elterveztem, hogy megmutatom nekik, hogy más vagyok, és semmivel sem többek nálam, és ezt bebizonyítottam azzal, hogy teljesen megváltoztattam a külsőm, és már inkább olyan vagyok, mint ők. Remélem tetszik nekik.

Amint megváltozik valaki külsője azonnal más véleménnyel vannak róla, és úgy hiszik, hogy meg is változott. Én nem változtam, semmiben sem, mindent ugyanúgy teszek, ugyanúgy mondom, nekik mégis most szimpatikus lettem és szerintük könnyebb szerethető, mint eddig. Minden a külső, a belső sosem ért semmit. Pedig én ugyanaz a kissé hiperaktív lány vagyok, aki voltam, nincs szükségem semmire, ahhoz, hogy pörögjek, és ilyen állapotban mindenkit magammal akarok ragadni. Társasági lénynek nem mondanám magam, de ha valakik vannak a közelemben igyekszem társalogni velük, és nem kirekeszteni magamat. Szeretek beszélni, sőt nagyon sokat is tudok, ez tud eszméletlen idegesítő is lenne, de hiszen mindenkinek vannak ilyen dolgai, van aki a körmét rágja, más rángókort kap, és szexelő robotokra csinálja, mert ezt zenének és táncnak csúfolják. Nem vagyok divatkedvelő, nem szeretem ezeket a zenéket, sokkal szívesebben hallgatok Pretty Recklest, vagy Fall Out Boyt, valahogy jobban átjönnek azok a számot, mint a többi. Kíváncsi természetem sosem lepleztem, érdeklődöm minden ismeretlen iránt, legyen szó a dohányzásról, a szikláról a vízbe ugrásról, vagy egy új ember megismeréséről. Nem félek az új dolgoktól, lehet, hogy ezért is kóstoltam meg a polipot, de miután megtudtam, hogy van Polip Pornó a japánoknál, órákon keresztül mostam ki a számat. Nem szeretek senkit sem sírni látni, és zavarjon el az illető akármilyen undok módon én makacsul ott maradok, mint valami pióca, de az eszembe vésem minden szavát, hogy később is emlékezzek rá. Jó a memóriám, arra büszke vagyok, ha már másra nem is, hiszen egy nevet és egy arcot együtt akár évekig tudok megtartani, így lehet, hogy amíg én felismerem a régi ovis társaimat, addig ők elmennek mellettem, mint az idegenek. Sosem hibáztattam senkit ilyenért, nem szokásom megharagudni, ha mégis akkor mindenkinek menekülnie kellene, mert az én haragom bizony csúnya, akkor is ha nem tart sokáig, egyszerűen képtelen vagyok haragtartásra, pedig igyekszem.

when i was younger...


Az emberek változnak, mindenki más irányba fordul, és máshogy változik meg. Vannak akiknek az útjuk annyit nem változik, csak a cél, de az odavezető út marad a régi, de olyanok is vannak, hogy az út változik, de a cél mindig is sziklaszilárdan ott lebeg a szemük előtt, és sohasem feledik el, hogy miért küzdenek. Én nálam sosem volt cél, amit kitűztem, sosem volt az a célom, hogy ismerjenek meg az emberek, vagy hagyjanak békén. Én csak a saját életemet akarom élni, mindig is így volt, de rájöttem, hogy beilleszkedni olykor szükséges. Láttam néhány embert, hogyan változtat meg, ha a külseje változik, hiszen azzal a baráti társasága is más lett, nem ok nélkül változtatott a kinézetén. Az emberek valamiért mindig próbálnak beilleszkedni, mintha muszáj lenne beskatulyázódni, és azután csak úgy élni, ahogy az a kaszt akarja. Én személy szerint sosem éreztem egyik részének se magamat, nem tartoztam sehova, kívülállóként szemléltem a körülöttem kialakuló csoportokat, amit mutattak magukból, azt meg is figyeltem. Vannak a stréberek, akik szeretnek a céljuk felé haladni, attól nem térnek el, és az lebeg a szemük előtt, hogyha jól tanulnak megkapják a jó egyetemet, az állást, és ezzel szerintem nincs baj. Lehet kicsit szűk látókörűek, de mindig irigykedtem rájuk, hogy ennyire tudják mit akarnak.
Ahogy a fejem elfordítom, a kissé emósnak tűnő gyerekek vannak, nem mondanám, hogy azok, mert attól nem lesz senki sem olyan, hogy vagdossa magát, utálja a világot, acélbetéte bakancsot hord, és csak feketében jár, közben belül a szivárványokon, és a pónikon agyalnak. Igen, volt szerencsém néhányukkal társalogni, és megdöbbentő, hogy néhány dologban mennyire pozitívak tudnak lenni, aztán kiderül, hogy eret vágnak, ha az utolsó sütit megeszi előlük valaki. Alapjáraton nem értettem soha az öngyilkosokat, az biztos, hogy hatalmas erő van bennük, csak nem arra fordítják, amire kellene, ha a túlélésbe ölnék bele az azt energiát, nem azon ösztön elnyomásába, hogy éljenek, akkor nem lennének ilyenek. De oda eljutni sok idő, erre ezek egy süti miatt depresszióba esnek. Én ha elveszik a sütim ölni tudok, de nem magamat.
Ha kicsit másfele fordulok, fellelem a művészlelkeket, általában az egész szünetet végig éneklik, a táblára rajzolnak, vagy a plafonra lőnek fel galacsinokat, amik majd szép formát alakítanak ki. Ez még jó móka is, csak leszedni nem az a ragacsos szart. Vagy ha a tanár fejére esik, na az nem a legjobb buli, igazgatóival elzárást is kapsz azt tuti. Nézd csak egy rím, szépen hangzik, kár hogy megismételni nem tudnám, annyira a semmiből jött. Ezzel talán beillenék, de ha most közölnék velem, hogy csapjak eléjük egy verset lefagynék, mint a hétszentség, és imádkoznék Szent Szottyoshoz, hogy most ragadjon magához, hogy ne kelljen ezt átélnem.
A legnépesebb csoport pedig a basic bitch-ek csoportja, ahova bárki bekerülhetett, aki leszopott valakit, hagyta, hogy kinyalják - már ha volt hozzá gusztusa valakinek - ahogy az ujjazásra, é magáról a szexről ne is beszéljünk. Ez belépési feltétel volt, de még a saját kis csoportjukon belül is volt egy hierarchia rendszer, aminek az élén a főpicsa állt, ki gondolta volna?! Na és ez a csodaszép, agyonhasznált, főpicsa éppen felém tart, arcán egy mosollyal, és én azon gondolkozom, hogy UV fény alatt mit is látnék azon a mosolyon, illetve körülötte.
- Nocsak Birdy... Igaz a hír? - kérdezi mézes-mázos hangon, amitől a gyomrom is felfordul. Nincs bajom az emberekkel, de néhányat - mint az előttem állót - lángszóróval égetném fel, hogy az a sok nemkívánatos része leégjen, és megtisztuljon. A tűz tisztít, elvileg a boszorkányégetések részben azért zajlottak így, részben csak, hogy ne térjenek vissza a banyák.
- Milyen hír? - próbálok tetetett érdeklődést mutatni, de a sóhajom, és szemeim forgása elárulja, hogy rohadtul nem gondolom úgy, hogy nekem tőle bármit is hallanom kellene.
- Hogy a nővéred, Ely, megdugatta magát a fél iskolával, majd még Vinny is átment rajta, és most tök szomorú, hogy nem lehet a személyes ribanca - amint kimondja a szavakat, bennem egyre csak gyűlik a méreg, ami lassanként ellepi a tudatomat, vörös köddel lepi el az elmémet, én pedig ösztönösen cselekszem. A tarkójánál megragadom, fejét pedig az asztallapnak ütöm, nem szemből, mert az utolsó pillanatban elfordul, de még így is hatalmasat koppan, csak az orra nem törik be. Közel hajolok hozzá, ahogy ott tartom a fejét, mozdulna el, de erősebb vagyok, nem érdekel, hogy ez mennyire feltűnő.
- Még egyszer nevezd a nővérem ribancnak, és a plasztikai sebészek sem tudnak majd segíteni az arcodon! - képes vagyok úgy tönkretenni a fejét, hogy senki sem hozza rendbe, csak egy rossz szavába kerül.
Viszont egy vigyorral az arcomon kiegyenesedek, az ő feje még az asztalon van, így két kisebb pofont is adok neki, mintha csak vállon akartam volna veregetni, és lazán kisétálok a teremből, mintha mi sem történt volna.
Vissza az elejére Go down


avatar


: :

❖ THERE'S ALWAYS A WILD SIDE

❖ TO AN INNOCENT FACE


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖

Foglalkozás :
❖ being memorable ❖


Szomb. Ápr. 29, 2017 6:11 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




elfogadva
üdvözlünk az oldalon!


Madárkám!  úúú

Előre is bocsánatot kérek ezért a borzalmas elfogadó szövegért, de már jó ideje tartoztam neked ezzel és most már ideje volt bepótolni...  00
Ha a régi Madárkát szerettem, akkor erre azt kell mondanom, hogy nagyon imádtam! <3
Szeretem, hogy ilyen nyers, hogy ennyire szabad szellemű, vad és veszélyes (emlékeztess, hogy egy rossz szót se szóljak Ely-ről, nem akarom, hogy szétkapd az arcom Very Happy)  *-*
Még mindig imádom, ahogy írsz, azt, hogy ilyen könnyed és laza, hogy egyetlen pillanatra sem enged unatkozni. És, hogy te se unatkozz, így utólag  már zavarlak is a játéktérre. Hess, Hess!  Szottyongat   






i might be pretty but pretty still can hunt you down
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
 
Birdie Landre
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Gyorsan száguldó hűs patak partján - Marion & Birdie
» Run, baby, run - October, Ville & Birdie

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: