• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Dogs - Avery & Vulfia


Vas. Okt. 15, 2017 9:42 pm
☇ Poison After Dark

Vendég

Szomb. Okt. 14, 2017 9:34 pm
☇ Stells & Ash


Szomb. Okt. 14, 2017 12:04 am

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Stella & Ely






 :: Játékok




avatar



Hétf. Ápr. 17, 2017 4:34 pm
Vendég
Vendég




stellaely

he made my heart break and it made me who i am

vérem ♡♡♡
387

Az óra utolsó perceit igazi megpróbáltatás volt kibírni, túlélni, mit tudom én mit csinálni vele. Egy biztos volt, nem tudtam ülve maradni, éreztem azt a szánalmas ingert, ahogy elkaptam már suttogást. Legtöbbször áldom az eget, amiért hallgatózni tudok, mint valami professzionális kém, de most nem. Persze, ha nem akarok, nem hallgatok. De az ember mindig valami mazochista módon tovább akarja hallani a megkezdett történeteket. Már csak azért is, mert minden összevihogás után felém meredtek a tekintetek. Kit ne érdekelne? Amit pedig hallottam, már nem tetszett.
Úgy éreztem, az egész suli rólam beszél. Hogy Vinny megtörte a megtörhetetlent. Engem. Ami nem igaz, mert nem mutattam, hogy megtört, csak egy kicsit. Nem hiába mondják, hogy ő tényleg tud játszani, mert úgy vert át, ahogy voltam. Megmondtam neki milliószor, hogy nem hiszek neki, mégis hittem, hagytam magam. Néha a legelső előérzet nem csal, nekem is hátrálnom kellett volna.
Ez a hamiskás paranoia adott erőt arra, hogy a kezdetleges arcizmomban lévő faszom ingert leküzdve felpattanjak a recsegő székemből, majd táskámmal kiviharozzak a teremből. A tanár utánam szól, miszerint a csengő neki szól, nem nekem, mégis ott hagytam a faszságaival együtt.
Mint minden összeroppanáshoz közeli élményben résztvevő lány, nem meglepő módon, én is a mosdók felé vettem az irányt, nagy erővel becsörtetve oda. Egy szabad csak, így az acéltáskámmal leütve a betolakodó csajt, aki be akarta foglalni előttem, kisajátítottam. Néha nem bánom, hogy ennyire nehéz a táskám, szerintem csontokat törhetek vele. Az is közrejátszik, hogy annyi erő van bennem, amit a lacrosse egész csapata együttvéve sem tud megközelíteni. Főleg, ha Vincent felbasz.
Rögtön a gurigáról tekerek le rengeteg papírt, majd törölgetem a legelső könnycseppeket, mintha ezzel megakadályozhatnék bármit is. De az az igazság, senki sem látott. Nem volt ösztönzésem arra, hogy visszatartsam, így kiadtam. Halkan, mégis, mivel lépteket és dörömbölést hallottam. Kiordítottam, hogy foglalt.
Úgy tíz perc után pedig minden csendesült, mindenki elvégezte a dolgát, így magamra maradtam, végre. Legalábbis, azt hittem. Halk pityergés szűrődött át visszhangozva a csempék között, amire felkaptam a fejem. Nem csak én vagyok szerencsétlen, gondoltam.
- Miért sírsz? - halkan kérdezem, de az akusztika segít. Mindig is közvetlen voltam az idegenekkel, és szerettem segíteni. Hogyha volt rá rendes oka, amiért sírjon. Ha csak azért, mert apuci nem hajlandó kifizetni a betört telefonképernyő javítását, azt kinevetem. De ha gond van, tényleges, akkor ha segíteni nem is, akkor nevettetek. Így hát, rákérdeztem. Hátha rám szorul.

credit
Vissza az elejére Go down


avatar


: :

❖ THERE'S ALWAYS A WILD SIDE

❖ TO AN INNOCENT FACE


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖

Foglalkozás :
❖ being memorable ❖


Csüt. Ápr. 20, 2017 1:17 am
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Ely & Stella
It's time to be a big girl now,
And big girls don't cry

Egy vadász nem sírhat. Egy Argent pedig különösen nem. Ez volt, ha nem is az első, de a top öt Argent szabály egyike, amit még egész kis korodban anyád ismertetett meg veled, mintha csak felkapott volna egy "Hogyan légy igaz Argent" kézikönyvet, hogy annak rendje és módja szerint neveljen fel téged. Nagyon sokáig tartottad magam ezekhez az elvekhez, főleg a "sose sírj" részéhez. Anyád mindig azt mondta, hogy az gyengeség és, hogy nem hagyhatod, hogy bárki gyengének lásson. Te pedig hallgattál rá. Hosszú évekkel később döbbentél csak rá, hogy a legtöbb szabály, ami szerint élned kellett, irdatlan nagy baromság. Kivéve, ami a sírást illette. Ez az egy volt az, ami valahogy mindig helyénvalónak tűnt, amit valamiért mindig igyekeztél betartani. Mégis... nem ez lenne már az első alkalom, amikor megtörsz.
Az egész anyád halálával kezdődött, az elsővel, amikor még fogalmad sem volt róla, hogy esetleg visszatérhet, Kate Argent második halála igazság szerint már kicsit sem hatott meg. A második törést Allison halála okozta, akkor még úgy gondoltad, hogy nem lehet rosszabb, egy testvér elvesztésénél. Azonban nagyot tévedtél. A harmadik alkalom az volt, amikor a vasútállomásra kerülve azt hitted, hogy mindenkit elvesztettél. Persze, ez végül nem így lett. Egy valakit viszont mégis sikerült elveszítened, ez okozta számodra a legnagyobb sebet, ez volt az, ami most darabokra törte a szívedet.
Otthon nem akartál sírni, egyszerűen képtelen voltál rá, így csak gyűlt és gyűlt benned az önutálat, a fájdalom és a veszteség érzete, amit ezúttal nem tudtál tovább magadban tartani. A suliban telt be nálad az a bizonyos pohár, aminek vízmennyiségén a női mosdóban igyekeztél csökkenteni. Nem láttad előre, hogy ez lesz, csak jött. Megállíthatatlanul. S, hogy elrejtsd ezt a kíváncsi szemek elől, úgy gondoltad erre nincs is alkalmasabb hely egy mosdófülkénél.
Nem sokkal kicsengetés után nyitottál be az ajtón, siettél, hogy még az idecsörtető lányok megérkezése előtt elfoglalhass egy fülkét a pityergéshez. Az első fülke nem nyert, foglalt volt, azonban a mellette lévőbe már nyugodtan elbújhattál mindenki szeme elől és szabadjára ereszthetted nehezen visszatartott könnyeidet. Az sem érdekelt, ha az időközben felgyülemlett lánytömeg meghallja halk szipogásod. Hagytad, hogy könnyeid záporként hulljanak alá, miközben néma zokogás rázta testedet.
Szinte észre sem vetted, mikor körülötted minden elcsendesedett. És amikor feltűnt, megkönnyebbülést éreztél, hogy végre egyedül lehetsz. Vagyis… azt hitted. Aztán hozzád szólt a szomszéd fülke, amitől úgy megijedtél, hogy egy pillanatra még levegőt venni is elfelejtettél. Átszaladt a fejeden, hogy ugyan már miért is kellene megosztanod a lelki problémáidat egy arctalan hanggal, aztán valamiért mégis nagy sóhaj szakad fel belőled mielőtt válaszolnál a fülkének, azaz sokkal inkább a benn ücsörgő lánynak.
- Azért mert nagyon elszúrtam valamit a múltban és emiatt – hüppögsz egy kicsit, s muszáj tekerned egy kevéske vécépapírt, hogy megtöröld az arcodat – azt hiszem, hogy elvesztettem valakit, aki nagyon fontos nekem – visszanyeled előtörni készülő zokogásod, ami rád tör, ahogy rájössz, hogy kimondva még fájdalmasabban hat a valóság, mint magadban tartva. Nem hiszed, hogy ennél többet erről képes lennél zokogás nélkül kiejteni a szádon, ezért jobbnak látod a sorstársadnak is megadni a lehetőséget, hogy beszéljen róla, miért itatta itt az egereket. Mert le merted volna fogadni, hogy is egész biztos ezt tette, vagy legalább is ezt készült tenni, amikor felfedezte, hogy itt voltál a mellette lévő fülkében. Nem tudod eldönteni, hogy ez pech vagy inkább óriási szerencse, amiért van kivel beszélni erről.
- Na és te? Téged mi bánt? – kérdezed óvatosan, őszinte kíváncsisággal.



i might
be pretty but
pretty still can
hunt you down


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar



Szomb. Ápr. 22, 2017 10:00 pm
Vendég
Vendég




stellaely

he made my heart break and it made me who i am

vérem ♡♡♡
525

Nem tudtam eldönteni, hogy őrült vagyok-e, amiért itt adom ki a szomorúságom, vagy inkább büszke, amiért el tudtam nyomni a többiek előtt.  Nem tudom miért érzem úgy, hogy nem láthat senki sírni. Egyszerűen nem akarom, hogy sebezhetőnek lássanak, amikor az vagyok. Persze, a kőszívű lányt, aki mindig lazán fogja fel a dolgokat, könnyű eljátszani. Talán, könnyebb azoknak érzelmeket kimutatni, akiknek nincsen, mint azoknak elrejteni, akiknek van. Feltűnő volt a hallgatagságom mostanság. Hogy kerülöm az emberek tekintetét, és csak bambulok magam elé, mintha a világ legérdekesebb dolga heverne előttem. Máskor pedig, hirtelen váltásként rideg vagyok, a szemkontaktust egy pillanatra sem töröm meg. Mindenki tudta valószínűleg, hogy valami nincs rendben. Csalódtam Vinny-ben, de leginkább magamban, mert nem hallgattam az előérzeteimre.
Általában minden lány az hiszi, hogy majd ő fogja megváltoztatni a megváltoztathatatlant. Én magam is azt hittem, hogy így lesz, hogy majd az én erős személyiségem képes lesz új korszakot nyitni az övében. Tévedtem, rohadt nagyot. Pedig istenemre mondom, úgy éreztem egy karnyújtásnyira van a siker, már én is beleéltem magam, hogy ez sem volt képes az utamba állni, legyőztem minden akadályt. Aztán jött valaki, valaki olyasvalaki, aki szép, jó parti, és úgy romba döntött mindent, amit elértem, ahogy volt. Megkérdőjelezem azt is, hogy valaha volt-e ilyen közel a siker, vagy csak beképzeltem, annyira magabiztos voltam.
Kissé megnyugtatott az a tény, hogy nem vagyok egyedül. Mármint, úgy egyedül, hogy a szomszédomnak nem hasmenése vagy éppenséggel székrekedése van, és hallom erőlködő nyögéseit, hanem, hasonló problémák. Elvégre sír. Ahogy én is. Miért ne tartanánk össze? Miért ne kérdezném meg, hogy mi a gondja? Ha már rajtam nem segít senki, akkor rajta segítsenek. Nem kell egyedül szembenéznünk a problémákkal.
Ezért figyelmesen hallgatom, amit mond. Nehéz kivenni a szavait tisztán, elvégre a sírás folyamatosan rátör. Bonyolult lehet kimondani a szavait, de amit mond, még ha kevés is, de sokatmondó. Elvesztett valakit, aki fontos volt neki. Szinte sajátomnak éreztem szavait. Az sem bántott volna meg, ha nem kérdez vissza, nekem mi a problémám, mert nem mindenkit érdekel. Vagy csak aligha tud beszélni. De megkérdezte, így össze kellett szednem magam minimális szinten.
- Én is elvesztettem egy nagyon fontos személyt - bassza meg, tényleg nehéz kimondani, mert a könnycsatornáimba gátszakadás történt az elvesztés emlegetése végett. Így újabb vécépapír tömkeleget tekerek a kezemre, hogy azzal itassam fel. - Mármint, nem tudom, hogy fontos volt-e. Ironikus, nem? Nem érzed, hogy fontos, ameddig ott van, de aztán egyszer nincs, és úgy érzed, hogy mindened elveszett. Holott nem, mert kell a fasznak! - női tartásom és összetört szívem ütközik. Jól hangozhatok. - Elhitette, hogy olyan sokat érek neki, megígérte, hogy lemond a nőfaló életéről miattam. Aztán beközli, hogy megcsalt. De örüljek, mert nem dugta meg, csak majdnem. Hát örülök, mondhatom! - panaszkodom szüntelenül az ismeretlen lánynak a másik fülkéből, És úgy érzem, hogy felháborodásom szóvá tétele megkönnyebbülést hoz a lelkemre. Mintha, meg lennék hallgatva. Mintha a világnak kiáltottam volna ki. Már megértem miért járnak gyónni. - Te ezt elhiszed? Mármint, még én örüljek, hogy miattam nem dugta meg, csak majdnem. Ez egy vicc! - nevetek fel kicsit hisztérikusan, de aztán rám tör a sírás újra, hogy baszná meg, így a fülkefalnak döntöm fejem, ahogy hagyom, hogy kitörjön. Hogy rohadjon meg mindenki.

credit
Vissza az elejére Go down


avatar


: :

❖ THERE'S ALWAYS A WILD SIDE

❖ TO AN INNOCENT FACE


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖

Foglalkozás :
❖ being memorable ❖


Hétf. Május 01, 2017 10:31 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Ely & Stella
It's time to be a big girl now,
And big girls don't cry

Nem hitted volna, hogy végül a női mosdó rejtekében lelsz majd megnyugvásra. De az a tény, hogy itt elrejtve a kíváncsi szemek elől nyugodtan kisírhattad magad, sokkal gyorsabban lecsillapította a benned tomboló érzelmi vihart. Az is segített, hogy nem voltál egyedül. Hogy akadt itt rajtad kívül még egy szerencsétlen, akivel osztozhattál a fájdalmon. Bárkit is rejtsen a szomszéd fülke, te mérhetetlenül hálás voltál neki, amiért meghallgatott és amiért egyáltalán nem kérdezősködött többet. Viszonozni akartad ezt a fajta törődést, úgy gondoltad, ha te is meghallgatod őt, azzal segítesz neki. Ráadásul azzal, hogy ő rá figyeltél, nem kellett foglalkoznod a saját problémáddal sem.
Szóval minden erőddel a lányra koncetráltál, annyira, hogy észre sem vetted, mikor hagytál fel a pityergéssel. Mintha a szádból vette volna ki a szavakat. Teljesen együttéreztél vele, nagyon jól tudtad milyen is az, amikor rájössz mennyire fontos számodra valaki, csak éppen későn, amikor már elveszítetted.
- Ismerem az érzést - fűzöd közbe egészen hallkan, szinte alig érthetően, aztán elnémulsz és hallgatod tovább a történetet. Ám amit hallasz, rohadtul felviszi benned azt a bizonyos pumpát. Hogy képes valaki ilyet tenni? Mennyire kell egy gusztustalan féregnek lenni ehhez?
Női szolidaritás? Természetesen. De a lány szavai alpján, amúgy is egy utolsó szemétládának gondolod a srácot, bárkilől is legyen szó.
- Rohadék! - adsz hangot felháborodásodnak. Fel is pattansz a vécéről, ami most csupán ülőhelyként szolgált számodra, és dobbantasz egyet a lábaddal. - Az a gyökér nem érdemel meg téged. Azt sem érdemli meg, hogy könnyeket pazarolj rá... - A kezedet a fülke oldalára simítod, mintha ezen keresztül erőt küldhetnél neki ahhoz, hogy összeszedje magát. De mint az lenni szokott, ez nem megy egyről a kettőre. Időt akarsz neki adni ahhoz, hogy erőt merítsen, ezért újra magadra tereled a szót.
- Mi veszekedtünk - tartasz egy kis szünetet, amíg összeszeded a gondolataidat a meséléshez. - Évek óta nem láttam, ezért elmentem hozzá, hogy elmondjam neki mennyire hiányzott és, hogy szeretem - sóhajtasz - Tudtam, hogy nem lesz egyszerű és, hogy valószínűleg rohadt mérges lesz rám, de... Ez sokkal rosszabb volt minden vártnál - apró koppanás, ahogy a homlokodat neki támasztod a fülke oldalának, a szemeidet behunyod, így tartod vissza újra előtörni kíszülő könnyeidet. - Ahogy rám nézett... Olyan rideg volt, olyan idegen. És amiket mondott, mintha nem is ő mondta volna. Úgy érzem, nem is ebbe a fiúba szerettem bele. De akkor miért fáj ez mégis ennyire? - Megint sírni kezdesz.
Beleversz a fülke oldalába. Kétszer. Erősen, hogy fájjon. De ettől legalább jobban érzed magad. Már nem akarsz sírni, nincs is mit kiadnod magadból ezek után, hiszen most mindent elmondtál.
Tekersz egy kevéske vécépapírt, abba kifújod az orrodat, majd tekersz még egy adagot, azzal letörlöd a könnyeidet, végül kidobod a galacsinokká gyűrt papírokat a kukába. Veszel egy mély levegőt, kifújod, aztán megrázod a fejed. Próbálod összeszedni magadat. Elég volt a sírásból.
- Köszönöm, hogy meghallgattál - hálásan elmosolyodsz, bár ezt a lány nem láthatja. - Nem bánod ha...? Izé... - zavartan helyezed a súlyod egyik lábadról a másikra, míg azt próbálod kitalálni, hogyan tedd fel a kérdésed. Aztán rájössz, hogy ennek van egy baromi egyszerű módja, s kedved lenne most jól kinevetni magad. - Megölelhetlek? - a hangod kissé bátortalan, de hát kinek ne lenne az, egy ismeretlen, arctalan hanggal szemben?
Mindazonáltal nem tudtad ezen kívül hogyan máshogy hálálhatnád meg neki, hogy a támaszod volt. Plusz, kíváncsi voltál rá, ki rejtőzhet az egyes számú ajtó mögött. Persze nem bántódnál meg akkor sem, ha nemmel válaszolna. De azért reménykedsz egy igenben.



i might
be pretty but
pretty still can
hunt you down


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Stella & Ely
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» [Stella QF] Anatole Saito vs Peter Worker

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékok-
Ugrás: