• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Selena Gomez


Vas. Szept. 17, 2017 4:04 pm
☇ Once upon a time... Kai & Ave


Szomb. Szept. 16, 2017 5:15 pm
☇ Colors Of Seattle

Vendég

Szomb. Szept. 16, 2017 4:13 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Murderous hand - Ava & Echo










avatar


: :


Join date :
2017. Apr. 14.

Tartózkodási hely :
× Hell and Earth ×

Foglalkozás :
× not want to know ×


Hétf. Ápr. 17, 2017 8:27 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője






Ava & Echo
New acquaintance
Leszállt az éjszaka, ami azt jelentette nekem, hogy tessék-lássék új vadászat. Már izzottam a vágytól, hogy mehessek, hiszen az elmúlt napokban nem tudtam, hála blökinek, aki úgy gondolta, itt az ideje, hogy tegyen egy kört a Pokolban így teljes képszakadás. Ez az, amit legjobban utálok, fogalmam sincs, hogy mit tett velem, és másokkal, míg a holttesteket elvitte… egy dolog, hogy folyamatosan egymásnak feszülünk, egész életemet olyan önkontrollal kell tartanom, hogy ez az izé ne tudjon kiszabadulni, de olykor-olykor nagyon gyenge vagyok hozzá… neki elég a kisujját mozdítani, és máris övé a testem, amibe jár-kel, kirekesztve engem. Úgyhogy jah, a város szélén ébredtem merő koszban és megégett ruhában… élvezet volt hazamenni, de itt az ideje, hogy most én jöjjek, és bizony, vadászni megyek, megölöm a kis kedveseit, akár akarja, akár nem… amit mellesleg szerintem egész jól visel, valamiért tart engem, nem birtokol, hanem helyet ad, és ez az egészben a legfurcsább…
Rögvest éreztem, hogy támogatását megvonja tőlem, így érzékszerveim tompulnak, juhéééé… pedig szerettem kihasználni gyorsaságát, erejét, már amikor engedte. No, mindegy, legalább lesz egy kis kihívás az egészben. Most a belvárosba megyek, ugyan, ott nem szoktak kisebb fenevadak lenni, de annál nagyobbak igen, ezt főképp erőre értem, nem nagyságra, akik ismerik a belvárost, és merészkednek annyira emberek és vadászok közé egyaránt. Ma valami izgalmasat akartam, ami után kifáradok, és az öntudatlan lebegés jön majd, amikor végre tudok aludni, mert testem annyira elgyengül… Kezemben két kés, ahogy átvágok az utcán a sötétben, érzem, hogy van valami a közelemben, hiszen a blöki máris morajlik bennem, mindig ezt csinálja, ha egy természetfeletti jelenik meg a közelben, nem akarja, hogy bántsam őket, és próbálja jelezni, hogy forduljak vissza, ne tegyem. Késő bánat…
- De kis cuki – látom meg a vendigot az egyik sikátorban, ahogy egy embert lakmározik. Vér mindenhol, cafatos hús, elrágott csont, görnyedő, valaha női alak lehetett, mostanra már csak egy tetem. Grimaszolva nyögök egyet, mert egyszerűen undorító, ahogy lakmározik a halott testből a mocsokban. Rögtön rám pillant, ahogy hangomat meghallja, no igen, nekik jó az érzékelésük, tudják, hogy én nem leszek olyan finom falat. Látszik a villanás a szemében, tudja, hogy mi vagyok, máris hátrál, amire elmosolyodok. Pedig a blökitől nem kéne félnie, no de való igaz, a pokolkutya a természetfeletti világ egyik élmező tagja, még ha egy vadásszal küszködik is, jelen esetben velem. Rám vicsorog, nem tudja eldönteni, hogy mit tegyen, amit én csak kihasználnék, kezemben a kés lendül, hogy dobjam, mikor ütés ér. Meg sem hallottam, nem is láttam, de már a levegőben esek neki a falnak. Azonnal tudom, hogy mi az isten volt ez… utálom a vektorokat, na de ki a gazdája? Hol van a diclnius? Tagjaim tompán sajganak, az ütés erős volt, de tekintetemmel keresem a másik ellenfelemet azonnal.



× szavak száma: 558 × megjegyzés: szólj, ha gond van Very Happy × music: itt ×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :



Join date :
2017. Apr. 13.

Age :
28

Tartózkodási hely :
mindig úton

Foglalkozás :
bérgyilkos


Szomb. Aug. 19, 2017 5:36 pm
diclonius: mutáns, ki karjaival halálos ölelésbe von









Ava & Babydoll
"Csak az lép túl a sorsán, ki legvégig hisz magában."
K
i sem mozdultam a lakásból. A kanapén ücsörögtem és bambultam magam elé, mint egy odahelyezett tárgy. Lábaimat felhúzva mellkasomig, egyik tenyeremet enyhén talpam alá tuszkolva meredtem a tévé fekete képernyőjére és a benne visszanéző képmásomra. Az egészen apró szarvak a dús hajkoronába fúrták magukat, ott lapultak órák hosszat, mióta letelepedtem ide és meg sem moccantan. Már akkor itt voltam, amikor lakótársam elindult a panellakás óvó falai közül valami teendő elintézésére. Nem tudom, nem figyeltem arra, amit mondott. Még csak nem is pislogtam szavaira, annyira nem tartottam lényegesnek csacsogó, mozgó szája üzenetét. Fülem egy ismerős hang üti meg. Kattan a zár, kinyílik a bejárati ajtó: visszajött.
- Te… amióta elmentem – ekkor az órára pillant – három órája meg sem mozdultál?
A reakciómból, ami egyenlő volt a nullával és a semmivel, rájöhetett a válaszra. Beszél hozzám. Hallom a hangját, de egyetlen szava sem jut el fejemig. Érzékelem a szatyrok csörgését, a konyhából kiszűrődő zajokat és a hangját, de semmit sem fogok fel belőle. Mintha egy magnófelvételt hallgatnék és annak felgyorsított tartalmából próbálnék kiszűrni valami lényegeset. Baleset. Rendőrség. Csak ennyi marad meg végül, ennyit kap el figyelmem és már állok is fel. Egy kicsike táskát dobok át vállamon, fejemen, melynek hosszú pántja kényelmes mozgást biztosít. Farmerom egy edzőcipővel ér véget. Spagetti pántos felsőmre egy bőrdzsekit veszek fel. Zsebre vágom a telefont és a saját kulcsaimat, majd azzal a lendülettel, egyetlen szó nélkül távozok. Miután leszaladtam a lépcsőkön, hiszen időt nem veszíthetek a lusta csiga módjára közlekedő lift miatta, hosszúra nyújtott, sietős léptekkel vágtam neki az éjszakának. Faarccal, határozott cél felé igyekeztem. Nem foglalkoztam az emberekkel, a bulizni vágyó fiatalokkal, a sietős autósokkal. Mindennemű meggondolás nélkül keltem át az úttesten. Mintha nem hallanám a dudálást, a kiabálást, a sebesen közeledő járművet. Így is, több, mint fél méter kellett volna ahhoz, hogy elüssenek. Ennyivel korábban értem át, majd léptem be egy igen határozott és lendületes ajtó kivágással a szemközti rendőrkapitányság épületébe. Nem köszöntem, nem álltam meg. Már hónapok óta járok ide. Több, különböző okból fordulok meg itt, de ma este csak arra van szükségem, hogy kiderítsem az ellenséges fazonok neveit és arcát. Tennem kell valamit, bármit. Vadásznom rájuk, mint a nyomorult férgekre. Ez az, amire szükségem van, mert pontosan erre és csakis erre teremtettek.
A havernak számító, vagy már-már kollégának nevezhető nyomozó asztalához mentem a gyilkossági csoport emeletén. A késői órán már mindenki haza ment, így probléma vagy számonkérés nélkül nyithattam ki a fiókokat, kutathattam a dossziék között. Bepillantva a tárgyalóba alaposan áttanulmányoztam és az agyamba égettem a jelenlegi ügyet ábrázoló táblát. Fotografikus memóriám segítségével minden egyes apró részlete itt fog bujkálni az agyamban és az elmém tudását senki sem veheti el tőlem. Dolgom végezetten indultam el a város sötétebb utcái felé, de mielőtt kiléptem volna az ajtón, hirtelen megtorpantam. A piti bűnözők kiragasztott plakátjai keltettek fel figyelmem, melyet szemem sarkából érzékeltem. Mennyi név, mennyi söpredék és mocsok az utcán. Ezt is megjegyezve vágtam neki a ragadozók környékének, még pedig sikerrel.
A sikátorból egy wendigo hangjai szűrődnek kifelé. Ennél több nekem nem is kell ahhoz, hogy beforduljak a sötét, keskeny folyosóra. Megállok az árnyak között, amint tekintetem megakad egy ismeretlen nőn. Furcsa érzésem lesz vele kapcsolatban. A legapróbb milliméterig végigmérem öltözetét, mindazt, ami nála van. S ekkor a falatozó lény nem tetszését adja tudtunkra. Vektorai hirtelen előtörnek, komoly tekintettel vágom, repítem félre a fiatal nőt. Ekkor kilépek a fényre, majd a nekem ugrani készülő lényt hitelen megragadom fejénél fogva. A levegőben kapja el vektorom, mely abban a pillanatban teljesen összezúzza koponyáját. Mindennemű érzés nélkül, lenéző, mégis kegyelmet nem ismerő pillantással nézem a maradványokat, majd mozdulatlan testemen a fej enyhén a másik irányba vált. Íriszeim a nőre emelem, nem szólok hozzá, csak rábámulok.


zene ⋮ 606 ⋮ 00
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Apr. 14.

Tartózkodási hely :
× Hell and Earth ×

Foglalkozás :
× not want to know ×


Csüt. Szept. 07, 2017 7:55 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője






Ava & Echo
New acquaintance
Íriszeim kitágulnak, az információ özön, ami rám zúdul, máris dolgozom fel – hangok, mozgások, színek, illatok… inkább szagok. A wendigo, aminek örömmel nekimentem volna, mégis csak zsigereimben vadász vagyok, még ha egy kutya bújik meg valahol a bőröm alatt. Most viszont, a fal sarkában ülve figyelem a történéseket, mint valami kukkoló, alig mozdulok meg, csak a nőre szegezem a tekintetemet – finom arc, nőies alkat, fényes barna haj, meg kellett hagyni, szép lány volt, a dolgon csak az csúfított, hogy egy diclonius… Aki máris egy perc alatt szétcsapta a wendigo fejét. A maradék pedig a földre omlott. Fintorogva néztem a holttestre, vagyis inkább arra, ami megmaradt belőle… Ezt én akartam véghez vinni. Szívem dübörgött, és valahogy nagyon is vágytam arra, hogy én gyilkolhassam le a kis förmedvényt, azonban csak megmozgattam a vállaimat, és lassan talpra kecmeregtem, nehogy már az ismeretlen szörnyet ülve várjam meg. Vajon meg akar gyilkolni? A hűvös, nyugodt tekintetben viszont én nem láttam semmilyen ellenséges szándékot. Hmm… mi volt ez az előbb? Megmentett volna, vagy saját javát szolgálta? Bármelyik is, egyik sem volt ínyemre, főképp nem az első, mert igazság szerint nem én, mint Avery Sardothien számítok, hanem a pokolkutya… a Pokol szolgálója, aki védi a természetfelettieket, aki takarít utánuk… nagy erő, és minek? Bármikor is gondolkodok el az állaton, a mai napig nem értem meg, hogy miért nem nyomta el a lelkemet, ölt meg tényleg mentálisan. Sokkal jobban járt volna egy használható testtel, minthogy örök harcba bocsátkozzon… Szinte megborzongtam, de hogy én vagy a kutya, nem tudtam volna eldönteni. Gyűlöltem az egész életemet, amibe belekerültem, legfőképp, mikor az ilyen bestiákra néztem. Vadász vagyok, embernek születtem, ennek kéne, hogy a végzetem legyen, erre mit ad az ég? Minden, amit csinálok, paradoxon. Szabad és nem, lehet és nem. És valahol egyszer el fog az egész dőlni. Meg fogok szűnni létezni, és a szörnyek örülhetnek, hogy milyen erős védelmezőt tudhatnak maguknak… Addig viszont…
Az ismeretlen nőt figyeltem még mindig. Nem tettem meg feléje lépést, nem fogtam rá fegyvert sem, noha másodpercbe telt volna előkapni valamit, azonban mivel nem láthatóak a vektorai, nem szívesen kockáztattam volna meg ész nélkül, hogy rá rontok. Hánnyal rendelkezik és milyen gyors? ezt valahogy ki kellene tapasztalni, de nem úgy, hogy a saját bőrömön tapasztalom meg, mert különben a végén követhetem a wendigot is. Kínos halál… Ha már eddig életben tudtam maradni, tovább sem lesz olyan nehéz, magamnak meg nem kéne megnehezítenem. Figyelmesen vizsgáltam az idegent, hogy a mozdulatok, vagy kifejezések mit mesélnek róla, hegyeztem a fülemet, hogy mocorogna e bármelyik irányban is.
- Azt hiszem, egy köszönöm kijár, még ha nem is miattam tetted – jegyeztem meg. Nem volt a hangomban gúny, vagy szarkazmus jele. Szimplán tudni akartam, hogyan reagál egyáltalán. Bármilyen reakció, ami elmondja a céljait, már annak is örülhetek. Noha, még mindig talpon voltam, nem pedig egy sarokban a földön hevertem, éltem és a támadási szándékot egyelőre nem észleltem, persze, ez lehet hogy nem így van… Óvatos is voltam. Sosem szoktam senkiben sem megbízni, de úgy vagyok a dolgokkal, hogy egy harci helyzet közelebb viszi egymáshoz az illetőket, legyen az ember, vámpír, wendigo, anyám kínja, bármi…
Per pillanat úgy éreztem, csak mert nem ölt meg, én képes lennék mai napra bezárni a vadászatot. Futhat… Na jó, ez kissé morbidul hangzik most tőlem. De ha ő nem, kivételesen én sem szándékozom gyilkolni. Ragad elég vér a kezemhez és volt egy olyan tippem, hogy blökike sem hagyná szó nélkül a támadást. Az pedig, hogy ő vegye át az irányítást, végképp nem hiányzott, azt biztosan állíthatom! Vajon, érzi, hogy milyen „hibrid” vagyok?....



× szavak száma: 696 × megjegyzés: bocsánat, hogy ennyit késtem, sajnálom. Remélem megfelel, ha nem, csak egy pm-be kerül. Köszönöm
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Murderous hand - Ava & Echo
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Belváros-
Ugrás: