• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Avatarfoglaló


Szer. Nov. 07, 2018 2:37 pm
☇ Játszótársat keresek!


Szomb. Nov. 03, 2018 7:51 pm
☇ Daniel 'Danny' Nicholson


Szomb. Nov. 03, 2018 3:48 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Ely & Del






 :: Játékok




avatar



Hétf. Ápr. 17, 2017 9:46 pm
Vendég
Vendég




●●●● to my best friend ●●●●
Olyan semmilyen hangulatom van. Mostanában túlságosan gyakran. Megmozdulni nincs kedvem és, ha megyek is valahová, akkor tényleg úgy érzem magam, mintha kicseréltek volna és nem éreznék semmit. Agyatlan zombi lettem, aki nem teljesen életképtelen, mert ellátja a napi teendőit, de valahogy mégis mindenről lemarad. Az egyik beadandóm határidejét is szépen lekéstem, de szerencsére volt lehetőségem arra, hogy egy kis halasztást kérjek, mert a tanár nagyon kedvel engem. De, hát ez van, amikor mindenki számára kivirágozva viselkedsz közben legbelül pedig már félig halott vagy. Mi is segíthetne nekem abban, hogy egy kicsit feltöltődjek energiával? Hát ilyenkor van az, hogy áthívom Ely-t, mert valahogy vele minden másképp néz ki. Na, nem mintha annyira sok időt töltetnénk külön, de most már igazán jó lenne egy kellemes kis csajos este, valami bugyuta filmmel, amely közben átrághatjuk magunkat valami teljesen jelentéktelen dolgon. De akkor, ha elég mélyre ásunk még a végén az én kis nyomozói képességeimet is életre kelti, mert az utóbbi időben már a radarom sem a régi. Komolyan.. Lehet, hogy elemet kellene cserélni bennem. Mintha nem is önmagam lennék. Csak egy árnyék, ami soha nem érhet fel azzal, ami voltam.
Küldtem egy üzenetet Ely-nek, hogyha tud, akkor jöjjön át, bár már azon sem lepődnék meg, ha félig elkészült állapotban lenne egy bulira. Mindig is bulisabb volt, mint én. Bár ez nem választott igazán külön minket. Annál azért erősebb a barátságunk, minthogy én nem szeretek valamit, amit ő igen. Meg amúgy is.. Szívesen kísérem el őket a bulikba és ennek örömére néha azért még jól is érzem magam. Attól függ, hogy milyen a társaság. Míg ő a közepén van én a szélére sodródom és, ha találok egy hozzám hasonló kívülállót, akivel a magunk módján elszórakozhatunk, akkor már mindkettőnknek jó estéje volt.
A kis mackónadrágomban kuporgok az ágyamon, amikor hallom a bejárati ajtó nyitódását. - A szobámban. - Kiabálok le, mert neki pontosan olyan szabad bejárása van ide, mint nekem vagy Vinny-nek. Mondhatni családtag. A laptopomon igyekszem valami értelmes filmet keresni, de valahogy nincs kedvem egy újhoz, hogy felfogjam és teljesen neki szenteljem a figyelmem, a régiek közül pedig a felhozatal többségét már ezerszer láttam és elaludni sincs kedvem rajtuk. Így, mikor a szobám ajtaja kinyílik egyszerűen csak lecsukom a laptopot és törökülésbe küzdöm magam. - Szia.

sajnálom, hogy csak most.    ||  ©️
Vissza az elejére Go down


avatar



Szomb. Ápr. 22, 2017 9:48 pm
Vendég
Vendég




delely

best friend? nah. she's my sister

434

Maximális hangerőn megy a hifi lent, olyannyira hangosan, hogy az emeletre is könnyedén beszűrődnek a hanghullámok, így bosszankodhatnak a szomszédok. Nem érdekelnek. Golyóállónak érzem magam minden alkalommal velük szemben. Birdie-t sem zavarja, szereti az ízlésem, a szüleink pedig nincsenek itthon. Zenével hangulatosabb készülődni, még a pirosító és a highlighter is jobb kedvvel kerül az arcomra. Diszkrét mennyiségben, természetesen. Szeretem, ha látják rajtam, hogy dolgoztam az arcommal, mégis természetesnek tűnik. Csupán kiemelem az adottságaimat.
Közben folyamatosan üzeneteket váltok Vinny-vel, hogy akkor véletlen betévedek a bárba, ahol ő van. Meg, hogy mikor fogok teljesen véletlen beesni oda, nem tudva, hogy ő ott van. Úgy könnyebb együtt lenni ott gond nélkül, ha külön érkezünk. Senki sem tudja ránk aggatni azt, hogy találkozgatunk. Ez a titkolózás pedig csakis Del érdekében van. A barátságunk érdekében. Utálom, hogy nem mondhatok el neki mindent, de amit ő nem tud, az nem fáj neki. Ha van az a pár ember, akinek a lelkét meg akarom védeni, az ő neve a top 3 között van. Ha nem a legelső helyen.
A gondolatmenetem hatására valahogy, mintha titkos telepátiánk lenne, megjelenik a neve a képernyőmön. Menjek át. Egy perc gondolkozás nélkül írok Vinny-nek, hogy nem megyek, oldja meg nélkülem.
Még bemegyek Birdie szobájába, puszit nyomok a fejére, hogy vigyázzon magára, és, ha bármi baj van, hívjon. Lehet, hogy már nem öt éves, de ugyanúgy felelősnek érzem magam az épségéért, mint kiskorunkban. Vigyáznom kell rá, kötelességem.
Felkapom a táskám, amit megpakoltam fontosabb dolgokkal - pia, chips, csoki, váltóruha és pizsama, minden, ami kell hozzá -, majd indulok is. Gyalog kell mennem, de olyan szélsebesen szedem a lábaim, amennyire csak a kapacitásom engedi. Nem tudom, hogy gond van-e. Biztosan nincs! De ha mégis, minden perc számít.
Ezért tíz percen belül megérkezek, ami amúgy húsz perc lenne. Nem zavartatom magam, sosem kell, a bejárati ajtót sajátomként nyitom ki, majd lerúgom a cipőimet az előszobában, a dzsekim felakasztva. Akkor már hallom, hogy a szobája, így oda veszem az utam, már kevésbé sietősen, mert baja nem lehet.
Ide is úgy nyitok be, mintha az én szobám lenne, nem kopogok, nem kell. Én érezném magam kellemetlenül, ha kopognék.
- Szia! - mosolygok rá szélesen, majd becsukom magam után az ajtót. - Úgy látom nincs semmiféle vészhelyzet, nem lógsz a plafonról kötélen, nem vérzel sehol, ahol nem kellene, és még nem is sírsz - vázolom a helyzetet. Így, boldogan kapom elő a táskámból az üvegeket. - Így boldogan mutatom be neked a kedvenc fiúinkat. Jack, és Jim - emelgetem őket felváltva, széles vigyorral, majd lepuffanok mellé az ágyra. Kicsit félek ránézni, mert folyamatosan hazudok neki. De majd egyszer lesz bátorságom elmondani. Viszont, ez nem ma lesz. Ma nem tudom.

credit
Vissza az elejére Go down
 
Ely & Del
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékok-
Ugrás: