HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Dante xx Daria








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 








avatar

Join date :
2017. Apr. 13.

Tartózkodási hely :
✻ beacon hills

ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

Csüt. Ápr. 20, 2017 5:23 pm

dan & dari

Nem volt az a sunyiban kibontható fajta. Viszonylag nagy, cipelhető súlyú. De nem sunyiban kibontható.
Ash valószínűleg leolvasta az arcomra kiülő mély csalódottságot, ahogy megsemmisülve pislogtam a kezembe nyomott csomagra.
- Khm... - Úgy viselkedtem, mintha az év üzletét kötném a legnívósabb vállalkozók egyikével. Nézegettem, tapogattam a tetejét, a fülemhez emeltem, hogy megállapítsam, ketyeg-e benne valami robbanószer. Nem ketyegett. Ez mondjuk megnyugtatott valamennyire. - Hmm... - Ez lehetett körülbelül az ötödik alkalom, hogy megköszörültem a torkomat. Mégsem voltam már olyan, mint valami elsőrangú üzletember. Inkább csak mint valami kérődző állat.
- Igen? - Ash is eddig viselte el, hogy komoly vizsgálatok alá vetettem a csomagot, és most úgy nézett rám, mint aki várja a diagnózist.
- Ez így nem jó - feleltem végül, és diplomatikusan felpislogtam rá.
- Mi?
- Ez így nem jó - ismételtem meg magamat, mintha valóban nem hallotta volna az imént. - Dan megkérte, hogy mindenképpen vessek egy pillantást a doboz tartalmára, hogy tudja, hogy nem vered át. - Végül is, egy próbát megért.
A fiú fújt egyet, összeráncolta a homlokát, és mintha nevetni próbált volna, igencsak kevés sikerrel.
- Hogy ne verjem át? - Bólintottam. - Aha, nem hiszem. Csak vidd el. Helló - és hátat fordított, és már ott sem volt, és én meg hiába nyúltam utána kapálózó kézzel, hogy megállítsam, és könyörögjek, hogy mondja el melyik törvényt szegem éppen meg, már tovább is állt, hogy másokra is ráakasszon fél kiló drogot. Ott maradtam a folyosón, hátammal támasztva szekrényem hideg fémlapját, és megint a fülemhez emeltem a cuccot. Még mindig nem ketyegett.
Legyőzötten csoszogtam ki a parkolóba, és hálás voltam a sorsnak, amiért ma elhozhattam anyám kocsiját. Általában összeveszünk reggelente. Mert hogy én mindig azzal jövök, hogy neki mi szüksége lenne a kocsira, mikor úgyis otthon dolgozik a gépén, és igazán nincs hova mennie. Mire mindig megsértődik, hogy mi az, hogy nincs hova mennie, és mi az, hogy mi szüksége lenne, és egyáltalán miért loptam el az Adidasos pulcsiját. Mindig ezzel jön. Elmondja a tökéletes, megcáfolhatatlan érveimet kérdőjellel a végén és "mi az"-al az elején, aztán megvádol, hogy elloptam a pulcsiját. Amit tényleg el is loptam.
De így, hogy az enyém volt az autó, így nem jött el értem a suliba, és nem kellett azt a felesleges kört lefutnom, hogy elmagyarázom, miért battyogok boldogan a hónom alá csapva az ismeretlen tartalmú dobozzal, amit ismeretlen embertől ismeretlen embernek szállítok. És igazából ennek azért is örülhettem, mert jómagam sem tudtam rá a választ, és kínos lett volna bevallani, meg azért is, mert anyámnak három percbe telt volna meggyőzni róla, hogy teljesen helyesen teszem, ha feltépem a gondosan, tökéletesen leragasztott szikszalagot, és egyszerűen belekukkantok a csomagba. Ami ugyan sehogy sem lett volna helyes, de ő azt is képes lett volna belém magyarázni, hogy rendben van a gyilkolás és hullagyalázás.
Leparkoltam a ház előtt, kipattantam az első ülésről, és egyenesen a szembe szomszéd ajtajához vezettem lépteim. Az ajtó előtt megtorpantam, és úgy bámultam a csengőre, mintha fogalmam sem lenne, hogy mit kell vele tennem.
Izgultam. Az igazság az volt, hogy izgultam. Sejtelmem sem volt, hogy ez az izgalom honnan, miből, és miért telepedett rám, de mégis, most toporogtam, bénán ácsorogtam, nem tudtam, hogy melyik kezemben kellene fognom a csomagját, és hogy melyik kezemmel kéne csöngetnem. És hogy utána hova rakhatnám azt a kezemet. És hogy egyáltalán hogyan kéne köszönnöm neki?
Megigazítottam magamon anyám Adidas pulcsiját, szabad kezemmel végiggereblyéztem összekuszálódott hajtincseimen, és közelebb léptem az ajtóhoz.
Becsöngettem.
Egy darabig vártam. Talán nincs is itthon, villant át az agyamon. Hátrapislogtam, a saját házunkat vizslattam, és hogy innen belehet-e látni az ablakomon. És basszus... Baszdmeeeg... Mostantól elhúzom a függönyt, ha öltözködöm! Ezekben az amcsikban semmi szemérmesség nincsen? Minek egyáltalán fal, éljünk az utcán, járjunk meztelenül...
Meghallottam, hogy nyílik az ajtó, és gyorsan visszakaptam a fejemet.
- Szia - tört ki belőlem gyorsan, mielőtt még eszembe juthatott volna, hogy amúgy kicsit kínos egy ismeretlen srác ajtajában ácsorogni, és felé nyújtottam a dobozt. - Idefele jövet kibontottam, és elszívtam a felét, ha nem baj - legyintettem, és miután elvette tőlem, szokásomhoz hűen hátitáskám két pántjába kapaszkodtam.
 coded by elena
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése








avatar

Join date :
2017. Mar. 28.

Age :
19

Tartózkodási hely :
i'm standing alone in this world that keeps on changing.

Foglalkozás :
fighting against my demons.

hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt

Vas. Ápr. 23, 2017 6:45 pm


dari & dan
don't be a d^3s/dt^3

Éheztem.
Az elmúlt napokban nem ettem semmit, de nem a gyomrom hangos korgása miatt zavart ez a tény, hanem azért, mert nem mehettem emberek közé. Milliószor lejátszódott előttem a kép, mi történne, ha megérezném a vér és a hús szagát, de nem akartam, hogy bárkinek is bántódása essen. És nem akartam elveszíteni az emberi lelkem, ami a wendigóvá válásom ellenére még mindig bennem volt. Tudtam, hogyha elkezdek vadászni és szét kell tépnem valakit ahhoz, hogy elmúljon az éhség, megszűnök ember lenni.
Ezért is volt tökéletes B terv Ash. Ennyivel tartozott nekem, ha már miatta kerültem ebbe a helyzetbe, és szerencsére a szomszéd csaj is épp a legjobbkor talált meg.
Már csak azt kellett kitalálnom, hogy bírkózom meg a tudattal, hogy mit is kell megennem, aztán le kell erőszakolnom a torkomon.
De mindezek ellenére a legnehezebb feladat az lesz, hogy normális emberként kell viselkednem. Attól tartok nem fog menni, de az itthon töltött két hét már így is túl hosszú. Nem bújkálhatok örökké...
Épp az utolsó tisztára mosott poharat tettem vissza a helyére, mikor meghallottam a csengőt. Kissé zavartan pillantottam körbe a ház minden egyes pontján, mert attól féltem, elszalasztottam egy részletet, ami egyértelmű jelként utal arra, hogy bűnös vagyok. De bárhogy is néztem, minden átlagosan tökéletesnek tűnt. Mintha semmiféle gyilkosság sem történt volna itt két héttel ezelőtt. Az egyetlen buktató már csak az volt, mégis mit mondok, ha felmerül a kérdés, miért élek egyedül.
Ezt azonban már nem volt időm átgondolni, mert időközben az ajtóhoz értem, melynek a kilincsét csak remegő kézzel mertem lenyomni, hogy aztán szembe nézzek a lánnyal, miközben beengedtem a délutáni nap sugarait, amiket az elmúlt napokban az ablakomon keresztül sem bírtam elviselni.
Hirtelen szembesültem újra a kinti világgal. Láttam az embereket sétálni az utcán. Autókat elhaladni at úton. Hallottam a beszélgetések tompa zaját, hangos nevetéseket. És éreztem a vér szagát.
Szinte érthetetlenül érte csak el fülemet a lány köszönése, de ahogy felém nyújtotta a csomagot, azonnal visszatértem a valóságba, hiszen a doboz tartalmának szaga bodító, édes illatként csapta meg az orrom. Azonnal át is vettem.
- Szia - köszöntem végül én is, majd magamra erőltettem egy mosolyt, és csak reménykedtem, hogy természetesnek tűnik, és nem valami olyannak, amiből egyértelművé válik, mennyire kényelmetlenül érzem magam. - Ha nem tudnám, hogy viccelsz, ezt akkor sem venném be, Ms. Kell-az-ötös-mindenből. Gyere be - biccentettem végül befelé, majd félre álltam az ajtóból, hogy beengedhessem, aztán becsuktam utána az ajtót.
- Szívesen megkínálnálak valamivel, de szülő hiányában általában csak rendelek valamit, mert lusta vagyok, meg tipikus fiú is, szóval üres a hűtő. Esetleg üdítővel szolgálhatok. Meg kávéval - magyaráztam, miközben a nappaliig vezettem, majd a kanapé felé legyintettem jelezve, hogy üljön csak le. Én addig félre tettem a dobozt, a könyveim és a füzeteim pedig ledobtam a kis dohányzó asztalra.
Borzasztó nehéz volt elterelni a figyelmem az ebédemről, de még nem volt kritikus a helyzet és nem akartam neki esni a lánynak sem. Ettől függetlenül feszülten vártam a pillanatot, mikor félre vonulhatok öt percre, hogy enyhítsem az éhségem. Addig meg vissza a fizikához.
Lehuppantam az asztal másik oldalára és kinyitottam a füzeteim, meg két könyvet, amiknek mindegyike tele volt vékony post it-ekkel, hogy könnyedén megtaláljam, ami kell.
- Szóval... mivel szeretnél kezdeni? - Néztem fel rá kérdőn. - A hőtan még elég barátságosnak tűnik a többi mellett, viszont a magfizika és az elektrosztatika érdekesebb - ez után a kijelentés után aztán csak felsóhajtottam kicsit, elvégre kinek lenne "érdekes" a fizika? Én is szenvedtem vele még az elején, mire eljutottam arra a szintre, hogy legalább elviseljem, aztán egy-két témakört leszámítva megszeressem. Az is csak a tanáromon múlott, mert kurva nehéz és ez könnyen megöli a hangulatot meg a lelkesedést. - Egyébként nem egészen értettem, amit tegnap írtál. Mármint... a hőtan és a termodinamika lényegében egy és ugyanaz. Pontosabban a termodinamika a hőtan harmadik főtétele. Szóval a hőtanból minden kell, vagy csak az alap dolgok, plusz a termodinamika? - Kicsit ráncolni kezdtem a homlokom és csak reménykedtem, hogy nem vesztette el a fonalat már most, vagy legalább a témakörökkel tisztában van, mert ha nem, nehéz dolgom lesz...

©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése








avatar

Join date :
2017. Apr. 13.

Tartózkodási hely :
✻ beacon hills

ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

Szomb. Ápr. 29, 2017 10:08 pm

dan & dari

A feleslegesen rám törő izgalom azon nyomban alábbhagyott, hogy a fiú válaszolt, és elvette tőlem az ismeretlen tartalmú csomagocskát. Örültem, hogy nem kezelte kínosan a helyzetet, hogy olyan könnyedén beljebb invitált, és széles, megkönnyebbült mosolyra húztam ajkaimat, ahogy engedelmesen beljebb szökkentem.
- Nem kérek semmit, köszönöm... - feleltem szinte ösztönösen, ahogy kiskacsaként követtem őt a ház belsejébe, melyet kíváncsian térképeztem fel tekintetemmel. Ledobtam a kanapé oldalába a táskámat, én magam pedig fél perc gondolkozás után - mert még azon is komolyan eltűnődtem, hogy a kanapé melyik végébe rakjam le a seggemet - lecsücsültem. Danre pillantottam, és csak ekkor mértem fel igazán.
Barna haj, kisfiús arc. Határozottan hasonlított a profilképére, noha az ember sosem néz ki úgy igazán, mint a képeken. Önkéntelenül is elmosolyodtam magamban, mert a Stellával való tegnapesti skype-beszélgetés jutott eszembe.
- És amúgy miért, hol vannak a szüleid? - vontam fel kérdőn szemöldökeimet, és ismét körbepislogtam a nappaliban, mintha megakarnék bizonyosodni róla, hogy nem áll-e az egész família a kanapé előtt. Igazság szerint egyáltalán nem kerestem senkit sem a kanapé előtt. Csak el akartam kapni róla a tekintetemet a kérdés után, amire tudtam a választ, és amit azonnal meg is bántam, hogy feltettem. Valahogy bűnösnek éreztem magamat. Nem az volt a fő okom az ittlétre, hogy puhatolózzak, és kiderítsek dolgokat, elvégre tényleg hasznát tudtam venni jó pár fizikaórának. Valójában nem hazudtam neki. Mégis, eszembe jutott anya, meg az, hogy mennyire érdekli őt a sok rejtélyes eltűnés és gyilkosság, ami a városban történt, és hogy megkért, hogy néha kérdezzek rá a dolgokra másoknál. Ettől viszont paranoiás lettem. Kezdtem azt érezni, hogy minden, amit kérdezek, azt csak azért kérdezem, hogy anyámnak segítsek. Ott pislákolt bennem a remény, hogy a könyv megírása után esetleg fogjuk a sátorfánkat, és nemes egyszerűséggel hazamegyünk. Önző módon a világ összes emberének titkát feltártam volna anyám előtt, ha ez azt jelenti, hogy hazamehetek. De hiába voltam önző, ettől még rosszul éreztem magamat miatta. Ártatlanul visszapislogtam rá, és vártam, hogy mit mond az anyja eltűnéséről. Közben pedig óhatatlanul emlékeztettem magamat, hogy elsősorban tényleg csak a fizikát akarom tőle. Nem a titkait.
Mintha hallotta volna a gondolataimat, úgy tért rögtön a lényegre, és csapta ki az asztalra a két legijesztőbb fizikakönyvet, amiért életemben láttam.
- Őszintén? Semelyikkel - pislogtam rá szomorkásan, az asztalra könyököltem, és államat megtámasztottam a kezeimen. - Öö... akkor legyen a hőtan. Igazából teljesen mindegy, nekem mindegyik ugyanolyan barátságtalan és érdektelen. Megtanulnom kell, szerencsére, és nem megszeretnem - feleltem, és elvigyorodtam, mint a kiscserkész, aki már alig várja a következő feladatot, melyet teljesítenie kell. Aztán elkezdett a hőtanról, meg a termodinamikáról beszélni, én pedig mosolyommal még mindig az arcomra fagyva hallgattam a prédikálást, noha nem túlzottan értettem. Angolul még tudtam - még ha nem is tökéletesen, és amúgy meg furcsa francia akcentussal - de mindjárt gondoltam, hogy a fizika magas lesz nekem. - Hát... A hőtanból... - dünnyögtem, rágcsáltam magamban a hirtelen rám zúdított információköteget, aztán határozottan bólintottam. - A hőtanból csak az alapok, a termodinamika része pedig részletesen - bár fogalmam sem volt, hogy tényleg így van-e a dolog, nem akartam túlságosan sutának tűnni, és legalább mostantól volt miért imádkoznom.
- Jaj várj, van füzetem - hajoltam el a táskámig, előkotortam belőle a vékony füzetet, és levágtam magam elé az asztalra. Kinyitottam az első oldalon, és szemben találtam magamat a firkákkal, rajzokkal, dalszövegekkel, a "vesszen a fizika" és az "inkább edd meg az almát Newton" című verseimmel, illetve a - mások által rajzolt - péniszekkel. Lapoztam körülbelül ötöt, mire elérkezett az első tiszta oldal, a kezembe vettem egy tollat, aztán úgy pislogtam fel rá, mintha alig várnám az isteni igét. - Szóval akkor... igen? - Őszintén? Életemben nem tanultam egyetlen szó fizikát sem. A régi tanáromat nem érdekelte, ha puskázunk, és mindig lemásoltam a mellettem ülőről a helyes válaszokat. Szóval azt sem igazán tudtam, hogy ezt a tantárgyat egyáltalán hogyan tanítják. Néztem, mint hal a szatyorban, és próbáltam a legbájosabb képet vágni hozzá.
 coded by elena
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése








avatar

Join date :
2017. Mar. 28.

Age :
19

Tartózkodási hely :
i'm standing alone in this world that keeps on changing.

Foglalkozás :
fighting against my demons.

hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt

Vas. Máj. 14, 2017 8:55 am


dari & dan
don't be a d^3s/dt^3

Gondolhattam volna, hogy egy ilyen kijelentés után megragadja majd a lényeget, és kapásból feltesz egy olyan kérdést, amit nem kéne. E helyett viszont naivan elhittem, hogy az első találkozónk miatt kissé zavarba lesz, és az idő nagy részében csak kínosan mosolyog, miközben bólogat, vagy benyög valami ostobaságot lányos zavarában, ahogy mindenki más általában, mikor feszült egy ilyen helyzetben. Nos, úgy tűnt, ő más. Elég lazán vette a dolgokat és szinte úgy érzem, mintha már minimum egy éve ismernénk egymást - bár ez már a messenger alapján is így volt. Micsoda pech...
- Ez bonyolult. Még a fizikánál is bonyolultabb. Nem értenéd - válaszoltam végül egyszerűen a könyveim rendezgetése közben, és egy fél pillanatra sem néztem fel rá, ezzel is csak megerősítve azt, hogy nem rólam, a szüleimről, vagy a magánéletemről akarok társalogni, hanem hogy kőkemény tanulás elé nézünk.
A választott téma alapján vettem magam elé néhány jegyzetet, majd halkan felnevettem csak. - Ki tudja, a végére lehet, megkedveled - néztem fel rá a papírlapokról közben, bár nem fűztem túl sok reményt az állításomhoz. - Szóval hőtan... - kezdtem bele egyelőre mindenféle segítség nélkül. - Ez a fizika energiaátalakulásokkal foglalkozó tudományterülete. Egy magára hagyott termodinamikai rendszerben az intenzív állapotjelzők eloszlása homogénné válik, vagyis a rendszer egyensúlyi állapotba kerül - ezzel az egyensúlyi állapottal a termosztatika foglalkozik -, minden pontjában ugyanakkora nyomás és hőmérséklet lesz. Termodinamikai elveken - is - alapszik, például időjárás-előrejelzés, robbanómotorok, repülőgép-hajtóművek, hűtőszekrény, kuktafazék, kémény... - kezdtem sorolni az ujjaimon számolva.
Kis szünetet tartottam, ameddig elkezdte fellapozni a füzetét, megvártam, amíg megkapom a "jelet", majd folytattam tovább.
- Kezdjük az elején. A testek termikus kölcsönhatása során a melegebb test lehűl, a hidegebb pedig felmelegszik: azt mondjuk, hogy az egyik test belső energiája csökken, a másiké pedig növekszik. Tehát T ≠ 0 hőmérsékleten minden test rendelkezik belső energiával. Ez a hőtan első főtétele - mutattam fel neki egyik ujjamat, ameddig tartottam egy kis szünetet, hogy megvárjam, ameddig leírja, amit akar. - A testek belső energiája a testeket alkotó atomi részecskék hőmozgásából és a részecskék közötti molekuláris kölcsönhatásból származik. A testek belső energiáját termikus úton, azaz hőcserével vagy mechanikai munkavégzéssel változtathatjuk meg. Így felírhatjuk az energiamegmaradást kifejező mérlegegyenletet: ΔEb=Q+W, mely szerint a testek belső energiájának megváltozása egyenlő a testtel közölt hőmennyiség és a testen végzett mechanikai munka előjeles összegével - fejeztem be egy széles mosollyal az arcomon, mintha arról beszélnék, milyen jó filmet láttam tegnap a tv-ben, amit amúgy nem is nézek. A mosoly viszont azonnal eltűnt az arcomról, mikor válaszként csak egy üres tekintetet kaptam, amiből szinte sugárzott a segélykiáltás, és szinte láttam a kérdőjeleket megjelenni a feje felett.
Halkan sóhajtottam. - Sikerült legalább valamit felfogni abból, amit mondtam, vagy már most elvesztél és reménytelen az egész? - Kissé felvontam a szemöldököm azért reménykedve, mire korogni kezdett a hasam, és azonnal oda kaptam az egyik kezem, de továbbra is figyelmen kívül hagytam az éhségem, mintha semmi sem történt volna. - Na, jó. Elmagyarázom a számolást, aztán megpróbálkozol egyel - magam felé fordítottam a füzetét és elkezdtem írni, hogy mi micsoda, meg hogy mit, hogyan kell számolni, közben persze végig magyaráztam is neki.
Mire a végére értem, egy pillanatra elfogott a rosszul lét és olyan erősen szorítottam a ceruzáját, hogy majdnem sikerült összetörnöm is.
- Ne haragudj, megbocsátasz pár percre? Muszáj ennem valamit - terült el egy kínos, erőltetett mosoly az arcomon, de mielőtt kimentem volna a csomaggal együtt, felírtam négy egyszerű számolást az előzőekkel kapcsolatban, a könyvemet pedig oda toltam elé segítségképp. - Addig ezzel foglald le magad, és közben próbáld értelmezni a fogalmat, amit elmondtam. Benne van a könyvben is csak ott kissé bonyolultabban van levezetve - magyaráztam, miközben felálltam, aztán pillanatokon belül már el is tűntem a konyhában, de akkorra már annyira mélyponton voltam, hogy kellett pár perc, ameddig sikerült összeszednem magam, hogy ne hagyjam eluralkodni a wendigo énemet.
Ujjaimat görcsösen tapasztottam a konyhapult felületére, miközben lehajtottam a fejem és összepréselt ajkakkal igyekeztem uralkodni magamon. Nem akartam elhinni, hogy ennek pont most kell történnie. Két mozdulat választott el attól, hogy végre egyek, de így nem fog összejönni.
Jól emlékszem, hogy egy pillanatra Daria előtt is fehérre váltottak a szemeim?
Vajon látta?


©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Dante xx Daria
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Ayanokoji Takashi / Dante
» Allen Dante
» Dante-Zevadar bányája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Lakónegyed-
Ugrás: