HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozShare | 
 
 Melanie & Tamera - It's not what it looks like...








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 








avatar

Join date :
2016. Dec. 24.

Age :
19

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Diák, naplopó, tolvaj, önjelölt igazságosztó... Soroljam még?

kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet

Csüt. Ápr. 20, 2017 6:41 pm



Melanie & Tamera
It’s not what it looks like...

N
em igazán számítottam rá, hogy Beacon Hillsben is kénytelen leszek majd a "sajátos pénzszerzési módszeremhez" folyamodni. Voltaképpen azt se gondoltam volna soha, hogy mindezt jókedvvel teszem meg. Most azonban az izgalomtól olyan hevesen ver a szívem, hogy lassan azon kezdhetek aggodalmaskodni, hogy esetleg szívrohamot kapok. Arra mondjuk kicsi az esély, természetfeletti mivoltomból adódóan.
A reggel folyamán szerencsésen feltűnt, hogy nem enyhén le vagyok égve. Mivel mögöttem nincs se anyuci, se apuci, vagy valamiféle szerető rokon, aki támogathatna, sajnos muszáj magamnak megkeresnem a fennmaradáshoz szükséges lóvét. Jó, azért túlzás, hogy éppen csak annyit akarok összeszedni, amennyi elegendő a túléléshez...
Mások szemében úgy tűnhet, jócskán tele vagyok vagyonnal - elég csak a kocsimra nézni -, valójában messze nem ez az igazság. Ha úgy vesszük, szegény vagyok, mint a templom egere, mivel minden, amim van, voltaképpen illegális. Szerencsére túl jó vagyok ahhoz, hogy lebukjak, de azért a lelkiismeretem mégiscsak furdal.
Utoljára az érkezésem előtt csórtam, méghozzá egy gyönyörű, fekete Mercedes GLE Coupe-t. Az eredeti tulajdonosa egy kőgazdag pasas volt, akinek egy ilyen kocsit megvenni olyan könnyű, mint másoknak egy kiló kenyeret. Éppen ezért nem is adott ki körözést a járgányra, gondolom úgy volt vele, hogy már amúgy is ideje lett volna lecserélnie.
Mára is egy hozzá hasonló fószert szemeltem ki magamnak. Körülbelül délelőtt tizenegy óta figyelgetem, így sikerült megállapítanom, hogy nem áll szarul pénzügyileg - sőt, túl jó dolga van. Körülbelül negyven éves, és átutazóban van, legalább is a kávézóban ezt mondta valamelyik pultos csajnak. Üzleti úton van az Államokban, de közben egy kicsit körbenéz a nevezetesebb tájakon. Ha jól tudom, Angliából jött, de ez a részlet nem maradt meg bennem teljesen. Nem is igazán számít. Amennyit tudok, az épp elég.

A Devil Pub töltve van emberekkel és természetfelettiekkel, a zene szinte üvöltve hasít végig az épület belsején. A bárpultnál pedig ott van Ő, a férfi, aki ma este jelentős veszteségben fog részesülni. Vele szemben egy fiatal lány üldögél, kezében egy pohár whiskey-vel. Csinos, a szemnek igencsak vonzó ruhában rebegteti pilláit, már-már az ujjai köré csavarja partnerét.
Nem értem, miért beszélek magamról harmadik személyben. Nem számít... Hiszen minden igaz, amit az előbb mondtam. Direkt kicsíptem magam, mielőtt idejöttem, hogy biztos dolgom legyen.
Egyelőre nagyon jól haladok. Ez a fickó nyitott könyv, roppant egyszerű személyiségű. A hatalmas egóján kívül semmi említésre méltót nem találtam eddig a jellemében, így ehhez igazodva fűzögetem továbbra is. Azt hiszi, egy húsz éves gazdag fruska vagyok, aki apucitól örökölte minden vagyonát. Jó is lenne...
- Mesélhetne még Angliáról... - szólalok meg bársonyos hangon.
Szépen lassan közelebb hajolok hozzá, közben jobbommal óvatosan az öltönye alá vándorlok. Nem nehéz megállapítani, hogy kiváló minőségű, méregdrága darabról van szó.
Szinte azonnal meg is találom a belső zsebeket. A férfiak többsége imádja ezekbe rejteni a fontosabb cuccait - pénztárca, slusszkulcs, bankkártya...stb. A legutóbbinak is így nyúltam le a kocsiját, a mostanival se lesz másképp. Ezúttal viszont inkább a tárcája az, ami igazán érdekel. Az ő fajtája mindig rengeteg lóvét tart magánál, a felét minimum kápéban.
Úgy látom, fel se tűnik neki, hol jár a kezem. A fenébe, már túl könnyű dolgom van! Ebben hol a szórakozás?


More Than You ⋮ 512 ⋮ Remélem megfelel :3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése








avatar

Join date :
2015. Jul. 25.

Age :
18

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Pincérnő

ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

Szer. Máj. 10, 2017 10:22 pm





Tamera & Melanie
Bár a nyakamon az érettségi és még az edzéseket sem hanyagolhatom el teljesen, ha be akarok kerülni arra az egyetemre, méghozzá ösztöndíjjal, ahová szeretnék, néha nekem is szükségem van egy kis lazításra. Tényleg csak egy kicsire, ma sem tervezek nagy dolgokat. A barátnőimet sem akarom mindig lepattintani, ezért is megyek bele végül egy kis győzködés után, hogy a Devil Pub-ba menjünk ma este. Végül is péntek van, Anya pedig ügyeletes, így megint csak egyedül lennék otthon. Szegény nagyon sokat dolgozik, igazán ráférne már egy kis pihenés. De talán rám is.
Minden gond nélkül jutunk át a biztonsági őrön is, ahogy szoktunk. Nem vagyok különösebben lázadó alkat, nem is vagyok rá túlzottan büszke, de nekem is van kamu személyim. Rá vagyunk kényszerülve a barátnőimmel, végtére is itt az Egyesült Államokban huszonegy év a nagykorúság korhatára, addig meg persze nem várhatunk az ilyesmivel. Meg úgy egyáltalán, jó buli olykor ez az egész.
Ma azonban tényleg igyekszem visszafogni magam. Bár heccelnek a többiek, hogy még nem is koccintottunk a szülinapomra, ami néhány hete volt, udvariasan leszerelem őket. A Devil Pub egyébként is drága hely, nem költhetem ilyesmire a pénzemet. Inkább anyának segítek, amennyire tudok, még ha ő nem is hajlandó elfogadni tőlem a teljes keresetemet, amit a kávézói felszolgálásért kapok. Mindig azt mondogatja, azt én kerestem meg, költsem inkább magamra. Pedig én tényleg szívesen adnám.
A lányokat sem akartam azonban már megint visszautasítani, ezért is ülök itt velük. Töményet nem iszom, ahhoz szigorúan tartom magam, csak egy whisky-kólát kortyolgatok. Az ünneplés várhat az érettségiig. És én így is jól érzem magam. Valóban jól esik egy kicsit kikapcsolódni.
Mivel hárman vagyunk, mikor a két barátnőm mosdóba akar menni, felajánlom, hogy ott maradok az asztalunknál, vigyázni az italokra. Bár elég elit helynek számít ez a pub, az ördög nem alszik, jobb, ha résen vagyunk. Különben is, csak néhány perc. Vagy kicsit több, attól függ, mekkora a sor a női vécében.
Egykedvűen, szórakozottan nézem a körülöttem lévő embereket, ahogy egyedül maradok. Pont velem szemben, a bárpultnál  egy párocska ül, egy láthatóan tehetős, öltözetéből ítélve valami üzletemberféle és egy igencsak csinos fiatal lány. Bár neki inkább csak a hátát látom, ő is a felsőbb társadalmi réteghez tartozhat valószínűleg. Vagy legalábbis oda szeretne. Úgy tűnik, igencsak törekszik beférkőzni a férfi kegyeibe, aki láthatóan élvezi is ezt. A gesztusaik is intimitást sugároznak, ahogy az érintés is, ahogy a nő a férfi mellkasára teszi a kezét... és kiveszi az öltönyzsebéből a tárcáját. Mi a fene? Jól láttam? A fejembe szállt volna az alkohol? De hát nem is ittam olyan sokat! Értetlenül pislogok. Az a lány lényegében kizsebelte a férfit és úgy tűnik, az észre sem vette.

Hirtelen fogalmam sincs, mit tegyek. Körbenézek, de mindenki ugyanúgy el van foglalva magával, ahogy eddig. Senki sem látta az esetet, csak én. A férfi és a nő is tehetősnek tűnik, talán jobb lenne, ha nem avatkoznék bele. Különben is, a tárca már a lány táskája mélyén pihen, ha jól láttam a mozdulatot. Ha odamennék és meggyanúsítanám, még ha tagadná is, enyhe erőszakkal be tudnám bizonyítani, hogy nekem van igazam és ő egy tolvaj... Nem visz rá a lélek, hogy úgy tegyek, mintha nem láttam volna semmit. Az édesanyám rendőr, az apám pedig katona volt. Mindketten az ország rendjéért, az igazságért harcolnak, harcoltak valamilyen szinten. Talán ezért is szorult belém is ennyi igazságérzet. De a nagyjeleneteket sem szeretem.
Egyelőre csak ülök hát ott tovább,  barátnőim is hamarosan visszaérkeznek. De már nem tudok olyan felhőtlenül csacsogni velük, ahogy eddig. Fél szememet a párocskán tartom, egészen addig várva, míg a nő fel nem áll, hogy a mosdó felé menjen. Ebben reménykedtem, hogy előbb-utóbb ki kell mennie oda. Ekkor felállok az asztaltól én is és még mielőtt valamelyik barátnőm is velem tarthatna, követem.
A lány arcvonásait nem láthattam korábban, hiszen háttal volt nekem, de nem is érdekes. Végig követem a folyosón. A körülmények épp ideálisak, senki sincs rajtunk kívül a mosdóban, mikor belépünk. Nem is várok semmire, mielőtt bármerre megindulhatna, alighogy becsukódik az ajtó, a háta mögött állva egyből a tárgyra térve szólítom meg.
- Láttam, hogy elloptad annak a férfinak a tárcáját. Hajlandó vagy beismerni, vagy hívjam most rögtön a rendőrséget? - a hangom nem támadó, de határozott, hogy érezze, nem viccelek. Mert én tényleg el vagyok szánva arra, amit mondtam. Az ajtót elállom előle, nem menekülhet, úgy hiszem. Nem tudom, ki ő, de amit láttam, láttam és nem nézhetek tétlenül egy bűncselekményt, bármi történjék is.

Bocsi a késésért! █ Womanizer █ 729 █ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése








avatar

Join date :
2016. Dec. 24.

Age :
19

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Diák, naplopó, tolvaj, önjelölt igazságosztó... Soroljam még?

kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet

Kedd. Máj. 16, 2017 6:10 pm



Melanie & Tamera
It’s not what it looks like...

A
z emberek olyan ostobák. Kérkednek a vagyonukkal, mutogatják, hogy ők milyen gazdagok, közben le sem esik nekik, hogy ezzel tulajdonképpen odavetették magukat az oroszlánok közé. Jobban mondva rókák, ha hűek akarunk maradni a mostani esethez is, ahol én vagyok a ragadozó.
De ha jobban belegondolok, azért szívesen kipróbálnám egyszer én is, milyen lehet a prédának lenni. Ezalatt természetesen nem azt értem, hogy szeretném, ha kirabolnának... Csupán jó lehet tudatlanul szemlélni a nagyvilágot, miközben azt hiszem, minden a legnagyobb rendben van körülöttem. Vajon milyen lehet az érettségi miatt izgulni? Vagy mondjuk készülgetni a vizsgákra? Hiába járok én magam is gimibe, nekem valahogy sokkal nagyobb gondom is akad annál, hogy majd melyik egyetemre jelentkezzek, ha végeztem itt. Ráadásul rengeteg évem kimaradt, így valószínű, hogy majd egy évvel tovább kell maradnom, hogy behozzam a hiányzó tananyagot. Nem mintha annyira izgatna, mindez csupán formalitás. Még az is lehet, hogy az érettségi előtt le fogok lépni. Bármi megtörténhet. Főleg, ha rólam van szó.
Eddig minden sínen van. A partneremet sikerült teljesen az ujjaim köré csavarnom, sejtése sincs, mit is akarok valójában. Még akkor sem esik le neki semmi, amikor szépen elcsenem a pénztárcáját. Nem tervezem megtartani, elég pasis darab. Fekete, bőrből készült, ezüst csattal az elején. Rá van gravírozva egy monogram, gondolom a gazdájáé. Méregdrága darab, az biztos! De nekem bőven elég, ami benne van, talán még sok is lesz. Minden esetre nem fogok egy darabig éhezni, az tuti.
Sokszor gondolkodtam már azon, hogy talán ideje lenne egy rendes meló után nézni, de sajnos fennáll az az aprócska probléma, hogy nem értek semmihez se. A lopáson kívül semmi sincs, ami miatt hasznomat venné bárki is, így sok esélyt nem látok arra, hogy felvegyenek valahova dolgozni. Még talán egy bárba elmehetnék csaposnak, vagy sztriptízelni, de ezek közül egyik se vonz igazán. Mindkettő járhat balhékkal, megalázhatnak, és nekem még akkor is mosolyognom kellene... Ahelyett, hogy szimplán orrba vágnám a pofátlankodókat.
Miután sikerül lenyúlnom a tárcát, becsúsztatom a bőrtáskámba, ami szintén nem az enyém eredetileg. Még néhány éve csórtam, de azóta se jött érte senki, hogy visszavegye. Egy gyönyörű, igencsak ritka kiegészítő, amiből a világon csak ötezret gyártottak. És az egyik itt ékeskedik a kezeim között...
Még egy darabig folytatom a flörtölgetést a velem szemben ülő gyanútlan férfival, aki már kezd kissé rámenős lenni. Egyre csak közelebb hajol, s olyan dolgokról hadovál, amiket ha meghallana az anyja, menten szívinfarktust kapna. De én csak játszom tovább a szerepemet, hisz tudom, a színjátéknak hamarosan vége. Nemsoká beadom, hogy nagyon elfáradtam, szúr az oldalam, és még mennem is kell, mert a gépem tizenkét óra múlva indul Floridába. Aztán pedig boldogan kocsikázhatok haza, jó pár ezerrel a zsebemben. Viszont előbb még vissza kell csempésznem a pénztárcát a helyére, hogy ne bukjak le.
- Bocsáss meg egy pillanatra... - mosolygok a férfira, s felállva a pulttól, elindulok a mosdó felé. Ő pedig természetesen éhes tekintettel, az alkoholtól kissé elhomályosult arckifejezéssel pillant utánam, ahogy kacéran visszapillantok rá félúton. Ő pedig csak int egyet jelezve, hogy vár vissza.
Túl jól ismerem már az embereket. Mindig hamar kiderítem, mire vágynak, milyen a jellemük, kik ők valójában. Ők pedig ezer örömmel nyílnak meg nekem, mintha valami régi barátjuk lennék. Gondolom a sötétbarna szemeim teszik. Úgy hallottam, a barnaszeműekben jobban megbíznak mások, és melegséget látnak bennük. Talán van benne valami, hiszen eddig ezen a téren még nem vallottam kudarcot. Elég egy szempilla rebegtetés, és máris a tenyeremben van mindenki.
Mikor már elvegyülök a többi vendég között, hamar belenyúlok a táskámba, s azon belül is a lopott tárcába, hogy kivehessem belőle a kézpénzt. A kártyákat inkább meghagyom, mert azokat könnyen le lehet nyomozni, és akkor szinte azonnal le is buknék.
Mély levegőt véve érek be a női mosdóba, s megkönnyebbülten állapítom meg, hogy senki más nincs itt rajtam kívül. A lóvét beteszem az egyik kisebb belső zsebbe, és be is cipzárazom azt. Ekkor azonban egy lány hangja üti fülemet, akit eddig észre se vettem. A fenébe is, meglátott!
Szívem kihagy egy ütemet, de minden érzelem nélkül fordulok az idegen felé. Kívülről nem is látszik, mennyire nagy bajban érzem magam most.
- Nem tudom, miről beszélsz. - jelentem ki határozottan, kisebb mosollyal a szám szélén - De hívd csak őket nyugodtan. Bizonyíték nélkül viszont mit sem ér az egész, nemde?
Ha továbbra is ragaszkodni fog hozzá, hogy tényleg látott engem lopni, kénytelen leszek máshogy megúszni a balhét. Annak viszont ez a lány egyáltalán nem fog örülni... Kellett neki belekeverednie.


More Than You ⋮ 729 ⋮ Remélem tetszik!
:3:


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése








avatar

Join date :
2015. Jul. 25.

Age :
18

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Pincérnő

ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

Pént. Jún. 02, 2017 11:32 pm





Tamera & Melanie
Bár a barátnőimmel tartottam volna, mikor kimentek a mosdóba! Ez persze önző gondolat, hiszen az a lány így is, úgyis meglopta volna azt a férfit, csak homokba dughatnám a fejemet. Ami nem helyes. Az emberek, így olykor én is, hajlamosak a kisebb ellenállás felé elmozdulni. És ez sokszor nem az az út, amin járni kellene. Én nem engedhetem meg magamnak, hogy ilyen legyek. Ezért sem bírok már a továbbiakban olyan önfeledten szórakozni a barátnőimmel, mint eddig. Ez nem maradhat így. Hisz itt egy bűncselekmény történt! Hogy nem veszi észre az a fickó, hogy meglopták? Persze a válasz rögtön ott is van előttem, az a lány gyönyörű (még ha az arcát nem is láthatom, de a haja, az alakja mindenképpen az), és láthatóan tesz is róla, hogy a férfi rajta kívül másra még csak gondolni se tudjon. Én azonban nagyon is és mikor a lány végre feláll és a mosdó felé veszi az irányt feltűnésmentesen, de egyből követem.
Szerencsém van, az említett helyiségben nincs senki, csak ő és én. Ahogy nyitom az ajtót, még láthatom, ahogy elsüllyeszt valamit a táskájában. Gyorsan körbepillantok, de a tárcát úgy látom, még szerencsére nem volt ideje eldobni. Mert nyilván meg akar szabadulni a bűnjelektől. Egy rendőr anya mellett ennyire már tudok bűnözőfejjel gondolkodni. Nem is húzom az időt, egyből megszólítom. Természetesen csípőből tagad, ahogy vártam. Aztán meg keménykedik, hogy hívhatom a rendőröket nyugodtan, hisz nincs ellene bizonyíték. Na persze.

- Rendben, akkor hívom őket. De addig itt kell maradnod velem, míg ideérnek. Ha tényleg félreértettem a dolgot, úgyis hamar tisztázódik az eset és a bocsánatkérésemre is számíthatsz - abszolút magabiztossággal jelentem ki mindezt, hiszen biztos vagyok benne, hogy a tárca még nála van és nem is lesz lehetősége megszabadulni tőle, ha végig vele maradok. Közben már nyúlok is a telefonomért, ekkor azonban megállok egy pillanatra a mozdulat közben. A most már felém fordult lány arca valahogy nagyon is ismerős. Valahogy mégis idegen. Aztán beugrik, hol láttam. A suliban! Csak a ruha, a smink és a hajviselet tévesztett meg.
- Te nem... az új lány vagy a Beacon Hills Gimiből? - a neve hirtelen nem ugrik be, de tudom, csak idő kérdése. Ki gondolta volna erről a lányról! De hát miért? Ez összezavar. Persze ettől még nem úszhatja meg. Konokul emelem hát fel a telefonomat, hogy hívjam a rendőrséget, de fél szemem végig rajta van. Fel vagyok rá készülve, hogy nem fogja hagyni magát olyan egyszerűen, hiszen bűnös. Nagyon résen kell tehát lennem.

Bocsi a késésért! █ Womanizer █ 407 █ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése








avatar

Join date :
2016. Dec. 24.

Age :
19

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Diák, naplopó, tolvaj, önjelölt igazságosztó... Soroljam még?

kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet

Szer. Jún. 14, 2017 1:51 pm



Melanie & Tamera


A róka becserkészte áldozatát. Egy termetesebb nyulat, dús bundával - igazi ínyenc falat, tele zsírral és hússal. Tökéletes áldozat, amelyen a ragadozó néhány napig kényelmesen eléldegél. Ha volnának kölykei, azokat is bőségesen elláthatná belőle, s az egész család tökéletesen jóllakhatna egyetlen kövér rágcsálóból. Így azonban egymagának kell félretennie az egészet, ez van.
A róka, miután fogai közé emelte az immáron holtan fekvő falatot, elindul, hogy búvóhelyet keressen magának. Egy kisebb odút, ahol elrejtheti a zsákmányt anélkül, hogy megzavarná őt bárki is. És amúgy is, ki kezdene ki ezzel a vörös bundás jószággal?
Egy másik vad azonban követi a rókát. Egy vadászkutya, egy igazi kopó, amely kiváló szaglásával könnyedén elkapja a szerencsétlen ragadozót. S miután rálelt, szinte azonnal hívná a gazdáit, hogy golyót repíthessenek ebbe az apró teremtésbe. Miért ne tennék, hiszen nincs senkije, aki megvédhetné. Senki, aki miatt szabadon ereszthetnék, így nem is kár érte.
Pontosan ebben a helyzetben találom magam, amikor hátam mögül megszólal egy lány. Teljesen váratlanul ér, hogy rajtakapott a lopáson. Általában senki nem veszi észre, ha elcsenek valamit. Vagy ha mégis, nem törődnek vele. Ugyan miért kellene foglalkozniuk ilyesmivel? Ez a csajszi azonban nem hagyja annyiban a dolgot, sőt... Fenyegetőzik? Ó, te jó ég.
- Ahogy gondolod. Addig én is felhívom a szüleimet. Hiszen tudniuk kell, hogy kések... - előveszem a telefonomat, és a fülemhez emelem - Ó, várjunk csak. - leeresztem a kezem - Nincsenek is szüleim.
Muszáj nevetnem ezen. Hát nem vicces? Lesül erről a lányról, hogy fogalma sincs, ki vagyok. Pedig már láttam őt a suliban, talán még váltottunk is néhány szót. Nem mintha annyira érdekelne. Nincs mit veszítenem, így akár azonnal le is csukhatnak, ha akarnak. Úgyis kiszabadulnék, és amúgy se vagyok az az elveszett fajta. Feltalálnám magam, még mielőtt a rács mögé kerülnék.
- Nahát, de jó szemed van! - félredöntöm a fejemet - Sokáig tartott... - az utóbbit épp csak magamnak jegyzem meg.
Mély levegőt veszek. Ideje elkezdenem gondolkodni rajta, hogyan is úszhatnám meg ezt az egészet. Már volt rá példa, hogy majdnem elkaptak, de az még a kezdetek kezdetén volt, amikor azt se tudtam, hogy kell személyigazolványt hamisítani. Mára már gyerekjáték az egész.
- Nézd. Szerintem neked sincs kedved hozzá, hogy feleslegesen itt álldogáljunk egész este... Nem loptam semmit, csupán ide jöttem, hogy bepúderezzem az orromat. Látod?  - előveszem a táskámból a sminkkészletemet, majd azzal a lendülettel vissza is teszem. Ez idő alatt pedig észrevétlenül a ruhám ujja alá csúsztatom a pasas pénztárcáját, amely szerencsémre egyáltalán nem vaskos, így simán el lehet rejteni akárhova. És amúgy is, elég jó kézügyességem van már ehhez, így még a sasszeműek se veszik észre, ha valamit átcsempészek egyik helyről a másikra.
- Átnézheted a táskámat, ha akarod, de nem fogsz benne semmi érdekeset se találni, elhiheted. Maximum egy csomag rágót, meg a sminkes cuccaimat. - mosolygok rá.
Nem várom el, hogy higgyen nekem. Okos lánynak tűnik, a korábbiak alapján pedig valószínűleg mélyen híve az erkölcsiességnek. Nem hagyná, hogy csak úgy megússzam ezt szárazon. De hát, próbálkozni szabad...

It’s not what it looks like...

More Than You | 495 | Bocsánat a várakoztatásért 00 |
@
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése








avatar

Join date :
2015. Jul. 25.

Age :
18

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Pincérnő

ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

Kedd. Jún. 20, 2017 11:55 pm





Tamera & Melanie
Természetemből kifolyólag nem tudok csakúgy elmenni egy bűncselekmény mellett. Márpedig a lopás határozottan az. Még akkor is, ha azt egy láthatóan pénzes fickó ellen követik is el. Ezért is állok fel és kezdem követni a női mosdóba az ismeretlennek hitt nőt. Lehet, hogy oka van ezt tenni, sőt valószínű, de ezt így akkor sem teheti. Nem helyes. Talán túl nagy merészség, de kihasználva, hogy egyedül vagyok vele a helyiségben, egyből szembesítem is őt azzal, amit láttam. Ő meg persze tagad. De láttam, amit láttam. A rendőrségi ügyet így nem úszhatjuk meg. Talán ha esetleg visszaadta volna magától a férfinak a tárcáját. Bár akkor valószínűleg a fickó hívná ki a rendőrséget.
Összevont szemöldökkel figyelem, ahogy előveszi a telefonját, majd leengedi. Mi a célja ezzel? Hátha megsajnálom? Vagy a figyelmemet akarja elterelni? Bármelyiket elképzelhetőnek tartom. Végül is meg kell szabadulnia a bűnjeltől. Ami még nála van a tárca képében, ebben biztos vagyok.
- Ne haragudj, az iskolában teljesen máshogy szoktál kinézni. Tudod, a hajad meg az öltözeted. Egyébként sem feltételeztem volna soha ilyesmit rólad... - hangom talán kicsivel élesebb lesz a végére, mint eredetileg terveztem. Nehogy már még ő akarjon rossz érzéseket kelteni bennem, mikor én kaptam rajta őt! Amúgy még igaz is, amit mondok. Olyan szimpatikus, rendes lánynak tűnt. Nem mintha túl sokat beszéltem volna vele korábban, de ez volt a benyomásom. Kicsit egy régi barátnőmre, Daisyre emlékeztetett. Aki nyomtalanul felszívódott az életemből. De hogy is vonhattam párhuzamot közöttük!

Minden mozdulatát árgus szemekkel figyelem, ahogy púderezi az orrát, majd elrakja a dobozt. Valami módfelett gyanús benne. Túlzottan terelni akar. De én nem hagyom magam. Végig bizalmatlanul méregetem akkor is, mikor felém nyújtja a táskáját. Valami turpisságot sejtek. Hiszen nem szabadulhatott még meg a tárcától! Azt látnom kellett volna. Átveszem tőle a táskát, miközben hol rá, hol a tárgyra nézek és mikor beletúrok, akkor is a szemem sarkából végig figyelem a mozdulatait is, nehogy valami elkerülje a figyelmem. A táskában azonban nincs semmi. Mármint semmi, aminek nem kellene ott lennie. A telefonja, piperecuccok, a saját tárcája, igazolványok, kulcsok... Összevonom a szemöldököm, miközben tovább kutakodok, eredménytelenül. Igyekszem felidézni minden mozdulatát, mióta bejöttünk a mosdóba. Hányszor nyúlt bele a táskájába? Míg beért a mosdóba, a folyosón egyszer sem, ez biztos. Az előbb indokolatlanul kivette és visszatette a telefonját. Aztán a púderezés... Kutakodás közben is végig figyelem, nem dobhat el semmit, a dekoltázsába, bugyijába, cipőjébe, vagy bármi egyéb helyre sem süllyesztheti el anélkül, hogy észrevenném. Nála kell, hogy legyen, csakúgy nem tüntethette el, a táskán pedig, hiába tapogatom, több zsebet nem érzek sehol, abban már nem lehet.
- Bocsáss meg... talán tévedtem... biztos az ital miatt káprázott a szemem vagy ilyesmi... Meg tudsz nekem bocsátani...? - hirtelen váltok hangszínt, szabadkozóvá, feszültté válok, ahogy felé nyújtom a táskáját. Arra várok, hogy érte nyúljon és mikor ezt megteszi, mintha csak túl nagy lendülettel akarnám neki visszaadni, egy igen erőteljeset lökök rajta. Elég jó a fizikumom, végül is úszó vagyok, tudok rajta akkorát taszítani, hogy ne álljon meg a lábán. Az esés közben pedig, vagy miközben fogódzót keres, szinte biztos, hogy ha bármi volt a ruhaujjában, vagy a kezében rejtve, az ki kellett, hogy essen onnan.
- Annyira sajnálom, olyan ügyetlen vagyok, nem volt szándékos! - lépek fel látszólag ijedten és kérdés nélkül ragadom meg az alkarját (tudatosan azt a kezét, amelyikkel emlékeim szerint a táskájában nyúlt korábban), hogy talpra segítsem. És ha még mindig volna nála valami, azt így biztos, hogy megérzem és ki tudom rántani a rejtekéből, míg fogom a karját. Márpedig ha így vagy úgy, de szem elé kerül az a tárca, már igenis lesz miről magyarázkodnia. Mert én aztán nem adom könnyen magam. Lehet, hogy másokkal, máshol ez működött, de itt nem. Bennem ezúttal emberére akadt.

Bocsi a késésért! █ Womanizer █ 612 █ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése








avatar

Join date :
2016. Dec. 24.

Age :
19

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Diák, naplopó, tolvaj, önjelölt igazságosztó... Soroljam még?

kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet

Pént. Jún. 23, 2017 11:51 am



Melanie & Tamera


Már nem egyszer a fejemhez vágták, hogy ilyen meg olyan szemét vagyok. Hogy nem érek semmit sem, csupán egy pitiáner bűnöző vagyok, aki nem kapott elég szeretetet gyerekkorában. Nos, ennek nagy része egyáltalán nem igaz. Se szemét, se pitiáner nem vagyok. Bűnöző? Meglehet. De nem olyan, amilyennek mások hisznek. Mindenki mélyen abban a hitben van, hogy egy tolvaj csak és kizárólag egy utolsó rohadék lehet. Arra senki nem gondol, hogy az illető rá van kényszerülve erre az életmódra, és olyan háttere van, amiről senkinek nem beszél szívesen. Vagy hogy esetleg várja otthon egy ártatlan kisgyerek, akit valamiből etetnie kell. Mindenki csak arra asszociál egyből, hogy mi gonoszok vagyunk és nem törődünk senkivel se. Ha tudnák, mi az igazság az se valószínű, hogy érdekelné őket a teljes sztorink. Lopunk és kész. Rács mögött a helyünk.
A ma esti kis kalandomat se egészen úgy terveztem, hogy egy, a korábban említett előítéletességgel áldott lánnyal fogok vitatkozni a mosdóban. Sőt... Valójában egy óra alatt le akartam rendezni a kiszemeltemet, hogy aztán végre hazamehessek, a kanapéra dőljek és az ölemben dögönyözzem Wally-t, az újdonsült kutyámat. Igazi kis plüssállat, göndör bundával, fekete gombszemekkel. Egy angyal veszett el benne, teljesen szobatiszta és jól nevelt. Ha azt mondom neki, hogy maradjon a szőnyegen, el nem mozdul onnan, amíg mást nem mondok, pedig nem tanította be senki, a menhelyen állítólag egészen meg volt vadulva. Ahhoz képest velem olyan, akár egy ártatlan bárányka. Senkit nem bántana, nem szedi szét a lakást, amikor egyedül van. Talán csak a rossz körülmények tették őt vadállattá a korábbi helyén.
Teljesen megértem, hiszen ha úgy vesszük, velem is pontosan ez történt. Az árvaházak felérnek egy kiképzőtáborral. Túlélsz vagy meghalsz, erről szól az egész nagy felhajtás.
- Hogy feltételezhetnél rólam bármit anélkül, hogy igazán ismernél? Fogalmad sincs, miken kellett keresztülmennem. - nem is értem, miért mondom ezt, de reménykedem benne, hogy kicsit húzhatom az időt vele. Természetesen nem akarom neki kifejtegetni a múltam minden egyes kellemetlen, vagy épp fájdalmas pillanatát, de ha szükséges, beavathatom néhány apró részletbe... Csupán azért, hogy ezzel is legyen egy kis előnyöm, amíg ki nem találom, hogy jutok ki ebből a helyzetből élve.
Amíg a lány kutakodik a táskámban, összefonom a karjaimat. A pénztárca jelenleg az alkaromnál van, de egy észrevehetetlen, feltűnésmentes mozdulatsorral könnyen átlökdösöm a derekamhoz, ahol a ruhám össze van szűkítve. Dísznek még egy öv is van rajta, így onnan nem fog kiesni a tárca még hevesebb mozgás közben sem. Aprópénz nincs benne, így gyanús csörgések sem hallatszódnak.
Láthatóan kicsit sikerült összezavarnom a vádaskodót, mivel a táskámban lopott holminak nyomát se látja. Azért csak nem gondolja, hogy úgy fogom odaadni a cuccaimat, hogy benne hagyom, amit keres... Nem vagyok kezdő, az Isten szerelmére! Ahogy hülye sem, így pontosan tudom, hogy ezzel még nem úsztam meg semmit. Még a legnagyobb idióták is megsejtenék, hogy ez így nincs rendben.
A hirtelen hangulatváltozáson kissé elcsodálkozom. Ennyire könnyen feladná..? Na nem. Tutira nincs ennek még vége. Egy utolsó húzása még biztosan lesz, mielőtt elenged - már ha hajlandó lesz valaha elengedni.
- Nem gáz. Az ember néha tévedhet... - belemegyek a játékba, a lányra mosolygok.
A táskámért nyúlok, de ekkor olyasmi történik, amire kivételesen még én se számítottam. Ahogy nyújtja a holmimat, meglök, ráadásul épp elég erősen ahhoz, hogy a meglepetéstől időm se legyen jól reagálni. Hátrahőkölök, és az utolsó pillanatban sikerül belekapaszkodnom az egyik mosdókagylóba. Még szerencse, hogy a pénztárcát korábban átcsúsztattam máshova..! Az övem jól megtartja, plusz még a ruha passzos része is elég stabilan a helyére rögzítette. Kívülről nem látszik, de ott van az teljes biztonságban.
- Semmi baj... - nyögök fel kissé zavarodottan, mikor a lány megfogja a karomat. Áh, már mindent értek.
Annyit mondhatok, hogy már régóta benne vagyok a tolvaj szakmában, így nyilván nem most jöttem le a szélvédőről. Ha valamit megtanultam ez idő alatt, az az, hogy még egy ártatlan mozdulat is könnyedén lebuktathat. Valószínűleg ebben az esetben is csak erről van szó, erre ment ki a játék mindvégig.
Ellökött, hogy figyelmetlenségemben valahogy elejtsem a tárcát. Megfogta a karomat, hogy ellenőrizze a ruhám ujját. De mindhiába, addigra a kincsecske már rég nem volt ott.
Miután visszanyerem az egyensúlyomat, kihúzom magam, veszek egy mély levegőt, az agyam pedig sebesen kattogni kezd. Most kell elsütnöm az aduászomat, különben már csak az erőszakosabb fellépés jöhet szóba. Nem akarom bántani ezt a lányt, de ha nem sikerül leráznom, sajnos megtörténhet, hogy ehhez kell folyamodnom. Pedig kedvesnek tűnik a maga módján...
A legnagyobb szerencsém, ami mindvégig sokat segített rajtam az életem során, az a képességem. A levegőt irányítani számomra olyan egyszerű, mint másoknak az evés vagy az alvás. Mindennapos, ráadásul igencsak hasznos tevékenység. Anélkül, hogy bármiféle mozdulatot végeznék, egy kisebb fuvallattal bevágom az egyik vécéfülke ajtaját. Amíg a leányzó a hang irányába fordul, lesz lehetőségem kikapni a tárcát a ruhámból, hogy aztán azt ismét egy másik helyre rejtsem. Van esélyem a lebukásra. Megeshet, hogy lassú leszek, és nem lesz elég időm áthelyezni a pénztárcát, de mindenképp meg kell kockáztatnom, hogy aztán végre eltűnhessek innen. Visszacsempészem a pasasnak, amit kell, aztán elköszönök tőle és lelépek. Csak érjek már végre haza...

It’s not what it looks like...

Bad Bitch | 837 | Remélem tetszik :3: | @
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Melanie & Tamera - It's not what it looks like...
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Belváros :: Devil Pub-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozUgrás: