• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
8
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Max × Bree


Yesterday at 8:42 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozShare | 
 
 Melanie & Tamera - It's not what it looks like...










avatar


: :


Join date :
2016. Dec. 24.

Age :
19

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Diák, naplopó, tolvaj, önjelölt igazságosztó... Soroljam még?


Csüt. Ápr. 20, 2017 6:41 pm
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet





Melanie & Tamera
It’s not what it looks like...

N
em igazán számítottam rá, hogy Beacon Hillsben is kénytelen leszek majd a "sajátos pénzszerzési módszeremhez" folyamodni. Voltaképpen azt se gondoltam volna soha, hogy mindezt jókedvvel teszem meg. Most azonban az izgalomtól olyan hevesen ver a szívem, hogy lassan azon kezdhetek aggodalmaskodni, hogy esetleg szívrohamot kapok. Arra mondjuk kicsi az esély, természetfeletti mivoltomból adódóan.
A reggel folyamán szerencsésen feltűnt, hogy nem enyhén le vagyok égve. Mivel mögöttem nincs se anyuci, se apuci, vagy valamiféle szerető rokon, aki támogathatna, sajnos muszáj magamnak megkeresnem a fennmaradáshoz szükséges lóvét. Jó, azért túlzás, hogy éppen csak annyit akarok összeszedni, amennyi elegendő a túléléshez...
Mások szemében úgy tűnhet, jócskán tele vagyok vagyonnal - elég csak a kocsimra nézni -, valójában messze nem ez az igazság. Ha úgy vesszük, szegény vagyok, mint a templom egere, mivel minden, amim van, voltaképpen illegális. Szerencsére túl jó vagyok ahhoz, hogy lebukjak, de azért a lelkiismeretem mégiscsak furdal.
Utoljára az érkezésem előtt csórtam, méghozzá egy gyönyörű, fekete Mercedes GLE Coupe-t. Az eredeti tulajdonosa egy kőgazdag pasas volt, akinek egy ilyen kocsit megvenni olyan könnyű, mint másoknak egy kiló kenyeret. Éppen ezért nem is adott ki körözést a járgányra, gondolom úgy volt vele, hogy már amúgy is ideje lett volna lecserélnie.
Mára is egy hozzá hasonló fószert szemeltem ki magamnak. Körülbelül délelőtt tizenegy óta figyelgetem, így sikerült megállapítanom, hogy nem áll szarul pénzügyileg - sőt, túl jó dolga van. Körülbelül negyven éves, és átutazóban van, legalább is a kávézóban ezt mondta valamelyik pultos csajnak. Üzleti úton van az Államokban, de közben egy kicsit körbenéz a nevezetesebb tájakon. Ha jól tudom, Angliából jött, de ez a részlet nem maradt meg bennem teljesen. Nem is igazán számít. Amennyit tudok, az épp elég.

A Devil Pub töltve van emberekkel és természetfelettiekkel, a zene szinte üvöltve hasít végig az épület belsején. A bárpultnál pedig ott van Ő, a férfi, aki ma este jelentős veszteségben fog részesülni. Vele szemben egy fiatal lány üldögél, kezében egy pohár whiskey-vel. Csinos, a szemnek igencsak vonzó ruhában rebegteti pilláit, már-már az ujjai köré csavarja partnerét.
Nem értem, miért beszélek magamról harmadik személyben. Nem számít... Hiszen minden igaz, amit az előbb mondtam. Direkt kicsíptem magam, mielőtt idejöttem, hogy biztos dolgom legyen.
Egyelőre nagyon jól haladok. Ez a fickó nyitott könyv, roppant egyszerű személyiségű. A hatalmas egóján kívül semmi említésre méltót nem találtam eddig a jellemében, így ehhez igazodva fűzögetem továbbra is. Azt hiszi, egy húsz éves gazdag fruska vagyok, aki apucitól örökölte minden vagyonát. Jó is lenne...
- Mesélhetne még Angliáról... - szólalok meg bársonyos hangon.
Szépen lassan közelebb hajolok hozzá, közben jobbommal óvatosan az öltönye alá vándorlok. Nem nehéz megállapítani, hogy kiváló minőségű, méregdrága darabról van szó.
Szinte azonnal meg is találom a belső zsebeket. A férfiak többsége imádja ezekbe rejteni a fontosabb cuccait - pénztárca, slusszkulcs, bankkártya...stb. A legutóbbinak is így nyúltam le a kocsiját, a mostanival se lesz másképp. Ezúttal viszont inkább a tárcája az, ami igazán érdekel. Az ő fajtája mindig rengeteg lóvét tart magánál, a felét minimum kápéban.
Úgy látom, fel se tűnik neki, hol jár a kezem. A fenébe, már túl könnyű dolgom van! Ebben hol a szórakozás?


More Than You ⋮ 512 ⋮ Remélem megfelel :3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2015. Jul. 25.

Age :
20

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Pincérnő


Szer. Május 10, 2017 10:22 pm
ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb







Tamera & Melanie
Bár a nyakamon az érettségi és még az edzéseket sem hanyagolhatom el teljesen, ha be akarok kerülni arra az egyetemre, méghozzá ösztöndíjjal, ahová szeretnék, néha nekem is szükségem van egy kis lazításra. Tényleg csak egy kicsire, ma sem tervezek nagy dolgokat. A barátnőimet sem akarom mindig lepattintani, ezért is megyek bele végül egy kis győzködés után, hogy a Devil Pub-ba menjünk ma este. Végül is péntek van, Anya pedig ügyeletes, így megint csak egyedül lennék otthon. Szegény nagyon sokat dolgozik, igazán ráférne már egy kis pihenés. De talán rám is.
Minden gond nélkül jutunk át a biztonsági őrön is, ahogy szoktunk. Nem vagyok különösebben lázadó alkat, nem is vagyok rá túlzottan büszke, de nekem is van kamu személyim. Rá vagyunk kényszerülve a barátnőimmel, végtére is itt az Egyesült Államokban huszonegy év a nagykorúság korhatára, addig meg persze nem várhatunk az ilyesmivel. Meg úgy egyáltalán, jó buli olykor ez az egész.
Ma azonban tényleg igyekszem visszafogni magam. Bár heccelnek a többiek, hogy még nem is koccintottunk a szülinapomra, ami néhány hete volt, udvariasan leszerelem őket. A Devil Pub egyébként is drága hely, nem költhetem ilyesmire a pénzemet. Inkább anyának segítek, amennyire tudok, még ha ő nem is hajlandó elfogadni tőlem a teljes keresetemet, amit a kávézói felszolgálásért kapok. Mindig azt mondogatja, azt én kerestem meg, költsem inkább magamra. Pedig én tényleg szívesen adnám.
A lányokat sem akartam azonban már megint visszautasítani, ezért is ülök itt velük. Töményet nem iszom, ahhoz szigorúan tartom magam, csak egy whisky-kólát kortyolgatok. Az ünneplés várhat az érettségiig. És én így is jól érzem magam. Valóban jól esik egy kicsit kikapcsolódni.
Mivel hárman vagyunk, mikor a két barátnőm mosdóba akar menni, felajánlom, hogy ott maradok az asztalunknál, vigyázni az italokra. Bár elég elit helynek számít ez a pub, az ördög nem alszik, jobb, ha résen vagyunk. Különben is, csak néhány perc. Vagy kicsit több, attól függ, mekkora a sor a női vécében.
Egykedvűen, szórakozottan nézem a körülöttem lévő embereket, ahogy egyedül maradok. Pont velem szemben, a bárpultnál  egy párocska ül, egy láthatóan tehetős, öltözetéből ítélve valami üzletemberféle és egy igencsak csinos fiatal lány. Bár neki inkább csak a hátát látom, ő is a felsőbb társadalmi réteghez tartozhat valószínűleg. Vagy legalábbis oda szeretne. Úgy tűnik, igencsak törekszik beférkőzni a férfi kegyeibe, aki láthatóan élvezi is ezt. A gesztusaik is intimitást sugároznak, ahogy az érintés is, ahogy a nő a férfi mellkasára teszi a kezét... és kiveszi az öltönyzsebéből a tárcáját. Mi a fene? Jól láttam? A fejembe szállt volna az alkohol? De hát nem is ittam olyan sokat! Értetlenül pislogok. Az a lány lényegében kizsebelte a férfit és úgy tűnik, az észre sem vette.

Hirtelen fogalmam sincs, mit tegyek. Körbenézek, de mindenki ugyanúgy el van foglalva magával, ahogy eddig. Senki sem látta az esetet, csak én. A férfi és a nő is tehetősnek tűnik, talán jobb lenne, ha nem avatkoznék bele. Különben is, a tárca már a lány táskája mélyén pihen, ha jól láttam a mozdulatot. Ha odamennék és meggyanúsítanám, még ha tagadná is, enyhe erőszakkal be tudnám bizonyítani, hogy nekem van igazam és ő egy tolvaj... Nem visz rá a lélek, hogy úgy tegyek, mintha nem láttam volna semmit. Az édesanyám rendőr, az apám pedig katona volt. Mindketten az ország rendjéért, az igazságért harcolnak, harcoltak valamilyen szinten. Talán ezért is szorult belém is ennyi igazságérzet. De a nagyjeleneteket sem szeretem.
Egyelőre csak ülök hát ott tovább,  barátnőim is hamarosan visszaérkeznek. De már nem tudok olyan felhőtlenül csacsogni velük, ahogy eddig. Fél szememet a párocskán tartom, egészen addig várva, míg a nő fel nem áll, hogy a mosdó felé menjen. Ebben reménykedtem, hogy előbb-utóbb ki kell mennie oda. Ekkor felállok az asztaltól én is és még mielőtt valamelyik barátnőm is velem tarthatna, követem.
A lány arcvonásait nem láthattam korábban, hiszen háttal volt nekem, de nem is érdekes. Végig követem a folyosón. A körülmények épp ideálisak, senki sincs rajtunk kívül a mosdóban, mikor belépünk. Nem is várok semmire, mielőtt bármerre megindulhatna, alighogy becsukódik az ajtó, a háta mögött állva egyből a tárgyra térve szólítom meg.
- Láttam, hogy elloptad annak a férfinak a tárcáját. Hajlandó vagy beismerni, vagy hívjam most rögtön a rendőrséget? - a hangom nem támadó, de határozott, hogy érezze, nem viccelek. Mert én tényleg el vagyok szánva arra, amit mondtam. Az ajtót elállom előle, nem menekülhet, úgy hiszem. Nem tudom, ki ő, de amit láttam, láttam és nem nézhetek tétlenül egy bűncselekményt, bármi történjék is.

Bocsi a késésért! █ Womanizer █ 729 █ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2016. Dec. 24.

Age :
19

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Diák, naplopó, tolvaj, önjelölt igazságosztó... Soroljam még?


Kedd Május 16, 2017 6:10 pm
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet





Melanie & Tamera
It’s not what it looks like...

A
z emberek olyan ostobák. Kérkednek a vagyonukkal, mutogatják, hogy ők milyen gazdagok, közben le sem esik nekik, hogy ezzel tulajdonképpen odavetették magukat az oroszlánok közé. Jobban mondva rókák, ha hűek akarunk maradni a mostani esethez is, ahol én vagyok a ragadozó.
De ha jobban belegondolok, azért szívesen kipróbálnám egyszer én is, milyen lehet a prédának lenni. Ezalatt természetesen nem azt értem, hogy szeretném, ha kirabolnának... Csupán jó lehet tudatlanul szemlélni a nagyvilágot, miközben azt hiszem, minden a legnagyobb rendben van körülöttem. Vajon milyen lehet az érettségi miatt izgulni? Vagy mondjuk készülgetni a vizsgákra? Hiába járok én magam is gimibe, nekem valahogy sokkal nagyobb gondom is akad annál, hogy majd melyik egyetemre jelentkezzek, ha végeztem itt. Ráadásul rengeteg évem kimaradt, így valószínű, hogy majd egy évvel tovább kell maradnom, hogy behozzam a hiányzó tananyagot. Nem mintha annyira izgatna, mindez csupán formalitás. Még az is lehet, hogy az érettségi előtt le fogok lépni. Bármi megtörténhet. Főleg, ha rólam van szó.
Eddig minden sínen van. A partneremet sikerült teljesen az ujjaim köré csavarnom, sejtése sincs, mit is akarok valójában. Még akkor sem esik le neki semmi, amikor szépen elcsenem a pénztárcáját. Nem tervezem megtartani, elég pasis darab. Fekete, bőrből készült, ezüst csattal az elején. Rá van gravírozva egy monogram, gondolom a gazdájáé. Méregdrága darab, az biztos! De nekem bőven elég, ami benne van, talán még sok is lesz. Minden esetre nem fogok egy darabig éhezni, az tuti.
Sokszor gondolkodtam már azon, hogy talán ideje lenne egy rendes meló után nézni, de sajnos fennáll az az aprócska probléma, hogy nem értek semmihez se. A lopáson kívül semmi sincs, ami miatt hasznomat venné bárki is, így sok esélyt nem látok arra, hogy felvegyenek valahova dolgozni. Még talán egy bárba elmehetnék csaposnak, vagy sztriptízelni, de ezek közül egyik se vonz igazán. Mindkettő járhat balhékkal, megalázhatnak, és nekem még akkor is mosolyognom kellene... Ahelyett, hogy szimplán orrba vágnám a pofátlankodókat.
Miután sikerül lenyúlnom a tárcát, becsúsztatom a bőrtáskámba, ami szintén nem az enyém eredetileg. Még néhány éve csórtam, de azóta se jött érte senki, hogy visszavegye. Egy gyönyörű, igencsak ritka kiegészítő, amiből a világon csak ötezret gyártottak. És az egyik itt ékeskedik a kezeim között...
Még egy darabig folytatom a flörtölgetést a velem szemben ülő gyanútlan férfival, aki már kezd kissé rámenős lenni. Egyre csak közelebb hajol, s olyan dolgokról hadovál, amiket ha meghallana az anyja, menten szívinfarktust kapna. De én csak játszom tovább a szerepemet, hisz tudom, a színjátéknak hamarosan vége. Nemsoká beadom, hogy nagyon elfáradtam, szúr az oldalam, és még mennem is kell, mert a gépem tizenkét óra múlva indul Floridába. Aztán pedig boldogan kocsikázhatok haza, jó pár ezerrel a zsebemben. Viszont előbb még vissza kell csempésznem a pénztárcát a helyére, hogy ne bukjak le.
- Bocsáss meg egy pillanatra... - mosolygok a férfira, s felállva a pulttól, elindulok a mosdó felé. Ő pedig természetesen éhes tekintettel, az alkoholtól kissé elhomályosult arckifejezéssel pillant utánam, ahogy kacéran visszapillantok rá félúton. Ő pedig csak int egyet jelezve, hogy vár vissza.
Túl jól ismerem már az embereket. Mindig hamar kiderítem, mire vágynak, milyen a jellemük, kik ők valójában. Ők pedig ezer örömmel nyílnak meg nekem, mintha valami régi barátjuk lennék. Gondolom a sötétbarna szemeim teszik. Úgy hallottam, a barnaszeműekben jobban megbíznak mások, és melegséget látnak bennük. Talán van benne valami, hiszen eddig ezen a téren még nem vallottam kudarcot. Elég egy szempilla rebegtetés, és máris a tenyeremben van mindenki.
Mikor már elvegyülök a többi vendég között, hamar belenyúlok a táskámba, s azon belül is a lopott tárcába, hogy kivehessem belőle a kézpénzt. A kártyákat inkább meghagyom, mert azokat könnyen le lehet nyomozni, és akkor szinte azonnal le is buknék.
Mély levegőt véve érek be a női mosdóba, s megkönnyebbülten állapítom meg, hogy senki más nincs itt rajtam kívül. A lóvét beteszem az egyik kisebb belső zsebbe, és be is cipzárazom azt. Ekkor azonban egy lány hangja üti fülemet, akit eddig észre se vettem. A fenébe is, meglátott!
Szívem kihagy egy ütemet, de minden érzelem nélkül fordulok az idegen felé. Kívülről nem is látszik, mennyire nagy bajban érzem magam most.
- Nem tudom, miről beszélsz. - jelentem ki határozottan, kisebb mosollyal a szám szélén - De hívd csak őket nyugodtan. Bizonyíték nélkül viszont mit sem ér az egész, nemde?
Ha továbbra is ragaszkodni fog hozzá, hogy tényleg látott engem lopni, kénytelen leszek máshogy megúszni a balhét. Annak viszont ez a lány egyáltalán nem fog örülni... Kellett neki belekeverednie.


More Than You ⋮ 729 ⋮ Remélem tetszik!
:3:


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2015. Jul. 25.

Age :
20

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Pincérnő


Pént. Jún. 02, 2017 11:32 pm
ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb







Tamera & Melanie
Bár a barátnőimmel tartottam volna, mikor kimentek a mosdóba! Ez persze önző gondolat, hiszen az a lány így is, úgyis meglopta volna azt a férfit, csak homokba dughatnám a fejemet. Ami nem helyes. Az emberek, így olykor én is, hajlamosak a kisebb ellenállás felé elmozdulni. És ez sokszor nem az az út, amin járni kellene. Én nem engedhetem meg magamnak, hogy ilyen legyek. Ezért sem bírok már a továbbiakban olyan önfeledten szórakozni a barátnőimmel, mint eddig. Ez nem maradhat így. Hisz itt egy bűncselekmény történt! Hogy nem veszi észre az a fickó, hogy meglopták? Persze a válasz rögtön ott is van előttem, az a lány gyönyörű (még ha az arcát nem is láthatom, de a haja, az alakja mindenképpen az), és láthatóan tesz is róla, hogy a férfi rajta kívül másra még csak gondolni se tudjon. Én azonban nagyon is és mikor a lány végre feláll és a mosdó felé veszi az irányt feltűnésmentesen, de egyből követem.
Szerencsém van, az említett helyiségben nincs senki, csak ő és én. Ahogy nyitom az ajtót, még láthatom, ahogy elsüllyeszt valamit a táskájában. Gyorsan körbepillantok, de a tárcát úgy látom, még szerencsére nem volt ideje eldobni. Mert nyilván meg akar szabadulni a bűnjelektől. Egy rendőr anya mellett ennyire már tudok bűnözőfejjel gondolkodni. Nem is húzom az időt, egyből megszólítom. Természetesen csípőből tagad, ahogy vártam. Aztán meg keménykedik, hogy hívhatom a rendőröket nyugodtan, hisz nincs ellene bizonyíték. Na persze.

- Rendben, akkor hívom őket. De addig itt kell maradnod velem, míg ideérnek. Ha tényleg félreértettem a dolgot, úgyis hamar tisztázódik az eset és a bocsánatkérésemre is számíthatsz - abszolút magabiztossággal jelentem ki mindezt, hiszen biztos vagyok benne, hogy a tárca még nála van és nem is lesz lehetősége megszabadulni tőle, ha végig vele maradok. Közben már nyúlok is a telefonomért, ekkor azonban megállok egy pillanatra a mozdulat közben. A most már felém fordult lány arca valahogy nagyon is ismerős. Valahogy mégis idegen. Aztán beugrik, hol láttam. A suliban! Csak a ruha, a smink és a hajviselet tévesztett meg.
- Te nem... az új lány vagy a Beacon Hills Gimiből? - a neve hirtelen nem ugrik be, de tudom, csak idő kérdése. Ki gondolta volna erről a lányról! De hát miért? Ez összezavar. Persze ettől még nem úszhatja meg. Konokul emelem hát fel a telefonomat, hogy hívjam a rendőrséget, de fél szemem végig rajta van. Fel vagyok rá készülve, hogy nem fogja hagyni magát olyan egyszerűen, hiszen bűnös. Nagyon résen kell tehát lennem.

Bocsi a késésért! █ Womanizer █ 407 █ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2016. Dec. 24.

Age :
19

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Diák, naplopó, tolvaj, önjelölt igazságosztó... Soroljam még?


Szer. Jún. 14, 2017 1:51 pm
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet





Melanie & Tamera


A róka becserkészte áldozatát. Egy termetesebb nyulat, dús bundával - igazi ínyenc falat, tele zsírral és hússal. Tökéletes áldozat, amelyen a ragadozó néhány napig kényelmesen eléldegél. Ha volnának kölykei, azokat is bőségesen elláthatná belőle, s az egész család tökéletesen jóllakhatna egyetlen kövér rágcsálóból. Így azonban egymagának kell félretennie az egészet, ez van.
A róka, miután fogai közé emelte az immáron holtan fekvő falatot, elindul, hogy búvóhelyet keressen magának. Egy kisebb odút, ahol elrejtheti a zsákmányt anélkül, hogy megzavarná őt bárki is. És amúgy is, ki kezdene ki ezzel a vörös bundás jószággal?
Egy másik vad azonban követi a rókát. Egy vadászkutya, egy igazi kopó, amely kiváló szaglásával könnyedén elkapja a szerencsétlen ragadozót. S miután rálelt, szinte azonnal hívná a gazdáit, hogy golyót repíthessenek ebbe az apró teremtésbe. Miért ne tennék, hiszen nincs senkije, aki megvédhetné. Senki, aki miatt szabadon ereszthetnék, így nem is kár érte.
Pontosan ebben a helyzetben találom magam, amikor hátam mögül megszólal egy lány. Teljesen váratlanul ér, hogy rajtakapott a lopáson. Általában senki nem veszi észre, ha elcsenek valamit. Vagy ha mégis, nem törődnek vele. Ugyan miért kellene foglalkozniuk ilyesmivel? Ez a csajszi azonban nem hagyja annyiban a dolgot, sőt... Fenyegetőzik? Ó, te jó ég.
- Ahogy gondolod. Addig én is felhívom a szüleimet. Hiszen tudniuk kell, hogy kések... - előveszem a telefonomat, és a fülemhez emelem - Ó, várjunk csak. - leeresztem a kezem - Nincsenek is szüleim.
Muszáj nevetnem ezen. Hát nem vicces? Lesül erről a lányról, hogy fogalma sincs, ki vagyok. Pedig már láttam őt a suliban, talán még váltottunk is néhány szót. Nem mintha annyira érdekelne. Nincs mit veszítenem, így akár azonnal le is csukhatnak, ha akarnak. Úgyis kiszabadulnék, és amúgy se vagyok az az elveszett fajta. Feltalálnám magam, még mielőtt a rács mögé kerülnék.
- Nahát, de jó szemed van! - félredöntöm a fejemet - Sokáig tartott... - az utóbbit épp csak magamnak jegyzem meg.
Mély levegőt veszek. Ideje elkezdenem gondolkodni rajta, hogyan is úszhatnám meg ezt az egészet. Már volt rá példa, hogy majdnem elkaptak, de az még a kezdetek kezdetén volt, amikor azt se tudtam, hogy kell személyigazolványt hamisítani. Mára már gyerekjáték az egész.
- Nézd. Szerintem neked sincs kedved hozzá, hogy feleslegesen itt álldogáljunk egész este... Nem loptam semmit, csupán ide jöttem, hogy bepúderezzem az orromat. Látod?  - előveszem a táskámból a sminkkészletemet, majd azzal a lendülettel vissza is teszem. Ez idő alatt pedig észrevétlenül a ruhám ujja alá csúsztatom a pasas pénztárcáját, amely szerencsémre egyáltalán nem vaskos, így simán el lehet rejteni akárhova. És amúgy is, elég jó kézügyességem van már ehhez, így még a sasszeműek se veszik észre, ha valamit átcsempészek egyik helyről a másikra.
- Átnézheted a táskámat, ha akarod, de nem fogsz benne semmi érdekeset se találni, elhiheted. Maximum egy csomag rágót, meg a sminkes cuccaimat. - mosolygok rá.
Nem várom el, hogy higgyen nekem. Okos lánynak tűnik, a korábbiak alapján pedig valószínűleg mélyen híve az erkölcsiességnek. Nem hagyná, hogy csak úgy megússzam ezt szárazon. De hát, próbálkozni szabad...

It’s not what it looks like...

More Than You | 495 | Bocsánat a várakoztatásért 00 |
@
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2015. Jul. 25.

Age :
20

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Pincérnő


Kedd Jún. 20, 2017 11:55 pm
ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb







Tamera & Melanie
Természetemből kifolyólag nem tudok csakúgy elmenni egy bűncselekmény mellett. Márpedig a lopás határozottan az. Még akkor is, ha azt egy láthatóan pénzes fickó ellen követik is el. Ezért is állok fel és kezdem követni a női mosdóba az ismeretlennek hitt nőt. Lehet, hogy oka van ezt tenni, sőt valószínű, de ezt így akkor sem teheti. Nem helyes. Talán túl nagy merészség, de kihasználva, hogy egyedül vagyok vele a helyiségben, egyből szembesítem is őt azzal, amit láttam. Ő meg persze tagad. De láttam, amit láttam. A rendőrségi ügyet így nem úszhatjuk meg. Talán ha esetleg visszaadta volna magától a férfinak a tárcáját. Bár akkor valószínűleg a fickó hívná ki a rendőrséget.
Összevont szemöldökkel figyelem, ahogy előveszi a telefonját, majd leengedi. Mi a célja ezzel? Hátha megsajnálom? Vagy a figyelmemet akarja elterelni? Bármelyiket elképzelhetőnek tartom. Végül is meg kell szabadulnia a bűnjeltől. Ami még nála van a tárca képében, ebben biztos vagyok.
- Ne haragudj, az iskolában teljesen máshogy szoktál kinézni. Tudod, a hajad meg az öltözeted. Egyébként sem feltételeztem volna soha ilyesmit rólad... - hangom talán kicsivel élesebb lesz a végére, mint eredetileg terveztem. Nehogy már még ő akarjon rossz érzéseket kelteni bennem, mikor én kaptam rajta őt! Amúgy még igaz is, amit mondok. Olyan szimpatikus, rendes lánynak tűnt. Nem mintha túl sokat beszéltem volna vele korábban, de ez volt a benyomásom. Kicsit egy régi barátnőmre, Daisyre emlékeztetett. Aki nyomtalanul felszívódott az életemből. De hogy is vonhattam párhuzamot közöttük!

Minden mozdulatát árgus szemekkel figyelem, ahogy púderezi az orrát, majd elrakja a dobozt. Valami módfelett gyanús benne. Túlzottan terelni akar. De én nem hagyom magam. Végig bizalmatlanul méregetem akkor is, mikor felém nyújtja a táskáját. Valami turpisságot sejtek. Hiszen nem szabadulhatott még meg a tárcától! Azt látnom kellett volna. Átveszem tőle a táskát, miközben hol rá, hol a tárgyra nézek és mikor beletúrok, akkor is a szemem sarkából végig figyelem a mozdulatait is, nehogy valami elkerülje a figyelmem. A táskában azonban nincs semmi. Mármint semmi, aminek nem kellene ott lennie. A telefonja, piperecuccok, a saját tárcája, igazolványok, kulcsok... Összevonom a szemöldököm, miközben tovább kutakodok, eredménytelenül. Igyekszem felidézni minden mozdulatát, mióta bejöttünk a mosdóba. Hányszor nyúlt bele a táskájába? Míg beért a mosdóba, a folyosón egyszer sem, ez biztos. Az előbb indokolatlanul kivette és visszatette a telefonját. Aztán a púderezés... Kutakodás közben is végig figyelem, nem dobhat el semmit, a dekoltázsába, bugyijába, cipőjébe, vagy bármi egyéb helyre sem süllyesztheti el anélkül, hogy észrevenném. Nála kell, hogy legyen, csakúgy nem tüntethette el, a táskán pedig, hiába tapogatom, több zsebet nem érzek sehol, abban már nem lehet.
- Bocsáss meg... talán tévedtem... biztos az ital miatt káprázott a szemem vagy ilyesmi... Meg tudsz nekem bocsátani...? - hirtelen váltok hangszínt, szabadkozóvá, feszültté válok, ahogy felé nyújtom a táskáját. Arra várok, hogy érte nyúljon és mikor ezt megteszi, mintha csak túl nagy lendülettel akarnám neki visszaadni, egy igen erőteljeset lökök rajta. Elég jó a fizikumom, végül is úszó vagyok, tudok rajta akkorát taszítani, hogy ne álljon meg a lábán. Az esés közben pedig, vagy miközben fogódzót keres, szinte biztos, hogy ha bármi volt a ruhaujjában, vagy a kezében rejtve, az ki kellett, hogy essen onnan.
- Annyira sajnálom, olyan ügyetlen vagyok, nem volt szándékos! - lépek fel látszólag ijedten és kérdés nélkül ragadom meg az alkarját (tudatosan azt a kezét, amelyikkel emlékeim szerint a táskájában nyúlt korábban), hogy talpra segítsem. És ha még mindig volna nála valami, azt így biztos, hogy megérzem és ki tudom rántani a rejtekéből, míg fogom a karját. Márpedig ha így vagy úgy, de szem elé kerül az a tárca, már igenis lesz miről magyarázkodnia. Mert én aztán nem adom könnyen magam. Lehet, hogy másokkal, máshol ez működött, de itt nem. Bennem ezúttal emberére akadt.

Bocsi a késésért! █ Womanizer █ 612 █ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2016. Dec. 24.

Age :
19

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Diák, naplopó, tolvaj, önjelölt igazságosztó... Soroljam még?


Pént. Jún. 23, 2017 11:51 am
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet





Melanie & Tamera


Már nem egyszer a fejemhez vágták, hogy ilyen meg olyan szemét vagyok. Hogy nem érek semmit sem, csupán egy pitiáner bűnöző vagyok, aki nem kapott elég szeretetet gyerekkorában. Nos, ennek nagy része egyáltalán nem igaz. Se szemét, se pitiáner nem vagyok. Bűnöző? Meglehet. De nem olyan, amilyennek mások hisznek. Mindenki mélyen abban a hitben van, hogy egy tolvaj csak és kizárólag egy utolsó rohadék lehet. Arra senki nem gondol, hogy az illető rá van kényszerülve erre az életmódra, és olyan háttere van, amiről senkinek nem beszél szívesen. Vagy hogy esetleg várja otthon egy ártatlan kisgyerek, akit valamiből etetnie kell. Mindenki csak arra asszociál egyből, hogy mi gonoszok vagyunk és nem törődünk senkivel se. Ha tudnák, mi az igazság az se valószínű, hogy érdekelné őket a teljes sztorink. Lopunk és kész. Rács mögött a helyünk.
A ma esti kis kalandomat se egészen úgy terveztem, hogy egy, a korábban említett előítéletességgel áldott lánnyal fogok vitatkozni a mosdóban. Sőt... Valójában egy óra alatt le akartam rendezni a kiszemeltemet, hogy aztán végre hazamehessek, a kanapéra dőljek és az ölemben dögönyözzem Wally-t, az újdonsült kutyámat. Igazi kis plüssállat, göndör bundával, fekete gombszemekkel. Egy angyal veszett el benne, teljesen szobatiszta és jól nevelt. Ha azt mondom neki, hogy maradjon a szőnyegen, el nem mozdul onnan, amíg mást nem mondok, pedig nem tanította be senki, a menhelyen állítólag egészen meg volt vadulva. Ahhoz képest velem olyan, akár egy ártatlan bárányka. Senkit nem bántana, nem szedi szét a lakást, amikor egyedül van. Talán csak a rossz körülmények tették őt vadállattá a korábbi helyén.
Teljesen megértem, hiszen ha úgy vesszük, velem is pontosan ez történt. Az árvaházak felérnek egy kiképzőtáborral. Túlélsz vagy meghalsz, erről szól az egész nagy felhajtás.
- Hogy feltételezhetnél rólam bármit anélkül, hogy igazán ismernél? Fogalmad sincs, miken kellett keresztülmennem. - nem is értem, miért mondom ezt, de reménykedem benne, hogy kicsit húzhatom az időt vele. Természetesen nem akarom neki kifejtegetni a múltam minden egyes kellemetlen, vagy épp fájdalmas pillanatát, de ha szükséges, beavathatom néhány apró részletbe... Csupán azért, hogy ezzel is legyen egy kis előnyöm, amíg ki nem találom, hogy jutok ki ebből a helyzetből élve.
Amíg a lány kutakodik a táskámban, összefonom a karjaimat. A pénztárca jelenleg az alkaromnál van, de egy észrevehetetlen, feltűnésmentes mozdulatsorral könnyen átlökdösöm a derekamhoz, ahol a ruhám össze van szűkítve. Dísznek még egy öv is van rajta, így onnan nem fog kiesni a tárca még hevesebb mozgás közben sem. Aprópénz nincs benne, így gyanús csörgések sem hallatszódnak.
Láthatóan kicsit sikerült összezavarnom a vádaskodót, mivel a táskámban lopott holminak nyomát se látja. Azért csak nem gondolja, hogy úgy fogom odaadni a cuccaimat, hogy benne hagyom, amit keres... Nem vagyok kezdő, az Isten szerelmére! Ahogy hülye sem, így pontosan tudom, hogy ezzel még nem úsztam meg semmit. Még a legnagyobb idióták is megsejtenék, hogy ez így nincs rendben.
A hirtelen hangulatváltozáson kissé elcsodálkozom. Ennyire könnyen feladná..? Na nem. Tutira nincs ennek még vége. Egy utolsó húzása még biztosan lesz, mielőtt elenged - már ha hajlandó lesz valaha elengedni.
- Nem gáz. Az ember néha tévedhet... - belemegyek a játékba, a lányra mosolygok.
A táskámért nyúlok, de ekkor olyasmi történik, amire kivételesen még én se számítottam. Ahogy nyújtja a holmimat, meglök, ráadásul épp elég erősen ahhoz, hogy a meglepetéstől időm se legyen jól reagálni. Hátrahőkölök, és az utolsó pillanatban sikerül belekapaszkodnom az egyik mosdókagylóba. Még szerencse, hogy a pénztárcát korábban átcsúsztattam máshova..! Az övem jól megtartja, plusz még a ruha passzos része is elég stabilan a helyére rögzítette. Kívülről nem látszik, de ott van az teljes biztonságban.
- Semmi baj... - nyögök fel kissé zavarodottan, mikor a lány megfogja a karomat. Áh, már mindent értek.
Annyit mondhatok, hogy már régóta benne vagyok a tolvaj szakmában, így nyilván nem most jöttem le a szélvédőről. Ha valamit megtanultam ez idő alatt, az az, hogy még egy ártatlan mozdulat is könnyedén lebuktathat. Valószínűleg ebben az esetben is csak erről van szó, erre ment ki a játék mindvégig.
Ellökött, hogy figyelmetlenségemben valahogy elejtsem a tárcát. Megfogta a karomat, hogy ellenőrizze a ruhám ujját. De mindhiába, addigra a kincsecske már rég nem volt ott.
Miután visszanyerem az egyensúlyomat, kihúzom magam, veszek egy mély levegőt, az agyam pedig sebesen kattogni kezd. Most kell elsütnöm az aduászomat, különben már csak az erőszakosabb fellépés jöhet szóba. Nem akarom bántani ezt a lányt, de ha nem sikerül leráznom, sajnos megtörténhet, hogy ehhez kell folyamodnom. Pedig kedvesnek tűnik a maga módján...
A legnagyobb szerencsém, ami mindvégig sokat segített rajtam az életem során, az a képességem. A levegőt irányítani számomra olyan egyszerű, mint másoknak az evés vagy az alvás. Mindennapos, ráadásul igencsak hasznos tevékenység. Anélkül, hogy bármiféle mozdulatot végeznék, egy kisebb fuvallattal bevágom az egyik vécéfülke ajtaját. Amíg a leányzó a hang irányába fordul, lesz lehetőségem kikapni a tárcát a ruhámból, hogy aztán azt ismét egy másik helyre rejtsem. Van esélyem a lebukásra. Megeshet, hogy lassú leszek, és nem lesz elég időm áthelyezni a pénztárcát, de mindenképp meg kell kockáztatnom, hogy aztán végre eltűnhessek innen. Visszacsempészem a pasasnak, amit kell, aztán elköszönök tőle és lelépek. Csak érjek már végre haza...

It’s not what it looks like...

Bad Bitch | 837 | Remélem tetszik :3: | @
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2015. Jul. 25.

Age :
20

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Pincérnő


Csüt. Júl. 06, 2017 1:40 pm
ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb







Tamera & Melanie
Bár a szüleim ha azt nézzük, mindketten a békefenntartásban, igazságszolgáltatásban, végrehajtásban dolgoztak és igen stabil erkölcsi nevelést kaptam, amiben a szabályok tisztelete mindig is előkelő helyen állt, tisztában vagyok azzal, hogy a világon semmi sem egyértelműen fekete vagy fehér. Talán sokan nem gondolnák rólam, de én néha még a bűnözőket is meg tudom érteni. Nem értek egyet a tetteikkel, szó se róla, de sokszor van a tetteik mögött valami motiváció, ami ha nem is menti fel őket, de mindenképpen racionalizálja a tetteiket valamilyen szinten. Okok mindig vannak minden tett mögött, hacsak nem elmeháborodott az illető. És ez a lány, akit lopni láttam és követtem a mosdóba, a legkevésbé sem tűnik annak. Sőt. Biztos, hogy neki is van valami oka. De nem hiszem, hogy ezt ki tudnám deríteni. Egyébként sem hiszem, hogy ez lenne a megoldás bármire is. A bűncselekmény. Másoktól elvenni, ami az övék. Ez nem helyes. Nem lehet az.
- Bocsásd meg nekem, hogy vagyok olyan ostoba, hogy általában elsőre jót feltételezek az emberekről - szúrós tekintettel, ridegen válaszolok neki. Hogy lehet ilyen? Még neki áll feljebb ebben a helyzetben? Mit vár? Hogy majd elszégyellem magam, mikor inkább neki kellene?
Nincs más hátra, ha tagad, nekem kell lebuktatnom valahogyan. Gyanúsnak érzem, ahogy átadja a táskáját, hogy nézzem meg. Biztos, hogy valami fontos elkerülte a figyelmemet. Egy bűnöző sem lenne olyan ostoba, hogy ilyen könnyen odaadja nekem a bűnjelet, egyenesen a kezembe. Muszáj vagyok beletúrni azonban így is, nem mondhatom csak így rá, hogy tuti kivette belőle, azért adta oda. Igyekszem közben őt is szemmel tartani, mivel, ahogy azt vártam, a tárca nincs a táskában. El azonban még biztos, hogy nem dobhatta. Akkor valahol a ruhájában lehet. Némi gondolkodás után, ahogy visszapörgetem a mozdulatait, arra jutok, csakis a ruhaujjában. Cselhez kell hát folyamodnom.

Eljátszom, mintha zavarba jöttem volna és szabadkozva adom vissza a táskáját neki. Látom a meglepetést az arcán, de úgy tűnik, nem gyanakszik és ez jó. Könnyedén lököm el, amire nem számít és így kénytelen megkapaszkodni a mosdókagylóban, hogy ne vágódjon el a földön. Én meg "készségesen" nyújtom felé a kezem, hogy felsegítsem. Valami azonban nem stimmel. A tárca nincs ott, ahol számításaim szerint lennie kellene. Mi a fene? Ezt nem értem.
Ekkor azonban egy hirtelen becsapódó ajtó vonja el a figyelmemet. Lenne itt még valaki, aki mindent hallott? Azonban csak a huzat, ahogy egy pillantással felmérem. És igazából a következő mozdulat az, ami elárulja nekem a lányt. Mégsem vagyok én annyira ostoba! Látom, milyen sietve indul meg és egy pillanatra még a tárca is megvillan, ahogy kihúzza a ruhája alól. A kis galád! Nem tudom, hogy csinálta, de nem hagyhatom, hogy megússza.
Általában nem jellemző rám az ilyesmi, de nem látok más megoldást. Azonnal utánalépek és gyakorlatilag rávetem magam, megpróbálva kitépni azt a kezéből. Ha másként nem, hát erővel szerzem meg azt a tárcát. Nem hagyhatom, hogy megszabaduljon tőle, az egyetlen bizonyítéktól. Kerül, amibe kerül. Ha ehhez verekedésbe kell bocsátkoznom, hát így lesz. Nem hagyhatom, hogy megússza mindezek után.

Bocsi a késésért! █ Womanizer █ 492 █ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2016. Dec. 24.

Age :
19

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Diák, naplopó, tolvaj, önjelölt igazságosztó... Soroljam még?


Kedd Júl. 18, 2017 1:37 pm
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet





Melanie & Tamera


Ez az egész helyzet egy nagy vicc. Komolyan egy nagyjából velem egyidős lány miatt nem haladok a melóval? Máskor szívesen cseverésznék órákon át, tartanék egy csajos estét meg hasonlók, de ez nem a megfelelő alkalom az ilyesmire. Már simán végezhettem volna, már rég hazafelé tartanék, ha nem kaptak volna el a mosdóban. A mosdóban!!
Ez nem az én napom, az tuti. Valaki odafent szórakozik velem, vagy a sors nem hagyja, hogy megússzam ezt az egészet szárazon. Márpedig börtönbe nem fogok menni, az tuti..! Akkor már inkább megyek üres kézzel haza és nem eszem ma semmit, de rács mögé biztos nem dug senki.
Ilyenkor mindig azt kívánom, bárcsak másképp lehetne. Bárcsak értenék valamihez, amivel el tudnék helyezkedni egy normális munkahelyen, hogy ne kelljen mások kárára dolgoznom. De hiába kívánom ezt, semmi nem fog változni. Ugyanúgy bűnöző vagyok, és mint kiderült elég nevetséges, ha egy egyszerű lány ilyen könnyen le tudott buktatni. Hová süllyed a világ, de tényleg?
- Senki se teljesen jó, bár ez lehet, hogy csak nekem egyértelmű. - felelem semleges hangnemmel. Az ilyesmin nem tudom felhúzni magam, egyszerűen csak elengedem a fülem mellett. Igen, rossz ember vagyok. Na és? Ha mindenki jó lenne, a világ unalmassá válna egy idő után.
Egyet viszont elmondhatok magamról, amit határozott pozitívumnak tartok: a legkevésbé se szeretnék bárkinek is ártani... Fizikailag, természetesen. Hiszen a lopással egy bizonyos formában bántom az embereket, de néhány száz dollár nélkül a gazdagok ugyanúgy tovább élnek, mint addig. És mivel kizárólag tőlük veszek el bármit is, nem hiszem, hogy akkora nagy fájdalmat okoznék nekik.
Amikor már kezdem azt hinni, hogy a lány feladja, még bevet egy-két trükköt, hogy valahogy lebuktasson. Nem hajlandó bevenni egyetlen szavamat se, ami eléggé bosszantó. De ennél már csak az idegesítőbb, amikor ellök. Még ha le is kíván leplezni, miért kell egyből durvább módszerhez folyamodnia? Ebből látszik, hogy nem sok dolga volt még egy tolvajjal. Ha túl akar járni az eszünkön, a puszta erejével semmit nem fog tudni elérni. Ellenünk a ravaszság és a váratlan lépések a legjobbak.
Ha már a váratlannál tartunk...
Majdnem elérem azt a retkes ajtót. Alig néhány centi kellene hozzá, hogy kijussak és megússzam ezt az egészet, hogy utána végre leadhassam a tárcát és elhúzhassak innen. De nem..!
Alig néhány másodperc alatt hirtelen a nyakamban találom az előbbi csajszit, ahogy megpróbálja kitépni a kezemből a zsákmányt, amit pont nem sikerült betennem a táskámba. Tényleg nem sokon múlott, hogy elmehessek.
És ekkor elpattan bennem a húr. Az önkontrollom annyira vékony jégen táncol, hogy fogaimat összeszorítva kell nyugtatgatnom magam. Nem akarok lelepleződni egy tudatlan kis emberlány előtt, hiszen simán kinézem belőle, hogy botrányt csap majd és körözést indíttat ellenem. Mivel alaposan meg tudta figyelni az arcomat, simán megeshet, hogy pontos személyleírást ad majd a zsaruknak. Nem kockáztathatok meg ilyesmit. De mégis annyira nehéz...
Nem vagyok elég idős ahhoz, hogy teljes irányítás alatt tarthassam a bennem rejlő rókát. Ez egyből meg is látszik rajtam, ugyanis a szemeim már nem eredeti színükben pompáznak, hanem a narancssárga legélénkebb árnyalatában. Szinte világítanak, amit az összes tükröződő felület kiválóan visszaad.
- Szállj le rólam! - szólalok fel dühödten, miközben próbálom valahogy lehámozni magamról a támadómat. Hihetetlen, hogy még mindig nem képes feladni!
Akkor viszont kénytelen leszek én visszalépni. Hát legyen!
Hirtelen elengedem a tárcát, így remélhetőleg a lány hátra is esik vele. Bármi is legyen, megkapja amit akar. Ezek után békén hagyhatjuk egymást, én úgy teszek mintha nem ismerném őt, ő meg majd eldönti, mihez kezd. Elég volt nekem mára ebből az egészből.
- Tessék, most már boldog vagy? - fordulok felé, szemeim közben ismét eredeti állapotukba kerülnek - Tiéd a tárca, vidd vissza a gazdájának és magyarázd ki neki, miért volt nálad. Ha van elég ostoba, beveszi a kis mesédet, hogy én loptam el tőle. Egyébként meg sok együttműködésre ne számíts tőle, azóta valószínűleg seggrészegre itta magát.
Azzal a választ meg se várva fordítok neki hátat, megigazítom a ruhámat, és közben kilököm magam előtt a mosdó ajtaját. Mire a csaj utánam jöhetne, én már rég el leszek vegyülve a tömegben, így esélye se lesz megtalálni. Az lesz a legjobb, ha minél hamarabb eltűnök innen, mielőtt még felvonná rám a figyelmet.

It’s not what it looks like...

Bad Bitch | 683 | Bocsi a késésért! | @
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2015. Jul. 25.

Age :
20

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Pincérnő


Szer. Aug. 16, 2017 9:50 pm
ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb







Tamera & Melanie
Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy itt ma este valami ilyesmi szituációba fogok keveredni. Hisz én csak egy laza kiruccanást terveztem a lányokkal, amire így az érettségire készülve már jó ideje nem volt példa, erre beletenyerelek egy lopási ügybe, egy igencsak nehéz természetű tolvajjal, aki tagad és trükközik a végsőkig. Talán kár volt beleártanom magamat ebbe az egészbe, végül is a pasas láthatóan pénzes, talán őt magát sem hatná meg annyira, hogy eltűnt a tárcája pár száz dollárral benne, az igazságérzetem mégsem hagyja, hogy ha már láttam, csakúgy egyszerűen úgy tegyek, mintha semmi sem történt volna. Ezért követem a lányt a mosdóba, hogy szembesítsem. Mikor kiderül számomra, hogy nem is teljesen ismeretlen és még lekezelően is viselkedik velem, csak még inkább olajat önt a tűzre.
- De nem is egyértelműen rossz senki. Én ebben hiszek - válaszolom neki továbbra is hűvösen. Mire megyünk ezzel a moralizálással? Én láttam őt elkövetni egy bűncselekményt, ezt nem engedhetem csakúgy el. Ennek ellenére nem biztos, hogy ő feltétlenül rossz. Hiszen ki tudja, mi oka van rá és az is igaz, hogy nem olyantól vette el azt a keveset, amije van, akinek láthatóan nagy szüksége lenne rá. De a lopás az lopás. Nem feltétlenül rossz ember ő, viselkedjen velem akárhogyan, de amit tett, az nem helyes. Az ő nézőpontjából persze lehetek én is a gonosz. Hisz megakadályozom a tettét. Vagy legalábbis nagyon törekeszem erre, mindenféle trükköket bevetve az övéi ellenében. Olyannyira, hogy valóság harc bontakozik ki közöttünk a női mosdóban. Mikor rávetem magam végső elkeseredésemben, gyakorlatilag szó szerint ez a helyzet.
Nem hagyja magát és láthatóan felbőszítem ezzel. Őszintén meglep az erő, amivel próbál eltaszítani. De talán azért is érzékelem így birkózás közben, mert amit látok, az teljesen letaglóz. A szeme... megváltozik a színe. Határozottan narancssárgára. Pont olyan, mint egy.. rókáé... de ez tiszta hülyeség. Mégis, legyek bármilyen döbbent és értetlen, szinte reflexszerűen szorítok rá a tárcára, ami a kezében van. Ezért is lehet, hogy nem tudok időben reagálni, így mikor hirtelen elengedi azt, elvágódom a földön a saját lendületemtől.

Idő kell, hogy felocsúdjak, így csak nézek rá, mikor megszólal, elsősorban a tekintetét vizslatva, még lihegve az előbbi kis csetepatétól. De már nem látok rajta semmit, olyan, mint az előbb. Csak képzeltem volna? Biztos az alkohol és a felfokozott érzelmi állapotom miatt. De olyan valóságosnak tűnt!
Annyira leakadok ezen, hogy csak akkor ocsúdok, mikor már becsukódott az ajtó a lány mögött. Sietve talpra szökkenek és feltépem az ajtót, de már nem látom őt sehol. Hát szuper. A tárcát ugyan megszereztem, de a végén csak ő győzött. Megúszta. Idegesen visszalépek a csaphoz, megmosom az arcom, hogy kicsit összeszedjem magam, majd megigazítom a ruhám és a hajam, veszek egy mély levegőt és nyugodtságot erőltetve magamra, kilépek a mosdóból. Mielőtt visszamennék a barátnőimhez, akik valószínűleg már elképzelni sem tudták, hol lehetek ennyi ideig (majd azt mondom, nagy volt a sor vagy ilyesmi) a pult felé kanyarodok. Menetből látom a fickót, aki, mint a lány is mondta, tényleg rettentően el van ázva, esélytelen, hogy bármit elmagyarázzak neki, amúgy is csak bajba sodornám magam. Még a végén én kötnék ki az őrsön, azt meg szegény anyukámnak hogy magyaráznám ki? Inkább a pultost szólítom meg.
- Ne haragudj, találtam egy tárcát a vécé előtti folyosón, megtennéd, hogy megőrzöd, hátha jelentkezik érte a tulajdonosa? - barátságos mosollyal nézek rá, a srác csak vet egy pillantást a tárcára, megköszöni, hogy leadom, majd elveszi. Én pedig bólintok csak felé és végre az asztalunk felé veszem az irányt. Közben körbejártatom a tekintetem a helyiségen, de a lányt természetesen, ahogy azt vártam, nem látom már sehol. Nehéz lesz elfelejtenem ezt az esetet, annyi bizonyos. Nem is az nyomaszt, hogy egy tolvaj végül csak megúszta büntetlenül a tettét, már egyáltalán nem. Az a szempár. Az égett bele az emlékezetembe. Azt nem tudom hova tenni. Azokat az egyáltalán nem emberi szemeket, amik egyik pillanatról a másikra egy fiatal lány arcából dühtől szikrázva néztek rám. Mint egy ragadozó állat szeme. És biztos vagyok benne, hogy nemcsak beképzeltem őket. De hát miféle racionális magyarázat létezik minderre? Hogy léphetnék csakúgy túl ezen? Amit én a saját szememmel láttam?

Bocsi a késésért! █ Womanizer █ 677 █ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Melanie & Tamera - It's not what it looks like...
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Belváros :: Devil Pub-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozUgrás: