• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 44 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
4
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Félvér Tábor - FRPG

Vendég

Vas. Dec. 10, 2017 11:00 pm
☇ EOF - Empire of Fantasy

Vendég

Szomb. Dec. 09, 2017 8:39 am

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 vegas & birdie






 :: Játékok




avatar



Pént. Ápr. 21, 2017 10:52 pm
Vendég
Vendég



vegas & birdie
384 |  *-*  | zene
Nem értetlenkedem, vagy kellemetlenkedek, hogy itt kell lennünk, nincs bajom azzal, hogy éjszaka elrángatott otthonról, még úgysem aludtam, és azzal sincs baj, hogy egyébként elég hűvös van. Azzal viszont bajom van, hogy nem tusom miért. Mármint nem a kis dolgokra keresem az okokat, azok mind ahhoz vezetnek, hogy mi a nagy ok. Amiért éjjel kirándulgatni akar, és nem aludni. Pedig én tök rendes voltam vele, felajánlottam, hogy aludjon nálam, engem nem zavar, megosztom vele az ágyat, talán apa nem öli meg, de nem. Nem aludni akart, és hát most itt vagyunk.
- Amúgy... Miért is vagyunk itt? - puhatolózom, nagyon kíváncsi vagyok, de nem zavar, ha nem akarja elmondani az sem, tudom milyen, volt időm megismerni, és nem mellesleg megszeretni is. Fontos része lett az életemnek, és már annyira otthonosan mozgok nála, ahogy ő is nálam, az más kérdés, hogy általában nem az ajtón közlekedik.
Egyébként egész szép itt, este is, nem számítottam arra, hogy az lesz, de meglep. Én egészen jól látok most is, ő nem tudom mennyire, de a csillagok egészen nagy fényt biztosítanak számunkra a holddal együtt. Mondhatnám hogy romantikus a táj, de az nem teljesen igaz, mert van valami kísérteties ebben a helyben, magával hordozza, és a gyér fényben, mintha ez a fele kerülne előtérbe. Engem nem ijeszt meg, sőt, tetszik, és ha lenne kedvem még körbe is járnám a helyet, hogy megnézzem mi történik körülöttem, de nem, most Vegas miatt vagyok itt.
- Szép itt - szép tényleg, viszont mivel megszólaltam van indokom levenni a tájról a tekintetem, és most őt figyelni, hogy mit csinál, és merre van. Orromat a friss levegő mellett az ő illata lepi el, és érzékeim kiéleződnek az ő mozdulataira, minden szívdobbanására, pedig nem az a célom, hogy ennyire megfigyeljem, csak aggódom miatta egy kicsit.
- Ugye, minden rendben? - már amennyire rendben lehet, tudja, hogy így értem, és nem máshogy, szinte úgy ismer engem, mint a nővérem, és éppen ez az oka annak, hogy benne megbízom. Most gondolhatnám azt, hogy leakar gyilkolni, azért hozott ide engem az éj leple alatt, de tudom, hogy nincs így. Kismilliónyi alkalma lett volna arra, hogy ártson nekem, az más kérdés, hogy sikerrel járt volna vagy sem,  a vagy sem valószínűbb - de nem tette, és tudom, hogy nem is fogja. Nem magam miatt, hanem miatta aggódom, de nagyon.
Vissza az elejére Go down


avatar



Szomb. Ápr. 22, 2017 7:12 pm
Vendég
Vendég



Birdie && Vegas

with dark we see the stars
Zsebembe rejtett kezeimmel hallgatom figyelmesen, ahogy a néhol megszáradt fű ropog cipőm talpa alatt, vagy a friss suhog, ahogy keresztülhasítok rajta. Nem igazán látok semmit, csupán a csillagok, és maga a Hold fényére hagyatkozva próbálom újra megtalálni azt a rétet, amin a minap fetrengtem. Gondoltam, most is szívesen mennék oda, de talán társasággal jobb lenne. Ezért hívtam Birdie-t. Hogy talán ő is meglássa azt ott, amit én.
- Majd meglátod - továbbra is tartom a titokzatosságom, miszerint nem árulom el miért, hogyan és merre haladunk a sötétségben. Erdős részen vagyunk, a kis kikopott úton haladok minél beljebb. Félek? Nem. Mitől félnék? Ha gond adódik, nekem kell annak lennem, aki megvédi Birdie-t. Mert meg fogom védeni, hiába nem szorul arra, ezt sokat mondja, el is hiszem neki, de vigyázni fogok rá. - Tetszeni fog.
De többet nem mondok. Mert ez egy apró meglepetés neki, amit akkor tud értékelni, ha tényleg ennyire tágan látja a világot, amennyire én. Nem szűkültem be, nem csak a rosszat látom. Látom a jót is, tetszik is, de valahogy nem érzem sajátomnak. De azon a helyen, valahogy a nyugalom, a szépség és a csend eggyé vált, s az enyém lett. Tulajdonítsa el ő is. Hogy ne csak a színeket, a hangot és a mozgalmakat lássa, hanem a nyugalmat is.
- Majd szebb lesz - intézek felé egy gyér mosolyt, nem hiszem, hogy látta, de megtettem. Kicsit meg akarom nyugtatni, hogy nem megölni akarom, csupán vele tölteni egy kis időt. Beszélgetni az élet nagy dolgairól, mert akár hiszi, akár nem, tizenhat éveshez képest sokat tud. És érdekel, hogy ő mit gondol a dolgokról. Most viszont a hátitáskám pántját fogom, így kényelmesebb, mint a zsebemben.
Az utolsó kérdésére elgondolkozom. Minden rendben van-e? Rendben van? Nincs. De tudja. Különösebb most nincs, így mondhatom, hogy rendben van.
- Minden rendben, persze - bólintok is mellé, velem mindig minden rendben van. Szép hazugság, mert egyáltalán nincs így. Ő is tudja, hogy ezt magam módján mondom, miszerint most különösebb problémám nincs a savanyú képem mögött. - Csak szeretnék neked mutatni valamit. Valamit, amit talán te már tapasztaltál, de én még sosem - talán régen. Csupán nem emlékszem. - És kíváncsi vagyok mit szólsz hozzá - magyarázom meg, de még mindig sejtelmes vagyok.
Viszont pár perc után kiérünk a rétre, így a kis domborulatra mászok fel vele. Kezét fogom, úgy segítem fel, nehogy elcsússzon. Táskámat ledobom, majd egy pokrócot terítek le a fűbe, hogy ne a nedves növényzetre feküdjünk le. Én meg is teszem, és paskolom mellettem a helyet.
- Most csak figyelj. Nincs beszéd. Nincs telefonozás. Nincs semmi. Csak nézz, és láss - bárhova nézhet, mindenhol látni fogja azt, amit látnia kell. Ha lát. Nem csak néz.
  <3   ● ●   hard for ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down


avatar



Szomb. Ápr. 22, 2017 9:15 pm
Vendég
Vendég



vegas & birdie
Nem mondja el, hiába kíváncsiskodom, tudom, hogy direkt csinálja, pedig ha mondaná lehet, hogy segíteni is tudnék, vagy nem tudom... Semmit sem tudok, mert nem mondja, és nem az hogy idegesít, csak nem tudom... Fura, hogy nem tudok mindent, általában mindig tudok, aztán jönnek ezek a pillanatok, és már nem is tudom. Nem zavar, vagy ilyesmi, mert nem arról van szó, csak tényleg furcsa, nem számítottam, erre. Majd meglátom, abban biztos voltam, hogy meg fogom látni, csak szeretem előre tudni, hogy mi lesz, mire számítsak, és mire készüljek. Viszont szerinte tetszeni fog nekem, így rámosolygok, neki elhiszem, ha azt mondja, akkor biztosan úgy lesz. Ismer, tudja, hogy mi tetszene nekem, és mi nem, így nem félek attól, hogy valami olyat szeretne mutatni, ami nem lenne kedvemre való, vagy ehhez hasonló. Mégis csak ott van bennem, hogy nem tudom hova visz, és bizonytalan vagyok, de nem abban, hogy mit akar, csak magamban.
Nem zavar, hogy sötét van, és az erdő sűrűje lep el, alattunk pedig kitaposott út van, ami utalhat arra, hogy szoktak erre járni. Nem tudom, hogy mostanában is járt erre valaki Vegason, és rajtam kívül, de volt időszak amikor biztosan. Nem autókkal, nem terepjárókkal, nincs tönkretéve a növényzet, semmi sem, minden olyan tökéletes, ahogy a természet akarta, kivéve ezt a kis utat. Minden érzékem ki van éleződve arra, hogy mi van körülöttünk, az állatok nincsenek túl közel, nem meglepő módon, és csak mi vagyunk itt, ami szintúgy nem meglepő. Csak mi vagyunk képesek éjszaka is itt lenni. Ez pedig megmosolyogtat.
- Elhiszem neked - felé fordulva a korábbi mosolyom kicsit szélesedik, most is szép, tényleg, imádom az erdők illatát, és légkörét, annyira természetes, és számomra nagyon megnyugtató is. Itt ha akarnék bárhova eltudnék bújni minden elől, minden fa rejteket nyújthatnak nekem a bajok elől, vagy akár önmagam is lehetnék, a macska, aki bennem lakozik. Ez a természetes közegem, nem a belváros, ahol mindenhol autók, füst, és veszély van.
Nincs baja, annál nagyobb nincs, ami eddig, ez pedig haladás, nála az, mert tudom, hogy borzalmak is vannak az életében, olyanok, amiket én megérteni talán sosem fogok tudni, de mindig ott leszek mellette minden bajban. Most viszont nem a bajt osztja meg velem, ez pedig jó, így bólintok is szavaira. - Rendben, kíváncsian várom mi lesz az - láthatja is rajtam, hogy nagyon kíváncsi vagyok erre, főleg, hogy nincs baja, és nem szomorkodni szeretne velem. Én abban is mellette vagyok, bármikor, csak utálom szomorúnak látni.
Kezét viszont megfogom, abban a pillanatban, hogy a kis dombszerűséghez érünk, és felsegít oda, majd figyelem, ahogy leteríti a pokrócot, és máris megyek mellé. Magam részéről nincs szükségem rá, bár lehet hideg lenne a vizes, hideg föld, így hálás vagyok a pokrócnak.
- Oké - bólintok, amúgy se venném elő a telefonomat, az is lehet, hogy nem hoztam magammal, ha vele találkozom nem szoktam, viszont nézelődök is, mindenfelé. Körülvesz a természet, az a nyugalom, ami árad belőle, a csend, ami nem kínos, nem bántó, minden olyan kellemes, és jó érzéssel tölt el, hogy itt lehetek kint. A csillagok fénye beszűrődik mindenhova, így megvilágítja a tájat, árnyakat fest az erdőben, az én arcomon pedig széles mosoly helyezkedik el. - Ez tényleg gyönyörű, és annyira nyugalmas! - tudom, hogy arról volt szó nincs beszéd, de ezt meg kellett vele osztanom, ezután viszont csendben vagyok, és az eget kémlelem.
Vissza az elejére Go down


avatar



Vas. Ápr. 23, 2017 4:11 pm
Vendég
Vendég



Birdie && Vegas

with dark we see the stars
Felfeküdve a dombra, csak hagyom, hogy átjárjon maga a sötétség ölelgető nyugalma. Nyílt a táj, láthatom a fák árnyait, ahogy a sötétkék égbe magasodnak. A csillagok fehéren pislákolnak az égen, a Tejút is kirajzolódik, mintha felhő lenne. Érdekel, hogy Birdie felismeri az, hogy az a galaxis. Mégsem kérdezek rá. Én magam mondtam, hogy nincs beszéd.
Lehet magában átkoz amiatt, hogy hozzá sem szólok, sőt, rá sem pillantok, holott én rángattam ki ide. De néha az embereknek muszáj látniuk a természetet és annak a szépségét. Nem minden a városban van, nem mindent adhat meg a város. Ott is felnézhetsz az égboltra, de nem ugyanolyan. Elrontják. Szívesebben költöznék egy faházba az erdőbe.
Aztán megtörje a csendet, de nem haragszom rá, csupán rápillantok elmosolyodva. Örülök, hogy tetszik neki, pont azért hoztam ide, mert szerettem volna, hogy ő is meglássa azt, amit én. Szerintem sikerült. Ezért kedvelem annyira ezt a lányt, mert a maga édes, energikus módján megvan benne az érzék, hogy megértse az olyanfajtákat, mint én.
- Igazából, csak ennyi az egész - fekszem közelebb hozzá, nem akartam különösebbet, csak ezt. Szerintem gyönyörűen rálátni mindenre. A távolban van egy hegység, ami még szebbé teszi a horizontot, de én most az égre összpontosítok.
- Látod azokat a fehéres foszlányokat? - mutatok is az egyikre, hogy tudja melyikről beszélek. - Olyan, mintha tej lebegne. Az a Tejút - mutatom be neki kedves galaxisunkat, hátha azt hitte csak egy szimpla felhő. Azok is vannak, de azok a Holdkert környékén, azért nincs teljes rálátás a majdnem teliholdra. Pár nap múlva az lesz, így már most is szép gömbölyded. - Szeretnél keresni csillagképeket? - fordítom felé fejem, mert nem tömöm belé mindet, ha nem szeretné. De még egy információt elmondok. - Amelyik csillag nem pislákol, az bolygó. Nézd, az például a Jupiter - mutatok az egyikre, már volt időm megtanulni őket. De mutatóujjam máshova viszem. - Az a Merkúr - újabb nem pislákoló fényre vitetem a figyelmét. - Ott a Mars, onnan kicsit arrébb, erre - nem sokkal viszem arrébb a karom, csak, hogy bemérje ő is. - A Vénusz - csak ezeket látni ma, de innen tökéletes rálátásunk van a bolygókra. Mázlink van, mert ritkán látni ezt a négyet.
De aztán egy hullócsillag szeli át az eget, így felnevetek halkan.
- Kívánj valamit - azt mondják az teljesül, ha hullócsillagtól kívánsz. Még sosem próbáltam, de lehet neki tetszene.
  <3   ● ●   hard for ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down


avatar



Vas. Ápr. 23, 2017 8:47 pm
Vendég
Vendég



vegas & birdie
Olyan szép itt.
Az egész helyből árad a nyugalom, amivel bizony meg is töröm a csendet, ami ránk borult, és bekebelezett minket, de ez nem a rossz fajta csend volt, sokkal inkább az a csend, ami lassan feltölt belülről. Semmi bajom nem volt a természettel sohasem, mindig is szerettem kint lenni a szabadban, teljesen elképzelhetetlen helyeken lenni, és nem mellesleg napozni. A múlt nyáron, egy faágon fekve süttettem a hasamat, ott volt kényelmes, és olyan természetes volt a számomra, mintha mindig fákon, vagy sziklaszirteken napoznék.
De nem csak emiatt olyan nyugodt a hely, éreztem, hogy elmosolyodott, mikor arról beszéltem, hogy milyen nyugodtnak vélem a környezetet. Engem ez is nyugtat, ha azt látom, hogy ő mosolyog, ha tudom, hogy éppen nem járnak a fejében sötét gondolatok, és nem érzi magát annyira szarul. Ezért is jó ez a hely, látom rajta, hogy itt neki jó, nem mondom azt, hogy elfelejti a bajait, de itt jobb állapotban lehet. Értem miért jött ide, és megtisztelve érzem magam, hogy megmutatja nekem.
- Tökéletes - az egész hely az, a táj gyönyörű, nincsenek zajok, amik bántanák a fülem, motoszkálások vannak, néhányra meg is rándulok, de csak mert hirtelen olyan közelinek érzem, pedig nem itt van. Egy mókus a közeli fán kotorászik. Olyan édes állatok.
- Ühüm - bólogatok, hogy látom amire mutat, az előbb is azt figyeltem, olyan szép színe van, és az alakja sem mindennapi, így azonnal felkeltette a figyelmem, ahogy a vattacukor szerű felhők is. - Azta, nem tudtam, hogy az - mosolygok, ahogy felfelé nézek rá. Valahogy nem hittem volna, hogy az, de ő felvilágosított róla, így máris egészen más szemmel nézem, mintha csodálnám, de egy biztos, soha nem vettem még észre, és ez bánt, annyiban, hogy a szobámból ilyeneket nem látni. - Igen, szeretnék - csillannak meg a szemeim, ahogy felé fordulok, erre nem mindennap nyílik lehetősége az embernek, innen viszont látszanak. De már mutat is nekem bolygókat, sosem vittem észre, hogy a legtöbb csillag pislákol, mert vagy a felhők takarták, vagy egyszerűen nem volt esélyem annyi ideig figyelni, hogy ezt észrevegyem. Mindenfelé nézek, amerre mutat, ámulat az ami rajtam látszik, főleg, hogy nem tudtam, hogy ennyire ismeri az égbolt rejtelmeit.
Meglep a hullócsillag, és én mindig annyit gondolkozom, hogy eltűnik, mire eszembe jut a kívánságom, de a mellettem fekvőre pillantok, és egy kívánság fordul csak meg a fejemben. Forduljon jobbra az ő helyzete.
- Kívántam - mosolygok büszkén, mintha tényleg teljesülhetne, amit szeretnék, de csak reménykedem benne, hogy úgy lesz.
- Olyan kár, hogy nem ezt látom a szobámból - igaz, még mindig őt nézem, de a tájra gondolok. Ha így lenne mindig ott ülnek az ablakomban, alatta aludnék, és csak azt nézném.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content



Vissza az elejére Go down
 
vegas & birdie
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Passion in Las Vegas
» Las Vegas külterülete, egy útszéli benzinkút a sivatagban, a várostól nem messze.
» Passion in Las Vegas
» Vegas szótár
» Las Vegas (Nevada)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékok-
Ugrás: