• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Avatarfoglaló


Szer. Nov. 07, 2018 2:37 pm
☇ Játszótársat keresek!


Szomb. Nov. 03, 2018 7:51 pm
☇ Daniel 'Danny' Nicholson


Szomb. Nov. 03, 2018 3:48 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 ely & birdie






 :: Játékok




avatar



Szomb. Ápr. 22, 2017 7:57 pm
Vendég
Vendég



landre sisters
470 |  *-*  | ex's and oh's
Nem kaptam semmit, a csaj nem köpött be, így időben elindulhattam haza, pedig én azt hittem, hogy baszott nagy balhé lesz. Mármint, nem olyan ártatlan dolog valaki fejét nekicsapni az asztalnak, és az igazgatóság biztosan nem értettem volna meg, hogy csak azért történt a dolog, mert ribancozták a nővéremet. Ez nem lehet erre indok, szerintük, szerintem nagyon is jó indok, mert senkinek semmi joga ahhoz, hogy így beszéljenek róla. Szívem szerint, nem csak megnyomtam volna a highlighteres arccsontját, hanem betörtem volna, ha már az orrát nem sikerült, mert elfordult. Nem tudom ő mit szólna ahhoz, ha az ő rokonáról mondana valaki ilyet, vagy tegyük fel, róla... Mondjuk róla mondják, csak nem a szemébe, ahhoz senkiben sincs elég bátorság, amit sosem értettem. Én lazán a képébe mondanám, hogy egy büdös kurva, de nem akarok balhét. Ez ma csak úgy kirobbant, nem akartam, de nem is bánom, megérdemelte, még a büntetést is vigyorogva viseltem volna el.
Komolyan nem tudom mit gondolnak magukról egyesek, nekem az idegeimre mennek, a faszságaikkal, amik csak úgy áradnak belőlük. A sok vád, amit egymás felé hoznak létre, nem sokszor takarja a valóságot. Jó, tudom, hogy a nővéremnek annyi pasi volt már az ágyában, hogy a kezemen nem tudom megszámolni, vagy éppen ő volt az ágyukban, nem tudom, de szerintem a ribancozás ettől függetlenül erős. Megkérdezném azt a hülye picsát, hogy neki hány ember volt már a lábai között, tizenhat éves létére. Vagy, még csak tizenöt? Nem tudom, de hát a kor nem számít, már ciki, ha valaki szűz, és nem szopott még le annyi faszt, hogy azonnal arra álljon a szája. Ez basz fel engem, ez a gusztustalan társadalom, az, hogy mindenkinek ilyennek kellene lennie, aki meg mégsem ilyen, az már ki van zárva, és még ártanak is neki, mert nem akar beolvadni. Hát, az igazság az, hogy én ezt már teljesen megértem. Én sem akarok beolvadni, próbáltam, változtam, de kis idő elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, nekem ez nem kell.
Hazaérve berontok az ajtón, becsapom, lekapom a cipőimet, majd fel is rongyolok a szobámba, de nem maradok ott sokáig, csak lepakolok és átveszek valami kényelmesebbet, és olyat, ami meleg is. Nem fáztam, de azt sem mondanám, hogy melegem volt odakint. De ezután már megyek is le a konyhába, hogy két tálat előkapjak, meg a fagyit is, egy jó nagy bödönnyi van itthon, sose tudni mikor mire kell. Most nekem arra kell, hogy legyen ürügyem beszélni Elyvel, na nem mintha amúgy nem lehet, de fagyival jobb, így viszem is fel szépen, egy kézben mindkettőt felügyeskedem, majd kopogok az ajtaján, de amíg választ nem kapok, nem nyitok be.
- Hoztam fagyit - lehet nem akar beengedni, így ezt is hozzáteszem, hogy tudja, bizony okkal vagyok itt, és nem csak lelkizni akarok. Bár lehet ő sem akar, nem láttam még semmilyen pasi miatt sem kiborulni, így nem tudom mire számítsak.
Vissza az elejére Go down


avatar



Szomb. Ápr. 22, 2017 10:10 pm
Vendég
Vendég




sisters

side by side, or miles apart,
we are sisters, connected by heart

417

Nem mentem be. Nem vitt be a lélek, hogy nyolc órán keresztül hallgassam azt a maszlagot, amit erőszakkal ledugnak a torkunkon, hogy tudjuk. De ha az irodalomtanártól megkérdezném a koszinuszt, ketté állna a szeme. Emellett, mostanában a közösségi életem is nehézkes. Én voltam a tipikus népszerű lány, aki jéghideg, és látszólag mindenki szereti. Most pedig, elterjedt az egész, ami Vinny-vel volt. Mindenki tudja. Csak kiszínezik, hogy megdugtak, amikor nem. Én vele komolyan terveztem, meg akartam változtatni, de nem ment. Pofára estem. Ezen pedig szívesen röhögnek a többiek.
Reggel elkészülődtem, de valahogy nem bírtam kilépni a szobám ajtaján, így visszaestem az ágyamba. Azóta is ott voltam. Hallom, ahogy Birdie is hazarepült, és, ahogy férfiakat megszégyenítő módon lebassza a táskáját a szobájában. Egyszer be fogja törni a padlót, és leesünk a nappaliba mindketten. Neki még jó, ott lehet a kanapé, de én fürdőbe esnék.
Nyakig be vagyok burkolózva, a fehér párnámat eltarkítja a szemfestékem nyomai, amit lesírtam. Mert sírtam. Ha egyedül vagyok, megtehetem, mert nem érzem magam szánalmasnak. Birdie előtt szoktam elengedni magam annyira, hogy sírjak, meg Ash előtt. Del más tészta, vele erős, független nők vagyunk, akik titokban sírnak egymás vállán.
Próbálok elaludni, szorosan ölelve a takaróm, meg azon próbálkozom, hogy ne sírjam el magam megint. Megy, mert nem jönnek a könnyek. De akkor kopognak, amire kiszólok, hogy jöjjön, de nem nagyon van kedvem bárkihez is.
- Fagyi? - annak hallatára hajlandó vagyok felülni érdeklődve, a fagyit szeretem, a fagyi nem bánt. Így elfogadom tőle, és arrébb csúszok, hogy le tudjon hozzám ülni. - Mi volt ma a suliban? - mindig érdeklődöm, mert segítek neki, ha valamit nem ért, vagy, ha hall valamit, akkor elmagyarázom a dolgokat. Csak mert befolyásom van azokba a dolgokba, amik történnek ott bent.
Vagyis volt. Egészen addig, ameddig valaki el nem rontotta ezt. Ameddig meg nem kaptam a legelső szerelmet és legelső összetört szívemet. Pedig hinnem kellett volna önmagamnak, hogy nem ő lesz az én nagy Ő-m. Sosem kerestem az igazit, de persze az ember szociális lény, vágyik a szeretetre, mindenki vágyik rá.
De aztán eszembe jut, hogy nem üdvözöltem Birdie-t, így félreteszem a fagyit, és magamhoz ölelem szorosan. Szeretem, ha tudja, hogy nagyon szeretem. Úgy éreztem, amikor megszületett, hogy megáldott vele az ég. Igaz még alig tudtam beszélni, de mindig mutogattam mindenkinek, hogy ő a kishúgom. Mai napig ilyen büszke vagyok rá, hiába különbözünk.
- Nagyon szeretlek, ugye tudod? - valahogy most úgy érzem, hogy tudnia kell. Talán túl rég mondtam neki, és most ütött belém a felismerés, hogy mondanom kell neki. Legalább őt szeressék, ha már engem nem.

credit
Vissza az elejére Go down


avatar



Szomb. Ápr. 22, 2017 11:58 pm
Vendég
Vendég



landre sisters
481 |  *-*  | ex's and oh's
Azt érzem rajta, hogy baj van, mármint, nem kiabál oda nekem, amikor lebaszom a táskám, vagy becsapom az ajtót, egyik miatt sem szól, pedig meg szokta jegyezni, hogy nem kellene, vagy olyan, mintha öccse lenne, most mégsem. Baj van, tudom, és ha egy kicsi is igaz abból, amit ma hallottam, akkor nagy baj van, hiába nem szokott kiakadni pasik miatt. A nővérem nem az a fajta, akit könnyű levenni a lábáról, neki nem kellenek kedves nyálas szavak, szereti őket, ki ne szeretné, de tudom, hogy nem az kell neki, vagyis nem csak az. Ezét is félek, hogy ezt elérte az a balfasz, ha ártott Elynek kitekerem a nyakát, nem érdekel, hogy kicsoda, micsoda, nem árthat senki a nővéremnek.
Behív, hallom a hangján, hogy annyira nem örül neki, nem meglepő, hiszen nagyon el van zárkózva, ismerem már, nem szokott ilyen lenni, és még itthon sem kellene lennie, még órája lenne, szóval vagy be sem ment, vagy előbb eljött, de nekem a korábbi valósabbnak tűnik, nem láttam se elindulni, se bent az iskolában.
- Fagyi bizony, az amelyiket úgy szereted - az van itthon, mert azt én is szeretem, így még vita sincsen a boltban, hogy melyik legyen. Arrébb csusszan, én pedig már le is ülök az én kis tálkámmal, hogy vele fagyizzak. - Ma? Majdnem tönkretettem egy csodásan összefirkált padot - lehet, hogyha a csaj orra törik, akkor a padi is bánja a dolgot, így azt hiszem jobb, hogy ez nem következett be. - Ribancnak nevezett téged, tudod az a basic bitch az osztályomban, és megnézetettem vele közelebbről a padod, de nem lett baja a padnak, nem törte be a csaj orrát - vonok vállat, ha rajtam múlik betört volna a képe, de most visszafogtam magam. nem akartam akkora balhét, csak azt, hogy tudja nem fogom hagyni, hogy így beszéljen a nővéremről.
- De mondtak valami Vinnyről, meg, hogy személyes ribanc... Szóval nem hiszem el, ezt te is tudod, de azt látom, hogy elbaszott valamit nagyon. Elmeséled? - ha nem szeretné, nem muszáj, ezt ő is tudja, de nem hiszem, hogy nem esne jól neki beszélnie róla, ha más nem velem.
Ahogy ölel, úgy teszem el a fagyit az útból, hogy karjaimat köré fonva én is ölelhessem hosszan. Ha nekem valaki őt elrontja, és tönkreteszi, én is tönkre fogom tenni, nem bánhat vele így. Én viszont most szeretetemet adom neki az ölelésemmel, és még dorombolok is neki egy kicsit, az megnyugtat engem, remélem, hogy rajta is segít egy picit.
- Tudom, és én is szeretlek téged - mosolygok rá, ez sosem fog változni, nem ront rajta semmi sem. A nővérem, és mindig is az lesz, vigyázni fogok rá, akkor is, ha ő is rám akar vigyázni. - De most egyed a fagyid, mielőtt elolvad, és kipárolognak belőle a boldogsághormonok - valószínűleg ez képtelenség, de akkor is ezt mondom neki, hogy egye, hátha tényleg jótékony hatású. A filmekben az szokott lenni, de azok nagyon elbaszottak tudnak lenni.
Vissza az elejére Go down


avatar



Vas. Ápr. 23, 2017 2:35 pm
Vendég
Vendég




sisters

side by side, or miles apart,
we are sisters, connected by heart

432

Tudtam, vagy legalábbis sejtettem, hogy Birdie miért hurcolt be nekem fagyit. Ok nélkül is megtenné, de most tudom, hogy próbálkozik valamiért. Nem mondtam neki semmit arról, hogy mi a bajom, nem azért, mert nem akarom beavatni, hanem... Szégyellem magam. Amiért én mindig mondogattam neki, hogy nem fogunk sosem összetörni egy pasi miatt, nem éri meg, most pedig mégis. Legalábbis pont én.
Ettől függetlenül beengedem, és át is veszem a fagyit, amit kanalazok apránként, nehogy elfogyjon gyorsan. Csak így el fog olvadni, de mindegy.
Felvonom szemöldökeim érdeklődően, kicsit talán büszkén is, ahogy mondja, hogy tönkretett majdnem egy padot. Valahogy éreztem, hogy valakinek odabaszta a fejét. Én is szoktam, viszonylag gyakran, de mindig kimagyarázom az igazgatóiban, és nem kapok semmit. Kezdem azt hinni, hogy a vezetőség is fél tőlem.
Aztán kicsit keserűen elmosolyodom, hogy már a fiatalabbak is ribancként hallanak felőlem. Nem igazán érdekel. Az én testem, és azt teszek vele, amit szeretnék. És ami jól esik. Persze, nem vagyok rá büszke, de fiatal vagyok, és azt teszem, amit a hormontúltengés okoz.
- Engem nem érdekel - vonok vállat, annak hívnak, aminek akarnak. Kicsit sem ráz meg, tudom, hogy mit csinálok, és egyebek. Mindig ilyen életmódot folytattam, és nem terveztem leállni vele. Sosem voltam szerelmes, de úgy tenni azért jó volt egy éjszaka erejéig. A másik félnek sem voltak különösebb szándékai, így megvoltunk pár óráig, utána elköszöntünk. Vinny más volt. És fel is hozza, amire elszomorodom eléggé.
- Elmesélhetem - bólintok, de a személyes ribancot nem értem. Sosem feküdtünk le Vinnyvel, semmi olyat nem tettünk, ami túl gyors lenne nekem. Vagy neki. Kettőnknek. Kettőnknek a múltban. - Nem voltam a személyes ribanca. Nem feküdtünk le soha, és semmi több nem is volt. Öhm... A barátnője voltam, azt hiszem - persze, titokban, de hát ezt sejtheti. - Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk együtt, szóval rendesen kapcsolat, meg ilyenek. Én beleszerettem, ő meg megcsalt. Ennyi - rá sem pillantok, csak a fagyit molesztálom a kanalammal szomorkásan, hogy ez történt. - De majd jobban leszek. Annyira nem nagy dolog, csak rosszul esett - nagyon rosszul, de erről nem kell neki tudnia.
Aztán szorosan ölelem magamhoz, hogy kapjon egy kis szeretetet. Annyira el voltam foglalva a saját kínommal, hogy teljesen elhanyagoltam őt. Ezt szeretném kicsit pótolni. A dorombolására pedig simogatni kezdem hátát, és halkan én is dorombolásba kezdek, hogy viszonozzam ezt.
- Jó, eszem, eszem! - veszem is vissza a tányért, majd eszegetem a kissé megolvadt boldogsághormont. Aztán elgondolkozom, hogy most mennyire szar a helyzet a suliban.
- Nincs is kedvem bemenni. Egész nap ezt hallgatom mindenkitől. Úgy nehéz egyben maradni - sóhajtok kicsit drámaian, mert úgy érzem magam, mint egy elbaszott tini, de nem baj. Majd elmúlik.

credit
Vissza az elejére Go down


avatar



Vas. Ápr. 23, 2017 8:27 pm
Vendég
Vendég



landre sisters
554 |  *-*  | we built a dynasty
Látom, hogy felvont szemöldöke mögött más is rejlik, nem csak talán a meglepettség, hanem a büszkeség is. Egy vér vagyunk, mindketten hevesek vagyunk. Így tudom, hogy párszor ő is felkerült az igazgatóiba emiatt. Én most megúsztam, de ha felkerülök, akkor se lenne gond, nincs baja lánynak, és érthető, hogy védekeztem. Mondhatom azt is, hogy nekem jött, hinni fognak, olyan ártatlan pofim van, hogy azt is elhitetném velük, hogy a fű nem zöld, hanem piros, csak színvakok. Az más kérdés, hogy vajon tényleg ezeket a színeket keverik-e össze a színvakok, vagy sem, nem fog egyik sem szólni érte. Ő is pont ilyen, mindenből kimagyarázza magát, még abból is, ha ténylegesen összetöri a padot, vagy a csaj képét, nekem viszont az még nem menne, ahhoz gyakorolnom kell.
- Téged lehet nem érdekel, de én nem szeretem hallani, ahogy téged ócsárolnak, ahogy te sem szeretnéd hallani - mondjuk rám sok mindent nem foghatnak. Nem vagyok ribanc, nem dugattam még meg magam, és akárkivel nem is tervezem, az más dolog, hogy volt már bárki is az életemben, az nem jelenti azt, hogy bármilyen módon is kielégülést adtam volna neki. Persze a pletykák mind ilyenek, olykor alaptalanok, és erős belemagyarázások vannak bennük. Ez engem sosem érdekelt. Mondhatnak bárkiről bármit, az az ő dolguk, mondhatnak rólam is bármit, az is az ő dolguk, mert a szemembe nem merik mondani. De a nővéremet a szemembe senki sem ribancozhatja le, mert annak súlyos következményei lesznek. Gyűlölöm az ilyet.
- Oké - bólintok arra, hogy elmeséli, és én a fagyimat meg is emelem, hogy addig nasizok. na nem mintha azért tenném, mert olyan szép és vidám történet lesz ez, mert ez biztosan nincs így, sőt, valószínűleg rohadt mérges leszek. És, ahogy mesél, már érzem is, hogy valószínűleg össze fog törni a kanál a kezemben, így beejtem a tálba, hogy ne essen annak baja. Rohadék, ez az első gondolat, ami végigszalad az elmémen, hogy volt képes ezt tenni vele, azt nem tudom, ahogy az okot sem, de az biztos, hogy ezt nem fogom firtatni. - Nem hiszem el, hogy képes volt megcsalni... - ingatom a fejem, de belül üvöltöm, hogy gusztustalan féreg. Undorodom az ilyen emberektől, ahogy most már Vinnytől is, pedig egészen rendesnek tűnt, amikor idejött, aztán tessék. - Azért ment félre, mert te nem feküdtél le vele? - na az nagyon gusztustalan dolog lenne, nem is tudnám megérteni, hogy lehet arra képes valaki. Nem kap az egyik helyen lyukat, megy a másikra.
Szeretem őt, éppen ezért akarom az ölelésemmel, és a kis dorombolásommal megnyugtatni, tudom, hogy az nem lesz könnyű, mert ilyennek még sohasem láttam. Tényleg nem tudok egy alkalmat sem felhozni, amikor ennyire kikészült volna, de most látom, és érzem is rajta ezt a szagot.
- Jól teszed - gyér mosolyt villantok felé, ahogyan én is megint a fagyinak szentelem a figyelmemet, nem szeretem olvadtan, ahogy a jégkását sem szeretem úgy, mert akkor már nem finom. De még az, hiába keserű a szájízem a helyzet miatt.
- Szerintem most már maradj itthon, mármint, csak két nap van, beadjuk, hogy lebetegedtél, legalább megnyugodnának, hogy nem vagyunk boszorkányok, és azért nincs bajunk sose - furának tartanak minket, amiért mások vagyunk. Ez engem sosem zavart, mindig is tudtam, hogy fura vagyok, egyszer próbáltam részben beilleszkedni, de aztán meggondoltam magam. - Bár... lehet az nagyon feltűnő lenne - mármint, ah ezt megtudták, akkor logikus lesz, hogy emiatt nem megy be.
Vissza az elejére Go down





Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
ely & birdie
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Gyorsan száguldó hűs patak partján - Marion & Birdie
» Run, baby, run - October, Ville & Birdie

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékok-
Ugrás: