• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Avatarfoglaló


Szer. Nov. 07, 2018 2:37 pm
☇ Játszótársat keresek!


Szomb. Nov. 03, 2018 7:51 pm
☇ Daniel 'Danny' Nicholson


Szomb. Nov. 03, 2018 3:48 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Seth && Bliss






 :: Játékok




avatar



Szomb. Ápr. 22, 2017 8:26 pm
Vendég
Vendég



seth && bliss
caring less is the easiest way to be happy

Unalom. A köbön. Ha már matekórán rohadunk, legalább a mérhetetlen unalmam felett legyen felsőindex hármas. Valahogy minden jobban eltereli a figyelmem. A mázlisták,
akiket az ablakból megfigyelhetek, ahogy kitolatnak a kocsijukkal,
s elhúzzák a belüket innen. A repedések a mennyezeten. Vagy éppen az, hogy a tanár rosszul törölte le a táblát, és a fekete filc csak elmosódott pacaként éktelenkedik a tábla legszélén. Még azt is megfigyeltem, hogy az átellenben ülő hogyan dobol tollával a füzetén, hátha felismerhető a ritmusa valami slágernek benne. De semmi. Semmi sem volt képes lekötni hosszútávon.
Oldalra fordulok, végigpásztázva a mellettem ülőt. Hidrogénfejű,
vékonyka, kicsit szenvedő arcú, és új. Gondoltam, majd könnyedén szóba elegyedek vele. De mit mondhatnék? Szerintem nincs az az ember, aki szereti a másikkal azt firtatni, hogy ő az új gyerek. Kérdezgethetném napestig az eddigi életéről, amihez közöm sincs.
Akarok én barátkozni? Nem igazán. Gáznak érezném magam, ha csak úgy rárontanék.
Inkább vissza is fordulok. Szerencsétlent sokáig néztem, bár, sok érdeklődést irántam nem mutatott. Pech, vagy sem, de ő sem tűnt úgy, hogy barátkozni akar. Főleg, hogy lefoglalja valami a telefonja képernyőjén, de nem nagyon érinti, gondolom olvas. Vagy csak néz valamit. Megharagudna, ha becsatlakoznék?
Azt viszont ki kérdezi meg, hogy "hé, nézhetem veled a telefonod?"
Hátradőlök a kényelmetlen széken, így tökéletes rálátást kapok arra, amire ő, csak ő kicsit közelebbről és egyszerűbben látja a dolgot. Megtámasztom könyökömet a mögöttünk tartózkodó padon,
hogy a széket hátsó lábaira billentsem, mintha csak hintáznék, ne legyek feltűnő. Rákoncentrálok, majd olvasok.
Amikor pedig az olvasottak összeállnak egy rémisztő, gyomorforgató képpé, olyan hirtelenséggel és hanggal csapom magam vissza rendes ülőpózba, hogy még a tanár is csak felém pislog mi ütött belém. Sokkal inkább, szerintem azt várta, hogy elestem-e a manőverezésemtől. De nem, csupán, aki mellettem ül,
játszik. És nem, nem azért sokkoltam, mert előrébb tart a Candy Crush Saga-ban, mint én. Hanem mert... hogy is mondjam. Hamarosan lehet, hogy nem fog itt ülni mellettem?
Tennem kell valamit ez ellen. De mit mondjak? Belelestem a telefonodba? Légyszíves, ne érd el az ötvenedik szintet? Miért csinálod?
- Psszt - pisszegek oda neki, s, ha kapok figyelmet tőle, folytatom.
Ha nem, addig pisszegek, ameddig legalább egy szánalmas pillantást rám nem vet, hogy erőlködöm. - Ebédszünet lesz, és rengeteg palacsintát hoztam, nem tudom megenni. Nem eszel velem? - erőlködöm, hátha. Palacsintám tényleg sok van, de azt mondjuk egyedül terveztem megenni. De talán neki is jól esik, ha valaki közeledik. Vagy ő is utálja a tinédzsereket, miközben az, és csak diszkréten pusztul. Nem tudom, én megpróbáltam.

Vissza az elejére Go down


avatar


: :


escaping to you for h o p e was too early:
you are only the continuation of the
p a i n


Join date :
2017. Apr. 19.

Tartózkodási hely :
beacon freaky hills

Foglalkozás :
writer


Vas. Ápr. 23, 2017 2:19 pm
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet




i'm scared to get close and i hate being alone

Gondolom mindig szar újnak lenni. Túl nagy tapasztalatom nincs ilyesmiben, de az biztos, hogy nem azt a korszakomat élem, mikor első benyomással akkora hatással lehetnék az emberekre, hogy a fél iskola szimpatikusnak tartson és barátkozni akarjanak velem. Pont velem. Igazából annyira nem is érdekel. Mármint néhány kamu meg érdekbarátsággal senki élete sem lesz jobb. Minél több "barátod" van, minél több ismerősöd, minél menőbbnek számítasz, annál többet pletykálnak rólad. Az meg kinek hiányzik? A gimi után meg vége. Akikre itt azt mondod, hogy számíthatsz, vagy maximálisan megbízol bennünk, azok a nevedet sem fogják tudni. Ez a sok szar, amire azt hiszed, örökre szól, az mind átbaszás. Akiket a barátaimnak tudhattam, Baltimore-ban vannak. Ahhoz meg nincs erőm, hogy most újra kezdjek mindent. Most még nem megy.
Az egyetlen célom az első napomon az volt, hogy túléljem a matek órát. Szerencsére volt mivel lekötnöm a figyelmem, aminek a neve pusztán csak egy betűből, meg két számból állt.
F57. Csak egy csoport. Egy csoport öngyilkos hajlamú hülyegyerek. Hm, érdekes jelző ahhoz képest, hogy részt veszek az egészben. Nem mintha meg akarnék halni, vagy ilyesmi. Aztán ki tudja. Még csak a játék feléhez közeledek. Lehet, saját magamat sem ismerem még.
Csak néhány pillantást vetettem a táblára, vagy a tanárra, nem is foglalkozva a körülöttem zajló eseményekkel. Pedig kellett volna. A költözés nem törli ki az első féléves matematika jegyeimet, és nem változtat a tényen sem, hogy valószínűleg megbukok év végén, ha nem szedem össze magam. De ez egy szar tantárgy.
Bár mellőlem jött, fel sem figyeltem a szék lábának csapódására a padlóhoz, mert túlságosan elmerültem abban, amit még tegnap írt nekem az egyik csaj. Semmi érdekes, csak hogy mennyire utálja a körülötte élő embereket. Hogy az anyját jobban érdekli az új pasija. Hogy megint megvágta magát. Meg hogy elege van az életéből. Csak a szokásos. Vicces, hogy hasonló véleménnyel kellene állnom a világhoz és az élethez, mint neki, ha már részt veszek ebben, de nem tudok. Kicsit összedőlt a világ most számomra, de ez nem ok arra, hogy megöljem magam. Mindenből van kiút. Nem? Amúgy sem ez a célom, csak tudni akarom a válaszokat a miértekre.
Gondolataimból a mellettem ülő lány pisszegése zökkentett ki. Kicsit összrezzenve zártam le a telefonom kijelzőjét, amit aztán lefordítva helyeztem a padra, csak hogy biztos legyen. Kissé lepetten fordítottam felé a fejem, és csak felvontam a szemöldököm a kérdése hallatán.
- Hát... azt hiszem, rossz döntés lenne nemet mondani a palacsintára - egy kisebb mosolyra húztam a számat közben. Azt hiszem, kicsit örültem is, hogy nem kell egyedül kajálnom, annak ellenére, hogy szerettem volna folytatni az antiszociális életem. De végül is az ember társas lény, és talán tényleg egy nagyszerű esély ez arra, hogy a hátam mögött hagyjam a múltat.
- Egyébként Seth vagyok - mutatkoztam be végül. Gondoltam, ezt diktálja az illem az helyett, hogy rákérdezzek, miért nem eszik inkább a barátaival. - És a kakaós palacsinta a kedvencem. De megteszi a nutellás is - vigyorogtam rá ekkor már, aztán hirtelen kezdtem némi bűntudatot érezni, hogy ennyi idő elteltével képes vagyok jópofizni egy ismeretlen csajjal. Csak nemet kellett volna mondanom.
©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar



Vas. Ápr. 23, 2017 3:15 pm
Vendég
Vendég



seth && bliss
caring less is the easiest way to be happy

Én ténylegesen nem értem mi célból kell ezeket ledugni a torkunkon. Ahogy körbenézek, csak a legelső padsorban hajlandóak figyelni, azt is kényszerülten, mivel szem előtt vannak. A füzetemre pillantva pedig, elvétve le van írva pár dolog. Ebből élvezet lesz tanulni. Csakis arra tudok gondolni, hogy másoknak jelenleg mi zajlik a fejében. Nekem az, hogy végre ebédszünet lesz, végre ehetek. Mások is annyira éhesek, mint én?
Akkor is ugyanennyire vágytam ételre, mikor belelestem a mellettem ülő ismeretlen új arc telefonjába. Nem tudom mit vártam ott, reméltem valami érdekes könyv, amit olvashatok titokban vele.
Vagy, ha megtetszik, akkor szóba elegyedhetek, hogy mi ez. Igaz,
hogy sok szöveg tárul elém, mindegyik annyira nyomasztó, hogy én érzem magam szarul, amiért életben vagyok és még élvezem is minimális szinten. F57. Olvastam erről, de hol?
Kék Bálna öngyilkossági játék. Igen. Az lesz az.
Szörnyű volt olvasni a cikkeket erről, nemhogy még szinte belecsöppenni. Végigfutott agyamon az, hogy lehet ez a gyerek már nem fog mellettem ülni két hét múlva. Ez ijesztő, és aggasztó. De ki vagyok én, hogy megállítsam ebben? Nem vagyok senkije, még a nevét sem tudom. Viszont, senkinek sem lenne szabad úgy éreznie,
hogy ezt a játékot kell játszania, hogy meghaljon. Ujjait leellenőriztem, megvan mindegyik ujja, és szívem szerint felhúznám a felsőjét, hogy karján nem pillantok-e meg egy belevájt bálnaalakot. De nem tehetem.
De még mindig éhes vagyok. Hívjuk meg ebédelni!
- Szerintem életed végéig bánnád, ha elutasítanád a palacsintám - mosolyodom el, aztán legszívesebben erőből fejbe basznám magam, amiért az élete végét emlegettem. De nem teszek semmit,
az feltűnő lenne.
De bemutatkozik. Legalább illem van benne, ha már bennem nem volt, mivel nem mondtam a nevem, csak cukrosnénisként palacsintát ajánlgattam.
- Bliss vagyok - biccentek aprót, majd a széken csusszanva egész testemmel felé fordulok, hogy ezzel is mutassam, nyílt vagyok mindenféle beszélgetésre, akár arra is, hogy megvitassuk mikkel töltöttem meg a palacsintákat. - Van mindkettő, szóval lesz miből válogatnod. Van túrós, és baracklekváros is, na meg fahéjas. Sosem tudok dönteni - vonom meg vállaimat halkan felnevetve. Ki a fene hoz ennyi palacsintát suliba? Mit terveztem velük? Hát megenni.
Falánk vagyok, de vele megosztom. Nem is tűnik annyira depressziós személyiségnek, de nem ítélhetem el még.
- Egyébként, honnan jöttél? Tudom, idegesítő lehet, hogy mindenki a régi életedről kérdezget, meg minden... de, ha már együtt ebédelünk majd, és csak húsz perc van hátra az órából, hasznosíthatjuk az időt - sziszegem oda szavaimat, mivel sok a mondandóm. Nem akarok tolakodó lenni, de szerintem pont, hogy most vagyok az. De sebaj. Valószínűleg majd ő is kérdez, és jobb neki is társalogni, mint... mint egy öngyilkos csoportot bújni. Ez még mindig rémisztő.

Vissza az elejére Go down


avatar


: :


escaping to you for h o p e was too early:
you are only the continuation of the
p a i n


Join date :
2017. Apr. 19.

Tartózkodási hely :
beacon freaky hills

Foglalkozás :
writer


Vas. Ápr. 23, 2017 8:07 pm
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet




i'm scared to get close and i hate being alone

Kissé meglepett, hogy a matek óra közepén hirtelen felajánlotta valaki, hogy megosztja velem a palacsintáit, minden szó nélkül. Bár a nap folyamán csak olyan emberekbe futottam, akik normálisak voltak és próbálkoztak kommunikálni velem. Csak néhány bunkó megjegyzést hallottam meg, de a suli gyökereinek valahogy sikerült elkerülniük. Viszont az ebéd osztogatása egy idegennek már tényleg nem megszokott dolog. Nem hiszem, hogy úgy nézek ki, mint akinek nem telik kajára. Talán külső szemmel annyira elveszettnek sem, hogy szánalomból kelljen mindezt csinálni. Az utolsó lehetőség pedig csak az lehet, hogy idióta vagyok, és nem nyilvános helyen, egy kibaszott óra közepén kellene az öngyilkos jelöltek üzeneteit és posztjait olvasnom, mert bárki megláthatja. De az is lehet, hogy szimplán csak ilyen a csaj. Igazából annyira nem is számít. Éhes vagyok, de a reggeli siettségben otthon hagytam az ebédemet. Még jól is jött az ajánlat, mert így pénzt sem kell költenem melegszendvicsre a büfében. Ma már így is vettem kettőt. Na, meg a palacsinta az palacsinta. Ki tudna ellenállni neki?
- És mindenkinek a palacsintáid ajánlgatod, vagy ez egy kivételes alkalom? - Kérdeztem rá végül kissé ráncolva a szemöldököm, de egy értetlen félmosoly továbbra is ott volt az arcomon. Csak nem hagyta a kíváncsiságom, hogy ne kérdezzek rá. De nem tudom, milyen válaszra számítottam. Ha az elméleteimből egy igaz is lenne, azt akkor sem vallaná be. Közben egyre inkább kezdtem úgy érezni, mintha nem is a palacsintáról beszélnénk, hanem mintha egy kód lenne valami 18-as karikás dologra.
- Sajnos eléggé válogatós vagyok. Nem vagyok könnyű eset. Nekem a palacsinta csak akkor palacsinta, ha valami barna színű töltelék van benne - óvatosan az alsó ajkamra haraptam, elvégre csak én lehetek olyan pofátlan, hogy meghívnak enni, aztán még válogatok is. Inkább meg kellene köszönnöm. Gratulálok Seth. - De igazából nem is lényeg. Aranyos tőled, hogy felajánlottad egyáltalán az ebéded felét. - Rendben, szép mentés. - De ha nem mondtad volna, hogy túl sokat hoztál, el sem fogadtam volna. Egész jó itt a melegszendvics - tettem még hozzá, visszatérve a természetes kommunikációhoz.
Aztán ideje volt túllépni a palacsintán.
Szerencsére ő is hasonlóképp látta, mert mielőtt bármit is mondhattam volna, felvetett egy újabb témát. Az "új srác" téma, hát persze. Számítottam rá. Ha jól számolom, ez lett volna ma a hetedik alkalom, hogy elmondom ugyanazt a mondatot. Maryland állam, Baltimore bla bla. Kit érdekel? Ideje volt újítani.
- Szerintem nem az a fontos, hogy honnan költöztem ide, vagy volt-e háziállatom régen - válaszoltam végül ismét ránézve, közben megvontam a vállam. - Ahogy mondod, kissé unalmas már a régi életemről beszélni. Meg amúgy is az a lényeg, mi van most, vagy tévedek? - Vontam fel szemöldökeim mosolyogva. Abban a pillanatban tényleg megszűnt számomra minden, ami a régi városomban történt. - Amúgy sem tudnék túl sok dolgot mesélni. Nem történik semmi az életemben - tettem még hozzá és annyira nem is hazudtam nagyot.
Aztán mikor újra szóra nyitottam a számat, meghallottam a nevem a tanár szájából, mire felkaptam a fejem.
- Elnézést tanárnő, de ez a lány a palacsintáját kínálgatja nekem és képtelenség, hogy a csokiöntetes, nutellás palacsinta gondolatától, aminek a tetején eper darabkák is vannak, a Pitagorasz-tételre tudjak koncentrálni - jelentettem ki szinte már vágyakozó hangon, aztán Bliss felé fordultam. Azt hiszem mindenki számára egyértelmű volt a túlzó színészkedésem. - Könyörgöm mondd, hogy van tejszínhabod is! - Szinte könyörögve néztem rá, majd ismét a tanárra. - Tanárnő, a fél karomat adnám most ezért, értse meg. Tudom kell minden részletet.
- Mr. Bailey, ön szerint ez vicces? - Kérdezte dühösen, felemelve a hangját, mire vállat vontam.
- Nem. Mégis mi vicces lenne a kajában? Miért viccelnék vele? - Kérdeztem szűkített szemekkel értetlenül, majd meghallottam a csengő hangját és csak elmosolyodtam. - Nem akar csatlakozni?
- Az egyetlen dolog, ami csatlakozni akar valahova, az az órai munka egyesed a digitális naplóba. Üdv, a Beacon Hills Gimnáziumban - mondta egy diadalmas mosollyal az arcán, mielőtt kisétált a teremből.
Tényleg szép kezdés. Halkan felsóhajtottam és csak szemforgatva felálltam, miközben a telefonomat a nadrágom hátsó zsebébe csúsztattam, Blissre pillantva, hogy indulhatunk-e.
- Legalább had hívjalak meg akkor egy kávéra, vagy valami - mondtam, miközben elindultunk. - Nekem szükségem van rá, és mivel még van két... vagy három óránk, szerintem neked is.

©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
Seth && Bliss
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékok-
Ugrás: