HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
Annie Bailey Today at 10:18 am

Vendég Yesterday at 8:36 pm

Daria Lavoie Yesterday at 3:42 pm

Dante Seavers Yesterday at 1:30 pm

Opal Wroblewski Hétf. Jún. 26, 2017 9:05 pm

aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Dan & Rae × Fire? Where?








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 








avatar

Join date :
2016. Mar. 26.

Age :
19

Tartózkodási hely :
∷ beacon hills

Foglalkozás :
∷ housekeeper

kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet

Pént. Máj. 19, 2017 9:46 pm


dante × raelynn

- Legyél jó kislány! - kacsintott rám, majd lépett ki az ajtón, ezzel otthagyva engem három napra egyedül. Őszintén szólva egy kicsit örültem neki. Nem dolgoztatott sokat, de már kicsit elegem volt abból, hogy naponta kellett főznöm, mosnom, meg pakolnom. Végre egy kis szünetem lehetett, és bármikor ki tudtam mozdulni. Mondjuk egy dolgot nem értettem. A virág csokrot, amit adott nekem. Rá is pillantottam a vörös rózsákra, és akaratlanul is kissé elfintorodtam. Ilyen virágot csak annak ad az ember, akit szeret, de ezt pont a drága drogbáróból nem néztem volna ki. Sose kezelt másként, sose udvarolt, sose mutatott érdeklődést irántam, erre ilyet ad. Azt se hittem volna, hogy azt hiszi ezeket szeretem. Mármint gondolom a pasidtól kapni más, lehet még tényleg értékelni is lehetett, viszont én csak egyre tudtam gondolni. A rózsa vöröse a tűzre emlékeztetett.
A táskámat a hátamra kaptam, a gördeszkát az egyik, a csokrot meg a másik kezembe, majd miután a ház ajtaját bezártam, rögtön az erdőnek vettem az irányt. Tudtam, hogy ott van a legnagyobb esélyem elbújni és gyújtogatni, de igazából nem is számított. Sose volt nálam gyufa, vagy öngyújtó, akár bármi olyan eszköz, amivel tüzet lehetett gyújtani. Ha meg is látnak, rajtam nem lesz semmi, azt meg senki se fogja elhinni, hogy egy lány egy érintésével felgyújtott valamit. Emiatt maximum a diliházba viszik az embert, nem engem a dutyiba.
Nem siettem el az utat az erdőig, csak szép lassan gurultam, ahogy próbáltam nem odafigyelni az engem bámulókra. Gondolom elég fura látvány lehetett, hogy egy csokor rózsával gördeszkázok végig a fél városon. De hát mit tegyek? Valahogy el kellett juttatnom őket velem az erdőbe. Szerencsére azért túl sokan nem bámultak, így nem lettem igazán ideges miattuk. Talán még szerencse, mert a végén még nem csak a rózsák fognak hamuként kikötni. Majd meglátjuk mi lesz a helyzet. Egy idő után már csak a lábamon tudtam tovább menni, ami nem zavart. Céltudatosan közlekedtem a fák között, ráadásul nem egy kitaposott úton. Kevesebb esély volt így arra, hogy valakibe belebotlok. Nem zavart volna, csak nincs kedvem azért lerendezni az ügyet. Kitudja milyenek itt a zsaruk, lehet mindenféle bizonyíték nélkül is letartóztatnának.
Egy idő után levágódtam egy random helyre, a táskámat és a deszkámat egy fának támasztottam a rózsát meg a földre, én meg leültem mellé. Kivettem egy szálat, és megnéztem. Egész szép volt, szinte kár is érte. De ha már levágták, úgyis elfog hervadni. Nem tökmindegy, hogy elhervad egy hét után, vagy felgyújtom?
Még utoljára megforgattam ujjaim között, majd ahogy végigsimítottam az egyik szirmán, lángra lobbant. Gyönyörűen éget. Sokkal élvezetesebb volt, mint papírt gyújtogatni. Az olyan hamar véget ért. De a rózsa égett egy viszonylag hosszú ideig. A szirmok lassan begörbültek, majd feketévé váltak. Mielőtt a szára is felgyulladt volna, szimplán eltüntettem a tüzet. A csonka virágot félredobtam, és új áldozatot választottam. Megszagoltam, elzártam magamba a halvány illatát, majd ez is az előző sorsára jutott. A lángok között végighúztam az ujjaimat. Nyilván nem lett belőle bajom, elég béna is lenne, ha egy tűz kistune nem bírná a tüzet. Ahogy az ujjaimat körülölelték a lángok, egy pillanatra felvillant bennem az árvaház képe, majd a sikítások arról az éjszakáról. Egy darabig kábultan bámultam a tűzbe, majd lépések zaja zökkentett ki. Egyre közelebb jöttek, majd végül nem egészen mögöttem megállt valaki. A szemem sarkából szinte láttam is. Ismét eloltottam a rózsát, de most nem dobtam el.
- Érdekes nézni? - kérdeztem oldalra pillantás nélkül, majd miután leeresztettem a kezeimet magam elől, akkor fordultam fejemmel felé. Egy talán velem egykorú srác látványa fogadott. Kissé gondolkozva bámultam rajta végül, majd a szemébe egy kicsit. Valami volt vele... Valami különös... Hmmm... Meg van!
- Wendigo? - kérdeztem egy sejtelmes mosollyal az arcomon, ahogy a reakciójára vártam. Annak a négy év tanításnak a boszorkánymesternél meg volt a hatása legalább. Egész gyorsan felismertem a legtöbb a legtöbb természetfelettit.

              setting fires » remélem megfelel *-* » 625 » ©



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése








avatar

Join date :
2017. Mar. 28.

Age :
19

Tartózkodási hely :
i'm standing alone in this world that keeps on changing.

Foglalkozás :
fighting against my demons.

hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt

Vas. Jún. 11, 2017 9:32 pm


rae & dan
you don't raise from ashes, you make them.
you are the whole fucking fire.

Az a borzalmas éhség. Minden időmet az töltötte ki mostanában, hogy a wendigo felem éhségét csillapítsam, ezzel együtt pedig elnyomjam a bennem lakozó bestiát. Még mindig nem tudtam vadászni, és még mindig nehezen vettem rá magam egyáltalán arra is, hogy egyek. Rossz szokásomhoz híven mindig megvártam az utolsó utáni pillanatot, amikor a gyomrom korgása egyértelműen azt jelezte, hogy üres a hasam, és még fél óra, aztán összeesek a rosszulléttől, ami kísértett az utolsó órákban. Végül mindig ettem.
Undorodom magamtól. Undorodom attól, amit tennem kell azért, hogy ne haljak éhen, s bár gyakran elgondolkozom rajta, talán könnyebb lenne úgy - már csak azért is, mert megszabadulhatnék a kínzó bűntudattól -, aztán hamar rájövök, hogy nem adhatom fel csak azért, mert azzá váltam, amitől féltem. Az új élethelyzet, amit kaptam, amivel együtt kell élnem, az ijesztő. Ahogy minden más új dolog is, de egy idő után mindenhez hozzá lehet szokni, nem igaz? Majd ezt is megszokom... - gondoltam, miközben behúztam magam után az ajtót, majd egy kapucnival a fejemen elindultam az utcán.
Kissé lehajtottam a fejem, és mindkét kezemmel átkaroltam magam, úgy haladtam egyenesen az erdő felé, közben csak imádkoztam, hogy a bő pulóver és a kapucni álca elég legyen ahhoz, hogy senki sem ismerjen fel. Igaz, hogy ezáltal kissé feltűnő lehettem, de ez a része már nem érdekel.
Már vagy két hete nem voltam sehol. A sarki kávézóig sem jutottam el, vagy vissza. Félek emberek közé lépni, félek iskolába menni, félek találkozni másokkal... egyszerűen csak félek mindentől. De elég volt már a négy falból, ami nap, mint nap körbe vesz. Ki kellett szabadulnom. Friss levegőre volt szükségem. Érezni akartam végre, hogy élek, és nem csak létezem. Egyelőre még nem voltam elég bátor a tömeghez, így kezdetnek megfelelt az erdő is. Ott végre lelassíthattam.
Alaposan szemügyre vettem a tájat, és kiélveztem a napfényt, valamint a lágy szellőt, ami cirógatta az arcom. Néha láttam elsurranni egy-egy állatot előttem, de rajtuk kívül egy lélek sem volt a közelben. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amiért nem kellett attól félnem, hogy esetleg valaki túl közel kerül hozzám, nekem elborul az elmém, aztán egyik pillanatról a másikra eltűnik néhány végtag - mondanom sem kell, nem az enyém.
De nem kellett eltelnie öt percnek sem, hogy némi füst szagát érezzem meg a levegőben, valamint halk sercegő, pattogó hangot, ami egyértelműen a tűzre utalt. Kíváncsiságomnak hála egyenesen az orrom után indultam, majd megláttam egy lányt pár szál rózsával. Lelassítottam.
Sok piromániás emberrel találkoztam már, de ez még nekem is uj volt, hogy valaki rózsákat gyújtogat. Tisztes távolságra végül megálltam, és résnyire nyílt ajkakkal figyeltem tovább, majd kissé összerezzentem, ahogy hirtelen megszólított.
Nem válaszoltam a kérdésre, csak bűnbánóan a földre pillantottam, miközben összepréseltem ajkaimat. Nem állt szándékomban leskelődni más után, így kicsit rosszul éreztem magam. Ha már megálltam, hogy egy idegen tevékenységeit figyeljem - aki nyilván nem véletlenül jött ez miatt az erdőbe -, csinálhattam volna jobban is.
- Még sosem találkoztam tűz kitsunéval - nyögtem ki végül. Ez pedig igaz is volt. Hallottam már róluk, de még sosem láttam egyet sem, főleg úgy, hogy épp a képességét használta.
Meg sem fordult a fejemben, hogy játszam a lepettet, hiszen pontosan jól tudtam, hogy ha ő is természetfeletti, érzi rajtam is. Ráadásul nem is lenne értelme titkolóznom. Aztán mikor kimondta azt az egyetlen szót, hirtelen felfordult a gyomrom is és elmondtam magamban egy imát, amiért nem ettem aznap még semmit, hiszen pillanatok alatt visszajött volna minden.
- V-valami olyasmi... - húztam a számat, miközben halkan válaszolva felnéztem rá ismét, végül közelebb sétáltam és az előtte heverő virágokra pillantottam. - Mégis mit csinálsz? Vagyis inkább miért csinálod, amit csinálsz? - Értetlenül irányítottam rá ismét a tekintetem, majd leguggoltam mellé és felemeltem egy szál rózsát, hogy megszagoljam.

©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése








avatar

Join date :
2016. Mar. 26.

Age :
19

Tartózkodási hely :
∷ beacon hills

Foglalkozás :
∷ housekeeper

kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet

Hétf. Jún. 12, 2017 7:27 pm


dante × raelynn

Imádom a tüzet. Túlságosan is. Ezért volt gond, hogy nem csak enyhén voltam piromániás tűz kitsune. Ha nem lenne józan eszem, és önuralmam, vagy csak az egyik, akkor már az egész világ rég lángokban állna. De szerencsére ez nem történt meg, és ha rajtam áll, nem is fog. Imádtam nézni, ahogy ég valami. Lehetett az egy fűszál, egy papír, egy asztal, egy egész ház, bármi, tényleg bármi, engem elszórakoztatott. Tudni akartam mi hogyan ég. Milyen színnel, milyen gyorsan, és milyen szaggal, mert ez mindennél különböző. Beteges. De nem hiába van erre egy külön kifejezés.
Amúgy már lehet pszichológiai eset is voltam azzal, hogy ennyire megszállott voltam, bár ez érdekelt legutoljára. Mert az elmémet csak a rózsák felgyújtásának gondolata töltötte el, már az erdő fele vezető úton is, ott meg vár végképp. Nem azt mondom, hogy nem szeretem, ha nézik, de jobb, ha nem teszik. Nem kényelmes nekem, ha holmi tűzgyújtókkal kell játszadoznom. Jobban szeretem az élet adta képességeimet. Ha már vannak, használnom is kell őket. Meg különben is, gyakorolnom kell, különben ha csak szunnyadni hagyom az erőmet, akkor csak a tűzzel játszom. Tudom, kackac kukac, nem vicces, de na. Ez van. Jobb használni, még így is, mint nem. Nem lehet még egy házgyújtós esetem.
A váratlan vendégem nem válaszolt azonnal, talán kissé meg is ijedt attól, hogy megszólaltam. Talán én is így tettem volna, hiszen nem tudhatta, hogy már rég hallottam. Meg elég fura, sőt, horrorfilmbe illő jelenet, amikor valaki mögé osonsz, de ő mégis megszólít, pedig elvileg nem hall, és nem lát. A válasza végre megérkezik, viszont nem lep meg. Csak elismerően elmosolyodom rajta. Ügyes.
- Dingdingding, eltaláltad az ötszáz dolcsis kérdés válaszát! - vigyorogtam a srácra. Ma úgy tűnik különösen közvetlen voltam, és talán még főleg kedves is. Talán az teszi, hogy egy hét után végre megint gyújtogathattam. Az őrültek már csak ilyenek... Már ha annak számítok. Vajon annak számítok?
- Akkor örülök, hogy én lehetek az elsőd. - kacsintottam rá, és a vigyorom továbbra se tűnt el. Ráadásul direkt fogalmaztam úgy, ahogyan. Kíváncsi voltam hogyan fog reagálni rá. Nem mintha felakarnám szedni, csak imádom, amikor valaki zavarba jön. Főleg, ha az egy hapsi. Rohadt vicces. Néha videóra is venném, csak elég fura lenne.
Válasza kissé meglepett. Nem is kissé, hanem nagyon. Mi az, hogy valami olyasmi? Most vagy wendigo, vagy nem wendigo! Ezen nem értem mi lehet valami olyasmi, de végül is ő tudja igazából. Kaphattam volna furább reakciót is mondjuk, ez bőven megteszi.
- Valami olyasmi? - döntöttem a fejem kissé oldalra, immár nem vigyorogva. Azért muszáj volt rákérdeznem. Ha nem igen, vagy nem a válasz, akkor azért kell a magyarázat, meg kíváncsi természet is vagyok. Persze, ha nem válaszol, vagy terel elengedem. Előbb vagy utóbb úgyis kiderül mit értett a rejtélyes válasza alatt. Ha nem is most, maximum elérem, hogy találkozzunk valamikor, és akkor. Megoldom én.
Tekintetemmel egy darabig figyeltem, ahogy mellém érkezik, majd a kérdését is felfogtam, de nem igazán tudtam először mit is mondhatnék. Eldobtam a kezemben maradt rózsa csonkot, és figyeltem, ahogy ő beleszagol egy, még egy ép példányba.
- Hallottál már a piromániáról? - pillantottam rá, majd vissza a virágokra.
- Fura dolog, főleg, ha tűz kitsune vagy. Az elemed a tűz, és nem csak emiatt függsz tőle, hanem azért is, mert élvezed a dolgok gyújtogatását. Mindegy mi az, csak égjen. - a mondandóm végére a szemem kicsit fel is izzott, de pár pislogás után már nyoma se volt a dolognak. Az utolsó mondat valahogy olyan nagy vágyat ébresztett bennem a gyújtogatásra, hogy össze kellett szorítanom a kezeimet, nehogy valami hülyeséget csináljak. Ha valami tüzet indítok, azt már nem biztos, hogy vissza tudom fogni.
- És te amúgy hogyhogy kint vagy az erdőben? - fürkésztem inkább a srác arcát.
- Nem úgy tűnik, hogy csak túrázni jöttél. - néztem meg most már közelebbről minden egyes porcikáját majdnem. Nem zavartattam magam, hiszen csak jobbnak láttam teljesen végigmérni a dolgokat. Az ember ebben a városban sose tudja kibe is fut bele igazán.

              setting fires »  wink » 648 » ©



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Dan & Rae × Fire? Where?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Fire meet gasoline -[QuakeRider]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros-
Ugrás: