• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 48 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
7
Diclonius
1
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
3
Vámpír
5
Warlock
4
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Madelaine Petsch


Yesterday at 11:18 pm

nyerteseink
gratulálunk az ősz legjobbjainak!

Avery

Sardothien
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
William

Rofocale
előtörténet
Stella

Argent
művész
Kol

Mikaelson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Tessa

Gray
szépség
Lynne &

Malachai
párkapcsolat
Baby &

Kol
játék
Avery &

Malachai
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Stella × Opal - Killing a friend










avatar


: :



Join date :
2016. Apr. 01.

Age :
24

Tartózkodási hely :
⌞hiding in the shadows⌝

Foglalkozás :
⌞bartender⌝


Kedd Jún. 13, 2017 6:08 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Stella & Opal

i won't lie... this is going to be hard

Lassan már kezdtem hozzászokni ahhoz, hogy ki is vagyok, vagyis kinek kellene lennem. Nem, nem a Fekete Opal szerepe vált jó barátommá, hanem Anne kis álcája. Igazából a név se állt messze tőlem, hiszen a második nevem becézése volt, maga a jelleme, ha mondhatom így pedig az enyém. Csak nem vadász, és kész. Vele sokkal egyszerűbb volt az élet, nem volt semmi különösebb gondom, csak annyi, mint minden más embernek. Eltörtem néhány poharat, néha elaludtam, majdnem elkéstem munkából, és ilyenek. Barátokért és családért ugyan nem kellett aggódnom, de nem is bántam. A barátkozásra még annyira nem álltam készen, hiszen a várost lehet holnap magam mögött kell hagynom. A pletykák, vagy az engem üldözők bármelyik nap megtalálhatnak, és akkor már itt se lesz helyem. Anne is megtűnik szűnni többé, és a következő helyen valami új, és idegen nevet kell majd felvennem. Már ha megint letelepedek valahol. Majd meglátjuk mi lesz, még nem tudhatom. Nem is akarom tudni.
Annak ellenére, hogy imádtam egy sima ember életét élni, vadászként nőttem fel, és magam voltam minden kis játék mellett. Nem az öldöklésre vágytam, hanem a vadászat izgalmára, a nyomozásra, a csapattal való együtt dolgozásra, egy kis mozgásra igazából. Verekedni akartam, vagy fegyverekkel gyakorolni. Bármit, csak had éljem ki magam kicsit, már ha ennyire benne van a véremben. Talán ezért is kötöttem ki az erdőben, ráadásul egy pisztollyal, és egy késsel magamon. Nem így terveztem egy meló utáni estét, de mégis ez lett belőle. Mégis, mert akármennyire is tetszik a normális ember élet, bármennyire is szeretnék valóban csak Anne lenni, vadász vagyok. A Wroblewski klán egyik tagja, aki a gyengéket és a védteleneket védelmezni. Lételemem a harc. Persze nem terveztem élő emberen gyakorolni, csak egy csinos fát akartam keresni magamnak, amin egy picit gyakorolhatok.
Aztán ahogy már az erdő közepén voltam, lassan leesett valami. A hold. A rohadt életbe is a hold! Riadtan pillantottam fel az égre, és szembetaláltam magam az egyik legnagyobb teliholddal, amit csak láttam az eddigi életemben. Elmormoltam valami enyhe káromkodást az orrom alatt. Persze, hogy elfelejtettem figyelni a holdat, amikor más foglalkoztat. Pedig az egyik legfontosabb dolog erről nem megfeledkezni. Ha nem tudnám megvédeni magam, akkor halott is lehetek ma este. Meg amúgy is. Ki tudja mit rejt az itteni erdő.
Már épp indultam is volna vissza a telihold miatt a város biztonságába, amikor futás zaja ütötte meg a fejemet. Na ne. Pont nekem kell szerencsétlennek lennem most? Szemem a hang irányába vetettem. Először egy világító szempárt láttam meg a sötétben, majd a hozzá tartozó egész testet is megpillantottam, ahogy vérszomjasan morogva futott felém. Hiéna, és ahogy hallom, látom, elvileg egyedül. Könnyű eset lenne, ha nem a mai este történne meg. Ráadásul nem akarom bántani, ha lehet egyáltalán. Ezért se vettem elő semmilyen fegyveremet, csak védekező állásban vártam, amíg odaér hozzám. Az ütését, és ezzel együtt egy karmolást sikeresen hárítottam, csak egy karcolást szereztem az alkalomra, de az semmi volt. Két nap alatt már azt se tudnám hol a helye. Majd megvártam, míg a teste majdnem teljesen az enyémnek feszül. Az egyik lábát kigáncsoltam, aztán az összes erőmet bevetve löktem el. Már épp fegyvert is vettem volna elő, pontosabban a késemet, de meg pillantottam egy felénk közeledő alakot. Csak ez az alak nem tűnt természetfelettinek, annyira emberi volt, amennyire csak lehetett. Nem tudtam mit csináljak egy ilyen helyzetben. Így figyeltem a földön fekvő srácot, és a felém közeledő lányt is egyszerre.
- A te barátod? - kérdeztem hangosan. Tudni akartam mit tegyek. Tudni akartam, hogy esetleg veszélyben van-e, vagy, hogy esetleg ő is vadász, mint én. Válaszokat akartam minél gyorsabban, hogy aszerint cselekedhessek.

remélem kezdőnek megteszi puppyeyes × me and my friends are lonely × 588 × ©


the past is weighing us down



while we are trying not to drown



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :

❖ THERE'S ALWAYS A WILD SIDE

❖ TO AN INNOCENT FACE


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖

Foglalkozás :
❖ being memorable ❖


Csüt. Jún. 29, 2017 3:52 am
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Opal & Stella
The forest is dark. The trees are sad.
When the things turned so bad?

Telihold. Az első, mióta visszatértél a városba. Az első, amit egyedül kell átvészelned ebben a városban. Ez persze nem lenne nehéz feladat, ha nem Beacon Hillsről lenne szó, a világ egyik legnagyobb természetfeletti gyűjtőhelyéről. Ebben a városban valahogy soha nem úgy alakultak a dolgok, ahogy arra az ember számított volna, mindig történt valami váratlan. Ez az alkalom vajon miért is lett volna kivételes?
Nem bíztál semmit sem a véletlenre. Chris a városon kívül volt, de mielőtt lépett volna azért ellátott néhány atyai jó tanáccsal, amit egyébként akkor is minden alkalommal elmondott, ha éppenséggel együtt töltöttétek az ilyen holdfényes éjjeleket. Szóval nem mondott semmi olyat, amit ne tudtál volna, viszont jó érzéssel töltött el, amiért ennyire törődött veled és aggódott érted. Csak ti ketten voltatok egymásnak, s bár nem volt az apád, a nagybátyád volt, mégis ő állt a legközelebb ahhoz, akit a szerencsésebbek apának nevezhettek. Te pedig lánya helyett a lánya voltál, még ha nem is pótolhattad elvesztett szeme fénye, Allison helyét. Nem is akartad és ő sem akart az apád lenni. És ez pont jó volt így.
Eldöntötted, hogy megfogadod a tanácsát. Szükséged lesz rá, mert a mai telihold még egy okból különlegesnek számított, amiről nem állt szándékodban említést tenni Chrisnek, különben nem ment volna el. Hogy mi volt ez az ok? Vinny Foley.
Majdnem dobtál egy hátast akkor este, amikor végre méltóztatott elmondani neked, hogy valami megharapta. Egész pontosan egy hiéna. Először el sem akartad hinni. Nem akartad elhinni, hogy az alatt a két év alatt amíg távol voltál minden ennyire a feje tetejére állt és a dolgok azóta csak egyre zavarosabbak lettek, hogy visszatértél. Például Asht látni se akartad, Ely pedig eltűnt, akkor láttad hosszú idő után először és utoljára, amikor kisírtátok magatokat a női mosdóban. Akkor még itt volt ez az ügy is. Vinny, a legjobb barátod egy kicseszett hiéna. Te meg ugyebár vadász... Lehet valami még ennyire elbaszott? Inkább bele sem akarsz gondolni.
Úgy volt, hogy te segítesz a ma éjszakát Vinnynek átvészelni. Korábban Ely volt mellette, akkor semmi sem történt, de most, hogy ő már nem volt, aggódtál, hogy milyen nehéz lesz Vinny számára ez az alkalom, s bár a fiú ennek az aggodalomnak jelét sem adta, te jól ismerted őt, tudtad, hogy pontosan ezen rágódott ő is.
Megvadult hiéna biztossá varázsoltad a pincéteket. Az egész napot azzal töltötted, hogy biztonságossá tedd a helyet Vinny számára. Nem akartad, hogy bármivel is ártani tudjon magának, ha netán úgy döntene, hogy szétveri a pincét, illetve azt sem kockáztathattad, hogy tönkretegyen valamit odalenn, amiért Chris egész biztos kinyírt volna, duplán, ha kitalálná, hogy egy hiénát dugtál oda a telihold elől.
Amikor elérkezett az idő, lekísérted Vinnyt, egyik kezét a falhoz láncoltad, esélyt biztosítva magadnak a kijutásra, ha netán valami elromlana. Aztán csak beszélgettetek, mindenről, ami eszetekbe jutott. Minden nyugodt volt, olyan akár egy egyszerű baráti ottalvós este. Egészen addig minden így folytatódott, amíg fel nem jött a hold. Mert akkor, nem is tudod igazából melyik pillanatban, de valami nagyon elromlott. Vinny nem tudta kordában tartani magát, hiába is próbáltad megnyugtatni. Egy alapjáraton zaklatott hiénát amúgy is nehéz féken tartani, nemhogy teliholdkor. Mindenesetre a lánc megadta magát a fiú elsöprő erejének, neked pedig futnod kellett az életedért.
Minden olyan gyorsan történt, azt sem tudod, hogyan sikerült kijutnod egyáltalán. Vinny ott volt a nyomodban, s bár te megpróbáltad bezárni, még időben utolért ahhoz, hogy kitörhessen. Onnantól kezdve pedig nem foglalkozott veled. Futott. Te pedig ahogy magadhoz vetted néhány tőröd és egy pisztolyt, már loholtál is utána. Meg kellett fékezned. Bármi áron.
Így jutottál el az erdőbe. Fogalmad sem volt, hogy mennyire vagy lemaradva tőle, vagy merre tarthat, csak mentél utána, a nyomait követve. Remélve, hogy nem tesz semmi szörnyűséget.
Magabiztosan törtél előre a fák között, vigyáztál arra, hová lépsz, közben pedig tekinteteddel folyamatosan Vinny után kutattál. Végül nem a nyomok, hanem a hangok vezettek el hozzá. Morgás, és verekedésre emlékeztető zajok.
- VINNY! - Kiáltod, ahogy felismerted a kialakult helyzetet. Bár fogalmad sincs arról ki lehet az a nő, azt biztosan tudod, hogy veszélyben van, bárki legyen is.
Gondolkodás nélkül kapod elő az egyik tőrödet és hajítod a fiú irányába remélve, hogy sikerül vele megkarcolni, egyfajta figyelmeztetésként. Ő dühösen felmorran, de nem ostoba, hátrálni kezd, tudod, hogy támadni vagy menekülni fog.
Rohanni kezdesz feléjük, előkészítve egy másik tőrt is, ha esetleg a támadás mellett döntene, újra dobni fogsz. Vinny azonban nem támad, farkasszemet néz veled egy ideig.
- Jól vagy? - Fél pillanatra leveszed a szemed a fiúról és a nőre nézel, aztán újra a hiénára összpontosítasz, aki ekkor lendül mozgásba, felétek ugrik, karmaival értetek kap, de elhajolsz, a nőn is taszítasz egyet, hogy ugyanígy tegye, visszakézből pedig a tőröddel végigszántod Vinny alkarját. Utálod, hogy bántanod kell. De ez a szükséges rossz. Fájdalmas vonyítás a reakció és egy nagyon dühös, kéken izzó pillantás...
Most kezdődik csak a neheze.



I've been down the darkest alleys
Saw the dark side of the moon to get to you


A hozzászólást Stella Argent összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 25, 2017 5:09 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online


avatar


: :



Join date :
2016. Apr. 01.

Age :
24

Tartózkodási hely :
⌞hiding in the shadows⌝

Foglalkozás :
⌞bartender⌝


Hétf. Aug. 07, 2017 9:12 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Stella & Opal

i won't lie... this is going to be hard

Bármennyire is akartam, hogy a normális élet nekem való legyen, és bármennyire is akartam, hogy a Fekete Opal helyett csak Anne-ként ismerne mindenki, de tudtam, hogy ez lehetetlen kérdés. A testemen lévő sebek, a memóriámba beégett információk a természetfelettiről, a megszokott mozgások, a vér megszokása, egyszerűen minden, amit megtanultam, vagy begyakoroltam, sose fog elhagyni. Beleivódott minden a tudatomba, és bizonyos értelemben a lényembe is. Igen, elfelejtettem, hogy ma telihold van, mert annyira belemerültem a hétköznapi létbe, hogy nem figyeltem oda, de ennek ellenére eleve azért keveredtem ki ide, mert kellett nekem egy séta az erdőben. Nem is egy séta, hanem a tudat, hogy fegyverrel együtt osonok el a fák mellett a sötétben, miközben várok a lehetőségre. A támadás, a vadászat lehetőségére. Persze nem úgy készültem ki most itt, hogy lesz is valami, csak inkább nosztalgiáztam kicsit, de az élet úgy döntött, a vágyamat mégiscsak teljesíti.
A hiéna egyedül jött, kb a semmiből. Fiatal fiú volt, talán férfinak is csak épphogy lehetett nevezni. De látszott rajta, hogy a teliholdat nem bírja. Nem maga volt, hanem egy megveszett vadállat, aki elnyomja az igazi énjét. Nekem is támadt, ami szerencsére a többéves gyakorlat mellett semmi volt. Egy kis karcolást kaptam ugyan, de mióta pultosként dolgozom, voltak rosszabb sérüléseim is. Pár nap, és kb nem is látni majd. Viszont attól még vigyáznom kellett, bármikor rám vethette magát megint. Figyelnem kellett.
Már szinte láttam, hogy a hiéna támadni fog, amikor egy lány lépett be a képbe. Szerencsére nem az én helyzetemet nehezítette meg, hanem ő is vadász volt. A kérdésemre igazából szóban nem is kellett már válaszolnia. Tudtam, hogy ismeri a srácot. Ennek ellenére volt annyi erő benne, hogy bántsa. Vagy nagyon jól edzett vadász volt, és még ennyit bírt tenni, még egy barátja ellen is, vagy csak szimplán nem szívleli az illetőt. Reméltem, hogy az első eset van érvényben. Valahogy sose jöttem ki a brutális vadászokkal, akik akár kedvükre is gyilkolnak értelmetlen.
- Igen. - válaszoltam röviden, főleg miután láttam, hogy a fiú ismét támadásba lendült. A lány taszított rajtam egyet, de szinte szükségtelen volt, magamtól is kikerültem a támadást. A vonyításra már én is előhúztam gyorsan a késemet, és a fejemben kerestem a lehetőségeket. A hiéna figyelme a támadás miatt egyelőre a másik vadászra irányult, így kicsit volt időm elgondolkodni. A másik fegyveremmel, a pisztollyal szinte gyerekjáték lenne megoldani az ügyet, de nem akartam ezt tenni, és nem is tehettem. Ki tudja ki a fiú, mit jelent a lánynak. Az az utolsó lehetőségem volt.
- Mióta hiéna? - kérdeztem, miközben a srácot figyeltem. Tekintetében düh látszott, talán egy kis fájdalom is. Az is látszott rajta, hogy támadni fog hamarosan. Csak nem tudtam mit tehetek. Mert nem játszhatjuk reggelig az alig bántjuk játékot. Ki kell ütni, bezárni valahova, vagy legvégső esetben megölni. Még ketten se bírnánk játszani a macska egér játékot addig, amíg a telihold hatása végre elmúlik. Véget kell ennek vetni valahogy.
- Gond... - kezdtem volna bele egy újabb kérdésbe, de a srác mozgásba lendült. Mivel rám nem koncentrált, meglepetésként estem neki, ahogy egyszerre löktem távolabb tőlünk, és vágtam bele kicsit a bal combjába. Most eléggé fog fájni neki, meg nagyon messze nem igazán lesz kedve futni, legalábbis remélhetőleg, de meg fog gyógyulni neki elég hamar.
Visszalépve a lány mellé folytattam inkább előző gondolatomat, hogy végre tudjam mit tehetek, és mit nem. Nem szerettem tanácstalan lenni.
- Szóval. Gondolom egyben kellene, igaz? - pillantottam kicsit rá, de inkább a hiénát figyeltem. Ő támadhatott bármelyik pillanatban, és nem a másik vadász. Már, ha nem idegesítette fel az, hogy bántottam a barátját. Persze ez elég valószínűtlen lenne, hiszen tudja, hogy szükséges most ez. Az ilyen, a fiúnak enyhébb sérüléseknek számító dolgoknak semmi nyomuk nem lesz, de szükségesek voltak. Harcolnunk kellett ellene valamilyen módon, mert vagy velünk szórakozik el, vagy olyannal, aki nem tudja megvédeni magát. És a legnagyobb ellenségemre se kívánnám, hogy védtelenül harcoljon valami ellen.

béna lett, sorry × me and my friends are lonely × 635 × ©


the past is weighing us down



while we are trying not to drown



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :

❖ THERE'S ALWAYS A WILD SIDE

❖ TO AN INNOCENT FACE


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖

Foglalkozás :
❖ being memorable ❖


Pént. Aug. 25, 2017 7:57 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Opal & Stella
The forest is dark. The trees are sad.
When the things turned so bad?

Nem voltál felkészülve egy ilyen estére. Jöhetett volna árvíz vagy tűzvész, pontosan tudtad volna, hogyan kezeld, hogyan segíts magadon és egyúttal másokon. De ez… Egy elszabadult hiéna, aki történetesen a legjobb barátod? Fogalmad sem volt róla, hogy mihez fogsz kezdeni. Csak azt tudtad, hogy minél hamarabb meg kellett állítanod, mielőtt kárt tett volna valakiben, vagy önmagában.
Követted az erdőbe, ott pedig a nyomai, majd pedig a hangok segítségével próbáltad meg kitalálni merre mehetett. Mire megtaláltad, már nem volt egyedül. Ez az egész kezdett egyre inkább nehezedni. Vigyáznod kellett, a nőre, vigyáznod kellett magadra és egyúttal Vinnyre. Sosem gondolkoztál el rajta, mi történne, ha hasonló helyzetbe kerülnél bármelyik barátoddal, pedig voltak egy páran közülük, akik mondhatni cipőben jártak Vinnyvel. Többféle forgatókönyv jelent meg a fejedben és ezek közül csak egyetlen egy végződött úgy, hogy senkinek sem lesz nagyobb baja. Reménykedtél benne, hogy talán sikerül ezt az egészet mindhármatoknak megúszni, de ismerted a realitás szabályait, tudtad jól, hogy ez csak hiú ábránd lehet. Valaki ma este komolyan megsérül…
S mielőtt az te, vagy a nő lett volna, gyorsan mozdulva hárítod Vinny támadását, miközben sikerül egy vágást is bevinned neki. Fájdalmasan felvonyít, ami végül dühödt morgássá alakul. Tudod, hogy a neheze még csak most fog kezdődni. Eddig nem volt mérges, most már az. Pillanatok kérdése csak, hogy újra nektek ugorjon.
Fél szemmel látod, hogy a nő is előszedi fegyverét. Egy pillanatra elkerekedett szemekkel nézel rá, de valójában megnyugtat a tudat, hogy ő is vadász, hogy meg tudja védeni magát és, hogy így talán több esélyetek lesz túlélni ezt az éjszakát.
- Hogy mióta? – Kérdeztél vissza, mint aki nem jól értette a kérdést. Valójában erről szó sem volt, csak hirtelen nem jutott eszedbe a válasz. Nem olyan rég derült csak ki róla, hogy az, vagyis, te még csak nem rég tudtad meg. De arról nem igazán volt fogalmad pontosan mikor harapták be. Már egy ideje biztosan, mert eddig Elly-nek kellett gondját viselnie teliholdkor, most pedig, hogy ő eltűnt, Vinny nem tudott kire támaszkodni. Hiába voltál ott neki, te nem voltál Elly, nem te voltál a horgonya. Hosszan fixírozni kezded a hiénát, hátha az segít megtippelni a jó választ. Persze semmit nem segít.  – Már egy jó ideje – nyögöd ki az első választ, ami eszedbe jut, mert nem akartál hülyeséget mondani. – Viszont ez az első alkalom, hogy így viselkedik, ahogy én tudom. Korábban egy lány vészelte át vele a teliholdakat. Ez a lány viszont eltűnt. Nem csoda, hogy megvadult… - avatod be kicsit jobban a részletekbe, mert nem akarod, hogy azt feltételezze a legjobb barátodról, hogy egy kontrollálhatatlan bestia, akivel mindenképpen végezni kell.
Vinny egyáltalán nem volt szörnyeteg. Nála szeretetteljesebb fiút – Asht leszámítva – nem ismertél, hiába viselkedett úgy az idő nagy részében, mint egy világi fasz. Valójában nagyon jó szíve volt. Habár ebből jelenleg semmi sem látszott rajta. Sőt, inkább egyenesen olyan volt, mint aki menten átharapja a torkotokat. És szerinted meg is tette volna, ha lett volna rá alkalma. Csakhogy nem volt. A másik vadász gondoskodott erről, mikor következő megmozdulására ellökte tőlünk és megvágta a lábát.
Szörnyen rossz volt a tudat, hogy bántanod kell, hogy ennek a nőnek is bántania kell. De nem tehettetek mást. Vinny gondolkodás nélkül végzett volna veletek ebben az állapotban. Láttad a szemében. A fenevad szemében, nem a fiúéban. Mert ő sosem bántott volna titeket. Téged.
- Igen, egyben kéne – nem tudod miért, de egy apró mosoly húzódik arcodra. Talán az lehet az oka, hogy rájöttél, ez a nő sem akarja Vinny vesztét. Így már nem féltetted a fiút annyira. Viszont magatokat annál inkább. Nem tudjátok örökké csak épphogy megsebezni, visszatartani anélkül, hogy egyszer Vinny rá ne jöjjön, valójában nem akarjátok komolyan bántani, még a végén felbátorodva teljes erejéből rátok rontana.
Forogtak az agyadban a kerekek. Azon gondolkoztál, mégis hogyan húzhatnátok az időt addig, amíg elmúlik a telihold hatása. Vagy, hogyan tudnátok úgy eszméletlenné tenni, hogy közben egyikőtök se törje össze magát. Ekkorát egyikőtök sem tudna a fejére ütni. Elkábíthatnátok, de kábító lövedéket pont nem volt időd magadhoz venni, miközben loholtál, hogy utolérd a hiénát, s nem hitted, hogy akadna nőnél belőle, főleg azért, mert nem úgy nézett ki, mint aki direkt egy ilyen eseményre készült fel ma este.
Éppen csak szóra nyitod a szádat, mikor Vinny újra nektek ugrik. Ezúttal nem téged, hanem a nőt veszi célba. Elrugaszkodik a talajtól és egyenesen a nőre veti magát. Te pedig vetődsz utána, egyenesen a fenevad hátára. Hirtelen jut eszedbe, hogyan üthetnétek ki. Ha megfosztjátok a levegőjétől…
- Tarts ki! – kiáltod, miközben próbálsz megmaradni a hiéna hátán. A tőrödet belemélyeszted a fiú bal vállába, aki erre felordít, és miközben karmaival a nő felé kap, téged próbál lerázni magáról. De te kapaszkodsz, fél kézzel a tőrödbe, másikkal pedig a fiú nyakába. Ugyan ezzel azt kockáztatod, hogy megharap, de meg kell próbálnod. Szorosan szorítod, amennyire csak tudod, de nem úgy néz ki, mint akire hatással van ez a dolog.
Vinny felnyúl érted, egy sikoly szakad ki belőled mikor megragadja a ruhádat, és annál fogva dob le magáról, te pedig repülsz, hogy aztán a földön csússz tovább…



I've been down the darkest alleys
Saw the dark side of the moon to get to you
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online


avatar


: :



Join date :
2016. Apr. 01.

Age :
24

Tartózkodási hely :
⌞hiding in the shadows⌝

Foglalkozás :
⌞bartender⌝


Vas. Feb. 18, 2018 12:32 am
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Stella & Opal

i won't lie... this is going to be hard

Nem. Erre nem voltam felkészülve, de talán nem is lehetnék. Maximum annyival, hogy  több fegyverem lehetne. De lelkileg sose bírtam azokat a helyzeteket, amikor olyan természetfelettivel volt dolgom, aki fiatal, és nem maga miatt volt megőrülve teliholdkor. Nem akartam még csak bántani se őket, de nem volt más választásom, az a gond. Ráadásul nem is nekem lehetett a legnehezebb. A lány a barátjának tűnt, és jól tudom milyen az amikor szembekerülsz valakivel, aki akármennyire is közel áll hozzád. Eleve rossz, ha egy szeretteden látod, hogy fáj neki valaki. De fájdalmat okozni neki, az meg még rosszabb.
Válaszára fél füllel figyelek már csak, inkább a megvadult vérhiénát részesítem előnyben. Már szavakat se tudok nagyon kiejteni, csak hümmögök egy sort. Azt sose jó, ha valakinek eltűnik az az ember, akibe eddig kapaszkodott. Általában az ilyen helyzetekben mindig ez történik. Teljes megőrülés. A szörnyeteg átveszi az irányítást, és nincs visszaút. Ha valaki szerencsés, akkor kitudják láncolni, vagy valami, de sokszor az se segít. A legtöbb esetben több áldozat lesz, szétszabdalva, és később csak egy összetört ember marad, aki nem tud túllépni azon mit is tett, amíg nem maga volt.
Újabb szavaira hosszan fújtam ki a levegőt, és aggódva néztem a fiút, miközben a késemen a fogás szorosabbá vált. Nem akartam semmit csinálni, de tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. Vagy nem tudjuk megállítani, vagy olyat kell tennünk, aminek egyikünk se fog örülni. De vadászként nem tehettem azt, hogy csak simogatva próbáltam lenyugtatni. Védnem kellett a többi embert. Mert ki tudja mennyit érne utol a telihold alatt. Lehet senkit, lehet egyet, de lehet százat is. Ki tudja, mire lenne képes, főleg, hogy ez első alkalom.
- Francba is... - csúszik ki a számon valami válasz szerűség. Nem, nem azt bánom, hogy nem lehet bántani, csak egyszerűen túl nehéz ez a helyzet.
A megoldáskeresésbe ráadásul sikerült annyira belemerülnöm, hogy nem figyeltem eléggé, és csak arra eszméltem igazán fel, hogy a föld felé zuhanok, rajtam a hiénával együtt. Az ütközés hamar jött, és egy pillanatra kipréselt belőlem minden levegőt. A késem is repült ki a kezemből, miközben próbáltam a fiúval birkózva nem túl nagy sebeket szerezni.  A lány szavai szinte csak elmentek a fülem mellett, miközben a kezemmel kivédtem a felém érkező karmolást. Kivédtem... Inkább csak azzal vettem be, hogy ne az arcom sérüljön, vagy a felső testem. Felszisszentem, ahogy éreztem az egymás után kibukkanó vércseppeket. Csak köszönetet tudtam adni mindennek, hogy nem wendigóval volt dolgunk. Az csak jobban vadult volna a vérszag miatt.
A következő dolog, amire felfigyeltem, hogy a lány a hiéna hátán van, majd repül is le róla. Én meg kaptam az alkalmon, és a lehető legnagyobb erővel ágyékon térdeled. Ugyan ez nem okoz neki túl nagy fájdalmat, de egy üvöltéssel vegyített nyüszítést hallat, és pont elég időt ad, hogy kimászhassak alóla. Legalább a késemig elérek, vérző kezembe fogom, és megpróbálok feltápászkodni.
- Még megvagy? - üvöltök hátra, és csak reménykedem, hogy nem vesztette el az eszméletét az eséstől, vagy törte el valamijét. Mondjuk egy kar vagy lábtörés egy ilyen estén megeshet. Nem is csodálnám, ha megtörténne.
Viszont sok időm nem volt, az ütés hatása hamar el is tűnt, a hiéna pedig felém indult. Felállás közben az arca felé egy határozott rúgást irányítottam, és amíg odébb botladozott kicsit a srác, hátrébb álltam, és próbáltam átgondolni tényleg mit is tegyek.
Nálam ugyan volt egy puska, ami egyre jobban égette a bőrömet, de nem akartam használ. Viszont nagyon más választásom nem akadt. A szerencsém az volt, hogy mindkét kézzel edzett voltam, így könnyedén húztam elő a fegyvert, és céloztam a jobb vállára. A fájdalomnak egy időre meg kell állítania, legalábbis lelassítania, de komolyan nem sérül, még a golyó is átmehet rajta. Így nem is gondolkoztam sokat, és lőttem. Fájdalmas vonyítás következett, és a földre esett fájdalmában. Legalább nem támadott egyelőre. De csak egyelőre.
- Remélem tudod, hogy nem macskázhatunk vele örökre... - szólaltam meg halkan, és eresztettem le a puskát tartó kezemet. Semmi kedvem nem volt ma ölni, csak nem igazán akadt más választás. Sajnos vadásznak lenni azt jelenti, tenni kell szörnyű dolgokat, és nem a világbékét hirdetjük.

béna lett, sorry × me and my friends are lonely × 674 × ©


the past is weighing us down



while we are trying not to drown



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Sponsored content



Vissza az elejére Go down
 
Stella × Opal - Killing a friend
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» [Stella QF] Anatole Saito vs Peter Worker

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros-
Ugrás: