HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Kai × Opal - A strange night








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 








avatar

Join date :
2016. Apr. 01.

Age :
23

Tartózkodási hely :
⌞hiding in the shadows⌝

Foglalkozás :
⌞bartender⌝

vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek

Kedd. Jún. 13, 2017 7:45 pm


Malachai & Opal

i have a strange feeling about everything

Eddig még egyszer se volt gond a bárban. Nem verekedett össze senki, a legnagyobb problémánk az volt, hogy néha pára túl sokat ittak, és rámásztak mindenkire. Ebből lett pár arcba kapott ital, pár hölgy, akit haza kellett kísérni, de semmi több. Még csak hangosabb vitát se hallottam, egészen a mai napig. A két férfit nem is láttam addig a pillanatig. Miközben egy korsót töltöttem tele sörrel, hirtelen a zenén, és az alapzsivajon áthatoló üvöltéseket hallottam. Az ital töltését azonnal abbahagytam, és a zaj forrását kezdtem el keresni. Hamar meg is pillantottam a veszekedő párost, mert körülöttük mindenki félre állt. A korsót félig üresen raktam le a pultra, ahogy mély levegőt vettem.
- Hé, ti ott! - üvöltöttem feléjük, de a harmadik világháború is kitörhetett volna mellettük, nem vették volna észre. A tesztoszteron színt megsüketítette őket valószínűleg. Ezer bocsánat kíséretében hagytam ott a vendégeket, majd elhagyva a pultot elindultam a verekedők közé. Már elterveztem azt is, hogyan tudom mindkettőt kiütni, ha más megoldás már nincs. Félúton voltam, amikor már nem csak kiabáltak, hanem a fizikai erőszakhoz nyúltak. Egy lökés, kettő három, majd a negyedik súlyos balesetet okozott. Lucy, a munkatársam pont az egyikük mögött akart elosonni, hogy gondolom felhívja a rendőröket, és pont akkor jött egy lökés. A nőnek csapódó férfi test akkorát lökött rajta, hogy a majdnem két méterre lévő üvegkirakatba esett bele, ami el is törött.
- Lucy! - üvöltöttem a nevét,a hogyan odarohantam mellé. Kiástam az üvegdarabok alól, magammal nem törődve, és megnéztem az állapotát. Eszméletlen volt, tele vágásokkal, a karán egy elég csúnyával ráadásul.
- Valaki hívjon mentőt! - üvöltöttem ismét. Sürgősen kellett a segítség.
- Meg a rendőröket is. - tettem hozzá végül, miközben gyilkos pillantást vetettem a két ludasra, akik immár ijedt kiskutyaként néztek felém. Persze, addig nagy legények, amíg egymással kell bunyózni, de amikor következményei lesznek a dolognak, ijedtebbek, mint a kisgyerekek. Az emberekből mára már kiszorult az ép ész, vagy mi van?!
A mentők hamar kint voltak, útközben ellátták Lucyt, én meg velük tartottam. Egyrészt ők is ragaszkodtak hozzá, hiszen nem volt eszméleténél a kollégám, és csak én tudtam megadni a szükséges információkat. A kórházhoz érve az ügyeletre kerültünk, egy kis elkerített részhez. A barátnőmet ágyra rakták pihenni, már csak az orvosra kellett várnom, de nem igazán bírtam már ki a dolgot. Tudtam, hogy nem lesz baja, így nyugodt szívvel léptem ki a szoba előtti részre, ahol pár várakozó is állt. Körbepillantva néztem végig rajtuk, de igyekeztem nem elidőzni egyiken sem. A végén még zokon vennék, vagy valami. Nem akartam több bajt már az este. Végül magammal szembe néztem, ahol nem egy tükör fogadott, de egy olyan felület, amin volt egy kis tükörképem. Itt ott vér volt rajtam. Lenéztem a kezeimre, amin kisebb vágások díszelegtek. Sokaknak ez az állapot sokkos lenne, de én régi barátként köszöntöttem magamon a vágásokat, és más vérét. Vadászként hozzá voltam szokva az ilyenekhez. Ahogy a bal kézfejemet bámultam, és a kis vágásokat számoltam rajta, hirtelen lépésekre lettem figyelmes. Ismét körbepillantottam, immár reménykedve, hogy talán az orvos jön végre.

remélem kezdésnek megteszi puppyeyes × everybody gets high × 495 × ©


   
we all have s e c r e t s






Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése








avatar

Join date :
2017. Apr. 13.

Age :
217

Tartózkodási hely :
everywhere ☠

Foglalkozás :
the sweet uncle doctor ☠

boszorkánymester: varázslatok gyermeke, szíve fehér vagy fekete

Kedd. Júl. 04, 2017 9:09 pm








sweet little girl



Egy kórházban kötöttem ki. Nem, nem sérültem meg. Az ember nem csupán akkor megy el a hullaházba, ha valakije meghalt. Akkor is ott éjszakázik, ha minden morbidság fűtötte vágytól mentesen egyszerűen csak ott dolgozik. Nos, én be nem jelentett sorozatgyilkos vagyok. De, ez nem mutatna túl jól az önéletrajzomban. Sokkal inkább, más módot kellett kerestem arra, hogy belenézzek az aktákba. Olyan információkat rejtenek az ehhez hasonló épületek, amelyre nem is gondolnánk. Nagyszerű színészi tehetségnek mondhatom magam s ennek hála, más képességeimmel karöltve, elég volt eltűntetni az egyik ügyeletes orvost. Dr. Park egy ideig nem fog sok vizet zavarni, én addig magamra ölthetem köpenyét. Megismerkedhetek a modern világ orvosi csodáival és betekintést nyerhetek számomra felbecsülhetetlen információk tömkelegébe.
Határozottan sétáltam végig a folyosón, mintha ezer és még számtalan éve ott dolgoznék. Egy kedves, megnyerő mosoly a látogatóknak és egy csábos, nedvesítő a hölgy kollégáknak. Azok a huncut kuncogások és flörtölő pillantások mögé rejtett kacér mosolyok, melyek egy pirospozsgás arc leple alá bújva azt suttogják: „Gyere. Játssz velem.” Nos, én más módon szeretek játszani, többnyire egy kés, no meg némi vér társaságában….
S nekem jön. Milyen kiábrándító ez a szőkeség. Elkapja tekintetét. Tetszem neki.
- Jaj, bocsánat. – mosolyog rám, milyen… unalmas egy bagázs.
- Semmi gond, Kedves. – színészetből ötös, pedig olyan jól esne itt helyben kitekerni a nyakát azért a bárgyú vigyorokért.
- Doktor! Kissé új vagyok itt és… ez az első estém egyedül. Behoztak egy vérző, vágásokkal teli beteget. Én… nos, azt reméltem…
Vér. Már itt meggyőzött. Nem lehet valami komoly, ám érdekesnek bizonyulhat. Legalább, értek hozzá. Régen, amikor a technika közel sem járt ezen a szinten, már akkor is a legjobb orvosok egyike voltam. Gyakorlatom… na, az bőven akad.
- Ne aggódjon, megnézem. – mosolyogtam rá és elvéve kezéből az aktát rögvest elindultam a folyosón.
- Én úgy ér… tettem… Mindegy. – mintha nem ezt akarta volna. Bocs, de nem akarok senkit a nyakamba. Nem érdekelnek az érzéseid, senkié sem. Szóval, ne vedd személyes ügynek.

Már messziről észrevettem, ahogy ott állt a fehér folyosón és vér csepegett a padlóra, ahol állt. Gyönyörű látványt nyújtott. Vörös pettyek a hóban, igazán művészi egy kép. Már csak egy fenyőerdő kellene, friss hegyi levegő és egy gyilkos szerszám.
- Jó estét! Maga Miss… - enyhe angolsággal szólítom meg a vágásokkal borított, vérző ifjút, amint mellé érek. Kezemben felcsapom a vékony dossziét, melyben a szedett-vettet adatlap található és tekintetem máris a nevet kutatja.
- Megkérdezhetem, miként szerezte a sérüléseit? Egyáltalán, miért nincs bekötve? – fiatalos, mosolygós arcot vágtam, majd kérdéseimet megerősítve egy értetlenkedő szemöldökráncolással mértem végig a velem szemben álló nőt. Igyekeztem a lehető legemberibbnek tűnni – Jöjjön. – bökök fejemmel arra az ajtóra, ahol épp egy beteg fekszik. Belépve rajta kikerekedett szemekkel konstatálom, kettő van a mögöttem jövő nőből. Visszatekintek, felé fordulok, alaposan megnézem, majd ismét az ágyban fekvőre pillantok. Mintha csak hallucinálnék. Természetesen, játszom, ráadásul jól. Remekül!
- Miért nem mondta, hogy rögtön kettő is van a maga csinos pofijából? – lépek egyenesen a szekrényhez, melyből elveszem a szükséges eszközöket. Ez idő alatt hellyel kínálom az ébren lévő fiatalt, hogy vele szemben leülve, egyik lábamat a támla nélküli szék alatt húzódó tartórúdra téve combom feljebb kerüljön.
- Látom, nem riasztja meg a látvány. Gyakran lát ehhez hasonlót? – kérdezem barátságos, társalkodós hangnemben és halvány mosollyal körítve miközben előkészülök a sebek magas fokú ellátására.



music for enjoy this 542 words

©redit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Kai × Opal - A strange night
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» [Speciális játékos küldetés] Five Night at Fred's
» Reflections - night club [21+]
» Whispers of the Night
» Agnes & Ingrid - a hot night in Vegas
» Dante's night club

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Belváros-
Ugrás: