• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 44 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
4
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Félvér Tábor - FRPG

Vendég

Vas. Dec. 10, 2017 11:00 pm
☇ EOF - Empire of Fantasy

Vendég

Szomb. Dec. 09, 2017 8:39 am

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 ❅Alicella Katherina Smirnow






 :: Characters :: Warlock




avatar


: :


Join date :
2017. Jun. 12.

Age :
20

Tartózkodási hely :
❅Beacon Hills

Foglalkozás :
❅Bartender


Kedd Jún. 13, 2017 8:04 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete



Alice Snow
i don't know how to fully enjoy any of these moments without wondering if it's the last.
Becenév: Alice, Ella, Kath
születési hely: Moszkva, Ororszország
kor: 20
Nemi identitás: Heteroszexuális
faj: Boszorkány
play by: Katherine Mcnamara karakter: saját

Remek dolog pszichiáternél lenni. Egy teljes órán át csak magamról beszélek. Egy kicsit olyan, mintha a randin én lennék a pasi.

Vöröses szőke tincseimet bizergálom. Az ujjam köré csavarom a puha tincseket, amik aztán elszorítják mutatóujjamban a vérkeringést. Elfehéredik. Zsibbad.
Egy újabb város, újabb természetfeletti pszichiáter. Talán még mindig jobb mint hazudni. De ma nem vagyok beszédes kedvemben, nem, ez a nap más, az egész városra furcsa, nyomasztó aura telepedett. Valami közeleg.
Kopott fémrácsok ölelik a szűk ablakot, amin keresztül a vihart szemlélem. Kint tombol az eső, a szél, idebent meleg van és levendula illat. Mégsem vagyok nyugodt.
Mr. Lang türelmetlenül torkot köszörűl.
- Alice. Tudom, hogy rengetegszer kellett átrágnod magad ezen a történeten, de kérlek, folytasd.
Kényszerből megered a nyelvem. Egy lélegzettel mesélek, hadarok, de csak monotonon követik egymást az események.
- Moszkvában születtem, édesapám vadász volt, anyukám boszorkány. Feketemágiával kísérletezett, ekkor figyelt fel rá egy vámpír, Mikael, akin egy bűbájjal kísérletezett később. A vámpír gyermeket akart vele, családot, de anyámat megölte a vadász. Így Mikaellel maradtam, most az én "elrejtő" bűbájomat próbálja feltörni, hogy a vámpír oldalam is létjogosultságot kapjon.
Régen nehezemre esett erről beszélni. Hogy ki az igazi apám, mi történt anyukámmal és hogy mi lehetek valójában. Igen, gyakorlom a mágia használatát, de semmivel sem vagyok erősebb, mint bárki korombeli, akivel találkoztam.
- És hiszel abban, hogy ő az apád?
Erre felkapom a fejem. Az első, aki felmeri tenni a kérdést. Sose hívtam Mikaelt apának, csak más emberek előtt játszuk a jó-családi körképet.
- Nem tudom. - Felelem bizonytalanul. Elmosolyodik. Valamit tud.
- Rendben, most inkább beszéljünk a jelenlegi dolgokról. Hogy érzed magad? Milyen is vagy te, Alice?
- Jól vagyok.
- Kicsit közömbösnek érezlek. Apukád szerint mosolygós vagy általában.
- Igen, szeretek költözni, új emberekkel találkozni. Bulizni. Állást kaptam egy csinos kávézóban, nincs okom panaszra.
- Barátok?
- Régebbről? Maradt pár baráti viszonyom. Itt?
Még nem sikerült ismerkednem.

- Fiúk?
- Sose maradtunk annyit egy helyen, hogy legyen alkalmam ilyesféle kapcsolatokra, de szeretnék valakit az életemben, akivel mindent megoszthatok.
- A látszat fenntartása?
- Jól megy, profi szinten hazudok, senki se jött rá még, hogy mik vagyunk. Apánk se talált ránk, minden rendben. Egyelőre.
meet me halfway

Oroszország.
Neked mi jut eszedbe?
Oroszország. Vodka. Hideg. Nagyon hideg. Vörös tér. Vicces emberek tankokkal és fegyverekkel a neten. Putyin. Medve. Matryoshka.
Elmesélem, nekem mi jut eszembe, mert egy könyv sem ír arról, mi zajlik a turista útvonalakon kívül.

Moszkva.
Egy árny lopakodik a házak közt. A szél hosszú kabátjába tép, mégsem lassítja le, higanyként csorog le a tetők perén, szlalomozik a szemétkupacok között, játszva surran az utcai lámpák szépiafénye alatt. Úgy ismeri ezeket az utcákat, mint a saját tenyerének lenyomatát.
Észak felé tart. Tétovázás nélkül suhan céljához. Egy vörös téglamonstrum előtt áll meg végül. Sötét tömbjét haszontalan fényt árasztó négyszögek bontják meg. Széles mozdulatokkal meglovagolja az épület oldalát, minden nehézség nélkül megindul felfelé. Lassabban mozog, óvatosan.
Bekapcsolt televízió mormogása, egy leánygyermek sírása, étek illata sodródik útjába, ráadásul abból az ablakból, amerre tart, ahova nyúl, amit óvatosan végig simít hosszú körmeivel, csikorgó hang hallatszik, galamb neszezése, üvegnek súrlódó faág, izgalmas nesz, csali.

A sötétben nem látta, csak érezte a konténer alját elborító fém- és üvegszilánkokat. Ha nem vámpír lenne, most holtan vagy eszméletlenül heverne itt, gondolta, miközben nyöszörögve fetrengett a betonon. Kínkeservesen ülő helyzetbe tornászta magát, és látta, hogy fehér bőrét bemocskolja a keskeny patakokban csordogáló vér. Valaki közeledett. Léptek kongtak a fémen.
- Katherina, kedvesem, hát eljöttél.
Mikael felnézett, és egyenesen egy gyűlölködő ábrázatba bámult. Az arc sötét volt, rettenetesen eltorzította a harag: az összeszorított állkapocs, a vicsorgó fogak, a száj körüli ráncok mind magukért beszéltek, akárcsak az ismerős bűz, az ázott vér szaga, amibe a harag szúrós kipárolgása keveredett.
Az asszony egy alvó gyermeket tartott a kezében.
- Nem törhetsz be az otthonunkba! Nem akkor, amikor otthon van…
- Látni akartam. A kicsikém. Gyönyörű.
Hófehér bőr keretezte a smaragdzöld szempárt, ami csendesen ragyogott a férfi megfáradt, mégis lobogó tekintetébe. Sötétszőke szempillái megremegtek és a gyermek elmosolyodott.
- Veszélyes játékot űzöl, ma majdnem meghaltál.
Mikael elengedte a kislány tekintetét.
- Érte megéri.

Azóta napok teltek el, de Mikael álmában még mindig felkereste szeretőjét, aki megszabadította a szörnyű átoktól, ami fajtáját sújtotta. Erejéből egy cseppet sem veszített, de a fényben járt köztünk és képes volt egy utód nemzésére, az élet természetes módján. Örökké tisztelni fogja a nagyhatalmú nőt, aki nem félt a feketemágia lidérceivel üzletelni.
Férje, Mr. Smirnow nívós és tanult vadász volt. A négy falon kívül higgadt, türelmes, fenséges és bölcs. Ahogy a kislány cseperedett, gyanúja, mint egy hatalmas, vérrel teli hólyag, egyenesarányban növekedett vele. Katherina is tudta, hogy hamarosan ez a hólyag robbanni fog.

Az asszony bizonytalanul egyensúlyozott fél lábán állva a szürke peremen, és az áradást nézte. Alig húsz centire lehetett az egyenletesen emelkedő folyam felszínétől. Nem sok választotta el attól, hogy egy könnyebb szellő a gyenge testet a hullámok közé lökje – de talán nem is bánta volna.
A boszorkány megérezte a férfi auráját, nagyon furcsa, síró hangot hallatott.
A következő pillanatban rugózni kezdett, és ugyan egyszer sem nézett a vámpírra, szemmel láthatóan pontosan tudta, hogy ott van. Csak miután nevét hallotta, fordította oda kék, zöld arcát, és vérerekben pompázó tekintetét.
- Sose fogok neki segíteni elkapni titeket, soha!
A visító hang szabályosan átkozott, amiről Mikaelnek eszébe jutott a titok, amit még mindig olyan gondosan őriz Katherina. Az összes természetfeletti hálás lehet neki a városban, egyetlen abraka és dabra – semmi percbe nem telne a vadásznak meglelni őket és a torkukat metszeni. Amiről persze nem tud, ezért a keresési folyamat kifejezetten lassú Mr. Smirnow számára.
A vámpír kitárta karjait és a boszorkány azonnal beleszaladt meleg ölelésébe.
- Ha veled bármi történik, ígérem, esküszöm, elviszem a városból és vissza se nézünk.

Mozdulatlan, emberi test a konyha jéghideg kövén. Tőle jobbra egy elszabadult fej. Vér.
A hólyag kidurrant.
- Ne majrézzál, kicsikém. – morogta egy férfihang. A kislány nesztelen mozdulatlansággal feküdt az ágya alatt bujkálva.- Szívességet akarok kérni tőled. Mondd el nekem, kivel kefél az a kurva anyád?!
Pár perce sikolyok harsantak a lakásból, de a szomszédok a fülük botját sem mozgatták. Nem merték, ismerték az édesapát, veszélyes volt. A kiáltozások viszont elhaltak, fagyos csönd telepedett a lakásra, két ember lélegzete töltötte meg a kis szobákat. És a szidalmak. – Az a haszontalan, kétszínű boszorkány mit forralt vajon?! Azt hitte, hogy bolondnak nézhet?
Valaki közeledett a moszkvai éjszakába burkolózva. Akárcsak egy tolvaj. Léptei gyorsak és élesek voltak. A csatornák felett suhant; fel az égbe, át a tetőkön, egészen egy ablakig, ami tárva-nyitva várta.
Az ágy alól nem is lehetett hallani érkeztét, már csak a hatalmas dulakodásra észlelt fel a kislány. Az egész nem tartott két percig, puskaszó süketítette meg pillanatokra. Még akkor is csengett a fülében az éles sípolás, mikor úgy érezte, meg kell néznie, mi történt.
A kislány előmerészkedett, de keze ott maradt, ahol volt, dermedten fogta a fejét és keretbe foglalta az arcát. Túl nagy falat volt az a látvány neki, mint amivel egy nyolc éves elbírna. Amikor a vámpír elindult a rettegéstől félholt lány felé, ő még mindig nem pillantott fel rá. Képtelen volt levenni a tekintetét az előtte heverő testekről.
- Hé, hé… - mondta gyengéden, és letérdelt elé.- Sss, semmi baj…
A lány tekintete kurtán Mikaelre villant, és visszatért a hangja.
- Mi történt velük? Édes istenem, az anyucim… apuci…
Fulladozva beszélt, mintha nem is lenne levegő a tüdejében, kizárólag a rettegés préselné ki belőle a szavakat.
A férfi két keze közé fogta a lány arcát, és arra késztette, hogy teljesen ránézzen. A lány szeme zöld volt, és most hatalmasnak tűnt. A két, smaragd ablakon keresztül tudata egy csendesebb részébe vezette a szőkeséget.
- Figyelj ide. Úgysem értenéd, mi folyik itt, de ne aggódj. El kell tűnnünk, mielőtt apukád felébred, anyukád rám bízott, mostantól csak te vagy és én, érted? Vigyázni fogok rád, Alice.
Mire a vadász felébredt, mindkettőjüknek nyoma veszett.

Nem tudta, mihez kezdjen most, ötlete sem volt, hova mehetne és mikor fog visszatérni. De hirtelen ez a hatalmas üresség egészen felszabadító erejűnek tűnt. Hosszú ideig még bűntudata volt az apja miatt, az egész életét betöltötte a tudat, hogy az apja csalódott benne. Utána pedig minden pillanatát lefoglalta Mikael, és a társaságával járó állandó zaklatottság és varázslat.
when i was younger...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :

Red is the color of shame. Crimson cheeks and spilled blood. Broken hearts, open veins. A burning desire to return to white.

Join date :
2016. Mar. 26.

Age :
19

Tartózkodási hely :
beacon hills

Foglalkozás :
housekeeper


Szer. Jún. 14, 2017 6:35 pm
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet



Elfogadva!
üdvözlünk az oldalon!


Alice *-*
Hányszor kell elmondanom, hogy nem szabad megszökni Csodaországból?! Sicc vissza ˇ^ˇ
Na de a viccet félretéve, a lapod. Régen olvastam már az írásod, és jó volt régi ismerősként fogadni ezt a lapot, legalábbis azt a módot, ahogy meg van írva. Jó volt olvasni. Ötletesen kerülted ki a hagyományos leírást, amiért kapsz egy aranycsillagot.
A történet pedig... húú. Ittam minden szavát, és vártam, hogy mi is fog kisülni a végére. Klisé, de nem bántam volna, ha a dolog folytatódik. Persze minden jó dolog egyszer véget ér sajnos.
Nagyon kíváncsi leszek mit tervezel a karakterrel, és mit fogsz kihozni belőle a játéktéren, és remélem vagyis ajánlom Razz, hogy tapasztalni fogom hamar.
Fuss, foglalózz, aztán vesd magad bele a játékba. Üdv újra itt, cicc *-*
avatarfoglaló játékpartner kereső


sky above me. earth below me. fire within me
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
❅Alicella Katherina Smirnow
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Characters :: Warlock-
Ugrás: