HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Opal & Alice - work, bitch








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 








avatar

Join date :
2017. Jun. 12.

Age :
20

Tartózkodási hely :
❅Beacon Hills

Foglalkozás :
❅Bartender

boszorkánymester: varázslatok gyermeke, szíve fehér vagy fekete

Szer. Jún. 21, 2017 12:40 pm



 
Opal & Alice



A
középiskola után sok mindent szerettem volna csinálni. Például orvosi karra akartam járni, de egy fodrász okj-t is elvégeztem volna. Egy időben elkezdtem egy ifjúságsegítő tanfolyamot, ami a sűrű költözés kárára ment. Harminc kilométerről még csak-csak bejártam busszal, de ez a táv tízszeresére nőtt egy hónapon belül.
Beacon Hills-ben nyugtunk lehet Mikael szerint. Ideje elkezdenem élni, kapcsolatokat teremteni és dolgozni. Bár Mikael mindig talál valami éjjeli melót, de közel sem fizetnek olyan jól, hogy kényelmesen megéljünk az ő keresetéből, az igézésnek pedig nem vagyok híve. A munka sosem volt szagos, addig is hasznos vagyok és nem kell anyu könyveit bújnom naphosszat.
Megragadtam az első ajánlatot, ami szembe jött velem. Baristát kerestek a közeli szórakozóhelyre és az önéletrajzom elküldését követő nap behívtak éles próbára.  
Készülődés közben még megragadom az önéletrajzomat és átfutom. Azt keresem, hogy mi fogta meg a főnökömet. A belváros egyik leglátogatottabb helyén fogok dolgozni pultosként. Hogy a fenébe lehet ekkora szerencsém?!
Alicella Katherina Smirnow, áll a teljes nevem a papír tetején. Tovább olvasok, talán a sok középiskolát nem kellett volna feltüntetnem, ahova jártam. Könnyen azt hihetik, zűrös voltam, vagy ilyesmi. Szülők, Katherina Smirnow és Mikael Dobrejkov. Bla, bla, bla. Tapasztalatok. Egy barista munkám volt eddig. Az a hely is sokkal inkább volt kávézó, mint bár. Számít ez egyébként?! Felvettek, Alice! Ma szépen besétálsz, és lenyűgöző leszel a próbanapodon.
Mire háromszor átöltöztem idegességemben, el is telt a délután, végül egy farmer croptop mellett döntöttem, egy magasított derekú, fekete rövidgatyával és a legkényelmesebb cipőmmel párosítva. A hajamat laza copfba fogtam és felöltöttem anyám egyik amulettjét, ami egy selyem nyakláncon lógott, a fekete kőben szikrázott erejének töredéke. Munkahelyi öltözetről nem szóltak a telefonban, gondolom vagy ott adnak vagy egyáltalán nincs. Kiderül.
Autóval tíz perc volt az út, leparkoltam az Infernum bár mögött és határozott léptekkel a bejárathoz sétáltam. Hat óra volt, pontosan érkeztem.
Még egy nagy levegő és betolom az ajtót.
Hosszú léptekkel átsietek az asztalok között, még csak most kezdenek beszivárogni az emberek, társaságok. Én viszont meg sem állok a pultig, ahol egy sötét hajú lány vár, talán ő a főnököm?
Fogalmam sincs, hogy hivatalos legyek vagy baráti. Az előbbi mellett döntök.
- Alicella Katherina Smirnow vagyok. - mosolygok barátságosan.- Azthiszem, beszéltünk telefonon. Próbanapra jöttem.
A gyomrom liftezni kezdett, miközben a kék szemekbe bámultam. Kívül határozott, sziklaszilárd és legyőzhetetlen voltam, belül pedig nagyjából úgy sikítottam, mintha egy hullámvasútra ültettek volna fel.

The Greatest  ▪▫ Sajnálom, hogy ilyen rövidke lett Cinci. naa ▪▫ 377 ▪▫ Outfit ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése








avatar

Join date :
2016. Apr. 01.

Age :
23

Tartózkodási hely :
⌞hiding in the shadows⌝

Foglalkozás :
⌞bartender⌝

vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek

Hétf. Jún. 26, 2017 9:05 pm


Alice & Opal

work, work, work, work until you die

Imádtam, hogy a főnököm milyen, mindezt persze teljes szarkazmussal tudnám kimondani bármikor, még neki is. De szerintem kb nem is zavarná, ha megmondanám a szemébe, hogy röhejes, ahogy itt vezet mindent. Jó példa az őrültségére az, hogy én is alig dolgozom itt pár hónapja, de mégis engem bíz meg mindennel, mintha üzlet tulajdonos lennék majdnem. Én felelek mindenkiért, én nyitok, én zárok, én vagyok a főnöke a legtöbb embernek is. Nem tudom miért nem érdekli ennyire a saját vállalkozása, vagy szimplán csak bennem bízik meg ennyire valamilyen úton módon, de talán jobb is, ha nem tudom. Annyi biztos, hogy a nő megőrjített. Ma reggel is egy olyan drága telefonhívással fogadott, hogy ő átugrik Mexikóba nyaralni kicsit, mostantól én vagyok a legfőbb főnök. Minden tudnivaló a hétről, rendezvények, különleges kérések, rendelések, szállítások, az irodában van egy dossziéban, az asztalán. Aztán mesélt 20 percig, hogy hova megy, mit fog megnézni. Aztán meg benyögte az utolsó pillanatban, hogy egy lány jön dolgozni, és nekem kell beszélnem vele, meg körbe mutatnom. Aztán lerakta. Csodálatos...
Mentem is nyitni az bárt, amikor kellett. Már külön kulcsom is volt. Lassan féltem, hogy a nyakamon marad az üzlet valamikor, és nem tudok majd csak úgy lelépni, ha ismét utolérnek itt is a szóbeszédek. De azt nem akartam. Nem akartam, hogy ismét menekülnöm kelljen, vagy játszanom, a nem létező rossz felemet. Anne Bowen élete tökéletes volt. Nem is vágytam többre. Akadtak így is gondjaim, de nem túl sok. Csak olyan emberi problémák jöttek szembe velem, mint a hajnali háromkor megszólaló kocsiriasztó, meg egy hülye főnök. Miért nem lehet csak egy egyszerű életem?
Fél ötkor érkezem meg elsőként, mint mindig. Aztán lassan beszivárognak a többiek is. A mai DJ, egy másik pultos, bár inkább asztal kiszolgáló és egy irodai és egyben kis konyhai ember. Szegény egyszerre papírmunkázik és mosogat néha. Nem irigyeltem, bár ő se engem.
Az idő közben gyorsan telt. kinyitottunk, mindenki a dolgát csinálta, én meg csak vártam a lányra. Azt se tudtam hogy néz ki, azt se tudtam kicsoda, igazából fogalmam se volt semmire. Csak körbe kell mutatnom, és bevezetnem a munka rejtelmeibe. Nem lesz gond, ugye főnök?
Unottan dőlök a pultnak és az öreg fán nézem egy pohár nyomát. Semmi dolgom még, a nagy tömeg csak este jön, amikor elkezdődik a bulizás is, és a zene is elég hangosan kezd el szólni. Reméltem, hogy ma ne legyen túl nagy tömeg, hogy az új lány ne kapjon rögtön sokkot. Azzal várhatunk a második napid.
Az órámra pillantva vártam, hogy jöjjön végre. Nem késett. Pont hatóra volt, és be is lépett az ajtón. Szememmel követtem, ahogy felém közeledett, majd bemutatkozására elmosolyodtam. Nem akartam, hogy azt higgye ellenséges vagyok, csak azért, mert jelenleg mérges vagyok a főfőnökre.
- Anne Bowen. - nyújtottam kezet a pult felett, ahogy a mosolyom is szélesedett. A vezetéknévnek még mindig idegen íze volt a számban. De már lassan a legsokkosabb helyzetben is így mutatkoztam be, ami jó volt. Nem volt szükségem a lebukásra.
- Ó, valószínűleg a tulajdonossal beszéltél, de nem is gond. A főnököd lényegében úgyis én leszek. - néztem rajta végig finoman. Nem azért, mert elakarnám ítélni, vagy méregetni akarom bármilyen módon az új munkatársam, csak meg kellett néznem milyen erőben van, és, hogy hogyan öltözött el. Tudnom kell mit adjak neki munkának, és mit kell neki mondanom.
- Amúgy hogy szólíthatlak? - löktem el magam a pulttól, ahogy ki is indultam mögüle. Útközben intettem az egyik srác munkatársnak, hogy jöjjön a helyemre. Lassan a lány mellé értem, és nyugtáztam, hogy végre valami hasonló magasságú munkatársam van. Legalább rá nem kellett folyton nyaktörően felnéznem.

mucc puppyeyes × scars × öltözetem sütiii × 584 × ©


   
we all have s e c r e t s






Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Opal & Alice - work, bitch
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Belváros :: Infernum Elysium Bar-
Ugrás: