• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Selena Gomez


Vas. Szept. 17, 2017 4:04 pm
☇ Once upon a time... Kai & Ave


Szomb. Szept. 16, 2017 5:15 pm
☇ Colors Of Seattle

Vendég

Szomb. Szept. 16, 2017 4:13 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 river & seth






 :: Játékok




avatar


: :


Join date :
2017. Apr. 19.

Tartózkodási hely :
beacon freaky hills ᎒᎒

Foglalkozás :
student ᎒᎒


Pént. Jún. 23, 2017 4:44 pm
ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb




something is wrong, i can't explain

Napról napra egyre közelebb kerülök a halálos ítéletemhez, de még magam sem tudom, hogy merre fog dőlni a mérleg, hogy fogok dönteni, ha arra kerül a sor. Nem félek a kilépéstől, még mindig nevetségesnek tartom az üres fenyegetőzéseket. Nem ez miatt gondolkozom a sorsomon.
Álmomban sem képzeltem volna, hogy egyszer tényleg megfordul majd a fejemben az öngyilkosság gondolata, de ez az ostoba játék elnyomja azokat az érzéseim, melyek az élet apró örömeire fókuszálnak, s felszínre hoznak minden szart, amit nem akarok érezni. Kezdem megérteni azt a sok kamaszt, akiknek sikerült végigcsinalnia ezt a játékot.
Mostanában már nem is tudok aludni. Már egyáltalán nem okoz gondot, ha valami baromság miatt ki kell jönnöm hajnalban, mert ha el is alszom, félig ébren vagyok.
Mostanában inkább azzal van gond, hogy meg tudjam oldani az éjszakai sétámat feltűnés nélkül. Mióta beköltözött a húgom is, még egy személyre kell figyelnem, hogy ne vegyen észre semmit abból, ami velem történik. S bár mindig az iskolával meg a tanulással van elfoglalva, képessége van ahhoz, hogy kiszúrja, ha valami nem oké.
Azért nevetséges, hogy még ő is jobban figyel rám, mint a szüleink.
Hosszú gondolkozás után végül elpöcköltem a városra a cigi csikket, amit egész addig szívtam a szokásos helyemen, az egyik tömbház tetején, lábat lógatva, miközben ott ücsörögve órákat a fényeket figyeltem.
Kezdett felkelni a nap. Fénye vörösre és narancssárgára színezte az égbolt alját, s ez volt a jel, hogy ideje lenne hazamenni. A legkevésbé sem volt kedvem hozzá, hogy eljátsszam, minden rendben, miközben valójában semmi sem volt rendben. Néha azt kívántam, hogy soha ne érjenek véget ezek az éjszakák - vagy inkabb hajnalok -, mert ilyenkor el tudok menekülni a világ elől, ki tudom kapcsolni a zajt a fejemben.
Végül erőt vettem magamon, s felállva kezdtem egyensúlyozni a tető peremén kitárt karokkal, mintha ugrásra készülnék. Bámultam az alattam lévő rémisztő mélyaéget, miközben élveztem a szédítő magasságot.
Képes lennék egyszer leugrani innen?
Szép lezárása lenne az utóbbi időszakomnak, ha épp egy ilyen helyről ugranék le, ahol az éjszakáimat töltöm.
Egyik lábamra helyeztem át a testsúlyomat, miközben másikat óvatosan megemeltem, hogy aztán kicsit előbbre nyújtva tartsam a levegőben, mintha lépni akarnék egyet. Persze nem állt szándékomban lelépni onnan.
Széles mosoly terült el az arcomon egészen addig, amíg meg nem pillantottam valakit odalent az utcán.
Kissé lepetten néztem a karórámra, hiszen ilyen tájt még üresek szoktak lenni Beacon Hills utcái, így nem számítottam senkire, aki esetleg észre vehet.
De sajnos észrevett.
Azonnal visszahúztam a lábam, kezeim pedig visszaengedtem magam mellé, de a rémület hatására sikerült kibillennem az egyensúlyomból, s csak egyetlen rossz mozdulat választott el attól, hogy lezuhanjak. Heves szívveréssel léptem egyet hátrébb, majd visszahuppanva a földre mellkasomra szorítottam egyik kezemet, mintha ezzel le tudnám nyugtatni magam. Egy mély levegő bevétel után hosszan, lehunyt szemekkel fujtam ki a levegőt, hogy újra észhez térítsem magam.
Miután összeszedtem magam, négykézlabra ereszkedve hajoltam közelebb a tető széléhez, hogy ismét lenézhessek.
A lány még mindig ott volt...
Nem elég, hogy másodpercekkel ezelőtt volt egy halálközeli élményem, valaki szemtanúja is volt egy félreérthető helyzetnek. De egy biztos; egyelőre még nem állok készen semmiféle öngyilkosságra.

©








it comes in waves, i close my eyes
hold my breath and let it bury me.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2016. Dec. 24.

Age :
33

Tartózkodási hely :
bh

Foglalkozás :
math teacher


Vas. Aug. 06, 2017 4:55 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




seth & river

not everything is lost, you can be saved
Egyre kevesebbszer kísértettek mostanában már rémálmok, főleg arról az estéről, amikor átváltoztattak. De ma este valamiért az a rémes nap nem hagyott nyugodni. Ahányszor lehunytam a szememet, a férfi arca jelent meg előttem, az az izzó szempár, a fájdalom. Egy percet se aludtam rendesen, mindig zilálva ébredtem fel. Lehetetlen volt így pihenni, ezért inkább kikeltem az ágyból, lefürödtem, felöltöztem, ettem valami keveset, aztán egy sétára indultam. Nem volt különösebb oka, de otthon nem bírtam ülni, az erdő közelében pedig nem bírtam lenni, mert a rémálmaim a valóságba is átszöktek, arra meg nem volt szükségem.
Ritka dolog volt, hogy ilyen korán fent vagyok, az meg végképp ritka, hogy a városban járkálok. Nem szoktam csak úgy sétálni, mindig megyek valahova. Mindig megbámulnak, olyan érzés, mintha minden egyes lépésemet, lélegzetvételemet figyelné valaki, amit nem bírok. De most minden üres volt. Üres és nyugodt.
Most az egyszer bírtam nem összehúzódva, és a földet bámulva úgy elmenni a szokásos házak mellett, ahogy eddig minden egyes alkalommal. Végre megnézhettem mindent, amire már jó ideje nem volt lehetőségem. Új dolgokat fedezhettem fel, amiket eddig nem vehettem észre, vagy nem volt ott addig. Új táblák, repedések, graffiti, és még száz dolgot észrevettem. El se tudtam hinni mennyit változott a város azalatt az idő alatt, amíg én gyáván a betont néztem mindig.
A tekintetem egyre csak cikázott az újabb és újabb dolgok között, majd szép lassan feljebb és feljebb kezdtem el nézni a dolgokat. Az emeleti ablakok néhányában virágok nyíltak ki szép lassan, az egyikben egy macska nézett ki a nagyvilágra miközben félig még ő is aludt igazából. Egyre feljebb, és feljebb mertem nézni, míg végül a tetőn megakadt a szemem egy emberi alakon. Pontosabban a tető szélén, féllábbal a semmiben.
Szemeim kikerekedtek, és egy darabig azt se tudtam mit csináljak. Csak néztem fel rá ijedten, és azt se tudtam mit gondoljak. Vajon le akart ugrani, vagy ő is csak az egyike azoknak a merész embereknek, akik épületeket másznak, és a tető legszélén csinálnak minden furcsaságot.
Láttam, ahogy egy picit meginog, ezért ijedtemben majdnem felsikoltottam, az izmaim pedig meghúzódtak. De szerencsére végül hátra fele indult meg, és nem előre. Nem tudtam volna mit kezdeni egy ilyen helyzettel, vagyis inkább az élménnyel.
Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, ahogy felnézve kerestem, hogy ismét felbukkanjon. Nem is kellett sokat várnom, hamarosan fentről nézett rám. Tanakodtam egy darabig magamban, hogy jó ötlet lenne-e megszólítani, de azt se igazán tudtam, mit mondhatnék egy ilyen szituációban. Bár az biztos volt, hogy nem mehettem csak el úgy. Akármi is volt a helyzet, akármit is csinált oda fent, meg kell bizonyosodnom róla, hogy nem lesz baja.
- Még egyben vagy? - szóltam fel. Hülye kérdés, de jobb nem jutott eszembe. Meg nem is én lennék, ha nem hülyén kezdenék el egy beszélgetést. Viszont ez most nem számít. Valahogy le kell szednem onnan, legalábbis van egy olyan megérzésem, hogy az lenne a legjobb döntés.
nyeh ©️


teacher, husband, hunter and cheater
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
river & seth
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékok-
Ugrás: