HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
Vendég Today at 12:35 pm

Vendég Vas. Júl. 23, 2017 1:25 pm

Daria Lavoie Vas. Júl. 23, 2017 12:07 am

Daria Lavoie Szomb. Júl. 22, 2017 10:37 pm

Raelynn Weaver Szomb. Júl. 22, 2017 3:34 am

aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

nincsen


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 river & seth








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 








avatar

Join date :
2017. Apr. 19.

Age :
17

Tartózkodási hely :
beacon freaky hills ⨟

ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

Pént. Jún. 23, 2017 4:44 pm


something is wrong, i can't explain

Napról napra egyre közelebb kerülök a halálos ítéletemhez, de még magam sem tudom, hogy merre fog dőlni a mérleg, hogy fogok dönteni, ha arra kerül a sor. Nem félek a kilépéstől, még mindig nevetségesnek tartom az üres fenyegetőzéseket. Nem ez miatt gondolkozom a sorsomon.
Álmomban sem képzeltem volna, hogy egyszer tényleg megfordul majd a fejemben az öngyilkosság gondolata, de ez az ostoba játék elnyomja azokat az érzéseim, melyek az élet apró örömeire fókuszálnak, s felszínre hoznak minden szart, amit nem akarok érezni. Kezdem megérteni azt a sok kamaszt, akiknek sikerült végigcsinalnia ezt a játékot.
Mostanában már nem is tudok aludni. Már egyáltalán nem okoz gondot, ha valami baromság miatt ki kell jönnöm hajnalban, mert ha el is alszom, félig ébren vagyok.
Mostanában inkább azzal van gond, hogy meg tudjam oldani az éjszakai sétámat feltűnés nélkül. Mióta beköltözött a húgom is, még egy személyre kell figyelnem, hogy ne vegyen észre semmit abból, ami velem történik. S bár mindig az iskolával meg a tanulással van elfoglalva, képessége van ahhoz, hogy kiszúrja, ha valami nem oké.
Azért nevetséges, hogy még ő is jobban figyel rám, mint a szüleink.
Hosszú gondolkozás után végül elpöcköltem a városra a cigi csikket, amit egész addig szívtam a szokásos helyemen, az egyik tömbház tetején, lábat lógatva, miközben ott ücsörögve órákat a fényeket figyeltem.
Kezdett felkelni a nap. Fénye vörösre és narancssárgára színezte az égbolt alját, s ez volt a jel, hogy ideje lenne hazamenni. A legkevésbé sem volt kedvem hozzá, hogy eljátsszam, minden rendben, miközben valójában semmi sem volt rendben. Néha azt kívántam, hogy soha ne érjenek véget ezek az éjszakák - vagy inkabb hajnalok -, mert ilyenkor el tudok menekülni a világ elől, ki tudom kapcsolni a zajt a fejemben.
Végül erőt vettem magamon, s felállva kezdtem egyensúlyozni a tető peremén kitárt karokkal, mintha ugrásra készülnék. Bámultam az alattam lévő rémisztő mélyaéget, miközben élveztem a szédítő magasságot.
Képes lennék egyszer leugrani innen?
Szép lezárása lenne az utóbbi időszakomnak, ha épp egy ilyen helyről ugranék le, ahol az éjszakáimat töltöm.
Egyik lábamra helyeztem át a testsúlyomat, miközben másikat óvatosan megemeltem, hogy aztán kicsit előbbre nyújtva tartsam a levegőben, mintha lépni akarnék egyet. Persze nem állt szándékomban lelépni onnan.
Széles mosoly terült el az arcomon egészen addig, amíg meg nem pillantottam valakit odalent az utcán.
Kissé lepetten néztem a karórámra, hiszen ilyen tájt még üresek szoktak lenni Beacon Hills utcái, így nem számítottam senkire, aki esetleg észre vehet.
De sajnos észrevett.
Azonnal visszahúztam a lábam, kezeim pedig visszaengedtem magam mellé, de a rémület hatására sikerült kibillennem az egyensúlyomból, s csak egyetlen rossz mozdulat választott el attól, hogy lezuhanjak. Heves szívveréssel léptem egyet hátrébb, majd visszahuppanva a földre mellkasomra szorítottam egyik kezemet, mintha ezzel le tudnám nyugtatni magam. Egy mély levegő bevétel után hosszan, lehunyt szemekkel fujtam ki a levegőt, hogy újra észhez térítsem magam.
Miután összeszedtem magam, négykézlabra ereszkedve hajoltam közelebb a tető széléhez, hogy ismét lenézhessek.
A lány még mindig ott volt...
Nem elég, hogy másodpercekkel ezelőtt volt egy halálközeli élményem, valaki szemtanúja is volt egy félreérthető helyzetnek. De egy biztos; egyelőre még nem állok készen semmiféle öngyilkosságra.

©








it comes in waves, i close my eyes
hold my breath and let it bury me.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
river & seth
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Lakónegyed-
Ugrás: