HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
Vendég Today at 12:35 pm

Vendég Vas. Júl. 23, 2017 1:25 pm

Daria Lavoie Vas. Júl. 23, 2017 12:07 am

Daria Lavoie Szomb. Júl. 22, 2017 10:37 pm

Raelynn Weaver Szomb. Júl. 22, 2017 3:34 am

aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Mayara Cortese






 :: Characters :: Warlock


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 








avatar

Join date :
2017. Jun. 23.

Tartózkodási hely :
⚘ BH ⚘

Foglalkozás :
⚘ Student ⚘

boszorkánymester: varázslatok gyermeke, szíve fehér vagy fekete

Pént. Jún. 23, 2017 5:51 pm


Mayara Cortese
Do what is right, not what is easy



● Becenév: Just Maya please...
● Születési hely: Los Angeles
● Kor: 17
● Nemi identitás: Heteroszexuális
● Faj: Boszorkánymester

Play by: Camila Mendes ● Karakter: keresett (nem lett hirdetve)
you're still have all of me


Bárki is légy, jobb ha tudod: életem hét főbűnből áll. Hét démonból, amelyek a lelkem mélyén lakoznak, és nem hagyják, hogy nyugodt éjszakáim legyenek. Féljek tőlük, vagy szeressem őket? Ez itt a nagy kérdés.

1. Szenvedély. Anyám hihetetlenül jeges természete csupán maszkként szolgált számára, valójában neki köszönhettem, hogy belém is szorult ebből a tulajdonságból bőven. Ha valakit szeretek, elhatalmasodik rajtam ez az érzés, és én válok a legjobb szeretővé a Földön. Ha valakit utálok... Az egy idő után átalakul szín tiszta gyűlöletté, az illető pedig retteghet, ha csak a közelembe kerül. Elég egyetlen szúrós pillantást vetnem rá, az emberem onnantól kezdve halott.
2. Lobbanékonyság. Ezt apámtól örököltem. Ha valami olyan történik, ami nekem nem tetszik, azonnal ugrok, hogy beolvassak az illetőnek, aki elszúrta a dolgot. Aki pedig megbánt, az jobb, ha menekül... Egy apró beszólás is könnyen fel tud idegesíteni, legyen az akármennyire komoly.
3. Kedvesség. A családom többi tagjában furcsa módon ez nincs meg. Közülünk egyedül én vagyok képes jól bánni másokkal, és csak én lennék hajlandó zsebkendőt nyújtani egy sírdogáló társamnak, ha épp arra van szüksége. Megsajnálom, vigasztalom, segítek neki. A többiek csak simán otthagynák, úgy tennének mintha észre se vették volna az egészet.
4. Büszkeség. A Cortese vér tipikus velejárója, amit volt szerencsém megörökölni a felmenőimtől. Ha valamiben tévedtem, elvárhatják az emberek, hogy beismerjem... Sose fogom. Hiába vagyok tisztában a hibáimmal, nem vallanám be másnak semmi pénzért sem. Mindig is volt bennem annyi tartás, hogy csak némán kivárjam a vihar elcsendesülését ahelyett, hogy megpróbáljam valahogy megszűntetni. Ez a természetben is lehetetlen - kivéve egyeseknek -, hát akkor én minek fecséreljem erre az időmet?
5. Türelmetlenség. Egy idő után, amikor megunom a várakozást, mindig megpróbálom fellendíteni az eseményeket. Ennek általában nem lesz pozitív az eredménye, de van, hogy jól sülnek el a dolgok a legvégén. Persze én mindig beleesek abba a hibába, hogy inkább kockáztatok, csak ne kelljen tovább untatnom magam a semmittevéssel.
6. Önzetlenség. A számomra fontos dolgokat mindig a saját érdekeim elé helyezem. Legyen szó szívességekről, személyekről, teljesen mindegy. Csak azzal sose számolok, hogy ennek eredményeképp én szívom meg a legjobban... Erre tudnék sorolni ezer példát is, de elég, ha egyetlen nevet felemlítek: Hurricane Bartholomew. Ő az élő bizonyíték, hogy mennyire hülye tudok lenni, ha mások elvárásairól van szó. A szüleim nem akarták, hogy bármi közöm is legyen hozzá, én pedig lassan már belefáradtam az állandó vitákba... Valakit el kellett engednem, hát Hurricane érdekében kénytelen voltam őt kivonni az egyenletből. Bárcsak másképp alakult volna.
7. Ellentmondás. Állandóan hadilábon állok önmagammal. Elég csak visszagondolni mindarra, amit említettem az előbb. Aki türelmetlen, az ne akarja megvárni a vihar végét. Aki kedves, önzetlen, az ne legyen lobbanékony, és ne ugorjon rá másokra dühében. Talán ezt is a drága famíliámnak köszönhetem... Mint sok mást is, amit egyáltalán nem kívántam magamnak sose.

when i was younger...


A mágia relatív fogalom. A legtöbben a szó hallatára rögtön különleges fényjelenségekre, csodákra gondolnak. Felfoghatatlan természetfeletti erőkre, amik mindent körülölelnek, egyszerre éltetik és pusztítják a világot. Számomra viszont teljesen mást jelent, hiába vagyok boszi.
Azt a hatalmat, amit én mágiának hívok, nem lehet örökölni. Nem száll generációról generációra, csupán létezik. Nincs magyarázat, miért jött létre, vagy egyáltalán mi hasznunk van belőle. Egyedül azt tudjuk, hogy akkor született, amikor maga az emberiség. Amikor értelmessé, tudatosakká váltunk, ellensúlyként kialakult ez a láthatatlan energia, hogy néha váratlanul visszarántson minket az ösztönök és a meggondolatlanság földjére. Ennek köszönhetően néha szörnyen rossz döntéseket tudunk hozni, amik meghatározzák a jövőnket, a személyiségünket.
Az enyémet pontosan ez rontotta el. Túlzásnak hangozhat, de nehezen tudtam összeszedni magam, miután darabokra szakított az, amit tettem. Sokáig nem is éltem, mindössze csak voltam. Voltam a nagy semmiben, lebegtem, miközben az egyedüllét lassan felemésztett. Most bizonyára felmerül a gondolat, hogy tizenhét évesen még azon is szétzuhanhatunk, ha a telefonunk képernyője betörik, de amiről én beszélek, az bármelyik felnőttet ugyanúgy elpusztíthatja lelkileg, mint engem.
Tuti mindenki emlékszik még a Hotel Transylvania-ra, arra a mesére, ami néhány éve jött ki. A vámpírlány beleszeret egy ember fiúba, de az apja eleinte ezt nem támogatja... Megvan már? Hát persze. Akkor most menjünk vissza ahhoz a jelenethez, amikor Mavis anyja a Dingről mesél egy képes könyvben. Gondoljuk végig a nő minden egyes szavát, és keressük meg azt a személyt az életünkben, akire nyíltan rámondhatjuk, hogy ő az a Ding. A harminc felettiek most minden bizonnyal elmosolyodnak, a húszasok rózsaszín felhőik közt úszkálva állíthatják, hogy mellettük most van ott az a bizonyos, a húsz alattiak pedig csak húzzák a szájukat, mivel nekik csak az első csókjuk jutott eszükbe, vagy épp az első éjszakájuk, amit mással töltöttek. Normál esetben nekem is az utolsóhoz kellene tartoznom, de a helyzet az, hogy nekem már megvolt a Dingem, nem is olyan rég. Alig néhány hónapja még Los Angeles tengerpartján álltunk egymással szemben, hajunkat hevesen fújta a szél. A nap már rég lement, a csillagok vették át a helyét. Kiszöktem hozzá, mivel a szüleim hallani se akartak róla, hogy vele töltsek akár csak egy percet is. Nem érdekelt, mit gondoltak, nekem csak ő kellett. Úgy érkezett az életembe, akár egy hurrikán, majd végül úgy is távozott. Nem hiába volt ez a neve is, minden szempontból illett rá ez a szó. Minden heves megnyilvánulása ellenére ő volt az, aki életben tartott, amikor a családommal viszályba keveredtem. Amint belépett az életembe, tudtam, hogy csak bajt hozhat maga után. Nem az ő hibája volt, de a Cortese család mindenben válogatott, és így volt ez a fiúk terén is. Ők valami hercegféléről álmodozhattak, amikor a leendő páromra gondoltak. Az eszükbe se jutott, hogy egy normális sráccal fogok összejönni. Olyannal, aki néha bunkó, máskor nála jobb embert nem ismernek, önfejű, dilis, arrogáns, visszabeszél és hajlandó kimondani a véleményét bárki előtt. Számukra szóba se jöhetett senki, akire ez mind igaz. Olyat képzeltek mellém, akit irányíthatnak... Bebukták, elég rendesen.
Hurricane belépője az életembe nem volt túlságosan bonyolult. Amolyan „Jöttem, láttam, győztem!” gyorsasággal jelent meg, és habár eleinte reménytelennek tűnt, hogy mi valaha is jóba legyünk, végül megtört a jég. Akkoriban annyira hasonlítani akartam az anyámra, hogy én magam is elítélő voltam azokkal, akik nem illettek bele a családom alkotta képbe. Teljes mértékben undorodtam tőle, hogy az ösztöndíjas futballkapitányon kívül bárkit is a közelembe engedjek a másik nemből. A többieket nem tartottam elég méltónak erre, és ez sokáig nem változott bennem. Hurricane mellett azonban belekóstolhattam az élet kalandosabb részébe és végre megérthettem, hogy miért kell kilépnem a komfortzónámból. Minden addigi kedvenc elfoglaltságom unalmassá vált, a sznobpartik, a drága pezsgő és a legszebb koktélruhám is a szekrényem mélyére lett süllyesztve. Eleinte még tettettem, hogy ezek továbbra is érdekelnek, de az idő múlásával ez is elenyésződött. Már csak azt hallgattam otthon, hogy „Mi lett veled, niña?”, „Már egy csepp felelősségérzet sincs benned?”
Nem tehettem ellene semmit... Egyszerűen elkezdtem kibontakozni, ami nem tetszett a szüleimnek. Nem bírták elviselni, hogy a kislányuk már nem volt többé az, akinek ők ismerték. Egy szélvihar ugyanis eltiporta, a földbe döngölte, átalakította, és újjáépítette.
De a legjobb még hátravolt... Ugyanis eljött az a bizonyos családi vacsora, amin be akartam mutatni Hurricane-t.
Nem tudták, ki ő, azt sem, hogy kik a szülei. Csak annyit mondtam, hogy már jó ideje találkozgatunk, és szeretném megismerkednének egymással. A legnagyobb mosollyal üdvözölték, amikor becsöngetett hozzánk, és gyűlöletes szívvel köszöntek el tőle, amikor távozott. Csak mert nem ő volt a szőke herceg, akit ők nekem szántak.
Egy darabig magasról tettünk a véleményükre. Ha kellett, titokban találkozgattunk. Hol ő osont be, hol én másztam ki az ablakon őhozzá. Sokáig ment ez így, de lassan elvesztettem a hitemet, ahogy a családom elkezdett leépíteni. Folyamatosan csak azt szajkózták, hogy szégyent hoztam rájuk és olyan, mintha nem is az ő gyerekük lennék. Csak azt akartam, hogy végre nyugtunk lehessen... De ez csak akkor valósulhatott meg, ha hajlandó voltam elengedni Hurricane-t. Fájt, de meg kellett tennem. Tudtam, hogy nem fogja hagyni magát, ha csak simán megpróbálok szakítani vele. Rájött volna, hogy nem a saját döntésem volt és visszajött volna hozzám, vagy én szaladtam volna a karjai közé. Lyukat kellett ütnöm a koponyájába, megsebeznem, hogy el akarjon hagyni. Sajnos túl jól sikerült a tervem. A mai napig azt hiszi, hogy félreléptem azzal az idióta Adammel, akinek az agya helyén focilabda van... Pedig mindketten jól tudjuk, hogy ennél jobb ízlésem van.
A történet végét azt hiszem nem kell taglalnom. Az útjaink szétváltak, ő elköltözött LA-ből, Isten tudja hova... Én pedig maradtam abban a hatalmas városban, hogy a tükör előtt álldogálva lassan rájöjjek, mekkora hülyeséget csináltam. Legszívesebben ordítottam volna, hátha valaki meghallja. De válasz úgyse érkezett volna, hiszen az egyetlen, aki felelt volna rá, már rég elhagyta a környéket.
Tovább kellett lépnem, amiben a költözés is sokat segített. Minden reményemet Beacon Hills-be fektettem, az újrakezdés gondolata megnyugtatott. Nem kellett senkinek se tudnia, mi történt velem korábban, milyen körülmények között éltem. Egyedül én tudtam az igazságot... Hogy amit éreztem Hurricane iránt, az volt maga a mágia - és ez a mágia soha nem fog megszűnni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése








avatar

Join date :
2017. Apr. 26.

Tartózkodási hely :
⊱ bh ⊰

Foglalkozás :
⊱ photographer ⊰

vérjaguár: falkanélküli bestia, ki lesből támad napfogyatkozáskor

Szomb. Jún. 24, 2017 2:01 pm


elfogadva
üdvözlünk az oldalon!


Drága Mayám! <3

Nagyon örülök, hogy végül bevállaltad ezt a karaktert, és itt vagy, főleg azok után, hogy ezt a lapot elolvashattam, mert eszméletlenül tetszik az egész. Ahogy írtál a jellemről, ahogy szépen sorba vettél mindent, és az is, ahogy valami különlegesebb módon foglaltad keretbe a lényeget, amit ki szerettél volna emelni a múltból. És persze ezt is úgy, hogy minden kiderült, aminek ki kellett a családdal, és minden mással kapcsolatban is. Szóval, ahogy már mondtam is neked, imádom! *-*
Az írásmódodról már nem szeretnék nagyon beszélni, hiszen úgyis tudod a véleményem, az meg nem hianyzik, hogy elszállj itt nekem. Rolling Eyes Úgyhogy nem is húzom tovább az időt, foglalózz gyorsan, aztán találkozzunk a játéktéren, már vár ránk jó pár izgalmas plot. úúú Szottyongat



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Mayara Cortese
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Characters :: Warlock-
Ugrás: