HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Hazel × Dexter - you want to remember me?








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 








avatar

Join date :
2017. Jun. 11.

Age :
27

Tartózkodási hely :
☾ bh ☽

Foglalkozás :
☾ leading the squad ☽

vámpír: titokzatos, hátborzongató holt, kit az élők vére éltet

Yesterday at 8:09 pm


Hazel & Dexter
A percek egyre hosszabbnak tűntek, ahogy az asztalnál kellett várakoznom végre arra, hogy a nap is lemenjen, és pár emberem végre előmásszon a koporsójából. Páran húzták közben a fülemet is. Azt akarták engedjem ki őket. Milyen hülye kérés. Nem engedem ki őket "szórakozni", mert úgyis tudom, hogy pár halott lesz a vége, és nincs szükségünk ingyen reklámra. A Beacon Hills-i vadászok eleve se hülyék, de amíg nem kavartunk nagy port, a legtöbbször békén hagytak. Főleg minket, mivel csapatot nehezebb legyőzni, mint egyedül lévő vámpírokat. Már csak ezért se engedtem ki senki olyat, akiről tudtam, hogy nem azt csinálná, amit lehet. A válaszom nekik örökre nem marad, és kész. Nélkülem nem mennek sehova, én meg... Nos... Én meg megyek a saját dolgomra, szóval így jártak. Lehet önzőség, de én vagyok a vezető. Megtehetem. Ha nem tetszik nekik, leléphetnek, de tudják, hogy csak gyengébbek lennének. Nem tehettek semmi mást, csak nyafogtak.
A fülemet végre halk nyikorgás ütötte meg. Kinyílt pár koporsó, és némán termettek mellettem. Jelentőség teljes pillantást vetettünk egymásra a bizalmasommal, majd átnyújtottam egy papír darabot, megnézte, és már ott se volt. Egy szó nélkül mindig csinálta, amit mondtam, ezért is bíztam meg benne legalább ennyire. Most, hogy nekem jobb dolgom van, neki kell elmennie a csapat véradagjáért. De jobb is volt így. Nem volt kedvem megint a szöszi dokit nézni, már annyiszor tettem.
A csapat időközben feladta a nyaggatást végre, aminek nagyon örültem. Nem idegesen kellett elmennem látogatóba. Ami nagyon is jól jött, mert ha valaki vámpír, és ideges, az sokszor nem jön jól ki. De így, hogy teljesen higgadt voltam, nyugodt szívvel indultam el Hazelhez. Már éheztem.
Mióta először megízleltem a vérét, nem is vágytam másra. A tasakos vér üres pótlék volt csupán. Igyekeztem ugyan nem minden éjjel belőle enni, de nem is akartam éheztetni magam. Túl messze nem mehetettem. Nem árthattam neki. Kellett a vérének kellemes bódítása.
A házához hamar elértem. Nem hittem, hogy aludna máris, szinte kizártnak tartottam. A nap csak nemrég ment le, miért is találnám az ágyában máris?
Az erkélyre is könnyedén jutottam fel. Az ajtó nyitva volt, a félrehúzott függönyt a szél gyengén mozgatta. A félfának dőlve kerestem meg a szőkeséget, aki egy tükrös asztalnál ült, pont velem szemben, de úgy tűnt lefelé néz, valamivel el van foglalva. De én azt akartam, hogy a kék szempár az enyémmel találkozzon.
Halkan kopogtam hármat. Kopp. Kopp. Kopp. Ha igazán tudná, hogy ki vagyok, és ez a jel mit jelent igazából, halálra rémülve nézne rám. Viszont így csak egy kis riadtság, és meglepettség mellett nézett fel a tükörbe. Végre rám nézett. Egyenesen a szemembe.
- Helló kedvesem! - húzódott arcomra egy halvány mosoly. Körülbelül tudtam, hogyan fog reagálni, a legtöbbször nagyjából ugyan úgy reagál rám. De mégis vártam minden egyes alkalommal, hogy mondja ugyanazokat a szavakat.
csak kezdő, majd lesz jobb is × Vampire Sunrise × ©


 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Hazel × Dexter - you want to remember me?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hazel szobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Lakónegyed-
Ugrás: