• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
0
Ember
9
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ EOF - Empire of Fantasy

Vendég

Today at 2:38 pm
☇ Hírek


Yesterday at 9:31 pm
☇ Elkelt!


Yesterday at 8:07 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Once upon a time... Kai & Ave










avatar


: :


Join date :
2017. Apr. 14.

Tartózkodási hely :
× Hell and Earth ×

Foglalkozás :
× not want to know ×


Szer. Júl. 26, 2017 8:55 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője






Ava & Kai
Fucking wedding
Hát, hogy mégis mit keres itt? Azt maga is nehezen tudta volna megmondani, most mégis egy fekete estélyibe feszülve járkált fel és alá, mely mindent kiemelt, amit kellett volna. Itt aztán mindenféle lény volt, de biztosan nem csaphatott, vagy nem nagyon balhét, mert egyrészt a kis blöki védelmet ad társainak, másrészt esélye sem lenne. Vagy igen? A kutyus ki oldalára állna? Ettől a kis gondolattól függetlenül nem egy tört sikerült a ruhájába rejtenie ügyesen. A női ruhák kész tárak tudtak lenni egyes esetekbe, míg másikban szép fulladásos halált is képesek okozni. Mosolyogva szemlélte az egybe gyűlteket. Ő most a vőlegény oldaláról jött, vagyis őt jobban ismerte, mint azt, akihez hozzá megy, mellesleg, már csak pár perc volt a templomi részig, így aztán villámgyorsan szervált magának egy pezsgős poharat, amit egy húzásra ki is itt. Így kicsit könnyebbnek is érezte az egészet. A sok ruha és beszélgetés mindent elfedett, ami valódi volt. Örülnie kellett volna a szerelmeseknek, ő még sem érzett sok mindent, ahogy szemlélte a sok embert, és már egyesekről azonnal meg is érezte, hogy kicsoda, micsoda az esti szürkületbe, mert persze, ez az esküvő nem fényes nappal lesz nyélbe ütve, ha már ennyi lény idesereglett, mert valóban nem voltak kevesen, sőt… százan biztos, ha nem többen. Túl sokan… noha pár ismerőst talált magának, de nem sokat. Azonban, egy vadász sem volt itt, ami nagyon is aggasztó volt, oké, persze, ő is tolvajlott egy meghívót, de akkor is… ilyenkor lehetett látni, hogy emberek és lények között mekkora a különbség, ha eddig nem is tapasztalta saját magán. Nem is tudta eldönteni, hogy éppen a mennyekbe magasztalja, vagy a Pokol legmélyebb bugyrába átkozza blökit, amiért ilyen sorsra láncolta meg. Mert ha csak ritkán is, de hatalmas előnyei voltak, amit most is érzett. Mindenki érezte a közöttük mozgolódó Pokol kutyát, így azonnal annak vették, és a vadász mivolta el is tűnt. hMm… többet kéne használnia, ez biztos, de nehezen vitte rá a lélek, még ha egy testbe is voltak megbújva, mintha csak saját magát elvesztené, és ettől rettegett a legjobban, hogy egyszer meg fog szűnni létezni, és akkor egy Pokol kuyta marad, aki felhasználja a testét… Lassan a tömeg után indult, hogy a ceremónia minél hamarabb elkezdődjön, no meg az utána lévő lagzi. A vendégek csak ezt várták! Újabb pezsgős pohárral foglalta el a helyét hátul, minél közelebb az ajtóhoz és máris nyílt, jött a menyasszonyka.



× szavak száma: 504× megjegyzés:[/b sajnálom, kicsit gyenge és késve… szólj, ha nem jó × music: itt ×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Apr. 13.

Age :
217

Tartózkodási hely :
everywhere ☠

Foglalkozás :
the sweet uncle doctor ☠


Pént. Aug. 11, 2017 2:12 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete








Until death do us part



Esküvők. Ó, azok a drága fogadalmak! Hófehér ruha, fekete öltöny, ocsmány koszorús lányok. Étel és ital, no meg hamis mosolyok gyülekezete. Féltékeny szeretők keserű pillantása, családtagok örömteli könnyei és szegények fellélegzése, mihelyt részesedést kapnak a busás hozományból. Hamis ígéretek, mérgezett csókok és ki nem mondott szavak. Mindig gyűlöltem az ilyen eseményeket, olyan… hányingerkeltők. A halandók ostoba szertartásai közé tartozik, amelyet az első adandó alkalommal meg is szegnek. De, ez a menyegző más. Természetfeletti lények találkozója. Ürügy, a hatalom megszerzésére és álca a halandók előtt. Segítőm, támogatóm ajánlásával jöttem el. Láthatatlanná válva jártam-keltem a sötétben. Tekintetemmel azonosítottam a fontosabb személyeket. Vendégek, kik fontos szerepet töltenek be más-más városok életében. Most mégis itt vannak, elvegyülve egy közel 30 fős szerény násznép könnyed beszélgetésébe. Az oltárnál álltam meg, a jövendőbeli feleség tanúja előtt. Nem mintha takarnám a kilátását az ifjú barnának, ám nekem épp erre a helyre van szükségem ahhoz, hogy a kétélű, részben bordázott pengéjű vadászkésemet a gyöngyöző fehér boldogságba burkolt nőbe szúrhassam. Mindenki a helyére lépett.
Egy főboszorkánymester a harmadik sorban. 13 ember. Három vámpírúr. Egy vérfarkas tanú a vőlegény mögött. A jövendőbeli férj, boszorkánymester. Mögöttem egy ember. S a másik gyülekezet képviseletében az éppen most belépő, ikrekkel terhes boszi menyecske. A két családot összeadva ezen felül még kilenc varázstudó és… nocsak, nocsak, nocsak. Egy ismerős arcot látnak szemeim. Így tehát, a harmincegyedik egy pokolkutya, amennyiben magamat nem számolom az egybegyűltek és szolgálók tömegébe. Vajon… meghívott vendég? Ismeri valamelyiküket? Neeem. Prédára les. Abból lesz bőven, amint kitör a káosz és a különböző képviseletbe tartozók megtámadják nem csupán a halandókat, de minket is. Ó, igen, már most fülig ér ajkam, amint a kitörő vérfürdőre terelődik figyelmem.
Lázas csend telepszik le a sutyorgó, pletykáló tömegre. Az ifjú párocska végül egymással szembe áll és a pap megkezdi beszédét.
- …azért gyűltünk ma itt össze, hogy tanúi legyünk… - két boszorkánycsalád egyesülésének és a hatalom apró parazsának lángra lobbantásának.
- …megfontoltad-e Isten színe előtt szándékodat és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss? – Soha. Kényszerítettek.
- Ígéred-e, hogy leendő feleségedet tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól? – „Ígérem.” – Most megkérem a vőlegényt, hogy mondja el beszédét. – Bla, bla, bla. Blablabla. Könnyekig hatok mindenkit, blabla. Bla.
- …megfontoltad-e Isten színe előtt szándékodat és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss? – Nem látog a bárgyú vigyorom? Nem látszik, hogy ez az erőltetett műmosoly boldogság teljes?
- Ígéred-e, hogy leendő férjedet tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól? – „Ígérem.” – Most megkérem a menyasszonyt, hogy mondja el beszédét.
- …Mindezeket köszönöm Neked. Szeretni foglak, örökké, míg… – egy vöröslő folt egyre nagyobb teret nyer magának a hasi oldalon, befestve ezzel a fehér, díszes, csipkés ruhát. Szinte látom magam előtt, ahogy a hetedik hónapban lévő nő arca eltorzul a fájdalom, aggodalom és halál leheletének felismerésétől. A vőlegény riadt arccal nyúl szeretett kedvese felé, kiből e pillanatban kirántom a késemet és láthatóvá téve magamat befejezem az ara által elkezdett mondatot:
- Míg a halál el nem választ. – vigyorgom elégedetten – Már nagyon untam magam, nem bírtam kivárni a végét. – szavaim köré önsajnáló arcot öltök magamra, ahogy a döbbent násznépen végigvándorol tekintetem. Nem engedhetem meg, hogy ezek az alvilági népek szövetséget, egységet és hatalmat szerezzenek. Egyszerűen, nem lehet. A mennyasszony zokogó vőlegénye karjaiba fekszik el s utolsó leheletével együtt a fény is kihuny szeméből. Elillan belőle és méhének gyermekeiből az élet s én csupán ennyit mondok a lefagyott közönségnek:
- Hiányoztam?


Don't mess with 565 words

©redit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Once upon a time... Kai & Ave
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Loki & Thor - A long time ago

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros-
Ugrás: