• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
8
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Évszak szépe


Yesterday at 12:03 am
☇ Stells & Ash


Csüt. Aug. 17, 2017 11:50 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Stella & Wade










avatar


: :


Join date :
2017. Aug. 07.

Tartózkodási hely :
bh ×


Szomb. Aug. 12, 2017 4:38 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe




stella & wade
565 || black beatles || ♡♡♡♡
Apa nincs itthon, mily meglepő, sosincs itthon, sokat dolgozik, már csak azért is, hogy minden rendben lehessen, a számlákkal ne ússzunk el, és legyen mit az asztalra tenni. A baj, csak az, hogy én nem eszem azt, amit ő rak elém, vagyis, megeszem, de semmit sem segít sajnos. Nem mondtam el neki, nem mondhattam el neki, lehet el se hinné, azt hinné, hogy poénkodom, vagy megőrültem, és elvinne egy agyturkászhoz. Nem hiszem, hogy annak jó vége lenne, biztosan baj lenne belőle, főleg, ha a doki rájönne bizonyos dolgokra. Akkor nem hagyhatnám életben, egyszerűen nem lehetne, mert nem akarok kísérleti patkánnyá válni, vagy bármi ilyesmi.
Mivel van időm, a pincéből felhoztam az emberkét, aki egy ideje ott fagyoskodik. Nehezebb egyben tárolni, mint darabokban, több helyet foglal, és feltűnő is, hogy egy hulla van a ládában. A konyhapulton egyben pont elfér, szerencsés választás volt ez apa részéről, a nagy bárd, pedig mindig elég éles ahhoz, hogy tudjam használni. Ilyenkor sosem zavar senki ebben a házban, nyugalom van, és csend, mert nincs sok ház körülöttünk, és nem is sokban laknak, így olykor nem tűnnek fel az innen kihallatszó hangok. Ez az ember, már hangot nem ad ki, így nem is szarozok sokat. Egy kötényt magamra kapok, mert még fröcskölhet a vér, és jobb félni, mint megijedni, én pedig vigyázok a ruhámra. Nem olyan egyszerű kimosni a makacs vér és húscafat foltokat.
Sosem okozott nehézséget, az emberek feldarabolása, már kitapasztaltam melyik csont, hol kapcsolódik össze, így egy erősebb suhintással, le tudom csapni az ember karját a törzséről. Mindig a végtagokkal kezdek, azok az egyszerűbbek, mert több csatlakozási pontjuk is van, és ha azok lekerültek a törzs könnyebben mozgatható. Mindent, amit tudok felhasználok, az agyat nem, hiába az az egyik legfinomabb rész, kényelmetlenül érzem magam, ha azt kell ennem. Mint egy zombi, aki csak arra éhezik, ami nem igaz, hiszen a zombik nem tudnák kiszedni a koponyából. Úgy legalábbis nem, ahogy én, de nem sok kedvem szokott lenni a csontfűrésszel való játszadozással, mivel a csontszilánkok nagyon jól elbújnak. Volt már, hogy apa belelépett egybe, és nem győztem magyarázkodni, hiába nem tudta mi az, nem mondhattam, hogy én sem tudom. Akkor jöttek volna a kérdése, hogyha én nem tudom, akkor ki fogja tudni, és hogy olyan nincs, hogy erről senki sem tud, és a többi. Éppen ezért hanyagolom már azt a dolgot. Úgysem az a legfontosabb.
Már a végtagjaitól megszabadítottam az én kis hullámat, mikor a csengő megszólalt, nem szeretem, ha ilyenkor megzavarnak. A bárdot le is teszem az asztalra, arra rá a kötényemet, de figyelek arra, hogy a konyhaajtót be is csukjam magam után. Hiába van előtte egy folyosó, és nem a pultra látni azonnal, fő a biztonság. Nem használom a kukucskálót, azonnal kinyitom az ajtót, de a látvány, ami fogad, na arra egyáltalán nem számítottam. Egy fiatal lány áll velem szemben, íjjal és nyíllal, mintha most szabadult volna valami íjászati versenyről, vagy tudom is én miről.
- Szia, miben segíthetek? - érdeklődve pillantok végig rajta, bevallom, nem túl bizalomgerjesztő, hogy egy fegyverrel felszerelt ember akar bejönni a lakásomba, miközben én éppen egy hullát darabolok fel. - Esetleg valami... - kérdezném végig a kérdésemet, de akkor a csuklás fog el, már az előbb is éreztem, hogy ez fog jönni, ráadásul hangosan, de talán egy kicsit ideges vagyok. - baj van? - fejezem be a mondatomat mintha mi sem történt volna, de hát mindketten halljuk, hogy még most is csuklok, mint valami idióta.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online


avatar


: :

❖ THERE'S ALWAYS A WILD SIDE

❖ TO AN INNOCENT FACE


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖

Foglalkozás :
❖ being memorable ❖


Kedd Aug. 15, 2017 4:35 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Dancing girl & Stells
♥ he's a dancing girl he's a maniac ♥

Nem tudod mi a fene volt veled ma este. Teljesen szétszórtan viselkedtél. Először is elindultál vadászni úgy, hogy egy darab fegyvert nem vittél magaddal. Aztán rájöttél, hogy otthon hagytad a tartalék töltényeket. De ez után még legalább háromszor fordultál vissza az utca végéről, mire mindent összeszedtél az estéhez. Magadra sem ismertél, nem szoktál ilyen lenni. Bár azok után, amiken keresztül mentél, nem is lenne csoda, ha kicsikét megzápult volna az agyad.
Végül is, mégis csak egy-két nap eltéréssel derítettél fényt olyan titkokra, amik alapjaiban rengették meg a világodat.
Az első ilyen, hogy rájöttél, a családod megmaradt tagjai egész életedben titkolóztak előtted.
A második, hogy megtudtad mit titkoltak előled ennyire. Vagy inkább kit. Egy érdekes börtön kalandnak hála, megtudhattad, ki az apád. Ki az az ember, akit egész életedben szerettél volna megismerni, bár igazából annyival is beérted volna, ha csak elmondják neked, hogy nézett ki, vagy milyen ember. Egyiket se tették, bár már érted miért nem. Persze, azok után, hogy anyádról kiderült, hogy pszichopata, igazából meg sem kellene lepődnöd, hogy egy bűnöző az apád.
Na és a harmadik, ami végleg megkutyulta a fejed és még abban is elbizonytalanított, hogy akarod-e egyáltalán folytatni a vadászosdit, az - egyetlen dolgot, amit szerettél és értettél is hozzá - nem más, minthogy kiderült, a fiú, akibe tizennégy éves korod óta bele vagy zúgva, egy hullazabáló szörnyeteg. Egy wendigo. Mondjuk még mindig jobb, mintha élő embereket falna fel az éj leple alatt, de azért mégis csak baromi nehezen tudtad ezt megemészteni. Sok békát nyeltél le nem túl hosszú életed során, de ez az egy csúszott a legnehezebben és még vissza is brekegett.
Biztos voltál benne, hogy ezek tettek ilyen szétszórttá, ezek a dolgok nem engedték, hogy olyan precíz és összeszedett legyél, amilyennek alapjáraton lenned kellett volna.
És talán ez volt az oka annak is, hogy marhára elfelejtettél otthon elmenni mosdóba mielőtt elindultál volna vadászni, s most majd összecsináltad magad az utca közepén. Eszedbe jutott, hogy sokadszorra is hazamész, elvégzed a dolgod és inkább otthon is maradsz, de ahogy méregetted a távolságot, közted és a házatok közötti óriási utat, rájöttél, hogy esélytelen megpróbálkoznod a hazajutással. Két lehetőséged maradt. Vagy keresel egy bokrot, és baromira izgulsz, hogy senki se lásson meg pisilés közben, amitől marhára nem tudnád végezni a dolgod és csak felesleges szenvedés lenne, vaaagy becsengethetsz az egyik szimpatikusnak tűnő házba és remélhetnéd, hogy az aki ajtót nyitna szuperkedvesen megengedné, hogy egy vadidegen használja a vécéjét. Egészen egyértelmű, hogy az első opció kiesik, marad a második.
Válogatós voltál, így nem is csoda, hogy a házak között is válogatsz, melyikhez kellene odamenned. Olyanhoz értelemszerűen nem akartál, ahol már nem égtek a lámpák és olyanhoz se, ahol már csak az emeleten pislákolt valami fény.
Percekig keresgélted a megfelelő házat, míg végül... Bingó!
Nem késlekedsz, azon nyomban odaszaladsz az ajtóhoz, és vadul nyomkodni kezded a csengőt, mintha ez elősegítené, hogy a bentlakó hamarabb ajtót nyisson. De ha ezt nem is, ahhoz tutira előrébb visz, hogy jól arcba vágjon, amiért ilyen későn koncertet tartasz neki a csengővel.
Aztán kitárul az ajtó, te pedig egy barátságos arccal találod magad szembe. Egy kicsit megkönnyebbülsz, nem úgy néz ki, mint aki menten le akar gyilkolni. Ez azért megnyugtató. Aztán hirtelen eszedbe jut, hogy mindenféle veszélyesnek tűnő cuccal fel vagy szerelkezve, lehet, hogy csak ez tartotta vissza attól a srácot, hogy lekeverjen neked egyet, vagy csak az arcodba vágja az ajtót.
- Szia – integetsz is neki, miközben a legcukibb mosolyod öltöd magadra és erősen kell koncentrálnod, hogy ne nevesd ki, amikor a fiú csuklani kezd. Elfojtod a feltörni akaró nevetést azzal, hogy egy pillanatra összepréseled ajkaidat mielőtt újra elmosolyodnál. – Baj? Nem dehogy. Vagyis de. Nem, igazából nincs, csak… - hebegsz itt össze-vissza, a végén még totál hülyének fog nézni. Veszel egy nagy levegőt, s végül kinyögöd, mit akarsz. – Hát izé… esetleg használhatnám a mosdót? – Ártatlanul, könyörgő szemekkel pislogsz rá, abban reménykedve, hogy megesik rajtad a szíve, és ha még ki is nevet mellé, azért hagyja, hogy beköltözz a fürdőszobájukba pár percre. Ha kell térden állva könyörögsz.




i might be pretty but pretty still can hunt you down
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
 
Stella & Wade
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Shan és Wade otthona
» [Stella QF] Anatole Saito vs Peter Worker

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Lakónegyed-
Ugrás: