• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Félvér Tábor - FRPG

Vendég

Yesterday at 11:00 pm
☇ EOF - Empire of Fantasy

Vendég

Szomb. Dec. 09, 2017 8:39 am

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Stella & Wade










avatar


: :


Join date :
2017. Aug. 07.

Tartózkodási hely :
bh ×


Szomb. Aug. 12, 2017 4:38 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe




stella & wade
565 || black beatles || ♡♡♡♡
Apa nincs itthon, mily meglepő, sosincs itthon, sokat dolgozik, már csak azért is, hogy minden rendben lehessen, a számlákkal ne ússzunk el, és legyen mit az asztalra tenni. A baj, csak az, hogy én nem eszem azt, amit ő rak elém, vagyis, megeszem, de semmit sem segít sajnos. Nem mondtam el neki, nem mondhattam el neki, lehet el se hinné, azt hinné, hogy poénkodom, vagy megőrültem, és elvinne egy agyturkászhoz. Nem hiszem, hogy annak jó vége lenne, biztosan baj lenne belőle, főleg, ha a doki rájönne bizonyos dolgokra. Akkor nem hagyhatnám életben, egyszerűen nem lehetne, mert nem akarok kísérleti patkánnyá válni, vagy bármi ilyesmi.
Mivel van időm, a pincéből felhoztam az emberkét, aki egy ideje ott fagyoskodik. Nehezebb egyben tárolni, mint darabokban, több helyet foglal, és feltűnő is, hogy egy hulla van a ládában. A konyhapulton egyben pont elfér, szerencsés választás volt ez apa részéről, a nagy bárd, pedig mindig elég éles ahhoz, hogy tudjam használni. Ilyenkor sosem zavar senki ebben a házban, nyugalom van, és csend, mert nincs sok ház körülöttünk, és nem is sokban laknak, így olykor nem tűnnek fel az innen kihallatszó hangok. Ez az ember, már hangot nem ad ki, így nem is szarozok sokat. Egy kötényt magamra kapok, mert még fröcskölhet a vér, és jobb félni, mint megijedni, én pedig vigyázok a ruhámra. Nem olyan egyszerű kimosni a makacs vér és húscafat foltokat.
Sosem okozott nehézséget, az emberek feldarabolása, már kitapasztaltam melyik csont, hol kapcsolódik össze, így egy erősebb suhintással, le tudom csapni az ember karját a törzséről. Mindig a végtagokkal kezdek, azok az egyszerűbbek, mert több csatlakozási pontjuk is van, és ha azok lekerültek a törzs könnyebben mozgatható. Mindent, amit tudok felhasználok, az agyat nem, hiába az az egyik legfinomabb rész, kényelmetlenül érzem magam, ha azt kell ennem. Mint egy zombi, aki csak arra éhezik, ami nem igaz, hiszen a zombik nem tudnák kiszedni a koponyából. Úgy legalábbis nem, ahogy én, de nem sok kedvem szokott lenni a csontfűrésszel való játszadozással, mivel a csontszilánkok nagyon jól elbújnak. Volt már, hogy apa belelépett egybe, és nem győztem magyarázkodni, hiába nem tudta mi az, nem mondhattam, hogy én sem tudom. Akkor jöttek volna a kérdése, hogyha én nem tudom, akkor ki fogja tudni, és hogy olyan nincs, hogy erről senki sem tud, és a többi. Éppen ezért hanyagolom már azt a dolgot. Úgysem az a legfontosabb.
Már a végtagjaitól megszabadítottam az én kis hullámat, mikor a csengő megszólalt, nem szeretem, ha ilyenkor megzavarnak. A bárdot le is teszem az asztalra, arra rá a kötényemet, de figyelek arra, hogy a konyhaajtót be is csukjam magam után. Hiába van előtte egy folyosó, és nem a pultra látni azonnal, fő a biztonság. Nem használom a kukucskálót, azonnal kinyitom az ajtót, de a látvány, ami fogad, na arra egyáltalán nem számítottam. Egy fiatal lány áll velem szemben, íjjal és nyíllal, mintha most szabadult volna valami íjászati versenyről, vagy tudom is én miről.
- Szia, miben segíthetek? - érdeklődve pillantok végig rajta, bevallom, nem túl bizalomgerjesztő, hogy egy fegyverrel felszerelt ember akar bejönni a lakásomba, miközben én éppen egy hullát darabolok fel. - Esetleg valami... - kérdezném végig a kérdésemet, de akkor a csuklás fog el, már az előbb is éreztem, hogy ez fog jönni, ráadásul hangosan, de talán egy kicsit ideges vagyok. - baj van? - fejezem be a mondatomat mintha mi sem történt volna, de hát mindketten halljuk, hogy még most is csuklok, mint valami idióta.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :

❖ THERE'S ALWAYS A WILD SIDE

❖ TO AN INNOCENT FACE


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖

Foglalkozás :
❖ being memorable ❖


Kedd Aug. 15, 2017 4:35 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Dancing girl & Stells
♥ he's a dancing girl he's a maniac ♥

Nem tudod mi a fene volt veled ma este. Teljesen szétszórtan viselkedtél. Először is elindultál vadászni úgy, hogy egy darab fegyvert nem vittél magaddal. Aztán rájöttél, hogy otthon hagytad a tartalék töltényeket. De ez után még legalább háromszor fordultál vissza az utca végéről, mire mindent összeszedtél az estéhez. Magadra sem ismertél, nem szoktál ilyen lenni. Bár azok után, amiken keresztül mentél, nem is lenne csoda, ha kicsikét megzápult volna az agyad.
Végül is, mégis csak egy-két nap eltéréssel derítettél fényt olyan titkokra, amik alapjaiban rengették meg a világodat.
Az első ilyen, hogy rájöttél, a családod megmaradt tagjai egész életedben titkolóztak előtted.
A második, hogy megtudtad mit titkoltak előled ennyire. Vagy inkább kit. Egy érdekes börtön kalandnak hála, megtudhattad, ki az apád. Ki az az ember, akit egész életedben szerettél volna megismerni, bár igazából annyival is beérted volna, ha csak elmondják neked, hogy nézett ki, vagy milyen ember. Egyiket se tették, bár már érted miért nem. Persze, azok után, hogy anyádról kiderült, hogy pszichopata, igazából meg sem kellene lepődnöd, hogy egy bűnöző az apád.
Na és a harmadik, ami végleg megkutyulta a fejed és még abban is elbizonytalanított, hogy akarod-e egyáltalán folytatni a vadászosdit, az - egyetlen dolgot, amit szerettél és értettél is hozzá - nem más, minthogy kiderült, a fiú, akibe tizennégy éves korod óta bele vagy zúgva, egy hullazabáló szörnyeteg. Egy wendigo. Mondjuk még mindig jobb, mintha élő embereket falna fel az éj leple alatt, de azért mégis csak baromi nehezen tudtad ezt megemészteni. Sok békát nyeltél le nem túl hosszú életed során, de ez az egy csúszott a legnehezebben és még vissza is brekegett.
Biztos voltál benne, hogy ezek tettek ilyen szétszórttá, ezek a dolgok nem engedték, hogy olyan precíz és összeszedett legyél, amilyennek alapjáraton lenned kellett volna.
És talán ez volt az oka annak is, hogy marhára elfelejtettél otthon elmenni mosdóba mielőtt elindultál volna vadászni, s most majd összecsináltad magad az utca közepén. Eszedbe jutott, hogy sokadszorra is hazamész, elvégzed a dolgod és inkább otthon is maradsz, de ahogy méregetted a távolságot, közted és a házatok közötti óriási utat, rájöttél, hogy esélytelen megpróbálkoznod a hazajutással. Két lehetőséged maradt. Vagy keresel egy bokrot, és baromira izgulsz, hogy senki se lásson meg pisilés közben, amitől marhára nem tudnád végezni a dolgod és csak felesleges szenvedés lenne, vaaagy becsengethetsz az egyik szimpatikusnak tűnő házba és remélhetnéd, hogy az aki ajtót nyitna szuperkedvesen megengedné, hogy egy vadidegen használja a vécéjét. Egészen egyértelmű, hogy az első opció kiesik, marad a második.
Válogatós voltál, így nem is csoda, hogy a házak között is válogatsz, melyikhez kellene odamenned. Olyanhoz értelemszerűen nem akartál, ahol már nem égtek a lámpák és olyanhoz se, ahol már csak az emeleten pislákolt valami fény.
Percekig keresgélted a megfelelő házat, míg végül... Bingó!
Nem késlekedsz, azon nyomban odaszaladsz az ajtóhoz, és vadul nyomkodni kezded a csengőt, mintha ez elősegítené, hogy a bentlakó hamarabb ajtót nyisson. De ha ezt nem is, ahhoz tutira előrébb visz, hogy jól arcba vágjon, amiért ilyen későn koncertet tartasz neki a csengővel.
Aztán kitárul az ajtó, te pedig egy barátságos arccal találod magad szembe. Egy kicsit megkönnyebbülsz, nem úgy néz ki, mint aki menten le akar gyilkolni. Ez azért megnyugtató. Aztán hirtelen eszedbe jut, hogy mindenféle veszélyesnek tűnő cuccal fel vagy szerelkezve, lehet, hogy csak ez tartotta vissza attól a srácot, hogy lekeverjen neked egyet, vagy csak az arcodba vágja az ajtót.
- Szia – integetsz is neki, miközben a legcukibb mosolyod öltöd magadra és erősen kell koncentrálnod, hogy ne nevesd ki, amikor a fiú csuklani kezd. Elfojtod a feltörni akaró nevetést azzal, hogy egy pillanatra összepréseled ajkaidat mielőtt újra elmosolyodnál. – Baj? Nem dehogy. Vagyis de. Nem, igazából nincs, csak… - hebegsz itt össze-vissza, a végén még totál hülyének fog nézni. Veszel egy nagy levegőt, s végül kinyögöd, mit akarsz. – Hát izé… esetleg használhatnám a mosdót? – Ártatlanul, könyörgő szemekkel pislogsz rá, abban reménykedve, hogy megesik rajtad a szíve, és ha még ki is nevet mellé, azért hagyja, hogy beköltözz a fürdőszobájukba pár percre. Ha kell térden állva könyörögsz.



i might
be pretty but
pretty still can
hunt you down


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online


avatar


: :


Join date :
2017. Aug. 07.

Tartózkodási hely :
bh ×


Kedd Szept. 26, 2017 12:55 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe




stella & wade
761 || black beatles || ♡♡♡♡
Ma pont nem számítottam semmire, csak arra, hogy mivel apa dolgozik elintézzem az embert, és a húst eltehessem, aztán minden menjen tovább a maga medrében. Mintha az olyan könnyen menne, hogy menjenek a maguk medrében a dolgok, és egyszer ne legyek megzavarva. Mindig abban reménykedem, hogy majd nem fog semmi sem közbejönni, és valami úgy lesz, ahogy én szeretném. Sokszor reménykedem abban, hogy egyszer minden rendben lesz, minden értelemben. Nekem majd nem kell ezt csinálnom, amit most is teszek, és talán a helyzet itthon is jobbra fordul. De ez mind csak ábránd, ilyen sose lesz, soha nem lesz semmi sem rendben, mert nincs egy csoda gyógyszer sem arra, ami bajom. Mondjuk engem már nem is zavar, volt időm hozzászokni, és beletanulni ebbe az életbe, hogy aztán úgy tegyek, mintha minden normális lenne. Mondjuk valljuk be, nekem ez nem nehéz, az antiszociális énemmel, senki sem beszél velem annyit, hogy észrevegye, hogy valami megváltozott, és még jobban magamba fordultam.
Ez nem az a fajta, hogy na most akkor gondolok egyet és megölöm magam, felvágom az ereimet, és legyen boldog a világ nélkülem. Sosem voltam az a fajta, nem is értettem mikor az emberek arra vetemedtek, de nem is azt mondom, hogy az a gyengéknek való. Nem egyszerű dolog leküzdeni a túlélési ösztönöket, amik akkor törnek felszínre, mikor rávetemednék a legszörnyűbb dolgokra. Egyszerűen szerintem csak értelmetlen, csak okot adunk másoknak arra, hogy szánalommal gondoljanak ránk, mert ők bizony úgy fogják gondolni, hogy gyengeségből tette, és részben igazuk is lesz. De azért ennyire mélyre még soha az életben nem süllyedtem, pedig hát vegyük bele, hogy átmentem bizonyos dolgokon. Talán enni nem akartam, mert azért ez nem a legjobb dolog, de ezt kaptam, ezzel kellett elboldogulnom.
Úgy érzem teljesen beleszoktam ebbe az embert kell ennem dologba, már bűntudatom sincsen, pedig eleinte nagyon az volt, mindig tudni akartam, hogy kit öltem meg, de miután megtudtam még rosszabb volt a helyzet, valahogy sosem pedofilokat kaptam el, vagy ehhez hasonló rossz fiúkat. Ezt már nem figyelem, tudom, hogy úgyis csak az lesz belőle, aminek nem kellene lennie, bűntudat. Ezzel nem tudok mit tenni, muszáj megtennem, és nem leszek igazságosztó, hogy csak olyanokat eszek, akiket rossz fiúnak titulálnak. Szerintem engem is szoktak annak, pedig nem avgyok az, csak rákényszerültem valamire, amit mások nem érthetnek meg, mert nem kell nekik ezt tenniük. Attól függetlenül, hogy nem ez a kedvenc elfoglaltságom, nagyon igyekszem mindig addig kihúzni egy emberrel ameddig csak lehet. Na ugye, hogy nem élvezem én ezt annyira, mint ahogy tűnik. Az ember felvágás sem ment olyan könnyen az elején, ha kicsit rossz helyen vágom el, már nem olyan jó eltéve. Hihetetlen milyen praktikákat tanul meg az ember, ha muszáj neki, szakácsnak mondjuk nem mehetnék, mindent túl fűszereznék, mert az ember húsra több minden kell, hogy ne érezze az ember, hogy tényleg azt eszik.
Nagyon iygekeztem, hogy meglegyek ezzel olyan hamar, ahogy csak lehet, de nem sikerült, mert a kopogás megzavart. Mindig utáltam ezt, főleg, hogy én mára nem is vártam senkit, ha pedig apa az nem kopogna. Nem véletlen, hogy olyan kelletlenül mászok oda hozzá, nem is akarom egy ideig kinyitni, hiába raktam helyre a lakást, hogy ne lássa meg a vért, vagy éppenséggel a feldarabolt hullát, vagy maradványait. Mennyivel egyszerűbb lett volna a mai napom, ha ez a kopogás nem történik meg.
A lány látványa nemhogy meglepett, szinte sokkolt, az egy dolog, hogy nem értem ilyenkor, itt mit keres valaki, a másik, hogy tudom jól, hogy nem ismerem, és fingom sincs róla, hogy ki az, de a harmadik volt a sokkoló a fura cuccok amik nála voltak. Nem tudom eldönteni, hogy azt hitte már Halloween van és azért öltözött be, vagy késő van, és nem mer védtelenül mászkálni, vagy csak annak tűnni sem, de akárhogy is legyen, ez nagyon furcsa. Én se mutogatom a fogsoromat vagy a szemeimet, hogy ne akarjanak megölni, vagy megenni, esetleg kirabolni.
A csuklás is jókor tör elő belőlem, de látom, hogy igyekszik nem kinevetni, amit értékelek, hiába röhögném arcba magamat, ő nem teszi meg, csak hebegni-habogni kezd, én pedig próbálom kiszedni a szükséges információkat abból, amit mond. Persze hamar kiderül, de ahogy ő nem tette, úgy én sem nevetem ki, és nem vágom rá, hogy a mosdót csak a vendégek használhatják, hiába kívánkozik ki. - Gyere, persze, mutatom merre van - csak nem egy őrült gyilkos, aki aztán megesz vacsorára... Oh, várjunk az én vagyok... Kinyitom inkább neki az ajtót, és ellépek előle, hogy be tudjon menni, majd egy kis folyosón át elkísérem, és egy ajtót is kinyitok neki. - Tessék, használd csak a fürdőt - még mosolygok is hozzá kedvesen, nem vagyok olyan rossz ember.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :

❖ THERE'S ALWAYS A WILD SIDE

❖ TO AN INNOCENT FACE


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖

Foglalkozás :
❖ being memorable ❖


Csüt. Okt. 26, 2017 10:29 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Dancing girl & Stells
♡ he's a dancing girl he's a maniac ♡

Amikor ma este kitetted a lábadat a lakásból, még nem gondoltál bele, hogy azzal a zavarral, ami a fejedben létezett az egész estét egy egész nagy összevissza lehetetlenséggé varázsolhatod. Minden azzal kezdődött, hogy legalább egy kismilliószor fordultál vissza a lakásba, mert mindig ottfelejtettél valamit, aztán folytatódott azzal, hogy rájöttél, a mosdóba is elfelejtettél otthon kimenni, így majdhogynem bepisiltél. Szerencsére persze talpraesett leányzó voltál, neked se kellett több, simán elkezdtél megfelelő lakás után kutatni, ahová bekopoghatnál ilyenkor, hogy kölyökkutya szemeket meresztve bekönyörögd magad a mosdójukba.
Miután ráakadtál a megfelelő házra és a srác nem csapta rögtön az arcodba az ajtót, kicsit megkönnyebbültél, mert ez azt jelentette, hogy akár még igent is mondhat az igen fura kérdésedre. Legalábbis, nagyon reménykedtél benne, főleg az után, hogy észrevetted, hogy a fegyverarzenálodra vándorolt a tekintete. Vártad, hogy vajon melyik pillanatban fog kiakadni, vagy hívja rád rendőröket, esetleg üt le, mielőtt esetleg te akarnád őt leütni – persze nem akartad. Egyikért se hibáztatnád, hiszen nem valószínű, hogy te magad is boldogan fogadnál valakit, akinél egy táskányi veszélyes holmi van. Ő azonban nem tette szóvá. Sőt, már-már úgy csinált, mintha észre sem vette volna, ezért te is igyekeztél úgy csinálni, mintha fel se tűnt volna a csuklása, bár azért a mosolyt nehezen sikerült elfojtanod. Aztán mintha csak udvariassági köröket futnátok le, ő sem nevetgélt a habogásodon, sőt még be is invitált a lakásba. Meglepettségedben egy pillanatra a homlokod közepéig szaladt a szemöldököd és még pár pillanatig csak vártad, mikor gondolja meg magát és zárja be előtted az ajtót nevetve. De nem történt ilyen. Te pedig hálás, megkönnyebbült mosolyt villantottál rá, miközben besétáltál az ajtón sűrű hálálkodás közepette.
- Nagyon, nagyon köszönöm!
Szépen végig sétáltál a folyosón, amerre a srác mutatta, közben természetesen nézelődtél jobbra-balra, de igyekeztél nem túl illetlen lenni. De hát természetes emberi ösztön a kíváncsiság, ami ugye cselekvést vált ki önmaga kielégítésére. Ahogy kitárult előtted a mosdó ajtaja, szembe fordultál a fiúval, miközben lehámoztad a válladról a fegyvereket tartó táskát és leraktad az ajtó mellé a falhoz, elvégre azokra nincs szükség egy pisilésnél. Abban meg csak reménykedtél, hogy a srácnak lesz annyi esze, na meg gerince, hogy nem kutakodik benne. Egyrészt mert nem illik, másrészt, meg mert komoly baja származhat belőle…
- Még egyszer köszönöm, egy életmentő vagy – hálálkodtál a legszebb mosolyodat magadra öltve, aztán, mint a villám, szaladtál be a mosdóba és zártad magadra az ajtaját. Na nem mintha attól tartottál volna, hogy bárki megpróbál rád nyitni, de azért na.
Odabent hamar elvégezted a dolgod, óriási megkönnyebbülésedre. Nem tudod, meddig lettél volna képes tovább tartani, ha ez a fiú nem könyörül meg rajtad, de már nem is akartál erre gondolni. Gyorsan megmostad a kezeidet, valamint az arcodat is, hogy felélénkítsd magad az este hátralévő részére, bár ezek után az az igazság, hogy legszívesebben haza mentél volna a francba.
Tudtad magadról, hogy szét vagy esve, hogy jobban tennéd, ha otthon alukálnál a pihe-puha ágyikódban, ezt az is csak bizonyítani tudta, hogy most itt voltál, egy tökidegen srác fürdőszobájában.
- Szedd össze magad! – A tükörképedhez beszéltél, farkasszemet néztél vele. – Egy vadász nem viselkedik így. Egy Argent pedig különösen nem – dorgáltad magad, hátha attól egy kicsit jobb lesz és össze tudod kapni magad. De hiába is áltattad magad, minden elvolt cseszve. Talán tényleg csak egy kis pihenésre lenne szükséged. Vagy arra, hogy egy időre félre tedd ezt az egész vadászosdit, mielőtt kárt csinálsz magadnak.
Egy nehéz sóhajjal hátat fordítottál a tükörképednek, majd az ajtóhoz léptél és kinyitottad azt. Abban reménykedtél, hogy az ismeretlent rögtön megpillantod és itt lesz valahol a közeledben, hogy ne kelljen felkutatnod érte az egész lakást csak azért, mert nem akarsz szó nélkül távozni.
Oh c’mon boy! Where are you?



i might
be pretty but
pretty still can
hunt you down


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online





Sponsored content



Vissza az elejére Go down
 
Stella & Wade
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Shan és Wade otthona
» [Stella QF] Anatole Saito vs Peter Worker

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Lakónegyed-
Ugrás: