• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Zoey Deutch


Szer. Nov. 22, 2017 9:39 pm
☇ Játszótársat keresek!


Hétf. Nov. 20, 2017 3:04 pm
☇ Alkalmi segítség


Hétf. Nov. 20, 2017 2:40 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Wade & Hurricane










avatar


: :


don't tell me that you
l o v e
me
i won't tell you that i l o v e you


Join date :
2017. Apr. 26.

Tartózkodási hely :
⊱ bh ⊰

Foglalkozás :
⊱ photographer ⊰


Szomb. Aug. 19, 2017 4:04 pm
vérjaguár: falka nélküli fenevad, ki lesből támad



wade & hurricane.
i'll come into your life and i may destroy you like a hurricane destroy everything in its path.
Igaz, hogy már lassan egy hónapja itt vagyok ebben az isten háta mögötti kisvárosban, ami közel sem olyan, mint New York, arról nem is beszélve, hogy szinte semmi élet nincs itt. Konkrétan lófaszt sem lehet csinálni. De az a vicc, bármennyire is kisvárosról van szó, mégsem találkoztam még Wade-del. Ha nagyon őszinte akarok lenni, nem is érdekel mi van vele, elvégre egyszer sem kérdezte meg az elmúlt évek alatt, mióta megromlott a kapcsolatunk, hogy élek-e. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy ideje végre megejtenem egy tesós napot vele. Vagy inkább estét. De nincs annyi pénz a világon, amiért leülnék vele kettesben beszélgetni valamiről. Pont ezért döntöttem egy buli mellett. Természetesen az ő házában. Szerencsémre apánk sem volt otthon, mert az ő reakciójától egy kicsit azért tartottam.
Már túl voltam pár pohár whiskyn, mikor elkezdtem jobban felmérni a terepet, és nem kellett hozzá tíz perc sem, hogy rájöjjek, mennyivel menőbb lesz a házam az apró felújítások után ennél a háznak nevezett... valaminél. Bármennyire is taszít ez a hely, ha tetszik neki, ha nem, itt fogok maradni még pár napig. Unom a hoteleket, és még van legalább két hét, mire minden a helyére kerül. Na, meg ideje végre több időt tölteni a városban is, és ki más segítene megismerni a környéket, ha nem ő?
A dübörgő zenén túl is lehetett hallani az emberek üvöltözését, akiknek igazából a felét sem ismertem, de ez mind mellékes egészen addig, amíg lehet velük inni és bulizni. Meg persze sok a jó nő.
Már csak Wade hiányzott.
Pont akkor hallottam meg az ajtó nyitódását, mikor elkezdtünk témázgatni az egyik csajjal. Nehezemre esett azt mondani, hogy hagyja abba, mikor már beleélte magát a nyakam harapdálásába, de illett volna ráköszönni a tesómra. Főleg, ha már az ő házában szerveztem magamnak egy bulit, és ha jól hallottam, valamelyik részeg idióta össze is tört valamit.
Felpattantam a kanapéról és a kezemben lévő sörös üveget letettem a dohányzó asztalra, hogy a bejárati ajtóhoz indulhassak. Mikor észrevettem Wade-et, nem tudtam eldönteni, hogy ami az arcáról tükröződik az inkább harag vagy döbbentség. De lehet, egyszerre mindkettő.
Átvergődtem magam a részeg embereken, és egy hatalmas vigyorral az arcomon, kissé széttárt karokkal álltam meg előtte.
- Meglepetés - mondtam kissé elnyújtva az é betűt. - Hiányoztam? - Tettem fel egy pofátlan kérdést, tekintve a körülményeket. Lassan visszaengedtem a kezeim magam mellé, aztán kivettem az egyik piros műanyag poharat valaki kezéből, hogy az övébe nyomjam. - Túl józannak tűnsz még - a vigyorral az arcomon mellé léptem, majd az egyik kezemmel átkarolva a vállát indultam kicsit beljebb.
- Remélem, nem gond, hogy szerveztem magamnak egy "üdv Beacon Hillsben" bulit - folytattam, mielőtt bármit is mondhatott volna, aztán folytattam - Na, meg körülbelül két hétig még maradok is veletek. A cuccaimat lepakoltam a szobádba. Olyan lesz minden, mint a régi szép időkben. - Be kell vallanom, élveztem a helyzetet. Tökéletes belépő, amivel még őt is felbaszhatom kicsit.
Van, ami sosem változik.



I destroy everything I touch
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Aug. 07.

Tartózkodási hely :
bh ×


Szer. Szept. 27, 2017 11:33 am
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe




hurricane & wade
633 || sokáig tartott bocsi:c
A fél napomat nem otthon töltöttem, nem akartam hazamenni, hiába nem volt otthon apa, nem sok kedvem volt ott ücsörögni, és azon gondolkozni, ez jó-e így, vagy mind lehetne változtatni, mert az igazat megvallva nem akarok semmin sem változtatni. Lehet, hogy olykor unalmas egyedül a lakás, jóval egyszerűbb úgy élni, mint valaki olyannal, akinek be kell számolnom minden kis szarról, vagy egyszerűen a képét kelljen néznem túl sokáig. Apám nem kérdez sokat ez a nagy szerencse vele, csak akkor akar tudni valamit, ha nagyon muszáj, és keveset is van otthon, így nem is találkozunk annyit. Ezt az együtt élést szeretem vele, de szerintem neki sincs ellenére, mivel ha otthon van se nagyon érdeklődik. Olykor megkérdezi mi volt a suliban, hogy vagyok, a jegyeim hogy állnak, és ilyenek, de úgy igazán semmire se kérdez rá, tudom, hogy nem érdekli. Engem sem érdekel, hogy ő mit csinál, vagy éppen kivel, amíg békén hagy, addig nincs baj. Nem magam miatt, részben miatta is, nem kell tudnia mit rejtegetek a hűtőládában.
Mégis estefele már hazafele visz a lábam, de nem tudok bemenni, mert már az ajtóban emberek fekszenek részegen, és valamit énekelnek, meg röhögnek azon, hogy egy-egy csillag mennyire csúnya. Nem értem egy csillag, hogy lehetne az, de azt sem értem, hogy mi a rohadást keresnek itt, és mi az a baszott nagy hangzavar odabent, hogy még az én fülemet is irritálja. - Mi a fene van itt? - kérdezem inkább magamat, mint a részeges fetrengőket, de válaszolnak nekem, hogy buli. - Nem mondod... - mormogom az orrom alatt beindulva, hogy most már megnézem ezt, hogy és ki az anyám gondolta, mert nem én hívtam ide a fél várost, és nem is apa, nagyon jól tudja, hogy a város nagy részét utálom, és nem is állok szóba velük.
Bent még nagyobb a tömeg mint kint, csoda, hogy a ház nem esett még össze, de nem hiszem, hogy minden a helyén van,nem tudom ki tette ezt, de, hogy a nyakát kitekerem helyben az biztos. Az, hogy pofátlanság enyhe kifejezés, de az biztos, hogy ez nem marad megtorlás nélkül. A baj csak az, hogy meglátom ki lehet ennek az egésznek a háta mögött, és egyszerre látszik a harag, a gyűlölet, a meglepettség ls talán egy kis sokk is az arcomon. Rég volt már, hogy láttam ezt a vadbarmot, nemhogy ilyen közelről, de Hurricane hű a nevéhez már most.
Kérdésére szemeim forgatása a válasz, és egy kisebb fintor az arcomon, nem más, de egy sóhaj után elnyílnak ajkaim is, hogy beszéljek. - Hogy kerülsz ide? És mit keresel itt egyáltalán? - túl rég volt minden, hogy beszéltünk volna, vagy bármi, és nem is értem, hogy most minek van itt. Maradt volna New Yorkban, vagy hol ott csinálhatja ezt, de itt nem, főleg nem, hogy nem tudtam róla. Nem mintha arról tudtam volna, hogy egyáltalán itt van a városban, és nem ott ahol eddig. - Ez a te műved? - mutatok körbe már miután a poharat a kezembe nyomta, nem fogok inni, nem látom értelmét, és egyébként sem szokásom. Főleg most nem, hogy majd megesz az ideg emiatt az egész miatt.
Egyre értetlenebbül néztem rá, ahogy beszélt, még a poharat is elfelejtettem letenni, annyira igyekeztem felfogni, hogy ezzel most mit akar mondani. - Mi van? Mi az, hogy két hétig itt leszel, és már becuccoltál? - nagyon zavar a zene, szinte alig hallom magamat is, de még gondolatban is kiabálnom kell, hogy mindent tisztán megértsek. - Mi van New Yorkkal? És apa tudja ezt? - mert nekem egy büdös szót sem szólt, ami lehet azért volt, mert ő sem tud róla. Nagy meglepetés lesz neki holnap reggel ez az egész, nem csak a romos lakás, maga Hurricane is. - Muszáj itt beszélnünk, ahol még a gondolataimat sem hallom? - jobb lenne valahova félrevonulni, hiába esik nehezemre ez az egész beszélgetés, a megromlott kapcsolatunk után.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


don't tell me that you
l o v e
me
i won't tell you that i l o v e you


Join date :
2017. Apr. 26.

Tartózkodási hely :
⊱ bh ⊰

Foglalkozás :
⊱ photographer ⊰


Szer. Szept. 27, 2017 7:53 pm
vérjaguár: falka nélküli fenevad, ki lesből támad



wade & hurricane.
i'll come into your life and i may destroy you like a hurricane destroy everything in its path.
Wade reakciója pontosan olyan volt, mint amilyenre számítottam. Talán egy kicsit még jobb is. A kiakadása várható volt, azzal együtt, hogy nem fog túlságosan örülni az ittlétemnek sem, főleg ha ilyen körítéssel tálalom az egészet. Elvégre egy normális ember becsengetett volna valamikor délután, hogy rég nem látott rokonai nyakába boruljon és egy csésze kávé mellett vázolja az elmúlt időszakot, amíg nem is hallottak egymásról, s maximum ez után kérdezne rá, hogy maradhatna-e egy kis ideig. És itt is a hangsúly inkább a kérdésen van. Mert nekem nemhogy ez az idilli bájcsevej nem fordult meg a fejemben, még csak az sem, hogy megkérdezzem, ronthatom-e itt a levegőt, amíg szükséges. Nem. Én csak beköltöztem. De elvileg egy család vagyunk. A minimum, hogy maradhatok, ha szükségem van egy fedélre a fejem felett, nem igaz?
Wade meg szerintem úgysem várt többet tőlem. És nem is tűnt boldognak. Úgy értem, én sem lennék boldog, ha erre kéne hazaérnem, de reméltem, hogy nem az ehhez hasonló kérdésekkel fog betámadni, ahogy tette.
Oké, túllőttem a célon terveim szerint, és oké, egy idegesítően büszke és öntelt mosoly díszelgett a képemen, de mégis csak az ikertestvére vagyok, akit nem látott már évek óta.
Pár perces morgás után, amit magamban folytattam rájöttem, hogy nem is Wade véleménye érdekel, vagy hogyan áll hozzám. Pusztán csak zavarta a tény az egómat, hogy olyan emberrel kell szemben állnom, aki valószínűleg most is épp annyira lenéz az efféle húzásaim miatt, mint régen. Pontosan ezeknél az alkalmaknál szoktam úgy érezni, hogy „gyerekesen” viselkedem. Aztán meggyőzőm magam arról, hogy csak úgy élek, ahogy akarok, és nem úgy, ahogy elvárják. Elvégre fiatal vagyok és csak egyszer élünk. Nem akarok egy antiszociális hülyegyerek lenni, aki azon feszeng, mi lesz holnap. Szóval ha Wade nem akar bulizni, az az ő szíve joga, de az én kedvemet sem fogja elrontani az undokságával – amire mondjuk számítottam.
- Hát hiányzott a bátyám – vágtam rá értetlenül, mintha magától értetődő lenne a válasz a kérdésére, s nem érteném, minek tette fel egyáltalán őket. – Mégis mit gondolsz, mi másért jöttem volna egy ilyen helyre, mint Beacon Hills? – Akaratlanul is fintorogni kezdtem, ahogy kimondtam a város nevét. Már most utáltam az egészet, de mégis hova máshova mehettem volna a történtek után?
A következő kérdés hallatán pedig csak elvigyorodtam, ahogy körbe pillantottam a mozdulatára. Büszkén néztem végig a sok részeg emberen meg az összekeveredett idegeneken, akik épp az egyik sarokban, vagy a kanapén smároltak. Az egyetlen pozitívuma a helynek, hogy itt is ugyanúgy tudnak bulizni az emberek, mint New Yorkban, vagy Los Angelesben, és itt is bírják az alkoholt. De ha valaki hányna, az már Wade-re fog tartozni. Én semmiféle felelősséget nem vállalok.
- Persze! – Mondtam elégedetten, miközben beleittam az italomba. – Ki másé lenne? Apáé? – Kérdésem ironikusságán automatikusan felnevettem, bár lehet, erre kicsit az alkohol is rátett. Sosem volt igazán jó a viszonyom apámmal. Sőt, szerintem egy lúzer, ha őszinte akarok lenni. Nem véletlenül mentem én anyával és maradt itt a bátyám.
Persze a mosoly azonnal lefagyott az arcomról, ahogy elkezdett újabb kérdésekkel bombázni, s kissé felvont szemöldökkel figyeltem az értetlenséget az arcán. Mondjuk én is hasonlóan viselkedtem volna a helyében, ha az ikertestvérem minden szó és magyarázat nélkül felbukkanna a semmiből.
- Nem úgy nézel ki, mint aki annyira örül annak, hogy lát… – kicsit húztam a számat, bár nem érdekelt, mit gondol. Megtehette volna, hogy kirak a lakásból, de bármilyen is a kapcsolatunk és bármit is csináltam volna, ezt akkor sem tenné meg velem. És akármit is gondol rólam, muszáj lesz elviselnie. – Gondolom nem kerülhetem el ezt a beszélgetést, szóval… – lendítettem egyet a karommal a lépcső felé, hogy menjünk akkor fel az emeletre egyenesen a szobájába. Illetve a szobánkba. Majd amint elindult, én mentem is utána, hogy eltűnhessünk a zárt ajtó mögött.
Az akkorra már kiürült poharam letettem az éjjeli szekrényre, miközben megálltam mellette, s karba tett kézzel a falnak támaszkodtam.
- Amúgy mi ez az új stílus? – Céloztam a hajára, miközben kicsit szűkítettem is a szemeim  és egy pillanatig sem féltem kifejezni nemtetszésem. Kivételesen nem az volt az elsődleges célom, hogy belekössek, csak húzni akartam az időt, hogy ne kelljen belekezdenem a mesélésbe.
Végül a tekintetéből ítélve rájöttem, bármit is mondok, addig úgysem hagy békén, amíg nem adok némi magyarázatot. Csak felsóhajtottam halkan.
- Nem szóltam apának – nyögtem ki végül. – Nem hiszem, hogy örülni fog annak, hogy itt vagyok. Egyszerűbbnek tűnt így, mert elküldeni csak nem fog, úgy viszont nemet mondhatott volna. – Tettem hozzá akkorra már csak a földet pásztázva elvégre szar volt beismernem magamnak is a tényeket. – Még nincs kész teljesen a lakásom, a pénzem nagy része meg elmegy… hát másra – jobbnak láttam nem ragozni, milyen felesleges, de legalább legális, vagy épp illegális dologra költök. – Így is tudnék fizetni egy hotel szobát, de mégis csak jobb a családi légkör – fejeztem be végül egy kisebb mosollyal az arcomon, miközben ránéztem. – Egy ideje már elköltöztem anyától Los Angelesbe. Aztán volt egy kis balhé, de nem akartam visszamenni hozzá New Yorkba, mert hiányoztatok. Ezért inkább idejöttem – zártam le egy bájos mosollyal, és csak reménykedtem, hogy nem lesz több kérdés.
Hogy hazudtam-e? Naná! Wade-nek viszont ezt nem kellett tudnia. Mondjuk ennyire talán ő sem hülye, hogy ne jönne rá magától.



I destroy everything I touch
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Sponsored content



Vissza az elejére Go down
 
Wade & Hurricane
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Shan és Wade otthona

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Lakónegyed-
Ugrás: