• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Zoey Deutch


Szer. Nov. 22, 2017 9:39 pm
☇ Játszótársat keresek!


Hétf. Nov. 20, 2017 3:04 pm
☇ Alkalmi segítség


Hétf. Nov. 20, 2017 2:40 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Max × Bree










avatar


: :
❝They're only people. People
make mistakes. Could they be wrong?❞


Join date :
2017. Jun. 14.

Age :
20

Tartózkodási hely :
◽◾ santa barbara or beacon hills

Foglalkozás :
◽◾ student, amateur actor, musician


Szomb. Aug. 19, 2017 8:42 pm
ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb



MAX & BREE
i thought, i would never see you again, i thought, i would never feel these feelings again
Kissé fura volt egy viszonylag normális élethez hozzászokni. Reggel kellett felkelnem, este lefeküdnöm, és nem ittam és dohányoztam minden nap. Furcsa volt, de valahol mégis normális. Tudtam, hogy az az életmód, amit folytatok a legtöbb embernek a különös, de én már hozzászoktam. Ez volt az, amit választottam magamnak. Így volt nekem jó. Bár sokszor megkérdezték, hogy a színház mellett hogyan van időm egyáltalán élni, és a válasz egyszerű. Amire időt akarok szakítani, arra tudok. De eleve is el vagyok kötelezve ehhez az életmódhoz. Ezt választottam, és áldozatokat kell ugyan hoznom érte, de megéri.
Bár az alvással nehezen állok át. Főleg most, hogy a kevés alvás mellé a bátyám feleségének testvérei ki is fárasztanak. Ezért szoktam délutánonként aludni. Persze mivel a házban nem fértem el már a sok ember mellé, a szomszédos telek végében sátoroztam. Nem igazán féltem semmitől, nem volt okom rá. főleg, hogy a kerítés már állt, és akik ott jártak, az a bátyám volt, a felesége és a családja, vagy a munkások. Senkitől se kellett félnem, de a biztonság kedvéért mindig magammal hoztam a család kutyáját, Huntert. Ő pedig hűségesen vigyázott rám, amíg én aludtam. Akár délután, akár este.
A mai délután is alvással töltöttem, amikor felébredtem már fél hét volt, de szerencsére még teljesen világos. Egy nyújtózkodás mellett másztam ki a sátorból, és már vártam, hogy Hunter izgatottan fogadjon. Viszont a nagy, fekete kutyának a nyomát se láttam. Bárhova néztem, sehol se volt ott. Fütyültem, hívtam a nevét, de még csak egy halk ugatást se hallottam. Tudtam, hogy senki nem vinné el a sátorom előtt, hiszen mindenki tudta miért van ott. A birtokról meg elvileg nem juthatott ki. Elvileg.
Éreztem,a hogy borzalmasan izgulni kezdtem a kutyáért. Magamat nem kímélve szaladtam át a szomszédba, és rontottam be az ajtón, ami egyenesen a konyhába vezetett. Félig még az ajtóba kapaszkodva kutatott a tekintetem valaki után, miközben már bele is kezdtem a kérdésembe.
- Nem láttad Hunt... - és akkor fogtam fel, hogy kivel nézek szembe. Max Kibler ült az asztal mellett, és kávézgatott. Mit kereset itt? Miért nem szólt róla senki, hogy itt van? Mondjuk a válasz egyszerű. Senki se tudta mi is történt közöttünk az esküvőn.
Na igen, az esküvő, a lagzi, az az éjszaka. Az érintései, a csókjai, minden eszembe jutott. Majd az is, hogy másnap mennyire nem érdekeltem, és, hogy mennyire azzal a hülye szőkével volt elfoglalva. Egy éjszakára tökéletes volt neki a legjobb barátja húga, de többre nem. El kellett rejtenem mennyire felzaklat a jelenléte.
- Nem is tudtam, hogy itt vagy. - jegyeztem meg az ajtófélfának dőlve, a lehető leghűvösebben, mint akinek ez az egész nem is számít. Arcomra a lehető legközömbösebb arckifejezést varázsoltam, mintha csak a színpadon lennék, és ezt kérte a rendező. Most nem lehetettem magam, egy javított Bree kellett, akinek semmi köze nincs ahhoz a férfihez, aki az asztal mellett ül.
- Bár ez most mindegy is igazából. Nem láttad Huntert? Attól félek kiszökött. - a mondat végére egy érzelmet mégis megengedtem kiülni az arcomra, az aggodalmamat. Bele se mertem gondolni mi történhet szegénnyel. Egy rossz átkelés az úton, egy sofőr, aki nem figyel, és szegénynek nagy baja is lehet. Meg kellett találnom, minél hamarabb.
517 × faded heart × remélem megfelel :3: × ©️


what are you really seeking?
freedom: to want nothing, to expect nothing, to depend on nothing
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2017. Jun. 15.

Age :
27

Tartózkodási hely :
◊Beacon Hills◊

Foglalkozás :
◊Hunter & Construction worker◊


Szomb. Aug. 26, 2017 10:47 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek



Bree & Max

Írhattam is volna.
Lehettem volna költő, hogy éhezzek és a szerelemről daloljak szüntelen. A szomorúságról, az örökös, mániákus depressziómról, ami nincsen. Egy levélben mondhattam volna el mindazt, amiről képtelen voltam akkor beszélni. Volt rá hajlamom, tudtam úrias és művészi lenni ebben a zord világban, nem csak egy közönséges munkás, akivé az apai kéz faragott.
Zenész is válhatott volna belőlem. Nagy, híres vagy hírhedt. Láthattam volna világot, megtehettem volna bármit, amikről másnap az újságok írtak volna. Számot írhattam volna a kedvesemnek, a szerelmemnek, a többi grupinak, és arany életem lehetne mára.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok és érzelmek ejtettek hatalmukban, ahogy átléptem Beacon Hills határát. Furcsa az élet. Újra ide kényszerít, hogy jól kibaszhasson a fejemmel. Ahogy ezeket az utcákat jártam, ahogy újra kezet fogtam gyerekkori legjobb barátommal éreztem, újra feltépődtek a régi emlékek sebei, amiket szorosan összevarrtam magamban.
Tudtam, hogy Az a találkozás el fog jönni. Mert, legyünk őszinték, elkerülhetetlen ebben a kicsi városban. Szánt szándékkal teszi ezt az élet, hogy akkor is összefuss valakivel, akivel nem akarsz találkozni, ha a világ két pontján éltek. Így van ez velünk is, Méhecskével.
Mivel számítottam arra, hogy újra látom, azon gondolkoztam, hogyan is készülhettem volna fel erre. Mit is tehettem volna előzőleg, hogyan is lehet ezt megfelelően tálalni. Sokkal egyszerűbben, mint az, hogy a munka ide szólít. Ilyen közel hozzá. Írhattam volna legalább egy levelet, búcsúként, mielőtt elhagyom a várost. Vagy egy számot.
De az lett volna a legegyszerűbb, ha erőt veszek magamon és férfiként elé állok és megbeszélem vele még aznap az egészet.
Nem tettem.
Így ültem most a félkész ház konyhájában, miután a fiúk elmentek, mivel én irányítottam a munkákat, utolsóként hagytam el a helyszínt, bepakoltam a kocsiba és elszürcsöltem egy utolsó kávét. Egésznap olyan voltam, mint akit fejbe vertek. Álmatlanul teltek az estéim, nem voltam stresszes, de a régi dolgokon gondolkodtam, ez pedig ébren tartott egészen éjfélig. Mindenesetre nem is volt sok dolgom ma, a külső burkolatot feltudták húzni maguktól is a srácok. Nem is öltöztem túl az alkalomra, a munkavédelmi ruházatból csak a cipőt húztam fel, egy szakadt pólót és egy bő edzőgatyát. Nagyot ásítottam, mielőtt a számhoz emeltem a csészémet. Ám a mozdulat megakadt, amikor nyílt az ajtó. Nem számítottam senkire, egyedül voltam.
Bármennyire felakartam készülni erre az alkalomra, abban a pillanatban semmi nem jutott eszembe.
Ott állt Ő, teljes valójában. A lány, akit egykor ismertem, és most már kész nő. Bree Mckinney.
- Én se, hogy te itt vagy.
Jegyzem meg kontrollálatlan meglepettséggel hangomban. Aprót köszörülök torkomon, hogy visszanyerje férfias hangzását és végre beleiszok a kávémba. Igazából a megjelenése bőven elég volt, hogy az álmatlan, bágyadt érzés kiszálljon belőlem. Régen megtudtam mondani, mikor játszik szerepet, és mikor őszinte, mára ez a képességem megkopott.
- Hunter? – Szemöldököm felfelé rándul, hirtelen nem értettem a kérdést, arra gondoltam, hogy egy vadászt keres. Ha egy másik férfiről lenne szó, egy vetélytársról, akkor egy kicsit fájt is volna.- Ó, várj, a kutya? Nagy fekete? Reggel láttuk, de azt hittük kóbor, igy elszaladt, valami macskát kergetett. Megkeressük?
Lassan felemelkedtem az asztaltól és a pultra tettem a csészét a többi mellé. Nem sokat nőtt, mióta legutóbb találkoztunk, de lehet a magassarkú tette, én viszont rendesen megerősödtem az akkori énemhez képest.
- Egyébként, te hogy kerültél ide?
Fordultam felé teljesen, miközben feltettem a kérdésem. Megjegyeztem volna, hogy mennyit nőtt a haja, vagy hogy milyen csinos, de úgy éreztem, ez még nem a legmegfelelőbb alkalom a puszipajtizásra és a nosztalgiázásra.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Max × Bree
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Lakónegyed-
Ugrás: