• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Zoey Deutch


Szer. Nov. 22, 2017 9:39 pm
☇ Játszótársat keresek!


Hétf. Nov. 20, 2017 3:04 pm
☇ Alkalmi segítség


Hétf. Nov. 20, 2017 2:40 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 malachai & tessa










avatar


: :


Join date :
2017. Jun. 02.

Tartózkodási hely :
in my coffin ✞


Hétf. Aug. 21, 2017 11:20 am
vámpír: titokzatos, hátborzongató holt, kit az élők vére éltet




Kai & Tess
feel like making a deal with the devil?
Magassarkúm hangosan kopogott a macskaköves úton, amin olyan egyszerűséggel sétáltam a cipő választásom ellenére, mintha tíz centis sarokban születtem volna.
Az éjszaka sötét fellegek kíséretében érkezett meg aznap, eltakarva az összes fényesen világító égitestet, mely némi fényforrással szolgálhatott volna az utcai lámpák gyér fénye mellett. Én azonban nem bántam volna azt sem, hogyha ez mind egy közelgő vihar előzménye lett volna, hiszen olyasvalakihez igyekeztem, aki megért volna egy teljes elázást is.
Malachai King.
Bár nem ő volt az egyetlen, akit ezzel az üzlettel megkerestem, belé tudtam némi bizalmat is fektetni a siker irányába. Úgy hallottam, nagy erő birtokában van, és rendkívüli boszorkánymester hírében áll. Biztos voltam benne, hogy tőle végre megkaphatom, amit akarok, nem érdekelt az ára. Az eddigi boszorkányok nyavajgása után végre jó lett volna, ha valaki rábólint a kérésemre, még akkor is, hogyha ezzel felborul a természet rendje. Mégis, a szabadságom nekem bármilyen fizetséget megér.
Épp éjfélt ütött az óra, mikor megérkeztem ahhoz az elhagyatott házhoz a város szélén, melyet Malachai pártfogójával beszéltem meg. Nagyon reméltem, hogy a férfi nem fog késni, vagy ha késni is fog, nem várat meg túlságosan. Nem a türelmemről vagyok híres és azt sem nézem jó szemmel, ha feleslegesen rabolják az időmet, amiből tudjuk, nincs túl sok az átok miatt, ami a halálom napjától kísért. Halhatatlanság ide, vagy oda. Semmit sem ér az egész, ha csak napnyugtától napfelkeltéig mozoghatsz. Ráadásul Dexternek is lenne hozzá pár szava, ha nem érnék vissza időben, elvégre nem egy egész éjszakás programot vázoltam fel neki, azt pedig nenmtudja, mire készülök. Nem tudom, mennyire ostobaság kihagyni a klánvezért egy efféle szervezkedésből, de ameddig nem biztos a siker, jobb, ha csak az én titkom marad.
Unottan dőltem neki a ház omladozó falának, miközben tekintetemmel végigpásztáztam a környéket a boszorkánymester után kutatva. Tíz perc elteltével már az járt a fejemben, hogy a nyomorult felültetett. De ha nem is így lett volna, egy ilyen helyzetben illendő pontosan érkezni. S mintha csak meghallotta volna gondolataim, a végszóra láttam kirajzolódni egy férfi sziluettjét a háttéri megvilágítás miatt, én pedig ellökve magam a faltól egy elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy tényleg itt van. Magabiztosan léptem kicsit közelebb, és egy pillanatra sem tükröződött félelem az arcomról. Pedig lett volna okom félni. Már csak attól is, amit majd cserébe kérni fog, esetleg attól, hogy átver. Mégis túlságosan eltökélt voltam ahhoz, hogy hagyjam egy apró félelemérzetnek, hogy arra késztessen, az utolsó pillanatban meghátráljak. Ahogy a mondás is tartja, aki nem mer, az nem nyer.
- Malachai King - ejtettem ki nevét ajkaimon, mely továbbra is egy kisebb, sokat sejtető mosolyra görbült. - Szükségem van a segítségedre, de ezt már nyilvan tudod, különben nem lennél itt - kezdtem bele. - Nem érdekel, mi az ára. Bármiben segítek, ha kell, és bármit megadhatok, amire szükséged van - miközben elkezdtem felvezetni az üzletet, közelebb léptem hozzá, nem is zavartatva magam, amiért beléptem a személyes terébe, s egyenesen a tekintetebe fúrtam az enyémet. Íriszeimben, s minden egyes vonásomban egyertelműen látszódhatott az elszántságom, valamint, hogy komolyan beszélek.
- Segíts nekem visszakapni a szabadságom - jelentettem ki végül mindenféle kertelés nélkül kicsit halkabban. - Újra érezni akarom a napfényt. Érezni akarom, hogy még mindig élek és nem csak egy átkozott élőhalott mása vagyok valakinek, akit ismertem - hangnemem kissé indulatosabbá változott, de csak épp annyira, hogy érezze a súlyát annak az alkunak, amit kötni szeretnék vele. Mert nekem ez nem puszta játék volt csak, unaloműzés, vagy szórakozás.
- Azt hiszem - egyik kezem gyengéden felcsúsztattam a mellkasán tekintetemmel követve a mozdulatot közben, s csak utána néztem fel rá ismét, hogy megállítottam a kezem. - Csak te tudsz nekem segíteni. Te vagy az egyetlen, akinek megvan a hatalma ehhez. Cserébe pedig kérhetsz bármit. Megkapod - a végén már csak suttogtam a szavakat, mintha csak attól félnék, valaki meghall minket, pedig tudtam nagyon jól, hogy csak ketten vagyunk.
Bár fogalmam sem volt, mi lesz ennek az ára, nem tudtam elképzelni egyetlen akadályt sem, amit ne küzdenék le a céljaim megszerzése érdekében.



like a black rose her darkness was
beautifully fatal
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :





Join date :
2017. Apr. 13.

Age :
217

Tartózkodási hely :
everywhere ☠

Foglalkozás :
everything ☠


Hétf. Aug. 21, 2017 1:58 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete








a deal for all eternity



A fotelben ülve, lábaimat felpakolva döntöttem fejem jobbra, balra. Állkapcsom nagyokat mozgott, ahogy fogaim között sajtos chips ropogott. Világos íriszeimmel követtem a szobában fel s alá járkáló boszorkánymestert, ki idegesen elgondolkozott jelenlegi témánk ügyében. Pártfogoltam igen népszerű volt az alvilági körökben, ám mindig megfontoltan cselekedett a sötét körökben. Próbált távolságot tartani és a világ egyensúlyára törekedni. Ezek alapján kissé nehezemre esik elfogadni a tényt, hogy engem támogat a maga kis módján.
- Mi bajod van? – kérdeztem végül rá a témára, hiszen úgy állított be hozzám, mintha a világ végének a hírét szeretné közölni.
- Világvége. – mormogta összepréselt ajkai között, mire széles vigyor ült ki arcomra.
- És az baj? – tömtem újabb szem rágcsálnivalót arcomba.
- Határozottan! Az a hír járja, hogy van egy vámpírnő, aki egy kissé elveti a sulykot kívánságával. Felborítaná a természet rendjét! Szerencsére sem elég hatalmas, sem elég felelőtlen boszorkánymester nem volt még, aki csak megfontolta volna az ajánlatát. Most pedig… most pedig hozzám küldték! – fennhangon, teljes kiakadással meséli az esetet, mire unottan feltettem a legnyilvánvalóbb kérdést.
- Mit akar?
- Fényben járni. Mintha az olyan egyszerű lenne! – karjaival folyamatosan hadonászik a levegőben – Ráadásul egy vérszomjas szuka. – itt jött a pillanat, amikor felültem és letettem lábaimat a padlóra.
- Valóban? – ördögi vigyor ült ki arcomra, tekintetem gonosszá vált és abban a pillanatban a legkülönfélébb tervek jutottak eszembe. Ezt követően a férfi elmagyarázott mindent, amit megtudott, majd hosszas lebeszélési kísérlete után végül feladta és megegyeztünk, hogy lebeszél egy találkozót nekem ezzel a nővel. Meg akartam hallgatni az ajánlatát, különösen azok után, hogy ezzel káoszt zúdíthatok az élőkre és holtakra egyaránt. A többi mókáról már nem is beszélve!

Láthatatlanná válva, senki által sem érzékelhetően álldogáltam az ablak előtt, mely az utcára nézett. Láttam, miként közeledik egy nő az elhagyatott épület felé. Egy ravasz félmosoly ült ki arcomra, majd odébb lépve szándékosan megvárattam. Figyeltem, ahogy várakozik. Megvizsgáltam vonásait, majd tíz perccel a lebeszélt időpont után a lépcső előtt láthatóvá tettem magam, hogy ezt követően nyugodt léptekkel megálljak a szoba küszöbénél. Mielőtt megszólalhattam volna, ő máris ajkaira vette nevemet. Fú, az a boszorkánymester, ezért meg fogom ölni! Csendben maradtam, hallgattam a szavakat, a magyarázatokat, míg beljebb léptem. Egy edzőcipőt viselek farmerrel és pólóval. Kabátom is elég laza, akár csak jelenkori személyem. Lábbelijének hála, ahogy egészen közel lép a vérszívó, majdnem egy magasakká válunk. Ha nem lenne rajtam a magam által elkészített gyűrűm, most nem nézhetnék bele a szemeibe. De így, hogy immunins vagyok az igézésére, bátran belemerek bámulni tekintetébe. Suttogássá váló szavai után egy széles mosoly ül ki arcomra. Kezeimmel megfogom az övéit és leveszem mellkasomról. Kiszabadítva magam megkerülöm őt, hogy ledobjam magam a helyiségben várakozó poros fotelba. A lendülettől magasra szállnak az egészen apró szemcsék. Laza testtartást veszek fel, kényelembe helyezem magam mielőtt bármit is mondanék.
- Ez igazán szórakoztató. A kiszolgáltatottsága, a… kétségbeesettsége. – nem sietek, egészen ráérek, hiszen akárcsak ő, örökké fiatal maradok – Mégis mihez fog kezdeni, ha megkapja, amit akar? A lebarnuláson kívül, persze. – kíváncsi vagyok, hogy érdemes-e annyi erőt rápazarolnom, különösen úgy, hogy egy ilyen varázslathoz nem használhatom fel csak a saját forrásaimat. Nem engedhetem meg magamnak, hogy holmi jöttmenteknek köszönhetően legyengüljek. Én élvezem a hatalmat és gyűjtöm azt, pontosan az olyan kiváltságok elkészítése miatt, mint a saját gyűrűm.
- Remélem, tisztában van vele, hogy csakis magának készítem el a varázslatot, senki másnak. Nem megismételhető és nem ruházható át másra. Ergo, ha a főnökének megtetszik a kis strandolós énje, vele már nem fogok szóba elegyedni. Sőt, garantáltan esélyük sem lesz megtalálni engem. Érthető? – döntöm enyhén oldalra fejemet, majd megemelve egyik oldalam farzsebembe nyúlva előveszem egy csomag gumicukrot. Kibontom, bekapok egy szem édes kis macit, majd megkínálom vele a nőt is, noha tudom, hogy nem képes elfogyasztani. Azt hiszem, csakis emiatt ajánlottam fel neki, mert tudom, nemmel kell válaszoljon rá.
- Kér? Nem? Jó. – rágok leplezetlenül, az érzelmek teljes hiányát mutatva, miközben jövendőbeli rabszolgám válaszára várok. Annyi, de annyi ötletem van vele kapcsolatban, hogy az örökké való sem lenne elég a teljes lista felsorolásához.


music for enjoy this 656 words

©redit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Jun. 02.

Tartózkodási hely :
in my coffin ✞


Kedd Szept. 26, 2017 1:53 pm
vámpír: titokzatos, hátborzongató holt, kit az élők vére éltet




Kai & Tess
feel like making a deal with the devil?
Az elején még csak meg sem fordult a fejemben, hogy valamiféle ostobaságot fogok elkövetni, ha pont ezzel a boszorkánymesterrel kötök alkut. Pedig a hallottak alapján talán aggódnom kellett volna egy kicsit. Végül rájöttem, hogy annyi elutasításon és gyáva alakon vagyok túl, hogy nem számít, mi jön, én fel vagyok készülve mindenre. Elvégre legrosszabb esetben csak egy visszautasításról beszélhetünk. Én legalábbis meg voltam győződve erről.
Az szóba sem jöhetett, hogy esetleg át akarnak verni. Túlságosan eltökélt voltam ahhoz, hogy hagyjam bárkinek is, hogy hülyét csináljon belőlem. Egyszer már megtették, mikor naivan hagytam, hogy egy vámpír játékszerévé váljak. Még egyszer ilyesmi nem fordulhat elő. Mindenkinek jobb, ha nem vívja ki magának a haragom. Alapjáraton is van ok félni a bosszúmtól, de ha a céljaim elérése előtt történik mindez, jobb ha az illető menekül. Nem tűröm, ha elhúzzák előttem a mézes madzagot, s a végén nem kapok semmit.
Ezt bizonyára Malachai még nem tudta. Elvégre mit tudhatott rólam azon kívül, amit akarok? Természetesen semmit. De semmiképp sem akartam elengedni figyelmeztetés nélkül. A szándékaim komolyak voltak, s hasonló hozzáállást vártam el tőle is. Abban már csak reménykedni tudtam, hogy nem szórakozásból egyezett bele a találkozóba, és drága az idő számára is annyira, hogy ne bohóckodással töltse. Bármennyire is vicces az idő értékességével dobálózni, mikor két halhatatlan lényről van szó.
Mozdulataira kissé lepetten vontam fel szemöldökeim, s mielőtt utána fordultam volna, hogy ismét szembe kerülhessek vele, rendeztem vonásiam, hogy semleges arckifejezéssel bámulhassak rá. Aztán szűkíteni kezdtem a szemeim szavai hallatán.
- Örülnék, ha tegeződnénk, kicsit egyszerűbb lenne a kommunikáció. Nincs szükség ekkora illemre – kezdtem bele egyelőre barátságosan a mondandómba egy kisebb mosollyal az arcomon. Összefontam karjaim mellkasom előtt, s kicsit megemeltem az állam, mintha ezzel is csak azt akarnám bizonyítani, hogy bárhogy is hiszi, s bárhogy is tűnik, a méltóságomat nem hagytam kint a küszöb előtt.
- Ó, én nem vagyok kétségbeesett, kiszolgáltatott pedig még annyira sem. Én inkább eltökéltnek nevezném magam, aki sok mindenre hajlandó ekkora hatalomért – vágtam vissza kissé csípősen, elvégre mégsem hagyhattam, hogy megengedje magának azt a stílust, amit. Valóban túljátszottam kicsit a dolgokat, de általánosságban értek az emberek manipulálásához. Nos, kivételesen nem jött be. Annak pedig még mindig fenn állt az esélye, hogy a végén én fogok kisétálni azon az ajtón alku nélkül, ha átesik a ló túloldalára. Még mindig volt egy B tervem. Egy biztos B tervem. Malachai erejében azonban jobban bíztam.
- A terveim csak rám tartoznak – vágtam rá azonnal. – Az alkunkba nem tartoznak bele a miértek. Én elmondtam, mit szeretnék, te kérsz érte valamit, a végén pedig meglátjuk, hogy az ár reális-e. Végül mintha semmi sem történt volna, kisétálunk ebből a romokban heverő házból – zártam le végül egy széles mosollyal az arcomon. – Ezek a feltételek azt hiszem, elfogadhatók – bólintottam, majd szótlanul figyeltem, mit csinál, a kérdése hallatán pedig csak forgattam a  szemeim.
Abban a pillanatban kezdtem úgy érezni, kár volt rá pazarolnom az estémet. A komolytalansága, s gyerekes stílusa azonnal rontott a róla kialakított képen. Valaki olyanra számítottam, aki hozzám hasonlóan megfontolt. A korából és az erejéből kiindulva pedig egy nála sokkal titokzatosabb, s ravaszabb személyre. Helyette kaptam egy ostoba kamaszt, aki tisztában van az ereje nagyságával, ettől pedig el van szállva magától. Túlságosan is.
- A lényegre térhetnénk az helyett, hogy feleslegesen pazaroljuk egymás idejét? – Kérdésem közben unottan ugrott egyet a szemöldököm. – Beszéljünk inkább arról, hogy mire van szükséged a varázslathoz? Menni fog egyáltalán? Mit kérsz cserébe? És mi a garancia egyáltalán arra, hogy nem szeged meg a szavad? – Kezdtem el kérdésekkel bombázni, de ha már magától nem beszélt, kénytelen voltam sorban felhozni mindent, ami első körben érdekelt. De ezek közül is az ár volt a legfontosabb.



like a black rose her darkness was
beautifully fatal
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :





Join date :
2017. Apr. 13.

Age :
217

Tartózkodási hely :
everywhere ☠

Foglalkozás :
everything ☠


Szomb. Okt. 21, 2017 3:52 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete








a deal for all eternity



Mayday! Mayday! Megölöm magaaam! Csak ennyit hallottam: blah, blah, blah… blahblahblah. Bleh! Hánynom kell. A másik szobába vezető ajtófélfára tekintettem, látványosan oldalra. Állkapcsom lassan, unottan mozgott. Ajkaim félrehúztam, miközben komótosan adagoltam az apró, színes gumimacikat szájüregembe. Végül feltekintettem a mennyezetre, majd egy „ezt most nem mondtad komolyan?” nézéssel rámeredtem a vörös bögyösre. Kiábrándult vonásokkal húztam arrébb számat, persze, minden csak színészi játék, semmi több. Elvégre, ahogy azt mondani szokták rólam, egy érzéketlen féreg vagyok. Szociopata. Ezért, nem is várható el más. S mint tudjuk, a legkiválóbb színész nem memorizálja a szövegét, hanem játék közben maga írja azt.
- Te tényleg ennyire buta vagy, vagy csak megjátszod magad? – kérdeztem fejingatással kísérve, mert elég hihetetlennek tűnt a gondolat, miszerint megjátssza magát. Lehet tettetni a tudatlana hülyét, de ekkora marhát még a legjobb színész sem tud eljátszani.
- Tisztázzuk. Én vagyok az egyik legöregebb boszorkánymester, és minden bizonnyal az egyetlen, akit nem érdekel a természet rendje. Ergo, nincs más ebben az univerzumban, aki segíthetne neked. Tehát, próbálj meg legalább egy kicsit is úgy csinálni, mintha fontos lenne neked ez a dolog és akarnád, hogy sikerüljön. Alapvetően, valaki csak akkor vesződik annyit egy céllal, ha el is akarja érni. De, amit látok az nem más, mint egy félvállról vett ábránd, amit nem is akarsz igazán. – szabad kezem a levegőbe emeltem, tenyereim lefelé néztek, míg ujjaim széttárva próbálták érzékeltetni a kioktatás enyhe illatát – Technikailag, te rabolod az én időmet, nem pedig fordítva. Sőt! Most jön az a rész, ahol megpróbálsz meggyőzni arról, megéri egy ilyen erős és bonyolult varázslatot elvégezni. Nem fogok sem energiát, sem időt arra fecsérelni, hogy az előkészületek után meggondold magad. Nem fogok egy kislány hóbortja után futkosni, bár őrült vagyok, de nem ennyire. Világos? – kissé fennkölt stílusom oka az enyhe bosszankodás, miszerint feleslegesen indultak be a vészvillogók. Komoly mókát reméltem ebből az egészből, helyette nem kapok mást, csak egy hisztis kislányt, akit elkényeztettek, majd hirtelen apuci halálával máshoz jár kuncsorogni valami játékért, amit öt perc után el is hajíthat. Na, neeem. Nem fogok ilyen egyszerűen ugrálni. Persze, önös érdekeim vannak és az árát meg is fogom követelni mindennek, de csak akkor lehet szó bárminemű bűbájoskodásról, ha tényleg komolyan vágunk bele. Elvégre, ez rengeteg lehetőséget jelent számomra, ám mégis… bonyolult ezt megmagyarázni.
Mély levegőt veszek, majd egy hangos sóhaj keretében kifújom. Fejet csóválva süppedek bele jobban a fotelbe. Tekergő tekintetem végül visszatalál a vámpírnőhöz.
- Mond meg, akarod, avagy sem? Kész vagy elszántan tenni érte, bármi is legyen az ára? Mert ha nem… akkor nincs miről beszélnünk. Nincs időm egy hóbortos kislány szeszélyeivel foglalkozni. Ahogy mondani szokták, a mágiának mindig ára van. És, soha, nincs benne garancia. A természetfeletti rendjét akarod megváltoztatni, ami nemhogy rengeteg ellenséget fog szülni, de Ősanya is elégedetlenkedhet. Idejöttem, mert én kész vagyok szembenézni a sötétséggel és minden következménnyel, ami azt jelenti, nem fogok meghátrálni. Na, és te? Komolyan készen állsz erre, ifjú korod ellenére, vagy pont TE leszel az, aki megfordul a célegyenesben? – tértem ki szavaira, megválaszolva kérdéseit a magam furfangos módján. Arcomon komolyság ült, egyfajta oktatói felvilágosítással magyaráztam el neki a dolgok menetét, melyet hangszínem csengésével nyomatékosítottam. Izmaim játszottak, meséltek.
Abban a pillanatban, hogy tudtomra adja bizonytalanságát, itt fogom hagyni. Nem fecsérelek el több időt erre a nőszemélyre. Fiatal, vérszomjas és olyan, mint a skóciai időjárás. Percenként változik tomboló viharból üde napsütéssé. Szerencsére a vérszopóknál nincs havi ciklus, különben megkérdezném ez valami női szeszélye-e és jövő héten már nem is akarja ezt az egészet. Ilyenkor szoktam kételkedni abban, hogy én vagyok-e a legidegesítőbb alak a bolygón vagy inkább az olyanok, mint ez a kis vörös. Már megjelenéséből lerí a személyisége és a hajszíne… lázadó és vad. Tartok tőle, éppen ő lesz az, aki meghátrál. Végtelenül szerencsétlen és… ah, ez már nekem fáj! Menj, kicsi lány, akadsz felé magad a fogasra, pihenj pár száz évet és utána gyere vissza. Ha még mindig akarod, legyen, de ha nem, akkor nem is pazarolok rád több időt. A varázshoz egy koven ereje kellene, a hozzávalókról már nem is beszélve. Nem olyan, aki bepiszkolná manikűrözött körmeit, ha pedig mégis gyilkos hajlamú, puff neki, vámpír, milyen legyen, ha nem… TE, JÓ, ÉG! A vámpíroknak felfokozott érzelmeik vannak! Rosszabb, mintha menstruálna! Ó, Lucifer, ments meg. Michael küzdj rám valami égető fényt, mely apró darabokra tép, mert ha nekem ezek után neki áll hisztizni, vagy magam ölöm meg, amiért kár lenne, vagy az ő szívét tépem ki helyben. Fúúú, nem akarom tudni milyen körülmények között változott át.
Gondolataim elrejtve előle bámultam rá, várva válaszára, miután hosszú, monologikus felvilágosításom közepette nem hagytam szóhoz jutni. Szándékosan nem engedtem neki, hogy közbe vágjon, elvégre én sem szóltam bele miközben kérdéseivel hadonászott a levegőben. Tekintetem megfoghatatlan kifejezést öltött magára, míg szemöldökeim enyhén közelebb kerültek egymáshoz. Hosszú szünet után most először vettem elő egy újabb gumicukrot zacskójából, ám ez a mozdulat nem törte meg a szigorú mágus várakozását.


music for enjoy this 799 words

©redit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Sponsored content



Vissza az elejére Go down
 
malachai & tessa
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Barry Benson
» serana tessa clarke

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros-
Ugrás: